JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. november 5.

XII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik elzarándokoltatok a meghívásban e helyre.

De köszöntöm mindazokat, akik a mai napon is lélekben kísértek el, hogy egyek legyetek e meghívásban.

A mai nap tanítása1, amely felétek szólt, nem volt ismeretlen már számotokra, hisz már pár évvel ezelőtt megadtam számotokra e tanítást, hogy: Isten Országa mikor jön el. S erre mi a válasz, különösképpen a farizeusoknak? Hogy nem szembetűnően jön, és nem azt lehet majd mondani, hogy itt van, vagy amott van.

Isten Országa, az köztetek és bennetek van.

Ezen kell elgondolkodni, hogy ez valójában mit jelent, hogy köztetek és bennetek.

Köztetek.

Hogyan cselekedtek, hogyan fogadjátok el felebarátaitokat, hogyan figyeltek egymásra, hogyan tudtok segíteni egymásnak, és hogyan tudtok közösen, együtt imádkozni mindazért, amivel néha megtisztelnek benneteket.

És bennetek?

Az pedig azt jelenti, hogy saját magadat úgy kell elfogadni, hogy érezd, hogy Isten Országa bennetek van, hogy te az Isten Országában egy gyermek és egy testvér vagy, aki az Atyához és a Fiúhoz tartozik.

És az Isten Országa így – nem várod, hogy eljöjjön, hanem már benned van, mert megpróbálod kialakítani úgy a mindennapi életedet, hogy érezd e kegyelmet, érezd, hogy valójában bennem, bennetek hogyan és miképpen van jelen és működik rajtatok és bennetek.

De ez a tanítás folytatódott még, hisz a tanítványok, feléjük is adtam egy példabeszédet, mert ők sem értették teljesen, hogyan és miképpen van köztünk és bennünk Isten Országa. Hisz ők várakozva vágyakoztak erre a kegyelemre, erre az ajándékra a többi testvérrel együtt. Ezért így mondom tanítványaimnak, hogy:

– Eljön az idő, amikor az Emberfia egyetlen egy napjáért, hogy láthassátok, mit meg nem tennétek. De mégsem fogjátok látni.

S ekkor így szólnak majd nektek: „Íme, ott van, vagy amott van?”

De ti ne higgyetek ebben, és ne kövessétek, és ne menjetek oda, mert az Emberfia nem így jön, ahogy ők beszélnek. Mint a cikázó villám, amely elindul az ég egyik felétől a másik feléig. S ekkor az Emberfia is úgy érkezik, amikor nem is gondoljátok, azon a napon, amikor nem várjátok. De Ő mégis eljön közétek. De még mielőtt ez mind megtörténik, az Emberfiának sokat kell szenvednie a megaláztatásban, a megcsúfolásban, különösképpen e nemzedéktől, amellyel egyek vagytok.

És ez a tanítás, ez most ezt tükrözi számotokra, hogy felkészültök, várakozva, vágyakozva az Emberfia eljövetelére, és nem kell a szikrázó, cikázó villámot nézni a megvillanó fényében, hogy hogyan és miképpen jelenik meg. Az Emberfia eljön, ahogy a tanítás mondja, amikor nem is számolsz rá.

De ha felkészült vagy, ha úgy éled életed, hogy tudod, hogy várakozni, vágyakozni kell, és türelmesen felkészülni e várakozásban, akkor megélheted e várakozásban e csodálatos eljövetelt.

De az eljövetelt nem szembetűnően kell nézni és várni, ahogy azt sem kell szembetűnően nézni, hogy Isten Országa hogyan van jelen, és hogyan jön el, mert ahogy mondottam, Isten Országa köztetek és bennetek van. Ezt nektek kell felismerni, elfogadni, értékelni, és az után úgy cselekedni, hogy egy másik testvér is felismerje rajtad, benned, rajtatok vagy bennetek, hogy valóban Isten Országa itt van köztetek, vagy éppen benned, benned és benned van, mert úgy próbálsz élni és cselekedni, hogy ennek részeseivé váljatok.

Különösképpen fontos, hogy hogyan értékeljük, mert nem fog innen vagy onnan megjelenni. Nem itt van, vagy amott van. Ezt itt kell keresned belül, hogy felismerd, értékeld és érezd e kegyelem-ajándékot, mert ezek kötnek össze benneteket, ezek adnak számotokra segítséget, és ez által tudod elfogadni a felebarátot és a testvért, hogy eggyé váljatok, és akkor boldogan mondhassátok, hogy: „Íme, ez valóban köztünk van, Isten Országa! És mi részeseivé válhattunk e meghívás kegyelmével. Boldogok vagyunk, hogy egymásra tekinthetünk, és ismerjük egymást, és az ismeretségben segítséget is tudunk nyújtani egymásnak és mindazoknak, akik bíznak, és várják a segítségnyújtást e kegyelem szeretete által.”

El kell ezeken gondolkodni, hogy mi mindent nyújt számotokra.

De ahogy ma kiválasztott testvérem is mondotta, hogy e hónap, ez tele van számotokra kegyelmekkel, ajándékokkal, hisz egy pár eseményt e hónapból kiemelt. De Én most kiemelem számotokra még azon szenteket, akiket ő teljesen nem vázolt, hisz tudjuk most már az ifjúság védőszentjében vagytok jelen2, és kéritek az Ő segítségét, különösképpen e ország-ifjúság részére, hogy működjenek együtt, felismerjék a kegyelem ajándékát, zárják be szívükbe, lelkükbe, és bízzanak e szent jelenlétének ajándékában a meghallgatáshoz és a kegyelemhez.

És akkor pár nap után ismételten, nem egész egy hetet vártok, amikor ismét van egy szentetek3: az a szent, aki először nem teljesen tudta, hogy mi az ő küldetése, a követése, de azért mégis megpróbált a szerint élni és cselekedni, amit a tanításokból ismert. És így, mikor látta az elesett, fázó, idős felebarátját, mit tett? Megosztotta vele kabátját, köpenyét, ruháját – mindegy, hogy melyik szót használod –, mert érezte szívében a melegséggel, hogy segítséget kell nyújtania. És ezt a segítségnyújtást, ezt könnyű megadni az a felebarát felé, akit ismerek, akit szeretek, akivel boldog vagyok. De ezeket megtenni azokkal, akiket nem ismersz, akik távol vannak tőled, és mégis látod, hogy szüksége van a te segítségedre, a te ajándékodra, amit meg tudsz vele osztani, hogy ez által segítséget és kegyelmet nyújtotok egymás számára.

Fontos, hogy ezen elgondolkodjunk, hogy valójában Isten Országa hogyan van bennünk és köztünk, és hogyan tudjunk segítséget nyújtani a felebarátnak és a testvérnek, hogyan tudok tekinteni reá, és hogyan érzem, hogy most mire van szüksége. És nem pedig: „Figyelembe sem veszem, nekem beszélhet, mondhat bármit, az én szívemet nem tudja megérinteni, mert úgy érzem, nincs rá szükségem.” – akkor már nem Isten Országában vagytok egyek a „köztetek”-ben és a „bennetek”-ben.

Érezni kell, hogy az erő a szeretet-kegyelem által így árad felétek, így ölel át, és így mutatja meg számotokra a mindennapi élet-útpályát. Mert „ha ezeket ismerjük, szeressük, éljük, akkor működőképessé válik rajtunk és bennünk e szeretettel”.

És akkor már örömmel tudsz nézni a felebarátra, a testvérre, akikkel egyek tudtok lenni e meghívásban és e elfogadásában, mert a kegyelem csak így jöhet el felétek és hozzátok, és így működhet rajtatok és bennetek a mindennapokban.

Fontos, hogy tudjátok érezni és érzékelni.

De még jelen van számotokra e hónapban egy olyan örömteli ünnep, amikor – hogy is mondjátok?

Krisztus Király.

„Királyi zászló jár elöl, Keresztfa fénye tündököl.”

És ezen a Kereszten jelen van az Isteni Bárány, aki szeretettel és örömmel ment e Keresztre, a mi megváltásunkért, hogy ez által érezzük a megváltó kegyelmet, ez által érezzük azt az ajándékot, amire szükségünk van, ez által tudjuk ismét elfogadni a felebarátot és a testvért, s ez által érezzük azt, hogy ez a Kereszt mi mindent tud nyújtani számunkra a mindennapi életben a felismerés és elfogadás részében.

Hisz minden évben más részt emeltek ki az Evangélium tanítása révén, hisz egymás után jönnek az évek, van, amikor a „Keresztfa fénye tündököl, királyi zászló jár elöl…”, van, amikor pont azt a két embert, akit már Előttem a keresztre kötöttek, ez a példa a tanításában számotokra. Vagy éppen az, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szeretettel és örömmel vállaltam e megaláztatást a Kereszttel, mert ez által tudtam megváltani mindazon testvéreimet, akik vágyakoztak és vágyakoznak e megváltásra a kegyelem által.

Fontos, hogy ezen elgondolkodjatok, fontos, hogy felismerjétek, fontos, hogy szívetekbe zárjátok, és megpróbáljatok e szerint élni és cselekedni a kegyelemben. Mert a működés így van jelen számotokra, és így tudtok eggyé válni a testvéri, felebaráti szeretet által. És így akkor valóban felismeritek egymás között Isten Országát, és bennetek, ahogy működik rajtatok, és ami által te szinte sugárzol, és a felebarátod felé megpróbálsz úgy sugározni, hogy ő is felismerje, észrevegye, s akkor már egymásra tudtok hangolódni, és egymást tudjátok kisegíteni, ha szükséges, vagy ha csak imádkozni kell együtt, vagy ha csak felajánlani kell együtt, vagy ha csak hálát kell adni együtt valamiért, vagy ha csak egy olyan szót mondok, hogy „köszönöm”, vagy ha csak azt mondom: „Segíts, mert szükségem van a te jelen lévő imádra, amit értem, értünk felajánlasz vagy felajánlotok.”

S akkor már ez a szép forgás szinte lehet egy kegyelem az ajándékában, ami összeköt benneteket, mint mikor Én kérem, Jézus Krisztus Uratok, tőletek a láncot, hogy eggyé váljatok, legyetek felkészültek, és fogadjátok be azt a kegyelmet, amit akkor épp árasztottam és ajándékul adtam számotokra.

Így a mai nap is most ajándékul adom számotokra áldásomat, hogy áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, működhessen rajtatok, bennetek, és felismerjétek valóban, hogy Isten Országa jelen van, Isten Országa köztetek van, „Isten Országa éljen bennünk és rajtunk”, és mutassátok meg nemcsak önmagatoknak, nemcsak felebarátaitoknak s nemcsak testvéreiteknek, hanem mindazoknak, akik lehet, hogy tőletek várják a segítségnyújtást a kegyelemhez, a szeretethez, az örömhöz és a békéhez.

S ennek reményében áradjon reátok e áldás, amely ma a jelen lévő Isten Országának működésében áradjon felétek.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme töltse be szíveteket, lelketeket, erősítsen, óvjon és védelmezzen, és készítsen fel mindarra és mindahhoz, hogy valóban Isten Országa itt van köztetek és bennetek.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!