Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet e mai szép napon, hisz már átléptetek az új napba, amely már nektek, magyaroknak különleges ünnep az ünnepben. Hisz előtte, ahogy a Golgota az úton elkezdődött, jelen volt a Szentolvasó Királynő ünnepe, vagy ahogy ti mondjátok és írva vagyon, hogy Rózsafüzér Királynő ünnepe.

Ma pedig már átléptetek egy új napba, amely már a Magyarok Nagyasszonya ünnepe, vagyis ti, akik már oly régóta jelen vagytok a Szeretet Házában a meghívás részében, ti már tudjátok, hogy ezt az ünnepet a Magyarok Királynőjének kell nevezni, hisz már van nektek Királynőtök, aki elfogadta a felajánló Koronát, elfogadta az országot, a nemzetet, és benne a népet.

De még mégis néha-néha így imádkozzátok: Árva, bűnös magyar népem epedve vár Téged.

Akkor egyáltalán, kérdezem tőletek, hiszitek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, aki most ezt az üzenetet adom nektek e tanításban, és arról tanítottalak benneteket, hogy az Édesanya a ti Királynőtök, amelyet sok nép nem mondhat el magáról. Hisz nektek van egy Királynőtök. A Királynő nem más, mint az Édesanya, aki elfogadta a felajánló Koronát, elfogadta vele együtt a Paláston összehajtva a Jogart és Almát, és vele együtt az egész népet a nemzetben, a magyarságban. S akkor vannak imáitok ― mert most az imáról azért kell beszélni, mert ugyebár azt mondottuk: Rózsafüzér Királynője ünnepe.

A pásztor testvérem a szentmise áldozatában is azt mondotta, a rózsafüzér, az egy nagy fegyver mindazok számára, akik hiszik, és bíznak benne az ima részében.

Akkor kérdezem tőletek, hogy hiszitek és bíztok benne, hogy az Édesanya a ti Királynőtök, a Magyarok Királynője?

Hisz megtörtént most már, nem csak jelképesen a koronázás. Most már a Korona ékesíti fejdíszét a Magyar Koronával, amelyet a földi helytartó, aki akkor Péter utódjaként, úgy neveztetek: a II. János Pál pápa, áldását adta, megszentelve visszatért e nemzetbe, hogy elfoglalhassa a méltó helyet az Édesanya Fején.

És ez megtörtént. De ti, testvéreim, még mindig nem változtok az ima részében. Még mindig olyan boldogan mondjátok: Árva, bűnös magyar néped epedve vár Téged.

Miért vagy árva?

Nincs Édesanyád?

Nincs Királynőd?

Hiszed, hogy van Királynőd?

Hiszed, hogy a magyar nemzet és nép egy kiváltságos nép?

Elfogadod ezeket a tanításokat, amelyeket már évek folyamán megadtam nektek?

Ha elfogadod, akkor próbálj elindulni az ima révén a változásban. Már nem vagy árva.

Hogy bűnös vagy, az egy másik dolog.

De nem vagy árva. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok is jelen vagyok, és különösképpen ennek az országnak a Királynője, az Édesanya. Amelyre ti, a magyar nép, a magyar nemzet boldogan mondhassa: Magyarok Királynője, aki óv, véd, vezet, megmutassa számotokra az utat a kegyelemben.

Ha problémád van, ha bánatod van, oda mehetsz az Édesanyához, és mint te, magyar, oda mehetsz a Királynőhöz! És kérheted az Édesanyát, kérheted a Királynőt, hogy hallgasson meg, és fogadja el, ha kérésed van, ha fohászod van, ha felajánlásod van, és ha úgy érzed e sok elhelyezés után, „most már hálám is van az Édesanyának és a Királynőnek”, aki mindenkor jelen van, s mindenkor figyeli gyermekeit e magyar nép nemzetében.

Hinni és bízni kell e kegyelmi tanításban, elfogadni, és hogy ha már elfogadod, akkor indulj el a változás útján.

Nehéz változni, változtatni, de a tanítás, az jelen van a felismerésben és az elfogadásban. Hogy ki, a nyitottságában, hogyan fogadja el, az a szabad akarat cselekvése részében megadatott számotokra.

Most az ünnep ünnepében átlépünk e hónap tanítására, amely az Evangélium tanításában szól felétek. Hisz jelen van, mint a mai napban, ahogy mondjuk, a sokaság.1 Hisz a régi időben, ha már ennyi ember jelen volt a testvérben, és követte a Názáretit, követte tanítványait, akkor már azt mondták, jelen van a nép sokasága. De ettől többen vagy kevesebben, akkor is azt mondjuk, a nép sokasága. Én, Jézus Krisztus Uratok e nép sokaságának szólottam, ahogy most is szólhatok a jelenlévőkhöz e tanítás részében. De a tanítás, mivel már ismeretes, hisz jelen van, mert Evangélium-tanítás az Élő Evangéliumból, és már az évek folyamán hallottátok. Ezért hát most egy más megvilágításában szólok és tanítlak benneteket e tanításról, hogy úgy-e, mint a mai napot, ha csak nézitek, most a mai napban úgy értelmezem, a Golgota elejével, ahogy elkezdtük. De visszatérhetsz az előtte lévő napra, amikor még boldog voltál, örültél, hisz még csodálatos volt a nap a fénylő napsugárban. De már fel voltál készítve a jelek részében, hogy a mai napban változás áll be, és itt van a hideg, esős idő. Mert láttad, hogy már a Napnak a sugara nincs úgy jelen, nem érzed úgy a melegségét, ahogy előtte nap érezted. Ebből azt mondottátok: „Hideg lesz.”

„Hideg van!” ― pár óra elteltével.

„Eső is lesz.”

Az eső megérkezett.

Mint ahogy a jelek jelen voltak akkor a nép sokaságának a tanítványaim mellett. Hisz azt mondottam, hogy ha lássátok, hogy hideg áramlik a szél fújásával, beborul, akkor mindjárt azt mondjátok, eső lesz. És az eső meg is érkezik, eljön. Később azt mondjátok: „Ó, délről meleg szellő ékezik, hőség lesz.” És a hőség is megérkezik.

Tehát ha tudtok az ég és a föld jeleiből jeleket olvasni, felismerni, elfogadni, akkor ma, szintén úgy mondhatom, a ma ember tanítását e jelekben miért nem ismeritek fel? Miért nem fogadjátok el? Mert most is épp úgy lehet mondani, mint akkor tanítványaimnak és a nép sokaságának, nem csak a farizeusoknak, és nem csak az írástudóknak, hanem ma is mondhassuk még azoknak is, akik azt mondják: „Én vallásos vagyok. Én templomba járok.”

Igen, elmész Atyám házába, részt veszel a szentmise-áldozaton, de az után éled-e ennek a kegyelmének ajándékát? S nem csak azon a napon, hanem a többi napokon is.

Megtapasztaltad-e, hogy valójában milyen ember lakozik benned, a te bensődben?

Valójában ki vagy?

Valójában hiszel-e e felismerő jelek tanításában?

Vagy az az ember vagy a testvérben, akinek ez a példabeszéd-tanításom szól, hogy van ellenséged, most bárkinek mondhatom itt ma a nép sokaságában, hogy ellenségeddel elindulsz, hogy igazságot szolgáltass önmagad számára.

De Én pedig azt mondom neked: mikor elindulsz az úton, igyekezz békességet kötni ellenségeddel, mert ha békét kötsz, akkor nem kell a bíróig menned, vagyis nem hurcolnak a bíróhoz. Mert a békekötéssel eggyé válik a szeretet. A szeretet, amelyről tanítalak, és amelyet ajándékul adtam, árasztottam felétek, mert oly sokszor nem csak a hónapok, hanem az évek folyamán is. De ha mégsem tudsz megbékélni ellenségeddel, vagyis testvéreddel, és elcitál téged, vagy elhúz téged, vagy elvezet, mindegy, hogy mely szót használod, a bíróhoz. A bíró a megítélése részében átad a börtönőrnek. A börtönőr ilyenkor már csak egyet tehet, hogy bezár a börtönbe, mert oda való vagy. És addig ott kell maradnod, amíg minden tartozásodat ki nem, vagy le nem fizeted ― itt ismételten mindegy, hogy melyik szót használod. Rajtad múlik, hogy változol vagy változtatsz. Rajtad múlik, hogy felismered-e tanításomat és a tanítás mondanivalóját e Élő Evangélium részében. Hisz már ezeket megkaptátok, az Élő Evangéliumot. És mégis néha-néha, ahogy mondani szoktátok: „a földi gyarlóságban visszaesek”.

És még ez sem baj. Tehát nem kell úgy elkönyvelni, hogy ez baj vagy nehéz. Mert, ahogy éljük a mindennapi életet, visszaeshetünk a gyarlóságunk, a bűneink, a hibáink és a cselekedeteink révén. Hisz ezt a Golgota-i átélésben is halljátok a jelenben.

De az a nagyobbik kegyelmi ajándék, amikor felismered szíved nyitottságával, hogy: „Talán ismételten visszaestem. És én szeretnék innen kijönni, lépni, cselekedni, és az után pedig úgy élni, hogy Atyámnak és Fiának tetsző életet éljek.”

Mert ilyenkor lehet elmondani azt a jelek felismerésében, a példabeszéd-tanítás, ahogy a bíró felé haladsz, és hogy ha nem kötöd meg szíved szeretetével a megbékélés békéjét, akkor hova juthatsz?

És ilyenkor mondhassuk azt, szeretettel, nincs olyan titok, nincs olyan cselekvés, nincs olyan probléma, nehézség, fájdalom, bánat, szomorúság, amelyek idővel napvilágra ne kerülnének. Hisz lehet, hogy úgy éled életedet, hogy: „Én nem beszélek semmiről, nem cselekszek. Megpróbálom elrejteni a bensőmben, s azt mondom, ó, mélyen van, ezt senki sem tudja, és nem ismeri.”

És ilyenkor mondhatod azt, boldogan: „Igen, Uram, Jézusom, Te, aki megkerestél, megtaláltál, felismertél, és nem hagytál elveszni, Te ismersz engem kívülről és belülről. Te tudod, hogy mi zajlik bennem.”

Lehet, hogy most még mindjárt nem jött fel a felszínre, de idővel feltör, és napvilágot lát, bármit gondolsz, hogy elrejtetted, hogy nem tud senki semmit róla. Ezért kell szeretetben és békében élni és lenni a felebaráttal, a testvérrel, és felismerni a jeleket, azokat a jeleket, ami által haladhatsz az élet-útpályádon a meghívásban.

De figyeljük a tanítás második részét e hónap részében, amely pedig arról szólt, amikor szintén jelen a nép sokaságával.2 Most a sokaságát úgy mondom, ahogy ti ma itt jelen vagytok. És ti szeretettel, örömmel vesztek részt a szentmise áldozatán, az engeszteléseken, a fájdalom, szenvedés Golgotáján, és érzitek mindazt, hogy: „Milyen jó, hogy most mi egyek vagyunk. Tudunk örülni egymásnak, elfogadni egymást.”

És akkor majd jönnek hozzátok is, akikre lehet mondani, hogy farizeusok, ahogy szóltak:

— Sietve távozz innen, mert meg akarnak ölni.

S mondják nektek, kiket sokszor megfélemlítenek: „Sietve távozz innen, mert ide nem szabad jönni, mert ez a hely nem elfogadott!”

És kinek a részében nem elfogadott?

Aki ezeket mondja, meggyőződött?

Utánajárt?

Megnézte, hogy valójában mi történik?

Tanúja volt?

Mert a felebarát-testvérben csak az ilyen tud véleményt mondani, és nem az olyan, aki könnyelműen azt mondja: „Sietve távozz innen, mert ez tiltott!”

Nektek nem azt mondják, hogy „sietve távozz, mert megölnek”, nektek azt mondják: „Sietve távozz, mert tiltott!”

És rájuk is lehet mondani: farizeusok, képmutatók!

Mert ugyan elmentek Atyám házába, imádkoztak, részt vettek a szentmise áldozatán. De mi lakozik a szívetekben?

Én, Jézus Krisztus Uratok, Atyámmal együtt foglalhatunk helyet a farizeusok és képmutatók szívében?

Ez ismételten olyan kérdés, amelyre minden testvérem szíve nyitottságában saját maga válaszoljon.

De Én erre azt feleltem, ahogy most is felelhetem a farizeusoknak és a képmutatóknak:

— Menjetek, és mondjátok meg annak a rókának…

Én azt mondom:

Menjetek, és mondjátok meg mindazoknak, hogy ez a hely áll, több mint 18 éve. Ezen a helyen imádkoznak, még azokért is, akik így beszélnek rólatok. És ezen a helyen sokan érzik a szeretetet, érzik a kegyelmet, érzik a vigasztalást, érzik a felemelkedést. És ez a hely ma még van, holnap lesz, és holnapután. Mert harmadnapra kész leszek, a tanítás így szól. Akkor már nem űzök ördögöt, és nem gyógyítok, hanem elindulok, és továbbállok.

Számotokra még jelen van a ma, a holnap és a holnaputánja.

Hogy utána majd mi történik, arról már időnként hallotok olyan híreket, ami miatt féltek, és meg lehet botránkozni.

De a hírekben az a legfontosabb, hogy ha valóban felismered Jézus Krisztus szavát, az Édesanya jelenlétét, és érzed, hogy Mennyei Atya gyermekeként éled az életet. Mert akkor már nem a félelem vezet benneteket, és a hírek részén nem kell félni, és nem kell pánikba esni.

Hisz, ahogy tanítványaimnak is mondottam, most elmegyek, de még eljövök. És ők is várták az eljövetelemet, de nem az ő életükben jött, és azóta eltelt egy bizonyos korszak, év, évezred, és még mindig azt mondom:

Higgyetek, bízzatok, mert a második eljövetelemben eljövök.

Érezd a szeretetet, érezd a kegyelmet. Érezd a tanítás lényegét, mert a mai jelenben nem azt mondom: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölted és megkövezted prófétáidat.”

Most úgy mondhatom:

Ó, pásztoraim, pásztoraim, kik halljátok szavamat, de nem figyeltek! Ha lehetne, a mai időben is megköveznétek és megölnétek. De milyen jó, hogy ez nem mind rátok van bízva a mai életben és ebben a jelenben! Mert nem ismeritek fel a jelekben az Emberfiát, aki közétek jött, hogy tanítást adjon számotokra.

És most még Én nem megyek el, ahogy akkor mondottam, hogy elmegyek, és nem láttok, és nem jövök vissza addig, amíg nem azt hallom, hogy így szóltok és kiabáltok: Áldott, aki jön az Úr nevében!

Áldott mindaz, aki nyitott szívével felkészülve meghallja a hívásomat, és a hívásban erősen érzi a jelet, és engedelmeskedve eljön az eggyé váláshoz, a szeretethez. És ahogy ma kiválasztott Mária szolga-testvéretek mondotta a beszédében: Köszöntöm testvéreimet, akik a mai napon is elzarándokoltatok erre a helyre. S örülünk egymásnak, szinte már úgy vagyunk jelen, mint egy család. És a családtagok valóban szeretik egymást, egymásért tudnak imádkozni, engesztelni, felajánlani, kérni.

És Én azt mondom számotokra, imádkozzatok most még mindazokért, akik már jelen voltak e helyen, hallották hívásomat, örültek, örvendeztek, kapták a kegyelmet, de ismételten hagyták, hogy ellankadjanak, langyossá váljanak, és hallgattak mindazokra, akit farizeusnak és képmutatóknak lehet nevezni. És akkor ilyenkor kizökkentik a saját egyensúlyából, már nem érzi, hogy biztos talajon és talpakon áll. És a kételyben tétovává válik, és nem tudja, mitévő legyen a mindennapi életben, a meghívásban, a Fény útján, a haladásban.

Most a mai napon küldöm felétek áldásomat, hogy ti is ismerjétek fel a jeleket, fogadjátok el a jeleket, a jelek szerint éljetek, és hogy ha szükséges, változzatok és változtassatok, és érezzétek a tanításnak a szeretetét, kegyelmét, ajándékát a mai nap ünnep részében, ami árad felétek kiválasztott Mária szolga-testvér keze által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme óvjon, védjen, vezessen, és mutassa meg számotokra az utat a felismerésben. És hogy ha már elindultál, a Fényben haladjál rajta.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Esztendőkben többször történik meg számotokra olyan kegyelmi ajándék, ami különösképpen néha kötődik e csodálatos ünnephez, és az ünnep ma számotokra, hogy jelen a Rózsafüzér Királynéja, és jelen a Magyarok Nagyasszonya. A Magyarok Nagyasszonya ünnepén ma ezen a helyen ismételten Én, Jézus Krisztus Uratok áldásomat árasztom mindarra, ami ma nálatok van, testvéreim, rajtatok, kezeitekben, táskáitokban. De áldásomat adom a kis boltra, amelyet ti csak úgy neveztek, ahol megvásárolhassátok a kegytárgyaitokat. A szentolvasókra, képekre, imákra, könyvekre, amiből lelkiekben épültök és erősödtök, ami által lelkiekben megerősödtök az ima révén.

És ma Mária testvéremet különösképpen kérték, e házi kis oltár elhelyezésének áldását. Így most ma minden részesüljön e Nagyasszony ünnepének áldásával — de a Nagyasszony a Magyarok Királynője megszólításában. Hogy érezd a Fénysugárt, érezd szíved melegséget, érezd a kegyelmet, és érezd, hogy „ma részesülhetek úgy az áldásban”, ahogy néha pásztoraimat megkéritek, hogy most e kegyképet, e szentolvasót, e szobrot, ami jelképezi talán épp Engem, Jézus Krisztus Uratokat vagy Édesanyámat, ahogy mondani szoktátok, a Boldogságos Szent Szüzet.

Érezzétek, hogy ma Én, Jézus Krisztus Uratok ajándékozlak meg benneteket e áldással.

Megáldom ma mindazon testvéreim áldanivalóját, szentolvasót, kegyképeket, piciny szobrokat és mindazt, amit magatokon hordotok, és mindazt, ami által utaztok, és táskáitokban van jelen, mert ez által erőt merítetek a mindennapi ima részén a szentolvasók által. Lelkiekben gazdagodtok az olvasással, a kegyképpel való imákkal, érzitek a felajánlásokat, a felajánlásokra a meghallgatást és a kegyelmet.

Fény áradjon felétek otthonaitokban, a kis saját oltárotokon elhelyezett szobrok, ami most a Fényt elfogadja, és majd otthon árassza számodra mindazt, amire szükséged van, amikor talán elhelyezed imádat, kérésedet, fohászodat.

És végül mindazt, ami jelen van ezen a helyen a kis kegyboltban, amit vásárolni szoktatok, hogy áldással térjen hozzád, feléd, otthonodba.

És ez a Fénysugár kössön össze benneteket, hogy az engesztelő ima részében a szentolvasókban hányszor és hányszor egyek vagytok, még akkor is, ha pont nem itt ezen a helyen, hanem lélekben próbáltok eggyé válni otthonaitokban a szeretet, kegyelem részében.

És most így áradjon áldásom fénye, sugara a mai megáldott jelen lévő kegy-részeitekre ― hisz ismételten nem sorolom fel, ti már érzitek, lássátok és tudjátok, hogy mire van szükségetek e kegyelmi áldásban.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek mellé most, mintha szórnám nektek a szenteltvizet, ahogy pásztoraim az áldás részében teszik. De Én most nem szenteltvizet, hanem Fényem sugarát árasztom a szenteltvízben felétek, hogy mindenki kapjon egy kis csöppet, és érezze e csöpp melegségét, szeretetét, kegyelmét a felajánláshoz, a felajánlásban, a meghallgatásban, a szeretetben, a mindennapokban, hogy hű testvérként a felismerésben így haladsz a meghívott küldetés, követés részén az úton.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm a mai napon testvéreimet, mindazokat, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban egyre többen és többen engedelmeskedtetek.

De köszöntöm azon testvéreimet is, akik a hívást szintén meghallották, de nem tudtak megjelenni, de lélekben vannak jelen, kísérték el kiválasztott szolgát a testvérben a fájdalom, szenvedés Golgotáján.

A mai napon e ádventtel megkezdtétek már az új évet a golgotai átéléssel. Hisz ma nem azt a tanítást adtam nektek, hogy a pusztában kiáltó hang vagyok, hisz arról már a tanúságtételben a tanításban megtapasztalva részesei lettetek. Így a mai napon egy olyan Evangélium-tanítást emeltem ki, ennek a hónap tanítását, amely szintén nem ismeretlen előttetek. Hisz ma az első tanítás a követésről szól. Hisz abban az időben, akik követtek, azokhoz szólottam, hogy:

― Jöjjetek Hozzám mind, kik elfáradtatok és terhek alatt görnyedtek. Jöjjetek, hogy felüdítselek titeket, mert az Én igám édes, és az Én terhem könnyű.1

S erre vannak testvérek, akik azt mondják, a saját szavatokat felismerve: „Hát, ha ez könnyű, akkor mi lehet a nehéz?”

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok a küldetés, követés részében megadtam számotokra is a meghívást a felismerésben. És hogy ha a felismerést elfogadtad, eggyé válsz vele, elindulsz az úton, az úton vannak megpróbáltatások, nehézségek és fájdalmak. Ezek a terhek lehet, hogy görnyedést hoznak számodra, de ebből a teherből ki tudsz egyenesedni, erőt meríthetsz, és felüdülést nyerhetsz. És a felüdülés részében érzed, hogy a kegyelem az Élő Evangélium részében így van jelen rajtatok és bennetek.

Mert, úgy-e, mit mondok mindazoknak, akik követtek?

Kitárom feléjük, szinte, a Kezeimet a Karjaimban, és szeretettel szólok:

― Jöjjetek Hozzám mind, kik elfáradtatok és terhek alatt görnyedtek.

Én meghívom ilyenkor minden testvéremet, aki már a követésben elindult. De hogy a követésben hogyan szeretne haladni, és mit ismer fel, mit fogad el a szabad akarat cselekvése részében, hogyan változtassa meg a tanításban azokat a tanításokat, ami alapján saját magát is fel kell ismerni, el kell indulni, és saját magában is el kell kezdeni a változtatást. Mert akkor érzed a felüdülést. És érzed, hogy már ez a teher a küldetés, követés részében nem is nehéz, nem is fáradtságos, hanem szinte a szeretet, öröm kegyelme részén tudsz elindulni az úton, ahogy valamikor a kezdetek folyamán azt mondottam, mikor meghívtalak benneteket:

Lesznek megpróbáltatások és nehézségek. Ne úgy képzeljétek el, hogy ráléptek, mint egy szőnyegre, amelyen csak szépen végigsétálsz, és úgy érzed: „Ah, milyen könnyű ez az élet! Hisz nincs is neki súlya a teherben!”

Igen, vannak ilyen szakaszok az élet folyamán. De az élet folyamán nem csak ilyen szakaszokból merítünk erőt és élünk, hanem néha a teher, ami alatt úgy érzed, hogy görnyedsz. Hát a terhet vehessük saját magad keresztjének is. A küldetés, követés részében, a meghívásban elfogadtad saját keresztedet. Elindulsz az életútpályádon e küldetés, követés részében a kereszteddel. De ez a kereszt egyre nehezebb, egyre fájdalmasabb, úgy érzed, hogy már roskadozol, botladozol, és szinte — ennek a tanításnak a szavát —, hogy görnyedezel.

De ilyenkor sem szabad kétségbe esni, ilyenkor sem szabad engedni a félelmet, hogy erőt merítsen rajtad, hanem ilyenkor is meg kell nyílni a felüdüléshez, a kegyelemhez. És hogy ha ezeket mind-mind meg tudod tenni, és már benned él a felüdülés kegyelme, akkor ez által változhat ez a megpróbáltatás, ez a nehézség, ez a fáradtság, ez a görnyedés. És akkor azt mondod: „Ó, Uram, ha Hozzád tartozom, ha ismersz engem, én ismerlek Téged, szeretlek, bízom és reménykedek Benned. Tudom, hogy bátran fordulhatok Feléd és Hozzád.”

Akkor már ez mind édessé válik, szinte, mint a méz, amelyet magadhoz veszel. És különbséget tudsz tenni, hogy valójában mi zajlik rajtad és benned. És ha már édessé válik, mint a méz, akkor az élet örömét is érzed szívedben, lelkedben, és akkor azt mondod: „Igen, Uram, bíztam Benned. Hozzád tartoztam. Követtelek, mert a követésben megfigyeltem a tanításodat, felismerve és elfogadva eggyé váltam Veled, és már nem fáradok, nem csigázok, nem görnyedek, nem szomorkodok, nem félek, hanem már Veled együtt haladok a küldetés, követés részében. És akkor boldogság ölel át a szeretetben. És akkor már boldogan mondom: Igen, Uram, Hozzád jöttem, mert Te meghívtál, hogy: »Jöjjetek Hozzám mind, kik elfáradtatok. Jöjjetek Hozzám mind, kik görnyedtek, mert Én felüdítelek és megajándékozlak benneteket e édes kegyelmi ajándék-teherrel a szeretet részében, az elfogadás, megtapasztalás eggyé válásával.«”

S akkor már boldogan érted azt a tanítást, ami ez után jött, s ez után lesz jelen ennek a hónap tanításában, hogy abban az időben így szóltam a zsidókhoz és az írástudókhoz:

— Ti Jánoshoz mentetek, hogy meghallgassátok?2 Hisz már nem a pusztában kiáltó hang, hanem aki azért jött most már hozzátok, hogy igazságot tegyen az emberiségről.

És mikor ezeket mind megtette, akkor jelen van számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok valójában miért vagyok itt, és miért jöttem? Éntőlem milyen igazságot vártok az emberiség részében?

Én nem azért jöttem, és nem igazságot teszek. Én azért vagyok, mert Engem az Atya küldött. De János Előttem volt a hírvivőben. Ő tanúságot tett az emberiségnek az igazságról. És mikor a tanúságtétel megelevenedik előttetek, akkor megjelenik számotokra a fény, és jelen a fénysugár.

Íme, nézd a gyertya fényét. Annak is van sugara, és ha oda teszed a kezed, még érzed a sugaraknak a melegségét a szeretet kegyelme részében. De ebből erőt lehet meríteni, és nem csak gyönyörködni ideig-óráig, hanem felismerni és hinni benne, hogy ez a fény, a világosság sugarának kegyelme ajándék számotokra a tanúságtételben. Mert Én azért jöttem, mert az Atya küldött. És Én nem teszek úgy tanúságot az igazságról, hanem a tettek tanúskodnak Rólam, amelyek végbemehetnek rajtatok és bennetek. Mert adtam számotokra a meghívást a felismerésben, az elfogadás küldetés-követésében. Adtam számotokra a fényt a világosságban az elinduláshoz. Adtam számotokra a szeretet, irgalmasság kegyelmét. Adtam számtokra az öröm kegyelmének ajándékát a családhoz. És ezeket mind-mind összeköti számotokra a béke a nyugalom kegyelme részében. Mert akkor valóban várhatod, ahogy a zsidóknak is mondottam, hogy Én nem teszek tanúságot Önmagamról. De azt mondhatom nektek, hogy ha elindulsz a küldetésben és a követésben, és hogy ha elfogadod a tanításom a tettekben, a megtapasztalásban, akkor üdvösséget is nyerhettek a szeretet, kegyelem részében.

És hogy ha ezek mind-mind már jelen vannak a tettek tanításában, akkor valóban azt mondhatod: „Igen, Uram, már hiszek és bízom Benned, mert valóban nem a tanúságtételről van szó az emberiség felé, hanem a tetteket ismerem fel a kegyelmek ajándéka részében, amellyel megajándékoztál, hogy erőt merítve a felismerésben, az elindulás részében haladhassak.”

És hogy ha ezek mind-mind bennetek vannak, akkor már haladtok e hónap tanításával egészen közel a Szeretet ünnepéhez. Ahhoz a Szeretet ünnepéhez, ami által az ádventben, e várakozásban szinte ti is mondhassátok: „Fellángolt a szívünk e ádvent várakozásában, mert oly sok a kegyelem, a szeretet, az ajándék, hogy szinte öröm járja át szívünket, lelkünket. És már boldogan énekelhessük mink is, hogy Mária elindul az úton a hegyek között, s fák, virágok lengedezve köszöntik e Máriát, ki elindul Júda egyik városába, hogy köszönthesse Erzsébetet.”3

Hisz hírül kapta, hogy gyermeket fogant. És mikor betér e házba, illően köszönti Erzsébetet. És mikor hallja e csodálatos köszöntőt, a magzat a szíve alatt felujjong, és boldogan mondja:

— Honnan van az, hogy az én Uramnak az Anyja jön hozzám?

És ezt hogy értékelitek a felismerésben?

Hogy Én, Jézus Krisztus Uratok most itt, ezen a helyen is jelen vagyok, mert eljöttem közétek, mert az egyszerűség szeretetében Édesanyám, ki ez a Mária, Ő is elmehetett meglátogatni idős rokonát, ki gyermeket fogant.

És a két asszony találkozása egy csodálatos kegyelem az örömben, az új élet jelenében, mert mind a két asszony gyermeket fogant. S mind a két asszonynál a Magzat örömében felujjong e köszöntés hallatán.

Mert így tudunk készülni a Szeretet ünnepére, arra az ünnepre, ami által érezzük a kegyelmet, az ajándékot, a fényt a világosságban, a szeretetet, az örömet, a békét. Mert akkor boldogan mondjuk: Megnyílott a szép Mennyország, majdan viráglomb is lengedezik, így köszönti Máriát.

S akkor boldogan átéled: A hideg, zord éjszakában Betlehemnek pusztájában Földre szállt a Szeretet. Az a Szeretet, ami most hozzátok is eljöhet, és megszülethet itt szívetekben és a lelketekben.

És felismerted a meghívást a követés küldetésében, felismerted a fényt, ami által éled életed a mindennapokban, és nem csak ideig-óráig, és már boldog vagy, hogy te is átélheted e két asszony szeretetét, örömét, kegyelmét, ajándékát, az új élet ujjongását.

És ha ezek mind-mind benned vannak, akkor érzed valóban szeretetteljesnek a szeretetteljes ünnepet, amelyre most e várakozásban nyitott szívvel felkészülve felkészülünk, hogy el tudjuk fogadni, újra élhetünk, erőt merítve, haladva a mindennapi élet-útpályánkon.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom, amelyet ma nem kimondottan e tanúság tanításával adom számotokra, hanem ma az ádvent örömfényét tükrözöm reátok.

Íme, nézd lelki szemeiddel, szíved szeretetével ádvent koszorúját.

Ó, eljött számunkra e csodálatos ünnep az ádventben!

Ó, ádventi koszorú, milyen szép vagy! Hisz ha reád tekintek, átölel téged a reménység a zöld színében. Elhelyezem rajta a négy gyertyát.

Ó, ádventi koszorú, a reményben fényt árasztasz az első gyertya meggyújtásában. És ez a fény világosságot nyújt szívemnek, lelkemnek.

De ahogy tovább nézem e átölelő reménységet a zöld koszorúban, rávetítem szememet a második gyertyára, amely már a szeretetet tükrözi a fényben a világossághoz. És már a remény egyre nagyobb szívünkben, lelkünkben, egész lényünkben.

Ó, te, szép ádventi koszorú! Már két gyertya világít a fényben. Egyre nagyobb a világosság, s egyre jobban érzem a reménynél a szeretetet, egyre jobban érzem a melegséget.

És akkor szemeimet rávetítem a megkülönböztetett harmadik gyertyára. A harmadik gyertya e zöld reménységében az öröm-életet nyújtja. Hisz ez az öröm az örömet sugározza, hogy a reményben, a fényben, a szeretetben öröm lakozzék szívünkben, lelkünkben, ami által egy kicsit érezzük az öröm boldogságát. És a fény is már jobban világít számunkra, mert szinte ez a fény beragyogja az egész Szeretet Házát. Érzem a fény melegségét.

És ebben az ádventben már egyre több kegyelem, ajándék társul szívemhez, lelkemhez.

De még mindig nem feledkezem el e ádvent öröm-koszorújáról. Hisz megnézem szemeimmel a negyedik gyertyát, amely meggyullad a békesség jelében, a fény világosságában. És ahogy átöleli ez a négy fény ezt a reménységet, így ölel át bennünket ennek a fénynek meleg sugara, és erőt ad. Mert táplálkozhatok nem csak szemeimmel, hanem lelkemmel a fényből, a világosságból. Szívembe zárom, és már érzem, hogy a szeretet hogyan van jelen szívemben, lelkemben, hogyan élek ezzel a szeretettel, és hogyan árasztom mindazoknak, akik tőlem várják e szeretetet. És már öröm, mosoly és boldogság elevenedik fel rajtam és bennem, mert az öröm fénye szinte szikrát szór szívünkhöz, a lelkünkhöz. És el tudom fogadni nem csak önmagam, hanem szeretteimet, felebarátaimat a családban, a testvérben. És az öröm gyertyája már a családokért ég, hogy egyek lehessünk, ha eljön számunkra majdan az ünnep. De még meggyúlik a nyugalom, a béke gyertyája a kegyelemben. S akkor érzem teljesnek az ádvent várakozását, hogy ennek a gyertyáknak, ha a négy gyertya fénye eggyé válik, milyen nagy láng alakul ki előttünk. És ez a fény, ez a láng, ez a melegség vezet a teljes ünnephez, a szeretet-élethez. Mert már érzem, hogy valóban a szeretet-élet, amely megelevenedett az éjszaka Betlehem pusztájában. S ez az Élet, amely értünk él, és nekünk adja és árassza az Élet fényét, szeretetét, örömét, békéjét a mindennapokban.

És így áradjon reátok most áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek gyullassza szívetekben, lelketekben, egész lényetekben e ádvent fényét, és mutassa meg a fény ragyogását a mindennapi életben, hogy hogyan és miképpen kell élni, elfogadni egymást a testvérben, a felebarátban, a családban, a szerettek és az ismerősök körében, hogy „valóban testvérek legyünk ezzel az Élettel, amely ismételten eljön hozzánk az ünneppel”, hogy teljes legyen az ünnep fénye a kegyelemben.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon e új esztendőben, akik meghallottátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedtetek.

És köszöntöm mai napon mindazokat, akik ma lélekben kísértétek el a fájdalom, szenvedés Golgotájára kiválasztott Mária testvéremet, hogy eggyé válhassatok a szeretetben.

Köszöntelek benneteket, hogy áradjon reátok e új év fénye, szeretete, öröme és békéje, mert a mai napon a bölcsesség szeretete elevenedett meg rajtatok és bennetek. Hisz a csillag megjelenésével eljöttek a bölcsek a Legnagyobb Bölcshöz, hogy hódolhassanak. A hódolat szeretetét hozták el az ajándékaik mellett, hisz a Gyermeknek az évek folyamán sok szüksége lesz aranyra, tömjénre, mirhára. Hisz így mondjuk a tanítást az ének- és a jelenlétben.

De Én ma, Jézus Krisztus Uratok így köszöntelek benneteket: Elmúlt egy év, amely egy kissé talán nehéz volt, talán fárasztó, tele volt örömmel, tele volt szeretettel. Az évre megpróbálunk most már úgy emlékezni, de az emlékben csak a megfogó, szeretetteljes kegyelmek elevenednek meg rajtad és benned. De elmúlt az esztendő, és mégis itt vagyok, hogy köszönthesselek e szeretet jelenlétével. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztottalak és meghívtalak, mert szeretlek téged, és te is szeretsz. A szeretettel felismered az utat, a szeretettel elindulsz az úton, és az angyal azt súgja majd néked: „Ne félj, gyermek! Ne félj, testvér! Bízzál, higgyél e szeretet kegyelmében.” Mert ez a szeretet ölel át e elmúlt esztendőből, hogy átvezessen az új esztendőbe, és így várhatod szíved nyitottságával azt a felemelő szeretetet, amelyre szükséged van a mindennapi életben, a mindennapi élethez. Hisz így meg tudod érteni, mi a tanítás mondanivalója, a felismerése és az elfogadása.

Így most térjünk át e hónap tanítására. Hisz most már, a ti szavatokat használva, szinte visszazökkenünk a hétköznapokba, hisz elmúltak az ünnepek, amelyek oly gyorsan tovaszálltak. De az ünnep kegyelme, fénye, öröme, békéje, szeretete, az épp úgy benned élhet most is, ha szívedbe zárod, és megpróbálsz vele együtt élni, akkor a visszazökkenés a hétköznapokban is másképp van jelen előttetek. Akkor talán felismered e hónap tanítását, most már az ünnep után. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok, a Lélek erejével eltelve elindulok Én is, hogy járjam a Számomra is kijelölt utat.1 Hisz bevonulok, először mondjuk azt, Kafarnaumba. Részt veszek a zsinagógában, hogy szólásra emeljem Ajkamat. Sokan hallgatnak és figyelnek. De ez után elmegyek oda, ahol nevelkedtem, ahol mindenki ismer, és az ismeretség révében most Én, Jézus Krisztus Uratok olvasásra jelentkezem, és az olvasásban is pont azt a tekercset kapom, hogy felolvassam mindazt, ami ott jelen van, amit észrevettem, s ami Szemem előtt megjelent, hogy ma beteljesedik az Írás az Úr Felkentjében, aki azért jött közétek, hogy a szomorúakat megvigasztalja, hogy a foglyoknak szabadságot hirdessen, hogy a szegényeket megerősítse, és elmondja számukra a tanításban, hogy eljött az Úr esztendeje, a hit, a szeretet bizalmában érezd a kegyelmet. Érezd a tanítás mondanivalóját, hogy a jövendölés beteljesedik e Írás jelenlétével. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok ez után majdan megkezdem működésemet. Kiválasztom Magam mellé tanítványaimat, és most már tanítványaimmal együtt elindulok az úton.

És ismét jelen Kafarnaumban Péter házánál, aki még ekkor Péter. És mivel sokan tudtak róla, érkezésünkről, sietve oda érkeztek. Oly sokan összejöttek! De a rokonok is tudomást szereztek érkezésünkről, ők is sietve, hogy oda érkezzenek. De nem azért, hogy hallgassanak, de nem azért, hogy elfogadjanak, de nem azért, hogy felismerjenek! Hanem csak azért, mert a szóbeszéd az, hogy:

— Eszét vesztette. Ha már eszét vesztette, akkor vigyük el, ha másképp nem megy, erőnek erejével.2

Úgy-e, most, ha visszamegyünk a kezdet múltához, amikor kiválasztott Mária szolgát is meghívtam az útra a kiválasztásában, még a családjában, a családi rokonságában is többen és többen kételkedtek. Talán ők is már használták még ezt a szót is: „Talán egy kicsit bekattant. Talán egy kicsit megbolondult. Majd a hülyeségét el kell hagyni, hogy ismét önmaga lehessen.”

De ez a „hülyeség”, ez a „bekattanás”, ez nem távozott el.

Ez megmaradt, kifejlett, és a bölcsességében tud hozzátok szólni a tanításban.

És így van jelen a harmadik tanítás, ami ismételten arról szól, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok tanítványaimmal, akiket már elküldtem. És mikor visszaértek, örömmel beszámolnak mindarról, hogy mi történt, és hogyan cselekedtek, és hogyan fogadták el őket, és hogyan hallgattak. A hír gyorsan elterjedt, és sokan jöttek a közelgő városokból. Olyan nagy lett a nyüzsgés, forgás, jövés-menés, hogy még enni sem volt idő. Így szólok hát tanítványaimhoz:

— Jöjjetek, menjünk ki a pusztába, egy kietlen helyre, hisz szükség van nektek is egy kicsit a pihenésre. És majd együtt leszünk.

A tanítványok boldogan fogadják e szavakat, sietve bárkába is szállva, hogy el is indulhassunk. De vannak ám figyelők és szemfülesek, akik meghallották, hogy miről is beszélgetünk, és hova akarunk menni. Ők is elindultak, és még beszéltek róla, hogy még többen és még többen jöjjenek. És mikor oda érve, mielőtt kiszállunk a bárkából, megjelen Előttem a nagy tömeg, kik szomjasak, kik éhesek az Igére, az Isten tanításának szavaira a felismerésben. Megesik rajtuk a Szívem, hisz:

— Ti olyanok vagytok, mint a pásztor nélküli juhok.3 Én, Jézus Krisztus Uratok leszek most a Pásztorotok, és elkezdelek benneteket tanítani.

S ezt a tanítást már ti is ismeritek, hisz számotokra is már megadtam:

Én, Jézus Krisztus Uratok leszek a Pásztorotok. Először kiválasztott Mária szolgámat tanítom, és az után általa benneteket is, hogy elinduljunk közösen az úton.

De mellette mindig küldtem számotokra megfelelő pásztort, aki elfogadott benneteket, aki nevelt és terelgetett Felém és Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz.

És ma is van pásztorotok, aki szintén elfogadott benneteket e Közösség részében, elfogadta, hogy ő a ti pásztorotok, és boldog ennek a megszólításnak, hogy: „Én is egy kicsiny pásztor lehetek ebben a Közösségben, hogy szolgálhatok. A szolgálatban elfogadom mindazokat, akik hozzám jönnek, és felkeresnek, talán egy lelki vigaszért, talán egy beszélgetésért, talán egy szentségért, talán egy feloldozásért, talán egy erőért.”

Hisz minden testvér e jelenlétben talán másért keresi fel a pásztort, mert a pásztorra szükség van, hogy ti már ne legyetek pásztor nélküli juhok. Ti örüljetek, vigadozzatok, szeressétek egymást, mert jelen van nektek és számotokra a Legnagyobb Pásztor, Én, Jézus Krisztus Uratok. Jelen van számotokra az a pásztor, akit elküldtem számotokra, és aki elfogadott benneteket. És jelen van számotokra kiválasztott Mária testvér, aki ismételten tanítást nyújthat számtokra a mindennapi életben, a mindennapi élethez, hogy szeretettel és örömmel így járjatok a mindennapi élet-útpályátokon.

És e tanítás ebben a hónapban így szól felétek, hogy ti felismertétek mindazt, ami a tekercs által ma megelevenedett előttetek, hisz Én, az Úr Felkentje azért jöttem, hogy szeretetet árasszak a Szeretetből. Szeretettel jöttem, hogy tanítsalak; szeretettel segítsek mindazoknak, akiknek szükségük van a segítségre, hogy felismerhessétek mindazt, ami e tanítással számotokra megelevenedett a mindennapokhoz, hogy „hogyan és miképpen ismerjem fel a tanítást, hogyan és miképpen tudjam elfogadni, szívembe zárni, eggyé válni vele a mindennapjaimban”.

Majdan örüljetek, hogy ti nem azok vagytok, akik nem fogadjátok el a kiválasztott Mária testvéremet, ti nem mondjátok rá, hogy őt is el kell vinni, mert talán eszét vesztette, és azt sem tudja, miről beszél, mit tanít. Ti nem azok a testvérek és azok a rokonok vagytok, akik így gondoltok e tanításra. Ti már a tanítást megértettétek, felismertétek, elfogadtátok, élővé vált bennetek, és így már elfogadjátok, ha pásztor testvérem szól felétek és hozzátok. És elfogadjátok, ha kiválasztott Mária testvérem szól felétek és hozzátok talán a tanítással, talán a felismeréssel, talán az elfogadással, a kegyelem ajándék-részével a mindennapokban, hogy érezzétek, hogy nem vagytok egyedül, és nem vagytok magányosak, hanem éljen bennetek a hit, a szeretet, az öröm békéje, amelyet megmutat számotokra a fény a ragyogásában. És ha már a fény megmutatja számotokra az utat, akkor már örömmel és szeretettel tudtok haladni rajta. Mert addig nehéz, amíg fel nem ismered önmagadat, fel nem ismered a fényed sugarát, s fel nem ismered azt az utat, amely előtted jelen van e fényben. És ha már ez mind-mind megtörténik, akkor még egy kicsit nehéz. De ha már biztos lépéssel, ha csak egy lépéssel rálépsz az útra, és úgy érzed: „Ó, ez az út az én meghívott utam! Most már a másik biztos lépéssel is rálépek, hogy pontos, biztos lépésekkel haladjak a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

Ebben az új esztendőben, amelynek küszöbén most már átléptetek, és már a küszöbön túl vagytok, az elindulás, most már csak a haladás legyen meg számotokra a mindennapokban szívvel, szeretettel, lélekkel és egész lényeddel a mindennapokban. És érezd a tanítás örömét, érezd a tanítás békéjét. Érezd a tanítás fényét és szeretetét a kegyelemben. Mert ha ezek mind-mind jelen vannak rajtad és benned, akkor valóban biztosan felismerve önmagadat, nem csak elindulsz, hanem haladni is tudsz a meghívott élet-útpályádon a mindennapokban.

És akkor már nem érzitek azt, hogy „pásztor nélküli juhok vagyunk — mi már boldogan, örömmel és szeretettel mondhassuk, hogy van nekünk Pásztorunk, a Tanítónk, ki a Legnagyobb; de van nekünk egy földi pásztorunk, aki elfogadott, aki szintén tanít, szolgál és jelen van, hogy bárki bátran és szeretettel hozzá mehet a mindennapokban, a mindennapokhoz”, ha úgy érzitek, hogy szükségetek van ebben az új esztendőben is.

Ennek a hónapnak e öröm-, szeretet-tanítása áradt ma reátok, és most nyitott szívvel és lélekkel felkészülve, hogy részesülhessetek újévi áldásból, s abból az áldásból, ahol még az ünnep fénye, melegsége, szeretete, öröme jelen van, hogy bennetek erőt adjon. Így most ismételten arra kérlek, majdan összefogjátok kezeiteket, hogy érezzétek ma újévi különleges áldásomat. A földi pásztor testvéretek, akit adtam számotokra, ma itt van. Most eggyé válik Velem e kézfogásban, hogy ő is szívébe zárja áldásom szeretetét, örömét, békéjét, hogy a fény ragyogása megadja mindazt, mire szükségetek lesz és szükségetek van ebben az új esztendőben.

Nincs szükségetek a kézfogásra?

Vagy már biztosak vagytok önmagatokban? Kérdezem!

De mielőtt még az áldást adom nektek, látom szíveteket a nyitottságban, hogy készültök a kegyelemhez. Ezért azért megörvendeztetlek benneteket, hogy ez az esztendő is egy kissé nehezebb lesz számotokra. De nem kell félnetek, nem kell csüggednetek, nem kell szomorúvá válnotok. Ahogy az elmúlt esztendőben is veletek voltam, fogtam kezeiteket, és ha szükségetek volt a jelenlétemre, és hogy ha megnyitottátok ajkatokat, megnyitottátok szíveteket, és kértétek, hogy: „Uram, Jézusom, légy jelen, mert szükségem van Reád, hogy érezzelek.” Akkor Én, Jézus Krisztus Uratok, higgyétek el most e szeretet jelenlétében, hogy meghallottam hívásotokat, és siettem segítségetekre. És a nehézségből, ha kellett, így megráztalak, kiemeltelek, hogy ne félj, és ne csüggedj. És oly módon nyújtottam számotokra segítséget, amikor már úgy éreztétek, hogy: „Ez nem igaz! Ezt talán már el sem lehet fogadni. El sem lehet bírni, hogy mi minden vesz körül bennünket!”

De ha megnyitottad szívedet, megnyitottad ajkadat, és a kérő szóval őszintén Felém fordultál, Én, Jézus Krisztus Uratok meghallottam a segélykéréseteket, és segítségedre siettem.

Most ne úgy képzeljétek el a segítségnyújtást, hogy most így fogom a kezeket, és érzitek a melegség-jelenlétet, hogy itt vagyok köztetek.

Én, Jézus Krisztus Uratok talán Fényem sugarának melegségét árasztottam, talán egy testvér által nyújtottam segítséget, talán egy tanítás által, talán egy tanítás áldásával, talán egy felemelkedéssel, talán egy átöleléssel. Hisz minden testvérem másképp és másképp élhette meg az elmúlt év jelenlétet a segítségnyújtásban, a szeretetben, az örömben, a békében, mert a fénysugár, azt soha ne engedjétek, hogy kimúljon szívetekből és lelketekből. És akkor érzitek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok valóban jelen vagyok és segítséget nyújtok akkor, amikor úgy érzitek, hogy: „Talán most már nem bírom tovább. Talán most itt van a vég, és elveszem.”

És Én akkor lehajolok hozzátok, és felemellek a magasba, hogy érezd, hogy önmagad vagy.

Ennek reményében készítelek fel benneteket most e új esztendő küszöbén, hogy érezd jelenlétemet, érezd Fényem melegségét, sugarát, érezd a szeretetet, az örömet, a békét, amely teljessé válhat rajtatok és bennetek. S ez új esztendőben áradjon reátok áldásom a szeretet, öröm, béke jelében.

Árasztom felétek Fényem sugarát, hogy ti is felismerhessétek saját fényetek csillagát, különösképpen akkor, amikor magányos vagy, különösképpen akkor, amikor szomorú vagy, különösképpen akkor, amikor úgy érzed, hogy betegség ölel át, és különösképpen akkor, amikor úgy érzed, hogy összecsuklottál, és nincs már erő. Ilyenkor te is ismerd fel saját fényed csillagát, ahogy felismerték a legegyszerűbbek, a pásztorok, először a fényt, majdan az angyalszót, amely hírül adta érkezésem. És nem kételkedtek, útra keltek. Amikor felismerték a bölcsek a fény csillagát, nem kételkedtek, bátorsággal útra keltek.

Bennetek is ez a felismerés és ez a bátorság adjon erőt a mindennapokban, a mindennapokhoz e új év küszöbén, hogy ebben az új évben, ahogy most együtt vagyunk, összefogtuk láncban kezünket, érezzétek Fényem sugarát, a melegséget, hogy átölellek, mert szeretlek benneteket. És ti is Felém árasszátok saját szereteteteket a kegyelem ajándéka részében. És akkor, ha így egyek tudtok lenni a felebaráttal, a testvérrel, a pásztorral, kiválasztott Mária szolgával a testvérben, akkor nincs miért félnetek, kétségbe esnetek, mert akkor érzitek, hogy: „Igen, Uram, biztosan számíthatok Reád akkor, amikor a legnagyobb szükségem van ennek az új esztendőnek bármely napján, óráján vagy szakaszán.”

És most így áradjon reátok Fényem sugara a szeretet, öröm békéjében. Töltse be szíveteket, lelketeket, egész lényeteket, és ez által érezzétek a kegyelmet.

Most pedig fogadjátok pásztor testvéremmel együtt kiemelkedő újévi áldásunkat.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme a Fényben áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, érezzétek ezt a csodálatos kegyelmi ajándék-áldást ennek az esztendőnek bármely napján, hónapján, szakaszán, és különösképpen akkor, amikor a legnagyobb szükségetek van a mindennapokban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

[1] Ezen a napon a Golgota előtti első ajándék-tanítás a következő volt: Jézus Galileába megy (Lk 4,14—15), valamint: Jézus a názáreti zsinagógában (részlet: Lk 4,16—22).

[2] Ezen a napon a Golgota előtti második ajándék-tanítás a következő volt: Jézus és hozzátartozói (Mk 3,20—21).

[3] Ezen a napon a Golgota előtti harmadik ajándék-tanítás a következő volt: Az első kenyérszaporítás (részlet: Mk 6,33—34).

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik felismertétek és elfogadtátok hívásomat, hogy a mai nap ünnepében is szeretettel együtt lehessünk, hisz a tanítás is ma a szeretet-ünnepnek kegyelmének ajándékával áradt felétek. Hisz hogyan is szól felétek?

Jelen van a Vigasztaló az Igazság Lelkében, mert tanítványaimat felkészítettem, hogy amikor nem leszek, de majd, ha visszajövök, akkor Atyámtól elküldöm számukra a Vigasztalót az Igazság Lelkében, hogy reájuk áradva, betöltekezve tanúságot tegyenek Rólam[1], hisz Én is tanúságot tettem már róluk Atyámnál. De Atyám is tanúságot tett Rólam, hisz Ő küldött a tanúságban, a tanúságtétellel, hogy így szóljak a tanítással mindazokhoz, akik megnyitott szívvel, felkészülve elfogadják mindazt, ami jelen van számukra a mindennapokban e szeretet, kegyelem ajándéka részében. Hisz a tanítás pont erről szól, hogy jelen vannak a tanítványaim, s akiket felkészítettem. Ma a jelenben jelen vagytok ti, testvéreim, akik elzarándokoltatok erre a helyre, és benneteket is felkészítettem kiválasztott Mária testvér által, hogy legyetek nyitottak, felkészültek, hisz nem tudjátok, hogy melyik az az óra, s melyik az a pillanat, amikor talán Én, Jézus Krisztus Uratok megajándékozlak benneteket a szeretet, kegyelem ajándékával. Így ma a Vigasztalóról, az Igazság Lelkéről szól felétek a tanítás, hisz még egy rövid idő, ahogy mondottam tanítványaimnak, apostolaimnak, mindegy, hogyan nevezitek, míg veletek vagyok, és egy rövid idő, amikor nem láttok, és nem leszek veletek.[2]

Ez nem azt jelenti, hogy elhagylak benneteket, és talán elfelejtelek. Én, Jézus Krisztus Uratok veletek maradok, mert az Igazság Lelkét a Vigasztalóban ajándékul küldöm az Atyától felétek és számotokra. És ha majd ezzel mind betöltekeztek, megerősödtök, akkor már nincs miért félnetek, hisz tanítványaimnak is elmondottam:

— Eljön az idő az órában, amikor még a zsinagógából is kizárnak benneteket.

Most a jelenben mondhatom azt számotokra: Nektek is már itt van az óra a pillanatában, hisz vannak, akik nem fogadnak, és ők is, ha tehetnék, kizárnának benneteket. De ahogy a tanítványaimnak mondottam: Ne féljetek. Örüljetek, mert az Atya elküldi nektek a Vigasztalót az Igazság Lelkében.

Én, Jézus Krisztus Uratok ma ajándékul adom nektek a Vigasztalót az Igazság Lelkében, hogy betöltekezve, megerősödve átéljétek a tanítványaim megtapasztalását, hisz ők egy kissé szomorúvá váltak, hogy mi lesz, ha nem vehetnek részt a zsinagógában.

Ti már ezen túl vagytok a sok-sok tanítással, hogy: „Boldog vagyok én itt ezen a helyen, és boldog vagyok ott, ahol szeretettel fogadnak, és szeretettel tudunk együtt lenni imával, énekben, jól érzésben, az együttlétben.”

Hisz minden testvérem saját maga tudja kialakítani a szabad akarat cselekvése részén mindazt, ami a jelenben is megadatik számotokra.

De most menjünk át a tanítás második szakaszára.[3] Ott hogyan is szólottam felétek és hozzátok?

Ahogy a tanítványaimmal jelen voltam, összetettem Kezeimet, tekintetemet a magasba, vagyis Szemeimet a magasba emeltem, hogy Atyámhoz imádkozzam, hogy Atyámhoz forduljak, és Atyámnak azt mondjam:

— Köszönöm, Atyám, akiket Nekem adtál, mert Én vigyáztam rájuk, tanítottam őket, hogy el ne vesszenek. És akiket Reám bíztál, mind megmaradt, senki sem veszett el, csak az, aki a kárhozat fia.

Mert az Írás be kellett, hogy teljesedjék. Mert ha az Írás nem tud beteljesedni, akkor hogyan jön el számotokra a dicsőséges, szép hajnal a Fénysugár feltámadásában? Hogyan készültök a Vigasztalóra, az Igazság Lelkére? Hogyan értitek meg a Megdicsőülést, ami jelen van számotokra? És hogyan értékelitek a megszentelődést a megszentelésében? Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítás részében ezekről már mind-mind tanítványaimnak és apostolaimnak — ismételten mondom: mindegy, hogy mely szót használjátok — megadtam. És most a jelenben, akiket meghívok, és a meghívást felismerik és elfogadják, azok felé szól e jelenben ez a tanítás épp úgy, mint tanítványaimhoz, mert azt mondottam:

— Igen, Atyám, boldog vagyok, és megköszönöm, akiket Reám bíztál, és Nekem adtál.

Én, Jézus Krisztus Uratok most azt mondom:

Boldog vagyok, hogy ti mind felismertétek és elfogadtátok hívásomat, hogy Hozzám tartozzatok.

Mert valaki benneteket is Nekem adott!

Hogy is van a tanítás?

Atyám, akit Te Nekem adtál és Reám bíztál.

Most ismételten mondhatjuk azt, hogy:

Atyám, akiket Nekem adtál, és Reám bíztál, hogy egyek lehessünk. Mert azt szeretném, hogy ők is egyek lehessenek, ahogy Én az Atyával vagyok Egy, hogy ti is eggyé váljatok e tanítás szeretetében.[4] Az eggyé váláshoz pedig el kell fogadnotok felebarátaitokat, ismerőseiteket a szeretet, kegyelem részében a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert ez így fontos a tanításban, a kegyelemben, a felismerésben és az elfogadásban. És akkor tudod értékelni ennek a tanításnak a mondanivalóját, amikor te is, testvérem, érzed, hogy Hozzám tartozol, Én figyelek reád, őrködök feletted, hogy megmaradhassál. És hogy ha eljön az idő, tanúságot tehessek rólad. De ha eljön az idő, te szintén tanúságot tehessél Rólam. Én, aki elfogadtalak, aki vigyáztam, aki őrködtem felettetek, hogy megmaradhassatok, hogy el ne vesszetek, mert a kegyelem az ajándékában így lehet teljes.

És úgy tudsz felkészülni a megdicsőülésre, így tudsz felkészülni a megszentelésre, mert ezekre mind-mind szükség van a mindennapi életben a kegyelemhez, az ajándékhoz.

Így a mai napon a meghíváshoz ne feledkezzünk el mindazon testvéreimről, akik ma lélekben vannak jelen köztetek és veletek, hogy velük is eggyé válhassatok, és szeressétek egymást, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok szeretem Atyámat, és Egy vagyok az Atyával. Mert e tanításban ezt akarom nektek adni a felismeréshez és az elfogadáshoz, hogy ti is szeressétek egymást, és változzatok a változtatással, eggyé válva e kegyelem, szeretet ajándéka részében. Mert ha ezeket mind-mind felismeritek, elfogadjátok, felkészültök szívvel, lélekkel, egész lényeddel, akkor tudod értékelni e különleges tanításnak a mondanivalóját. Mert így akkor tudod, hogy: „Igen, Uram, Te valóban felkészítettél bennünket, elmondottad, hogy ne féljünk, és meg ne botránkozzunk, hanem fogadjuk el mindazt, amit ajándékul küldesz számunkra majd akkor, amikor talán nem leszel jelen közöttünk, amikor nem látunk, de mégis érezzük szívünkben, lelkünkben a melegséget, az ajándékot e kegyelem részében.”

És e tanítás így vezet benneteket a Vigasztalóhoz, az Igazság Lelkéhez.

De ma ne feledkezzünk el: a köszöntést — kiválasztott Mária szolga-testvérem már régóta készülődik, hogy köszönthesse az Édesanyját, a Föld és Ég Édesanyját. Hisz mivel már a földi édesanya nincs jelen a Földön, hisz befejezte földi pályáját, és visszatért oda, ahonnan érkezett. De így szükség van az Édesanyára, és az Édesanya nem más, mint a Föld és Ég vagy Menny Édesanyja — itt is ismételten azt mondom, mindegy, hogy mely szót használod, hogyan értékeled és érzed jobban a megszólítást, a kifejezést e szavak révén. Hisz ma többen vagytok így jelen, akiknek a Föld és Ég Édesanyja a mindennapi Édesanya, akihez Hozzá mehetünk imával, kéréssel, fohásszal, felajánlással, problémával, segítségnyújtáshoz a megbeszélésben, a felismerésben, a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert az Édesanya megadja számunkra, ha kell, a bensőnkben, ha kell, a szív nyitottságában, ha kell, a gondolatainkban, ha kell és szükséges a simogatása, hogy: „Igen, gyermekem, Én itt vagyok, mert hívtál, felkértél, hogy legyek Én az Édesanya, aki mindenkor segítséget nyújt az Ő saját gyermekeinek, akiknek szükségük van az Édesanya szeretetére, jelenlétére, ajándékára és simogatására.”

Így e csodálatos ünnep révén ti is most nyissátok meg szíveteket az Édesanya felé, és egy fohásszal, egy gondolattal, ha csak annyit mondasz:

Köszönöm, hogy nekem is van Édesanyám!

Köszönöm, hogy ez az Édesanya mindig itt van.

Köszönöm, hogy ehhez az Édesanyához mindig jöhetek.

Köszönöm, mert ez az Édesanya mindig meghallgat.

Köszönöm, ez az Édesanya Szívének szeretetét ajándékul adja.

Köszönöm, mert Te vagy az én Édesanyám.

Úgy-e, milyen jó néha egy-egy ilyen gondolatot bárki szívének szeretetével kifejezni az Édesanya Szívéhez?

Hogy ne csak akkor gondoljunk az Édesanyára, amikor problémánk van, amikor szomorúak vagyunk, amikor elesettek, amikor magányosak, amikor elgondoljuk, hogy: „Nekünk nincs édesanyánk. Mi kihez is mehetünk?”

És akkor valaki felnyissa szívedet, lelkedet, érzésedet, a szemeidet: „Hát itt az Édesanya! Nem látod? Feléd tárja Karjait, és úgy várja szeretettel az Ő gyermekeit.”

Mert a gyermekek fontosak, hogy el ne vesszenek, mert szükség van a gyermekre az Édesanyának mindenkor.

És így tudod értékelni azt a kegyelmi ajándékot, amit ez az Édesanya Szívének szeretetéből melegséggel, örömmel áraszt az Ő gyermekeinek, mert: „Ti mind az Én gyermekeim vagytok, és fontosak vagytok Nekem, szükségem van reátok.”

Úgy-e, milyen szép az Édesanyának az érzését felismerni, megtapasztalni, elfogadni, és eggyé válni vele?

Mert valóban akkor azt tudod mondani:

Mária:

Köszöntünk Téged, ó, Föld és Ég Édesanyja, kik sokan vagyunk gyermekeidben. Sokszor jövünk talán könnyekkel Hozzád, ó, Édesanya a Legdrágább Kincsben, hogy hallgasd meg a Te elkeseredett, elszomorodott gyermekedet, hogy a remény és a hit a szeretetében megmaradhasson. Ezért bizalommal fordulok a Te Anyai Szívedhez e szeretet, kegyelem részében, mert én a Te gyermeked vagyok, és most szükségem van az Anyai gyöngédségre, az Anyai szeretetre, az Anyai simogatásra, az Anyai átölelésre. Nem tudom, hogy valaha érzem mindezeket, de már az is boldogságot ad, ha remélhetek és vágyakozhatok, mert tudom, a Föld és Ég Édesanyja soha nem hagyja el az Ő gyermekeit, kik Hozzá tartoznak, és Benne bíznak e szeretet, kegyelem ajándéka révén.

Ó, Édesanya, nem tudom, hogyan köszöntselek a jelen lévő testvéreimmel együtt. Lehet, hogy most ők is szívükből, lelkükből, őszintén, szeretettel csak egy gondolatot helyeznek el a Te Anyai Szívedhez, talán hálából, talán köszönettel, talán kéréssel, talán fohásszal a bizalomban, mert megtisztelnek a jelenlét szeretetének kegyelmi ajándékával, hogy jelen vagy, ó, Édesanya, és gyermekeidre tekintesz Anyai, Ölelő Szemeiddel. Árad felénk a fénysugár a felemelkedéshez, és boldogan öleljük át a Föld és Ég Édesanyját, hogy a Te gyermekeid lehetünk a mindennapokban, a mindennapokhoz, és így elindulva a változás útján a szeretet, kegyelem ajándéka révén.

Majd szívünk szeretetével énekkel is köszöntünk, hogy mindig vigyázz reánk, a Te gyermekeidre, mindenkor nyújtsd ki felénk Kezeidet, óvjál, védjél és védelmezzél. Mert ha ezek mind-mind jelen vannak, mennyivel szebb és örömteljes a mi életünk Veled, ó, Édesanya!

Jézus Krisztus Urunk:

És most nyissátok meg szíveteket, és készüljetek fel, hogy éberek legyetek, hogy elfogadhassátok a Vigasztalót az Igazság Lelkében, ahogy tanítványaimnak megígértem, hogy az Atyától elküldöm számukra, és most számotokra is elküldöm a Vigasztalót az Igazság Lelkében, hogy áradjon egyenként minden testvéremre, és a Fénysugár a szeretetében világosítsa meg a mindennapokat.

Ennek reményében alkossátok meg az ajándékhoz, a kegyelemhez a láncot, mert ti az Enyémek vagytok, mert Nekem adtak. Én vigyáztam rátok, és megőriztelek benneteket, hogy senki el ne vesszen. De hogy érezd e kegyelem-tanításnak ajándékát, most áradjon reátok, szívetek nyitottságához a Vigasztaló az Igazság Lelkében. Töltse be szíveteket, lelketeket, hogy érezzétek a melegséget. Érezd a Fénysugárt, amely fejed felett megjelent, hogy felmelegítsen, átöleljen, és eggyé válhasson e kegyelem ajándékában mindazon testvéreimmel, akik felkészültetek e kegyelmi ajándékhoz. Mert ez a meleg Fénysugár, ami most szinte simogat, átölel, felmelegít, megadja számotokra e kegyelem ajándékát, hogy érezd, hogy valóban Hozzám tartozol, Én testvéremmé fogadtam mindazokat, akiket meghívok, és a meghívást felismerve elfogadja. Megőrzöm őket, hogy felajánlhassam Atyámnak, de nem azért, mert már nem szeretem őket, nem azért, hogy semmivé váljanak, és nem azért, hogy elvigye őket, hanem csak azért, hogy megvédje a gonosztól és mindattól, amelyek jelen vannak a Földön, hogy meg ne környékezzenek, hogy megmaradhassunk ebben a szeretet-kegyelemben e Vigasztaló, Igazság Lelkének ajándékával, ami most átjárta a nyitott szíveket, a lelket, az egész testet a lényben, hogy boldog lehessél, hogy: „Igen, Uram, most én is Hozzád tartozom, és eggyé válhattam Veled a tanításból, ahogy Te Egy vagy az Atyával, és az Egyben, ahogy szeretitek Egymást, mi is egyek legyünk itt a Földön a testvérrel, és szeressük egymást a testvérrel az eggyé válásban és a szeretet, kegyelem részében.”

És akkor lesz teljes számotokra ez a csodálatos Vigasztaló az Igazság Lelkében, aki fénnyel megmutassa számotokra mindazt, amire szükségetek van, mert így a felismerés valóban szeretetteljes előttetek.

Ezzel az áldással és ezzel a Vigasztalóval, az Igazság Lelkével szeretném megajándékozni mindazokat, akik ma csak lélekben vagytok jelen, lélekben az eggyé váláshoz, az eggyé válásban, hogy érezzétek ti is, kik most nem vagytok itt, de lélekben megpróbálunk egyek lenni, hogy ti is az Enyémek vagytok, Nekem adtak, és benneteket is megóvtam, és segítettem, hogy megmaradhassatok a mindennapokban, a mindennapokhoz e szeretet-, kegyelemhez.

Fontos, hogy nyitott legyen a szívetek a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És így áradjon reátok most áldásom pásztor testvéremmel, aki a meghívásban és a felkérésben elfogadta ezt a nyájat, hogy ő legyen a ti pásztorotok a szolgálatban, a segítségnyújtásban.

És ennek reményében áradjon reátok Fényem sugara a melegségében, a Vigasztalóban az Igazság Lelkével.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, amelynek ünnepére készülünk, hogy teljes legyen a betöltekezés a szeretet-kegyelem részében, a felismerésben, a felismeréshez, „érezzük, hogy valóban testvéreddé váltunk, és valóban a Tieid vagyunk, és mi mind boldogok vagyunk, hogy Hozzád tartozhatunk, Uram, Jézusom”.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

[1] Ezen a napon a Golgota előtti első ajándék-tanítás a következő volt: Jézus elküldi a Vigasztalót, az Igazság Lelkét (Jn 15,26—16,15).

[2] Jn 16,16—19

[3] Ezen a napon a Golgota előtti második ajándék-tanítás a következő volt: Jézus az Atyához fordul, Jézus könyörög a tanítványokért (Jn 17,1—19).

[4] Jn 17,20—23

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm a mai napon testvéreimet, mindazokat, kik meghallottátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok, hogy egyek lehessünk e mai nap fájdalom, szenvedés Golgotájának átélésén s jelenlétén.

És köszöntöm mindazokat, akik ma nincsenek közöttetek, de lélekben eggyé váltak veletek az imában, az énekben és az engesztelésben, hogy részesülhessenek a kegyelemnek ajándékából, amely minden nyitott szívű testvéremet megérint a mindennapban, a mindennapokhoz.

A mai nap tanításomat, amely először arról szólt[1], hisz befejeztem tanításomat a példabeszédben, majdan tanítványaim felé és a nép sokaságára tekintettem:

— Jöjjetek Hozzám mind, akik elfáradtatok, és terhek alatt görnyedtek. Jöjjetek Hozzám mind, mert az Én terhem édes, és az Én igám könnyű. Tanuljatok hát Tőlem, mert Én szelíd vagyok és alázatos.

És ezt a szelídséget és ezt az alázatot szeretném átnyújtani számotokra e tanítás kegyelmében, mert talán sokan és sokan azt mondjátok, hogy ennek a pár mondatnak mi is lehet a mondanivalója a tanítás részében, hogy terhek alatt görnyedtek?

Nos, a terheteket nem teljesen úgy kell értelmeznetek, ahogy gondoljátok, hogy elfáradtatok, mert cipekedtek valamivel, és már úgy érzitek, nem bírjátok tovább. Még ide azt is lehet sorolni, ami számotokra itt jelen van, mikor lássátok kiválasztott Mária szolga-testvéremet, amikor elfárad a fájdalom, szenvedés Golgota alatt, a teher alatt.

Én nem kimondottan, Jézus Krisztus Uratok, erről a teherről beszélek, és erről az igáról. Mert a teher a tanításában úgy is eljöhet felétek és hozzátok, hogy hallgatod tanításomat, de a tanítás nem jut el a szívedig. És vannak súlyos nehézségeid és problémáid, ami által ez is teherré válhat. De a teher, ha csak egy kicsit nyitott a szíved a szelídségre, az alázatra, a szeretetre, a figyelemre, hogy ha ezeket mind-mind felismered és elfogadod, és szívedbe zárod, akkor értékeled mindazt, ami által azt mondottam:

Jöjjetek Hozzám, mert Én szelíd vagyok és alázatos. Jöjjetek Hozzám mind, kik elfáradtatok. Jöjjetek Hozzám mind, hogy érezzétek ennek a fáradtságnak a kegyelmét, ennek az igának a nehézségben az édességét. Az édesség, hogy átölel a szeretet és a kegyelem, ami által értékeled a mindennapjaidat, hogy hogyan és miképpen alakítod ki az életedet a mindennapokban, talán a családdal, a felebaráttal, a testvérrel, a szomszéddal, az ismerőssel, hisz ide sok-sok mindenkit fel lehet sorolni, mert a szelídség és az alázatosság így árad felétek a mindennapokban. Mert így tudjátok értékelni azt a kegyelmi ajándékokat, ami által érzed, hogy a terhek, amelyek alatt görnyedtek, azokat nem úgy értelmezed, hogy talán most, a ti szavatokat használva, csak példának mondom, a görnyedésben lehet használni, mikor ősszel a termést betakarítjátok, és néha, saját szavatokat használva: „kétrét görnyedek, nem bírom már a görnyedtséget”.

Ez a munka fáradtsága, a munka görnyedtsége, és nem ez az alázat és a szeretet jelének értéke, ajándéka és kegyelme.

Ezek között különbséget lehet tenni, ezek között lehet érezni azt, ahogy ennek a tanításnak van tovább folytatása, de a mai nap csak ezt a pár mondat-gondolatnyit emeltem ki nektek. De ha azt mondom:

Jöjjetek Hozzám mind, akik szomjasak vagytok, majd Én felüdítelek titeket. Jöjjetek Hozzám mind, akik éhesek vagytok, Én majd táplálékot adok nektek. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok az Én szenvedésem által tudom nyújtani nektek az édes italt és az édes ételt, ami által már nem vagy sem szomjas, sem éhes, ami által érzed a szeretetnek a kegyelmét, ami által érzed, hogy ez is a szelídség tanításának kegyelme az ajándékában.

Érezni kell mindig azt, ami épp a jelen a mindennapokban. Hisz ha csak a mai napot vesszük, nem a megkezdett napról beszélek, amelybe már áttértetek, hanem a mai nap a meghívásban, a felismerésben, az elfogadásban és az elindulásban. Ez mind-mind egy folyamat volt felétek. És mikor megérezted szívedben a hívást, és az a hívás megerősödött benned a szelídség ajándékával, az édes igának értékével, s akkor azt mondod, hogy: „Ez a hívás éltet. Ez a hívás erőt ad. Ezzel a hívással engedelmeskedek a cselekvésem részében.”

És akkor félre teszed ennek a napnak a nehézségét.

Úgy-e?

Mert lehet mondani, nehézségét, e meleg jelenlétet. Mert ezt a melegség-jelenlét nehézségét érezheted úgy: „Jaj, olyan meleg van! Olyan fáradt vagyok! Olyan rosszul érzem magam! Nem is tudom, hogy mitévő legyek. Nem is tudom, hogy is lehet ezt kibírni.”

Úgy-e, ismerősek a saját szavaitok? Ismerősek a beismerések a felismerés részében?

De amikor érzed szívedben az iga édességének hívását és jelenlétét, kegyelmét és ajándékát a szelídség elfogadásával, akkor ezekről mind-mind nem veszel tudomást, nem foglalkozol vele, és azt mondod: „Én most a hívásnak engedelmeskedek, és ezzel a hívással cselekedek. És a cselekedet végén érzem, hogy valóban édes illat áradt felém e jelen igában. Édes teher, szeretetté változott rajtam és bennem e kegyelem által. S milyen boldog vagyok, hogy én ennek részese lehetek, mert most én ezt a napot komolyan vettem, elgondolkodtam, elfogadtam, és cselekedtem.”

Milyen egyszerű, úgy-e, a tanítás a mondanivalóban?

Mert ma a magyarázat tanítása volt tanítványaimnak — most a magyarázat tanítását adtam számotokra is ebből a pár gondolatnyi mondatból, hogy ezt a pár gondolatnyi mondatot hogyan és miképpen tudod elfogadni. Mert a teher lehet ám lusta is. A teher lehet kényes. A terhet, lehet mondani: „Nem fogadom el, mert nekem nincs rá szükségem, elég nekem az én saját bajom, az én saját életem, az én saját gondolatom, az én saját napjaim, amely körülvesz engem.”

Úgy-e, milyen szép ezeket így elmondani?

S akkor döbbensz rá, hogy semmivé válhatsz, ha nem fogadod el e szeretetet, nem fogadod el a kegyelmet, ha nem értékeled az édességet, ha nem tudod felismerni a teher súlyát, ha rá nem ismersz a szelídségre, az alázatra a szeretet által. Mert ezek mind-mind nem ezt sugallják számodra, amit az előbb hallottál, hanem azt, hogy: „Igen, Uram, én boldog vagyok, ha testvéred lehetek. Igen, Uram, én boldog vagyok, mert felismertem a hívásodat. Igen, Uram, boldog vagyok, hogy különbséget tudtam tenni a hívás, az alázatosság, a szeretet és a kegyelem ajándékában, amely jelen van, és amely körülvesz a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

Mert ha ezeket mind-mind tudjátok rangsorba tenni, mérlegelni, átélni, akkor értitek meg igazából, hogy hogyan és miképpen fontos ennek a pár mondat-gondolat tanítása. És akkor értitek meg ti is, mint ahogy tanítványaim felé így kitárom Karjaimat, és most a jelenben felétek:

Jöjjetek Hozzám mind, kik terhek alatt görnyedtek.

Jöjjetek Hozzám mind, kik szomjasak vagytok.

Jöjjetek Hozzám mind, kik éhesek vagytok.

Jöjjetek Hozzám mind, kik nem tudjátok elfogadni e teher súlyát, de felismered, és akkor elindulsz, hogy mérlegelni tudd. Elindulsz, hogy szeretnéd te is a szeretetet, a kegyelmet, az alázatosságot és a szelídséget szívedbe zárni, és megengedni, hogy ez a Szentlélek, amely már bennetek van, az működhessen rajtatok, és ha szükséges, ez a Szentlélek formáljon benneteket e csodálatos tanítás kegyelmének ajándékával, amelyet ma szeretettel árasztottam felétek.

És akkor folytatódott a tanítás. A mai tanítás lényegében a magyarázat tanítása volt, mert szükség van számotokra is a magyarázatra, hogy jobban megérthessétek, felismerjétek és elfogadjátok. Mert Én példabeszédben szólottam a nép sokaságához a magvetésről.[2]

Nem a magvetőről, a magvetésről!

Mert a Magvető, az maga, aki kimegy a szántóföldjére, és jó termést vesz, és elveti a magját, és a mag szárba szökken. És mikor már látják, hogy kalászok akarnak lenni, akkor döbbennek rá, hogy itt nem csak a jó mag van, itt nem csak a jó vert gyökereket, hanem itt a gonoszság is működik a konkolyban. A rossz emberek belekeverték a gonoszságukat a konkoly révén.

És akkor van a magvetés, amikor, úgy-e, szintén veszitek a magot, hogy elvessük, mert szükségünk van a termésre és a termés gyümölcsére. Mert ezzel a terméssel, s ezzel a gyümölccsel éljük a mindennapjainkat. Ebből adatik meg talán számunkra a mindennapi kenyér. Mert most nem csak kimondottan a búzatermés magvetéséről beszélhetünk, hisz más termés is jelen van számotokra, ami által élhettek a mindennapokban, amire szükségetek van.

És akkor, úgy-e, fogjátok a magot, és így, hirtelen csak így elszórjátok. És azt veszitek észre, hogy itt elindul szóródni, s egész addig elmegy. És itt jelen az útszél. Leesik az útszélbe. Mivel ott nincs talaj, mivel ott süti a Nap, nincs nedvesség, nem tud a mag gyökereket ereszteni. Nincs hova.

Ez az olyan testvérről szól, testvérekről, akik tele vannak gonoszságokkal, akiket semmi más nem érdekel, „csak nekem legyen jó, én nem törődök senkivel”. Mert a gonoszság eljött, és megkereste ezt a testvért, testvéreket, és mikor látta, hogy a mag megjelent, és a mag megnyílott, hogy talán gyökeret szeretne ereszteni, elragadta, hogy nehogy a szívét megérintse. Mert a gonoszság így működik a magyarázat szerint, amelyre szükségetek van a mindennapokban, a mindennapokhoz.

De ezt a magyarázatot, emlékezzetek, már nem kimondottan ezzel a formájában adtam számotokra, hanem mit mondottam?

Jött az ég madara, akinek pedig táplálékra van szüksége. Az felismerte az út szélén a magokat, oda szállt, felszedegette, és tovább repült. Mert neki ez a mag most táplálék volt. Most ez a mag, ha gyökeret akar vetni, azt már ennek az égi madárnak a bensőjében tudja megtenni.

És akkor jön a második rész e tanításból. Ahogy haladtak a magszemek, kicsit odébb esett. Ott miket láttok? Tüskéket, bozontokat, ahova benyúlnál, s téged is összeszúrnának. Az szintén ott nem tud gyökeret ereszteni, mert nincs hova és mibe, mert szinte elfojtják.

Ez azokról a testvérekről szól, akik ugyan meghallgatták az Én tanításomat, most például ezt a magyarázatot, el is indult a testvérek szívéhez, már meg is találta a szívet, meg is nyílt, hogy a szívhez leereszkedjen, de ekkor hall valami mást: „Csak nem hiszel ebben?! Csak nem akarsz te is olyan lenni?!”

Ezek azok, amikor tévtanításokat hallotok. Ezek azok, hogy könnyen el lehet tántorítani, mert nem vagytok erősek.

S ezek a testvéreim a tövises helyen foglalnak, ahol szinte úgy érzik néha, hogy megfojtják őket, nincs levegőjük, nem tudják, hogy hogyan lehet kiszabadulni, pedig ki lehet szabadulni, csak figyelni kell önmagunkra és a bensőnkre.

És akkor megyünk tovább a vetés szórásában. Oda ér a sziklás talajhoz, ahol szinte megint nincs föld, nincs hol gyökeret verni. De a mag megnyílik, és „mivel egy kicsi hézag van a kövek között, ahova talán le tudom engedni gyökereimet, találok egy kis nedvességet” — ez azokról a testvéreimről szólnak, akik szintén meghallották az Én tanításomat.

És ezt a tanítást lehet többféleképpen magyarázni, hisz a tanításban azt mondottam Isten Országáról vagy a Mennyországról. De ezt a tanítást másra is lehet értelmezni. Meghallották: „Oly jó, Uram, Veled lenni!” Úgy érzi szívében, hitében, hogy „talán én elfogadom”. Majdan jönnek a földi, világi dolgok, a csínytevések, a vagyonok, a gazdagság, amikor ismét elindulok az úton: „Ah, nincs nekem szükségem, hogy én befogassam ide az Isten Igéjét, az Isten tanítását, az Isten szeretetét, az Isten kegyelmét! Nekem nincs szükségem! Én megyek a világi és a földi dolgokkal együtt, a vagyonnal, földi értékekkel”, amelyeket megcsillantanak előtted, s „ami által elindulok, és talán el is veszem”, mert mivel a magnak gyökerei hiába vetettek a kövek közötti résbe a sziklánál, mivel nem volt elég nedvesség, a Napnak sugara megégette, és így semmivé vált.

S így jár mindaz, akinek fontosabb mindaz, ami a világi és a földi dolgokkal veszi körül, és nincs szüksége az Isten kegyelmének ajándékára, szeretetére és jelenlétére.

És akkor utána már teljesen oda értek a magvak a jó földhöz, a termőföldhöz, amely most ott elhelyezkedett, beágyazódott, és gyökeret tudott verni. Ezek a testvérek pedig mindazok, akik hallgatták tanításomat, elfogadták az Én tanításomat, megpróbáltak a szerint élni és cselekedni, elindulnak a meghívott úton, a meghívásban elfogadják saját keresztjüket a hordozásban. Hogy az úton a haladásban a jó termőföld, hogy most neked százszorosat, neked hatvanszorosat, vagy neked harmincszorosat ad, az mind mindazon testvéremen múlik, akik már a jó földhöz tartoznak, és a jó földben hogyan értékelik a tanítás jelenlétét a kegyelemben, hogyan élnek vele, hogyan gyarapítják, és akkor milyen termést hoz számára a termés gyümölcse. Mert nektek már termésetek van, akik jó földbe estetek, és a termés által talán már gyümölcs is megjelenik számotokra. S ekkor már boldogság, öröm és szeretet lakozik szívetekben, és már boldogan haladtok a mindennapi élet-útpályátokon.

Hogy most a ti jó földetek működése a szívvel, mert a szívben ezek a gyökerek leereszkedtek, és gyökeret tudtak verni, szinte befonták a szívet, mint mikor látod, hogy a szív tele van hajszálerekkel. Ezeket a hajszálereket próbáld elképzelni a jó mag gyökéreresztésében, hogy megfogant benne az Isten tanítása e gyökerek által, és „én szeretnék a jó földdel jó termést hozni”.

Hogy ki milyen termést tud kitermelni a saját szíve, a saját lénye által e tanítással, azt mind a szabad akarat cselekvése adja meg számotokra a kegyelemben. És akkor talán „mi, akik hallgatjuk — úgy-e, mondhatom így, hogy mi, akik hallgatjuk? —, Uram, Jézusom, a Te tanításodat, mi igyekszünk a jó földben a százszoros termést hozni”.

De a gyarlóságunk, amely szintén jelen van a mindennapi életben, lehet, hogy nem mindig engedi meg azt a százszoros termést. Akkor hatvanszorosat hozok. De amikor rádöbbenek, hogy a tanítással és a jelenléttel én csak egy hatvanszoros termést tudtam hozni, akkor szabad igyekezni a jó föld termésében, hogy százszoros termést tudjak termelni. Ez mind azon múlik, hogy a tanítások, az Élő Evangélium, az Élő Szentlélek, az irgalmasság szeretete, a béke, az öröm, a kegyelem hogyan van jelen a ti szívetekben, a ti lelketekben, a ti lényetekben, ami által jó termést tudtok gyűjteni, gyarapítani a mindennapokban, a mindennapokhoz. Mert ez mind-mind fontos, hogy a kegyelem így tudjon rajtatok és bennetek működni a mindennapokban.

És akkor, ha mégis leesem a jó föld termésében a harmincszoros termésre, és amíg én nem tudom, hogy a harmincszoros termésben vagyok, addig nem is szomorkodok, nem is bánkódom, hanem próbálom azt termelni, ami ott adatik nekem. De mikor a tanítás, a Szentlélek működése megvilágosítja, hogy: Testvérem, te a harmincszoros termést tudod hozni a jó földből. És nem akarsz elindulni kicsit többet tenni, cselekedni, hogy kicsit talán haladsz a hatvanszoroshoz?

Mert azonnal nem lehet átesni a százszoros termésre. Ez szintén egy folyamat, amelyet így lehet csak végigmenni, hogy ezek mind-mind, amelyek a tanítások által jelen vannak számotokra. Mert a folyamatot most, mivel a magyarázatot adtam, és a magvetésben most egy folyamatot úgy mesélek el és mondok el nektek a felismerésben, hogy most, jelen, a kánikula értékét élitek. De ez sem meglepő számotokra, mert adtam már nektek oly tanítást, hogy van a hét szűk és a hét bő esztendő. A hét szűk és a hét bő esztendő a mindennapi élet tanítását, termését, megélhetését, Igéjét, kegyelmét, ajándékát nyújtja számotokra, és így tudjátok besorolni, hogy melyik, melyik hova tartozik. Majd van, amikor mondottam, eljön az idő, amikor érzitek, hogy lassan már csak két évszakhoz tartozhattok, mert a télben jelen a nyár, a nyárban jelen a tél. És ezeket is már meg-megtapasztaltátok. De most nem teljesen azt érzitek. És akkor beszéltem arról:

Most kezdjünk el, a ti számításotokkal, egy esztendőt? Egy esztendőben van négy évszak. A négy évszakban tizenkét hónap. A tizenkét hónapban a sok hét, ha szám szerint akarjuk mondani, ötvenkettő. Jelen van a sok nap, ami, úgy-e, egy folyamat, ha az évről beszélünk, vagyis az esztendőről. S akkor menjünk az esztendő első hónapjaiba, az évszakba, amikor tél van, és hideg van. S élitek a mindennapjaitokat.

Majdan haladtok az esztendővel a második évszak felé, és már látjátok a napfényt, látjátok a zöldet, látjátok, hogy talán az élet másképp tükröződik számotokra. Ilyenkor talán kimész a saját házadnál lévő kertedhez, földedhez? És körbenézel, hogy lett-e kár a téli évszakban, vagy megmaradt valami. Akkor örül a szíved, lelked, szemeid, amikor látsz a jó földben egy gyümölcsfát, amelynek látod, hogy megjelentek az első rügyei. Akkor azt mondod: „Ez nem halott, ebben élet van.” Boldogan örülsz, és nevelgeted, amire szüksége van.

Majdan áttérsz a harmadik évszakba a hónapokban, amikor a melegséget nézitek, amikor a rügy mellett láttad a leveleket, láttad a virágokat, s láttad már a fának termését. Ha csak még picit, de jelen van. Örülsz neki, mert szemlátomást növekedik. Hisz az éghajlat is most olyan, hogy megmaradt. Semmi nem bántotta. Jelen van hétről hétre, hónapról hónapra. Megkapja a megfelelő esőt, a megfelelő táplálékot, megkapja a megfelelő gondozást, és így növekedik, amelyet te szemeiddel tudod látni, értékelni, észrevenni a különbséget.

És majdan haladsz ismételten már a harmadik évszakból a negyedik évszak felé, és már látod, hogy a termésed beérett a jó földben, és ezt a termést már le lehet szedni. És mikor kezedbe veszed, öröm tölti el a szívedet, lelkedet, mert azt mondod: „Ez az esztendő most jót adott, jót nyújtott számomra. Boldog vagyok, hogy ilyen lett a termésem.”

És ez egy folyamat. És ezt a folyamatot kell nektek, testvéreim, felismerni, elfogadni, szívetekbe zárni, és e szerint élni és cselekedni, és e szerint a jó mag, jó föld termésében így élni. Elfogadni a tanításokat, és a tanításokkal élni e folyamat mindennapjaiban, mert így tudsz bőséges termést termelni a szív, a lélek és egész lényed jelenlétében. Mert a tanítás megmaradt benned, éled, gyakorlod, megkapod a táplálékod, amivel erősödsz, és ami által már a szeretet, a kegyelem, a béke, az öröm is helyet foglal, ami által tudod, hogy szelíd lehetsz és alázatos, ami által tudod, hogy elfogadhatod mindazt, akik hozzád tartoznak a testvéri, felebaráti szeretetben, mert az irgalmasság-szeretet e tanítással így jön el hozzátok és felétek a mindennapokban.

És most így áradjon reátok áldásom e bő termésének tanításával, mert Én ma, a jelenben számotokra a jó magot, a jó termőföldet és a jó termést árasztom, hogy ez tudjon gyökeret verni szívetekben, és itt megmaradni, és nem pedig eltántorodni, elmenni, nem elfogadni a hitet, „nincs szükségem a termésre, a gyümölcsre, és nekem fontos a földi, világi élet értéke, kincse, gazdagsága”. Mert ha ezeket akarjátok elfogadni, akkor ti nem a jó föld termései lesztek, hanem ti akkor megmaradtok az útszélen, a tövisek között vagy a sziklás talajon. De innen is ki lehet jönni, el lehet indulni, és el lehet jutni a jó földhöz, a jó terméshez, az örömhöz, a békéhez, a szeretethez, a kegyelemhez. Mert ha ezek mind-mind bennetek vannak, akkor érzitek, hogy valójában hogyan is van jelen az alázatosság a szeretet tanítása részén.

És így áradjon reátok ma a százszoros termésem kegyelmének ajándéka a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy igyekezzünk és törekedjünk, hogy mi a jó föld százszoros terméseivé tudjunk válni.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme pedig segítsen megvilágosítani számotokra a szíveteknek, gyökerének fontosságát, hogy hogyan van jelen rajtatok és bennetek, hogyan indult el ez a gyökér, amely a szívet szinte átöleli, és hogy ha átölelte, megmaradni, elfogadni a tanításokat, és a tanítások szerint élni, és a tanítások szerint jó földben megmaradni, mert „ez által hozhatom a jó termést, és nem csak önmagam részére, hanem a felebarátnak és a testvérnek az irgalmasság, szeretet révén.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

[1] Ezen a napon a Golgota előtti első ajándék-tanítás a következő volt: A könnyű teher (Mt 11,28―30).

[2] Ezen a napon a Golgota előtti második ajándék-tanítás a következő volt: A magvetőről szóló példabeszéd magyarázata (Mt 13,18—23).