Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a szeretet szaván e bűnbánat Golgotáján, kik meghallottátok hívásomat, és a hívásban megpróbáltatok eleget tenni a jelenléttel, a szeretettel és a kegyelemmel. Mert a jelenlét a szeretettel és a kegyelemmel tud együttműködni a mindennapokban, a mindennapokhoz, amely előtt álltok. Hisz a fájdalom, a bánat, a szenvedés, a megpróbáltatás s a betegség, ahogy mondani szoktátok: egyre sűrűbb, egyre több, egyre nehezebb az elfogadott élet. De ez mellett párosítsd oda melléje a kegyelmet, a szeretetet, az örömet és a békét. Párosítsd hozzája azt, hogy: „Már így könnyebben élek és haladok a mindennapi élet-útpályában.”

Hisz a tanítás a mai napban ez számotokra, ahogy az elmúlt Golgotán, hogy az Emberfiának hatalma van a szombat felett. Mert a szombat van az emberért, és nem az ember a szombatért.1 Ami által az a tanítás folytatódik, hogy a kalászokat tépkedve a farizeusok megszólítják a tanítványokat és a Mestert, Jézus Krisztus Uratokat. De a tanítás folytatódik azzal is, hogy Isten Országa közel van. Betelt az idő. Térjetek meg.2 És a megtérés révén a kalász már szárba szökkent és termést hozott.3

De a termése nem teljesen a jó mag gyümölcseként termett meg — szóltak, és ahogy ma is mondjuk, vannak rossz szándékú emberek, akik nem azt nézik, hogy a kegyelem a szeretetében mit nyújt, hanem bennük az van, hogy a rossz szándék mire vezérli. És a rossz szándékában mit tud teljesíteni. És hogy a teljesítése valóban meghozza a maga gyümölcsét, a rossz szándékának gyümölcsét. Hisz a kalászokból, mikor észrevették, hogy a konkoly is felütötte fejét, de nem csak felütötte, hanem már hatalmasabban nő, és szinte meg akarja fojtani az egészséges, jó termést: „Semmivé váljék, mert csak én szeretnék érvényesülni!”

Hányan és hányan vannak a mai napban ennek az életnek, a mindennapokban ilyen emberek a testvéreimben, hogy „Csak én érvényesüljek, és én éljek, nekem legyen jó, nekem teremjen csak a gyümölcs, nekem hozza el a termést! S akkor én boldog vagyok. Mit törődöm én felebarátaimmal, testvéreimmel?! Mit törődöm én azzal, hogy talán megfojtom őket az akaratommal?! Mit törődök én azzal?! Talán elveszek tőlük valamit, mert csak én akarok érvényesülni.”

Hányan és hányan élik így a mindennapokat. És lelkiismeret-furdalás nélkül. Mintha nem is volna lelkük.

Hisz pedig a lélek tanítása felemelő volt számotokra!

Mert ha az benned él, akkor hiszel, hogy közel van Isten Országa!

Akkor hiszel, hogy hirdetni kell az Evangéliumot!

Akkor hiszel, hogy meg kell térni!

Akkor hiszel, hogy: „Bízni tudok.”

Akkor már nem kételkedsz, nem szomorkodsz, és már akkor érzed azt, hogy: „Én is megpróbálok a jó mag termése lenni, amely meghozta a maga termésének gyümölcsét. De megpróbálok óvakodni azoktól, akik talán be akarnak kebelezni, akik talán át akarnak ölelni és megfojtani, megsemmisíteni.”

De Én mit mondottam tanítványaimnak tanításom révén?

Hagyjátok a jó termést, hadd érjen be! És hagyjátok meg az ember művének termését. S ha majd beérik? Jönnek, hogy learassák és szétválogassák. Kévébe kötik, összerakják, elviszik. A másikat is összekötözik. De azt már nem kell kévére tenni, azt már csak: A tűzre vele! A tűzre vele!!4 Hogy megsemmisüljön, elhamvadjon. Hogy már ne legyen képmutató. Ne okozzon fájdalmat. Ne akarja azt az ő akaratával reátok erőltetni, amire talán te nem vagy felkészülve, amit talán te nem tudsz elfogadni, megérteni.

Mert a tanítás a kegyelemben ezt adja számotokra, hogy meg kell térni, és hinni és bízni kell. Engedni kell, hogy ez a Lélek, amely felemelően benned él, erőt ad, vezet, nevel, simogat és szeret, továbbra is segítsen, védjen és óvjon, vezessen. Mert ez a Lélek, ha talán rosszul cselekszel, ez a Lélek, ha talán nem azt teszed, amit szeretnél, egy kicsit belül elkezd mozogni ez a Lélek, talán egy kis fájdalmat, lelki fájdalmat nyújt feléd, ami által elkezdesz gondolkodni, ami által rádöbbensz: „Igen. Talán, Uram, talán, Istenem, talán Édesanyám a Szűz Máriában, nem kedves előttetek ez az én cselekedetem, ahogy én élek. És én a jó termés szeretnék lenni a jó mag gyümölcsében, és nem pedig a rossz szándékú embernek a műve. Én attól távol szeretnék lenni.”

Mert igenis, a megtérés, a hit és a bizalom erőt ad a mindennapokban. Mert „ez a tanítás összpontosítja a saját lelkünket szívünkkel, testünkkel, egyéniségünkkel, hogy valójában milyen testvérei vagyunk” Jó Jézus Krisztus Uratoknak, valójában milyen gyermekei vagytok Atyámnak? Tudtok-e felebarátaitokat szeretni? Tudtok-e megbocsájtani? Tudtok-e élni és haladni az élet-útpályán? De ez a pálya, ahogy mondottam már, nem egy szép, sima szőnyeg, amelyen csak sétálsz, és billegsz rajta jobbra és balra. Ez az út néha nehézségeket és akadályokat gördít így eléd, ami miatt talán elbotlasz, ami miatt talán földre esel, ami miatt azt nézed, hogy: „Hol vagyok?” És néha ezekre szükségetek van, hogy ne váljatok magabiztossá, hanem tudjátok elfogadni mindazt, amit Én, Jézus Krisztus Uratok Atyámmal együtt a szeretetem kegyelmében nyújtunk számotokra a mindennapokban.

De a mai tanítás lényege nem csak ez volt felétek, hanem az, hogy megnyílik az Ég és szózat hallatszik felétek is:

— Íme, az Én Szeretett Fiam! Őt hallgassátok, és Őt kövessétek.5

Mert az Atya tanúbizonyságot tesz az Ő Fia mellett.6

A Fiú tanúbizonyságot tesz az Ő testvérei mellett.7

És ti, testvéreim, kik jelen vagytok, és azok, akik csak most lélekben vagytok eggyé válva, vagy azok, akik éltek a mai nap korszakában, ti hogyan tesztek tanúbizonyságot Rólam, Jézus Krisztus Uratokról vagy Atyámról?

Meg fogod vallani? Vagy titkolod? Talán azt, hogy „vallásos vagyok”, talán azt, hogy: „Én részt veszek a templom szentmiséjén, mert a szentmisének kegyelme és értéke és titka van. Én imádkozó vagyok. Megpróbálok a szentségekkel élni. És nem szégyellek letérdelni akkor, ha szükségem van. És nem szégyellek panaszkodni akkor, amikor bánatos és fájdalmas a szívem és a lelkem. És nem szégyellem elfogadni az örömet a boldogságában és a kegyelmében, ami reám árad és vetítődik, hogy szívembe és az én lelkembe zárjam.”

Mert a kegyelem az ajándékában így van jelen.

Úgy-e, milyen szép a tanítás?

Úgy-e, milyen könnyű megérteni?

És milyen jó lenne, ha elfogadnák a mai nap, kor emberei a testvéreimben — elsőként pásztoraim, akik valóban segítik és nevelik a nyájat. És nem csak úgy állnak a nyáj élébe, hogy: „Én vagyok ám a pásztor, és majd a nyáj hallgat és követ engem!”

Ez így szép is lenne, ha az a pásztor a bölcsesség szeretetét nyújtaná az ő nyájának. De ha úgy áll a nyáj élén, hogy: „Ki vagyok én? Mit nekem parancsolni? Mert én vagyok csak a pásztor!” — vagy némelyek, hogy azt mondják: a pap. — „És nektek helyből engedelmeskedni kell.”

A mai kor emberében ezt teljesen nem lehet így átadni. Mert a Föld forgásával változott a világ. A Föld forgásával változtak a törvények — a földi és az égi törvények. A Föld forgásával változtattatok, és ez által, a ti szavatokat használva, a II. Vatikáni Zsinat által több minden egy kicsit rugalmasabbá vált.

Hát, ha már ez a rugalmasság jelen van, akkor a Föld forgásával miért nem rugalmasak a pásztoraim és a papjaim?

Az új kor emberével, a mai korban az ifjúsággal, akikről mit mondottam a kezdet kezdetén?8

Ők a jövő testvéreim. A piciny, kis apostolaim, akikre szükségem van, akiket szeretnék tanítani és nevelni, akiket szeretnék elfogadni, Szívembe zárni, átölelni, és ez által ismét tanítványaimmá tenni. Mert szükség van rájuk az élet haladásában, a Föld forgásában.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, a mai tanításom a szeretetem szaván szól felétek. Hisz szükségetek van a szeretetre. A szeretet, amely mindent legyőz. A szeretet, ami által élhetsz és haladhatsz. A szeretet, amely megváltoztat.

A Szeretet, amely erőt ad a küzdelemhez.

A Szeretet, amely fényességet és ragyogást nyújt a mai kor emberének a testvéreimben.

A Szeretet, amely megpróbál vezetni e egyszerű földi útpályán.

A Szeretet, amely nem ad nagyobb és nehezebb terhet, mint amit egy testvérem a felebarátomban el tud fogadni és viselni.

Mert a Szeretet nem engedi, hogy ugyanoda visszaessél, az út porába, ahol felismertelek egy tündöklő fény pici ragyogásában:

— Ni-ni, itt van valaki és valami.

Kikerestelek a porból, és megpróbáltalak így felemelni, lassan, lépésről lépésre.

És ezt a Szeretet nem engedi, hogy ismét lezuhanj. Mert ha megengeded, hogy ez a Szeretet benned éljen, szívedben, a lelkedben, egész lényedben, akkor el tudod fogadni felebarátaidat, testvéreidet, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok elfogadlak benneteket, elfogadom testvéreimet, felebarátaimat. Hisz értük vállaltam e küzdelmek árán a szenvedést és a kereszthalált. Mert ha ez nem történik meg, nincs Új Élet a Feltámadásban, és nincs Szeretet, amely felétek árad, és ez által nem tudsz élni és haladni a mindennapokban. Mert a tanításom ma egyszerű felétek, mert a Dicsőségem Fénye nem csak tanítványaimnak van jelen, hanem számotokra is jelen van, ha a lelketek a szeretetében van jelen, és ha a lelketek a Szeretettel együttműködik a haladásban, a mindennapokban. És akkor már ez a Fény a Megdicsőülésében erőt ad a mindennapokhoz. És már ti is boldogan mondhassátok: „Jó nekünk itt lenni, Uram! Hadd maradhassunk itt.” És már talán ti is sátrat építenétek, de a sátor a kő-épületében már jelen van, ahol Én, Jézus Krisztus Uratok ölelésre tárt Karjaimmal várom testvéreimet, akik meghallják hívásomat, és engedik, hogy a Szeretet a kegyelemben és a Lélekkel eggyé válva a felismerésben és a haladásban.

És a mai nap tanításom a felemelésben ez számotokra. Hisz a mindennapokban így is nehéz az élet. A mindennapokban jelen vannak a megpróbáltatások, a fájdalmak, talán a betegségek, talán a megaláztatások. De könnyebb elfogadni és viselni, ha van, ami erőt ad, ha van, ami felemel a mindennapokhoz.

Ennek kegyelmében adom ma Megdicsőült Szeretet-áldásomat a Szeretet szavával, hogy minden nyitott szívű testvérem szívét érintse meg, töltse be, adjon számára erőt a kegyelemben, a bizalomban, a hitben a megtéréshez, elfogadva az Evangélium hirdetését a felismerésben, és már tudjuk, hogy az Emberfia nem azért jött csak erre a Földre, hogy Ura legyen Önmagának, és Ura legyen a szombat felett, hanem azért is jött, hogy tanúságtételt a tanításban és a tanításában számotokra megadja, felemeljen, és ez által elindulva a mindennapi élet útpályáján.

„Néha ez az út a pályában rögös, de nem csüggedek, és nem szomorkodok, mert van, aki erőt adott, és van, aki talán megfogja a kezemet, és átsegít a nagy küzdelmeken.”

És ez a Megdicsőült áldás így áradjon kiválasztott szolgám-testvérem által felétek.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme segítsen abban, hogy ez a Megdicsőült Fénysugár áldása minden nyitott szívű testvéremhez eljusson. Minden nyitott szívű testvérem a felismerésben tudja elfogadni, szívébe zárni, hogy ha szükséges, változni és változtatni. Segítsen a Szentlélek kegyelmével a Lélek jelenlétében, ami által élünk és haladunk a mindennapi élet útpályáján, különösképpen most, e bűnbánat-időben, mert a bűnbánat-időben, ahogy mondottam, változni és változtatni kell. És nem mindegy, hogy hogy’ élsz, hogy a jó mag termésének gyümölcse akarsz lenni, vagy az ember művének a gonosz cselszövése, ami csak önmaga, és senki más.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

(…)1

Köszöntelek benneteket, testvéreim, kik a mai napon is meghallottátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedtetek. S akkor mellettetek, hogy együtt átéljétek a fájdalom, a szenvedés, átélés Golgotáját, ahogyan az elmúlt héten, úgy a mai nap is köszöntöm mindazokat, akik felajánlásuk révén most csak lélekben lehetnek jelen. Hisz talán van család, van munka, vagy betegség, vagy más, ami távol tartja őket. De ez az önzetlen felajánlás az önfeláldozásban kedves Atyámnak és Nekem, Jézus Krisztus Uratoknak.

A mai nap tanítása a két tanítás, amit ma szolgám által számotokra is megadtam. Szolga-testvérem ma az Angyali üdvözlet megtapasztalását, tanítását a tanúságtételében élhette meg.2 És mellette azt, hogy Isten, vagyis Atyám nem azért küldte Egyszülött Fiát a világba, hogy megítéljen, hanem azért, hogy világosságot és üdvösséget hozzon az emberek részére.3

A mai tanítás két lényege első része szintén a jövendölés, hogy Isten Fia megszületik majdan a Földre, aki Magasságos lesz a nagy hatalmában, és Dávid és Jákob házán is uralkodni fog mindörökké. De az uralkodást némelyek úgy képzelték el a múltban, hogy mint a király, ki parancsol és uralkodik a népe és nemzete fölött.

Én, Jézus Krisztus Uratok, nem e célból érkeztem a jövendölés részében a Földre.

Az Én uralmamat nem így kell értelmezni.

Magasságos hatalom a Földön, semmihez fogható!

De az uralom, az a szeretetben, az örömben, a békében és a kegyelemben van jelen.

És mikor egy gyermek megszeppen, és nem tudja, mi történt vele, elbizonytalanodik. Így e üzenet létén és hallatán e Szűz is megijedt és meglepődött. De az Atya nem hagyta sokáig, hogy így élje és érezze át e csodát, ami Vele történik. Így bátorságot és szeretetet kapott szavakkal, fénnyel és a jelenléttel.

Kérem hát testvéreimet is, ne féljenek és ne torpanjanak meg, ha valami történik a mindennapi életben. Ezt mérlegelni kell és tudni elfogadni, és a szerint élni és haladni az élet-útpályán.

A második tanítás lényege pedig, ahogy az Ószövetség az őskereszténységében, a próféta4 felvette a kígyót a pusztában és felemelte — így fogják az Emberfiát is felemelni, megdicsőíteni.5

De ennek a tanításának lényege ismételten nem az, hogy Engem az Atya azért küldött, hogy megítélhessem az embereket a gyermekben és a testvérben itt lent, a Földön. Én pont azért érkeztem, hogy aki hisz, örök élete legyen. És aki nem fogadja el a hitet, az már saját maga vonzza a gyűlöletét, az irigységét, a kapzsiságát, vagyis a bűnt a gonoszságában.6 De Isten, vagyis Atyám azért küldött, hogy a világba hozzam a Világosságot a megtapasztaláshoz, a felismeréshez és az elfogadáshoz. De egyre többen és többen szeretnek inkább jobban a sötétben járni és haladni.

És miért van ez?

Mert a gonoszságuk egyre nagyobb. És ha a gonoszságuk jelen van, akkor valóban fél a Világosságtól, nehogy napvilágra kerüljenek a tettek a cselekedetekben.

Mennyivel könnyebb inkább úgy élni, hogy nem félni a Világosságtól, és Atyám cselekedeteiben és akaratában és tetteiben jót tenni és élni! És a Világosság erőt ad az élethez, a mindennapokhoz és a haladáshoz. Mert Atyámnak tetsző dolgok révén a cselekvésben próbálod élni az életed. Hisz már tudod, mi a szeretet, tudod, hogy kell elfogadni és szívedbe zárni, tudod, hogy mi a béke, mi a békének a fontossága, és hogyan kell a békével együtt élni. Már tudod, mi a megbocsájtás.

És a megbocsájtásának a súlya mily fontosságot foglal el a testvéreim szívében!

Az öröm, amely költözik szívetekbe és lelketekbe, ami által úgy érzed, hogy felemel. A hit reménye erőt ad mindahhoz, ami körülvesz a mindennapjaitokban az élet úthaladásában.

A félelem? Az egy kicsit eltorpít7, és ez által nem vagy kiegyensúlyozott.

A magabiztosság? Az néha rossz tanácsadó, mert nem fogadod el a felismerés révén felebarátaidat, testvéreidet.

És a kegyelem csak így áradhat minden nyitott szívű testvérem felé, aki mérlegeli minden nap az életét a tettekben és a cselekedetekben, hogy a Fény útján a Világosságban szeretne járni, vagy inkább a gonoszságai révén a sötétségben.

Ez ismételten olyan tanításom, hogy minden testvérem saját maga a szívében és a lelkében megadja a választ, hogy mely testvér szeretne lenni a mindennapokban, az életben és a haladásban. Hisz már a lélek, amely benned van, elkezdett formálódni, hisz munkálatok elindultak. És fontos, hogy a lélek kialakuljon egy kinccsé, amely benned rejlik. És ha ez már jelen van, akkor már a felismerés könnyű lesz a mindennapi élet-útpályán.

Érezd, hogy Atyám gyermeke és az Én testvérem, milyen testvérré akarsz válni és gyermekké.

Van az Egy Pásztor, és van az egy nyáj az akolban.

És hova szeretnél tartozni?

De a Pásztor, ha odamegy a nyájához az akolba, Neki nem kell hátulról vagy oldalajtón közlekedni. Őt ismerik az Ő nyájában bárányai! És nem félnek Tőle.

De ugyanúgy a bárányok is, ha megnyílik számukra a kapu, azon közlekednek és nem egy rejtett ajtón, mint aki valamit szeretne elrejteni.8

Kérlek hát benneteket, elmélkedjetek e bűnbánat-időben, ami által mindig közelebb és közelebb kerültök a tanítások révén is majdan az örömhöz. De hogy az öröm valóban teljes legyen a szeretetében és a kegyelmében, e bűnbánat-időn nyitott szívvel és lélekkel kell végigmenni rajta, megtapasztalni a tanításokat, átélni és elfogadni. De a tanítások, ahogy mondottam, mint az elmúlt esztendőben is, egymásra épülnek. Tehát nem lehet egy szót vagy egy mondatot csak kiragadni és ahhoz kötni, és ami előtte vagy éppen utána történt a tanítás révén számotokra, afelett elsiklani, mert már a magyarázata és az értelme teljesen mást ad vissza.

Figyeljetek hát mindarra, ami megjelenik e tanítás révén számotokra. Mert a tanításom Szívem szeretetével történik részetekre, hogy érezd: Szívemet megnyitom, Karjaimat ölelésre tárom, mert Atyám gyermekei és az Én testvéreim, kik a Fény Világosságában járnak, mind jöjjetek Hozzám! És a szerint is élhettek. Ha elfáradtál, majd felüdítelek. Ha elcsigázott lettél, kegyelmet találhatsz. Ha erőre van szükséged, Fényemmel átölellek és megerősítelek.9

De hogy ez mind-mind jelen legyen, nektek is tenni kell a mindennap cselekvésében. És mind úgy, ahogy Atyámnak tetszik és kedves, ahogy Nekem, Jézus Krisztus Uratoknak tetszik és kedves. És nem pedig úgy, ahogy néha némelyek elgondolják, és a szerint cselekszenek. De hogy csak ők cselekszenek, és rá próbálják erőltetni másokra, hogy mások is azt tegyék.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok sohasem erőltetek semmit. Nem parancsolok. Nem követelek. Én a szeretetemben szólok, a szeretetemmel tanítok, a szeretetemmel hívlak, és a szeretetemet árasztom a felemeléshez, a felismeréshez és az elfogadáshoz.

A mai nap tanítása így szól hozzátok, hogy már a kincs, a lélek, elfoglalta helyét az emberi testben. És már tudja, hogy hogyan működik, és mi a cselekedet, mi a gondolat, mi a felajánlás a tettekben, és mi a felismerés. Akkor már a Világosság, amely azért jött a világba, hogy üdvösséget adjon számotokra, jelen lehessen a mindennapokban épp úgy, mint mikor e tanításomat adtam tanítványaimnak vagy még más felebarátnak, testvérnek.

Ennek szeretetében és fényében árasztom reátok majdan áldásomat. De az áldásomban nem csak Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok jelen — jelen van Édesanyám e boldog ünnepben. Hisz minden esztendőben egyszer, illetve kétszer megadatik számotokra e csodálatos ajándék, hogy az Édesanya jelen van gyermekeinél.

Szűzanya:

Kicsinyeim! Gyermekeim!

Köszöntelek benneteket Anyai Szívem Szeplőtelenségével, amelyből árasztom Anyai Szeretetemet.

Kicsinyeim! Gyermekeim!

Ma Én is kéréssel fordulok hozzátok.

Ha széjjelnéztek a világban, a Fiam tanításából felismerve, erőt nyerve, hogy jelen van a Fény a Világosságban, amely a világba jött.10 De ha mérlegelni kell, mennyivel nagyobb a sötétség a gonoszság révén.11

Én ma, kicsinyeim és gyermekeim, csak ennyit kérek tőletek: ne felejtsetek el szüntelenül imádkozni, megengesztelni Szentséges Fiam Szívét. Mert ha meg tudjátok engesztelni, akkor a mindennapokban változások jelenhetnek meg.

Kicsinyeim! Gyermekeim!

Most úgy szólok hozzátok, mint Édesanya, megnyitva Anyai Szívemet, hogy Hozzám bátran jöhettek, hogy megengeszteljétek Szeplőtelen Szívemet, hogy ez által elvihessem Szentséges Fiamhoz a kicsinyeim, gyermekeim imáit, fohászait, kéréseit, mindazt, mivel Anyai Szívem oltalmához fordultok. Hisz a tanítások, mit Fiam számotokra megad, nem új és nem más, csak a mai nap, kor emberének szól a gyermekeimben és a kicsinyekben, hogy felismerhessétek a lényegét, és ez által különbséget tehessetek és elfogadva a mindennapi életet.

De az ima erőt ad mindahhoz, mi körülvesz. És már könnyebb a megpróbáltatás, vagy a fájdalom, vagy a bánat és a betegség, ha tudod, kicsinyeim, gyermekeim, hogy van egy Édesanya, ki mindig figyel gyermekeire, és várja az Ő gyermekeit, és ez által elfogadva Anyai Oltalmam kérését, amellyel most felétek fordultam e ünnep hajnalán. Hisz a Fény üzenetet hozott Számomra.12 De ez a Fény üzenetet hozhat minden gyermeknek a kicsinyeimben, kik figyeltek önmagatokra és figyeltek felebarátaitokra a testvérben. És Én, az Édesanya mondva a gyermekben. Így ne feledkezzetek el Anyai kérésemről, amellyel előbb e gyermekeimhez fordultam, mert Fiam Szentséges Szívét tudjuk engesztelni és kérni. És már elindulhat a megtapasztalás, változás útja a Földön az emberek szívében és lelkében. Ehhez, kicsinyeim, gyermekeim, nektek is feladatot kell vállalni a mindennapokban, a mindennapokhoz, az élethez és a haladáshoz.13

Így most Fiammal együtt Anyai áldásomat küldöm gyermekeimre, kicsinyeimre.

Anyai Szívemet megnyitva gyermekeimhez, kicsinyeimhez, hogy áradjon e Anyai Szeretetem gyermekeim felé, ami által a felismerésben, a bölcsességben, a hitben, a reményben tudod, kinek gyermeke és kinek testvére vagy. És ez által elindulsz az ima révén a változás útján.

Most áradjon reátok Fiammal együtt a mai nap-tanításnak legfontosabb szava, hogy a kegyelem csak akkor működik, ha van megbánás, és a megbánás révén a felismerésben elfogadod a Világosságot, mert te olyan gyermek és testvér szeretnél lenni, ki nem fél a Világosságtól.

Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme adja meg számotokra a Világosságot a mindennapokban, a mindennapokhoz a felismerésben és az elfogadásban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

MÁRIA AJÉNDÉKA

2006. március 24.

Egy szép kertben állok, tele rózsával, illattal. És ez az illat a szeretetemet átöleli szívemben és a lelkemben. De ez a kert, ez az Édesanya kertje, amelyben egy Rózsa Legszebb Virágja illatozik és hajlong, hogy:

— Ne félj, gyermek. Jöjj, hogy érezd a kegyelmet. Érezd, hogy ez a kert bármikor a tied is lehet. Majdan belépsz rajta és haladhatsz.

És a rózsák illatot árasztanak. De az illat különleges, mert a különlegességében ez az Édesanya kertje, hol várja gyermekeit, majdan megpihenhessenek.

Köszönöm, hogy ismét e kertbe léphettem.

Köszöntöm testvéreimet, kik eljöttetek a mai napon a bűnbánat hatodik Golgotájára, hogy együtt éljétek át kiválasztott szolgám-testvéremmel a fájdalom, szenvedés Golgotáját.

A Golgota a fájdalmában, ami a mai napban is jelen van, a jelenléte épp olyan, mint a múlt, amiről most a tanításokat a felismerésében és az elfogadásában és a megtapasztalásában, hogy el tudjátok fogadni, mert a fájdalom és a szenvedés, az jelen van mindig a mindennapi életben az egyszerű és a gyarló emberekben, a testvéreimben. Csak nem mindegy, hogy a gyarlóságban és az egyszerűségében benned él a szeretetem, az örömem, a békém és a hitem. A hit a bizalomban épülve, ami az elmúlt hét tanítása, hogy tudsz-e annyira hinni és bízni, hogy Én is jelen vagyok itt számotokra.

Mert mi volt a tanítás?

Oda mentek 2 tanítványomhoz: Fülöphöz, majdan Andráshoz: „Látni szeretnénk az Urat.”1

Az Urat.

De ők úrnak szólították a tanítványaimat: „Uram, látni szeretnénk Jézust.”

Jézus — Én az Úr és a Mester és a Próféta vagyok.

Többen többféleképpen hívnak és szólítanak. De ti most, a jelenben sokszor és sokszor Jézusnak, Jézus Krisztusnak szólítotok a szeretet és a kegyelem megszólításában. De a tanításom ezt adja számotokra, hogy a hit bizalma mit nyújtott és mit nyújthat számotokra a mindennapokban és a mindennapokhoz. Mert ha el tudod valóban hinni a tanításban, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok e egyszerű testvér által a szolgámban jelen vagyok, hozzátok szólok, bizonyságot adok a megtapasztalásban és a felismerésben.

De mégis egyre több a kétely és a kételkedő. És sokszor és sokszor az vetítődik vissza, hogy. „Már nem lehet újat mondani. Hisz ami már több mint 2000 éve adott, arról tanulunk, arról tanítanak, akkor miért szükséges még, hogy legyen jelenés2, és a jelenése révén tanítás?”

A tanítás üzenete, mikor az egyszerűségében egyre többen és többen így gondolkodnak, és a gondolkodásmenetük mellett meg is válaszolnak, hogy: „Semmi új nincs benne!”

De a semmi új mellett, ha nyitott a szíved, nyitott a lelked, nyitott a füled, nyitott a szemed, akkor sok mindent észreveszel. Egy pici, apró részlet, amiből egy nagyobb alakulhat ki részetekre a mindennapokban és a mindennapokhoz. Hisz rajtatok áll, hogy mit fogadsz el a szabad akarat-cselekvésedben, hogyan helyezed el szívedbe és lelkedbe a bensődben, hogyan tapasztalod meg az Én jelenlétemet.

Hisz a mai nap tanítása nem kimondottan az a 3, amit pásztorom ma kiemelt számotokra.3 Hisz az mind csak egy mellékes tanítás.3a A mai nap tanítása, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok bevonulok.4 Bevonulok, de a bevonulásom — Én szeretném az egyszerűségében és az alázatában. De az emberek felmagasztalnak!5

Hisz előtte mi volt a tanítás?

Az Emberfiát felmagasztalják. És a felmagasztalás e bevonulással jelen van.

De a felmagasztalásban Én, Jézus Krisztus Uratok nem akarok király lenni.

Én szeretnék továbbra is megmaradni a Mester, a Tanító, a Próféta és a Názáreti a kegyelemben és a szeretetben és az egyszerűségemben. Mert Atyám így küldött a Földre az Ő testvéreihez az egyszerűségében:

— Hozd el számukra a Fényt a Világosságban. Hozd el számukra a békét a bölcsesség örömében. Hozd el számukra a kegyelmet a lelkük üdvösségéhez. És ha ez már mind bennük él, akkor már nem nehéz türelemben, békében, örömben és a megbocsájtásban élni.

Akkor már nincs is gondolatod arra, hogy tán a harag és a gyűlölet és az irigység kapzsisága felülemelkedjen benned vagy rajtatok. Mert a hit bizalma a kegyelemben ezt mutatja számotokra a Fény Világosságában, a felismerésben és az elfogadásában. Mert ha már hiszed, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok ma is itt jelen vagyok, nem csak kiválasztott szolgám-testvérem által, hanem ha nézed a kápolnának a tabernákulumát, ahol az Élő Krisztusban jelen vagyok.

Hiszed, hogy az Eucharisztia és az Oltáriszentség valóban Én vagyok?

De menjünk még tovább, a kezdetek tanításához az Én jövendölésemben, amely már az Ószövetség, vagy ahogy a kezdetekben mondtam, az őskereszténységet adta számotokra, amikor még az emberek Atyám gyermekeiben valóban tudtak hinni és bízni, és a félelmükben Atyámra tekinteni. De Atyám sokszor mondta számukra:

— Ne féljetek.

És néha nevükön szólította. Mondjam most csak úgy, hogy példának egyik prófétát, hogy:

— Ábrahám, Ábrahám hol vagy? Hisz hozzád szólok.6

Ha most Én, Jézus Krisztus Uratok hozzád szólok, vagy hozzátok szólok, akkor először a kételyek rakodnak itt belül le, hogy: „Létezhet ilyen?”

A kétely mellett a kicsinyhitűség. A kicsinyhitűség mellett a hitetlenség. És a hitetlenség igyekszik elhessegetni mindazt, amit talán megtapasztalhattál. És ilyenkor jelen van az a tanításom, hogy jelen van az igazgyöngy, de nem ismertétek fel. És az igazgyöngyöt eldobtátok magatoktól.7

És az őskereszténységben, az Ószövetség jelében a hit és a bizalom és a szeretet a megbecsülésben és a türelemben mennyivel volt más, amikor az Én testvéreim az emberekben, Atyám gyermekei az emberekben a hit bizalmában egész addig eljutottak, hogy nincs jelen Oltáriszentség, az Eucharisztia, hisz azt Én, Jézus Krisztus Uratok az Ünnepi Vacsorában hagytam meg rátok.

De előtte jelen van az ima által a mindennapi kenyér!8

A kenyér, amelyet úgy tiszteltek, hogy benne van abban az Atya az Élő Istenben.

Becsülni és tisztelni kell.

Ma, a jelenben, áthozva a múlt tanítása, a kegyelem és az üdvösség a felismeréshez és az elfogadáshoz.9

És most hogy’ él az Én testvéreim szívében és lelkében?

Hogy szeretnének bizonyosságot nyerni: „Hadd láthassuk Jézust!”

Hogy „tudok-e hinni és bízni ebben a kegyelemben és ebben a szeretetben, és tudom-e elfogadni”, hogy az Eucharisztia, az Oltáriszentség kegyelme, az valóban az Én szeretetem az Élő Krisztusban.

Mert Atyám annyira szerette az Ő gyermekeit a világban, hogy nem sajnált Engem hozzájuk küldeni. Nem sajnált Engem szinte feláldozni az Írás jövendölésében, mert a Megváltás kegyelme csak így jön el a testvéreimhez most, a jelenben is.10

Mert a tanításom ma különösképpen ez számotokra, hogy Nekem, az Isteni Második Személynek, akit most úgy neveztek, az Élő Krisztus, de akkor a Názáreti vagyok, a Próféta és a Mester, boldogan és örömmel be kell, hogy vonuljak, hogy felmagasztalják az Emberfiát!

Mert a felmagasztalás után történik az alázat a megaláztatásában.

Mert ez által lehet megváltani a világot a testvéri, felebaráti szeretetben.11

Mert a kegyelem a jelenlétében így van most, de így volt a múltban, és így volt az Ószövetség őskereszténységében.

Hisz többször mondottam számotokra: a jelen élet most a Föld forgásával elindulva fölfele, de mikor fölér az ember, akkor oly hamar magabiztossá tud válni, és a magabiztosság néha nem jó tanácsadó. És a magabiztosságában elindulsz a lejtőn lefele, és ott nagyon-nagyon nehéz megállni, és talán visszaesel oda, ahonnan kiemeltelek. És ismét küzdeni és küzdeni kell, hogy elindulhassál ismételten fölfele. És ezért mondhatod, hogy jelen van a múlt, a jelen, a jövő. De a jövőből néha nem tudsz tovább haladni, visszaesel a múltba, a múlt erejének kegyelméhez. De ez néha fontos, mert ez által csiszolódsz lelkedben és testedben. Ez által tudsz elindulni a változás útján. És már ez által ismered el s ismered fel felebarátaidat és testvéreidet. És ez által tudsz imádkozni és imádkoztatni. És ez által tudod befogadni mindazt, ami jelen van a mindennapokban számotokra. Mert e bűnbánat-idő e tanítás révén ezt adja számotokra, hogy hétről hétre mit ismertél fel, mit fogadtál el, mit zártál be szívedbe és lelkedbe, és mi alapján indult el a változás szívedben és lelkedben, és mi alapján csiszolódsz, és mi alapján akarsz élni, haladni és küzdeni, és mi alapján érzed azt, hogy az emberben egy testvér vagy Nekem, Jézus Krisztus Uradnak és gyermek Atyámnak és Édesanyámnak.

A szabad akarat cselekvése e tanítás révén, e sorozat-bűnbánatban hétről hétre ezt hozta számotokra. Mert így jutsz el közelebb és közelebb a felmagasztalt Emberfiához az Isten Fiában, „aki érettünk lett Ember, és érettünk halt meg, és érettünk támadt fel. De a Feltámadása révén már jelen lett számunkra a mindennapi kenyér az Élő Krisztusban az Eucharisztiával.”

Mert ha ezt el tudod hinni, testvérem, megérteni és elfogadni, akkor nincs ok félelemre, izgalomra, stresszre. Azok jönnek úgy is anélkül a bajban! De azt mind tudod mérlegelni, és a mérlegeléssel eltávolítani szívedből és lelkedből. És már csak egy bizonyos pontra összpontosítasz: az Isten-szeretetre és kegyelemre, Fiának kegyelmének szeretetére az Isteni Második Személyben, a Szentlélek kegyelme, amely mindenkor jelen van és szeretne áradni és átölelni, akik képesek befogadni, és az Édesanya szeretetére a küzdelemben és a haladás kegyelmében.

De ezek mind-mind a tanításomban egy bizonyos pontra mutatnak. És ez a pont nem más, mint az Élő Kenyér, amelyet egészen az Ószövetség őskereszténységéből vezettünk át az Újszövetség kezdetéhez,12 hisz a kezdetben most a jelenhez. Hisz a jelen fontos tanítása a mindennapokban. Mert ha tudsz hinni és bízni e jelenlétben, akkor valóban testvéremmé tudsz válni, és már nem kell félned, és már el tudod fogadni az embereket a felebarátban és a szeretetben. Már nem mérlegelsz, már nem kiabálsz, nem alázod meg, hanem elfogadod úgy, ahogy van e jelenlétben. Mert a tanítás ezt nyújtotta számotokra e bűnbánatban hétről hétre. Hisz fontos, hogy megérthessétek, hogy hogyan lehet az őskereszténység Ószövetségét áthozni az Újszövetségbe, és az Újszövetségből most, a mai nap jelenlétébe. Mert a kegyelem akkor is jelen volt és működött, utána a megkezdett Újszövetséggel, és most a jelenben.

Ez oly könnyű, megérteni, és egyszerű. Mert mikor az Én földemen jártatok a megtapasztalás tanításában, abban a tanításban, ami sok mindent számotokra bizonyossá tett, ott is elmondotta szolgám. Nem kell mást tekintenetek, csak azt kell figyelnetek, hogy jelen van a folyó, az a folyó, amelyben az előhírnököm megkereszteli azokat, akik hozzája mennek. De ő nem más, mint a Pusztában Kiáltó Hang, a hírvivő.

És a hírvivésben mit mond?

— Én vízzel keresztellek. De majd jön utánam az, aki hatalmasabb, és majd tűzzel fog keresztelni.

De ez a folyó a sodrásában az Ószövetség őskereszténységében is jelen van, hisz a jövendölés akkor volt, és a Pusztában Kiáltó Hang is itt van jelen. És a sodrásával és a folyásával belemegy a tengerbe, a Genezáretibe, a Kineribe. Sorolhatnám sorba a neveket, amelyekkel szólítják és megilletik. És az Ószövetség a találkozásával, szinte mondhatom, hogy megszűnik, hisz átfolyik a tengeren, megtisztulva, és kilép ismét a tenger medréből, és halad tovább. De már ez a haladás az Újszövetség a jelenhez!13

Csak meg kell tudni érteni e titkot, és becsülni, és felismerni. És már akkor azt mondod, hogy valóban nincs új e tanítás-nap alatt, de mégis új a megközelítése a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És csak ezt kellene megérteni, pásztoraimnak elfogadni. És ha ezt mind megértenék, akkor a kegyelem valóban működne rajtuk és bennük.

Tisztelet a kivétel — hozzáteszem.

Akkor már nem csak a rangra-törés volna bennük, a nagyravágyás és az uralkodás és a parancsolgatás, hanem a kegyelem és a szeretet működne bennük és rajtuk. És felismernék a kicsiket, az egyszerűket, az elesetteket. És akkor éreznék, hogy: „Jé, hát én is innen jöttem, én is ez voltam. De miért kellett nekem kilépni ebből, ebből az önmagam világából, és a magabiztonságomban a hatalomra vágyni, és már uralkodni és parancsolni az egyszerűknek és a kicsiknek?”

Már elfelejtették, hogy valójában honnan is jöttek.

Már elfelejtették azt, amikor még ők voltak diákok, hogy néha mit éltek át e sok-sok parancs révén, és néha milyen rosszul fogadták a megkülönböztetést és a megítéltetést a parancsokban.

„De amint egy kicsit az évek eltelnek, amint egy kicsit már rangom van, már magabiztos vagyok, és már én parancsolok azoknak, akik utánam jönnek.”

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok nem ezt tanítottam! Nem ezt a tanítást adtam! Én mindig Saját Magam példáját hozom fel nektek. Most, a jelenben a múlt példáit, hogy Én jártam elöl tanítványaimmal, adtam a tanítást, a szeretetet, az örömet, a békét, a türelmet, a megbocsájtást a megtapasztaláshoz és a felismeréshez, és mindig Saját Magam példáját adtam a tanítványaimnak és a nép sokaságának a követőkben.

És most, pásztoraim, ismételten azt mondom: tisztelet a kivételnek, akik még ismerik és tudják, hogy mi a szeretet, és nem csak ismerik, hanem szívükben, lelkükben jelen van és gyakorolják. Azok nem uralkodni és parancsolni akarnak, azok a szeretet kegyelmében egyszerűek, és nem azt mondják, hogy: „Kikérem magamnak!” — ahogy többen már mondták szolgám részére is e elmúlt időszakokban, e évek folyamán, hogy: „Én pap vagyok! És én tanultam! És engem megillet ez a jog, hogy én fölöttetek vagyok!”

De Én, Jézus Krisztus Uratok mikor adtam ezt a tanítást?!

Mikor mondtam Én valamikor is, hogy fölöttetek vagyok?!14

Én bennetek akarok itt élni, nem fölöttetek!

Itt, bennetek!15

Sajnálom azon pásztoraimat, akik tanultak ugyan, néha keményen, néha sokszor megalázták őket, és mégis nem tanultak — Én ezt mondom. Mert nem tudják értékelni azt, hogy Én itt szeretnék, bennük élni, velük együtt, és nem felettük, és lenézni rájuk!

E bűnbánat-idő tanítása, a mai nap befejezése a sorozatában ezt adja számotokra, mert így tudtok lépcsőről lépcsőre, egymás építésére megérteni, mi a lényege a tanításomnak, és valójában mit szeretnék, és valójában hogy’ szeretném, hogy ti is lássatok, felismerjetek, és ne csak lássatok és felismerjetek, hanem azt akarjátok, hogy itt éljek veletek az eggyé-válásban és a szeretetben.

És már nem csak kiválasztott Mária szolga-testvéremet vizsgáljátok és vizsgáztatjátok, hogy hogyan cselekszik, hogy ő milyen ember, és csak emberi-e ez, vagy talán létezhet-e a kiválasztottsága.

Ha egyszer megnyitnák szívüket pásztoraim, ha egyszer befogadnák ezt a csodálatos, mérhetetlen szeretetemet, a szeretetem formáját a tanításokban, ahogy megadtam, ha egyszer felismernék a tanításnak a lényegét, ha egyszer nem csak az irigység és a rangra-törés vezetné őket, hanem megengednék, hogy az alázat vezesse őket, akkor felismernék azt, ami az igazgyöngyben valóban jelen van — és nem csak kiválasztott Mária szolga-testvérem által, hanem a nyájukban, a kicsinyek és a jelenlévők.

És most is azt tudom mondani, amit már szolgám által a tanításokban megadtam: ha nincsenek kicsinyek, ha nincsenek testvérek a nyájban, mi szükség lenne a pásztorra?

A pásztor egyedül semmi!

A pásztor egyedül nem érvényesül!

A pásztor csak akkor érvényesülhet, ha van neki nyája, akiket taníthat és vezethet.

És nem uralkodhat!

És nem parancsolhat!

És nem nézi le őket messziről, a magasból, hanem megpróbál együtt élni velük úgy, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok a mostani jelenben is tanítványaimmal és a nép sokaságával, mert így tudunk eggyé válni Atyám Isteni szeretetében és kegyelmében.16

Egyre közelebb az idő, ezért ma, a bűnbánat hatodik szenvedés Golgotáján az egymásra épülő tanításom lehet, hogy — mert már a gondolatokban látom — ma egy kicsit kemény.

Nem kemény, csak egy kicsit talán erélyesebb a felismeréshez és az elfogadáshoz. Mert — ismételten mondom — az Ószövetség őskereszténysége az Újszövetséghez és a jelenhez, amely a jövőhöz visz, csak így tud egymásra épülve menni. De ha sokáig megy ez az uralkodás és ez a parancsolgatás — így is közeledünk az Időhöz, így is már elég jól kitolódott az imával és az engeszteléssel, és egyre többen és többen az egyszerű testvéreimben, akik elindultak a változás útján.17

És az egyszerű testvéreim mit tesznek?

Imádkoznak a papjaikért a pásztorban, hogy már ők is végre felismerjék önmagukat és el tudjanak indulni a változás útján. És a változásban ne csak uralkodjanak, követeljenek és parancsoljanak.

Mert így Én, Jézus Krisztus Uratok távol vagyok tőlük. Nem tudok szívükhöz és lelkükhöz közel menni. Mert ha ők nem fogadják el a kicsinyeket és az egyszerűeket, akkor Én hogy’ fogadjam el azokat, akik a tanulásuk révén már nem azt teszik és cselekszik, amit Én, Jézus Krisztus Uruk meghagytam az Újszövetség tanításában.18 De számukra nem csak ez a tanítás — számukra jelen kell lenni az Ószövetség az őskereszténységében19, és számukra jelen kell lenni a jelennek, és figyelni a jövőhöz. Mert így tudunk haladni együtt e kemény élet-útpályánkon.

A mai nap tanításom ez számotokra, amely a hatodik bűnbánat Golgotáján épült az elmúlt hetekéhez, hogy a megvilágosodás és a Fény valóban világosságot tudjon nyújtani számotokra a kegyelemhez, a szeretethez, az örömhöz és a békéhez, mert akkor már van türelem és megbocsájtás, alázat az egyszerűséghez.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom. De áldásom most, a mai napban a bevonulásomnak a szeretete, öröme, békéje és Fénye, és mosolya ragyogjon rátok és adjon erőt, hogy fölmagasztalták az Emberfiát, és örömmel és szeretettel és ének között, hogy:

Hozsánna! Hozsánna! Dicsőség Dávid Fiának!

Vonulunk be.

Így áradjon reátok ez a dicsőséges, örömteli bevonulási áldásom a nyitott szívű testvéreimhez a felebarátaimban, és különösképpen pásztoraimban.

Szeretném őket is megérinteni, átölelni e dicsőséges áldásommal, hogy:

Itt az idő, hogy elmélkedjenek.

Itt az idő, hogy felismerjék önmagukat.

Itt az idő, hogy a tanításom révén cselekedjenek és fogadják el az egyszerű, kicsiny testvéreimet.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e jelenben erősítsen, óvjon és védjen minden nyitott szívű testvéremet a felebarátaimban, kik elfogadják a múlt és a jelen a jövőhöz való tanításomat, és a felismerésben elindulnak a változás útján.

És a felmagasztaló Emberfiának kegyelme nyújtson e szeretetben Fényt és Világosságot.

És ne féljetek Tőle, fogadjátok el, ismerjétek fel, és induljatok el Rajta a haladásban.20 Mert eljön az idő, mikor ez fog segítséget nyújtani számotokra a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!