JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2015. december 4.

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik elfogadtátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre, hogy e ünnepben együtt vegyünk részt ezen a napon, amely jelen van számotokra.

A mai napon a tanítás, amely felétek szólt, arról szól, hogy jelen van az apa és két gyermeke.1 De Én most a tanítást úgy mondom nektek: jelen van az atya, és jelen vannak a gyermekek. Az atya oda szól az egyik gyermekéhez, majdan a másik gyermekéhez e mindennapi földi életben, és meghívást ad számára ‒ most itt a meghívásban vegyük például a példabeszéd tanítását ‒, hogy:

‒ Fiam, menj ki a szőlőbe, és dolgozzál.

De ezt lehet átfordítani, a jelen tanítását, a jelen napokra, hogy:

‒ Gyermekem, jöjj, és tegyél jót felebarátaiddal és testvéreiddel.

Erre a gyermek a fiúban így szól:

‒ Nincs most kedvem, uram!

A jelenben is sokszor így mondják:

‒ Nincs rá időm, nem érek rá.

Minden testvérem Atyám gyermekében arra ér rá, amire időt szakít a huszonnégy órájából. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok senkire sem erőltetem rá se tanításomat, se meghívásomat. Minden testvérem a nyitottságában, a felismerésében tudja, hogy mikor, hogyan és miképpen tud cselekedni, felismerni, elfogadni e tanítás mondanivalójából. Hisz hogy’ is ment a tanítás?

‒ Most nincs kedvem!

De később megbánja, ahogy elgondolkodott, és mégis kiment és dolgozott, és a szerint cselekedett, ahogy kérte tőle az apa.

Az Atya is felétek fordul, és Én, Jézus Krisztus Uratok, az Isteni Második Személy, mikor kérek tőletek a cselekvésben, a tettekben, a jelenlétekben, hogy hogyan és miképpen vesztek részt, hogyan és miképpen veszitek észre a felebarátot, a testvért, és hogyan, miképpen váltok alázatossá a szeretet kegyelmében, hogy felismerve és elfogadva mindazt, amely körülvesz benneteket. Hisz a múlt tanításában azt adtam számotokra, hogy mindenki ismerje fel saját helyét, és a saját helyben törekedjen a szerint helyet foglalni, és a szerint élni, hogy ne törekedjünk az első helyekre, mert az első helyből majd fölkeltenek, és azt mondják: „Add át e helyet, barátom, akik most érkeztek!” És akkor úgy érzed, hogy szégyenben maradtál.

Ezt kérem ma is a testvéreimtől, hogy ennek a tanításának folytatása a mai napban, hogy hogyan és miképpen ismerem fel, hogy mi az én küldetésem és a követésem, és hogyan cselekedjek. Mert, úgy-e, a mai tanítás az volt, hogy először azt mondja: „Nem érek rá!, vagy: „Nincs kedvem!”

A „nem érek rá” a jelenben történik, mert „nincs rá időm”, a tanításában pedig, hogy „nincs kedvem”. De ezt még mindig meg lehet változtatni, ha önmagunkba nézünk, ha egy kicsit átnézzük mindazt, ami bennünk rejlik a felismerés elfogadásában. És akkor a szerint cselekedni, és a szerint felismerni mindazt, ami fontos a mindennapi életben.

Hisz a tanítás folytatása, amikor azt mondja az apa a fiának:

‒ Fiam, menj ki, és dolgozzál.

És erre ő könnyedén így válaszolja:

‒ Szívesen!

De múlik az idő, és a szívességből szinte teherré válik. Nem is figyel arra, hogy talán cselekednie kellene, mert nem megy, és nem tesz semmit.

És a jelenben is hányan és hányan azt mondjuk:

‒ Hát, szívesen! Megteszem, cselekszem.

De csak szóval, és a tett jelenléte nincs jelen.

És ekkor így jön felétek az, hisz a bűnbánat-idő, ami már az Én előkészítőm útja, mert mit mondottam nekik?

‒ Eljött János2, világító fény volt ő. Vagy mondhassuk még nagyobb szóval: világító fáklya volt ő. És hogyan ismerték fel? Hogyan hallgatták meg szavait? Hogyan tértek meg, és hittek benne? S erre mondom azt, hogy kikerülnek bennetek a vámosok és az utcanők.

Ezen az írástudók, a farizeusok és a nép vénei szinte sértve érezték magukat, hogy nekik ilyet mondani?!

És ez a jelenben ‒ hogyan lehet összekötni?

Hát a jelenben is, ha valakinek szóltok, hogy „talán nem jól cselekszel, talán nem jó úton haladsz, talán másképp kellene élned”, de először önmagadat kell meggyőzni mindarról, ami jelen van, mert számunkra is a tanításban azt mondjuk: „Eljött János. A tanítását a világító fénnyel átadta nekünk. Előkészítette az útját annak, aki utána jön, és hatalmasabb lesz.”

Úgy-e, ismerős a tanítás?

És hányan és hányan hallgatnak a tanításra, és váltják föl tettekre az ígéretükben, és a szerint cselekednek? Mert akkor ne azt mondd: „Ó, Atyám, én egész életemben vallásos voltam” ‒ úgy-e, ismerős a szó?

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam: Nem vallásos kell Nekem, hanem a hitében és szeretetében elindul testvér az úton. Mert vallás sok lehet, és a vallásban melyik úton akarsz haladni? De a hit a szeretetében, ami itt van jelen, és ami szerint élsz és cselekszel, a felismerés útján haladsz, és ez által tudsz tenni, felismerni, elfogadni és a szerint élni.

És akkor, ha azt mondod, hogy: „Én vallásos voltam, hát a vallásom szerint megpróbáltam élni, a vallásom szerint megpróbáltam cselekedni, s a vallásom szerint megpróbáltam egy kicsit tenni is, s akkor mégsem ismersz, Atyám? Akkor nekem is azt mondod, hogy kikerülnek a vámosok és az utcanők? Kikerülnek azok, akik most térnek meg, akik most találkoztak Veled, Uram, és akik felismertek, elfogadtak, és megpróbálnak a szerint cselekedni?”

Igen, a tanítás ezt mondja számotokra, hogy saját magatoknak kell felismerni, elfogadni és cselekedni, és e szerint a jelenre váltani e tanítást, amely nem csak akkor volt érvényes, mikor tanítványaimnak, a főpapoknak, az írástudóknak és nép véneinek adtam, hanem most a jelenben nektek, kik most éltek, kik most hallgatjátok tanításomat, és a szerint szeretnétek élni és cselekedni. Mert akkor már öröm a felismerésben, hogy eljött János, ki tanúságot tett az Igazságról.

És Tőlem szintén tanúságot vártok az Igazságban?

De Nekem nincs szükségem tanúságot tenni, mert az Én tetteim, az Én cselekedeteim és az Én tanúságom, a tanításom, a példabeszédek tanúskodnak mindarról, hogy miért jöttem, és ki küldött.

Jánost is elküldték Előttem: ő volt a világító fény. Elmentetek ugyan, hogy megnézzétek, és csak ideig-óráig gyönyörködtetek e fényben. Úgy éreztétek, hogy nincs szükségetek egész évben, egész életetekben ‒ ez a gyönyörködő fény.

Mert Tőlem mit is vártok a tettekben és a cselekedetekben?

Hisz János erről szólt a tanúságtételében.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok, az Isteni Második Személy pedig a saját tettem cselekedeteit nyújtottam felétek, és ez bizonyíthassa számotokra, hogy Engem az Atya küldött ‒ az Atya, kinek gyermekei vagyunk, kihez tartozunk, kivel szeretnénk élni és haladni a mindennapi élet-útpályánkon a felismerésben és az elfogadásában. Mert akkor „nem azok akarunk lenni, akik csak várunk és várunk, és nem teszünk semmit, majd történik valahogy”, hanem legyünk azok, akik teszünk a cselekedetek révén, és majdan e cselekedeteket felismerik, és a felismerés révén a szerint mérlegelnek, és vesznek számításba a jelen mindennapjaiban.

Fontos, hogy ezeken elgondolkodjunk, és e szerint cselekedjünk. Hisz most az Egyházban a megkezdett év tanításai vannak jelen számotokra, hogy hogyan és miképpen, mert János, ki eljött, hogy a tanításával előkészítse az utat Számomra, ki majd érkezem.

E hónap ajándéka számotokra még a Szeretet-ünnep ‒ a Szeretet, amely jelen van, amely megszületik, és ami fényben, békében, örömben eljön felétek és hozzátok, hogy elfoglalhassa helyét minden nyitott szívű testvérem szívében, hogy újra érezd e szeretet ajándékát az átölelésben és a kegyelmi erőben, mert az ünnep a megemlékezésében, a szeretetében így lesz teljes szíveteknek örömében e kegyelem által.

Jézus születését ábrázoló falfestmény Betlehemben, a Pásztorok templomában

Így a mai napon áldásomat a Szeretet ünnepével, örömével, békéjével árasztom felétek, és ma Én, Jézus Krisztus Uratok leszek számotokra a Fény a Világosságában, hogy megmutassam számotokra az utat, ami által a meghívás jelen van, de a meghívásra e Fényhez, e elfogadáshoz nektek, testvéreim, a jelenben kell elfogadni, felismerni, rálépni és elindulni az úton. És mivel ez már többször és többször megtörtént az évek folyamán, számotokra nem ismeretlen ez a tanítás a kérésben, ezért árasztom felétek kiválasztott Mária testvérem által áldásomat a Szeretet ünnepe révén, e Szeretet Fényének ajándéka, felismerésének elfogadásával.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme öleljen át, melegítsen fel, mutassa meg számotokra e sötétben a Fényt, a Világosságot, a békét, az örömet, és amelyet összeköt a mérhetetlen nagy Szeretet a felismerés elfogadásában és elindulásában e meghívásban, e kegyelem által.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

„Mennyből az angyal”. Falfestmény Betlehemben a Pásztorok templomában.

Kedves Testvéreinknek szeretettel kívánunk

ÁLDOTT, ÖRÖMTELI KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS ISTEN SZERETETÉBEN BOLDOG ÚJ ÉVET.

Ez úttal őszinte szívből köszönjük mindenkinek, akik a Kápolnánk fenn tartására küldtek adományokat. Az értünk mondott imákat, és a felajánlott Szentmise áldozatokat. Isten áldását kérve továbbra is életükre.