JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. január 1.

IMG_8737  jav_1

Betlehemünk

Jézus Krisztus Urunk:

4. R  IMG_6294 jav.

IV. állomás

 Köszöntöm testvéreimet e mai napon az ünnepben, a megkezdett új évben. Hisz az új év az Egyház részében már múlt hónapban elkezdődött, de a földi számításotok szerint ti, akik itt éltek, e mai naptól mondjátok: „Új év van. Az év kezdetében elzarándokoltunk erre a helyre, ahol meghívást kaptunk.”

Itt kiválasztott Mária testvérem, pásztoraim így köszöntöttek benneteket, hogy: „Istentől áldott új évet!”

Én, Jézus Krisztus Uratok pedig azt mondom: Atyámtól áldott új esztendőt kívánok nektek Fényem sugarának szeretetével ‒ melegítsen, óvjon, védjen és vezessen e új évben, amelyre többen és többen azon gondolkodtatok: „Vajon ma mi lesz felénk a tanítás? Vajon kell-e félnünk, mi vár reánk?”

Én, Jézus Krisztus Uratok nem egyszer és nem kétszer mondottam el már számotokra, hogy jóslásokba nem bocsátkozom. Én csak annyit szólok ismételten nektek, ahogy régebben mondottam – akkor azt mondottam, körülbelül úgy érezzétek, mint egy kakaslépés nehézségét ebben az esztendőben, ami vár reátok. Ma pedig, e jelenben, e ünnepben azt mondom: ma nem egy, hanem három kakaslépést mérjetek.

Hogy most ki ezt hogyan értékeli, hogyan képzeli el maga előtt a három kakaslépés nehézséget, amit ebben az esztendőben megtapasztaltok, részeseivé válhattok, ez minden testvérem saját szabad akaratának elgondolása, cselekvése, elfogadása és megtapasztalása. De Én, Jézus Krisztus Uratok e új év tanításában először ezt mondom nektek: Ha van szíved nyitottsága, és benne már jelen a szeretet, és a szeretet éltet és erőt ad, és tudsz nyitottan, őszintén imádkozni, felajánlani s kérni, nincs miért félned, mert várhatod a kegyelmet, várhatod a segítséget, várhatod, hogy megmutassam, hogy hogyan és miképpen cselekedjetek, és hogyan és miképpen haladjatok.

Nem a félelem és az aggodalom, a kétely vezessen benneteket ebben az esztendőben sem, hanem ti is olyanok legyetek, mint a mai nap tanítása ‒ hogyan is szólt felétek a tanításom?

Azt mondottam a tanításban, ahogy most írva van számotokra, most e szavakat használom, mert így halljátok, mikor olvassák pásztoraim, hogy: „Abban az időben…”

Én pedig úgy mondom: Várakoztak.1 Várták, hogy valójában mi történik, hogyan és miképpen kell cselekedni. Feszültség alakult ki rajtuk és bennük. És látták Jánost, ki keresztelt, és azon gondolkodnak:

‒ Nem ő lehet a Krisztus?

De még mielőtt ezen gondolkodnak, János válaszol nekik:

‒ Én csak az vagyok, ki vízzel keresztelek. De aki utánam jön, az hatalmasabb tőlem, kinek még saruszíját sem vagyok méltó megoldani. De ha Ő megjelenik, Ő Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni benneteket.

Tehát nem csak azokban az időkben, hanem most a jelenben is érvényes ez a tanítás, hogy hogyan érzitek jelenléteteket, hogyan akartok Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz tartozni a követés küldetésében, a felismerésében és az elfogadásában. Mert fontos, hogy ezekre tudjunk figyelni, erre nyitottak legyünk, és a nyitottságunk szeretetének kegyelme átölel, felmelegít, és erőt ad a meghíváshoz, a küldetéshez és a követéshez, mert a tanítás, az abban az időben mindazokhoz szólt, akik akkor voltak jelen.

De Én azt mondom nektek: a tanítás a mai jelenben nektek, testvéreim, ugyanúgy szól ‒ mert meghalljátok-e hívásomat a küldetéshez és a követéshez? Akartok-e Hozzám tartozni, Velem együtt élni és haladni a mindennapi élet-útpályán?

És ehhez az első lépés az, hogy: „Én is megkeresztelkedem, mert ehhez a nagy családhoz szeretnék tartozni, akinek vezetője…” De Én nem szeretem ezt a szót, hogy „vezetője”. Akinek Én (…) vagyok, Én, Jézus Krisztus Uratok. És ehhez a nagy családhoz örömmel és szeretettel lehet tartozni a felismerés, küldetés követésében.

És akkor, ahogy János keresztelt, és ahogy most a pásztoraim keresztelnek, és bevezetnek benneteket ebbe a nagy családba, hogy oda tartozzatok, hogy Jézus testvéreivé váljatok, mert a pásztoraim így mondják számotokra, mikor bevezetünk valakit ebbe a nagy családba, az Egyházhoz, a keresztséggel.

És akkor is keresztelkedtek Jánosnál. És Én, Jézus Krisztus Uratok is megjelentem, hogy megkeresztelkedhessek, és közben imádkoztam az Atyához, és az Atya jelt adott, hogy: Itt vagyok.

Mert hogyan is szól ez a tanítás?

Hogy: Megkeresztelkedtem, és imádkoztam. Megnyílott az Ég, és leszállott a Szentlélek Rá látható alakban, galamb formájában, és megnyílott az Ég, és szózat hallatszott:

‒ Íme, az Én Szeretett Fiam, kiben kedvem telik!

Fontos, hogy ezekre tudjunk figyelni, mert ez által kerülsz te is ehhez a nagy családhoz, mert bevezetnek az Egyházba, és Egyház tagjaként, családtagként lehettél, és a küldetés követésében felismered mindazt, ami körülvesz, ami megmutatja a helyes utat a Fény szeretetében.

De a tanítás nem állt meg itt, folytatódott számotokra mindazzal, ahogy ott ismét úgy olvassák nektek majd fel, amikor ezt a részt fogják olvasni: „Abban az időben…”

Én meg azt mondom: Most a jelenben adom nektek, mert most is épp olyan értéke, tanítása és kegyelme van, amit hallotok, mint akkor, mert erőt tudsz meríteni belőle. Mert itt min is van a hangsúly ebben a tanításban?

A gyógyításról.

Hisz hogyan is történt ez?

Tanítványaimmal elmentem a Genezáreti-tó túlsó partjára2, de a tömeg, a nép sokasága követett, nehogy lemaradjanak valamiről is. És ekkor szóltam tanítványaimnak, hogy legyen készenlétben egy bárka a nép tolongása miatt. És ekkor jöttek Galileából, Názáretből, Szidon és Tírusz vidékéről, mert hallották, milyen csodákat teszek végbe.

A hír elterjedt. És a hír hallatára jöttek, hogy megtapasztalhassák a jelen tanúságot.

És sokakat meggyógyítottam, és sokan pedig tolongtak, hogy Közelembe juthassanak, ha másképp nem, csak azért, hogy megérinthessenek, mert abban reménykedtek, hogy ez által is gyógyulást nyerhetnek. Mert volt nekik hitük, és a hitben szeretet. Mert ha nincs hit, és nincs szeretet, akkor hogyan reménykedsz a segítségnyújtásban, a gyógyító kegyelemben? Hogyan reménykedsz, hogy megerősítelek mindabban, amire szükséged van e kegyelem által?

És ha ezeket mind-mind felismertétek, elfogadtátok, és a jelen tanítása szerint élitek a mindennapokban, erőt ad, hogy hogyan lehet kialakítani az életet, néha ebben a ‒ ahogy mondani szoktátok, saját szavatokat használva ‒ rohanó világban.

A világ úgy rohan, ahogy ti hajtjátok.

Ha néha megállsz, ha néha egy kicsit önmagadba nézel, ha egy kicsit elmélkedsz, ha egy kicsit a huszonnégy órából tíz percet tudsz nyújtani Számomra a felismerés elfogadása révén, már nem kimondottan rohanó világban élsz.

Én most csak egy példát és egy nagyon rövid időt mondottam számotokra a huszonnégy óra egy napjából. De minden testvérem, aki mindig azt mondja, „elfoglalt vagyok, nem érek rá” ‒ ezeknek a testvéreimnek ezt tudom nyújtani.

Minden testvérem arra ér rá, amire szeretne ráérni. Mert ha én nem akarok valamire ráérni, akkor bárki mondhassa, bárki kérheti, ez a legkönnyebb, mondani: „Én elfoglalt vagyok, és nem érek rá.”

És akkor ilyenkor van egy kis megállás, egy kis önmagunkba nézés, egy kis megtapasztalás a földi életből. Egy kis gyógyító kegyelemre van szükség? S ilyenkor akkor meg tudunk állni, tudunk várakozni? Tudjuk értékelni az életünket, a napunkat, hogyan és miképpen van jelen a kegyelem? Hogyan és miképpen haladok előre? Hogyan és miképpen tudok belekapcsolódni ehhez a tanításhoz a jelenben?

Ezek mind-mind olyan szavak a tanítás részében, ami nem ismeretlen előttetek, ezeket már mind-mind megadtam, és megtapasztalhattátok.

És akkor nem csak a tolongás, a feszültség, a várakozás és a gyógyítás kegyelmére van szükségem, hanem talán egy kicsit meg tudok állni, egy kicsit önmagamba nézni, egy kicsit érezni a szeretet kegyelmét, egy kicsit ebből a szeretetből árasztani azoknak, akiknek szükségük van a felismerés elfogadásához, hogy létezik ez a szeretet és ez a kegyelem, csak legyen bennem hit, ami megvilágosít mindehhez, ami szinte kézen foghatóan jelen van előttünk.

Mert ha ezek mind-mind így vannak jelen, akkor segítséget kaptok mindarra, ami bennetek zajlik, hisz ma is többen és többen várjátok és vártátok, hogy ez az új esztendő valójában mit fog nyújtani számotokra.

Egyre többen és többen, hogy: „Hogyan és miképpen alakítsuk ki életünket? Mi történik a jövőben velünk, nemzetünkkel, országunkkal, Európával?”

Hányan és hányan erre várják a megfelelő választ.

De a megfelelő válaszhoz Én először kérdést teszek fel, hogy: Te, testvérem, aki azt mondod, elsőként ezt a szavatokat használom, hogy: „Vallásos vagyok.”

Mert ezt olyan könnyedén kimondjátok!

Vallásosságodban van-e hited?

Él-e benned a szeretet?

Kiadod-e a mindennapi felajánló imádat, kérésedet, fohászodat, és nem csak önmagadért, hanem akikért tudod, hogy szükséges, hogy imádkozz?

De amíg ezekre nem tudjátok a helyes választ, addig Én, Jézus Krisztus Uratok sem bocsátkozok semmiféle jóslásokba, ahogy ti mondani szoktátok, és ahogy várni szoktátok.

Én, Jézus Krisztus Uratok felkészítelek, körbeírom nektek, és hogy ha van hited, és van szereteted, amely működik rajtad és benned, akkor fel tudod ismerni mindazt, ami jelen van, és ami körülvesz.

De ne csak várjak, hanem én is adjak önmagamból.

És elsőként legyen megbocsájtás e megkezdett új esztendőben szívünkben, lelkünkben, szeretteink körében, családtagjaink körében, ismerőseink körében, rokonaink körében, szomszédaink körében, a felebaráti körében. Hisz annyi sok mindent föl lehet sorolni! Hogy amíg én nem tartok önvizsgálatot, s amíg én nem tudok megbocsájtani, addig hogyan alakuljon ki ez a világ a megbocsájtó kegyelem révén? Ha csak azt várjuk, hogy nekem bocsássanak meg, és én nem akarok, csak én várom?

A szeretet a kegyelmében nem ezt tanítja és tükrözi számotokra, hanem, ahogy mondottam már a mai napban, nektek is adni kell, hogy ez után várhassatok, hogy valóban öröm- és szeretetteljes legyen az élet e meghívásban, a mindennapokban.

És akkor pásztoraim segítséget tudnak nyújtani számotokra, ha szükséges, és hogy ha felkeresed, hogy szükséged van az ő segítségére, hogy talán tisztán lássak, felismerjek, elfogadjak, és elindulhassak a meghívott úton. Mert mindig vannak olyan pásztoraim, akik figyelnek testvéreikre, hogy hogyan tovább a cselekedetekben, mert a meghívás, a felismerés, a gyógyító kegyelem, a keresztség a szeretetben, hogy bevezesselek Krisztus Egyházába, e nagy családhoz, ehhez szükséges, hogy együtt tudjunk működni, felismerhessük egymást, legyen egymás iránt bizalmunk, és a bizalom a szeretetre épüljön, és a szeretet pedig öleljen át, és így vezessen e meghívott úton az életpályánkon.

És akkor ez az esztendő is elhozhassa számotokra a szebb jövő reményét. De hogy ezt megélni és megtapasztalni, ahhoz sokat kell kiadnotok, először önmagatokból, a felajánló ima révén, a kegyelem, szeretet működésében, a felismerésében, hogy az elfogadása szeretetteljes legyen számunkra a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És akkor ez a mai tanítás, amelyre szoktátok mondani sokszor, ennek a hónapnak a tanítása, ez csak két kis tanítás kiemelése, hogy hogyan és miképpen szeretnék Jézus családjához tartozni, ahhoz a családhoz, ahova bevezetnek, mert segítséget nyújtanak, hogy bevezethessenek, hogy ott élhessünk és eggyé válhassunk.

A másik pedig a gyógyítás kegyelmét tükrözi számotokra, mert ha a lélek is beteg, akkor már a test is beteg, és szükséged van a gyógyító kegyelemre, hogy részeseivé válhassatok, működjön rajtatok és bennetek, és ekkor kiengeszteld önmagad a felismerés elfogadásában. S akkor már tudod, hogy hova tartozol, és hogyan szeretnéd élni az életed e meghívás által a küldetés követésében.

S ennek reményében áradjon reátok ma áldásom. Az áldást a szeretet áldásában, a béke áldásában, a felismeréshez, hogy valóban bevezethessenek benneteket ebbe a családba, az Egyház Élő Családjába, amely nem csak kimondottan a keresztséggel jön el számotokra, hanem már jelen van, s fel kell ismerni, és eggyé válni. Hisz gyermekként, ha felvetted a keresztséget, és talán nem mondták, hogy bevezetnek e családba, de most felnőttként, ha felismered, akkor igenis, elindulhatsz, hogy te is ehhez a családhoz tartozz e bevezetés által.

És akkor kiválasztott Mária testvérem által áldásom, Fényem sugara átölel benneteket, felmelegít, megerősít, hogy ez az áldás ebben az új esztendőben a szeretet kegyelmének ajándékaként áradjon reátok, töltse be szíveteket, és vezessen e családban, a mindennapokban, a mindennapokhoz, a küldetés, követés részében.

Az Atya, a Fiú, a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme elküldi számotokra e szeretet áldását a Fény világosságának melegségével, átölelésével, hogy ismét befogadhasd, és készen állj, hogy tovább tudjál élni és haladni ebben a családban, ahova tartozol.

Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük