JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2015. március 6. NAGYBÖJT 3.

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm a mai napon, a bűnbánat 3. Golgotáján minden jelen lévő testvéremet, akik meghallottátok szívetekben a hívást, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

De köszöntöm mindazokat, akik ma lélekben, imával kísérnek el benneteket ezen a mai napon, hogy így részesülhessenek mindabból, amely a tanítás által nektek és feléjük szól.

A bűnbánat harmadik golgotai tanítása, most, ha úgy vesszük, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, vagyis ahogy írva vagyon e tanításban, nemcsak a farizeusokhoz jövök és jöttem, hanem a pogányokhoz is a küldetésben, hogy hozzájuk is szóljak a tanítás megtapasztalásában. Hisz a mai tanítás, ha szakaszokra bontjuk, hogy is szólt az első gondolatmenet?

Jelen vagyok a názáreti zsinagógában.1 Ugye, ez nem ismeretlen előttetek, hisz Én, Jézus Krisztus Uratok, mielőtt megkezdtem működésemet, Názáretben éltem. Majdan hogy folytatódik? Senki sem lehet próféta saját hazájában.

Én, Jézus Krisztus Uratok, ha haza tértem a názáreti zsinagógába, ha tanítást, ha példabeszédet adtam mindazoknak, akik jelen voltak, s hányszor csodajelet vártak. De hogy is mondottam, ha visszatérünk az elmúlt időszaki Golgotára?

Nem adok csodajelet. Ez a nemzedék gonosz nemzedék.2

Most ismét jelen vagyok a jeruzsálemi zsinagógában, ahol pedig, ha szólok a példabeszédben vagy a tanításban, hallgatják szavaimat. Visszatérve a názáreti, a jeruzsálemi helyről, a názáreti zsinagógába, ott pedig a farizeusok nem tudják elfogadni azokat a szavakat a tettekben, amelyek megjelennek előttük, hisz elsőként nem tetszett nekik, hogy szólottam. Majdan: senki sem lehet próféta saját hazájában.

Ezen már megütköztek.

Most térjünk a jelenbe: jelen van e kiválasztott Mária testvérem, aki által szólok, aki által tanítok, aki által áldást, szeretetet és békét árasztok felétek. És őrá hogyan is lehet mondani a múlt szavait a jelen megfogalmazásában?

Senki sem lehet próféta saját hazájában.

Hisz ha nézzük ezen a helyen, és ha nézitek a szülőhelyét, egyik helyen sem fogadják – mind a két helyen nagyon könnyedén megítélik és ítéletet mondanak. De bennük nincs jelen azok a tettek, azok a cselekedetek, azok a megtapasztalások – most nem kiválasztott Mária testvér által, hanem az Élő Evangélium által.

Hogy is tanítottam Én tanítványaimat, ami megmaradt számukra e jelenhez?

Eljön az idő, amikor felettetek mondanak ítéletet. Akkor nem biztos, hogy ilyen könnyedén fogadjátok azokat az ítéleteket, amelyeket felettetek mondanak el.3

Hisz most ti néha könnyedén mondtok ítéletet e kiválasztott Mária testvér felett. De Mária testvérem – sok időnek kellett eltelnie a jelenben, hogy megerősödve el tudja fogadni, és ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok a mai tanításban: rájuk tekintettem, és elhaladtam mellettük.

Mária testvérem is most már rájuk tekint, és elhalad mellettük.

Ezért a mai tanítás ez számotokra, hogy ítéletet lehet mondani mások felett, de meg kell érteni a szív nyitottságában s a szív szeretetében, hogy az Élő Evangélium mit is nyújtott már számotokra az elmúlt bűnbánati idők folyamán? Hogy jelen van az Élő Evangélium, jelen van az Élő Szentlélek, amelyet, ha megnyitod szívedet, lelkedet, befogadod, és működik rajtad és benned, és ez által tudsz változni, változtatni. De ha ezek nincsenek benned, akkor könnyen ítélkezel, és arra nem gondolsz e Élő Evangélium tanítása által, hogy eljön az idő, amikor éppen így felettetek mondanak ítéletet, vagy mindazok felett, akik most könnyedén tudnak ítéletet mondani.

De a farizeusok nem kimondottan ez miatt haragudtak meg, gerjedtek be, hanem azon, amikor azt mondottam:

– Hát miért? Nem hallottátok, amikor három évre és hat hónapra bezárult az Ég és Föld, és sötétség zúdult a Földre, nagy éhínség támadt? És mégis Illés próféta senkihez sem kapott küldetést, csak a száreptei4 özvegyasszonyhoz.

Itt magukra ismertek, de még mindig várták, hogy a példabeszéd tanítása mit fog nyújtani.

Majdan a példabeszéd tanítása folytatódik:

– Nem hallottátok, hogy sok leprás élt Izraelben, és mégis Elizeus próféta egyedül a szír Námánhoz ment el, aki megtisztult e lepra betegségéből.

Mert ezeket ők nem tartották komoly embernek. Ezek nem tartozhattak az ő közösségük közé. Ezeket ők, ha lehetett volna, kitaszították, megalázták volna.

És Én, Jézus Krisztus Uratok, vagyis ahogy ők neveztek, a Názáreti, pont ezt a példabeszédet mondja, hogy hogyan és miképpen van jelen a küldetés, s hogyan és miképpen kell felismerni és elfogadni a küldetést. Hisz itt próbáltam azt átadni, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem csak a farizeusokhoz jöttem, hanem a pogányokhoz is, mert nekik is, ha szólok, ha tanítok, ha felismerik, ha megtapasztalják, és ez által önmagukba néznek, akkor elindulnak a változás útján.

És ezekért harag támadt szívükben, lelkükben: Én már nem vagyok közéjük való, Én, Jézus Krisztus Uratok, ki kell, hogy taszítsanak a zsinagógából.

De ez még mind nem elég.

Felvezettek a hegyre, ahol városuk épült. Oda állítottak a szakadék széléhez, hogy mielőbb, ha kell, letaszítsanak.

De Én, Jézus Krisztus Uratok nem ijedtem meg tőlük. Először reájuk tekintettem, majdan áthaladtam közöttük, s ahogy ők mondták, eltűntem. Holott csak elmentem.

A tanítás mondanivalója épp ez számotokra, hogy lehet jelen tanítás, lehet jelen kézen fogható megtapasztalás, felismerés, hallás, látás, de ha nem nyílik meg a szív e befogadásukhoz, akkor a próféta nem kedves saját hazájában. Nem kedves a jelenben, ahogy a múltban volt, hisz a jelen tanításában pont ezt próbálom nektek átadni. Sokan és sokan azt mondjátok: „Megtapasztaltam. Valami történik. Valami van, mert ezt mind-mind így betanulni nem lehet. Én lehet, hogy könyvből nézném, mégis eltévednék. Valakitől valamit kap. De akkor se tudom elfogadni: pont ő?! Nekem egy ilyen ne beszéljen!”

S ez az, amikor ítéletet mondtok, könnyedén, mások felett, és nem érzitek, hogy eljön az idő, mikor felettetek mondanak ítéletet.

Ez a tanítás az idei bűnbánat-időben most csak megemlékezésében van jelen, de ha visszamentek elmúlt évhez, ott majd megtapasztaljátok, hogy az ítélet ítéletet von. És ha ítélkezel, akkor hogyan imádkozol, hogyan mondod el azt az imát, amelyre Én, Jézus Krisztus Uratok tanítottam tanítványaimat és tanítványaim által e jelenben a jelenlévőket?

Hogyan tudsz megbocsájtani szívből és szeretettel? És nem csak elmondani, hanem valóban az egy megtapasztalás legyen a kegyelem szeretetének működésével.

E bűnbánat-időben kiemeltem számotokra a félelmet, a kételyt és az aggodalmat, mert ezek, amíg nagy helyet foglalnak el a szívben, a lélekben, nem tudsz működni, nem tudsz teljesen megnyílni, nem tudod teljesen átadni önmagadat, mindazt, ami benned rejlik. Nem tudsz könnyedén tovább lépni, és azt mondani: „Most valóban megteszem, Uram, Jézusom, azt, hogy Neked adom szívemből, lelkemből, mindent, ami most jelen van bennem, és nem félek, nem kételkedek, és nincs bennem az aggodalom. Most azt mondom: A Te Kezedhez, a Te Szívedhez ajánlom, ami bennem rejlik, és várom, hogy ez által hogyan és miképpen cselekedjek.”

És akkor többen és többen megtapasztaljátok, hogy milyen szép így az élet. Ilyenkor olyan dolgokat is észreveszel a kegyelem által, ami azelőtt is előtted volt, csak a félelem, kétely aggodalma eltávolította tőled, nem engedte, hogy megérintse szívedet, nem engedte, hogy befogadjad, nem engedte, hogy működjön rajtad és benned, mert szinte le voltál kötözve, és még a felajánló imád, kérésed, fohászod sem tud elindulni a fény útján, akihez küldöd a meghallgató kegyelem révén.

Fontos, hogy e bűnbánat-időben ezeken elgondolkodjatok, hogyan és miképpen cselekedjetek, hogyan és miképpen érezzétek a szeretet kegyelmét a működésben. S akkor ez a mai tanítás örömet és boldogságot hoz el szívetekhez és a lélek működésében, mert akkor fel tudod mérni, hogy: „Lehet, Uram, hogy valamikor én is úgy éreztem, mintha farizeus lettem volna, vagy éppen pogány, de ez mind nem baj, mert meg tudtam nyitni szívemet és a lelkemet, és fel tudtam ismerni, ami által hozzám szóltál, mint ahogy abban az időben a küldetést a próféta, egyik is, és másik is olyan emberhez ment, aki nem lett fontos az ő közösségükben.”

Néha ti is úgy érzitek, hogy nem vagytok fontosak, néha úgy érzitek, hogy megvetnek benneteket, néha úgy érzitek, hogy kicsúfolnak és megaláznak. S akkor lehet, hogy könnyedén ezt mondjátok: „Hol van az Élő Evangélium, az Élő Szentlélek áldása? Hogyan működhet rajtam és bennem? Mert hiszek, Uram, felismertem, úgy érzem, elfogadtam, úgy érzem, elfogadtam, de hát nem tudok szabadulni a félelem, kétely aggodalmától, s akkor már nem tudok szeretettel élni és haladni a mindennapjaimban. Mert akkor lehet, hogy a nap első szakaszában öröm és boldogság ölel át, de ha a félelem, kétely aggodalma bennem van, akkor a nap középső szakasza már megint azt sugározza belőlem, hogy engedjem át magam e félelem, kétely aggodalmához. S akkor megint rettegek, remegek: »Jaj, mi lesz? Hogyan lehet megoldani? Mit várhatok? Miképpen éljek, s hogyan cselekedjem?« Akkor a nap utolsó szakasza, mielőtt lemenőbe megy a Nap, akkor megpróbálok izgatottan, idegesen, remegve úgy imádkozni, hogy ha lehetne, szinte szétszedném a szentolvasómat, mert én most imádkozom, és nekem ezt át kell adni, ennek oda kell jutni a Szentséges Szív elé!”

Lehet, hogy így teszed, de hogy itt még nem indult el belőled a fény-út felé, hogy eljusson oda, ahova szeretnéd.

Ezért fontos, hogy próbáljál és próbáljatok egy kicsit visszatekinteni a bűnbánat-időkben azokhoz a tanításokhoz, ahol szeretettel adtam nektek az Élő Szentlelket, szeretettel adtam nektek az Élő Evangéliumot, megajándékoztalak benneteket a szeretet többféle formájával, hisz nem is tudtam már, hogy milyen szót illessek a szeretethez: az irgalmasság, a szívből jövő, az átölelő, a fénnyel érkező – hisz ugye, ismerős mindez, amit megtapasztaltál vagy megtapasztaltatok?

S akkor e bűnbánat-idő tanítása össze tud bennetek érni, felismerni, elfogadni, és akkor már érzed hétről hétre, hogy ezek a nehezebb tanítások hogyan és miképpen érintik meg szíveteket és a lelketeket, és hogyan és miképpen működjön rajtatok és bennetek, és hogyan nyissátok meg a küldetéshez a szívet és a lelket. Hisz a küldetésben nem tudod, ki az, akit Én, Jézus Krisztus Uratok elküldök felétek és hozzátok. Ma a jelenben kiválasztott testvérem, Mária, aki szól hozzátok, vagy aki által Én szólok hozzátok és adom tanításomat, és a küldetésben szinte megérintelek benneteket, hogy érezzétek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok, Én, Jézus Krisztus Uratok szeretlek és átadom nektek Fényem sugarát a küldetésben, az Illés prófétában vagy az Elizeus próféta jelével – mindegy, hogy melyik szót használod, s melyik prófétát, csak felismerd a küldetést, hogy ez által tudjon működni rajtad, rajtatok, benned és bennetek, mert akkor felismeritek mindazt, aki által Én, Jézus Krisztus Uratok tanítalak és jelen vagyok köztetek, jelen vagyok bennetek, árasztom felétek szeretetemet, a meleg fénysugárt a megerősítő kegyelemhez e befogadás által. És akkor nem csak reátok nézek, és nem csak haladok el köztetek, ahogy ezt tettem mindazok között e tanításomban, akik nem fogadtak, akik nem ismertek fel, és akik arra gondoltak, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem érdemelek mást, mint a hegy, a szakadék széléről, ha lehet, letaszítsanak. De az Én küldetésem nem ez volt, s nem ezért kellett eljönnöm. Ezért tudtam reájuk tekinteni, és áthaladni közöttük.

Ezért tudok itt lenni most köztetek, és tanítani benneteket, átadni szeretetemet, érezni jelenlétemet, mert e bűnbánat-idő a küldetésében ezt tudja nyújtani számotokra, mert ha ezeket befogadod, eggyé válsz vele, és ki tudsz kapcsolni, és ki tudsz lépni néha önmagadból, akkor már nem a félelem, a kétely és az aggodalom vezet a mindennapokban.

És akkor ne mondjátok azt: Hiszek, de… Boldog vagyok, de… Imádkozom, de…

Ezért mondottam, hogy mindenki saját maga oda teszi a de után, amit gondol a félelem, kétely aggodalma révén.

Mert akkor tudsz tisztán látni, hogy Én, Jézus Krisztus Urad mire tanítalak, s mit várok tőled és tőletek. S akkor nem kell félnetek e tanítás mondanivalója révén, hogy a küldetésben csak némely testvéremhez jutok el, hanem mindazokhoz, akik felismernek, akik elfogadták a felkérésemet, akik rá mertek lépni az útra, akik igent mondanak, és akik a küldetés-követésükben haladnak a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvérem által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme öleljen át, melegítsen fel, és vezessen benneteket a mindennapi élet-útpályátokon, hogy felismerjétek továbbra is a küldetés-követéseteket, hogy hova és miképpen tartozzatok, és hogyan és miképpen szeretnétek élni e meghívott utat, érezni a szeretet kegyelmének ajándékát, melegségét, átölelését, vagy inkább a félelem, kétely aggodalma foglaljon el nagyobb helyet rajtatok és bennetek.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!