JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. szeptember 2.

XI. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik elfogadtátok hívásomat, és engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

És köszöntöm mindazokat, akik ismételten a mai Golgotát lélekben kísérték el, és lélekben próbáltak veletek eggyé válni a mai kegyelemben.

A mai tanítás az irgalmasságról szólt felétek – az irgalmasság, ahogy Atyám is irgalmas, és mindenkit egyformán szeret. Így a mai tanítás is így szólt felétek, s ez a részlet a Hegyi beszéd tanításából szólt tanítványaimnak, hogy: Szeressétek ellenségeiteket, imádkozzatok értük, és áldást mondjatok, akik rágalmaznak, és akik átkot szórnak reátok.1

Mert ha tudsz szeretni, akkor te is elvárhatod mindazt, ahogy te fogadod el azokat, mert ha teveled így bánnak, ahogy te szeretnéd, akkor neked is legalább annyit illik cselekedni. De ha többet teszel, hogy kegyelmet találhassál az Atyánál, és a szeretet az irgalmasságában, hogy: „Szeretem felebarátomat, ellenségemet, imádkozom érte, mert szükséges, hogy felismerje a változás útját, és a változásban ő is el tud indulni.”

Szükséges, hogy imádkozzak azokért, akik talán nem is ismernek, de átkot tudnak szórni reád vagy reátok.

De mi nem csak imádkozunk értük, hanem áldást mondunk a kegyelem szeretetében, mert az áldás, az erőt adhat a felismeréshez és az elfogadáshoz; mert az áldás összeköthet bennünket a mindennapi életben, hogy szeretet lakozzék szívünkben az irgalmasság iránt. Hisz az irgalmasság szeretete, amelyet már évek folyamán megadtam számotokra, hogy lepörögjön előttetek, hogy: „Én tudok jót tenni és cselekedni. Szeretem felebarátomat, és tudok mértéket tenni, hogy valójában az irgalmasság szeretetében hogyan és miképpen cselekszem. És ha szeretem ellenségemet, szeretem rágalmazómat, szeretem azt, aki átkot szít vagy szór, akkor én már többet nyújtottam, és várhatom az Atya kegyelmét e irgalmasságban.”

De ha az vagyok, aki csak másokat figyelek, másoktól kéregetek, és úgy könyvelem el, hogy nem biztos, hogy vissza kell adnom, akkor hogy gyakoroljuk az irgalmasságot a szeretetben?

Hogy is folytatódik ez a tanítás?

Ha megütik az orcádat, tartsd oda a másik orcádat.

Ha elveszi köntösödet, add oda ruhádat is.

De ne azért add oda, mert most mindjárt elkérni akarod. Az irgalmassággal cselekszel, és a cselekedetben pedig segítséget nyújtasz annak, akinek szüksége van erre. Mert Atyám is meg tud bocsájtani mindenkinek: az elesettnek, a bűnösnek, a szomorúnak és mindazoknak, akik irgalmasságot cselekszenek.

De ez az irgalmasság szeretete még egy részből tartozott felétek, hogy: Ne mondjál ítéletet senki fölött, akkor feletted sem mondanak. De ne is ítélkezz senki fölött, akkor téged sem ítélnek meg. Mert akkor várhatod a segítséget, hogy Atyának gyermeke lehessél a fiaiban és a Magasságbeliben megkaptad a neked járó jutalmat.

A jutalom – hogyan és miképpen értékeled?

Jól megrázott, megtömött tömlővel adnak öledbe, megpróbálják megköszönni neked a segítségnyújtásodat mindahhoz és mindabban, amire szükség van.

Érezni, hogy hogyan és miképpen ismerem fel az irgalmasságnak a jócselekedeteit a tettekhez, hogy a kegyelem felénk áradhasson, és működhessen rajtunk és bennünk.

Fontos, hogy érzékeljétek, hogy nemcsak azt szeretem, aki engem szeret, mert könnyű azt szeretni, akit tudod, hogy téged és szeret, és tudtok örülni egymásnak. De szeresd azt, aki nem szeret téged, akiért imádkozol, akitől várod a felismerést, az elfogadást. És akkor elindul a szeretet, az a szeretet, amely távol volt előtte, amelyre néha – saját szavaitokat hallva: „Nem is gondoltunk volna arra, hogy talán tud változni vagy változtatni, talán el tudja fogadni a felebarátot a testvérben. És tudunk eggyé válni e működő kegyelemben.”

Fontos, hogy tudjuk érezni és érzékelni, mert ha szereted ellenségedet, és a szeretetben segítséget nyújtasz feléje a felismerés elfogadásában, akkor érzed, hogy a kegyelem hogyan és miképpen van jelen, hogyan és miképpen tud működni ezen a testvéreden, akit lehet, hogy valamikor nem is olyan régen még talán úgy érezted, hogy „ő az én ellenségem”.

De hogy ezt néha miből és hogyan szűritek le, ez megint egy újabb felismerés, mert lehet, hogy csak a külső szemléletet figyeled, és nem látod, valójában mi zajlik belül, és a bensőjében hogyan cselekszik.

Fontos, hogy ezeket fel tudjátok ismerni, el tudjátok fogadni, és akkor már nemcsak azt szereted, aki téged szeret a viszonzásban, hanem azt is tudod szeretni, akiről azelőtt úgy döntöttél, vagy úgy értékelted, vagy úgy fogadtad el, hogy talán ellenséged.

De elfogadod e tanítást, és a tanításban megpróbálsz változni és változtatni, s akkor elfogadni az olyan felebarátot a testvérben, akit ellenségnek hitted, és mikor rádöbbensz, hogy „talán nem is ellenségem, csak éppen nekem is – a ti szavatokat használva ismételten – nyitni tudok feléje, éreztetni vele a szeretetemet, éreztetni feléje, hogy imádkozom, és éreztetni, hogy őt is lehet szeretni”, akkor ő is változik, és a szeretet irgalmasságot vonz maga után.

S ez által érzed, hogy nincs hiábavaló felajánló, kérő fohász, imaszándék, mert idővel minden meghallgatásra talál, és elhozza számotokra a működő kegyelmet e felismerés révén a mindennapokban.

És akkor az, akit ellenségednek, rágalmazódnak vagy átkot szórónak ismertél vagy fogadtál el, és a te szereteted sugárzott feléje, az imát küldöd érte fel a meghallgatás kegyelmében és kegyelméhez, akkor lehet, hogy idővel arra leszel figyelmes, hogy ő is elindult a változás útján.

És úgy-e, milyen szép ez, mikor ezt fel lehet ismerni, s meg lehet tapasztalni, hogy a változás útjára idővel mindenki ráléphet? Csak lehet, hogy egy kicsit többet kell segíteni neki; lehet, hogy egy kicsit többet kell érte imádkozni; lehet, hogy egy kicsit többet kell vele beszélgetni; lehet, hogy nemcsak az ellenségeskedést kell nézni, hanem ezt egy kicsit továbbtenni, és azt nézni, hogy: „Felebarát? Testvér? Fontos, hogy egyek legyünk? Fontos, hogy tudjunk imádkozni egymásért? Fontos, hogy tudjuk egymást szeretni?”

És a szeretettel eljött felénk és hozzánk az irgalmasság. Mert az irgalmasságban tudom, hogy mitévő lehessek, tudom, hogy hogyan cselekedjek, és akkor ez a mai tanítás, amit szinte három részre lehetett felbontani, értékelni, hogy mi is ennek a tanítása.

Hisz először az a kérésem: Szeresd ellenségedet, imádkozz érte. Szeresd rágalmazódat, és szeresd azt, aki átkot szór reád. Te pedig áldást osszál feléje.

Úgy-e, ez az első része lehet a tanításnak.

A második része pedig az, hogy: Nemcsak azt szeretem, aki engem szeret, és a viszont szeretetében tudunk együtt működni, hanem azt is, ami az első részéből felénk árad, hogy az ellenségemért, a rágalmazómért, az átkot szóróért is imádkozom, cselekedem, hogy felnyissam benne a szeretet szikráját az irgalmasság-tettek felé, hogy a kegyelem működjön.

És a harmadik részét pedig úgy lehet mondani, hogy: Mivel már én elfogadom a felebarátomat és a testvéremet, akkor én nem mondok felette ítéletet, nem ítélkezem. Elfogadom, mert akkor talán engem sem ítél meg senki, s akkor várhatom a jutalmat a kegyelemben. Hogy mi is legyen a jutalmam? Hogy az Atya Isten gyermeke lehetek, és a Magasságbelihez tartozhatom, s érzem az irgalmasságnak a művét és a kegyelmét. Vagy ha én úgy bánok a felebarátommal és a testvéremmel, hogy nem mondok felette ítéletet, akkor jutalmat kaphatok: jól megtömött, megrázott tömlővel ölembe helyezik, s érzem, hogy ez a kegyelem a cselekedeteimért és a tetteimért.

És akkor ismét felkészülök, hogy valóban szeressenek, felkészülök, hogy én is szerethessek, és felkészülök, hogy valaki, aki ezt mind átölelheti, az nem más, mint az Atya, kinek gyermeke lehetek, a Fiú, ki meghívott az útra, és a meghívásban testvérévé válhatok a mindennapi élet felismerésének küldetésében. És akkor már a szeretet nyitottságában tudok nyitni és szeretni az Anya felé, akinek szintén gyermeke lehetek. És akkor nem teszek különbséget az embertársaimban és a felebarátaimban, mert akkor, amit én szeretnék, hogy velem megtegyenek, vagy viselkedjenek, vagy szeressenek, vagy átöleljenek, akkor én is ezeket tudom nyújtani mindazoknak, akik elfogadják. Mert az irgalmasságban az a legfontosabb, hogy szeretettel közelítünk, nem erőszakoskodunk, és nem erőlködünk, hanem a szeretet kegyelme által közelítünk. És akkor megpróbálok nem élősködni a felebarátomon és a testvéremen.

Mert úgy-e, hogy van ez?

Kölcsön kérek, de talán azért, hogy ne kelljen visszaadnom.

Ezzel nem volna probléma addig, amíg csak ezt nem azért teszem, hogy én érezzem, hogy a felebarátomnak ezt kellene megtenni irántam. Akkor mennyivel tesz többet mindaz, aki e szerint cselekszik, mikor a bűnös a bűnösnek is ad kölcsön! És hogy ha eljön az idő, ugyanannyit kér számon tőle. Akkor mennyivel többet tesznek ők? És nem érzik, hogy az irgalmasság a szeretete által hogyan tud működni rajtatok, bennetek, hogyan kovácsolódtok össze, hogyan szeretitek egymást, amikor azt szoktátok mondani – most csak egy testvér felé mutatok: „Átölelem, mert milyen jól érzem magam!”

De csak nem azt kell átölelni, aki várja talán tőled az ölelést, mert viszonzod azt, amit érzékelsz, hanem öleld át azt, akit lehet, hogy messziről figyelsz, mert: „Talán ellenségem, és nagyon el akarok tőle távolodni!”

Akkor hogyan várod az Atya irgalmasságát a szeretet kegyelmében?

Mert a tanítás ma felétek három részben így szólt, és e szerint próbáljatok élni és cselekedni.

És a mai negyedik tanítás pedig felétek ismételten az, hogy ünnep lesz ebben a hónapban, amikor megemlékeztek az Édesanyáról a születése- és a névünnepében. És boldogok mindazok, akik ezt a nevet viselhetik, és követhetik az Édesanyát, mert az Édesanyának van egy kertje, tele virágokkal a rózsákban, illatoznak, szeretetet árasztanak, és a rózsa erőt ad a kegyelemhez.

Érezni, hogy egy gyermek lehetek e kertben az Édesanya mellett. A gyermek, aki figyelek, aki tanulok, aki felébredek, és aki imádkozik, engesztel, és a tanítást felismeri és átadja mindazoknak, akiknek szüksége van ehhez.

Én most csak egy kis gondolattal adtam meg számotokra e kettős ünnep ajándékát és kegyelmét, hogy valóban érezd, hogy miképpen és hogyan éled életed, és hova tartozol e meghívás által.

S ennek reményében ajándékozlak meg benneteket ma az irgalmasság szeretetével, ami már nem ismeretlen előttetek, és ez az irgalmasság szeretete, mint mikor egy láncot kérek tőletek, hogy összeálltok a láncban, amikor felkészültök egy ajándékhoz, egy áldáshoz és egy kegyelemhez. Most az irgalmasság-szeretet a szeretetben kössön össze benneteket e lánchoz, hogy szeresd nemcsak felebarátodat, nemcsak szerető testvéredet, hanem mindazokat, akik esetleg távol vannak tőled, akikről a mai tanításomat a három részében megadtam, hogy érezzétek, hogy tudtok változni, változtatni és eggyé válni e irgalmasság szeretetében.

Így áradjon reátok kiválasztott Mária testvérem által, felétek, a mai nap kegyelmi ajándék.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, öleljen át a melegségben, gyújtson világosságot a szívetekben, hogy érezzétek az irgalmasság szeretetének áldását, és ez által tudjatok összefonódni, hogy egyek legyetek a tanítás révén mindazokkal, akiket úgy éreztetek eddig, hogy talán ellenségeitek voltak, és távol voltak tőletek, hogy most ismét a változásban tudjatok közelíteni egymáshoz, és összefonódni, mert akkor működik igazából a tanítás mondanivalója e három szakaszában.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Az Íródeák2, ismételten, a felkérésben, hogy köszönti az Édesanyát a névünnepében, hogy érezzétek, hogy ti is mind gyermekei vagytok, és mind e kertben, mint egy rózsaszál, helyet foglaltok, és várjátok Anyai Szívének szeretetét.

Jelen lévő testvérek:

Glória szálljon a Mennybe fel,

Jöjjön a Földre a béke,

És az emberi szívbe a jóakarat.

Ámen. Ámen. (…)

A SZŰZANYA KÖSZÖNTÉSE NÉVÜNNEPE ALKALMÁBÓL  2016szeptember 12.

Drága Égi Édesanyánk!

Mi, a földi gyermekeid e csodálatos napon szívünk meleg szeretetével köszöntünk Téged.

Köszönjük, hogy megbocsájtod botladozásunk.

Drága Szemeidből oly sokszor csorognak értünk a könnyek.

Könyörögsz Istenhez, hogy még mindig könyörüljön meg rajtunk.

Védelmezel, simogatsz és békét adsz, mikor leborulunk lábaid előtt, kezeinket imára kulcsolva.

Tudjuk, akkor segíthetsz, ha őszinte, tiszta szívvel és bűntelen éljük az életünket.

Nyitottan, reményben telten, lélekben boldogan ölelünk, viszonozva szereteted.

Imacsokor most a rózsa, amit nyújtunk Feléd, különös örömmel a névnapod alkalmából.

Köszönjük, hogy lehetsz a Jó Anyánk, és mi ezáltal biztonságban haladhatunk a földi utunkon, majdan a Mennyekben ölelj Magadhoz bennünket. Ámen.