JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2017. május 5.

I. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik elfogadtátok szívetekben a meghívást e fájdalom, szenvedés Golgotának átélésére e hónapban. E hónap, amely már nem a bűnbánat-időhöz tartozik, hisz már azon túl vagytok, és e hónap Golgotája már a tanítást is úgy adja felétek és számotokra.

De köszöntöm mindazokat is, akik ma lélekben kísértétek el kiválasztott Mária testvért a fájdalom, szenvedés Golgotáján.

Hisz a mai tanítás: Én vagyok az út, az igazság és az élet.1

Ezt a tanítást adtam számotokra, hogy hogyan lehet ezt felismerni, elfogadni és e szerint élni és cselekedni, hisz többen és többen ehhez – „az út, az igazság és az élet” – egész másképp gondolva a jelenben. Hisz ma a tanítás elsőként tanítványaimról szólt felétek, de a tanítványaimban, ahogy már máskor is elmondottam, most, akik jelen vagytok e jelen időben, ti is szinte, mintha tanítványok lennétek, és elfogadjátok e tanítást, és nektek is így kezdem:

Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek és bízzatok. Éljen bennetek a szeretet a kegyelemben. És hogy ha ezeket felismeritek és elfogadjátok, és szívetekbe zárjátok, akkor tudtok igazán elindulni e meghívott úton, úgy-e, az út, a tanítás részében. A meghívott út, amely megmutatja számotokra, hogyan és miképpen haladjatok.

Majd jön az igazság. Az igazságban pedig hogyan is szólottam tanítványaimhoz, mikor azt mondottam nekik, hogy Én az Atyával egy vagyok, mert Én az Atyában vagyok, az Atya Énbennem; aki ismer és lát Engem, az ismeri és látja az Atyát?

Erre hogyan szólt a tanítványom?

– Hát én nem látlak az Atyában. Mutasd meg nekem az Atyát, és akkor elég lesz.

Akkor hogyan van jelen a hit a felismerésben és a küldetésben?

De az úthoz még tartozott az a szakasz is, hogy elmegyek, és helyet készítek számotokra, mert Atyámnál még sok hely van.

Ha Én ebben, Jézus Krisztus Uratok nem lettem volna biztos, akkor nem mondtam volna ezt, hogy: „Elmegyek, hogy helyet készítsek számotokra.” Mert ha Én elmegyek, s elkészítem a helyet, majd visszajövök, hogy ti is ott legyetek Velem, ahol Én vagyok, mert ismeritek az oda vezető utat.

S meglepődnek, hogy hogyan ismernék ők az oda vezető utat?

A meghívásban, amikor jelen van, ott is az úton haladsz a küldetésed és a követésed részében a felismeréshez és az elfogadáshoz. És itt is a hit és a bizalom fontosságában el tudsz indulni, és felismerni az utat, és oda menni.

De ez a tanítás, ahogy mondottam, három részre lehet ezt bontani, mert a bevezetés is úgy, hogy: Az út, az igazság és az élet.

De az életben jelen vannak a tettek és a cselekedetek, hogy hogyan és miképpen ismeritek fel mindazt, amiről tanítottam tanítványaimat, és most a jelenben testvéreimet. Hisz azt mondottam, úgy-e, a második részében, hogy Én az Atyával egy vagyok. Erre Fülöp azt mondja, hogy:

– Én nem ismerem az Atyát. Mutasd meg nekem, és annyi nekem elég.

De hát, ha lát Engem, Jézus Krisztus Urát a Mesterben, és ha nyitott szívvel és hittel néz, akkor felismeri az Atyát is, ahogy elmondottam, hogy Én az Atyával egy vagyok. Hisz mikor Én eljöttem, és tanítottam, és tetteket mutattam a tettekben, akkor azt mondom:

– Ha nem is Értem ismered az Atyát, hanem a tettekért, amelynek tanúi lettetek és vagytok, vagy voltatok és vagytok.

Hisz a tettek, azok nem azért voltak jelen számotokra, mert Én, Jézus Krisztus Uratok a tettekről teljesen Magam döntöttem. Ahogy mondottam: Én az Atyával egy vagyok; Én az Atyában, az Atya Énbennem; ezért hát Ő adta a tanítást, Általa szólottam, Általa adtam a tetteket, s Általa lehetett felismerni mindezt, ami által haladsz és követsz a felismerés, küldetés részében. És akkor érzitek, hogy a kegyelem az ajándékában hogy van jelen, és hogy vezet rá benneteket az útra. Mert az út jelen van, és az út nyitott, az útra neked kell, testvérem, rálépni a meghívásban, és elindulni rajta.

Hogy igazságban élsz? S az igazságban ismered azt, aki meghívott erre az útra a követéshez és a küldetéshez? És az igazságban elfogadod felebarátaidat és testvéreidet, és akkor azt mondod, hogy: „Én már ismerem az utat, és szeretnék elindulni rajta, mert szeretnék Hozzád tartozni.”

Az élet az életet nyújtja számotokra, hogy az életben hogyan tudsz hinni és bízni, hogyan fogadod el a tanításomat, hogy Én az Atyával egy vagyok, mert Atya Énbennem, Én pedig az Atyában vagyok, hogy ezeket mind-mind felismerd, elfogadd, s éljen benned az életeddel. S akkor tudod, hogy hogyan cselekedj, hogyan váltsad tettekre. Mert hogyan is van a végén a befejezés?

Bizony, bizony, mondom nektek, ha ismertek Engem, és ismeritek az Atyát, és a hit szeretetében éltek, akkor ti is tudtok nagy tetteket és dolgokat tenni. De ha ez bennetek élővé válik az élettel, akkor még nagyobbakat, mint amiről most hallotok a tanításban. De ezeket mindenkinek saját magának kell felismerni, elfogadni és rangsorolni az értékekben, hogy: „Én ki vagyok, és hova tartozom, ismerem-e az utat és az oda vezetést?”

Mert az oda vezetés a kezdetekben hogy volt?

Én felismertelek benneteket az út porában. Kiemeltelek, és szinte oda vezettelek az úthoz, mert szükségem volt reátok. Nektek kellett rálépni a meghívásban, hisz Én a meghívást megadtam számotokra, és ha már elindulsz rajta, akkor már jelen van a követés. S akkor megpróbálsz úgy élni, hogy elfogadd ezen az úton az igazságban a felebarátot, a testvért, és megpróbálsz a szerint élni és cselekedni, hogy a tettek valóban tettek legyenek számotokra, de a tettekben olyanok, amelyről tudsz beszélni, vagy éppen tanúságot adni a tanúságtételben.

Ezek mind fontosak a mindennapi élet jelenében, amelyben most vagytok jelen.

S akkor jött az élet: élet nélkül nincs út, és nincs igazság, és nem tudsz rálépni és haladni. Fontos, hogy legyen életednek értelme, s az értelemben hogyan indulsz és haladsz rajta a mindennapjaidban.

És ha ezeket mind-mind így felismered, elfogadod, akkor valóban tettekre tudod váltani, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítást is megadtam, a tetteket is megmutattam, és ez által a meghívást is megadtam a küldetéshez és e követéshez a mindennapokban. És akkor érzitek, hogy az öröm a szeretet kegyelmében hogyan jön el felétek és hozzátok.

A mai nap még e hónap tanításában nemcsak ezt a tanítást adom számotokra, hanem veletek együtt kiválasztott Mária testvérem azt mondotta az esti szentmise átélésének titkában, hogy:

– Ezt a szentmisét még szeretném felajánlani az Édesanyáért, a Föld és Ég Édesanyjáért és a jelen lévő édesanyákért és nagymamákért.

Hisz ugyan este az éjszakában lesz ez a szentmise, amelyen szintén Mária, kiválasztott testvéretek lélekben van jelen, ezért ő már megelőlegezte számotokra a felajánlásban, hogy valójában ünnep ez a szentmise, hisz nemcsak az Én Édesanyámról, aki az Ég és Föld Édesanyja, hanem rólatok is a felajánlásban megemlékezve, hisz édesanyák vagytok, vannak gyermekeitek, vannak unokáitok. És aki elfogadja a gyermekeket és az unokákat, és megpróbálja őket hű gyermekként és unokaként nevelni, és rávezetni a helyes útra, és megmutatni, hogy az élet az igazságban és az útban hogy van jelen a mindennapokban, akkor el tud indulni a gyermek és az unoka is e meghívás küldetésében. De ehhez néha az édesanyáknak és a nagyszülőknek segíteni kell a felismeréshez és az elfogadáshoz, mert akkor lesz teljes számotokra az ünnep a szeretetében.

Így a mai nap így köszöntitek az Édesanyát, a Föld és Ég Édesanyját.

És mondhatni, ahogy némelyek gondolják: „Hát saját magunkat?!”

Hát, ha édesanyának vagy nagymamának érzed magad, akkor igen, oda helyezed magadat, de mellette oda helyezheted szeretteidet is, akik hozzád tartoznak, akikért néha aggodalmaskodtok, de az aggodalomban néha túl is van jelen a félelmében. Hisz az idén a bűnbánat-időben nem kimondottan az aggodalmat és a félelmet adtam számotokra. Az idén számotokra az volt a jelmondat, hogy halálom által életre keltettem ezt a világot. Mert most is az az élet tanítása szól felétek és hozzátok a kegyelemben, a felismerésben és az elfogadásában.

S ennek reményében érzitek, hogy hogyan és miképpen indultok el e meghívott úton, hogyan szeretnétek rajta végigmenni. Ezen az úton is a meghívásban lehet, hogy lesznek megpróbáltatások, nehézségek és akadályok, de ha erőssé váltok, és már az igazságosság is bennetek van, és megjelenik már az élet kegyelmének ereje, akkor már boldogan tudtok haladni e meghívott úton a mindennapok szeretetével.

Fontos, hogy ezeket felismerjétek és elfogadjátok.

Ma még szólok azon testvéreimhez, akik néha azt mondják, hogy hiányolják, hogy miért nem egy kicsit erélyesebben szólok felétek, és az erélyességben e országról, amelyben benne éltek?

Én, Jézus Krisztus Uratok mit mondottam nektek a Feltámadás hajnalában?

„Az Élet erősebb lett a halálnál.”

Én szeretetből vállaltam a kereszthalált a megváltásért, hogy megmenthessem mindazokat, akik hisznek és bíznak Bennem, és követőimmé válnak.

Én a szeretetet adom nektek, mert ezzel a szeretettel, ha befogadjátok és szívetekbe zárjátok, többet el tudtok érni, mintha az erélyes szavak jelennének meg rajtatok és bennetek és felétek.

Igen, néha-néha van egy-egy szó, egy-egy mondat, ami így szól felétek, mint ahogy most is elmondom. Sokan várjátok a segítségnyújtást e jelen helyzetetekre, hogy valójában mi történik veletek.

Én, Jézus Krisztus Uratok nem egyszer és nem kétszer adtam már meg az évek folyamán felétek, hogy legyetek hűségesek az Édesanyához, a Királynőhöz. Imádkozzatok, és bízzatok Benne, és várjátok a segítségnyújtást, amit az Édesanya mint Királynő adhat számotokra.

Én, Jézus Krisztus Uratok pedig most az ünnep alkalmával2, amelyen már túl vagytok, megéltétek, még ugyan az emlékekben jelen vannak számotokra, és hogy majd ismét találkoztok vele a szavak olvasásában, felelevenedik rajtatok és bennetek, és már régebben is szólottam felétek, hogy fontos, hogy egységben legyetek. Mert ha az egység erős, és tudtok imádkozni az egységben, akkor sok mindent meg tudtok változtatni.

De néha azt is felteszem a kérdésben, és mindenki, ha testvéremnek vallja magát, önmaga válaszoljon rá, hogy aki azt mondja: „Én imádkozom, én engesztelő testvér vagyok, én járok a templomba – a ti szavatokat használom –, járok a szentmisékre, és részesülök a szentségben.” Ezek jelen vannak, de mégis nem e szerint van jelen a tettek. A tettekben néha rágalmaztok, néha megítéltek, néha azt mondjátok, nem helyes ez az út, amely most jelen van számotokra e országban.

Ilyenkor kérdezem Én azon testvéreimtől:

Akkor ti hova tartoztok? Mely nyájhoz? És hogyan szeretnétek kialakítani a mindennapi életeteket?

Ezek mind fontosak, hogy először elgondolkozzatok, és itt belül tegyetek rendet önmagatokban, és csak az után cselekedjetek. De a cselekedetekhez fontos, hogy előtte kérd magadnak a segítséget az ima által, hogy biztos legyél a döntésed cselekedeteiben.

Mert amíg ez a széthúzás van, amiben most jelen vagytok a mindennapokban, e országban, addig nem tudtok előre haladni.

És hol a szeretetem, amelyet árasztok felétek, amely felmelegít, amely átölel, amely megmutatja számotokra, mint a mai tanítást, hogy Én vagyok az út, az igazság és az élet. És ha ezek bennetek vannak, a szeretet által, akkor közösen, szépen, együtt tudtok haladni a mindennapokban.

Hisz, ahogy mondottam az ünnepnapon is, ti a Kárpát-medence szíve vagytok, szinte, és ha a szívet eltiporják, tönkre teszik, akkor hogyan lélegzik az emberi test? Úgy-e? Sehogy. Akkor hogyan marad meg számotokra a Kárpát-medence?

Abba ti mondjátok meg a saját válaszaitokkal, hogy mely országok tartoznak, és hogyan szeretnék kialakítani a mindennapi életüket.

Emlékezzetek, a kezdetekben, most ugyan az ünnepben pont ezt nem hoztam számotokra, de ma elhoztam, mikor azt mondottam, hogy akik itt éltek, és akik valóban követtek, és akik elfogadjátok az Édesanyát Királynőnek, és a szerint éltek és cselekedtek, és ha lesztek annyian, akik szívből, őszintén és szeretettel tudnak imádkozni, és kérni a segítségnyújtást, akkor nem kell félni.

De az ünnepben mit mondottam?

Az Író-gyűjtő testvér3 mondotta el pont számotokra, hogy mi minden történt már a történelem részében e országotokban. De ez az ország fennmarad.

Mondjam azt, hogy a sátán most tombol, és szeretné szétzúzni, hogy ennek az országnak, ahol Édesanyám a Királynő, ne legyen hatalma?

És ennek az országnak, amelynek Édesanyám a Királynő, ne legyen küldetése?

Ennek az országnak, amelynek Édesanya a Királynő, ne mutassa meg számotokra, hogyan és miképpen haladjatok?

Én, Jézus Krisztus Uratok ismételten a szeretetemet árasztom felétek, hogy a szeretet imalánca kössön össze benneteket, és ez az imalánc hozza el számotokra majdan a szebb és a jobb jövő reményét. De ehhez nektek kell tenni és cselekedni, és nem csak várni, hogy majd csak valami történik.

A harag, a gyűlölet, az indulat, a széthúzás, a megaláztatás, a kitaszítottságok és néha megítélések nem a helyes útra fognak vezetni benneteket.

Kell, hogy ezen elgondolkodjatok, és hogy ha már azt mondjátok, hogy „mi ennek az országnak a nemzet-gyermekei vagyunk”, akkor tenni és cselekedni kell.

Most azok felé szólottam, akik várták a keményebb, felemeltebb vagy erősebb hangnemet.

Én, Jézus Krisztus Uratok nem a felemelt, az erősebb és a keményebb hangnemet adtam, hanem Én szeretettel szólottam ismét hozzátok, és ez a szeretet gyulladjon meg szívetekben, perzseljen, és áradjon mindazok felé, akik most még a gyűlölet, indulat részében vannak jelen, hogy bomlasszanak, széthúzzanak, haragot szítsanak. Őket ti a szeretetetek lángja áradásával tudjátok majd leküzdeni.

De hogy ez megtörténjen, ahhoz majdnem minden egyes testvéremre szükségem van, aki azt mondja, hogy: „Én, Jézus Krisztus Uram, Hozzád tartozok, és a Te testvéred vagyok.”

De ne csak jelképesen mondja! Hanem tegyem a cselekedetek révén.

Ennek reményében ma szeretet-áldásomat árasztom reátok, hogy most valóban érezd, ha nyitott a szíved, ha felkészültél rá, hogy elfogadd e mérhetetlen szeretetet, hogy szinte perzseljen belül, és érezd a melegséget, hogy „ily nagy szeretetet kaphattunk”, és működhessen rajtatok és bennetek, és ez által tudjatok árasztani mindazoknak, akik nem egy hullámhosszon vannak veletek, hogy ők is megérezzék ennek a szeretetnek a fényét és melegségét.

Ennek reményében áradjon reátok ma kiválasztott Mária testvér által áldásom, de nincs elfelejtve a mai tanítás sem, hogy Én vagyok az út, az igazság és az élet, s ez maradjon meg bennetek az elfogadásban, s ez által induljatok el e meghívott úton a küldetés követésében. És a szeretet tüze áradjon reátok, szinte perzseljen, világítson, és ez a szeretet a Fény melegségével ölelje át mindazokat, akik talán bomlasztanak, gyűlölnek, haragszanak, széthúznak, megaláznak, kitaszítanak, hogy ők is részesüljenek e kegyelem-áldásból, mert szükség van az egységre az eggyé válásban.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e szeretetben áradjon most reátok, töltse be szíveteket és lelketeket, és gyulladjon meg, szinte, bennetek a Fény melegségével, hogy érezd a kegyelem ajándékát, jelenlétét és működését.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

ÉGI ÉDESANYÁNK ANYÁK NAPI KÖSZÖNTÉSE

Meleg fényű, jóságos mosolyod ragyog reánk, Drága Égi Édesanyánk.

Boldog szívvel tekintünk fel Hozzád, köszöntve anyák napján. Mi, hű gyermekeid Lábad elé borulva adunk hálát jóságodért, adunk hálát Királynő voltodért. Így biztonságban vagyunk e kicsinyke országunkban, mert tudjuk, nem hagyod el alattvalóidat.

Sok bánatot okozunk, hisz amit kérsz tőlünk, az imahadjáratban ellankadunk, de újult erőre kapunk egy-egy biztató sugaradtól.

A reményt tápláljátok szíveinkben Drága Gyermekeddel, Jó Jézus Krisztus Urunkkal egyetemben.

Most fogadd, kérünk szeretettel, mit szeretettel adunk Neked: a hű szíveinket. Így, egy csokorba összekötve, rajta szentolvasó füzér az összekötő szalag, mintha rózsacsokor lenne, Lábaid elé helyezve mint Anyánknak, mint Királynőnek, mint Reménysugarunknak.

Ölelő szeretettel adjuk, ölelésed köszönve. Ámen.