JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2015. augusztus 7.

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm a mai napon testvéreimet, akik elfogadtátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedve eljöttetek a mai napon e fájdalom, szenvedés golgotai ünnepre, hogy ismét egyek lehessetek a testvéri, felebaráti szeretet révén, hogy érezzétek a kegyelem ajándékának örömét, amely jelen van, és amely átölelhet benneteket.

Így a mai napon köszöntöm mindazon testvéreimet, akik lélekben kísértek el benneteket e ünnepen, e jelenlétben. Hisz fontos, hogy a mai tanítást megtapasztalhassátok, hisz felkészülés volt a tanítványaim részére, nemcsak a tanítás, hanem a példabeszéd részében1, hogy készüljetek, virrasszatok, hisz nem tudjátok, mely órában jön el az Úr. A tanítványaimnak is elmondottam:

– Legyetek mindig készen, és éberek, felkészültek, mert nem tudjátok, hogy az Emberfia mikor jön el, és mely órában keres fel.

A tanítványok nem értették teljesen ezt a tanítást, hogy hogyan és miképpen kell értelmezni, és erre így szóltam feléjük:

– Ha a ház ura vagy gazdája tudná, mely órában jön a tolvaj vagy a betörő, ugye, könnyedén mondhatod, hogy éberen őrködnél, vigyáznál mindenedre, és nem engednéd, hogy a tolvaj vagy a betörő betörjön házadba.

Ezért mondom: éberek legyetek és felkészültek. A ház ura és a gazdája, ez sem tudja kifigyelni, hogy mely óra pillanatában érkezik, így ti sem tudjátok, hogy az Emberfia mikor érkezik, mely órában.

Ezért mondottam számukra a példabeszédet is, és a példabeszéd az okos szolgáról és a gonosz szolgáról szólt. Az okos megpróbált mindent úgy tenni a cselekedetekben, hogy ha haza jön az ura, őt éberen és munkában találja. A gonosz szolga, az ráérősködött:

– Hát, biztos késni fog az úr! Hát, csak nem fogom összetörni magam a munkában!

Ő inkább jól élt, evett, ivott a részegeskedőkkel, és nem volt felkészült, hogy valójában mikor jön az úr.

És az úr megjött: abban az órában, amelyről sejtelme sem volt. És az úr, ugye, nem köszönte meg neki a cselekedeteit, hanem keményen megbüntette, és majdan úgy tett vele, mint a képmutatókkal: kizárta őket, ahol sírás és fogcsikorgatás van jelen.

Na, ezt a tanítást a mai nyelven és a jelenben másképpen is lehet értelmezni, nem csak kimondottan ezzel a két példabeszéddel, amelyet kiemeltem, mert az okos szolga, az munkálkodott, az éber volt, az felügyelt arra, amivel megbízták a ház népével. Mivel jól cselekedett, ezért szinte az összes vagyont rá merik bízni.

A gonosz szolga? Az nem törődött semmivel, senkivel. Ő megpróbált jól élni, hisz magában úgy könyvelte el, úgyis késni fog az úr.

És a földi életben, a mindennapi életben hányszor és hányszor tapasztaljátok ti is ezt: „Hát, ráérek. Ha ma nem, majd talán holnap, de ha holnap se, akkor majd holnapután megteszem, vagy cselekszek, vagy talán imádkozom, vagy talán felajánlok, talán teszek valamit az Úr szolgálatához, de most mással foglalatoskodok, amit én fontosabbnak teszek és gondolok, hogy jól éljek, érezzem a ma kegyelmének gyümölcsét, érezzem a mai nap ajándékát, érezzem, hogy ma vagyok. Mit törődöm én, hogy mi lesz holnap!”

A gonoszak, azok így is tudnak gondolkodni. És az okosak, azok pedig inkább a saját problémájukat hátra teszik, és azon szorgoskodnak, hogy: „Én ígéretet tettem, Uram, és az ígéretemben szeretnék hű lenni.”

Igen, itt pedig azt kérem a testvéreimtől e jelenben: Mindig azt ajánljátok fel és azt ígérjétek, amit tudjátok, hogy ti ezt önmagatok részében meg tudjátok adni a kegyelemnek, a szeretetnek, az örömnek, a békének, a türelemnek, az imádságnak, a felebarátnak, a testvérnek. Mert ha ezek mind-mind jelen vannak, akkor ez az okos szolga tanítása, és az okos szolgában, hogy „én – ahogy mondani szoktátok, a ti saját szavaitokat használva – a gyarló, földi ember, mire lehetek képes, és mit adhatok ki önmagamból”.

Én, Jézus Krisztus Uratok sosem olyant kérek tőletek, amit nem lehet kiadni a cselekedetek révén szívből, szeretettel és örömmel.

Én, Jézus Krisztus Uratok többször mondottam számotokra: Legyek példa, de lehet példa az Édesanyám is, akiktől csak tanulni lehet a felismerés elfogadását, hogy „mire vagyok képes, és hogyan tudok cselekedni, hogyan fogadom el, most, ha egy felajánlásomat elhelyezek a Szentséges Szív elé, és ez nem csak ideig és óráig”. Egy felajánlást komolyan kell venni épp úgy, ahogy mondottam egy régebbi tanításomban, mint önmagatokat, hogy ha ti is saját magatokat komolyan veszitek, akkor érzitek, hogy „Atyám gyermekében és Jézus Krisztus Urunk testvérében valóban én egy földi ember vagyok, aki tudom, hogy hogyan és miképpen szeretném kialakítani az életemet, hogyan és miképpen szeretnék cselekedni, és hogyan és miképpen szeretnék jót adni és tenni”.

Most csak egy példát hoztam fel számotokra, hogy hogyan és miképpen vagyok én Atyám gyermeke és Jézus Krisztus Uratoknak, vagyis Nekem testvérem.

Ezekre mind-mind oda lehet figyelni, felismerni és elfogadni, mert mikor példának veszünk egy imádságot, egy engesztelést, egy felajánlást, és mikor megtörténik egy felajánlás, és nyitott szívvel és lélekkel elkezdesz imádkozni és átadni önmagad, hányszor tudsz hinni és bízni ebben, hányszor tudsz megnyílni e felajánló ima révén? Vagy csak úgy könyveled el, hogy: „Te is eredj, és te is eredj!” Csak imádkozom, de hogy az ima hogyan és miképpen indul el, és oda jut-e, ahova én szeretném elküldeni e felajánlásban, azzal talán nem törődöm.

Akkor erre ti saját magatok adhattok választ, hogy ti melyik szolgához tartoztok: az okoshoz vagy a gonoszhoz?

Én, Jézus Krisztus Uratok példabeszédben adom meg számotokra a mai nap tanítását is, hogy legyetek éberek, és legyetek felkészültek, mert ma jelen vagy, de senki sincs biztosítva arról, hogy holnap e tájban ismét jelen leszel-e.

Ezért kell felkészülni, ezért kell készen állni, mert nem tudod, hogy mikor kopogtatnak, nem tudod, mikor leszel a meghívásban, hogy elindulj, és valójában hova tudsz eljutni az éberségedben, a virrasztásodban a felajánló imád révén?

Mert ez a tanítás ma, a tanítványaimnak is így szólt, hogyan lehet majd számotokra jelen a világ végéhez a tanítás, mert sokan és sokan a mai napban is, a jelenben is azt mondják: „Hát, ha nem világ vége lesz, akkor bár már kapjunk már egy nagy figyelmeztetést! Hát gondolkozzunk már el az életen!”

Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításommal adom nektek, hogy ezeket mind fel lehet ismerni, el lehet tudni fogadni, és el lehet rajta gondolkodni, hogy hova tartozom. Hisz, ahogy mondottam például most a bűnbánat-időt vagy az elmúlt évet, amely már mögöttetek van, amikor azt mondottam számotokra, hogy változott a világ, változott az ember, a testvér, a felebarát, és változott sok minden körülöttetek, hisz sok minden felgyorsult, és ezért Én, Jézus Krisztus Uratok a változásban a szeretetet adom nektek, mert a szeretet, az az egy, ami mindig ugyanaz marad, ami – most Én nem megyek vissza egész a kezdetekig, csak azt mondom, talán két éve, mint ma – a szeretet, amely fontos, hogy bennetek legyen, erősítsen, óvjon és védelmezzen, és mutassa meg számotokra az elindulást a mindennap-útpályán a haladásban.

Fontos, hogy érezzétek, hogy a kegyelem az ajándékában hogyan is jöhet el felétek és hozzátok, hogyan ölelhet át, hogyan melegíthet fel, hogyan mutathassa meg számotokra a felismerést a meghíváshoz, mert e változó világban Én, Jézus Krisztus Uratok nem teszem azt, amiről néha úgy beszéltek, mint ahogy mondom nektek: van az őskereszténység2, s van a jelen. Az őskereszténységben hányszor és hányszor hallottátok, mikor azt mondták zúgolódva: „Ha nem kapunk jelet, hát nem hisszük el valamelyik prófétának azokat a szavait a tanításban, amelyet nekünk mondott.”

Én most a jelenben azt mondom számotokra: Nem fogok így a fejetekre koppintani, hogy érezd, hogy ebben a változásban már vannak jelek, vannak megtapasztalások a figyelmeztetéshez, és ez alapján ki tudjátok alakítani, hogy hogyan és miképpen szeretnétek élni.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok nem azt mondottam számotokra, hogy készüljetek, mert itt a világ vége. Én azt mondom nektek: Legyetek éberek, virrasszatok, és felkészültek, mert nem tudjátok, mikor jön el az Emberfia közétek! Talán még sejtelmetek sincs róla, de lehet gondolkodni rajta, hogy: „Igen, mert én talán úgy imádkozom, hogy kiadom önmagamból, és Hozzád küldöm, Uram, a Te Szentséges Szívedhez, mert hiszem és tudom, hogy meghallgatsz, elfogadod, és bennem van annyi türelem a tanítás révén a szeretetben, hogy ki tudom várni a meghallgatást a felajánló imámra a kegyelem működésében.”

Hányszor és hányszor elmondottam: Nem szabad mindent siettetni e rohanó világban. Semmiről nem késtek le. Mindent meg lehet élni, mindent meg lehet tapasztalni, mindenből lehet erőt meríteni, és minden által működhet a legnagyobb, a szeretet, „ami által más vagyok, és más lehetek, és akkor felkészülök, Uram, és éber leszek, hogy én valóban az okos, jó szolga alapján, a példabeszédben, tudjak élni, cselekedni, és ha kell, tenni, jót adni, felajánlani, és nyitott, őszinte szívvel pedig imádkozni”.

Úgy-e, ezek mind olyanok, amelyeket meg tudjátok tenni a cselekedetekben.

Én, Jézus Krisztus Uratok nem olyant kérek, amelyet nem lehet teljesíteni, ami miatt félelem, fájdalom, bánat, szomorúság és aggodalom ül a szívetekre, lelketekre, hisz ezek úgy is elfoglalják a helyüket bennetek. Néha túlságosan, hisz szinte nem tudtok helyt adni az örömnek, a békének, a szeretetnek. Hisz ha ezek bennetek vannak, és szinte összekovácsolódnak, egyet alkotnak, mennyivel mások vagytok, mások lehettek, mennyivel érzitek, hogy erősebbek vagytok, és érzitek ez által már a kegyelem működését a felismeréshez és az elfogadáshoz, „és akkor tudok figyelni, Uram, a Te tanításodra, mert a szeretet szinte összeköt mindent e kegyelem által.”

Ennek reményében ajándékozlak meg ma benneteket e tanítás végén e csodálatos kegyelmi áldással, amely felkészít benneteket, hogy imádkozzál, virrasszál, legyél felkészült, és a felkészültségedben legyen jelen a szeretet, az öröm, a béke a megtapasztalásában, hogy ez által váljunk eggyé, és működhessen rajtunk és bennünk mindez, amire szükség van a mindennapi élet felismerésének, elfogadásának és az út meghívásának küldetés-követésében, e jelenben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon ma reátok, minden nyitott szívű testvéremhez, kik jelen vagytok, és kik majd ezután részesültök e tanításból, hogy megérinthesse szíveteket, átöleljen benneteket ez a Szeretet-fénysugár az öröm kegyelmének békéjében, hogy megváltoztathasson benneteket a felismeréshez, az elfogadáshoz, a küldetéshez és a követéshez, és akkor boldogan mondhassátok, hogy „valóban, mi az Atya gyermekei vagyunk”, és valóban mondhassátok boldogan: „Mi Jó Jézus Krisztus Urunk testvérei vagyunk a meghívásban, mert figyeltünk, felismertük és elfogadtuk, és ez által haladunk a küldetésünk, követésünk részében.”

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!