JÉZUS URUNK ÜZENETE 2009. március 20. Nagyböjt 4.

11. R  IMG_6315  jav.Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat negyedik Golgotáján.

A negyedik Golgotai üzenet tanítása, az folytatódik e bűnbánatban, ahogy hétről hétre. Hisz ma az volt a tanítás, folytatólagosan, hisz a Názáretit Názáretben a zsinagógából kizavarták, mert senki sem lehet próféta saját hazájában.

De Jézus reájuk tekintett, és elhaladt közöttük.1

És folytatódva, hogy az Emberfiát épp úgy felemelik, felmagasztalva, ahogy Mózes felemelte a pusztában a kígyót.2 Hisz ezt hallotta, mint egy szózatot a magasból, és cselekedett.

Az Emberfiát pedig szintén felemelik, hogy aki hisz Benne, örök élete legyen.

E tanítás már ismerős számotokra, hisz már jelen volt. Én most már úgy mondom felétek, hogy az Emberfiát, hogy felemelték, hogy ez által örök élet legyen mindazon testvéreim részére, akikben az Élő Szentlélek, az Élő Evangélium tanítása már jelen van és működik, akkor ti már tudtok hinni, és a hitben, hogy örök életetek legyen. Felkészültök ehhez a kegyelem tanításában az örök élethez.

De folytatólagosan, hogy az Atya ez által nem megítélni jött a Fiúval, hanem üdvösséget árasztani felétek. Mert ez az üdvösség a kegyelmet hozza el, és ezt a kegyelmet, ha elhozta, akkor árasztani is tudja mindazok számára, akik hisznek Benne, akik készülnek az örök élethez a tanításban. Mert akkor már könnyű felismerni, hogy az Atya miért szeret ennyire benneteket, az Atya miért küldött el Engem hozzátok, az Atya miért akarja, hogy tanítsalak benneteket — az Atya így mutassa meg számotokra a gyermekeiben, hogy Egyszülött Fiát küldi el hozzátok a szeretet üdvösségében. Mert ez a szeretet üdvössége érinti meg a ti szíveteket e bűnbánatban a változáshoz, a változásban, s akkor már ti is a tanításból felismeritek, hogy: „Igen, jelen van a Világosság, és mi nem akarunk félni ettől a Világosságtól, mi ebben a Világosságban akarunk megmaradni, s ezzel a Világossággal együtt haladni. Mi nem akarunk gonoszakká válni a tettekben és a cselekedetekben. Mi nem akarunk a sötétség felé járni, mert nehogy valami is napvilágra kerüljön a mi tetteink és a cselekedeteink révén.”

Mert aki már az üdvösséget felismerte és elfogadta az Élő Evangélium, az Élő Szentlélek által, az már ismeri a Fényt a Világosságában, amely itt van köztetek, eljött már hozzátok, eljött számotokra, hogy ti is e Fény Világosságában járjatok, hogy valóban az igazságot és az irgalmasságot keressétek. Mert az igazság és az irgalmasság, az ismét kegyelmet tud nyújtani számotokra. S ez a kegyelem az irgalmasságában s az igazságosságában felemel benneteket, megerősít benneteket, s akkor érzitek: „Igen, jelen van már a változás a szeretet kegyelme révén. És ez a változás megváltoztat, nem csak külsőben, hanem a bensőben is, és a benső csendemben tudok figyelni önmagamra, tudok figyelni mindarra, ami a tanítás révén megérinti a szívet és az Élő Szentlelket. És ez az Élő Szentlélek a Fény útját mutassa meg a Fény járásában. És akkor megértem, hogy ennek a tanításnak valójában mi is a mondanivalója.”

A mondanivalója a meghíváshoz, hogy:

Jöjjetek, ne féljetek, higgyetek, bízzatok, kövessetek. S ezzel a követéssel felismeritek, hogy a felismerés révén mit akar nyújtani számotokra az Örök Élet szeretetének kegyelme, a Világosság Fénye az élet különbségében és kegyelmében. S akkor már nem vagy szomorú, nem vagy bánatos, nem csak a kétely vezérel, akkor már tudod, mi a Fényben való haladás, az igazság felismerése az irgalmassághoz. És „akkor mi valóban testvérré váltunk a szeretetben, s minket nem a gonoszság vezérel a sötétség felé, mert nem akarunk a sötétségben járni, Uram, Jézusom, már Veled, a Fényben és a Világosságban, a szeretetben és a kegyelemben”.

Mert mily boldog így az élet a felismerésben és a hova-tartozásban. S akkor megértem, mi annak a mondanivalója: Senki sem lehet próféta saját falujában, hazájában.

Úgy-e, ismerős ez a tanítás is?

Hisz a múlt héten Én, Jézus Krisztus Uratok nem voltam kedves a názáreti zsinagógában! Akik ismertek, akik csak úgy könyveltek el:

— Ó, az ácsnak a Fia! És az ácsnak a Fia akar nekünk tanítás adni?! Ő mondja el számunkra, hogy mennyien éltek Izraelben abban és abban az időben?! És ki kapott akkor meghívást?!

Az a legfontosabb, hogy ha haragra gerjedve, támadóan, mint akik le akarjuk taszítani a szakadék mélységébe.

De így mondom:

Bizony, bizony, mondom nektek, senki sem kedves saját hazájában és falujában.

Mert Mária kiválasztott testvérem a szolgában, ő sem kedves, nem száll szembe, csak átnézve és elhaladva közöttük. Felismerheti ő is a szakadék szélét, de nem megy a szakadék széléhez, hanem inkább mellette elhalad.

De azért a mai nap tanításában örültek, hogy ismét Galileába érkeztem — az ünnepek után!

Hisz ők is jelen voltak az ünnepeken, és látták, hogy Én Jeruzsálemben mit cselekedtem. S ezt a cselekvést többen megértették és elfogadták. Mert Én nem azért cselekedtem így, hogy így mutassak példát testvéreimnek a nép sokaságában, hanem azt szerettem ezzel megmutatni, mily fontos Atyám Házában imádkozni, kérni, felajánlani, hálát adni, és akkor működik a szeretetnek a kegyelme. És így elfogadták a mai jelenlétemet a mai tanításban, hogy ismét eljöttem Galileába, és elmentem Kánába, ahol menyegzőre voltam hivatalos, és a menyegzőn csodát tettem.3 De mégis azt mondottam:

Asszony, még nincs itt az Én órám!

De az Asszony megértette ennek mondanivalóját és szavait, és azt mondotta kiválasztott tanítványai felé:

— Tegyétek azt, amit Fiam mond.

És így csodát tett, az ünnepek után először, amelynek híre ismét elterjedt.

De mégis, nem mindenki elégedett meg ezzel a csodajellel. Még nagyobb csodajeleket vártak a jelekben.

De voltak és vannak ma is a jelenben, akik felismerik e apró csodajelet a segítségnyújtásban, amikor azt mondja: „Összeteszem a kezemet, megnyitom szívemet, Feléd tárom önmagam, őszintén és szeretettel. És Hozzád fordulok, ó, Uram, Jézusom, hallgasd meg az én kérésemet, az én fohászomat, az én felajánlásomat.”

És akkor talán egyesével Felém tárod, mi az, ami benned rejlik. Talán kéred a családi békét a szeretetben. Talán kéred a gyógyító kegyelmet a segítségnyújtásban. Talán kéred, hogy legyen jelen a megbocsájtás a szeretet kegyelme révén. Talán kéred, hogy öröm és boldogság járja át a szíveket, a lelkeket. „Talán csak most felajánlom, Uram, imámat, a Te Szentséges Szívedhez e kéréssel, és fogadd el, és helyezd oda, Uram, Jézusom, ahol Te látod, hogy nagy szükség van az én szívből jövő imámra a szeretet, kegyelem révén.”

Úgy-e, mily fontos így értékelni a mai nap tanítást?

De a mai nap tanítás folytatódott a csodajel után, hogy van a tisztviselő, aki meghallotta, hogy a fia nagyon beteg, és szinte halálán van.4 Nem röstellt odamenni a Názáretihez. Mert hallotta, hogy újra itt van Galileában. „És én oda megyek, és így szólok: »Jézus, jöjj, segíts, mielőtt fiam meghalna.«”

De Én erre, Jézus Krisztus Uratok, azt felelve:

— Menj, fiad él.

És milyen erősek voltak ezek a szavak!

Megérintették a tisztviselő szívét és lelkét!

Nem kételkedett!

Nem várta, hogy most milyen csodát teszek!

— Menj, fiad él.

Hát elindulok. És ahogy haladok, szembe jönnek velem a szolgái, akik örömmel tudakolják számomra, hogy:

— Fiad jobban lett!

S ekkor, úgy-e, ahogy mi is elmélkedünk és gondolkodunk, hogy „felajánlottam, Uram, az én kérésemet, elpanaszoltam bánatomat, fájdalmamat, szomorúságomat, elhelyeztem talán egy felajánló imát egy jó szándékra, egy segítő kegyelemért”, hisz sok mindent lehet ilyenkor felajánlani. És el tudsz mélyedni, e elmélyedésben magad elé vetíted az elmélkedésedet. Az elmélkedés részében rájössz: „Igen, Uram, nem hagytál cserben. Nem hagytál magamra, mert meghallgattál.”

Igaz, hogy egy kicsit várni kellett, de megjött a segítség, ahogy a tisztviselő is elgondolkodott, és azt kérdezi:

— És mikor lett jobban a fiam?

A szolgák elmondják részére.

És ti ilyenkor elgondolkodtok-e azon, hogy: „Mikor is tártam fel én az én kérésemet?”

Ahogy itt eltellett egy kis idő, mert elindult, mert hitt abban a két szóban, amit kapott, és megfogadta, és elindult, és nem kételkedett, és bízott és hitt!

És jött a segítség számára, hogy:

— Fiad jobban van!

S:

— Mikor is történt ez? Mikor hagyta el fiamat a láz?

„S rádöbbenek: Épp akkor, Uram, Jézusom, amikor azt mondottad: »Menj, fiad él.« De hogy én bizonyosságot szerezzek e szavaimra, el kellett telnie egy kis időnek.”

Amit nektek is a földi életetekben végig kell járni!

S akkor nem elszomorkodni, hogy: „Uram, már mikor tértem Feléd, vagy tártam fel Feléd kérésem, fohászom, felajánlásom, hálám!”

Úgy-e, tudtok akkor felsorolni, sorban, sorban, sorban, hogy mi is zajlott le szívetekben és a lelketekben?

És azt is magatok elé vetítitek az elmélkedés révén, hogy „valójában, Uram, mikor voltam olyan nyitott, őszinte, mikor tudtam teljesen átadni a felajánlásomat Feléd”?

És most te őszinte felajánlást meghallgattál, és segítséget nyújtottál, talán éppen akkor, amikor te az őszinte felajánlásodat tetted. Mert azért azt el kell fogadni, a mai nap jelenlétében is, hogy sokan néha a felajánlásokat úgy teszitek, mintha egy szalagrendszer lenne: „Te is eredj! Te is eredj! Te is eredj! Elmondtam.”

De hogy itt a megnyitás megtörtént-e, az elmélkedés jelen volt-e, át tudtam-e adni és felajánlani önmagamat e nyitottsággal, e szeretettel, e kegyelemmel, azzal sokan nem foglalkoznak, nem foglalkoztok.

Ezért hát az ilyen felajánláson valóban el lehet gondolkodni kételyetekben, hogy „jön-e a segítség, vagy nem, vagy valójában akkor nyújtottad felém a segítséget, Uram, amikor megnyitottam magam, amikor átadtam magam, amikor tudtam hinni és bízni a Te szavaidban, a Te mostani tanításodban, ami által hozzánk szólsz, amit átnyújtasz felénk e mai napban a szeretet kegyelme révén”.

És ha ezeket meg tudjátok érteni, felismerni, elfogadni, a Világosság útján járva a szeretet örömében és Fényében, akkor el tudtok gondolkodni és elmélkedni, hogy: „Mikor adtam át önmagam a felajánlásban? És igen, Uram, nem hagytál cserben, számomra is talán csak ennyit mondtál: »Menj, él a fiad. Menj, gyógyulást nyertél. Menj, béke lett otthonodban. Menj, legyen benned az élő hit a felismeréshez és az elfogadáshoz. Menj, mert Én ezt mondtam, mert szeretlek, mert testvérem vagy, és a testvéremet elfogadva, vezetve, hozzá szólva a segítség szeretetének kegyelme révén.«”

Úgy-e, a mai tanításnak milyen sokféle örömének részét tudjuk nyújtani egymáshoz s egymás felé?

S akkor e csodajel után talán a mi házunk népe is meg tud térni teljesen, valóságában.

De ne csak a csodajelre figyeljetek, hanem e benső hangra, e benső kegyelemre, e benső szeretetre, ami által Én jelen lehetek bennetek a mindennapokban. És így tudlak vezetni benneteket a szeretet révén. És ha ezt a szeretetet felismertétek, elfogadtátok, szívetekbe zártátok, akkor nincs már több szomorúság, kétely, fájdalom, hanem jelen van az öröm, a béke, a boldogság és a szeretet kegyelme, amely megpróbál így átölelni és felemelni a testvéreimben. És haladni a Fény, Világosság-útján a mindennapokban.

Ennek a szeretetében és kegyelmének részében árasztom felétek áldásomat a mai nap tanításomban. Érthető a mai tanítás a felismerés elfogadásában és a felemelés megismerésében. És ez a felemelés, megismerés az irgalmasságban, a szeretetben, a kegyelemben, „ez által a hova-tartozásomban, s ez által igen, átadom e felajánlásban önmagam, és türelem szeretetében kivárom, hogy mikor jön el számomra a meghallgatás a kegyelem révén”.

És most így áradjon áldásom kiválasztott Mária szolga által.

Az Atya, a Fiú, a Szentlélek.

E Élő Szentlélek terelgessen benneteket továbbra is a Fény szeretetének Világosságába, és a szerint éljetek és cselekedjetek, hogy az irgalmasság üdvösségét és az igazságosság útját keressétek, mert akkor nektek nincs, miért félnetek, hogy hogyan haladtok a mindennapokban. És akkor nektek nem kell már a sötétségben elbújni és félni, hogy: „Nehogy valami is kiderülhessen rólunk, rólam, és napvilágra kerüljön. S ez által rettegésben élek.”

S ez a rettegés a félelmet, a kételyt, talán a gyűlöletet, az irigységet, a kapzsiságot hozza és tükrözi számotokra. És akkor nem tudod e sötétségében felismerni, hogy létezik öröm és boldogság a szeretet kegyelmében, a Világosságában.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

MÁRIA IMÁJA

 Ó, Jézus, Jézus, ó, Drága Jézus, mutasd meg a Fény Világosságát a felismeréshez!

Ó, Jézus, Jézus, fogd meg kezeink, és vezess bennünk e Fényhez, a Világossághoz! Mert mi, a Te testvéreid a felismerés révén e Világossághoz szeretnénk tartozni a követés és a küldetés révén.

Ó, Jézus, Jézus, ó, Drága Jézus, Te vagy az Élet e Fényben, a szeretetben! Te mutatod meg számunkra, hogy milyen e Fényben az irgalmasság és az igazságosság az életben.

Ó, Jézus, Jézus, segíts, hogy az úton járva jókat és szépet cselekedjünk, amit nem kell féltenünk, elrejtenünk, mert a cselekedeteink révén, ó, Jézus, Jézus, nem vagyunk rosszak s gonoszak, mert ismerjük tanításodat, felismertük a fényesség Világosságát, ami beragyogta a mi szívünket, a mi lelkünket.

Ó, Jézus, Jézus, ó, Drága Jézus, tekints így a Te hű testvéreidre, akik e Világossággal e követésben Hozzád tartoznak, és követnek Téged!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük