JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. március. 4. (NAGYBÖJT 4.)

VII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 (…) a mai napon, a bűnbánat negyedik Golgotáján testvéreimet, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

De köszöntöm mindazokat, akik a mai napon is lélekben kísérnek el benneteket imával, szentmise-áldozat bemutatásával, hogy részeseivé válhassanak e mai nap meghívásban. De a meghívás nem testben és lélekben történik, hanem ma csak a lélekjelenlét, amely erőt ad mindahhoz, ami a mai napon is jelen van e bűnbánat-golgotán.

A mai tanítás, ami felétek szólt, nem ismeretlen volt számotokra, hisz már az évek folyamán hallottátok. Lehet, hogy éppen akkor nem teljesen e szavakkal, de az értelme ugyanez volt. Hisz a mai tanítás az, amikor a tanítványaim és a nép sokasága körében a példabeszédet emelem ki számukra. De hogy ezt ki kellett emelni, ez mind azért történik, hogy vannak olyan testvérek a jelenben is, akiket megaláznak, megvetnek, és ha kell, kicsúfolnak. És magukat pedig felemelik, szinte mondhatjuk azt, hogy kitüntetik önmagukat, hogy ők biztos a legjobbak, és mindent helyesen tesznek, őket csak figyelni és elfogadni kell. És akkor minden rendben van.

Hisz a mai nap folytatódik a bűnbánat első, második és harmadik hetének tanításában. Hisz ha csak egy pillanatra megyünk vissza, egy-egy gondolatmenetnek, az első, úgy-e: Kérjél, keressél és találjál. És úgy cselekedj a felebarátoddal és a testvéreddel, amit magadnak is elvársz. Te is csak annyit nyújts.

Majdan a döntés, hogy kik ülnek Mózes székében. S azt mondom, hogy a törvényt, amiről beszélnek nektek, fogadjátok meg, de őket ne kövessétek. Mert amit ők cselekszenek, az nem a szeretet kegyelme révén van. Ők magukat szintén itt felmagasztalták, elvárják, hogy hogyan és miképpen jelenj meg előttük, s hogyan és miképpen köszönthessétek. Szeretik az első helyeket elfoglalni.

Majdan jön a harmadik Golgota-i tanítás, ami szintén a törvényről szól felétek, hogy a törvényben hogyan cselekedj, hogyan fogadd el, és hogyan nem szabad azt tanítani. Hisz hogyan is szólt felétek?

Jelen van egy tanítás, a tanítás, amelyet átadok, és a tanítás, amely felétek szól, és azt mondottam:

– Nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem azért, hogy tökéletes legyen.

És ha úgy tanítotok, hogy minden betűt, „i” betűt, vesszőt, mindent meghagytok a tanításban, akkor lesznek, akik meghallgatnak. De ha valamelyiket elhagyjátok, az nem a tökéletességet nyújtja.

És aki itt felmagasztalja magát, majd jönnek, és megalázzák.

És a mai tanítás ismét folytatódik ezekhez.1

Hisz hogyan is mondottam?

Van a két testvér, ember, barát, ismerős, mindegy, hogy hogyan nevezed, kik felmennek Atyám házába, hogy imádkozzanak. Az egyik bátran előrébb megy. Tekintetét felemeli, hisz neki nincs szégyenkeznivalója, úgy érzi. Ő bátran szembenézhet, és nemcsak magával foglalkozik, hanem hogyan is mondja?

„Atyám, milyen jó, hogy itt vagyok, és imádkozhatom. Hogy én nem olyan vagyok, mint a többi ember, vagy netán ez a vámos, hisz én, ha imádkozom, jót teszek a cselekedetekben. Nem vagyok bűnös ember, nem törtem házasságot, kétszer böjtölök hetente, és mindenemből a tizedet oda adom.”

Úgy-e, ennek a mondanivalóját mindjárt meg lehet érteni, hogy ez mit tesz: először megveti azt, aki jelen van, ha nem is mellette, csak hátrébb. De mit mond?

„Milyen jó, hogy én nem vagyok olyan, mint az.”

Hát ő biztos tudja, hogy az milyen ember!

Hogy van ez a jelenben?

Hányan és hányan másokról ítéletet mondotok, hogy milyen ember, hogyan cselekszik. Holott először önmagatokba kell nézni, nem mindjárt felmagasztalni önmagamat, és az első helyre tenni, mint ahogy mondottam, szeretik az első helyeket elfoglalni.

Ennek a mondanivalója is azt értelmezi és tükrözi számotokra, hogy önmagát szinte az első helyre szeretné felhelyezni, mert hogy ő nem olyan, mint a másik ember vagy a vámos. Hát ő olyan, aki biztos jó helyen van, akinek nem szabad semmit sem mondani, sem kérni, netán még ránézni sem, nehogy megbántsátok.

És a jelenben sajnos egyre többen és többen az ilyenek – az ember, a testvér, a felebarát, az ismerős?

Ahogy mondottam, a jelenben most is lehet mondani.

Némelyek messzire elkerülnek az igazságtól, a szeretettől, a megbocsájtástól és a békétől. Beszélnek ugyan róla, de ők maguk nem teszik. Elvárják, hogy velük hogyan bánjanak, de ők másokkal nem teszik.

Ezért fontos, hogy elgondolkodjál, értelme legyen az életnek a felismerés elfogadásával, hogyan és miképpen indulok el egy olyan úton, amelyen először önmagamba nézek, először megnézem, hogy ki a testvérem, megnézem, ki hívott meg erre az útra, megnézem, hogy méltó vagyok-e én is rálépni erre az útra, vagy talán így nem helyes elindulnom, talán előbb változni és változtatni kell, hogy valóban felismerhető legyek, és elfogadható.

De hogy ezek megtörténjenek, elsőként önmagunkba kell nézni. Először önmagunkkal kell tisztában lenni, hogy én valójában ki vagyok, milyen vagyok a bensőmben, hogyan cselekszek a mindennapokban, és hogyan fogadom el mindazokat, akik körülvesznek, és akikkel szeretném kialakítani a mindennapi életemet, netán az engesztelésben, a felajánló imában, a munkában, a cselekedetekben, vagy éppen a szentmisén való részvétellel, vagy egy engesztelési közösségben. Ezek mind-mind rajtatok és bennetek jelen. De ezeket nektek kell saját magatoknak felismerni.

Én, Jézus Krisztus Uratok e tanítás által hozzátok szólok, megadom nektek, hogy hogyan és miképpen ismerd fel önmagadat, és miképpen próbálj meg cselekedni, és miképpen próbálj jót tenni. És ne akarjátok magatokat felmagasztalni, mert hamarosan megaláznak. Ti legyetek inkább olyan kicsinyek, mint a törvénynél, ahogy mondottam, a kicsinyek, akik figyelnek a tanításra, a tanítás mondanivalójára, annak minden szójára és betűjére, vesszőjére, semmit sem hagynak el, mert a szerint szeretnének cselekedni. S akkor a kicsinyekben felismerik őket.

Ha a mai tanítást veszed, akkor itt is lehet mondani, hogy ti lehettek olyanok, akiket lehet, hogy most nem farizeusnak és nem vámosnak nevezek meg. Van a testvér, és van a felebarát. Most te melyik akarsz lenni? Az, aki elöl van, aki magát felhelyezi, vagy az, aki hátul vagy egy kicsit, és önmagadba tekintesz, nem mered felemelni tekintetedet, de nem azért, mert félsz, és csak bűnös ember vagy, hanem azért, hogy önmagadba tekintesz, önmagadhoz szólsz elsőként, hogy: „Ó, Uram, ó, Istenem! Bocsáss meg nekem, bűnösnek. Add nekem irgalmasságodat, mert akkor, ha jelen van az irgalmasság, akkor megbocsájtottál a bűnösnek, az egyszerűnek, aki Feléd fordult, aki Reád hagyatkozott, és aki bízott Benned, hogy meghallgatsz, és segítséget nyújtasz.”

És akkor boldogan lehet mondani, ahogy tanítványaimnak is mondottam, és most a jelenben mondom: megigazulva tér haza, és kegyelmet nyert.

A másik pedig nem, mert ő igyekezett felmagasztalni magát, de ez a felmagasztalás nem érkezett meg egészen az Atyához vagy Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz. Elindult, de valahol elmaradt. Mert az igazság a szeretetében nem volt teljes. Nincs megbánás, nincs lelkiismeret-vizsgálat. A kegyelem, amely ajándék minden nyitott szívű testvéremhez, nem jutott el ehhez a szívhez, és nem történt meg az együttműködés.

Fontos, hogy ezekre tudjatok figyelni, különösképpen most a bűnbánat-időben, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok a ti szívetekre figyelek, a ti működésetekre, a ti kegyelmetekre, a ti szeretetetekre és a békére, hogy ez hogyan van jelen, és hogyan tudsz vele együtt működni, mindezekkel, hogy te egy felebaráti testvér vagy, aki elfogadod a felebarátodat és a testvéredet, hogy eggyé váljatok e kegyelem által. És akkor tudtok megbocsájtani egymásnak, nem pedig haragudni, gyűlölködni, ítéletet mondani, és ha kell, megalázni vagy kitaszítani. Mert ha ezek mind jelen vannak, akkor hogyan van jelen a megbocsájtás? Csak így egyszerűen kimondom: „Nézd, megbocsájtok. De miért is? Mert arra már nem emlékszem.”?

És talán úgy könyvelitek el, hogy „nincs is miért megbocsájtani, mert talán én semmit sem tettem”.

Hát, ha nem néztél önmagadba, nem tettél lelkiismeret-vizsgálatot, amivel felismerted mindazt, ami körülvett, akkor ez a tanítássorozat e bűnbánat-időben, ami számotokra jelen van, hogy egy tanítást sem szabad kiemelni, hogy „ez az én tanításom, és a többivel nem törődöm”.

Ahogy régebben is mondottam, a Golgota-i tanításból nem csak egy mondatot emelünk ki, és ha kell, azt aláhúzzuk egy megkülönböztetett színnel, és csak a köré mondjuk a mondókánkat, a saját magunk kialakított gondolatát, holott nem biztos, hogy az helyes, és nem biztos, hogy csak az a mondanivaló.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok nem egy mondatot adok, hanem a tanításon végigmegyünk. Nem kimondottan pontról pontra, de mégis egybe tartozik, mert a tanítás a mondanivalójában így tökéletes. Így adom számotokra, hogy felismerhető és elfogadható legyen ahhoz az élethez, amire Én, Jézus Krisztus Uratok a meghívást megadtam, és te a meghívást felismerted, elfogadtad, szívedbe zártad, és megpróbálsz e szerint élni, cselekedni, és különösképpen e bűnbánat-időben jót tenni a cselekedetekkel, talán egy felajánló imával, talán egy szentmise áldozatával, talán egy másféle cselekedet, amit úgy érzel, hogy: „Én észrevettem, és talán e szerint tudok most segíteni a felebarátomnak és a testvéremnek, vagy ha elhozom szívemmel-lelkemmel egy felajánló imához, egy felajánló kéréshez, egy szentmisén való részvételhez, mert látom, talán a betegség őtet2 most távol tartja, de én nem feledkezem meg róla, mert én jót szeretnék adni és tenni, akkor azt mondom: »Uram, elhoztam szívemmel-lelkemmel most e szentmise-áldozatra, és szinte így mondom neki, hogy foglalj mellettem helyet, hogy egyek lehessünk e cselekedetek révén.«”

És akkor érzitek, hogyan van jelen a kegyelem, és hogyan van az, hogy ha te elvárod, hogy veled hogy cselekedjenek, akkor neked is talán ugyanannyit, vagy, ha lehet, még többet kiadnod embertársad, felebarátod, testvéred felé e tanítás révén.

A tanításom soha nem olyan felétek, amit nem lehet felismerni, elfogadni és a szerint cselekedni.

A tanítás olyan mindig, hogy megérthető, felismerhető és e szerint működtethető a mindennapi életünk kegyelme által. Mert a kegyelem, az jelen van és megadatott számotokra, „ha én ehhez megnyitottam szívemet, lelkemet, és befogadom, eggyé válok vele, akkor együtt tudok működni a mindennapokban, a mindennapokhoz”.

És akkor ez a mai tanítás is kegyelmet ad számotokra, mert akkor nem így járultok Atyám házába, hogy „én és én és én legyek valaki, és érvényesüljek”, hanem „talán az vagyok, aki először önmagam számára kérem a felismerést, a bűnbocsánatot a változásban, a cselekedetekben, és akkor felismerem mindazt, aki körülöttem van, és akikkel szeretnék eggyé válni e tanítás által, és így haladni a mindennapokban”.

S akkor lesz tökéletes számotokra e bűnbánat-idő minden hét tanítása, amelyet, mondhatom, hogy egyik tanítás sem érvényes a másik nélkül, egyik mondat sem érvényes a másik nélkül.

Hogyan is mondottam valamikor régebben számotokra?

Mielőtt házat akarsz építeni, megnézed a talajt. Ha a talaj biztos és jó, akkor elkezded, és a téglákat egymásra helyezed. Mert ha közte hézagot hagysz ki, és úgy építed, összedől, mint a kártyavár.

Ilyenkor szoktuk mondani: ha a talaj nem megfelelő, akkor homokra építitek házatokat. És jön a forgószél, felkapja, tovább viszi, és mi marad belőle? Egy romhalmaz. De ha a talaj biztos alapokon áll, ha ott építesz, és mindent egymásra helyezel, nem hagysz közte hézagot, akkor ott jöhet a forgószél, nem kapja fel és viszi odébb, hogy romhalmaz legyen.

Így van a ti szívetek és a ti lelketek, hogy ha a tanítást így elfogadjátok hétről hétre, és minden egymásra épülő tanítás fontos számotokra, és nem emelek ki belőle csak egy gondolatot vagy egy mondatot, mert akkor már nem tökéletes. Akkor a múlt heti tanítás érvényes rá, hogy Én azért jöttem, hogy tökéletessé tegyem, de ha ti elhagytok belőle egy betűt, egy pontot, egy vesszőt, akkor már nem tökéletes számotokra.

És Én, Jézus Krisztus Uratok a tökéletességre hívlak, és várlak a vezetés révén a mindennapokban.

És ennek reményében ajándékozlak meg benneteket ma áldásommal, amely ma felétek ezt nyújtja, hogy: „Nem akarom magam felmagasztalni, és a másikat megvetni, hanem azt akarom, hogy a testvéri felebarátban, az emberben, az ismerősben eggyé válhassunk e tanítás által a jelen lévő testvérekkel a mindennapokban, a mindennapokhoz. S akkor lesz számunkra tökéletes a mai tanítás is, mert tudom, hogy ennek a tanításnak is mi a mondanivalója, és mit nyújt számomra a mindennapokhoz, hogy ez által haladjak e meghívott úton.”

És ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, szeretete, öröme, békéje áradjon reátok, töltse be szíveteket, hogy a tanítás a bűnbánat-időben, amely egymásra épül, hozza el számotokra a megfelelő gyümölcsöket, és a gyümölcsök beérjenek, és ez által kegyelmet és szeretetet sugározzanak, nemcsak önmagatoknak, hanem mindazoknak, akikkel szeretnétek e tanítás, e tanítások által eggyé válni a meghívás szeretetében, a mindennapokban.

 Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!