JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2008. február 22. Nagyböjt 3.

11. R  IMG_6315  jav.Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat harmadik, fájdalom-, szenvedés Golgotáján.

Az Élő Evangélium tanításával folytatom, hisz ha az Élő Evangélium a megtapasztalásod révén benned él, akkor szeretettel tudod elfogadni azokat a tanításokat, amelyek hétről hétre érkeznek az Élő Evangélium révén felétek. Így a mai nap tanítása is számotokra, hogy az idegenek hogyan állnak szóba egy másik idegennel.1 Hisz Én ott vagyok a kútnál, Jákob kútja, és az asszony, aki szamáriai, meglepődve, hogy megszólítom, hogy:

— Asszony, adj Nekem innom!

És ti, a mai élet tanításában, hogy viselkedtek, és hogyan fogadjátok el, amikor ti is olyannal vagy olyanokkal találkoztok, akik számotokra idegenek?

Ezért fontos, hogy ez a tanítás úgy éljen bennetek, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok megmutattam e tanítás révén az emberiség számára, hogy nem szabad különbséget tenni, mert minden ember Atyámban gyermek és testvér. De hányan és hányan úgy élitek a mindennapokat, ha nem olyan a gondolkodása, ha nem az a fajta vallása van, amelyben te jelen vagy, ha nem olyan az elképzelése, ahogy te szeretnéd, akkor már el sem tudod fogadni felebarátnak és testvérnek. Akkor ti még rosszabbul bántok, mint az idegen az idegennel. Mert az idegenek azt mondják, ők nem érintkeznek egymással.

Valóban nem érintkeztek, de a szolga már ott maradt, és hallgatta szavaimat, hallgatta, hogy igenis, hinni és bízni kell önmagadban, hinni és bízni kell felebarátod jelenlétében és szeretetében. És ha ezt mind-mind megérted, akkor hinni és bízni tudsz mindabban, amit a próféták megadtak számotokra. Ahogy az az asszony is azt mondotta:

— Látom, hogy Próféta vagy. De talán Te nagyobb vagy Jákobnál, fiainál, akik ebből a kútból ittak fiaival, állataival?

S erre ez a válaszom, hogy:

— Te, aki ebből a kútból iszol, megszomjazol. De ha Én adok inni az Élő Vízből, akkor nem szomjazol meg.

És az egyszerű ember erre mit válaszol, mint az asszony is:

— Adj nekem inni akkor abból az Élő Vízből, hogy soha ne szomjazzam, ne kelljen nekem ide jönnöm vízért.

Úgy-e, a mai világban mennyire jelen van ez a megtapasztalás, hogy a hit nincs jelen, de ha valami olyan, ami előnyt szolgálhat számodra vagy számotokra, akkor arra szükségetek van. De az asszony az Élő Vizet is először így mondotta: ne kelljen jönnie a kútra. De ahogy beszélgetve számára elmondom, hogy:

— Ha tudnád, hogy ki kér tőled inni!

És mikor ezt megértette, akkor már nem csak önmagának akarta e tanítást, hanem sietve ment a városba, szólni másoknak, hogy jöjjenek, és hallgassák e Prófétát:

— Ezt a Prófétát, aki zsidó létére megszólított.

És aki azt mondotta, hogy nem arra kell törekedni, hogy itt a kútnál vagy Jeruzsálemben imádkozzunk és imádjuk az Urat, hanem imádkozzunk és imádkozzunk a lelkünk bensőjében, mert a Lélek indít és vezérel bennünket, hogy mikor, hogyan és mit cselekedjünk. Ez a Lélek megmutatja számunkra mindazt, amire szükségünk van, ami által mások vagyunk, és mások lehetünk, és jobban el tudjuk fogadni mindazt, ami a múlt Evangélium-tanításában jelen van a mostani Élő Evangélium tanítása révén.

Hisz ezt mind-mind fontos, hogy felismerd, elfogadd, megtapasztald, és szívedbe zárd a mindennapokban. Mert akkor valóban észreveszed és érzékeled, hogy jelen van számodra az Élő Víz, ha amelyből iszol, valóban nem szomjazol, mert Én, Jézus Krisztus Urad adok belőle inni a Lélek által a kegyelemhez.2

Fontos, hogy érezd a tanítás lényegét és különbségét.

De a mai nap tanítása nem csak az Élő Víz felismerése, megtapasztalása, elfogadása, működése a Lélek által rajtad és benned, szólt — a mai nap a bűnbocsánat tanítása is felétek szól.3

Hányszor is bocsássam meg felebarátnak és testvérünknek?

Egyszer?

Hétszer?

Hetvenszer és hétszer!

Igen, lehet, hogy sok ez a szám, amit most hallasz. De ezt nem teljesen a szám szerint kell értelmezni, mert a tanítványaimnak is ismételten egy élő példabeszédet hoztam az Élő Evangéliumában, ami ismételten fontos számotokra is, hogy jelen vagyok Én, Jézus Krisztus Uratok, aki most köztetek vagyok, aki az Élő Evangélium által tanítást adok felétek. És ez az Élő Evangélium tanítása révén hívtalak benneteket az eggyé váláshoz és a szeretethez, a felismeréshez és a követéshez. S ezért ma Én jelen vagyok, de jelen van Atyám, az Úr, a Bíró vagy a Király — mindegy, hogyan nevezed, az értelmét figyeljed. Mert az értelme arra hív benneteket, hogy a megbocsájtás kegyelme hogyan van jelen a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Ezt a példabeszédet hozhattam számukra és számotokra, hogy az Úr elszámolást szeretne rendezni Önmagával és azokkal, akik jelen vannak, és Vele vannak. Mint most például ti, akiket, szintén azt mondhatom, meglepődnétek, ha azt mondanám, hogy most elszámolást szeretnék végezni veled. Mindjárt magatokba néznétek: „Jaj, hogy mindent rendben találnál-e, Uram?”

De mily szép, ha elmélkedsz és gondolkodol, és rádöbbensz, mert akkor az Élő Szentlélek és az Élő Evangélium már itt van, már arra buzdít, hogy önvizsgálatot tegyél, önmagadba nézzél, és ha számadásra kerülne a sor, akkor elsőként megnézed önmagad, hogy mit is róhat fel az Úr számotokra, hogy mit kérhet bizonyságul a számonkérésben.

És a példabeszéd így hozta, hogy Eléje vezették az őrök az adóst. Így mondtam számára:

— Már oly régóta tartozol, és nem fizettél. Kiszolgáltatlak az őröknek, hogy adják el feleséged, vagyonod, mindened, hogy vissza tudd hozni adósságod.

De milyen a gyarló ember?

Ilyenkor térdre tud borulni, arccal, ha kell, a földre, és meg tud nyílni, és könyörögni:

— Légy türelmes, Uram! Csak egy kis türelmet kérek Tőled! Ígérem, mindent visszafizetek Számodra.

Oly meghatóan tudta előadni, hogy még az Úr, az Atya vagy Én, Jézus Krisztus Urad is elhittem neki.

Hányan éltek így a mai világban, a jelenben, a jelen Élő Evangéliumában s Élő Szentlelkével?!

Megesik rajta a Szívem, és türelmes vagyok. Oly türelmes, hogy elengedem neki minden adósságát.

S kilép — mintha az az ajtó lenne számotokra, ahogy mész tán a Szeretet Házába, és szembetalálkozol a te adósoddal. Benned már nincs az a megesett szív, az a fohászkodó szív, az a kérő. Benned már az van, hogy nekiesel az adósodnak, elkapod a nyakát, és számon kéred, aki neked jóval kevesebbel tartozik, mint te tartoztál az Úrnak.

És nem is fogadod el az ő kérését, az ő földre borulását, az ő könyörgését. Addig intézkedsz, míg a tömlöcbe vetheted, míg vissza nem fizeti adósságát.

És most mondhatom azt az Élő Evangéliumban: Jöttök ti a felebarátban, akikben már jelen van az Élő Szentlélek, jelen van az Élő Evangélium tanítása, s elmélkedtek önmagatok révén, és rádöbbentek, nem jó ez így, hisz ő leborult, az Atya megbocsájtott, és megesett rajta a Szíve, és elengedte az ő sokkalta több adósságát.

Jelen van az egyszerű, aki kevesebbel tartozik, de őrajta már nem esik meg a szív, a lélek, hisz benne, úgy-e, joggal mondhassuk, nincs Élő Szentlélek, nincs Élő Evangélium. Őbenne a gonoszság van jelen, és a gonoszságban is az: „Add vissza azt, amivel tartozol!”

És ekkor, akikben az Élő Szentlélek és az Evangélium jelen van és működik, nem hagyja szó nélkül az igaz felebarátban, az igaz testvérben. Hát szól az Úrnak, Urának, mindegy, hogyan nevezzük:

— Uram, Te elengedted a méltó, megesett Szíved révén, tartozását, ki 10000-rel tartozott Neked. De aki csak 100 drachmával, azt ő a tömlöcbe vetette. És Neked 10000 talentum!

Ilyenkor mit tesz majd az Atya?

Hivatja az Ő szolgáit, hivatja az Övéeit, és számon kéri:

— Te, gonosz ember! Te, gonosz szolga! — mindegy, hogy hogyan nevezed a jelen és a múlt Evangéliuma révén, az értelme akkor is és most is ugyanaz. — Nem kellett volna neked is felebarátodon megesni szívednek?! Megbocsájtani? Elengedni tartozását? Ahelyett, hogy te tömlöcbe vetetted? Most Én is kiszolgáltatlak téged az őröknek!

Készüljetek, mert jő a Mennyek Országa, mert az Evangéliummal és az Élő Szentlélekkel, ami benned működik, közelebb kerültél, és már, ha nyitott vagy, akkor fel is ismered, hogy: „Íme, itt a Mennyország! Íme, itt van!”4

Csak tudni kell felismerni, tudni kell elfogadni, tudni kell szívedbe zárni, és tudni kell megbocsájtani. S akkor valóban látod, érzed, hogy itt a Mennyország, benned, bennetek és köztetek. És akkor valóban másképp élsz, valóban tudsz megbocsájtani a hit és a szeretet révén. Mert akiben az igaz, őszinte hit és szeretet lakozik, s aki ez által felismerte s elfogadta az Élő Szentlélek működését az Élő Evangélium részében, akkor felismeri mindazt, ami a mai nap tanítása révén is felétek szól, árad a Szív Szeretetéből a szív szeretetéhez, a kegyelemhez. És ha ez már így itt benned van, akkor tudod megérteni, hogy hányszor kell megbocsájtani: egyszer, hétszer, hetvenszer hétszer. Ahogy Péter kérdezte Tőlem, Jézus Krisztus Uratoktól. És a példabeszéd nem véletlen volt számára, és nem véletlen most, a jelenben számotokra. Mert ahogy akkor felismerni kellett, s felismerni lehetett a hitet, a kegyelmet, a szeretetet a megbocsájtása révén, úgy most is fel lehet ismerni a hitet, a szeretetet, a kegyelmet, a megbocsájtást, ami a mindennapokban eggyé vált rajtatok és bennetek e csodálatos Élő Szentlélek és Evangélium tanítása révén a vezetésben, a vezetéshez, a szeretet és a kegyelem segítségében a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Így a mai napban árasztom felétek áldásomat.

Áldásom ma áradjon reátok, hogy felismerd az idegenben is a felebarátot, a testvért, akivel együtt tudsz élni. Felismerd, hogy hogyan kell a megbocsájtás kegyelmét gyakorolni a nyitott szívben és szeretettel a mindennapokban.

Így áradjon felétek kiválasztott Mária szolga-testvérem által áldásom.

Az Atya, a Fiú, a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, amely már Élő Szentlélekként működik rajtatok és bennetek, a Világosság felé vezessen, hogy a Világosság révén megtapasztaljátok, hogy hogyan kell felismerni az idegen révén a felebarátot, a testvért a hit szeretetének kegyelmében, és hogyan kell a megbocsájtás kegyelmét gyakorolni rajtatok, bennetek a felebarát felé a mindennapokban, a mindennapokhoz, a múltból átvezetve a jelenbe. Mert az Élő Evangélium tanítása ma úgy szólt felétek, mint ahogy annak idején tanítványaimhoz vagy éppen a szamáriai asszonyhoz, aki meglepődött, elcsodálkozott, de mellette nyitott volt a szíve, és engedte, hogy működjön rajta és benne a felismerő kegyelem a szeretetben. És ettől nincsen nagyobb ajándék részetekre is, ha nyitottak vagytok, és a nyitottságotokban működik a Szentlélek a kegyelemben és a szeretetben. És nem elzárkóztok Tőle, hanem megpróbáltok nyitottan, őszintén eggyé válni, haladni, segíteni működni, mindaz, ami a mai tanítása is számotokra — megadott a mindennapi élethez a kegyelemben.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

MÁRIA IMÁJA

 Jöjj el, Jézusom, mindazokhoz, akik azt mondják, hogy Hozzád tartoznak, és Benned bíznak, mert szükségük van a kegyelemre és a szeretetre.

Jöjj el, Uram, Jézusom, öleld át a Tieidet a Fényed sugarával, Világosságot nyújts, és e Világossággal felismerjék és elfogadják, hogy e bűnbánat tanítása mit szeretne nyújtani azoknak, akik nyitottak, őszinték, hogy a kegyelem szeretetében éljenek.

Jöjj el, Uram, Jézusom, hogy éljél a Te testvéreidben, kik megnyissák szívüket, lelküket az eggyé váláshoz és a szeretethez.

Jöjj el, Uram, Jézusom, fogadd el a gyarlókat, a gyengéket, erősítsed, óvjad és védelmezzed.

Jöjj el, Uram, Jézusom, figyelj még jobban azokra, akik néha azt mondják, hogy: „Kicsinyhitűek vagyunk. És a félelem működik rajtunk és bennünk.” De fontos, hogy e félelem révén, e kicsinyhitűség révén felismerd azt, aki Hozzád jött, hogy: „Jöjj el, Uram, Jézusom! E bűnbánatban is Veled együtt haladok az úton, a mindennapokban a felismeréshez, a felismerésed révén a szeretethez, az örömhöz és a békéhez a kegyelem révén.”

 

MÁRIA KÖNYÖRGÉSE 2008. február 22.

 

 

Uram, Jézusom, jöjj segítségemre, hisz a félúton én is megfáradtam!

Segítségemben szükségem van, hogy e megfáradt testemmel megerősödjek e félútban.

Megfáradt test, mely nehezen viseli és mozog. De a Lélek, amely felemelő és erős, Ez a megfáradt testet is felemeli, s akkor haladni kell. De a gyarlóságomban nehéz. Félek. Fáradtnak érzem magam.

Megpihenve e megfáradt testtel, hogy új erőre kapva ismételten elinduljak és haladjak, mert a Szentlélek kegyelme segítséget nyújt.

Köszönöm, ha segítségemre sietsz e megfáradt napokon.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük