JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. október 7.
Jézus Krisztus Urunk:
Köszöntöm a mai napon testvéreimet és mindazokat, akik elzarándokoltatok erre a helyre.
De köszöntöm azokat is, akik a mai napon is lélekben kísértek el benneteket, hogy érezzék, hogy a kegyelem ajándéka a jelenlétben feléjük is árad.
A mai tanítás, amely felétek szólt, elsőként most az, amikor a jelekről van szó, hogy Atyám jelei megvannak, és azokat, ha felismerem, akkor megpróbálok a szerint cselekedni.
Így a mai tanítás 1 a nép sokaságában történik, amikor elmondom, úgy-e, ha azt mondjuk, hogy: „Nyugatról felhősödik.”
Akkor mit mondjunk?
Eső lesz.
És az eső el is jön.
Délről déli szél fúj, hőség lesz. És az is eljön.
Úgy-e, milyen jó, hogy az ég és föld jelei, ahogy jelen vannak – ezekből tudtok olvasni, és megtapasztalni.
De Én, Jézus Krisztus Uratok ma azt mondom nektek: Figyeljetek a mai jelekre.
Tanítványaimnak is azt mondtam, abban az időben, e tanításában, hogy:
– Jelen vannak a ma jelei, amelyet Atyám adott nektek. Azokat miért nem akarjátok felismerni, átelmélkedni és megtapasztalni, hogy mi jó, mi tökéletes, és mi az, amit meg lehet fogni a tanítás jelében?
De most, ha a mai jelekre megyünk, amelyben most ti éltek, sokan és sokan hányszor és hányszor kérdezitek kiválasztott testvéremet, hogy: „Még mindig nincs semmi a mai helyzetünkről, amelyben élünk?”
És ekkor azt mondom nektek, hogy a bűnbánat-időben egy pár szó gondolatával adtam felétek tanítást a felismerő jelekről. Most, mivel ma e tanítás van számotokra, ismételten ezt tudom mondani, hogy a jelek, amelyek élénkek, amelyeket nap mint nap megtapasztalhatjátok, és amiből fel lehet ismerni, hogy mire van szükségetek és mi az, ami számotokra nem kell, hogy itt legyen vagy elhatalmasodjon.
A jelek, azok az Írásban is megvannak. Az Írás által hogyan és miképpen ismered fel és fogadod el? És a jelek, hogy mégis hogyan és miképpen szeretnéd kialakítani életedet e mai mindennapi életedben, amelyben most éltek, nem a tanítás-időben, és nem akkor, amikor a sokaságnak beszéltem, hanem a ma jeleit.
Ne azt kérdezzétek kiválasztott testvértől: „Hogy, hogy nincs rá válasz?!”
A válaszok sokszor előttetek vannak a megtapasztalásban.
Én inkább itt most kérdést teszek fel nektek, és a kérdést – ahogy a régebbi tanításokban is azt mondottam – nyitottan hagyom, és saját magatok válaszoljátok meg.
A kérdésem ez felétek, hogy: Te kiben hiszel? Kinek a gyermeke, és kinek a testvére vagy?
A hitben, ami szívből ered, hogy’ jelen benned?
Mert vallás, az van sok, és lehet, és rád is erőltethetik.
De te, testvér és gyermek, aki azt mondod, tudod, hogy kihez tartozol, tudod, hogy kitől várod a segítséget, akkor a szerint cselekedj, mert a cselekedetek csak így tudnak működni rajtatok és bennetek.
És fontos, hogy érzékeljétek hovatartozásotokat.
Mert a jelek a mai jelenben ezt tudják tükrözni felétek a felismerésben és az elfogadásodban, hogy mitévő szeretnél lenni, hogyan akarod kialakítani az életedet, és hogyan akarsz haladni a mindennapokban. És szeretnéd-e, ha megmaradna számodra ez a hit, amelyben élsz, ami által működik a kegyelem, vagy úgy mondod, hogy „nincs szükségem a hitre, majd jó lesz valamelyik vallás, még nem tudom, melyik, de majd kiválaszthatom”?
És akkor a jelek, ilyenkor, mit tudnak nyújtani számotokra?
Ezeken el kell gondolkodni, hogy hogyan és miképpen, és hova tartozol.
A kérdések, több is nyitott maradt számotokra, amelyre majd ti, saját magatok, ha megértettétek a kérdést, felismeritek, és bizonyossá válik számotokra a válasz, akkor saját magatok részére helyes választ tudtok adni magatoknak. Mert így alakul ki mindaz, ami által hogyan akarsz élni a mai jelekkel e mai időben.
Mert, úgy-e, ehhez a tanításához adtam egy példabeszédet a nép sokaságának, hogy ha van egy ellenfeled, ne várd meg, míg az elindul veled, hogy elhurcoljon az elöljáróhoz, a bíróhoz. Igyekezzél még az úton kibékülni vele. S akkor talán nem ad oda a bírónak. De ha ezt nem teszed meg, akkor mi lesz a cselekvés? Odaad a bírónak, a bíró döntést hoz, és átad a börtönőrnek. A börtönőr pedig bezár a börtönbe, és nem jössz ki onnan addig, amíg nem csak adósságodat le nem rovod, hanem mindazt, amiért oda kerültél.
Fontos, hogy ezeken elgondolkodjunk, hogy ez a példabeszéd nem véletlen a mai jelekhez szólt. S hogyan és miképpen éltek a mai napban, hogyan és miképpen fogadod el felebarátodat, testvéredet, hogyan és miképpen tudsz számára megbocsájtani, hogy egyek legyetek.
Mert ha ezek mind-mind működnek rajtatok és bennetek, akkor erősödik a hitetek, amely a szív szeretetével van jelen – ami nem vallás! Mert a vallást, azt bárki bármikor alakíthat, és ha egy kicsit ügyesen működik, még rád is erőltetheti, ha te nyitottá válsz, de a nyitottságodban nem figyelsz, hogy valójában ki vagy, hova tartozol, és mi szerint szeretnél élni és kialakítani az életedet.
Ezekre majd ti saját magatok válaszoltok meg a tanítás révén.
És most, mivel már áttértetek egy új napra, az új napban számotokra van egy ünnep, ti úgy mondjátok, a ti szavatokat használva, hogy: Magyarok Nagyasszonya.
Én azt mondom számotokra, Jézus Krisztus Uratok: a Magyarok Királynője.
Hisz, úgy-e, Királynő van már, idestova tizenhat esztendeje. Hisz elfogadtátok kérésemet, és a koronázás megtörtént. És ez a Királynő, ez közbenjár értetek. De ez a Királynő csak akkor tud segíteni számotokra, ha ti is Hozzája tartoztok, ha nemcsak azt mondod, hogy: „Hát, jól van, imádkozom. De mégsem a szerint cselekszem, hanem én a szerint cselekszem, ami nekem kényelmesebb, vagy esetleg úgy érzem, hogy szimpatikusabb.”
Az Édesanya, aki a Királynő – erre hogyan is mondjátok?
„Neki kötelessége, hogy megvédje ezt a nemzetet, hisz fel lettünk Neki ajánlva.”
Ez eddig elfogadható a gondolatmenetedben, hogy kötelessége?
De Én kérdezem tőled:
És nektek mi a kötelességetek?
Tudtok imádkozni, felajánlani, kérni ezt a Királynőt, hogy fogadjon el gyermekeinek, fogadja el szívből jövő imáitokat, fogadja el felajánlásotokat, kéréseteket, hogy legyen közbenjáró, s eszközölje ki mindazt, amire vágyakoztok, és amire szükségetek van?
És most különösképpen nagy szükségetek van az egységre az országban.
Az egység, amelyet nem lehet csak odaerőltetni. Az egységért meg kell dolgozni. Az egységért cselekedni kell. És az egységben, hogy kihez tartozom, és ki ennek az országnak a Királynője, ki az, akiben bízhatok, aki a legnagyobb fájdalomban, bánatban, szomorúságban is, ha én megnyitom Felé szívemet, és Hozzája fordulok, meghallgatásra talál, segítséget tud nyújtani, és kiengesztelhet, mert a szív-szeretet, -ajándék, amelyet felénk áraszt, szinte összeköt bennünket, gyermekeivé válhatunk e kegyelemben.
És ha már gyermekek vagyunk, akkor bizalommal fordulhatunk, kérhetünk, mert a gyermekeket az Édesanya, aki jelenleg a Királynőtök is, mindenkor meghallgat, és figyel az Ő gyermekeire, és igyekszik segítséget nyújtani minden olyan megoldáshoz és megoldásban, amire szükségetek van.
De ez mind-mind rajtatok is múlik, hogy tudsz-e tenni és cselekedni, tudod-e elfogadni, hogy van egy Királynő, aki az Édesanya is, és akihez szívem nyitottságának szeretetével fordulok, kérek, fohászkodok, felajánlok, de történetesen összetett kézzel hálát is adhatok, köszönetet is mondhatok, és örömet is áraszthatok, mert érzem azt, hogy meghallgatásra talált mindaz, amiben hittem, amiben bíztam, és amit vártam.
És ha ezeket mind-mind így meg tudjátok érteni, érzékelni, akkor mennyivel könnyebben ismeritek fel a mai tanítás jeleit, amelyet ma nektek nemcsak Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításban, hanem – hogyan is van?
Ismerjétek fel Atyám jeleit, amelyet nektek ad, amivel tudtok működni, amivel felismerhettek, és tudtok cselekedni, és a cselekedetekben jókat tenni és érzékelni.
És ha ezek mind-mind megvannak, akkor el tudtok indulni ismét közösen, együtt, az egységben az úton.
És az út haladásában az Édesanya és Királynő szeretete áradjon reátok, kössön össze benneteket, és segítsen ezt az egységet kialkotni az imalánc erejében, mert az ima, az mindig segítséget nyújt a mindennapokban.
Az imáról és a Rózsafüzérről most Én nem beszélek, hisz pásztorotok a szentmise keretében szépen elmondotta számotokra2, vagy kiválasztott testvérem, hogy szinte összeköthetitek az életeteket, mint egy kapocs, amelyre szükség van, amelybe belekapaszkodhatsz, ami által várhatod azt a kegyelmet, ami segítséget nyújt a mindennapi életben a felismerés elfogadásában.
Fontos, hogy felismerjétek Atyám mai jeleit, ami által tudtok működni, cselekedni és haladni a felismerés elfogadása részében.
Ennek reményében ajándékozom felétek áldásomat a szeretet jelében, de a szeretetben áradjon ma reátok az ima szeretete a fényben, kössön össze a jelekkel, hogy a mai jeleket felismerjed, méltó legyél hozzája, és a szerint tudjál cselekedni. És fogadd el az Édesanya és a Királynő szeretetét, aki mindenkor figyel az Ő gyermekeire, akik bizalommal tudnak Hozzája fordulni a felajánló kérés által. S akkor nemcsak a fájdalom és csak a bánat ölel át benneteket, hanem meg tudod tapasztalni az öröm szeretetét, a kegyelem-fény működésében, ami által érzed a melegséget, s ez által a felemelkedést.
Ennek reményében áradjon reátok a mai áldásom kiválasztott Mária testvérem által.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, és a Fény melegsége erősítsen, óvjon, védjen és vezessen a mindennapi életedben és a mindennapi jelekben a felismerés cselekedetéhez.
Jelen lévő testvérek:
Dicsőség Neked, Istenünk!
A GOLGOTA ELŐTTI SZENTMISE KERETÉBEN ELHANGZOTT SZENTBESZÉD SZÖVEGE 2016. október 7.
Kedves testvérek! Rózsafüzér Királynőjének az ünnepe van. Azt hiszem, ismerős a történet, amióta kezdődött a Rózsafüzér Királynője-ünnep. A lepantói csatához kötődik, 1571. október 7-én történt ez, úgy, hogy végül is a XX. század elejére áttették erre a napra ezt az ünnepet.
Miről is volt szó?
A törökök el akarták foglalni Európát, tehát a muzulmánok, végső soron, azok vezették, és nagy hajóhaddal támadták volna meg Olaszországot, Itáliát, meg hát mindinkább elfoglalták volna. Úgy indultak, hogy meg kell hódítani a kereszténységet. És túlerőben voltak, dupla annyi katonájuk volt meg hajójuk, mint a keresztényeknek.
A pápa összefogást sürgetett a tengeri hatalmak közt: hallgatott rá az akkori tengeri erősség, Velence, Spanyolország, akkor a pápai állam és néhány kisebb itáliai ország, mert akkor Itália különböző országokra volt fölosztva.
És ezen a napon a keresztények segítségül hívták a Szűzanyát1, és fényes győzelmet arattak Lepantónál. Az Görögország környékén van, vagy lehet, hogy Albániában, tehát ezen a tengeren.
És ettől kezdve ünnepelték ezt a győzelmet.
A Rózsafüzérnek óriási ereje van.
A rózsafüzér?
De hát az egy nagyon gyenge lánc! Egy gyerek is, kisgyerek is, pár hónapos képes elszakítani, nemde? Meghúznám jobban, szétszakadna.
Akkor hol van benne az a nagy erő?
Nem is ebben, hanem lelkiereje van!
Az imával a Szűzanyához kötődünk.
És a Szűzanya a gyermekeinek a hangját nem veti el. Segítségül siet.
Ha bármilyen probléma, baj van, melyik az az édesanya, amikor látja, hogy a gyermeke fölsír, vagy nagy nehézségben van, és könyörgő szemekkel néz rá, csak ott hagyná?
A Szűzanya pedig sokkal jobban szeret, mint a mi földi édesanyánk. Pedig a földi édesanyák is.
Vagy nem így van? Nem szeretitek a gyermekeiteket? Úgy-e, még az unokákat is, még ha csintalanok, akkor is?
Nem a csintalanságot, rosszaságot szeretitek benne, hanem, hogy a ti unokátok, a ti gyermekeitek.
A Szűzanya is ezért szeret bennünket. Kétszer sem biztos, hogy mi vagyunk a leg-, leg-, leg-, leg-, legjobbak. De a Szűzanya gyermekei vagyunk, különösen, ha Rá bízzuk magunkat.
És nézzétek, minden hiteles Mária-jelenéseknél a Szűzanya kéri a Rózsafüzért, hogy imádkozzuk.
Sokan lenézik ezt az imát: „Ugyan már! Nincs okosabb dolgotok?”
Volt, aki megkérdezte, amikor – mert szoktunk mi is havi találkozót tartani, és háromkor elkezdjük az imatalálkozót, és szentmisével fél nyolc vagy nyolc óra, mire véget ér: „Mit tudtok egész délután csinálni ottan?”
Hát imádkozni! Imádkozni.
Mit tudunk itten csinálni hat órától, és egészen egy óráig, s mikor még a szentmisén, a másodikon is itt maradtok, akkor két óra-, fél háromig. Mit tudtok csinálni? Nem unalmas nektek?
Unalmas?
A jelen lévő testvérek:
Nem! Nem! Nem!
Az atya:
Biztos?
A jelen lévő testvérek:
Biztos!
Az atya:
Persze, hogy nem unalmas!
Ha az Édesanyánkkal vagyunk!
Szívből imádkozunk.
Amikor meglátogatom én is az édesanyámat, vagy ti is, vagy pedig titeket látogat meg a gyermeketek, az unokátok, az unalmas?
Nem unalmas!
Az édesanyámat látogatom meg!
Onnan jöttem, anyámtól, most a mai reggel. Örült, nagyon, hogy meglátogattam, meg én is, hogy találkoztunk.
Az Édesanyánk teszi ezt a találkozót ilyen gyönyörűvé, a Rózsafüzért. Mert ha te imádkozol, mit mondasz?
Mondod a Rózsafüzért: „Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes…”, „Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja – megszólítod –, imádkozzál érettünk.”
Kéred!
Egy Rózsafüzérben ötvenszer kéred, plusz a három kis szem – ötvenhárom.
Ötvenháromszor kéred.
Hát, akkor az Édesanya nem figyel oda?
Dehogyisnem!
Nagyon is odafigyel.
És ha valóban szívből kérünk, és az a mi lelki javunkra válik, nincs ellene az örök üdvösségnek, a Szűzanya örömmel segít.
Persze, a Szűzanya, ha olyant kérünk, rosszat, vagy nem a mi javunkra válik, akkor nem adja meg.
Vagy előfordulhat, hogy mi nagyon is, vagy te nagyon jó szándékkal kérsz valamit Tőle, de az most, ebben az esetben, nem a te javadra válik. Akkor a Szűzanya gyakran ez helyett más örömet, más vigasztalást ad.
S ha Ő megvigasztal – az nagyon erős vigasz.
És ha mondod a Rózsafüzért, imádkozod szívből, s nagyok a kísértéseid, tudjátok, mire jó a Rózsafüzér?
A gonosz elűzésére.
A gonosz belegabalyodik. Mindinkább mondod, a Szűzanya annál közelebb jön hozzád.
És tudjátok? Lehet, hogy azt mondjuk: „Annyiszor elszórakozom!”
Ha nem szántszándékkal szórakozol el, akkor csak van haszon a Rózsafüzérből. Még úgy is. De lehetőleg szívből mondd, ne szórakozzál. De ha már megint elszórakoztál, már megint, és nagyon elszomorít ez, bízzál Szűzanyában. Kérj Tőle bocsánatot: „Szűzanyám, bocsáss meg!”
Ha látod, hogy már megint elszórakoztam, máson jár az eszem: „De az imám hátralevő részében teljesen Rád szeretnék gondolni. Segíts.”
És amikor a Szűzanyát hívod, és ha Ő ott van melletted, a gonosz, gondoljátok, hogy jól érzi magát?
Nagyon feszesen érzi.
Meg, tudjátok, igaz, az Úr Jézus sokkal nagyobb a Szűzanyánál, mert Ő Isten, de a legnagyobb teremtmény a Szűzanya – Ég és Föld Királynője. És az angyaloknak is a Királynője, nemcsak az apostoloknak meg az Egyháznak a Királynője, még az angyaloknak a Királynője is. Őt a Szentháromság helyezte ebbe a nagy méltóságba.
S akkor nagyon kellemetlenül érzi a Szűzanya mellett, közelében, a gonosz magát, és nagyon feszesen, mert az Úr Jézustól vereséget szenved. Akkor még dicsekedhet azzal, hogy őt csak a Fiú Isten képes legyőzni, az Atya Isten meg a Szentlélek Isten. Ő mindenkinél hatalmasabb. De amikor a Szűzanya győzi le, sokkal nagyobb megaláztatás számára, a kevély gonosznak. Ő mindenkinél hatalmasabb, még az Isten helyébe is akarta helyezni magát.
Mit mondott Jézusnak a harmadik kísértésben?
Mindent Neked adok, a városokat, országokat, a világ összes kincseit, egy föltétellel: ha leborulsz előttem és imádsz.
A Teremtő imádja, az Isten imádja a teremtményt.
Jézus azonnal visszautasította: „Távozz Tőlem sátán! Távozz!”
Nem állt szóba vele, csak azt mondta, hogy: „Távozz!”
Itt már nincs miről beszélni.
Írva van: „Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj.”
De hát, ha egy teremtménytől vereséget szenved, sokkal nagyobb megaláztatás.
Ezért bízta Rá ma a Szentháromság a gonosz legyőzését. Mert a gonosz most elhiteti a világgal, hogy nincs Isten, az ateizmus által.
Még az angyalok is elszörnyülködnek e szemtelen kijelentésen.
A gonosz nagyon jól tudja, a sátán meg a többi elkárhozott angyalok – tehát az ördögök – hogy igenis, Isten létezik, nagyon is tudják. Amikor még a Mennyországban voltak, tapasztalták meg látták szemtől szembe, most meg nagyon is jól tudják: Isten létezik, Őtőle származik minden, ők is.
És most olyan arrogánsak a gonosz szellemek, hogy el akarják hitetni a világgal, hogy nincs Isten. Sokakat rávettek az Isten-tagadásra és a hitehagyásra.
És ezért az Úr egy sokkal nagyobb büntetést ad a gonosznak: nem Ő fogja legyőzni, hanem az Úr alázatos szolgálóleánya, egy nagyon egyszerű kis asszony, a Szűzanya, akit ilyen nagy méltóságra emelt a Szentháromság. És nem is valami nagy, szép szólamokkal fogja a Szűzanya legyőzni, meg nagy tudós, meg magas poszton lévő személyekkel – a gonosz mindig ezeket választja, hogy biztosabb legyen a győzelmében –, hanem első sorban a kicsinyeket szedi össze a Szűzanya, az alázatosakat.
Az alázatosak közt lehet ám doktorátussal rendelkező személy is, vagy egyetemi tanár, vagy egy nagy tudós is, de alázatos, vagy egy püspök is, egy bíboros is. Már Szent II. János Pál pápa nem kis ember volt, és alázatos tudott lenni. De ugyanakkor, amikor kellett, akkor megszólalt, és bátran hirdette az Evangéliumot.
És minél inkább mondjuk a Rózsafüzért, annál inkább a Szűzanyához kötődünk. A gonosz annál inkább kellemetlenebbül érzi magát. És a rózsafüzér nagyon gyenge lánc, de a gonosz belegabalyodik mind jobban, és a gonosz szellemek. És ezért a hatáskörük mindinkább szűkül. A bűn által mind nagyobb teret nyer a gonosz és a többi ördögi személy, hogy minket befolyásoljon s az emberiséget. De az ima által ez a hatáskör mindinkább szűkül.
Ha mondod a Rózsafüzért szívből – persze más imát is szabad mondani. A Szűzanya sehol nem mondta, hogy nem szabad más imát imádkozni, csak a Rózsafüzért nagyon kéri. S ha mondod a Rózsafüzért, a gonosznak mind kevesebb felület jut a te életedből, úgy, mint egy lánc, amit mindig rövidebbre, vagy a póráz, mind rövidebbre fogjuk, az a kutya vagy nem tudom, milyen állatnak annál kevesebb a mozgási lehetősége, így a gonosznak is. És ha még tovább mondod, akkor ellentámadásba is mehet – persze a Szűzanyával együtt, mert Ő fog győzni!
Mi csak kisgyermekek vagyunk.
Nehogy szemtől szembe merj a gonosszal szállni!
Mert Péter is megjárta Nagypéntek hajnalán, hogy majd ő kitart.
Istenem vagy Jézusom, Te segítségeddel… Segíts meg, hogy hűséges maradjak. Ne tagadj meg. – ha azt mondta volna, valószínűleg, akkor az Úr segített volna. Legfeljebb mondta volna, hogy mit csinálj vagy mit ne, vagy megéreztette volna.
Persze. Habár nem tudom, hogy mi történt volna, mert így történt, ahogy történt.
Hát, mi is legyünk alázatosak.
Szűzanyám, a Te palástod alatt akarok lenni. Imádkozom, hogy Neked mind több fegyver jusson a Kezedbe, és a gonosz támadását visszaverd az én imáim által is.
És akkor még segíthetjük, hogy a szeretteink életében mind kevesebb tere jusson a sátánnak a kísértésekre, hogy ők is megkapják azokat a kegyelmeket, hogy megtérhessenek.
Nagy ereje van a Rózsafüzérnek.
Stefano Gobbi atya által a Szűzanya azt üzeni, két üzenetben is benne van: A Rózsafüzér erősebb, mint az atombomba.
Erősebb?
Nagyon egyszerű: az atombomba rombol, rengeteg kárt csinál, de annak a hatása szép lassan elmúlik. Ledobták Hiroshimában az atombombát, szörnyű pusztításokat végzett, ma már annak hatása nincs. De ha imádkozol, akkor egy más valaki is megtért, még tovább folytatod, egy harmadik, negyedik, ötödik, és egyszer csak egy nagy láncreakció kezdődik, és az nem ér véget egy-két éven keresztül, hanem évtizedekig, évszázadokig, évezredekig tarthat.
Az Úr Jézus elkezdett imádkozni, az apostolokat megtanította imádkozni. A láncreakció növekedett, akkor a hívek megtértek, és így tovább.
Mi is beindíthatunk egy ilyen láncreakciót, ha kitartóan imádkozunk. És biztos, hogy már ti, meg mi is itten Sükösdön imádkozunk. Sokakban segített, hogy ők is csatlakozzanak hozzánk, és minél többen imádkozzanak.
Tehát az imának nagyon nagy ereje volt.
Itt van az első olvasmány az Apostolok cselekedeteiből. Mit csináltak az apostolok, a Szűzanya meg a buzgó asszonyok?
Összegyűltek és imádkoztak.
Hát nem lett volna nekik fontosabb dolguk?
Nem.
Na, most ennek az ideje érkezett el.
Mit csinálhattak volna?
És az apostolok is. A rengeteg munka közt, mikor hirdették az Evangéliumot, nagy hangsúlyt fektettek az imára.
Miért?
Mert mind közelebb kerülünk az Égiekhez, a Jó Istenhez, az Isten akaratát mind inkább tudjuk teljesíteni, vagyis megérezni, és ráhangolódik, aki imádkozik Isten akaratára, és Isten kegyelmében mindinkább elmerül.
Hogy lehet Isten kegyelmeit megkapni?
Első sorban a szentségek által és az ima által. Akkor használjuk ki ezeket a fegyvereszközöket.
Ezt jelenti, hogy a Szűzanya a Rózsafüzér Királynője.
És akkor használjuk ezt a nagyon nagy eszközt, a Rózsafüzért.
A gonoszt távol tartja, sőt, meg is kötözi.
S a Szűzanya utána mit csinál a gonosszal?
Széttiporja a fejét – az azt jelenti, hogy teljes győzelmet arat, visszataszítja a pokolba, ahol jött, és a pokol kapuit bezárja. És a gonosznak nem lesz hatalma, hogy újra ilyen szörnyen kísértsen a világban.
És tőled is függ, hogy a kegyelem mennyire árad ki.
A Szűzanya akar segíteni, de szükség van a te imádra is, a mi imánkra is.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!