JÉZUS URUNK ÜZENETE 2009. március 13. Nagyböjt 3.

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a mai napon, kik a bűnbánat harmadik Golgotai átélésen eggyé váltatok a szeretet és a kegyelem, a felismerés révén, ismeritek egymást, és elfogadni egymást. Hisz a tanításom lényegében ezt nyújtottam már számotokra.

A harmadik bűnbánat-golgota, az ismét folytatódik az előtte lévőkhöz. Hisz kimegyünk a pusztába, mert a Lélek kivitt. De onnan be is kell jönni, s azután hirdetni Isten Evangéliumát, Isten Országát, azt az Országot, amely már jelen van, a Hegyi beszéd tanításait, hogy hogyan is kell imádkozni a Mi Atyánkhoz a Mennyei Atyában, hogyan szólítsuk meg az Atyát, mert egy a ti Atyátok a Mennyekben. S egy a ti Mesteretek és Tanítótok — Testvér, a Krisztus.

És folytatódva a mai nap tanítását, hogy Jeruzsálemben közeledvén a Húsvét ünnepe, amelyen mi is részt veszünk. Örülünk ennek az ünnepnek. Örülünk, hogy mi is részesei lehetünk. De ez az ünnep nem teljesen azt mutatja és tükrözi számunkra, amire készültünk, hisz ebben az ünnepben, ebben a jelenlétben, amely előtt álltatok és állunk, jelen van Atyám Háza, s Atyám Háza mit nyújt számotokra, és mit vár tőletek. Hisz Atyám Háza most is jelen van részetekre a mindennapi életben. De Atyám Házát most a jelenben megpróbáljátok valóban az imádságnak elfogadni és részesíteni. A múltban pedig szinte vásárcsarnokká alakították ki, mert úgy érezték:

— Sokan jöttek az ünnepre, hát nem baj, az imádság helyett egy vásárcsarnokot alakítunk ki.

Fontos, hogy érezzék, hogy: „Meghívást kaptunk az ünnephez. Mi az ünnepre eljöttünk, hogy részt vegyünk. De hogyan vegyünk részt, és mit nyújt számunkra ez az ünnep?” — ez már nem a fontosságát tükrözte számotokra, hanem a fontosságában a vásárcsarnok, amely kialakult.1

Ez van a tanításban.

„És mi van a jelenben, amely jelenben hogyan értékelem Atyám Házát, amelybe betérek? Észreveszem-e, hogy Atyám Házában ki van még jelen? Ki tárja ölelésre Karjait, és várja az Ő testvéreit?”

Én, Jézus Krisztus Uratok.

De hányszor és hányszor Atyám Házában szinte rideggé válik a jelenlét. Nem lehet érezni a szeretetet, a szeretetnek különleges részeit. Ha csak sorolom, hogy van az irgalmasság-szeretet, van a feltétel nélküli szeretet, jelen van a kegyelem a szeretetben.

Úgy-e, emlékeztek?

Ezek már mind-mind a tanítások révén jelen voltak, és jelen lehetnek számotokra. Ezért hát Atyám Háza, ez néha a ridegségét tükrözi, nem pedig a szeretetét.

Ez néha múlik azon a pásztoron, aki Atyám Házában pásztor. És hogyan van jelen? Hogyan készíti fel Atyám Házát a szeretet befogadásában? Hogy: „Igen, én mint pásztor itt vagyok, és várom az én nyájamat.” De „én mint pásztor” és a nyáj, akik „jövünk, mert jelen van Jézus Krisztus Urunk, mert ez itt Mennyei Atya Háza”. Nem mindegy, hogy hogyan fogadjuk és értékeljük ezt a kegyelmet s ezt a szeretetet s ezt a tanításokat, amely Élő Evangélium-részén szól hozzátok.

Mert ha nincs jelen a szeretet, nincs jelen az Élő Evangélium a tanításban és a hirdetésben, akkor hogyan legyen jelen Atyám Háza a szeretetében? Az már nem tud (???2) a szeretetében jelen lenni, hanem a ridegségében. S a ridegségből könnyen át lehet alakítani vásárcsarnokká. Mert: „Nem baj, hogy hogyan vagyunk jelen, csak legyünk bent sokan!”

Hogy ez az imádságnak a helye?

A szeretetnek?

A kegyelemnek?

Az irgalmasságnak?

Azokat át lehet lépni.

Hányan és hányan néha így gondolkodnak, amikor — a ti szavatokat használva, hogy: „Talán néha részt kellene venni Atyám Házában, a templomban a szentmise-áldozaton, a szentmise-bemutatáson, hogy a szentmise értékét, titkát, kegyelmét és ajándékát felismerjem, megértsem, elfogadjam és eggyé váljak vele. Mert ha ezek mind-mind így vannak jelen, akkor meg tudom érteni, hogy miért fontos Atyám Háza, ami az imádságnak épült.”

Akkor számotokra nem az a legfontosabb a tanításban, hogy ilyen példát mutatni felétek, és azt mondani:

— Bontsátok le e templomot, s Én három nap alatt felépítem.

Mert ha már ti elfogadtátok az Élő Evangélium-tanítást, és vele együtt éltek, és már szívetekben van az irgalmasság, a feltétel, a kegyelem szeretete, amely megmutassa számotokra az utat, akkor számotokra nem ismeretlen, tanítványaim számára, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem kimondottan a templom kövezetéről beszéltem az elbontásában, hisz ők a kőről beszéltek, ami alapján felépült, és ahol még az építők is némely követ elvetik, amely szegletkővé válik a csodatételben és a jelben.

Én, Jézus Krisztus Uratok saját Testem templomáról beszéltem, amit a tanítványaim is felismertek a tanításból, hogy az Emberfia meghal, és feltámad a halottak közül.

Úgy-e, ismerős?

És ez is jelen volt már most a tanításban számotokra a bűnbánat-időben.

Ezért kell felismerni, értékelni, elfogadni, hogy a tanítás mit nyújt számotokra.

De menjünk tovább.

Most emeljem ki számotokra kiválasztott Mária testvér-szolgámat?

Senki sem lehet próféta a saját hazájában, falujában, városában — mindegy, hogy mit sorolok fel.3

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok sem voltam kedves Názáretben. Bementem a názáreti zsinagógában, tanítottam ott, nem csak a tanítványaimat, hanem a jelenlévőket. De nem tudták felismerni és elfogadni. Hisz azt mondottam számukra:

— Bizony, mondom nektek, hogy sok ember élt Izraelben, Illés idejében, és özvegyek, amikor három év é hat hónapra bezárult az Ég, éhínség pusztított. De mégiscsak annak az egy özvegyasszonynak volt meghívása. És a leprás, sok beteg közül is, csak annak az egynek, nem annak, aki megtisztult és meggyógyult.

Én a tanítást adtam számukra, amely jelen volt a tanításokban. Ha figyelték volna, és elfogadták volna.

De ők nem! Ők felugráltak, és kitaszítottak. És senki sem próféta a saját hazájában.

Ha tehették volna, le is taszítottak volna a szakadékba. De a szakadék szélén Én rájuk tekintve elmentem, és elhagytam őket, hogy érezzék, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok tovább tudok lépni mindazon, amit ők mondtak, cselekedtek, vagy éppen cselekedni szerettek volna. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok nem Önmagamról beszéltem, hanem a tanításról és a prófétákról. Hisz Illés is próféta volt, és mellette sok próféta volt számukra, akik által a tanítás az Írás révén megmaradt. De hogy arról beszélni, és a beszédben pont kiemelni, hogy egy özvegyasszonynak is meghívás jelentkezik, vagy a sok leprás közül is egy leprás, aki meghívást, a megtisztulásában és a gyógyulásában, része lehet.

Így van jelen most a jelenben, hogy ti is kaphattok meghívásokat. Hisz ti is most sokan éltek e jelenben. Ha csak nézzük ezt a sükösdi részt, ahogy már mondottam az elmúlt idők folyamán, a sükösdi Egyházban, most ti is ennek tanúi vagytok, és ti is megkaptátok a meghívást. De a meghívással hogyan éltek és értékeltek, s az Írás szerint mi marad meg, ahogy akkor megmaradt az Írás, ahogy most szolgámat sem fogadják el saját hazájában, ahogy Engem sem, Jézus Krisztus Uratokat. De szolgám is megtanult, ha nem is megy el, mint Én, ahogy elhaladtam, és ott hagytam őket, elmentem, ő megtanult továbblépni és haladni ezen az úton, amelyre meghívott lett. A meghívást elfogadta. És a meghívással ti is meghívottak lettetek, és a meghívásban ti is haladtok az úton.

De folytatódik a mai nap tanításom a Hegyi beszéd révén, ahogy tanítványaimnak, úgy nektek is, hogy nem azért vagyok jelen, s nem azért jöttem, hogy a törvényt eltöröljem, hanem azért, hogy tökéletesebbé tegyem.4 És a tökéletesség részében azt kell értelmezni, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok is most úgy adom számotokra a tanítást, hogy nem elhagyok belőle, hanem inkább próbálom átadni számotokra a ti nyelvetek és a ti megértésetek révén. De nem hagyunk ebből le sem egy i betűt, sem egy vesszőt, hanem hogy értelmes legyen számotokra a tanítás a megbecsülés és a felismerés részében. Mert aki így tanít benneteket, az érthetővé válik a tanításban. „És akkor a törvényt is megtartjuk, és a törvénnyel együtt élünk és haladunk a mindennapi életünk révén. Mert mi azok közé szeretnénk tartozni, akik megtartjuk a törvényt, nem baj, ha kicsiknek neveznek bennünket itt, ezen a helyen, de eljön az idő, amikor a Mennyek Országában nagyobbakká válunk.”

Mert akik most nagyobbnak tartsák magukat, és nem teljesen tartsák meg a törvényt, néha kiforgassák a saját maguk megbecsülésére, hasznukra a haladásuk révén, eljön az idő, amikor majd a nagyokból kicsik lesznek a Mennyek Országában. Most nem mondok se neveket, hogy kiket lehetne behatárolni, hogy kik azok, akik ismerik ugyan a törvényt, de nem teljesen a megtartásában törekszenek. A megtartást inkább a saját maguk hasznára próbálják alkalmazni, értékelni. De ha nem önmagukról van szó, a másik testvér felé pedig azt mondják: „Légy engedelmes, mert ha engedelmes vagy, akkor haladhatsz ezen az úton.”

De az engedelmesség csak egy része e törvénynek. És a törvénynek vannak több részei, ami révén nekik is figyelni kellene, és nekik is engedelmeskedni kellene, gyakorolni. Hisz azt mondják az esküjük révén, elhelyezkedve, hogy:

„Igen, elfogadom, hogy hű pásztor leszek.

Elfogadom, hogy elfogadom a testvéreket, és Hozzád vezetem.

Elfogadom, hogy a törvény szerint tanítom őket.

Elfogadom, hogy a szeretetemmel segítem őket.

Elfogadom, hogy a tanítást megtartva a törvény szerint.

Elfogadom, hogy hű pásztor leszek.”

Hisz csak néhányat emelek ki e fogadalomtételből, ami fontos a törvényhez.

De ez nem csak addig kell, hogy jelen legyen számukra, amíg ezt elmondják, amíg azt mondják, hogy: „Esküt teszem.” Amíg azt mondom, hogy: „Ígérem.”

És amint elindul a mindennapi élet a Föld útpályáján, már „a törvény alkalmazása könnyű, saját magamévá tenni és így haladni”.

És most nagynak érezzük magunkat!

De a nagyságunk nem lesz mindig felhőtlen, mert itt lent a Földön talán nagyok vagyunk, de ha el kell mennünk a Mennyek Országába, teljesen kicsivé válunk, oly kicsivé, hogy alig ismernek talán fel bennünket. És akik kicsik lettünk itt a Földön a megfogadott törvény tanításában, minket pedig felemelnek, és naggyá válunk a Mennyek Országában.

Fontos, hogy megbecsüljük, érezzük, értékeljük a bűnbánat egymásra épülő tanítását, amivel most a jelenben élünk. De a jelent a múltból vesszük, mert a múlt tanítása épp úgy értékes é fontos most a jelenben, hogy testvéreim, kik elfogadtátok a felismerés révén a hívó szót a meghívásban, és haladtok, és már bennetek él az Élő Evangélium, az Élő Szentlélek, amelyre hittel, szeretettel és bizalommal, ha hagyatkoztok, hogy így haladjatok e jelen mindennapi életében, az útpályáján, felismeritek és elfogadjátok, hogy a múlt tanítása hogyan tud beleilleszkedni a jelen tanításban a mindennapi élethez.

A mai tanításom így szólt most hozzátok a felismerésben, a küldetésben, a követésben, az elfogadásban, az értékelésben és a megbecsülés tiszteletében, hogy: „Igen, én is ilyen testvérré szeretnék válni, hogy felismerem, hogy az Atya Háza valóban az imádság háza, és ott jelen van a szeretet az irgalmasságban és a kegyelem feltétel nélküli részében. Elfogadom, hogy mi se lehetünk próféták saját hazánkban, de mégis megpróbálunk úgy élni, hogy a tanítás megmaradhasson, és bennünk legyen. És ez által figyelek a felismerésem részében a törvényre, amely megmarad, amíg az Ég el nem múlik.”

Hisz tudjuk, hogy az nem fog elmúlni, ezért hát a törvények is itt megmaradnak, amelyekből erőt merítve, felismerve, haladva a mindennapokban.

És most így áradjon áldásom a bűnbánat harmadik Golgota-átélésének tanítása részében kiválasztott Mária testvérem és szolgám által, hogy felismerjétek mindazt, amit a mai nap tanításában nyújtottam számotokra a mindennapokhoz.

Az Atya, Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, amely élővé vált már bennetek, világosítsa meg az utat a mindennapokhoz, a mindennapokban, hogy ez által felismerjétek és elfogadjátok a jelen tanításomat, ami által az irgalmasság, a kegyelem, a szeretetében tudtok élni és haladni a felismerés részében.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

 MÁRIA IMÁJA

 Mária:

 Elkísérünk Golgotára, Uram, Jézusom, szívünk szeretetével, a könnyeinket hátra hagyva, hisz a tanításoddal megerősítettél, mert a tanítást felismerve, elfogadva, így haladunk és kövessük e Golgotai utat, amely a szeretetében van jelen, és a szeretet révén haladunk rajta. És boldogan mondhassuk:

Ó, Uram, mi is itt vagyunk, az egyszerű testvérben, kik figyelünk Reád, hogy ne légy egyedül, mert elkísérünk Téged e Golgota-úton.

Köszönjük, hogy elfogadod e felajánlásunkat e tettek révén a cselekedetben, mert így ismertük fel, hogy e Te tanításod mit nyújt számunkra. És így a meghívást is különlegesnek tudjuk venni, és a meghívás révén már boldogan haladunk a kíséretben e Golgotán.

 Jelen lévő testvérek:

 Köszönjük, Uram, Jézusom!