JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2017. március 31. (Nagyböjt 5.)

13. R  IMG_6323  jav.

XIII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat ötödik Golgotáján a meghívásban, akik megnyitott szívvel és lélekkel felismerték és elfogadták, szívükbe zárták, s a mai nap ismét e ünnepben megjelentetek, hogy egyek legyetek.

A mai nap tanítása a bűnbánatban most arról szólt felétek, a hit után, hogy ha szabadok akarunk lenni, hogy hogyan és miképpen lehetünk szabadok. Hisz ha tudunk hinni abban a tanításban, amelyek jelen vannak számotokra, és a tanítást elfogadom, tanítvánnyá változhatok, válhatok, és akkor várhatom azt, hogy felszabadítanak, szabad lehetek.

De a szabadságban hogyan kell értelmezni ezt a szabadot?

Mert a bűneid súlyát, amelyek jelen vannak, azokon el tudsz gondolkodni, és a bűntől szeretnél megszabadulni, mert a bűn, az megadja számotokra, hogy a tanítás a tanúságtételben, a megtapasztalásában, a bűn igazságosságot tud nyújtani, hogy ha felismerem, és ki szeretnék lépni belőle. Mert ha kilépek, akkor szabaddá válhatok.

Ha szeretet lakozik szívünkben-lelkünkben, akkor is tudunk bocsánatot nyújtani a felebarátnak és a testvérnek a felismerésnek elfogadásában.

Hisz hogyan is szólt ez a mai tanítás?

A Bennem hívő zsidók felé szóltam1, akik egy kicsit már kezdtek elgondolkodni, hogy hogyan kell a küldetést és a követést felismerni, elfogadni, hogyan kell változtatni az életen. De amikor meghallották azt, hogy „ha megfogadjátok a tanításomat, tanítványaimmá válhattok, és akkor meg tudtok szabadulni, hogy szabadok legyetek”:

– Hát azt már nem igen akarjuk elfogadni, hogy szabadok legyünk. Mink szeretnénk úgy élni, ahogy nekünk ezt Ábrahám atyánk megadta. Mert Ábrahám atyánk leszármazottai és utódai vagyunk.

És ti, a jelenben, akik itt vagytok, ti pedig Hozzám tartozhattok, Jézus Krisztus Uratokhoz vagy a Mennyei Atyához, akit itt az Írásban is úgy mondunk, hogy Isten vagy Isten Fia, mert Isten az Atya, és a Fia, az a Második Személy, Én, Jézus Krisztus Uratok.

S Én szóltam a Bennem hívő zsidóknak, hogy hogyan és miképpen tudják kialakítani az életet, mert a tanúság és a tanítás megad mindent a válaszhoz, a felismeréshez és az elfogadáshoz.

De ha ők csak ragaszkodnak ahhoz, hogy ők Ábrahám atyához tartoznak, az ő leszármazottai vagy utódai, de mégsem fogadják el azt a tanítást, amit Ábrahám is adott nekik, hisz – hogy is mondottam számukra?

– Ti nem fogadjátok el a tanítást, nem akartok szabaddá válni, ti életemre törtök. De mégis azt mondjátok, hogy ti Ábrahám atyához tartoztok, és megpróbáltok a szerint élni és cselekedni. Holott Ábrahám atyátok sosem tett ilyent. Ő soha nem tört volna az Én életemre, mint ahogy ti teszitek majd.

Mert: „Ha én szabad akarok lenni, akkor a tanúságot elfogadom a tanításban. És a tanítás megmutatja, hogy hogyan és miképpen alakítom ki azt az életet, amelynek részesévé válhattam.”

Úgy-e, közelebb vagyunk már a bűnbánat-időben, majdan, az öröm, Feltámadás ünnepéhez. Ezért most már nem a pusztában vagyok jelen, akit megkísértett a kísértő. De nem is az vagyok e tanításban már, aki megmutatta, hogyan és miképpen alakítja ki az életét, mert a kísértő, az eltávozott. És jelen a szeretet és az öröm a békében. Utána jelen van a hit, szintén a szeretetével. Jelen van most, a mai napban, hogy: Ha a tanításban élsz, akkor szabaddá válhatsz, mert a szabadság, az jelen van minden testvéremnek, aki felismeri, s aki elfogadja, és szívébe zárja; mert a szabadság megmutatja, hogy hogyan és miképpen alakítod ki az életedet a felismerésben és az elfogadásban.

Mert Én, Jézus Krisztus Uratok elmondottam itt a Bennem hívő zsidóknak is, hogy:

– Ha ismernétek Engem, mert Én nem Magamtól jöttem, Engem az Atya küldött, és mindent azt teszek és cselekszek, amit az Atyánál láttam vagy hallottam.

Mert Én nem Magamtól jöttem, úgy-e, Engem küldtek, hogy Én szeretetet, örömet és békét vigyek mindazoknak, akik felkészülnek, és befogadják ezeket a kegyelmeket.

E bűnbánat-időben mindenből volt részetek a tanításokban, hogy hogyan és miképpen ismerjük fel, hogyan és miképpen fogadjuk el, hogyan és miképpen fogadom el a felebarátomat és a testvéremet. Mert hogy is mondtam itt ezt a tanítást Én a Bennem hívő zsidóknak?

– Hogy ha tudnátok, hogy Én ki vagyok, ha ismernétek Engem, hogy aki küldött Engem, az Isten, az Atya, akit ti azt mondotok, hogy nektek is van atyátok, de ti az Ábrahámot nevezitek atyának, akkor hogyan akartok a felismerés szeretetében eggyé válni a tanításban?

Mert az Élő Evangélium és a tanítás, az együtt párosulva megadja nektek, hogy „hogyan és miképpen cselekedjünk, hogyan szeretnék én Jézushoz tartozni, hogyan szeretnék az Ő testvére lenni, hogyan fogadom el az Ő tanítását, és majd a tanításban élni”. Mert itt ebben a tanításban az is van, hogy aki a bűnnel él együtt, s a bűnt nem tudja elhagyni önmagától, akkor azt mondhatom, hogy a fiú elhagyja, idővel, az ura házát, mert nem maradhat ott végleg. De az Isten Fia, Jézus, az mindvégig ott marad.

Úgy-e, milyen érdekes ez a tanítás?

Hogy hova tartozom?

Kit követek?

Kinek a gyermeke és a testvére vagyok?

Hogyan ismerem fel ennek a tanításnak a mondanivalóját a szeretetben, a szabadságban? Mert szabad lehetek, ha elfogadom, ha nem tiltakozok ellene. Ha elzárkózok ellene, akkor senki sem erőlteti rátok a szabadságot. Mert a szabadságban meg tudunk változni, meg tudjuk ismerni a felebarátot és a testvért.

Hogy is van?

„Szabadságom, Uram, Néked visszaadom…”

Igen, akkor adod vissza, mikor rádöbbensz arra, hogy nélküle nincs élet.

Sivár és kopár a szomorúságában?

„Nem akarok megmaradni, nekem a szabadság csak akkor kell, ha Benned élhetek, Uram, a szabadságommal, és hogyha érzem a szabadságban a szeretetet a kegyelem által. Mikor átölel ez a szeretet a kegyelemmel, akkor érzem, hogy szabad a szívem, a lelkem, tudom, hogy hova tartozom, tudom, hogy kinek a gyermeke, és kinek a testvére vagyok, és ez alapján szeretném kialakítani az életemet a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor mi nem azok a testvérek vagyunk, úgy-e, akik Jó Jézus Krisztus Urunk életére akarunk törni, mint a Benne hívő zsidókban. Mert ők már azért hittek egy kicsit Benne, elfogadták. De ha már a tanítás szerint kell élni, akkor már elzárkóznak. Mi a jelenben elfogadjuk a tanítást, megpróbálunk a tanításban élni, és a tanítás által jön a szeretet, a szeretet által jön a szabadság, és szabadok leszünk, mert testvéreid vagyunk a mindennapi életünkben. És akkor mi megismerünk, hogy Te az vagy, akit az Atya küldött, és azt tanítod számunkra, amit láttál az Atyánál, hallottál az Atyánál, hogy ezt hozod el felénk és hozzánk a kegyelem szeretetében.”

S akkor tudod, hogy kinek a testvére vagy, és kinek a gyermeke vagy. Akkor tudod, hogy’ szeretnéd kialakítani a mindennapi életet ebben a szeretetben, ebben a kegyelemben, ami felétek árad, működhet rajtatok és bennetek. És akkor a tanítás, az megmutatja, hogy hogyan és miképpen induljunk el ezen az úton, és az út haladásában hogyan és miképpen kapom meg mindazt, amire szükség van, amire vágyakozok, ami által változok és változtatok, és elfogadom a felebarátomat, elfogadom a testvéremet, mert szeretnék eggyé válni velük e tanítás által, mert akkor: „Mink is azok a testvérek vagyunk a tanításban, a tanításhoz, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk tanít számunkra a kegyelemben, mert mi is a Benne hívő testvérei vagyunk, akiket meghívott az útra, mert szüksége volt reánk. Mi ezt a meghívást felismertük és elfogadtuk, ez által elfogadtuk az Élő Evangéliumot, az Élő Szeretetet – az Élő Szeretetet, és ez által működik rajtunk és bennünk a Szentlélek működése, amely szintén élővé válik rajtunk és bennünk, s akkor már várhassuk a szabadságot is a kegyelem ajándéka révén, hogy szabad testvéreid, szabad gyermekeid lehessünk. De a szabadságunkat nem úgy akarjuk elfogadni, ahogy mi szeretnénk, hanem ahogy Tőled és Atyától megkapjuk a kegyelem működése révén a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor ismerem azt, aki küldött, ismerem azt, aki miatt eljöttél, ismerem azt, amit tanítasz, és szeretettel átadsz mindazoknak, akik Benned hisznek, Hozzád tartoznak, és követnek a mindennapokban, hogy a kegyelem működhessen rajtunk, bennünk, és megmutathassa e meghívott szeretet-utat a szabadságban és a kegyelemben. S akkor mi nem azok a testvérek vagyunk, akik az életre törnek, vagy akik azt mondjuk, hogy van nekünk atyánk, Ábrahám atyánk, mi hozzája tartozunk. Mi már a jelenben Hozzád tartozunk, Uram, Jézusom, mert Te vagy a mi testvérünk, és Teáltalad kerülünk az Atyához, akinek gyermekei vagyunk a mindennapi életünkben, az elfogadásunkban, a küldetésünkben, a felismerés által. És akkor tudod, hogy mi, a szabad gyermekek és testvérek a kegyelemmel együtt haladunk e mindennapokban, a meghívásban. És elfogadjuk mindazokat, akiket ajándékul adsz számunkra a testvéri felebarátban, hogy a szeretet-testvérekként a szabadságunkban egyek legyünk, fogadjuk el egymást, tudjunk egymásnak örülni, és egymással kialakítani az életet a mindennaphoz, a szeretethez, az örömhöz, a békéhez, mert a kegyelem, az mindig jelen van.”

De a kegyelmet fel kell ismerni, és tudnunk kell befogadni, és megengedni, hogy működhessen rajtunk és bennünk.

És hogy ha ez már jelen van, akkor érezzük a szabadság ízét a szeretet által, amely szinte így jön felétek e kegyelemben.

És akkor tudod, hogy kinek a testvére, és kinek a gyermeke vagy e mindennapi életben a küldetés-követésed részén a felismerésben. S akkor boldogan mondhatod azt, hogy: „Szabadságomat, Uram, köszönöm, amelyet megadtál, ami által testvéred lehetek, s ami által követlek a tanításod és az Élő Evangéliumod részén a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

És így áradjon reátok a mai nap áldásom, amely a kegyelemben most a szeretet mellett a szabadságot is árassza felétek, mert a szabadság megérinti szíveteket, és a szabadságban tudod, hogy hogyan és miképpen szeretnéd kialakítani az életet, hogyan fér bele ebbe a szabadságba a tanítás az Élő Evangéliummal, ami megmutatja a meghívást a küldetéshez és a követéshez.

S ennek reményében áradjon reátok kiválasztott Mária testvér által áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, amely élővé válik rajtatok és bennetek, működjön, vezessen, neveljen, és mutassa meg az utat, amelyre ráléptek, és amelyen haladtok a szeretet szabadságának felismerésében, küldetésében és követésében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük