JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. október 1.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, kik eljöttetek, hogy egyek legyetek s eggyé válhassatok a szenvedés és a felajánlás útján.

Ma több testvérem megnyitotta szívét, és így meg tudtam érinteni. De voltak olyanok, akik nem hallották, hogy kopogtatok, hogy szeretném megérinteni. Egy kicsit távol voltak, és a távolságukban egy kicsit messzebb láttak. Tovább néztek, mint ami előttük volt a jelenben.

Bízunk és reménykedünk, hogy testvéreim a kegyelem szeretetét elfogadva elindulhatnak egy változás útján.

A változás, amely mindenki számára megnyitott és jelen van. Hisz a változás révén a szeretet, az ima, a hit és a kegyelem, amely növekedhet bennetek. Hisz már erről is tanítást már adtam számotokra. Most teljesen nem ismétlem Önmagam. De ha a mai nap-tanítást figyeltétek: a szüntelen lévő ima, amelyben nem kell se belefáradni, sem elfelejteni, és ha imádkozol, az igazságtételben számon kérlek.1. És az ima révén érzed a szeretetem kegyelmét, amely jelen van számotokra a mindennapjaitokban. Érezd, hogy nincsen hiábavaló ima, hiábavaló felajánlás, kérés, mert minden ima meghallgatásra talál, csak legyen meg bennetek a hit kegyelme az igazságban és a szeretetében. Érezd a fontosságát és a jelentőségét. Mert ha nem tudod, hogy ki vagy, nem tudod, mit nyújthatsz, és nem tudod, hogyan nyújtsad és segítsél, akkor hogyan várod te, testvérem, a segítség kegyelmét a szeretetedben, a megbocsájtásban, a megtisztulásban, az igazságtételben? Hisz ez mind csak akkor működhet, és akkor válhat eggyé a kegyelemben, a lélekben a szereteted szívének elfogadásával, ha tudod, hogy: „Őszinte és szeretetteljes felajánlásom, amit nyitottan és szeretettel elhelyezve a Szentséges Lábadhoz. Megtanultam elengedni és felajánlani. És ez által tudok hinni és bízni.” Hogy az Emberfia, amikor eljön, ne az legyen Számára a kérdés a felismerésben, hogy: Vajon találok-e hívő embert a testvérben és a felebarátban? Hisz te a felismerésed küldetése révén elfogadod és részesíted, és boldogan feltöltekezve tudsz tovább haladni a mindennapi élet útpályáján.

De ez mellett fontos, hogy tudj hálát adni mindenért, ami körülvesz az örömben, a békében, a szeretetben, a megbocsájtásban és a kegyelemben. Hisz ha csak ezt a hónapot nézed, amelyben az Egyház a hónap vége felé tart egy olyan szeretetteljes ünnepnapot, amely a hálaadást próbálja tükrözni számotokra, hogy: „Boldog vagyok, ó, Uram, ha csak nekem ennyit és ezt adtál. De ezt is megköszönöm szívem szeretetével és hálából: a terményt, a gyümölcsöt, az életet, a családot, az ismerőst, a szomszédot az eggyéváláshoz és a kegyelemhez, és a felismeréshez.”

És ha ez jelen van, akkor más vagy, és másképp élhetsz a felismerésedben és a haladásodban a mindennapjaidban. Hisz nem tudod, mitévő legyél. Nem tudod, hogyan tovább a cselekvésben: „Oly jó lenne, ha valaki megvilágosítana, ha valaki segítene!” A segítség révén felismerve az utat, akkor mennyivel könnyebb a haladás. Mennyivel könnyebb elfogadni a mindennapok élet-forgását. Néha talán a küzdelemben, és néha talán a megpróbáltatásban. De érezd a küldetés fontosságának szerepét, szeretetét, ajándékát, örömét. Hisz ez nyitott és adott minden hitben élő testvérem felé, aki nem csak mondja, hogy „hitben próbálok élni”, hanem megpróbál cselekedni, és az életét úgy alkalmazni és élni, és nem csak önmaga részére, hanem a családban is, a családdal együtt.

Mert a tanítások a mai napban ezt nyújtották számotokra a felismerésben és az elfogadásában. „Mert nem csak akkor ismerem, hogy létezel, Uram, amikor szeretnék kérni vagy felajánlani. És ekkor, amikor kérek és felajánlok, akkor talán szüntelenül imádkozom.”

Megtörténik az ajándék, a kegyelem a meghallgatásában, megtörténik a meghallgatás a felajánlás kegyelmében, és akkor örülsz, és boldog vagy: „Igen, érdemes volt az imámat őszintén elhelyezni. Érdemes volt a kérésemet őszintén elhelyezni. És bízni, és reménykedni. És lám, megtörtént a csoda, a segítség a kegyelem szeretetében.”

És ekkor tudod-e azt, hogy ha egy fohásszal, ha egy énekkel, ha egy szentmisén való részvétellel hálát mondasz, és hálát adsz, mennyivel szebb a mindennap az élet szeretetében és kegyelmében, mintha csak akkor létezik, és érzed, hogy létezünk, amikor kérni és felajánlani kell? De hogy még hálát is kell adni? Hogy a hálaadás jelen van a tanításban, a felismerésében, az elfogadásában és a megtapasztalásában?

Ezzel teljesen nem foglalkozol, nem foglalkoztok. Könnyedén veszitek. Könnyen átléptek rajta. De mikor ismét egy nehézség, egy megpróbáltatás, egy jel van számotokra, akkor hogyan próbálod ismét Felém tárni a kérésed? Nem törődve azzal, hogy: „Már máskor is kértem, de mikor érezni kell, hogy hálával tartozom, azt hagyom, hogy távol legyen tőlem.”

Hisz a segítség a kegyelmének szeretetében csak így működik. És nem úgy, ahogy a mai nap tanítása volt szolga részére, hogy igen, a betegségben már távolról felismered az Emberfiát. És ekkor már hangosan tudsz kiabálni, kérni, felajánlani: „Jézus, Mester, könyörülj rajtam!”2.

És Jézus, a Mester meghallgat, és segítséget ad. És könyörül rajtad. De akkor is kell könyörülni, amikor nem érzed, hogy: „Talán nekem is vissza kellene lépni, és hálát adni ezért a szép napért, amely számomra jelen van.”? Ez a szép nap, amely ismét köszönt az örömben és a szeretetben. Még akkor is, ha úgy érzed: „Tele vagyok munkával, és nem tudom, mitévővé váljak.”

De a szeretet kegyelme a meghallgatásában és a tanításban egy az eggyé válásban számotokra.

Így kérlek hát, testvéreim, a mai nap tanítás-ajándékában, hogy így tapasztald meg, és légy boldog a szeretetben és a kegyelemben: „Ó, Uram, nem csak akkor jövök Hozzád, ha szüntelenül kérni akarok és felajánlani, hanem akkor is, amikor úgy érzem, most minden rendben van körülöttem. És most csak azért jövök a közelséged szeretetéhez, hogy hálát adjak szívem legnagyobb szeretetével, mert akkor biztos, hogy meghallgatsz, és kegyelmet nyújthatsz számomra.”

Én a mai nap ajándék-tanításában ezt nyújtom számotokra, ahogy már a szentmise elején is elmondottam: Boldogok azok, akik nem látnak, de mégis tudnak hinni.3. Mert a hit kegyelme bennük él. És a hit kegyelmével tudják elfogadni a mindennapi életet a haladásában és a szeretetében. Mert így akkor fontos, hogy tovább én is élek, és viszem a küldetésemet a szavaimban. Hisz egy hete4., amikor a kegyelem és a szeretet itt van előttetek, érzitek, hisz a múlt hónap ajándéka egész hónapra szól. A mai tanítás kegyelme ismételten egész hónapra szól. Akkor hogy érzed a fájdalomban, a bánatban, az egyedülmaradottságodban, hogy: „Hol a kegyelem? Hol a szeretet? Hol a béke? Hol a hit? Hol a hála? És hol a boldogság? Mi által erősödöm? Mi által élek? Mi által szeretnék haladni a mindennapi élet útpályáján?”

A mai nap tanítása a kegyelmében ez számotokra, hogy Én az Emberfiában, amikor ismét eljövök, hisz Atyám elküld, mert az igazságot az igazságtalanságban számon kérjük és szétválasszuk, és tudjak megfelelő hitű felebaráti testvért találni a kegyelem szeretetében és szeretetéhez.

Így áradjon reátok áldásom Mária szolga által a kegyelemben és a szeretetben, hogy valóban éljen bennetek az igazság bölcsessége, a szeretet kegyelme, a hit reménye, a hálának öröme. Mert ha ez mind bennetek él, és jelen van, akkor más az élet a haladás mindennapjaiban. És e fontosság, tanítás kegyelmeit árasztom minden nyitott szívű testvérem felé e áldásom részében:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme erősítsen, védjen, óvjon, és világosítsa meg számotokra a mindennapjaitokban az utat, hogy érezzétek, hogy a mai nap ajándék a kegyelemben. Az legyen számotokra, bennetek a mindennapjaitokban. És nem csak ma és holnap, hanem a kegyelem — amely ilyenkor szól hozzátok a tanításban, nem csak egy napra, hanem egész hónapra, és mondhatod, egész évre és egész életre — megadja a felismerést, a tanítást és a haladást a hálához, a hithez, a szeretethez, a bölcsességhez és az igazsághoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk!