JÉZUS URUNK ÜZENETE 2008. március 7. Nagyböjt 5.

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet, kik ismételten meghallottátok hívásomat, s eljöttetek a bűnbánat ötödik Golgotájára, hogy eggyé válva a szeretetben és a kegyelemben, hogy az Élő Szentlélek tanítása és az Élő Evangélium tanítása működjön rajtatok és bennetek, mert az Élő Szentlélek, amely megadja a bensőbe a hívást, a kegyelmet, a működést, a szeretetet, a felismerést mindahhoz, mint amiben vagy, ami körülvesz, s ez által meg tudod érteni az Élő Evangélium tanítását. A tanítást, amely e bűnbánatban jelen van számotokra.

Hisz a mai tanítás kötődik a gyógyító kegyelem folytatásában, hisz már, ha meggyógyultál lelkedben, szívedben, testedben, akkor a megdicsőülést is meg tudod érteni, felismerni, mérlegelni, és akkor már ez a tanítás sem idegen számotokra.

Hisz ma olyan tanítás jött e bűnbánat ötödik Golgotájához, amelyet már többször és többször hallottatok, de talán nem teljesen ebben a formájában. Hisz a kialakított Golgotai jelenlét, amely hónapról hónapra, a bűnbánatban hétről hétre jelen van, az nem változik. De ma a tanítást arról a megvilágításról nyújtottam számotokra, amikor valóban üzenetet kapok, hogy jöjjek segítségükre, mert akit szeretek, az nagyon beteg.1

De Én nem csak őt szerettem. Én szerettem Mártát, Máriát és Lázárt. Mert a három testvér, az egy a szeretetben és a kegyelemben.

Ezért hát elfogadtam az ő kérésüket, de megpróbáltam nekik a tanításomat is megadni, főleg arra, hogy:

— Nem kell félnetek, hisz nem halt meg, mert ebből a halálból fel lehet támadni.

És ilyenkor jön az egyszerű válasz, mint tőletek:

— Igen, Uram, fel fog támadni, az utolsó napon, a Feltámadáskor.

De ezt nem így kell teljesen mérlegelnetek, értelmeznetek, hisz a Feltámadás, az Bennem van. Hisz aki Engem küldött, Az nem azért küldött, hogy csak tanítást adjak, szeretetet árasszak, hanem Én vagyok az Élet2, és az Élet meg tudja adni nektek az Életet, mert hiszel abban, hogy Én vagyok az Élet, az Élet, amely most megdicsőül, mert beteljesedék, és ez által azt mondod: „Valóban Te vagy a Messiás, az Isten Gyermeke, az Isten Kiválasztottja, az Isten Küldöttje, aki most jelen vagy! Ezért hát tudom, hogy Te kérheted, és a Feltámadás e Élő Élettel megelevenedik a megdicsőülésében.”

Hisz az Írás a jövendölésében ezt is megadta, hogy az Emberfia a megdicsőülését megadja számotokra.

De nem csak a csodatételt kell figyelni, értelmezni, hogy igen, a 4 napja sírban fekvő Lázár feltámadt halottaiból, és nem figyelve arra:

— Ó, Uram, már szaga van!

Hisz az Élet, amely most jelen van a megdicsőülésben, ezért fontos e Élő Szentlélek- és Evangéliumot másként mérlegelnetek, hogy a szívetekbe fogadjátok. És hogy ha már bennetek van, akkor, úgy-e, meg is tudjátok érteni e tanítást az Élő Evangéliummal. Akkor már tudod, hogy az Emberfia miért van jelen köztetek, nem csak a múltban, hanem most a jelenben. Mert most is adom számotokra e tanítást. Mert az Emberfia eljött, hogy Én vagyok az Élet e tanítás küldetésében, amit szeretnék árasztani felétek, hogy megérintsem szíveteket, lelketeket, és akkor már ti is érzitek e kegyelem révén, hogy valóban élek, mert működik az Élő Szentlélek és az Élő Evangélium.

De fontos, hogy megértsed a mai nap második tanítását is3, amely ismételten a hit- és a megdicsőülést adja számotokra, mint az első tanítás. Mert ott is, ha jelen van a hit bennetek, akkor hiszitek, hogy jelen van a Feltámadás a megdicsőülésében. Ha hiszel ismételten az Emberfiában, akkor felismered a megdicsőülést, hisz az a tanításom, az a farizeusoknak szólt, akik a szavak után gondolkodóba estek, tanakodtak, hogy talán Én, a Mester, a Názáreti, hisz ők nem Prófétának neveztek:

— Talán végezni akar Önmagával? Hisz arról beszélt: „Ahova Én megyek, oda ti nem jöhettek. És mivel nem jöhettek, ti meghaltok a bűneitekben. De ha felismertek, elfogadtok, akkor nem kell meghalnotok bűneitekben, akkor számotokra is jelen lesz a hit a megdicsőülés révén.”

Hisz ha ismernétek, hogy Engem ki küldött, aki igazmondó és az igazságot tanította, és Én ezt a tanítást hoztam el, és ezt a tanítást adom nektek, hogy felismerjétek.

Remélem, akik nyitottak vagytok, és akik befogadtatok, s akikben működik már az Élő Szentlélek s a felismerésben az Élő Evangélium tanítása, azok nem teszik fel azt a kérdést, hogy: „Ki vagy Te, Uram?”

Ti tudjátok, hogy ki vagyok. S azt is tudjátok, hogy kiről beszélek.

Az Atyáról!

Mert az Atya küldött el hozzátok Engem, Jézus Krisztus Uratokat.

És ezért mondottam számukra azt:

— Ha ismernétek, akkor elfogadnátok azt, hogy megítéllek, elfogadnátok azt, hogy ítéletet mondhatok felettetek. Sokat mondhatok nektek, számotokra, s akkor nem kellene bűnötökben meghalnotok, mert akkor felismeritek a megdicsőülés kegyelmét, és akkor az Emberfiát is elfogadjátok, és nem a Kereszt által felemelitek. Mert mivel nem ismertek, hisz nem tudjátok, hogy honnan jöttem, hisz ahogy mondottam, ti alulról jösztök, Én felülről jövök hozzátok.

De találkozunk, de nem mindegy, hogy a találkozás révén is alul szeretnél maradni, vagy szeretnél elindulni felfele. Mert ha elindulsz a kegyelemmel és a megdicsőüléssel, akkor felismered az Atyát is, akiről beszélek, és aki küldött. De felismered az Emberfiát is, aki azért jött, hogy tanítson, és e tanítás révén nem csak arra gondolsz, hogy: „Valójában ki vagy, Uram, akkor mondd el, mert ha elmondod, akkor gondolkodunk, hogy ismerünk-e, vagy nem.”

Ezt nem így kell értelmezni, ezt a tanítást, hanem mérlegelni, hogy: „A hitem és a kegyelmem hogy van jelen, hogy működik bennem. Mert azt hallom már többször és többször, hogy »halottaiból feltámad, mert szólok számára: ‘Jöjj ki!’«

Igen, hallom, de meg is értem itt, belül?

S hogy ha megértem, akkor már nem teszem fel azt a kérdést, hogy: »Ki vagy Te, Uram?«”

Akkor már ismersz, és már arra törekszel, hogy az ismert ismeretség és a kegyelem révén már nem akarsz úgy meghalni, hogy a bűneiddel együtt. Akkor már a megdicsőülés révén készülsz, hogy kegyelmekkel részesülhess, és e kegyelmek révén a feloldozásban részesülhess, aki eltörölheti e bűneidet. És ha már eltörli bűneidet, akkor megtisztulsz. És a megtisztulás révén érzed, hogy a kegyelem hogyan erősít és táplál, hogyan vezet a Világossághoz, mert Én is a Világossággal jöttem, hogy a Világosságot nyújtsam mindazoknak, akik hisznek, felismernek és elfogadnak. Mert az elfogadással ez a hit és ez a megdicsőült tanítás-kegyelem ma is így jut el hozzátok, hogy nem kell félned, hogy meghalsz, mert talán ti is úgy haltok meg, hogy ebből a halálból fel lehet támadni, mert eljön számotokra az Örök Élet a dicsőségben. És ez a dicsőség a Világosságot nyújtsa számotokra.

És ha már a Világosság is benned van, akkor miért kell félnetek?

Hisz ha szeretsz valakit, valóban megrendülsz, talán mélyen, hisz Én is megrendültem Lázár sírjánál. De az Én megrendülésem nem azért van csak jelen, hogy Én szomorkodom és siratom, mert ő nincs itt. Az Én megrendülésem azt is ábrázolja felétek, hogy ha hiszek az Életben és e megdicsőülésben, akkor feltámad a halottaiból.

S akkor már nektek sem kell félnetek, inkább felkészülteknek lennetek, s e felkészülés révén érezni, hogy „bennem van az Élő Szentlélek, a tanításban az Élő Evangélium, amely Világosságot nyújtott, és e Világosság a megdicsőülést hozta el számomra, s ez a megdicsőülés megmutatja az Élő Életet az Örök Életben”.

És már nincs jelen a félelem, és már a felkészülés vezérel, és mutatja, hogy: „Igen, Uram, ez által megtérve sokan hisznek és követnek és bíznak Benned.”

Ma Én is ezt várom tőletek a jelenben, hogy akik megértettétek a tanításomat, akkor ti már megérthetitek a hit kegyelmének szeretetét, a megdicsőülés Világosságát, az Örök Életet a mindennapokban, a mindennapokhoz. Mert fontos e két tanítás, amely által közelebb kerülsz az Élethez az Élő Szentlélekkel és Evangéliummal.

Most így áradjon reátok áldásom a kegyelemmel, a szeretettel, a Fény Világosságával, a megdicsőüléssel és az Örök Élet jelenlétével. Hogy ha ezek mind a tanítás révén bennetek vannak, akkor örülsz az Életnek, és az Életet éled, és e Élettel nem remegsz, nem félsz, hanem megpróbálsz felkészülten lenni. És ez a felkészültség a Világosság révén vezet rajtad és benned előre a mindennapokban.

Így áradjon reátok kiválasztott Mária szolga keze által áldásom a megdicsőülés Fényében, a hit kegyelmében, a hit bizalmában és szeretetében, hogy: „Hiszek Benned. És ha hiszek, akkor követlek. Ha követlek, akkor nincs, miért félnem, mert Veled együtt haladok e meghívott, megvilágosodott, megdicsőült úton a Fényben és a szeretetben”, amely összeköt e mai kegyelem révén az ajándék-tanítás felismerésében.

Az Atya, a Fiú, a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme ma a megdicsőülés Fényével áradjon reátok. És ez a megdicsőülés megadja számotokra a felismerést a meghíváshoz, a meghívásban, hogy hogyan cselekedj, mert Én, Jézus Krisztus Uratok úgy tanítottam, hogy aki küldött Engem, Az az igazságot adta. Az igazságban Én is az igazságot és a szeretetet tanítottam és árasztottam felétek. És e áldással a meghívást megadtam. Mert a meghívás révén a Fény-Világosság-megdicsőülés követése, amely ma így van jelen, hogy: „Valóban Te vagy a Messiás, akit az Atya küldött a Világosságban.”

És ez a Világosság legyen jelen minden nyitott szívű testvérem szívében és lelkében, hogy így haladjatok a mindennapokban, ami előtt álltok.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

MÁRIA IMÁJA 2008. március 7.

 Ó, Uram, Jézusom, ha itt vagy szívünkben, s Világosságot gyújtottál bennünk, hogy e Világossággal éljünk és haladjunk, fogadj el bennünket, a Te testvéreidet! Fogadd el hálánkat, köszönetünket, imánkat, hogy szükséged van reánk, és szükségünk van nekünk is Reád.

Köszönjük, ó, Uram, Jézusom, hogy szeretsz bennünket, és ez a szeretet oly mérhetetlen, amely átöleli az egész emberiséget!

De hogy e emberiségben kik engednek be Téged szívükbe, kinek van szükségük a Világosságra, azt nem tudjuk. De mi, kik hétről hétre jelen vagyunk, felismertük tanításodat, elfogadtuk ajándékjaidat4, és e ajándékokkal szeretnénk élni és haladni, mert nagy ajándék volt számunkra az, amikor meghívtál, és azt mondottad, hogy szükség van az ilyen emberre a testvérben, így, ahogy van, akik össze tudjuk tenni kezeinket, és imádkozni.

Ó, Uram, Jézusom, köszönjük, ha szeretsz, és köszönjük, hogy szerethetünk! Mert így a szeretet révén remélhetünk is Szerető Szívedtől, hogy a kegyelem, az akkor érkezik hozzánk, amikor a legnagyobb szükségünk van reá. Mert remélünk Szerető Szívedtől, hogy Te soha nem hagysz el. És remélhetünk Szerető Szívedtől, hogy vezetsz e meghívásban életünk révén, mert felismertük tanításodat az Élő Evangélium révén, és megpróbálunk mink5 is e tanításból meríteni, és úgy élni és cselekedni, hogy ami kedves Előtted, hogy kedved teljék bennünk a cselekvések révén. Mert e cselekvés révén csak azt tesszük, ami kedves Előtted.

Köszönjük, hogy tanítasz, nevelsz és megerősítesz a kegyelem szeretetének ajándékával, és így remélhetünk továbbra is a Te Szerető Szívedtől, amire talán egy gyarló szívnek szüksége van. De a gyarlóságunk révén megnyissuk, hogy e gyarlósággal teli szívben jelen legyen e csodás szeretet a Fényben, amit most is a kegyelemben, a megerősítésben ajándékul adtad mindazoknak, akik hiszünk és bízunk Benned, s Hozzád tartozunk, és követünk a mindennapokban.

Dicsőség!

Köszönöm, és hála mindenért!

[1] Ezen a napon a Golgota előtti első ajándék-tanítás a következő volt: Lázár halálának híradása és Lázár feltámasztása, mint jel, Szent János Evangéliuma szerint (Jn 11,1—44).

[2] Jn 14,6

[3] Ezen a napon a Golgota előtti második ajándék-tanítás a következő volt: Jézus tanúsága önmagáról és Jézus származása és küldetése, Szent János Evangéliuma szerint (Jn 8,12—30).

[4] Mária így ejti ki ezt a szót.

[5] Mária így ejti ki ezt a szót.