JÉZUS URUNK ÜZENETE 2009. március 27. Nagyböjt 5.

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm a mai napon testvéreimet a bűnbánat ötödik Golgotáján.

A mai nap folytatva tanításomat az Élő Evangélium, az Élő Szentlélek által, hisz hétről hétre egymásra épülnek a Golgotai tanítások. Hisz a mai nap tanításom az volt felétek az Evangéliumból, hogy felzarándokoltak az ünnepre, hogy imádják és imádkozzanak az Istenhez, vagyis a Mennyei Atyához.1 Ott jelen voltak más nemzetiségűek, akik nem szégyellték odamenni, megkérdezni az egyik tanítványtól, hogy:

— Látni szeretnénk az Urat.

De ez a tanítvány teljesen egyedül nem merte eldönteni, hogy mi legyen reá a válasz. Ezért hát oda lépett másik tanítványhoz, Andráshoz és elmondja, hogy látni szeretnék az Urat. Ekkor ő úgy dönt, hogy oda mennek az ő Mesterükhöz, és szólnak Számára. Ekkor a Mester így szólott:

— Íme, eljött az óra.

Ekkor többen és többen felfigyeltek a Mesterre, hogy miért mondotta, eljött az óra?

De ekkor így szólt:

— Én nem ebből a világból való vagyok.2 Ti alulról valók vagytok, Én felülről való vagyok. Ezért hát Én, aki felülről jöttem, megláttam és tapasztaltam az Atyának az igazságosságát az irgalmasságban, és azt adom tovább nektek, azoknak, akik hisztek, akik követtek. Ezért hát így mondom: Én nem ebből a világból való vagyok, ahonnan ti. Ezért tudom mondani számotokra, hogy Én, aki felülről jöttem közétek, hogy átadjam nektek azt, amit láttam és megtapasztaltam. Ezért hát mondhatom azt, hogy ahova Én megyek, oda ti nem jöhettek. Ezért azt mondom: ti meghaltok bűneitekben.

Elgondolkodva, különösképpen az írástudók és a farizeusok:

— Csak nem akarja megölni Magát?!

Én így válaszolok felétek:

Aki szereti az életét, az hogy akarja megtalálni? De aki nem szereti, és gyűlöli azt, az megtalálja. Ezért hát mondhatom azt, hogy ha szolgám vagy, szolgálj Nekem, mert a szolga is ott van Mellettem. És az Atya, mivel szolgált, megdicsőíti a Fiút, és a Fiúval mindazt, akik jelen vannak és szolgálnak. Mert megkeresik azt az életet, amely Örök Életet ad számukra. Ezért mondhatom nektek a mai napon, hogy ti is keressétek az Örök Életet, amelyet még talán nem találtatok meg, amelyet talán még nem ismertek, de hát hallottátok a tanítást az Élő Evangélium részében, az Élő Szentlélek működése által, hogy fontos, hogy felismerjétek, hogy valójában ez a tanítás mit ad számotokra, hogy megkeressétek az Örök Életet, amely által ti is megdicsőülésben részesültök. Az Atyám számon tart majd benneteket ott, ahol majd el lesz készítve a hely. Ezért kell figyelni, értelmezni, hogy valójában mit jelent, hogy eljött az óra. És most már mondhatom, hogy Én nem ebből a világból való vagyok. Mondhatom, ti alulról valók vagytok, és Én, Jézus Krisztus Uratok felülről való vagyok. Ezért megadom nektek a felismerést, az elfogadást az Örök Élethez, az Örök Életben, mert a tanítás így szól hozzátok. Ahogy pásztor testvér3 is kiemeli számotokra, hogy egyre közelebb vagyunk már az ünnephez. Ezért az Evangélium-tanítás is a közelségében nyíltan szól hozzánk az ünnepről, az ünnep megtapasztalásáról. És e megtapasztalásában mit mond számotokra ez a felismerés és ez az elfogadás?

Hogy: „Hogyan értékeljem a felkészülésemet. Hogyan induljak el a változás útján. És hogy ha már elindultam, már tudom, mi a felkészülés, tudom, mi az Örök Élet, és tudom, hogyan imádkozom, hogyan ajánlom fel önmagam, hogyan adom át önmagamat, akkor már könnyebb a szolgálatot teljesíteni, a szolgálatban.”

Mert ahol Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok, ott van Mellettem a szolgám. Mert aki szolgált Nekem, az Mellettem helyet foglalhat. És a tanítás révén ti is helyet tudtok foglalni majd Mellettem az Örök Életben, hisz felismertétek, elfogadtátok, megkerestétek, és ezért szeretitek ezt az Örök Életet, nem csak saját életeteket. Mert aki saját életét szereti, elveszíti azt. És ti nem akarjátok elveszíteni. Ti inkább megkeresni szeretnétek ezt az Örök Életet. Mert ez az Örök Élet emel fel benneteket, hogy elfoglalhassátok a helyet ott, ahol Mellettem elkészítem a helyet számotokra. Mert akkor már az Élő Szentlélek vezetni tud benneteket, hisz nyitottan, őszintén Reá hagyatkoztok a kegyelem szeretete révén. S másképp tudtok haladni a mindennapok révén.

De folytatva a mai nap tanításomat, nem csak ezt adtam számotokra, hanem azt is, amikor azt mondottam:

Bizony, bizony, mondom nektek, ha a búzaszem nem esik a földbe, hogy el ne vesszen, semmivé válik, és egyedül marad. Ezért kell hát a földbe esnie, hogy megsemmisülve új életet hozzon. Mert ha megsemmisül, termést és gyümölcsöt hoz. A termés és a gyümölcs új életet jelent számotokra is a mindennapi életben. Ne akarjatok egyedül maradni a mindennapi élet-útpályátokon. Egy szem búzaszem sem tehet semmit, de amikor a földbe esik, elkezd puhulni, csírázni. Hisz az semmivé vált, ami a földbe esett. De hogy semmivé váljon, kipattant belőle a csíra, amely majd szárba szökkent. S ez által jön számotokra a termés a gyümölcsében.

És ha csak egy búzaszemet néztek, amely új életet hoz, és ha már nézitek, egy búzaszemből azt az egy csírát, azt az egy szárba szökkenést, azt az egy kalászt a kalászban, már a búzaszemeket, mely új életet hozott.

Ily fontos, hogy működjön bennetek is az új élet a kezdetben.

De ezt úgy is lehet értelmezni, e tanításomat, a semmivé válásával, az új élettel, hogy hogyan vagytok egyek a felismerésben, a szeretetben, az igazságosságban, az irgalmasságban. Hisz ezek voltak a hétről hétre való tanítások. Hogyan adod át önmagadat, hogyan ajánlod fel imádat, hogyan készülsz fel: „Uram, jöjj, mert szükségem van Reád. Megnyitom szívemet, megnyitom lelkemet.”

És hogyan fogadod el felebarátodat, testvéredet a felismerés révén. Mert ne akarjál egyedül, egy maradni, hanem legyetek, mint egy búzakalász, amelyet ha kibontotok, és ha kiszórjátok, lássátok, hogy nem egy, nem kettő, nem három szem elevenedett meg előttetek az új életben, az új termésben, az új testvér révén.

Fontos, hogy figyeljetek egymásra.

Fontos, hogy tudjátok szeretni egymást.

Fontos, hogy tudjatok árasztani szeretetet egymás felé a felismerésben.

És ha elfogadjátok már így egymást, akkor nincs félelem, nincs kétely, nincs szomorúság, nincs bánat, hanem megelevenedik előttetek e új élet révén a szeretetben az öröm, a boldogság, a szeretet, a béke, ami által felemel, erőt ad, ami által már értelme van annak az Örök Életnek, amit felismertetek és megkerestetek, mert ezzel az Örök Élettel akartok élni és haladni a mindennapok révén előre, közeledni ti is az ünnephez, hogy bennetek is lássam azt az örömet, azt a boldogságot, ahogy tanítványaimnak mondom:

— Holnap, ha felvirrad a nap, útra kelünk. A városba megyünk. Mi is ott leszünk az ünnepen!

De hogy oda érjünk az ünnephez, jönnek ezek a szakaszok, jönnek ezek a bűnbánati napok, jönnek a bűnbánati Golgoták, ami által adom számotokra a tanítást. E tanítással megerősödve, felismerve, elfogadva tudsz készülni, haladni előre a megkeresett Örök Életeddel az úton, az ünnephez. Ahhoz az ünnephez, amely fontos, hogy jelen legyen számotokra. Fontos, hogy hogyan értékeljük, éljük át, fogadjuk el, és hogyan értsük meg, míg az ünnephez érünk, a felkészítő tanítást az Élő Evangélium részében. Hogyan hagyatkozunk az Élő Szentlélekre, amely bennünk él, amely megmunkált bennünket, mint egy drágakövet, megcsiszolt, megfényesített, hogy így haladjunk e Élő Szentlélekkel az élet-útpályánkon, azon a pályán, ahol hagytuk elveszni az életünket, hogy ez által megmentsük azt, mi fontos számunkra az Örök Életben. Ami által nem azt mondjuk: „Csak nem akarja Önmagát megölni?! Mert ahova Ő megy, oda mi nem mehetünk!”

És „mi nem akarunk a bűneinken meghalni — mi megtisztulni szeretnénk a bűneink révén, mert igen, Uram, Jézusom, a Te tanításod ezt sugallja számunkra, erre hív fel bennünket, ezt mondja hétről hétre, hogy megcsiszolódjunk az Élő Szentlélek kegyelmével a mindennapok részében, hogy igen, én szolgálok, hogy szolgálhassak, mert a szolgálatom részében megkaphatom méltó jutalmamat, és idővel elfoglalhatom azt a helyet, ami Melletted van, Uram, a szeretet, kegyelem révén”.

Hogy ha ezeket mind-mind, a mai napban is, lehet, hogy egy kicsit nehezebb volt a mai nap összeszedett tanítás, mert közeledtek az ünnep felé. Ezért fontos, hogy összeszedett legyen számotokra a tanítás a felismerés részében. És ez által ti is érzitek a felemelést, a szeretetnek a közelségét a tanítás révén.

Így fontos, hogy a mai bűnbánat tanítását úgy értelmezzétek és értékeljétek, hogy: „Már tudom, mi az igazságosság az irgalmasságban, mi az, hogy: »Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, nem vagyok méltó, hogy a házamhoz jöjj.«”

— Menj, mert a te szolgád meggyógyult.

És ha emlékezek vissza, mikor is lett jobban az én szolgám?

Pont abban az órában, amikor azt mondta számomra a Názáreti, hogy:

— Menj, mert meggyógyult a te szolgád és (???4)

Így gyógyul meg a ti lelketek, ha kéritek ezt a szeretetet a kegyelem révén, ha befogadjátok mindazt, amit e kegyelem által nyújtok számotokra a mindennapokban, a mindennapokhoz e felemelő tanítás révén számotokra.

„És akkor el tudtok gondolkodni, elmélkedni e mai nap tanításon, ami által felismeritek, hogy ebből a tanításból mi az, ami az én szívemet és az én lelkemet átöleli, megerősíti, felemeli, ami által fontosnak érzem magam, ami által tudom, hogy mi az én küldetésem e követés révén, ami által tudom, hogyan tartozom Hozzád, Uram, Jézusom, hogyan szeretsz, és én hogyan szerethetlek, hogyan készíted el a helyet, és hogyan bízhatok e helyben, amelyet idővel elfoglalhatok. És hogyan örülhetek annak, hogy nem egyedül akarok maradni, hanem Veled és mindazokkal, akik testvérré válnak a Te szereteted és tanításod révén e Élő Szentlélek által.”

Így áradjon reátok a mai nap tanításom áldása a felemelés, felismerés, átölelés Fényének sugara révén, hogy érezd, hogy a mai tanításnak is fontos a mondanivalója a szeretet és a kegyelem révén.

Így áradjon reátok kiválasztott Mária szolga-testvérem által áldásom.

Az Atya, a Fiú, a Szentlélek.

A Szentlélek világosító kegyelme áradjon reátok. Töltse be szíveteket, lelketeket, egész lényeteket, hogy ezzel a felismeréssel fogadjátok el a mai nap tanításomat a felemeléshez, az elfogadáshoz, a küldetéshez a követés révén.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!