FELTÁMADÁS 2013. március 31.

Mária kiválasztott szolga minden Húsvét vasárnap hajnalán — kiválasztotti kegyelmi állapotban — látja Jézus Krisztus Urunk feltámadását és a hozzá kapcsolódó eseményeket. Ebből az alkalomból Jézus Krisztus Urunk is szól a Sükösdi Szeretetközösséghez és a világhoz.

Mária 1 :

Hallom az éneket. Örömmel, szeretettel énekelnek.2

Hajnalodik. A fény megjelenik. A fényből ének szózatként szól felém.

Dicsőséges, szép hajnal, kit így köszönt ma e hang.

Illatos olajjal elindulnak. És ahogy mennek, a hajnal illata öleli át őket. Hogy oda érhessenek a kertben (…) a Sírjához.

De hogy ott megjelennek, félelem öleli át őket, mert a követ valaki elvette. Nincs a helyén.

Krisztus feltámadt!

Örüljünk és vigadjunk e dicsőséges, szép napon!

Mert az Élet halni szállt e Sír rideg mélységébe, megpihenve, életre kelve, mert az Élet erősebb lett a halálnál e dicső, fénylő, ünneplő hajnalon.

Köszönöm e fényt, köszönöm az éneket, s köszönöm az Életet!3

Elindulunk az úton (…)

„Dicsőséges szép hajnal, kit így köszöntött az angyal…”4

Hol az ének?

Hol az öröm?

„Dicsőséges…”5

Íme, a Sír, amely már üres, hisz a kő már nincs jelen.6 A követ valaki elmozdította. Ezért, kik illatos olajjal érkezve, megijedve, és csak messziről figyelik, valójában most mi történt. Egymás között tanakodnak:

— Oda kellene menni, és megtekinteni a Sírt.

De a Sír üres.

A Test nincs itt. A Test eltűnt.

Remegve, sírva elmennek.

Ó, Sírnak nyitott mélye, ki e ridegséget árasztottad, de a ridegséget átvette a fény és a melegség. A fény melegségében az üresség, ahol:

— Már nincs jelen a mi Urunk! Valaki ellopta, valaki elvitte.

Félelmükben elindulnak.

„Krisztus feltámadott…”7

Félelem és remegés jelenlétével, elindulva. Szól az ének ajkakon. Elhalkulnak. [Mt 28,1—8]

Dicsőséges, szép hajnal köszönt ma itt benneteket. E fénysugár szeretete, melegsége ölelje át mindazokat, kik megnyissák szívüket e öröm szeretetének kegyelméhez.

És eljött Magdolna. Ott álldogál e hajnal fényében a Sír mellett. Sírdogál a kőszikla-sírnál. Betekint a Sírba, és azt látja, hogy ahol az ő Jézusának Holtteste lett volna, nincs már ott más, mint két fehér ruhába öltözött angyal. Az egyik a fejénél, a másik a lábánál foglalt helyet. Szent Magdolna szomorúan, sírdogálva, illetődve áll a Sírnál. Ekkor az angyalok megkérdezik tőle:

— Asszony, miért sírsz?

Mária Magdolna így válaszol:

— Miért ne sírnék, mikor nincs itt az én Uram! És nem tudom, hol van, hol keressem.

Megfordul az üres Sírtól, és Jézus áll vele szemben. De ő csak nézi, nézi, és nem ismeri fel. Ekkor Jézus megszólítja:

— Asszony! Miért sírsz? Kit keresel?

— Uramat keresem, akit nem találok.

Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész áll vele szemben, így folytatja:

— Ha Te vitted el, mutasd meg, hova vitted, hadd lássam, hogy magammal vihessem.

Ekkor Jézus megszólítja őt:

— Mária!

Mária felkiált, hisz felismerte Őt:

— Rabboni! — amit Mesternek is szólítunk.

Ekkor Jézus így szól feléje:

— Ne tartóztassál. Még nem mentem fel. De te most menj, vidd a hírt testvéreidnek, hogy elmegyek az Én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az Én Istenemhez, a ti Istenetekhez. De még nem jött el e pillanat.

Mária Magdolna ekkor sietve elindult, elment a tanítványokhoz. Örömmel és mosollyal:

— Láttam az Urat! Ő küldött hozzátok, hogy hozzam el az Ő üzenetét nektek. [Jn 20,11—18]

Ekkor többen és többen nem értették e asszony szavait:

— E csendben megzavar bennünket?

Ketten — az egyik, akit Jézus szeretett — felálltak, elindultak, később már szaladtak, hogy oda érjenek a Sírhoz. Akit Jézus szeretett, előbb ért oda, de nem ment be. Megvárta, míg a másik tanítvány is oda ér, aki ekkor belép, és látja, hogy üres a Sír, és nincs már ott senki, csak azok a leplek, amelyek Jézust fedték. Amely pedig Arcát takarta, külön össze volt hajtva.

Megijedtek, hogy hova lett az ő Uruk.

Ekkor egymásra tekintenek:

— Az asszony, aki hírül adta nekünk, hogy látta az Urat, valóban az Úrral találkozhatott?!

És visszatérnek a többiekhez. [Jn 20,1—10]

Jézus Krisztus Urunk:

Pedig e dicsőséges hajnalon örülni kell, érezni szívünkben e hajnal fényének illat-erejét, örömét, amely felénk árad a szeretettel — a szeretet, amely összeköt e kegyelemmel. Örülni és vigadni kell e hajnalnak, e fénynek, e csodálatos illatnak, ami most megérinti egész lényünket. E hajnal illata, a fény melege, hogy átölelje mindazokat, akik felkészülve várták e dicső hajnal örömét, fényét, kegyelmét és szeretetét, hogy átöleljen, felmelegítsen, erőt adva. Érezni a csodálatos illatot, amely most áradhat felénk. Mert az öröm így jött el most hozzánk e köszöntéssel. E köszöntés fénye, ragyogása, öröme, békéje, szeretete emeljen fel.

Ennek örömében és fényében a szeretet lakozik már bennetek, és a félelem eltávozott, a remegés elhagyta ajkatokat, örömmel és szívvel énekeljetek, nem úgy, mint eddig:

„Szent Magdolna elmene…”8

Így örültök?9

Így várjátok a Feltámadás örömillatát?!

„…Erre-arra sírva jár, nincsen nyugodása…”10

„…Merre menjek, én, szegény, keserűségemben?”

Ez már nem keserűség! Öröm!11

Most már ez örömmel szólt, de a kezdetekben, mikor elkezdtem az éneket: egyiket sem ismertétek? Nem tudtátok, hogyan kell énekelni?

Hol van bennetek akkor a felkészülés virrasztó éjszakája, ha nem készültetek fel fogadásra?

Érezni kellett volna már szívetekben a melegség fényének kegyelmét, hogy melengeti szíveteket, simogatja: „Már nincs sok! Már csak egy pillanat, és újra itt lesz közöttünk. 11a Mert eljön a fénylő hajnal, és elhozza nekünk e dicső Feltámadást e Öröm Ünnepére. E Öröm Ünnepében érezzük, hogy nem volt hiábavaló mindaz, amire felkészítettél, mindaz, amin átmentünk, és mindaz, amit elfogadtunk, és megértettünk. Megpróbálunk a szerint élni és cselekedni, és érezni, Uram, a Te melegségedet, a Te szeretetedet, a Te kegyelmedet, ahogy átölelsz, ahogy felmelegítsz, ahogy erőt adsz, ami által mi is újraéledtünk, mint e dicső hajnalban a Feltámadás-élet. És akkor érezzük, hogy igen, Hozzád tartozunk, Uram, a Te testvéreid lehetünk, hisz felismertél, megkerestél, elfogadtál, meghívtál, és most így eggyé válva haladunk e dicső hajnal ünnepén együtt a fény szeretetének varázsában, kegyelmében és ajándékával.”

És ez az ajándék, hogy valóban teljes legyen számotokra, az Élő Szentlélek kegyelmének jelenlétével így most összefogjuk kezeinket.12

E dicsőséges, szép hajnal köszöntő ünnepében és jelenlétének szeretetében, amely most megérinti testvéreim szívét, hogy felmelegítse, és erőt adjon, érezzék az Élő Szentléleknek ajándékát, fényét, kegyelmét, melegségét, ahogy most végigmegy rajtatok és bennetek, ahogy átölel ez az Élő Szentlélek fényének melegsége a kegyelemben és a kegyelemhez. Mert ez által érzed azt, hogy: „Igen, Uram, most a Feltámadás fényének ajándéka valóban itt van, valóban szívemet simogatja, melegíti, erősíti. És akkor érzem a kegyelemnek a szeretetét, ajándékát, örömét, békéjét és varázsát, amely összeköt most bennünket, mint ahogy most ez a lánc kialakult együtt az eggyé válásban, a kegyelemben.”

Mária:

Ennek reményében most közösen együtt elmondjuk a köszönő, hála, szívből, szeretettel jövő imánkat, ami vezet bennünket a mindennapi élet-útpályánkon. Ezzel köszöntjük, nem csak Jézus Krisztus Urunkat szívünk szeretetének jelenlétével, hanem köszöntjük az Atyát, kinek gyermekei vagyunk. Majdan köszöntjük az Édesanyát, ki szintén elfogadott bennünket, hogy gyermekeivé lehettünk:

„Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.”

„Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen.”

Jézus Krisztus Urunk:

E Feltámadási Fény tündöklő ragyogásának illata, békéje, szeretete, öröme áradjon az Élő Szentlélekkel most reátok. Érezzétek a Fény melegségét, a Feltámadás Fényének örömét, amely most átjárja szíveteket, átjárja egész lényeteket, s ami által érzed, hogy valóban a felmelegedés jelen van, átölelve, érezve, hogy: „Igen, ez a Feltámadás a Fényben ismételten megadta számunkra az Új Életet a kegyelemhez, mert az Élet megtörte a halált, mert az Élet erősebb lett ettől a haláltól.”

És ebből a halálból, e üres Sziklasír mélyéből, ahol csak a ridegség, a hidegség és a sötétség volt jelen, és ez most mind megszűnt, mert a Sír megnyílott, és megjelent benne a Fény melegsége, szeretete, öröme, békéje, és ez árad most mindahhoz és mindazokhoz, akik nyitott szívvel, lélekkel, felkészülve elfogadták.

Ennek reményében érezzétek e Feltámadás ajándékát a kegyelemben, amellyel most teljes lett számotokra a felkészülés a bűnbánat várakozásában a kegyelem ajándékához, amelynek most részesei lehettek e dicső, fénylő hajnal örömünnepében.

Mária:

E öröm ünnepében boldogan és örömmel köszöntünk Téged, ó, Uram, Jézusom, ki már jelen vagy ismét közöttünk, hisz felkészítettél itt bennünket is, ahogy tanítványaidnak mondottad:

— Egy rövid idő, amit még veletek töltök, és egy rövid idő, amikor nem leszek veletek, és nem láttok Engem.

De érezni a szívben a melegség jelenlétét.

Jézus Krisztus Urunk:

És most ez az Élet ismét a Fényben, e dicső hajnalban eljött, hogy megerősítsen, hogy egy rövid idő után újra örömmel és szeretettel itt vagyok köztetek, veletek, és ha lehet, bennetek. Mert ezt tudjátok, rajtatok múlik. Én, Jézus Krisztus Uratok szárnyalok mindazokhoz, akik megnyissák szívüket, lelküket a befogadáshoz. Én most, úgy-e, hogy mondhatom, most itt, előtted állva, testvér: Ha te képes vagy e kegyelem, ajándék befogadására, akkor megnyitod a szíved, s akkor eggyé válhatunk e kegyelem ajándéka által a mindennapjainkban. És akkor könnyebb az élet útján együtt haladni. Akkor már nem csak a szomorúság, és nem csak a bánat ül az arcotokra, hanem ez a dicsőséges hajnal örömünnep mosolya! Ez világítson benneteket a mindennapokban. És akkor tudtok örülni minden új napnak, ahogy ennek a hajnalnak is örültetek, erre a hajnalra vártatok, készültetek, és most érzitek kegyelmének ajándékát a szeretetben.

Ennek reményében köszöntve Jó Jézus Krisztus Urunkat, ahogy mondani szoktátok, és az ének most ismételten szívből, örömmel és szeretettel szóljon, hogy: „Krisztus, virágunk…”13

Vigadjatok!

Ó, Kereszt a Szeretet Keresztjében!14

Mert ezen a Kereszten távozott el az Élet a Testből. De erre a Keresztre, ha feltekintünk, szeretet és öröm övezzen át bennünket. Mert ez a Kereszt lett a mi megváltásunk a mindennapi élet kegyelméhez. Mert ezzel a Kereszttel kaphattuk meg mindazt, hogy ha rátekintesz, ne a fájdalom, ne a bánat, ne a szomorúság, és ne csak a könnyek jussanak eszetekbe és jöjjenek elétek, mert ez a Kereszt a Megváltás szeretete, öröme és békéje. Mert ezzel a Kereszttel valósult be mindaz, amit az Írás megjövendölt, hogy az Emberfia szeretetből Önmagát adja mindazokért, akik hittek Benne, és mindazokért, akik felismerték és követik Őt. És ez a Kereszt adta meg számotokra az Új Élet ajándékát a kegyelemhez. Mert ha ez a Kereszt nem lenne, az Új Élet sem jöhetett volna el felétek és hozzátok. Ezért ez a Kereszt a Szeretet Keresztje, a tündöklésében elevenedjen meg rajtatok és bennetek.

És érezzétek azt, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok erre a Keresztre, mikor már ott voltam, szeretetből mentem, szeretettel adtam oda Önmagam, mert a szeretet így tud megvalósulni rajtatok és bennetek. Mert a szeretetet sem megvenni, sem erőszakolni nem lehet. A szeretet a szívben és a lélekben van jelen, ami által él a tested. És ez a test szeretet nélkül üressé, rideggé és keménnyé válhat, mint a Sírnak üressége, mélysége, félelme, amikor e Keresztről a Testet elhelyezték. De ez a Test ebből a ridegségből, ebből a sötét félelemből feléledt, Új Életet adott, és Új Életet áraszt mindazoknak, akik a jelenben tudnak hinni, bízni, elfogadni tanítását, elfogadni szeretetének kegyelmét, ajándékát, áldását, megérinti a szíveket, és akkor lehetsz teljes, érezheted, hogy: Testvérem, Hozzám tartozol. Én meghívtalak. De a meghíváshoz ajándékot, kegyelmet, Új Életet, szeretetet árasztottam. És akkor tökéletes és teljes lehet az életed, ha ezeket mind elfogadod, és a te életed pedig ehhez a Kereszthez és ehhez a szeretethez szívből átadod. Nem csak mondani — átadni. Eggyé válni. És akkor lehet e szeretetben, e Fény hajnalában is teljes, tökéletes a szeretetében. S akkor ezzel a szeretettel nem csak magadat, hanem mindazokat tudod szeretni, átölelni, akik hozzád tartoznak a szeretteidben, hozzád tartoznak a felebarátban, a testvérben, s akkor ismered már az irgalmasság szeretetének kegyelmét, ajándékát, működését, s akkor lehetsz teljesen boldog, s akkor tudod örömmel élvezni, szeretettel a mindennapi életet, amely mint e dicső hajnallal most eljött számotokra, hogy ez az öröm vezessen benneteket a mindennapokban, mikor egy új nap virrad fel számotokra, amelyet meg lehet köszönni, hogy: „Boldog vagyok, hogy ismét egy új nap, amely megadatott nekem, amelyben élhetek, amelynek örülhetek, és amellyel teljes lehetek.”

Szeretettel és örömmel köszöntünk a Keresztnek.15

Mária 16 :

Most már kezdek látni, de még olyan erős a fény.

Azért mondom, hogy: Jézus feltámadt a dicső hajnalon, a Fény szeretetében!

Akkor köszöntök mindenkit!

---