JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2017. március 3. (Nagyböjt 1.)

IX. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

(…)1 A böjtölést is sokan úgy fogadjátok el, hogy „én megvonom magamtól az ételt, és azzal tartom a böjtöt”2.

A böjt nem kimondottan az ételről szól, hisz a kísértő, aki jelen van, az figyel reátok – a kísértő, aki megkísért benneteket, épp úgy, ahogy Engem is megkísértett, hisz a pusztában mindig azt figyelte, hogy mikor tud megkísérteni.

Ti, akik most a jelenben éltek, ugyanúgy részesültök mindabban, hogy a kísértő megfigyeli, hogy mikor tud közbelépni, szólni, megzavarni, hogy valójában hogyan éled életed, hogyan fogadod el a tanítást, hogyan alakítod ki a tanítás által mindazt, ahogy a kegyelem működik felétek és hozzátok. Hisz figyelni kell mindarra, hogy a tanítás, amely a bűnbánat-idő megtapasztalásában most ismét az Élő Tanítást nyújtja az Élő Evangéliumában. Hisz vannak nehézségek, vannak problémák, amelyeket fel kell ismerni, és ha már felismerted, akkor tudod, hogyan cselekedjél, és hogyan nyújts segítséget mindazoknak, akik várják tőled.

Hisz a kísértő a mai tanításában mit is tett? Azt figyelte, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a pusztában mikor éhezem meg.

Mit szólt akkor?

– Ha Te Isten Fia vagy, akkor mondd ezeknek a köveknek, hogy váljanak kenyérré.

De nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Atyám Igéjével is, amelyet elhagy szája, ajka, szeretete és kegyelme, amely felétek szól a tanításban.

De, úgy-e, folytatódott, hogy bevitt a szent városba, és felvitt a templom ormára. És mit mondott ott gúnyosan, nevetve?

– Hát, ha Isten Fia vagy, vesd le Magad! Hisz megparancsolta angyalaidnak, hogy a tenyerükön hordozzanak, hogy be ne üsd lábadat a kőbe.

De Én, Jézus Krisztus Uratok hogy folytattam neki?

– Valóban írva van, hogy Uradat, Istenedet ne kísértsd.

És ti a földi életetekben hányszor teszitek próbára e kísértéseket Atyával és Velem szemben is? Holott itt a kísértő kísértett meg Engem, de a földi életben pedig ti teszitek meg. Nem érzitek a kegyelem ajándékának jelenlétét és működését, hogy a tanítás, az valójában mit rejt számotokra, és mit nyújt számotokra?

De, úgy-e, ez a tanítás még folytatódik mindazzal, hogy elvisz egy igen nagy hegyre, és Felém tárja némely országot és annak gazdagságát. És ha Én leborulok előtte, és hódolom őt, akkor mit mond?

– Ezt mind Neked adom.

Nem ezzel vagyunk boldogabbak, nem ez által működik a kegyelem és a szeretet. Hogy van feléje mondva?

Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam neki:

– Takarodj, sátán, mert írva van azon, hogy csak a Mennyei Atyának borulunk le, hódolunk és imádkozunk, és imádjuk.

Nem városokat, és nem gazdagságot. És a gazdagságban pedig nem a gonosznak, a kísértőnek, a sátánnak, hisz többféle szóval is lehet jellemezni számára a megszólítást. Csak nekünk, akik testvérek vagyunk, s akik azt mondjuk, hogy testvérré váltunk a meghívásban, a küldetésben és a követésben, hogy: „Hozzád tartozunk, Uram, Jézusom, Veled szeretnénk élni a mindennapi életet a kegyelemben.”

Nálunk is megjelenhet a kísértő, csak tudjuk felismerni, és tudjunk különbséget tenni, hogy mi nem akarunk neki sem szolgálni, sem leborulni, sem imádni, sem elfogadni mindazt, amit ő kínál. Mert ha különbséget tudunk tenni, akkor mi is meg tudjuk számára válaszolni, hogy valójában mitévők legyünk, és mi hogyan szeretnénk tovább cselekedni, és ki az, akihez tartozunk, ki az, akit követünk, és ki az, akitől várjuk a segítséget, a kegyelmet, az ajándékot, a szeretetet, mindaz, ami által az életünk elindulhat egy útvonalon a meghívás küldetésében.

Fontos, hogy ez ismét épüljön egymásra rajtunk és bennünk, hogy „én, Uram, Jézusom, a Te testvéred vagyok, hisz megtaláltál az út porából, kiemeltél és meghívtál. A meghívást felismertem és elfogadtam, és elindulok Veled a küldetés követésében, a mindennapi élet-útpályán e meghívásban”.

És ha ezeket mind-mind tudjuk értékelni, felismerni és örülni, akkor számunkra ez a mai tanítás valóban jelen van, hogy mitévők legyünk, hogy tudjunk elgondolkodni, tudjunk bizonyságot tenni a saját életünkről, hogy mi a meghívás küldetésében mely életet válasszuk, és hogyan haladunk e meghívásban az úton. Vagy ha nem értem és érzékelem a különbséget, akkor lehet, hogy hallgatok a kísértőre, aki megkörnyékez, és lehet, hogy itt van melletted, és próbálja neked adni, hogy hogyan és miképpen cselekedjél. És még nem ismered fel, hogy talán nem a helyes és a jó utat kapod meg, nem a helyes és a jó úton indulsz el.

Fontos, hogy ezeken elgondolkodjunk.

És a böjt a bűnbánat-időben, ahogy mondjátok – hisz itt hogy is van ez a tanítás?

A Lélek kivitt a pusztába, de nem azért kimondottan, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok böjtöljek. Valóban ott vagyok negyven nap és negyven éjjel, hogy imádkozzam, hogy Atyával legyek, hogy felkészüljek arra a küldetésre, ami által Én is megkezdtem az Én saját küldetésemet, amiért lejöttem e Földre, testet öltve, hogy segítséget nyújthassak mindazoknak, akik várják és felkészülnek e segítségnyújtásra.

De sokan és sokan ezt a tanítást úgy könyvelik el, hogy: „Ez a böjt tanítása. És ha én böjtölök, akkor változhatok is.”

Valóban, ez is hozzá tartozik a tanításhoz. De a böjtölés nem kimondottan az ételről szól. Azzal megtisztítod önmagadat a bensődben, mert néha kell ilyen öntisztítást is végezni. De ezt nem kimondottan csak a böjtben lehet elkövetni. Ezt az év bármely idejében, napszakában vagy hónapjában, hetében el tudod végezni. A böjt – vagyis Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy mondom: a bűnbánat-idő –, az azt várja tőletek, hogy egy kicsit nyitottak legyetek, egy kicsit figyeljetek másokra is, nemcsak önmagatokra. Egy kicsit, ha kell, kovácsolódjatok össze a mindennapi imában, a felajánlásban, a kérésben, a cselekedetekben, amikor figyeljetek olyan testvéretekre, akinek lehet, hogy szüksége van a te jelenlétedre, a te kézszorításodra, vagy a szívből jövő átölelésedre, vagy a szívből jövő mosolyodra, amivel megerősíted. Hisz ez is mind a bűnbánat-idő tanítása, mert ezzel nemcsak saját magatokkal vagytok elfoglalva, hanem tudsz figyelni a felebarátra, a testvérre, hisz testvérekké váltok e tanítással e kegyelemben. S akkor fel tudsz készülni, hogy ez a bűnbánat-idő valójában mit fog nyújtani számotokra.

Igen, elkezdődött a bűnbánat-idő, és a cselekedetek jótetteit várom Én, Jézus Krisztus Uratok tőletek, hogy a kegyelem reátok áradjon, és működhessen rajtatok és bennetek, és ez által tudjatok különbséget tenni a jó és a rossz dolgok felett, különbséget tudjatok tenni, mi az, ami meghívás számotokra a küldetés-, követésben, és „mi az, aminek ellent tudok mondani, mert nem biztos, hogy az az én utam, amelyen nekem el kellene indulni”.

Ezek mind a szabad akarat cselekvésében elevenedik meg rajtatok, bennetek, hisz az Atya megadta számotokra ezt a csodálatos kegyelmet, amelyet szinte kincsnek is lehet mondani, mert van, úgy-e, az ember a testvérben, aki itt él lent a Földön, és megkapja hozzá azt a kegyelmet, hogy a szabad akarat cselekvésében tudjon dönteni, nem pedig irányítani, hogy: „Majd én és én megmondom, hogy te hogyan és mitévőn cselekedj; te hogyan imádkozz; te hogyan és miképpen dolgozzál; te hogyan és miképpen fogadod el a felebarátot és a testvért.”

Ez nem működik a szeretet, kegyelem által.

A szeretet és a kegyelem által úgy működik, hogy először imádkozom, először önmagamon próbálok változtatni, először önmagamba próbálok egy kicsit belenézni, hogy minden szép és jó így, ahogy van, vagy nem vagyok megelégedve vele, és el kell gondolkodni, hogy a változás elinduljon rajtam és bennem.

És hogy ha ezeket már megértem, akkor tudok segíteni talán a testvérnek és a felebarátnak úgy, hogy ha kell, rávezetem, hogy ha kell, imádkozom, felajánlom, és kérem számára is ezt a csodálatos segítséget a működéshez, hogy működhessen rajta és benne a felismerésében, a változásában és az elfogadásában. És akkor ez a bűnbánat-idő a megkezdésében megadja mindazt, hogy a szabad akarat cselekvésében hogyan és miképpen élek és indulok el e megkezdett bűnbánat-időben hétről hétre, hogy mit tud nyújtani számomra, számunkra a kegyelemben. És ez a kegyelem, ha reánk árad, ha a fénysugárral összeköt bennünket, szinte egy láncot tudunk alkotni, olyan láncot, mint amikor azt mondom nektek: „Fogjátok össze kezeiteket, hogy működjön az élő lánc.”

De ha ez a lánc hiányossá válik, akkor szétesik.

Akkor hogyan akartok egyek lenni?

Mert, úgy-e, emlékeztek, mikor van egy ajándék felétek egy áldásban, akkor arra törekszetek, hogy ez a lánc az élő láncban egy legyen, eggyé váljatok, tudjatok összefogott kézzel egymáshoz tartozni. S akkor nem értek rá szinte megnézni, hogy: „Jaj, ki is van mellettem, hogy meg-e fogom kezét vagy nem?!” Mert akkor arra ügyelsz, hogy „én is részese legyek ennek a láncnak az áldásban, a szeretetben, az örömben és a békében”.

Így most e bűnbánat-időben is megajándékozlak benneteket áldásommal, és az áldás áradjon reátok, hogy lélek-láncot alakítsatok ki egymással, és ez a lánc erős legyen, ez a lánc ne hulljon szét, ez a lánc kössön össze benneteket, és adja meg számotokra a segítséget a felismeréshez, az elfogadáshoz, a küldetéshez és a követéshez, mert ezt mind-mind a szabad akarat cselekvésével tudjátok elérni és működtetni rajtatok és bennetek.

És így e megkezdett bűnbánat-időben áradjon reátok áldásom, amely most reátok árad és betölti szíveteket, lelketeket, és megmutatja számotokra a meghívást a bűnbánat-idő elindulásával a küldetés-, követésében kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, egész lényeteket. Érezzétek a meleg fénysugárt, ahogy átölel, ahogy eggyé kovácsol e bűnbánat-idő megkezdésében az erős lánchoz, hogy egyek legyetek, és szorosan egymáshoz tartozzatok, hogy ne hulljatok szét, e kegyelem-tanítás maradjon meg bennetek és rajtatok.

 Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!