JÉZUS URUNK ÜZENETE 2008. március 14. Nagyböjt 6.

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat hatodik Golgotáján a meghívásban és a jelenlétben. Hisz a meghívást megadtam e keresztúti átélés-, ájtatosságban, ahogy ti szavaitokban használjátok és mondjátok.

Így elérkeztünk az Élő Evangélium hatodik tanításához, amellyel ez az egymásra épülő tanítás a mai nappal befejeződik itt, e bűnbánat részében számotokra. Hisz megadtam a meghívást, a meghívás engedelmességében hétről hétre az Élő Evangélium tanítását, és most ez a tanítás ma a szeretet-, az öröm- és a békében jelenik meg előttetek. Hisz ma két tanításom, amelyben elsőként az örömteli bevonulás, a Király köszöntése, üdvözlése elevenedett meg számotokra.1 De nem csak a látásban, hanem a szívben is, hisz hányan és hányan értettétek meg e tanítás sorozatát, hogy valójában mi a mondanivalója számotokra.

De a mai napban, ha egy kicsit nyitottabb a szívetek, nyitottabb a lelketek, akkor megértitek, hogy az öröm, a béke, a szeretet és a boldogság hogy lehet jelen e fájdalom, szenvedés átélésében.2 Hisz sokan és sokan csak elmondjátok e Evangélium-részletet, hisz tudjátok, hogy miről van szó, hogy a tanítványok is örömmel mentek Jeruzsálembe. Örömben készültek a kovásztalan kenyér, húsvét ünnepére. Hisz a Húsvét, a kovásztalanságában, még nincs jelen az Emberfia, ki Önmagát adja felebarátaiért, testvéreiért. Ekkor még csak az öröm és a boldogság ölel át, ahogy tanítványaimat is, akik örömmel készültek ismételten e bevonulásra. De a bevonuláson egy kicsit elgondolkodtak, elmélkedve, hogy:

— Ez egy kicsit más, mint az elmúlt évek részében. Hisz most a Mester már beszél róla, hogy hova megyünk.

A Mester két tanítványt elküld egy szamárért, és hogy csikaját is oldozzák el a csikóban, és hozzák el Számára. És boldogan mutatja meg, hogy: Sion leánya!3 Ki az Úr Nevében szamárháton jön, alázatosan, szeretettel a szamárcsikón, hogy felelevenedjen a próféta jövendölése az Írásban, a próféta, ki megjövendölte, hogy igen, jönni fog valaki, ki az Úr Nevében, egyszerűen, alázatosan, egy szamárcsikón, de úgy érkezik be, mint egy Király, hisz ezért köszöntik énekkel, a pálmaágakkal lengedezve, dicsőítik, mert szinte Király elevenedett meg előttük, a szemükben.4

De Én azt kérdezem tőletek, hogy a szívetekben hogy elevenedik meg ez a megemlékezés e Evangélium tanításában?

Hisz az Élő Evangélium itt már mást nyújt, és mást vár tőletek.

Ezért, ha figyeltétek a tanítást, így szól, hogy az Emberfia megértette, hogy itt az idő, és az Emberfia örömmel és szeretettel készül e útra, amely, az út, a Keresztutat és majdan az Üdvösséget hozza el számotokra.5

És mikor ezt már mind megértettétek ti is, akkor ti már nem kételkedtek úgy, mint a múltban, a próféta jövendölése révén, hogy:

— Ki Ő, aki miatt mindenki megrendül, izgalomba jön?

És erre válaszolnak, boldogan, szeretettel, örömmel:

— Ő nem más, mint a Jézus, akit a próféta megjövendölt, hogy eljön közénk a galileai Názáretből!

— Názáret? Onnan is jöhet egyáltalán valami jó?!6

Így könyvelték el akkor, a múltban.

És ti, akiben él már az Élő Evangélium, ti már nem ezt mondjátok, hogy:

— Egyáltalán lehet-e jó jönni Názáretből?!

A kicsiny városból, amely Galileához tartozik.

Bennetek él már az Élő Evangélium tanítása a felismerésben és az elfogadás révén. Ez által már nem kételkedtek, ez által már a szeretetében emlékeztek, és ez által már tudtok figyelni, hogy az öröm és a boldogság mit nyújt számotokra, hogy bizonyosságot nyerjetek, hogy hogyan is kell megbecsülni az Élő Evangéliumot a tanításban, az egyszerűségében és a szegénységének szeretetében.

De a mai napban folytatom egy kicsit, hogy közelebb kerülj a nagy, három Szent Ünnephez, amikor készülünk e Ünnepi Vacsorára.7 E Ünnepi Vacsorát, amelyet Jeruzsálemben tartjuk meg. E Ünnepi Vacsorát, amely egy megterített asztallal vár. De e Ünnepi Vacsorában így szólok tanítványaimnak a múltban:

— Bizony, bizony, mondom nektek, ma egy közületek, kik jelen vagytok, elárul Engem.

Ma így tehetném fel ezt a kérdést a jelenben:

Bizony, bizony, kérdezem Én tőletek, kik jelen vagytok a mai napban, hányan fogadjátok el az Élő Evangélium-tanításomat? Hányan hisztek benne? És hányan rendültök meg a felismerés révén? És hányan követtek e tanítás megtapasztalásában?

Úgy-e, érdemes figyelni, hogy:

Bizony, bizony, mondom nektek, ti, kik Hozzám tartoztok, így mondjátok, mert Én megkerestelek egyenként benneteket, mert Én meghívtalak egyenként benneteket, mert Én megmutattam egyenként, hogy szükségem van reátok, hisz így adtam meg a meghívást a bűnbánat első Golgotai tanításában, az Élő Evangéliumhoz.8

És most, kik meghallottátok, elfogadtátok, szívetekbe zártátok, ti már élitek, hogy mennyivel más e tanítás, mert „élő e tanítás számunkra”. A múltból átvezetlek benneteket a jelenbe, a jövőhöz. És így ti már nem kételkedtek, és nem kérdezgetitek: „Kire gondoltál, Uram?9 És miért mondottad e szavakat?”

Bennetek inkább az legyen: „Uram, csak én ne legyek az, ki elfordulok Tőled. Csak én ne legyek az, ki elárullak. Csak én ne legyek az, ki megtagadlak. Mert hisz a tanításodat felismertem, elfogadtam, és így már várom, hogy valóban megdicsőüljön az Emberfia.”

Mert aki küldött Engem, az Atya, hogy megdicsőülhessek, és Ő Énbennem megdicsőülhessen. És már nem kell sokat várnotok nektek se, hogy megdicsőítsen az Atya.10

Ma mondhatom számotokra azt is:

— Barátaim11, testvéreim, gyermekeim, ma Én is itt vagyok köztetek. De nem sokáig.12 Hisz ahova Én megyek, oda ti nem követhettek.13

Ez volt a múltban tanítványaimnak.

De ma a jelenben, a jövőhöz így mondom:

A megdicsőülést, ha felismerted és elfogadtad, és benned is meg tudok dicsőülni Én, az Atyával együtt, akkor ti boldogan mondjátok: „Követlek, Uram, a küldetéssel, e tanítással. És e küldetést, és e tanítást szeretettel elfogadom. És e szeretetemet árasztom szeretteimnek, családtagjaimnak, ismerőseimnek, barátaimnak a testvéri felebarátban. Hisz Te így tanítottál, és így tanítasz, és így várod tőlünk.”14

Ezért hát ti tudjátok, hogy e fájdalom és szenvedés után hova tudtok követni Engem.15

S ahogy mondottam: Ti ne legyetek azok, akik elfordultok, elárultok, megítéltek és megtagadtok. Mert hisz mondom nektek, a tanításban, ahogy Simon Péternek is mondottam:

— Most te nem jöhetsz.

De ő erőszakosan így válaszol:

— De, Uram, én mindenhova követtelek. És most is követlek. Ha kell, életemet is odaadom.

Kérdéssel fordulok feléje:

— Életedet? Odaadod majd, de nem most. Mert bizony, bizony, mondom neked, mielőtt a kakas megszólal, te háromszor tagadsz meg Engem.

És e tanítást meg is éli. És a harmadik tanítást a harmadik megtagadásában. Összetalálkozik a két szempár. És e tanítvány sírva fakad, mert:

— Beteljesedett, Uram, az, amit elmondtál. Amiben először kételkedtem, amiben először nem hittem, hogy én, aki úgy hittem és követtelek, és bíztam Benned, én is a félelem erejével működve megtagadlak. Bocsáss meg a Te gyarló tanítványodnak.

Hisz nem tudtad ezt kimondani. De elég volt reá pillantani, látni a szemében a megbánást e harmadik tagadás után.16

Ti, mikor találkoztok Velem, bennetek is meglesz a tanítás felismerése révén, hogy életetek folyamán hányszor fordultatok el, hányszor tagadtatok meg, hányszor árultatok el.17

De ez mind-mind nem baj, ha felismered önmagad.

Ez mind-mind nem baj, ha a felismerés révén cselekszel, és bocsánatot kérsz, s a bocsánatkérés után elfogadod a szeretetet, és a szeretettel elindulsz a követésben a küldetésed révén.18

S akkor biztos, találkozhatsz Velem, hisz, ahogy mondottam, Én már most is bennetek vagyok, bennetek élek.19 De hányan érzitek és értékelitek e csodálatos kegyelmet az ajándékban?

E bűnbánat-sorozat hatodik tanítása az Élő Evangéliumban összeköti mindazt, amit nyújtottam számotokra.

Éljen bennetek a felismerés e Élő Evangéliumban. A felismerés után induljatok el a Fény Világosságában, hisz nem akartok a sötétben maradni. És ha már tudod, mi az utad, a küldetés-követéssel haladjál rajta. S ez által elfogadod a tanításokat, amelyek ismételten, hogy közelebb legyetek egymáshoz, és nem pedig széjjel, hogy szakadást erőszakoljatok ki.

Ismeritek a tanításomat e bűnbánatban, hisz ez is jelen volt.

Ezért kell egymásra tekintettel és szeretettel figyelni és elfogadni, és senkit sem megváltoztatni a saját akaratodra, hanem kérni számára az Élő Szentlélek kegyelmét, hogy ha lehetséges, ha megnyílik, megérinteni, elfogadni, s ez által elindulni a változás útján.

És így fogadni el mindazt e tanításomban, amely ismét, nem csak, ha Velem, Jézus Krisztus Uratokkal, felismertétek, és elfogadva a közelséget az eggyé váló szeretetben, hanem egymás között a felebarátban, a testvérben, a barátban, a gyermekben, mindegy, hogyan hívsz és nevezel meg bárkit a jelenlévők és a testvérek között.

És így akkor könnyebben értitek meg, hogy a galileai Názáretből, aki jött, az azért jött, mert az Atya küldötte, hogy megdicsőülhessen. És most a jelenben szeretne megdicsőülni a ti szívetekben és a ti lelketekben, mert most mondhatom azt, a bűnbánat hatodik Golgotai tanításában, közel vagyunk: Ma itt vagyok köztetek. De ez nem mindig marad így. És ha majd nem így leszek köztetek, akkor itt20 keressetek, itt, bent, mert oly sok tanítást, oly sok kegyelmet, oly sok szeretetet nyújtottam számotokra az Élő Szentlélekkel, az Élő Evangéliummal, hogy akkor sincs, miért csüggedni, szomorkodni és félelemben élni. Akkor is azt kell éreznetek, hogy ahogy most itt vagyok, akkor is bennetek vagyok e folyamatos tanítások és kegyelmek révén.21

És a mai napban így árasztom felétek áldásomat e bűnbánat hatodik Golgotai tanítása révén az Élő Szentlélekkel, az Élő Evangéliumban, hogy a felismerés révén éljen valóban bennetek, és vezessen benneteket a Fény Világosságához, hogy ne szomorkodjatok22, ne féljetek23, ne kételkedjetek24, hanem a szeretetében élve, haladva a mindennapokban, és különösképpen az egyszerűség és az alázatosság, mert ez hozza majd el számotokra a dicsőséget, ahogy a Királynak, ki az Úr Nevében jött, hogy a Hozsanna dicsősége és a magassága megmaradhasson számotokra a mindennapokban.25

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e Élő Szentlélek szeretetében, amit, már nem azt mondok, hogy reátok áradjon, mert bennetek van, működjön rajtatok és bennetek, és vezessen a Fény Világosságában a Szeretethez. Mert édes, és szeretet öleli át a keresztetek súlyát26, amely a tiétek, amit jobban fel tudtatok ismerni e bűnbánat Élő Evangélium-tanításával. És ez az Élő Evangélium tanítása nyújthat számotokra segítséget, vigaszt, erőt a szeretet kegyelme révén a mindennapokban, a mindennapokhoz, különösképpen majd akkor, amikor Én már nem leszek így köztetek, és nem adom így, közvetlenül számotokra az Élő Evangélium tanítását.27 Mert ez már akkor a tiétek lesz, és bennetek él, hisz e bűnbánatban erről tanítottalak, és ezt nyújtottam számotokra, a ti szíveteknek és a ti lelketeknek.28

Ezért hát így örüljetek e Szeretet, Élő Evangélium, Élő Szentlélek jelenlétével egymásnak és egymással a mindennapokban most és mindörökké.29 Ámen.

Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

MÁRIA IMÁJA 2008. március 14.

 Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy megtaláltál és felismertél.

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy nem hagytál magamra az út porában, hogy eltévelyedjek, hogy semmivé váljak.

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy ez által meghívtál, hogy követő testvéreddé legyek.

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy segítettél, hogy igent mondhattam e meghíváshoz, e követéshez.

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy Veled haladhatok, mert valóban bennem élsz.

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy a Szereteted Fény-sugara átölelt, felmelegített, megerősített, és így én is megismertem, hogy mi a szeretet a szenvedésben.

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy már nem felejtesz el. De az az én legnagyobb ajándékom, kegyelmem és szeretetem, ha majdan az Atyánál is rólam bizonyságot teszel.

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy ez által nevemet beírhatod Szívedbe, ahogy én megtettem.

A Te gyarló kiválasztott testvéred, szolgád, kérve kérlek, Uram, Jézusom, hogy e mindennapokban így éljünk együtt, és haladjunk a bűnbocsánat kegyelmében, amit megismertem, elfogadtam és szívembe zártam.