JÉZUS URUNK ÜZENETE 2008. február 29. Nagyböjt 4.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, a bűnbánat negyedik Golgotáján.

A mai nap tanítása számotokra, hogy ne úgy éljetek az Élő Evangélium részében, mint a múltban, ahogy megkötötték magukat az írástudók és a farizeusok. Mert abban az időben a szombat volt a nap, és szombati nap, ha valaki valamit tett, cselekedett, azokat mind meg kellett ítélni. Ezért hát Én így mondom nektek: A szombatnak nincs nagyobb hatalma az Úr felett. Ezért hát nem az Úrnak kell a szombatért lenni, hanem a szombatnak kell igyekezni s alkalmazkodni az Úrhoz.1

Ezért a vak, mikor visszakapta látását, amelyre már ő évek óta vágyakozott, hisz mikor koldult, megítélték, kicsúfolták és lenézték. De amint megnyíltak szemei a Világosság Fényében, már nem volt szüksége, hogy továbbra is ott üljön és kolduljon. És már lát. A látással máshova is el tud jutni.

De ez a látás nem csak azt a látást tükrözi számunkra, amikor kinyissuk szemeinket, és amit magunk előtt látunk. Ez a látás a benső látását is tükrözi.

Hisz hogyan kezdődik e Evangélium-tanítás most az Élő Evangélium részében?

Tanítványaim mit mondanak?

— Mester, ki vétkezett: ez a vak, aki nem lát, vagy szülei?

És ők várták a választ, de a válasz, számukra nem teljesen az jött, amire gondoltak. Hisz sem ő nem vétkezett, sem szülei. Tehát ezért nem úgy kell megítélni, hogy egy bűnös ember, akinek ez a büntetése, hogy vak legyen. Mert hisz ha figyelitek a tanítás mondanivalóját, kérdőre vonják őt a farizeusok:

— Mondd el, mi történt, és hogyan láttál!

Az ember boldogan válaszol. De ők ezt nem fogadják el, mert nem Istentől való, aki szombaton dolgozik, aki szombaton cselekedte ezeket a dolgokat. De mások pedig elgondolkodtak, s ők így beszéltek:

— Nem lehet bűnös és rossz ember, aki ilyen csodát tudott tenni!

És jelen van a szakadás, ahogy a mai világban is örökké jelen van a szakadás. Ezért fontos, hogy az Élő Evangélium tanítása a felismerés révén ne vezessen benneteket a szakadás felé, hanem a szeretet kegyelme a szeretetében az egymáshoz való ragaszkodáshoz vezessen benneteket. És ne akarjatok ti is mindig olyanokká válni, mint a farizeusok vagy az írástudók, hogy mindenre jobban tudjátok a választ a cselekedetek révén, mint valójában, ahogy jelen van előttetek a megtapasztalás révén. Mert mi itt a megtapasztalás?

— Te, bűnös ember, te, aki büntetésből voltál vak.

— De hát a büntetés mellett azért kérdezzük meg, hogy hogyan is történt.

— És te kinek nevezed, aki veled ezt tette?

És ő csak az egyszerűségével szólal meg, hogy:

— Hát Próféta, aki ezt velem tette.

Erre mi a válasz?

— Te akarsz minket oktatni?!

Hányszor halljuk most e szavakat!

Ha nem is teljesen e szavakkal, de az értelme ugyanaz. Ahogy Mária szolgára is azt mondják, a kiválasztottra: „Ő akar minket tanítani, oktatni?! Ő, a tanulatlan?!”

Idézzem a régi, kezdetek szavait: „a primitív”, „a szócső”?

Mondjam még, miket neveztek reája?

A mai világban is, a mostani jelenben is miket mondanak néha rá, anélkül, hogy egyszer meghallgatnák vagy megtapasztalnák.

Ezért hát ez a tanítás a múltban fontossága volt a mindennapi életnek. S ez a tanítás fontossága most a jelenben a mindennapi embernek a testvérben, hogy ti ne szakadást tegyetek közétek. Ti inkább jöjjetek össze a szeretet és a kegyelem révén a hit bizalmában, hisz ez volt felétek az Élő Evangélium tanítása, hogy a felismerés és az elfogadása révén nem a szombatnak élünk csak, hanem az Úr minden napjának. Hisz az Úr, ha most Mennyei Atyáról beszélünk, Ő nem csak a szombatot adta meg, Ő megadta a hétfőt, a hét elejét, Ő megadta a hét közepét is, és megadta a hét végét, ahogy a hét első napját. Mindegy, hogy honnan és hogyan számolod. Minden napnak megvan a saját értelme, lényege, különbsége és ajándéka.

Ezért hát ne oktassatok.

Úgy-e, mily könnyű ezt kimondani?

Ahogy a farizeusok is mondták annak, ki gyógyulást nyert.

És mi volt a legjobb?

Kitaszítani!

Ez a legegyszerűbb.

Ahogy most is sokan ezt cselekszik.

És különösképpen pásztoraim, akik azt mondják: „Én vagyok a hatalom! Én mondom meg, hogy ki mit tehet!”

De arra nem gondol, hogy a Szentlélek máshova is elvezetheti.2

Hányan és hányan némely pásztor miatt fordultak el az Egyháztól, és máshol keresnek vigasztalást, megbecsülést és tiszteletet.

És mikor valaki elmondja számukra netán, egyszerű szavak révén, hogy a pásztornak is nem így kellene viselkednie, benne is kellene élni a Szentléleknek és az Evangéliumnak, akkor nem taszítja ki a felebarátot és a testvért.3

De ahogy őt is a farizeusok kitaszították, Én, Jézus Krisztus Uratok oda menten hozzá, s megkérdeztem tőle:

— Hiszel az Emberfiában?

S megválaszolt az egyszerűségében:

— Ki az, Uram? Nem ismerem. Hogy higgyek Benne.

— Az, aki előtted van, és most Vele beszélgetsz.

— Igen, hiszek Benne!

És leborulva áldotta.

Ezért kell elgondolkodni a tanításon, hogy a tanítás valójában a mai jelenben mit tükröz számotokra, és hogyan szeretne benneteket is átvinni a Világossághoz a Világosságban. Mert azért jöttem, hogy Világosságot adjak, és gyógyulást a vakoknak, hogy lássanak, a bénáknak, hogy gyógyuljanak, a sántáknak, hogy járjanak.4 Mert aki küldött Engem, azt mondta, hogy a vak megnyissa szemeit, és bűnbocsánatot nyer, hogy tisztán lásson a Világosságban.

De ekkor ismételten a farizeusok mit mondanak?

— Te azt mondod reánk, hogy mi vakok lennénk?!

— Nem, mert ha vakok volnátok, ha megnyílna szemeitek, a bűn eltávozna tőletek. De mivel ti láttok, ezért a bűnötök is megmarad e világosságban.

Ezért kell elgondolkodni, hogy a tanítás a jelenben hogy adja meg számotokra e Élő Evangéliumot. Hisz nem olyan az Evangélium tanítása, amit az egyszerű testvér és ember fel ne ismerné, és el ne fogadhatná. Csak az olyan ember és testvér és felebarát, aki hasonlóképpen él és gondolkodik, mint a farizeusok és az írástudók, az nem érti, és nem ismeri fel az Élő Evangéliumot.

Ezért hát még egyszer mondom, hisz a mai két tanítás nem véletlen volt felétek, mert ha emlékeztek, az elején a két tanítás lényege a gyógyítás volt.5 Az egyik a vak, ki visszakapta látását, a másik, aki már 38 éve bénán fekszik az ágyában, és várja a hit bizalmában, hogy:

— Egyszer talán én is gyógyulást nyerek.

Ő is ott van a többi között, és vágyakozik. De ezt a vágyakozást senki más nem vette észre ott, mint Én, Jézus Krisztus Uratok:

— Akarsz te meggyógyulni? — kérdezem hát.

— Uram, nincs emberem, aki engem a fürdő vizébe vigyen. Mikor az angyal megjelenik, és mire már segítenének, addigra mindig más lép be elsőként a vízbe.

Őt a hit vezette, és a hit révén beszélt, és a hit révén ez van feléje:

— Kelj föl, fogd ágyadat, és járj!

Öröm és boldogság szálla meg.

— 38 év után gyógyulást nyertem! Boldogan viszem ágyamat.

De ez a boldogság nem sokáig marad meg benne, hisz ismét jelen vannak az írástudók és a farizeusok, kik kérdőre vonják, hogy:

— Ma szombat van, és te hogy mered vinni az ágyadat?!

Úgy-e, milyen nagy szó a mondanivalóban?

De ő így válaszol:

— Aki engem meggyógyított, az nem azt mondta, hogy szombat van, hanem azt mondta: Kelj föl, fogd ágyadat, és vidd! És én boldogan felállva fogtam ágyamat, és jártam, és vittem.

De mire meg kellett volna neki mutatni, hogy valójában ki tette vele ezt a csodát, addigra nagy tömeg jelent meg, és már nem ismerte fel, csak egy kicsit később, a templomban. De ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok oda léptem hozzája, és így szóltam:

— Most gyógyulást nyertél. Ezért hát azt kérem tőled, ne vétkezz, nehogy rosszabbul járj, mint ahogy voltál.

De ezt így mondom számotokra, hogy ez nem fenyegetés, hanem el kell gondolkodni azon, hogy: „Ha én hittem és bíztam, hogy gyógyulást nyerek ott a víznél, a fürdőnél, és ha ez mind-mind megvalósult, akkor a hit kegyelme vezessen engem tovább, és ne a bűn, hogy a bűnökkel vétkezzem, mert fontos, hogy figyeljek e szavakra a tanítás révén.”

Ezért kell elgondolkodni, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok és Atyám valójában e tanítás révén mit nyújt számotokra6, hogyan akarom megvilágítani számotokra, hogy a kegyelem a szeretetében mindig jelen van, csak fel kell ismerni, és tudni kell elfogadni, és az elfogadás révén tudni kell a szívetekbe zárni, és ekkor a Fény Világosságával a mindennapokban haladni, mert a kegyelem ezt nyújtotta számunkra a hit bizalma révén.

Így fontos, hogy értékeld önmagadban a tanításnak a mondanivalóját, és ne olyanokká válni, hogy szakadás történjék köztetek, és hogy rátok szóljanak, hogy „ma szombat van”, vagy a jelenben: „Most vasárnap van, és nem szabad sarat készíteni, és a vak szemeire kenni, nem szabad azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat, és járj!”

Holott ez nem egy könnyű, kijelentő mondanivaló volt, mert próbáljátok ti mondani: Kelj föl, fogd ágyadat…

Érzitek a különbséget?

Mert a cselekedet révén ez nem történhet meg. De a hit bizalmával bármit elérhetsz, ha bizalommal és szeretettel fordulsz a te Jó Jézus Krisztus Uradhoz, ahogy mondani szoktátok, vagy a Mennyei Atyához, Atyámhoz.

Bízzatok, és a bizalom elhozza számotokra azt a kegyelmet, amire a legnagyobb szükségetek van most, a jelenben.

Ezért hát most így árasztom felétek áldásomat, hogy az Élő Szentlélek és az Élő Evangélium, a felismerés és az elfogadása révén úgy vezessen benneteket a mindennapokban, a mindennapokhoz, a kegyelemhez és a szeretethez, a felismeréshez és az elfogadáshoz, hogy „valóban felismertem az Evangélium tanítását az élő működése révén, és megpróbálok így élni, haladni, cselekedni mindazoknak, akik tőlünk várják e csodálatos ajándékot a kegyelem és a megtapasztalása révén”.

Most fogadjátok kiválasztott Mária szolga által a testvérben áldásomat, amelyet ma e őszinte szeretetében árasztok felétek a hitben és a kegyelemben, hogy: „Igen, Uram, ha tudok Benned hinni, akkor valóban működik a kegyelmed a gyógyító kegyelmed révén.”

Az Atya, a Fiú, a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme nyújtson Világosságot számotokra, hogy megnyíljanak szemeitek, nem csak a jelen látásában, hanem a bensőségében is, hogy megtisztulhassatok a gyarlóságtól és a bűntől, hogy ez által valóban a Világosság révén járjatok és haladjatok, és ez a Világosság elhozza számotokra a lelki gyógyulás mellett a legtöbb testvérem részére a testi gyógyulást, amire vágyakozva a szeretet kegyelme révén. Hisz ma két tanításom is szól felétek a hosszan tartó betegségek révén a gyógyulás szeretetének kegyelméről, hogy remélhetsz az Irgalmas, Szerető Szívtől, ha bizalommal fordulsz Feléje, mert az Irgalmas, Szerető Szív meghallgat, és segítségedre siet a mindennapokban, a jelenben, most és mindörökké.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

MÁRIA IMÁJA

 Ó, Uram, Jézusom, bocsásd meg gyarlóságainkat!

Ó, Uram, Jézusom, bocsásd meg cselekedeteinket!

Ó, Uram, Jézusom, bocsásd meg a mi hibáinkat!

Ó, Uram, Jézusom, bocsásd meg bűneinket!

Ó, Uram, Jézusom, bocsásd meg a Te szerető testvérednek mindazt, amit most Feléd tártunk. De szívünk szeretetével hiszünk, bízunk, remélünk, mert Szerető Szíved irgalma és kegyelme elhozza mindazt számunkra, amire mi, Uram, Jézusom, a Te szereteted révén vágyakozva, felkészülve várjuk, hogy átöleljél, Világosságot adjál, mert mi is szeretnénk a vakságunkból megnyílni, és a Világosságban járni, és ez által feloldozást nyerni a bűneink bocsánatával.

Ó, Uram, Jézusom, a Te szereteted és kegyelmed révén a mai felajánló ima, köszönet, hála, szívünkkel, lelkünkkel így szólunk és fordulunk Hozzád mi, akik az irgalmasságod révén azt mondjuk a hitünkben, hogy Hozzád tartozunk a küldetés és a követés révén a felismerésben, a mindennapokban.