JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. március. 18. (NAGYBÖJT 6.)

VIII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 (…) testvéreimet a bűnbánat hatodik Golgotáján, s köszöntöm mindazokat, akik ma lélekben kísértétek el a fájdalom, szenvedés Golgotáján kiválasztott testvéremet.

A bűnbánat hatodik Golgotája, a tanítás, amely összefoglalja mindazt, amit e bűnbánatban számotokra megadtam. Hisz a mai nap tanítása – már egész közel vagyunk az ünnephez. Az ünnep, amelynek részeseivé váltak tanítványaim, és ez által az ünnepben ti is, hisz a mai tanítás arról szólt felétek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, vagyis, ahogy tanítványaim szólítottak, a Mester, jelen van az ünnepi vacsorán, és mélyen megrendülök Szívemben és Lelkemben1, és azt mondom nekik:

– Bizony, bizony, mondom nektek, ma egy közületek elárul Engem.

Ezen szinte meglepődve, és elcsodálkozva vesztek részt, hisz nem értitek, kiről is beszélek, s miért gondolom e szavakat.

Kérdőre is vonja az egyik tanítványom, akit megkért Simon Péter, hogy miért mondottam e szavakat, s kire gondolok. S elmondom részükre e ünnepi vacsorának jelenlétében, hogy akinek a mártott falatot adom, az árul el Engem: Simon fia, karióti Júdás.

De a mai tanítás nem csak ezt tükrözte számotokra, hisz ha a tanítás elejére megyünk teljesen vissza, akkor itt azt mondom: Én, Jézus Krisztus Uratok szembeállítottam tanítványaimat azzal, hogy az egyik elárul, a másik pedig megtagad. Amit nem akarnak elfogadni, hogy ők ilyent nem tesznek.

Hisz mit mondott Simon Péter, mikor azt mondottam neki?

– Én elmegyek, és ahova Én megyek, oda ti most nem jöhettek. Ahogy ezt a zsidóknak is elmondottam, úgy elmondom nektek is, hogy ahova Én megyek, ti nem jöhettek. Keresni fogtok ugyan, de nem találtok.

S erre ő mit mond?

– Uram! Hogy, hogy nem követhetlek, mikor én mindenhova követni akarlak?! Még, ha kell, életemet is odaadom.

– Igen, életedet odaadod.

De itt kérdezni is lehet, hogy: Életedet odaadod?

– De mondom neked: Ma, mielőtt a kakas megszólal, háromszor fogsz megtagadni Engem.

Simon Péter szomorúvá vált, hisz nem akarta elhinni e szavakat, amit a Mester mondott.

Pedig elmondotta, hogy: „Az egyik elárul, a másik megtagad.”

És e bűnbánat tanításában a felmagasztalásról és a megaláztatásról adtam számotokra tanítást e jelmondatában. Hisz minden évben valamihez kötődnek a tanítások, amelyek egymásra épülnek.

Most csak röviden megyünk minden bűnbánati Golgotán egy tanítás gondolatában.

Az első, úgy-e: Kérjetek, adnak nektek. Keressetek, és találtok. Zörgessetek, és ajtó nyílik számotokra. És amit elvársz, hogy neked tegyenek, vagy veled tegyék meg, ugyanannyit kell csak neked is megtenni? Nem. Ettől többet. Ez ismét itt jelen van, a felmagasztalás és a megaláztatás.

Majdan folytatódott, hogy Mózes tanítószékében kik ülnek? S erre azt mondottam: Fogadjátok el a törvényt, a szerint éljetek, de tetteikben ne kövessétek. Hisz megnagyobbítják imaszíjukat, a bojtokat szembetűnően megnagyobbítják, hogy felismerő legyen, és előttük nagy hajlással köszönjenek, első helyeket elfoglalják.

Úgy-e, itt is van, aki felmagasztalja magát, a másikat megalázzák, mert mit mondottam? Ők másokon nem segítenek. Súlyos terheket kötnek össze, amit az emberek vállára tesznek.

Majdan jött a harmadik bűnbánat-tanítás, amikor szintén a törvény is jelen van, és a törvényben pedig az, hogy hogyan és miképpen éljetek, és hogyan és miképpen cselekedjetek, és hogyan fogadjátok el mindazokat, akikhez tartoztok. És akkor azt mondottam, hogy jelen van az Atya, aki a Mennyei Atya. És hogy is mondottam?

Ne hívjatok senkit atyának, mert egy a ti Atyátok, a Mennyei.

Tanítónak se hívjatok senkit, mert egy a ti Tanítótok, a Krisztus.

De itt azt is elmondottam, hogy ha úgy szólítod valamelyik pásztor testvéremet, hogy elöl megadod számára a tiszteletet a keresztnévben, és akkor ezt a példát hoztam számotokra például, a jelen lévő pásztor: János atya, Jenő atya, Kálmán atya, Antal atya.

Itt azt mondottam, hogy a keresztnéven van a hangsúly, és az atya itt már lehet utána kisbetű, amely csatlakozik hozzá, tehát nem megadjátok a nagybetűs Atya szót, ami csak a Mennyei Atyát illeti meg. Mert: Egy a ti Atyátok, a Mennyei. S e szerint kell a törvényt felismerni és elfogadni, és cselekedni.

Majdan folytatódik, úgy-e, a tanítás a két emberrel, akik felmennek Atyám házába imádkozni. Az egyik előre megy, magabiztosan, imádkozik, önmagát felmagasztalja, hogy ő milyen ember, hogyan imádkozik, mit cselekszik, mindenből odaadja a tizedet, milyen jó, hogy nem olyan, mint a többi ember, vagy ez, a vámos, aki ott imádkozik.

Ő pedig megalázta önmagát, lehajtotta fejét, a mellét verte: „Én Uram, én Istenem! Irgalmazz nekem!”

És itt azt mondottam: Igen, aki felmagasztalja magát, majd a Mennyországban megalázzák. És aki megalázza magát, azt pedig a Mennyországban felmagasztalják.

Mennyivel más a tanítás, ha megértjük, hogy hogyan és miképpen haladunk.

És itt röviden csak kiemeltem számotokra, hogy fontos figyelni a tanításokra, amelyek a bűnbánat-időben vannak jelen, és azt mondani, hogy jelen van a tékozló fiú Evangélium tanítása, hogy az atya mennyire szereti az ő gyermekeit, és gyermekét, akit haza vár, mert az elgondolkodik, önmagába néz, és bűnbocsánatot kér a feloldozásban. És az atya az ő szeretetében megbocsájt.

Majdan jött az ötödik tanítás, amely már arról szólt számotokra, hogy itt nem mást aláznak meg, hanem Engem, Jézus Krisztus Uratokat a tanításban. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok milyen tanítást is adtam számotokra? Hogy aki megfogadja tanításomat, és a szerint él és cselekszik, nem hal meg örökre. Amit a zsidók nem tudtak elfogadni, és a farizeusok is. Mit mondtak?

– Hogyan mered e szavakat mondani?! Te nagyobb vagy Ábrahám atyánknál vagy a prófétáknál, akik mind már meghaltak?! Mivé akarod tenni Magadat?!

S Ő erre akkor válaszol nekik:

– Én ismerem az Atyát, és az Atya is ismer Engem. És ha azt mondanám, hogy nem ismerem Őt, épp olyanokká válnék a hazugságban, mint ti vagytok, ha azt mondanám, hogy nem ismerem Őt. És Én megteszem mindazt, amit az Atya kér Tőlem, vagy elvárja, hogy tegyek.

S ekkor megint, úgy-e, Nekem támadnak. Erre mondom, hogy:

– Én nem Magamtól teszem, hanem aki küldött Engem, aki ismer Engem, mert Én is ismerem Őt.

S ekkor ismét mit mondanak?

– Még ötven esztendős sem vagy, és Te már nagyobb vagy Ábrahámnál, vagy ismerted Ábrahámot?

Erre mit mondott?

– Ábrahám örült és ujjongott az eljövetelem-napom érkezésére. És mikor láthatott, örült és ujjongott.

S erre azt mondottam:

– Mielőtt Ábrahám volt, Én vagyok.

Ezeket már végképp nem tudták elfogadni, és köveket ragadtak, hogy megkövezzenek.

Tehát itt, ebben a tanításban a megaláztatás a Mesternek, vagyis, ahogy mondjuk most e jelenben, Rólam, Jézus Krisztus Uratokról szólt a felismerés elfogadása részében.

És itt számotokra csak egy gondolatig mentem el a házasságtörő asszonyhoz, akit szintén megkövezni akartak volna. De mielőtt még megtették, hát oda vezették, hogy próbára tegyenek. A válasz számukra az volt:

– Az vesse rá az első követ, aki bűntelen köztetek.

E szavak hallatán önmagukba néztek, és eldobták a követ, mert rádöbbentek, hogy nem bűntelenek. Valami belül számukra is el van rejtve, amiről azt hitték, hogy senki sem tudja. De mivel Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester, e pontokra világítottam, így nem merték megkövezni az asszonyt.

Ezért mondottam, hogy a megaláztatás könnyen megy, de a felismerés az önmagunk megaláztatásánál vagy az önmagunk felmagasztalásánál, mikor szeretjük magunkat felmagasztalni?

Az Atyánál, akik ilyenek, nem egy hamar veszik észre, előbb megalázzák őket. És aki magát megalázta, vagy akiket megaláztak, azokat felmagasztalják.

A mai tanítás pedig az felétek, hogy bezárja a bűnbánati idő tanításait, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, ki megpróbálom a tanítványaimnak elmondani, és a ti szavatokat használva, rávilágítani, hogy az egyik elárul, a másik pedig megtagad.

Amit először nemigen akarnak elfogadni, csak majd akkor, amikor szembesülnek vele.

Közeledünk, úgy-e, az ünnephez, ez már, mondhatod a tanításában, a három szent nagy nap előtt halljátok majd, és az után pedig közeledtek az ünnep kegyelmének átéléséhez a megtapasztalásában, hogy hogyan és miképpen cselekedjek, hogyan és miképpen fogadjam el mindazt, ami körülvesz, hogyan és miképpen éljek e bűnbánat minden hét tanításával, amiből erőt merítek, ami által önmagamba nézhetek, és lelkiismereti vizsgálatban, ahogy mondottam többször már az elmúlt időkben, a lelkivizsgálati tükröt megnézed, hogy valójában tetszik-e mindaz, ami benned rejlik, vagy ezen változtatni kell. És megnyitni szívedet a szeretet felé és a kegyelem felé. Mert, ahogy egy régebbi bűnbánat-idő tanítását végig az irgalmasság szeretetéről adtam számotokra a felismerésében, és e bűnbánat-időben is egy gondolatnyi menetben rátértünk erre, hogy most az irgalmasság évét ülitek, és az irgalmasság évében milyen csodálatos visszaemlékezni e tanításokra, amely szinte összekötött, hogy az irgalmasság szeretete, amely jelen van minden nyitott szívű testvérem előtt. De senkire sem erőltetem rá és parancsolom. Minden testvéremnek saját magának kell e irgalmassági szeretetet felismerni és befogadni, eggyé válni vele, megengedni, hogy működjön rajtunk és bennünk, és ez által éljünk és haladjunk a mindennapi élet meghívott útpályánkon. Mert a meghívást is minden testvérem felé megadom. Ha nyitott a szíve és a lelke, akkor felismeri a meghívásomat, és akkor a meghívás olyan erősen működik a Szentlélek által rajtatok és bennetek, hogy szinte úgy érzitek, hogy „valamit tenni, cselekedni kell”, vagy „mennem kell valahova”, vagy „részt kell vennem”, vagy „imádkoznom kell”, vagy „jót kell tennem”, hisz sok mindent lehet felsorolni ezekhez a cselekedetekhez, ami által a kialakított életetek jelenléte hogyan van jelen és működik rajtatok és bennetek.

És akkor e bűnbánat-idő tanítása segítséget nyújt számotokra, hogy nem felmagasztalni akarjuk magunkat, hanem inkább kicsinyekké válni a megaláztatásában, észrevenni a fontos dolgokat, amiből erőt merítünk, ami által tanulhatunk, és ami által segíthetünk a segítségnyújtásban. És ha eljön az idő, akkor, „akiről én tanúságot teszek itt lent a Földön, majd felmagasztal, ha méltó vagyok ehhez a kegyelemhez” – úgy-e, így szoktátok mondani a ti saját szavaitokkal?

De itt nem kimondottan a méltóságon van a hangsúly, hanem a jelen cselekedetekről, hogy hogyan és miképpen ismerem fel a tanítás mondanivalóját, és hogyan helyezem be a mindennapi életembe, és ez után hogyan tudok változni vagy változtatni, és hogyan fogadom el a felebarátot és a testvért a megbocsájtó kegyelem által a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És hogy ha ezeket felismerem, akkor e bűnbánat tanítása, mint egy lánc, összeköt, erőt ad, s akkor érezni lehet, hogy hogyan alakítsam ki az életemet. S akkor tudom, hogy a szeretet mondanivalója a megtapasztalásában hogyan működik rajtunk és bennünk, és hogyan tudok én ez által cselekedni, és talán többet adni önmagamból e szeretet, kegyelem által az elesettnek, a magányosnak, az árvának, az özvegynek, a betegnek, a szomorúnak.

Hisz, úgy-e, most is csak egy párat soroltam fel, és mi minden vesz körül benneteket a mindennapi élet jelenlétében, mi minden felé lehet tenni és cselekedni e irgalmasság szeretete révén a mindennapok jelenlétében.

Ennek reményében áradjon reátok ma áldásom, és az áldás nem kimondottan csak a felmagasztalás és a megaláztatás részében szól felétek és hozzátok e bűnbánat hatodik Golgotáján, hanem az irgalmasság szeretetét is szeretném tükrözni és árasztani felétek, hogy kössön össze benneteket ez az irgalmasság-szeretet, ami által tudok figyelni önmagamra, a megnyitott szívem benső hangjára, a Szentlélek működésére, amely szinte élőként van jelen, ami által tudok cselekedni, ami által tudok segíteni, ami által meghallom a meghívást, hogy hogyan és miképpen éljek és haladjak a mindennapokban.

És akkor így áradjon reátok e bűnbánat hatodik Golgotáján áldásom kiválasztott Mária testvérem által, és ahogy a jelmondat is volt e bűnbánatban, hogy „megalázom önmagam, hogy ha eljön, aki ismer engem, az felmagasztaljon, és akkor az irgalmasság szeretete működhet rajtunk és bennünk, és vezethet e meghívott úton”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, hogy működhessen rajtatok és bennetek, és mutassa meg számotokra a meghívott út felismerését, elfogadását, és majdan elindulását. És akkor az irgalmasság szeretete erőt ad mindahhoz, amely a jelenben körülvesz benneteket e élet által.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!