FELTÁMADÁS 2011. április 24.

Mária:

(…) A fény jelen van a tündöklő ragyogásában.

Köszöntelek, ó, szép, fényes hajnal, ki üde illatával átjártad e helyet, amely a sziklasír ridegsége, megjelent. De a fény, a ragyogás, az illat mindent felülmúl.

Eljött e dicsőséges hajnal ünnepe. Az ünnep elhozza a fényt az ébredésben.

Elindult a kertben a fák között. Nem messze…1

A hajnal illata a fényben (…)2

Köszöntelek téged, e sziklasírt, e hajnal üde illatában. Hisz a fény elhozta az ébredést, mert az Élet erősebb lett e sziklasír ridegségének halálában.

Jézus Krisztus Urunk:

Mert meg volt írva, hogy a Messiásnak az Emberfiában szenvednie kell, meg kell halnia, de az is meg van írva, hogy az Emberfiának a Messiásban harmadnapra e halálból fel kell támadnia. Így kijövök e sziklasír ridegségéből, és itt marad a lepel és a kendő.3

Eljött a dicsőséges, szép hajnal az ünnepben, hogy elhozza számotokra mindazt a kegyelem ajándékában, hogy beteljesedék az Írás a jövendölésében, hogy a Messiás meghal, de a Messiás harmadnapra feltámad a sír ridegségéből.4

Mária:

A hét első napján kora reggel Mária Magdolna ott álldogál a sír tövénél, könnyek között. S ahogy ott álldogál, egyszer csak erőt vesz magán, és betekint a sírba. És amint benéz, ahol Jézus Teste feküdt, már nincs jelen, csak fehérbe öltözött angyalok, kik reá néznek, és így szólnak:

— Asszony, miért sírsz?

— Hogyne sírnék, mikor elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova.

Ekkor, hogy megfordulva, elinduljon, épp maga Jézus áll előtte! De ő nem ismerte fel. Ekkor Ő is megszólítja:

— Asszony, miért sírsz? Kit keresel?

Ő azt hitte, hogy a kertész az. Eléje lépett, és könyörögve szólt Hozzá:

— Uram, ha Te vitted el az én Uramat e sírból, mondd meg, hova vitted, hogy oda menjek, és magammal vihessem.

Ekkor Jézus így szól feléje:

— Mária!

Felismeri, és Mária így szól:

— Rabboni! Te vagy?!

Jézus így mondja tovább számára:

— Ne tartóztassál, hisz még nem mentem el az Én Atyámhoz. De te menj, vidd hírül testvéreimnek, hogy még nem mentem el az Én Atyámhoz, a ti Atyátokhoz, az Én Istenemhez, a ti Istenetekhez.

E szavak után Mária Magdolna öröm-töltött könnyeivel elindult, hogy elvigye a hírt tanítványai számára. S mikor oda ér, így szól:

— Láttam az Urat!

És elmondotta számukra, hogy mi volt a mondanivalója e üzenet részében.

S ekkor ők ott maradva, félelemmel.5

És az Emmausz felé haladó úton ketten elindultak. És mikor haza értek, csoda történik velük.

— Vissza kell indulnunk, el kell mondanunk a többieknek!

És Emmauszból visszaindulnak Jeruzsálembe. És mikor oda érnek, elmondják, örömmel, lángoló szívvel:

— Hogy’ ismertük fel Jézust a kenyértörésben.6

És ahogy ezt mesélik a többieknek, maga Jézus jelent meg közöttük!

Így köszöntötte őket:

— Üdv nektek! Békesség!

Ők nagyon megijedtek, elcsodálkoztak. Szinte azt nézték, hogy szellem, akit látnak. De erre Jézus így szól:

— Békesség nektek! Én vagyok. Miért féltek, és miért támadt kétely szívetekben? Íme, nézzétek Kezeimet, Lábaimat!

De e szavak után is még féltek, de már az öröm megjelent szívükben.

Ekkor így szól hozzájuk Jézus:

— Íme, nézzétek, húsom és csontom van. Mely szellemnek láttok húst és csontot? Tapintsátok meg Kezeimet, Lábaimat.

De még mindig látja a félelmet és a kételyt. Ekkor megkérdezi tőlük:

— Nincs valami ennivalótok?

Ők adnak Számára egy darab sült halat.

Szemük láttára eszik belőle.

Majdan reájuk néz, és így szól:

— Nem ezt mondottam el nektek, mikor még veletek voltam? Hogy az Emberfiának szenvednie kell, meg kell halnia, de harmadnap feltámad a halálból. Mert így teljesedik be az Írás a Mózes törvényében, a prófétáknak és a zsinagóga iratainak írása.

E szavak után felismerték, és már megértették mindazt, amiről tanította őket és felkészítette.

S ekkor így szól:

— Az Emberfia feltámadt e halálból, hogy ti hírül vigyétek Jeruzsálemtől egész Föld részére. És ti tanúi lettetek e Írás beteljesedésének.7

Mária:

Köszönöm e csodálatos hajnal ébredését, illatát, simogatását, amellyel elhozta számomra és számunkra a kegyelmet az ajándékában.

Jézus Krisztus Urunk:

A Feltámadás szeretete, kegyelme, öröme, békéje áradjon most minden nyitott szívű testvéremnek szívéhez, lelkéhez, a felemelkedéshez.

És most összefogva kezeiteket, hogy érezd, hogy érezd e hajnal illat-simogatását szívedben és egész testedben. És a hajnalban örömmel énekelve: „Szent Magdolna elmene…”8

Ez a szeretet e hajnal ünnepében árad szívetekbe, lelketekbe és egész testetekbe, hogy érezzétek e hajnalnak fénylő ragyogását, érezzétek e hajnalnak simogatását, amely megmutatja számotokra, hogy valóban, az Írás beteljesedett. Hisz a Messiás az Írás szerint elszenvedte kereszthordozását a kereszthalálában. De harmadnapra feltámadott e sziklasír ridegségéből, mert az Élet erősebb e halálnál.

És a hit, a szeretet a kegyelmében így van jelen minden meghívott testvéremben, aki felismert, aki elfogadott, és aki elindult a meghívott úton. Az út a tanításában, már tudjátok, keskeny kapu, keskeny út. De biztos Élet, amelyen haladsz. Ez a biztos Élet most mutatta meg számotokra a kegyelmi dicsőséget a szeretetben.

Fontos, hogy átértékeld önmagadat, hogy valójában hogyan fogadtad el a meghívást, hogyan ismerted fel a meghívást, és hogyan indultál el a meghívásban.

Így áradt reátok e hajnalnak fénye, kegyelme, öröme, békéje és szeretete a szívetekbe.

Mária:

Köszöntöm ezt a helyet, amelyen oly sokszor itt lehettem.

Köszönöm a fényt, a szeretetet, amely felém áradt, felemelt, átölelt, felmelegített, és megadta a csodálatos kegyelmet. Így a meghívásban végig tudtam menni az úton e öröm, béke szeretetéhez. Mert így áradhat hozzám, felénk ez a csodálatos kegyelem e hajnal üde frissességében, szívünkhöz, lelkünkhöz, ami felmelegített, ami átölelt, ami megerősített, és ami által ismét önmagunk lettünk, és önmagam, hogy újra és újra a szerint éljek, cselekedjek, haladjak, amelyet e helyen megkaptam a hívásban. Szívem szeretetével elfogadtam, és e sok kegyelmi ajándék-áradás örömével végigjárhassam az élet minden napját. Mert minden nap szeretet, öröm és kegyelem, amely megadatik számunkra ezzel a fénnyel, tündöklő ragyogással, hajnal-fény illatának simogatásával a kegyelemben.

És így valóban azt mondhatom, azt mondhatjuk: Testvéred szeretnénk lenni. Felismertünk a meghívásban. A küldetésben tudjuk, mi az életcélunk, és szeretnénk tovább haladni e meghívott, fényes, biztos életúton az élet minden szeretet-, örömteli napjában.

Köszönöm.

Jézus Krisztus Urunk:

A zászló meglengett a nyitott sírnál, és benne az Élet jele, amely mindig előttünk van a felismerésben és az elfogadásban.

Hogy ez az Élet, amely ma feltámadt, erőt kapva, eljött, hogy kegyelmet, szeretetet, örömet és békét árasszon reátok áldásban a szív érintésével, hogy felemelkedj, és érezd mindazt, ami ma megelevenedett számotokra is, és ti is tanúi lehettek, mint annak idején tanítványaim és az asszonyok, akik hajnalban elmentek a sziklasírhoz, sírva, könnyek között, mert látták, hogy a sírt megbontották. A követ elmozdították. És:

— Nincs ott a mi Urunk, akit pedig eltemettünk, hogy ott pihenjék.

De a sírás, a könnyek és a szomorúság nem sokáig maradt a testben és a szívben, mert megszólította őket az ő Jézusuk, Mesterük, vagy, ahogy ők szólították, Rabboni. Megnyitotta szemüket a látáshoz, fülüket a halláshoz, szívüket, lelküket az élet szeretetéhez és kegyelméhez. És már öröm ujjongott szívükben, lelkükben. És ez az öröm ujjongjon bennetek is e hajnal illat-fényének ragyogásában!

Jelen lévő testvérek:

„Téged, Isten, dicsérünk…”9

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm ezt a helyet, amely a pihenésem nyugvásában így jelent meg előttetek. Itt pihent a Test az élettelenségében. Mert az Írás a beteljesedésében így lett tökéletes. De a sír már csak egy emlék, hogy valóban itt pihentem. De az Élet e szikla rideg keménységében erősebb lett, és kitávozott Testével e sírból. És így már ott maradtak a Test borításának leplei, és az Arc elfedésének kendője. Itt vannak az angyalok, kik őrizték a pihent Testet. De itt vannak az angyalok, kik hírül adták, hogy:

— Már nincs itt. És ne keressétek már az Élőt e sír ridegségének belsejében.

Feltámadt e sírból. Örüljetek és vigadjatok.10

Jézus Krisztus Urunk:

Íme, a kereszt, amely a szeretet jelét sugározza számotokra. Hisz ez a kereszt azt adja néktek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester, akit most már e hajnal köszöntésében Messiásnak is szólítják, valóban elszenvedtem e kereszthalált, szeretetből mindazokért, akik hisznek és bíznak Bennem, felismertek, elfogadtak és követnek.

De ez a kereszt ne azt adja számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester, a Messiás csak a kereszthalál szenvedésében vagyok jelen e kereszten. Hanem ezt a keresztet úgy nézzétek, hogy ott a Szeretet van jelen, mert a Szeretet megváltotta a kereszthalált. Ez a Szeretet feltámasztott a halálból, és így már csak a megemlékezés számotokra, hogy az Emberfia felebarátaiért és testvéreiért vállalta a kereszthalált, a megmentésért és a megdicsőítésért. Mert a megdicsőítés által, hogy ma e hajnal ünnepén ismét feltámadva, és köztük vagyok, és most köztetek, azt bizonyítja számotokra, hogy a Szeretet, amely mindennél erősebb, és ez a Szeretet tud így összekötni benneteket a mindennapjaitokban, az élet kegyelmének részében.11

Mária12:

Köszönöm e csodálatos kegyelmi ajándékot.