JÉZUS KRISZTUS URUNK tanítása 2013. november 1.

Jézus Krisztus Urunk:

Sükösd kiadványok010      Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat, és e ünnepen, hogy egyek lehessünk a tanítás szeretetében, e kegyelem által, ahogy mondani szoktuk a Közösségben, de most Mária, kiválasztott testvérem szavát idézem számotokra. Ő ilyenkor úgy nevezi, hogy: „a család ismét egy”. Mert már úgy ismeritek egymást e hosszú évek folyamán, hogy szinte családnak nevezhetitek egymást, mert nem azt mondani már, hogy „zarándokútra jövünk”, hanem: „Jövünk haza a családhoz, amiről mondhassuk azt is, hogy ez a mi második otthonunk a családunk mellett.” És hogy ha már nem tudok úgy eljönni, ahogy szeretnék, akkor néha szomorúvá válunk, de ezt a szomorúságot nem szabad engedni, hogy megérintse szíveteket a bensőben. Az öröm és a kegyelem működjék rajtatok és bennetek.

Most már áttérve az ünnep második részébe, amikor sokan és sokan a szeretteiteket fogjátok magatok elé vetíteni az emlékekben. S ilyenkor van egy olyan énektek, hogy: „Halottaink szent estéjén csendesül az élet”1. Ilyenkor mindig arra figyeltek, hogy hogyan és miképpen tudjak eleget tenni, mert a gyertyafénynek világossága világosságot nyújt e sötét estében.

És most rátérünk e hónap tanításaira, mert a hónap tanításait, ha figyeltétek, nem egymást követő napokról van szó, hanem van a hét, az elkövetkezendő hét, ami jön számotokra, van egy tanítás, utána ismét lesz egy, majdnem egy hét szünet, és utána jön megint egy, és a hónap vége felé a harmadik tanítás. De mind a három tanítás, mintha egymásra épülne, szinte mondhatod azt, mintha folytatódna egymás után. Hisz az első tanítás miről is szólt?

Mikor Én, Jézus Krisztus Uratok elmentem a farizeus házába, hogy nála étkezzek — hogy vendégül lát e vacsorán, e ebéden, e lakomán? Mindegy, hogy melyiket mondjátok a három megnevezésből — az egyiken részt veszek.2 És ahogy szétnézek közöttük, az tűnik fel, hogy nem az egyszerű, a szegény és a kicsinyek vannak jelen, akik rá vannak erre szorulva, hanem az olyanok, akik dúskálnak a mindennapi életben, a jelenben. Hisz hogy’ is mondottam a ház urának, mint ahogy most Én boldog József 3 felé emelem tekintetem, így fordultam a ház urához, és azt mondottam neki:

— Ha máskor ebédet, vacsorát vagy — a legegyszerűbb szóval — lakomát tartasz és adsz, ne ezeket hívjad, testvéreidet, rokonaidat, gazdag szomszédaidat, mert ők ismét visszahívnak téged, mert meg tudják tenni számodra. De ha te hívod a szegényeket, a betegeket, a sántákat, a bénákat, a vakokat, kiket szinte úgy lehet csak oda vezetni, mert azt sem tudják, hogy hova mennek, ők valóban tudnak örülni az ilyen ajándéknak, értékelni a kegyelmet, értékelni mindazt, amely körülvesz.

És ilyenkor nem kell szomorkodni, hogy „valójában most én mit teszek”. Ilyenkor arra kell gondolni, érezni, átélni: „Mily boldog vagyok, mert én ezt tudtam nyújtani számukra, és az öröm, amelyet viszonzásul kaptam, szinte felemel. És akkor majd elgondolkodhatok azon, hogy ha eljön az igazak feltámadása, hogy milyen kegyelemben lehet részem.”

Most az egyszerűségében ez nem kimondottan egy vacsoráról, egy meghívásról, egy megjelenésről szól, hanem hogy hogyan ismered fel az elesetteket, a szegényeket, a betegeket, hogyan tudsz velük együtt élni, hogyan tudod megnyitni feléjük szívedet a segítségnyújtásban, hogyan tudsz értük imával, fohásszal rájuk gondolni. Ezek mind-mind a szegények és az elesettek megsegítéséhez tartozik.

Érezni a működést e kegyelem által a szeretetben. Mert fontos, hogy ha én boldog vagyok, örömben részesülök, érzem a szeretetet, érzem az öröm békéjét, érzem, hogy irgalmasság ölel át, akkor én ezt meg tudom osztani mindazokkal, akik vágyakoznak erre az ajándékra s erre a kegyelemre a jelenlévők között. És ilyenkor nem kimondottan azt kell nézni, hogy a szegénységben most mi a szegény, mi a beteg, mi a béna, mi a sánta és mi a vak. Ez egy példa volt a ház urának. De a példát úgy is lehet értékelni, érezni, hogy te, testvér, aki észreveszed, hogy most talán rászorul a testvéred egy felajánló imára, egy felajánló kérésre, egy felajánló fohászra, akkor én ezt szívből, szeretettel önmagamból kiadhatom, és megadhatom számára a jó cselekedetekért, mert számomra is az üdvösség így jön el e kegyelemben. És akkor tudod értékelni ennek a tanításnak a mondanivalóját.

De erre a tanításra folytatódott a második tanítás, hogy úgy-e, Én, Jézus Krisztus Uratok, most mindegy, hogy melyik városról beszélünk a tanításból, amikor Jerikó felé haladok.4 De megyek a nép sokaságával, akik követnek, akik hallgatják szavamat a tanítás által, amit nem csak tanítványaimnak, hanem a nép sokaságának is adok. És adott egy alacsony növésű férfiember. Most ezt az alacsony növésű férfiembert nem muszáj úgy neveznetek, hogy a vámosok feje. Ezt az alacsony növésű férfiembert lehet a mai kor emberének is nevezni, aki vágyakozik, hogy találkozhassék Velem, aki vágyakozik, hogy megismerjen. És ezt a vágyat szeretné kiegészíteni. És mi jön akkor a gondolatába?

— Hát felmászok a vad fügefára, mert úgy is itt kell Neki elhaladni, ha más nem, akkor bár látom, és talán néhány szót hallhatok is, amit a tanításban ad.

Ő erre készült fel, hogy ha ezt megkaphassa, ő ezzel is megelégszik.

Úgy-e, hogy működik a kegyelem?

Én, Jézus Krisztus Uratok látom a jelen kor emberének a vágyát. És a vágyra megpróbálok ilyen egyszerű választ adni.

Mit mondottam e alacsony növésű férfiembernek vagy férfiúnak?

— Gyere le gyorsan, mert ma nálad kell megszállnom, hogy vendégül lássál.

Az öröm és a szeretet olyan nagy lesz benne, hogy elkezd gondolkozni az életén. Megtörténik a vendéglátás, annak ellenére, hogy vannak, akik méltatlankodnak, akik felháborodnak. Most a felháborodást lehet mondani: a jelen korban lévő testvérek és a jelen kor emberei, akik oly hamar meg tudnak ítélni másokat, mert ők is mit mondtak?

Felháborodtak, meglepődtek, hogy:

— A bűnösök közé megy? Hát milyen Ember ez, ha bűnösökkel akar együtt lenni?!

A jelenben ezt hogyan fordítod? Most csak beszéljünk erről a helyről: ti is „bűnösek” vagytok, mert itt vagytok.

Úgy-e, pásztorotok ezt már többször és többször elmondotta: „Ez az igazi szeretet? Ez az igazi öröm? Így működik a kegyelem,   hogy aki nem kedves előttem, azt én kitaszítom?”

Mert itt is lehet értelmezni, hogy ők szinte kitaszítanak, mert Én, Jézus Krisztus Uratok szinte leereszkedtem ehhez a bűnöshöz. Hát akkor Én is épp olyan bűnös lehetek, mint ő, ha már szóba állok vele, ha már meglátogatom, ha betérek házába.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok miért is jöttem?

Hogy üdvösséget árasszak mindazoknak, akiknek szükségük van; érezzék a kegyelmet, érezzék az ajándékot, és érezzék, hogy ami elveszett, megkeressem, és visszavezessem az üdvösséghez.

Mert mit mondott ez az alacsony növésű férfiú?

— Uram, vagyonom felét szétosztottam, s akit megkárosítottam, négyszer annyit adok neki vissza.

Megérintette őt a kegyelem?

Működött rajta és benne a Szentlélek?

Megváltoztatta őt, nem csak külsőleg, hanem bensőleg is?

Tudott változni, s ez által cselekedni?

Úgy-e, milyen könnyű a válaszok ezekre a kérdésekre?

Mert az üdvösség így jött el hozzája e kegyelem által.

És hagyta, hogy ez az üdvösség magával ragadja. Hagyta, hogy ez az üdvösség mutassa meg számára mindazt, amire szüksége van a kegyelem által.

Fontos, hogy ezeket mind-mind meg tudjuk érteni, felismerni és elfogadni. És akkor mi is a kicsinyekkel, az egyszerűekkel, a szegényekkel és az elesettekkel tudunk együtt lenni. És nem taszítunk ki senkit, nem utasítunk el senkit, nem ítélünk meg senkit. Számunkra mindenki legyen egy testvér, aki az üdvösség által hozzánk tartozik, mert felismerte mindazt, ami megelevenedett rajta és benne, és hagyta, hogy működjön rajta és benne, hogy ez által változzon és változtasson.

Úgy-e, milyen egyszerű ez a tanítás a felismerés részében?

Mert ha én nem akarok változni, akkor kifogásokat mindig lehet találni. Mindig lehet megítélni, mindig lehet mások felett pálcát törni, mindig lehet másokat kitaszítani, csak azon nem gondolkodunk el a mai kor népének emberében, e jelenben, hogy minket ugyanígy megítélhetnek, kitaszíthatnak, utasíthatnak, s talán akkor döbbenhetünk rá, hogy ez nem egy kellemes érzés a felismerés megtapasztalásában.

Fontos, hogy próbáljuk érezni és értékelni a különbséget e tanítás által, mert a tanítás azt mutatta számotokra, hogy ha van egy vágyad, ezt a vágyat tudod teljesíteni, ezzel a vággyal elindulsz valahova, ezzel a vággyal elindulsz a változás útján, ezzel a vággyal tudsz örömet, békét és szeretetet árasztani, ezzel a vággyal igyekszel az igazak felé törekedni, ezzel a vággyal elfogadod a felebarátot és a testvért, és nem leszel személyválogató, hogy ő kell, ő nem; ő megint kell, ő megint nem kell. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok nem így jöttem el. Én úgy jöttem, hogy mindenkit megkeressek, még azokat is, akik most talán távol vannak, de felkeresem, hogy el ne vesszenek, hogy ők is ez által üdvösséget nyerjenek e kegyelem által.

És akkor folytatódott a harmadik tanítás, ami szintén ehhez a két tanításhoz kapcsolódik abban az értelmében, hogy jelen vagyok egy Atyám házában való részvételben. És most próbáljátok csak úgy elképzelni, hogy egy külső szemlélőként vagyok jelen, és figyelem, hogy mi történik. Figyelem, hogy ki hogyan cselekszik és mit tesz a külső szemléletben.5 És akkor látom, hogy ki hogyan cselekszik: eljött Atyám házában a perselygyűjtés az adományban. És látom, boldogan, hogy hogyan és hogyan adakoznak azok, akiknek bőven van, akiknek talán ez nem is hiányzik, észre sem veszik, hogy ezt ők talán csak kiadták magukból. És akkor észreveszünk egy egyszerű, kis szegény asszonykát az özvegységében, aki lehet, hogy nem ilyen bátran adakozott, hanem megpróbálta a szegénységét szinte leplezni, és megpróbálta csak úgy odaadni azt, amije van. És az is az utolsó. Szinte a megélhetését is átadta. Nem törődött azzal, hogy: Holnap vagy holnapután mi lesz velem? „Én most ezt ki akartam adni önmagamból a felajánláshoz, a kéréshez, a fohászhoz, a hálához, a köszönethez” — sok mindent lehet felsorolni, vagy éppen azért, hogy kérek, fohászkodok, felajánlok, reménykedek, hogy megtörténik a meghallgatásom, és segítségemre siet az a kegyelem, amiért talán most nyitott szívvel és szeretettel, őszintén, összetett kézzel tudtam imádkozni, tudtam felajánlani, és tudok majd hálát adni a kegyelemben.

Hogy ha ezeket mind-mind a tanításokban így értelmezitek és fogadjátok el, és megengeditek, hogy egymásra épülő tanítások megérinteni szíveteket, a lelket, ami működik rajtatok és bennetek, „ami által könnyedén nem mondok nemet bármire, vagy nem engedem, hogy kiutasítsanak, eltaszítsanak, megpróbálok harcolni mindazért, amivel megillettél, Uram, Jézusom, e kegyelemben, megillettél, hogy én is a Te testvéred vagyok, és Hozzád tartozom, és mivel Hozzád tartozok, boldog lehetek, hogy valójában, ha nem is vagyok ma itt, a jelenben, de ha talán holnap vagy csak ha holnapután figyelem meg, s érzem, hogy milyen csodálatos az az ajándék, amely körülölel a mindennapok tanításával, e szeretet által.”

És hogy ha ezeket mind-mind meg tudtuk érteni, el tudtuk fogadni, akkor érezzük, hogy valójában nincs se szegénység, nincs se kitaszított, nincs se béna, se sánta, se vak, mert a szív szeretetével egyek lehetünk, mert sugározzuk egymáshoz ezt a kegyelmet, ezt az ajándékot a felemelkedéshez. És akkor érezzük teljesen az öröm boldogságát e kegyelemben, a mindennapokban. Érezzük, hogy valójában mi is fontosak vagyunk a mindennapokban, a kegyelem által. Érezzük, hogy „én is boldog lehetek, mert valamit adhatok önmagamból, mert nekem talán csak ez van, de ezt szívből és szeretettel oda tudom adni a jó cselekedetekért”, mert Jó Jézus Krisztus Urunk, ahogy mondani szoktátok, és ahogy most Én mondom, Jézus Krisztus Uratok, a tanítás, amely jelen van nálatok és közöttetek, az mindig és mindenkor úgy szól felétek és hozzátok, hogy nem olyan, hogy elfelejtsük, nem olyan, hogy nem vesszük figyelembe a testvéreket, és nem vesszük észre a segítségnyújtást. Megpróbáljuk elfogadni mindazt, ami a tanítás által számunkra jelen van az átölelésben e kegyelem által. És akkor érezzük a tanítások mondanivalóját, ahogy egymásra épülnek, mert ebben a hónapban nem csak ezek a szegények és elesettek, bénák, sánták, egyedül maradottak lesznek számotokra jelen, hisz ebben a hónapban lesznek azok is, akik ezeket mind felkarolják, átölelik, ha kell, az ágyukat átadják, ha kell, élelmet adnak, ha kell, megpróbálnak segíteni, hogy érezzék, hogy ők is Jézushoz tartoznak a testvérben, e kegyelemben. S akkor valóban azt mondhassátok: „Nincs hiábavaló ima, mert az ima valójában meghallgatásra talál, csak legyen bennem annyi türelem, annyi szeretet a kegyelemben, hogy ezt mind ki tudjam várni, meg tudjam élni, meg tudjam tapasztalni, és engedjem, hogy működjön rajtam és bennem, engedjem, hogy ez által én is változzam, és engedjem, hogy az ilyenekre fel tudjak nézni, talán először, s később már azt teszem, hogy én is segítek, én is egy akarok lenni ebben a közösségben, mint ahogy Te, Uram, Jézusom, a kegyelemben.”

Úgy-e, milyen könnyű így gondolkodnotok a tanításokról?

Mert a tanítások ma és ennek a hónap tanításában így jönnek el hozzátok e felemelkedés, e kegyelem által a kicsinyekhez, a szegényekhez, az elesettekhez, a betegekhez, az árvákhoz, hogy mind-mind összetartozzatok és egyek legyetek. És érezzétek az egységet, érezzétek a szeretet jelenét, érezzétek, hogy ti is fontosak vagytok e jelen kor testvérben, emberben, a felebaráthoz, a felismerésben.

És akkor ennek reményében ma a kicsinyek és a szegények kegyelmének áldását árasztom reátok a felemelkedéshez, hogy egyek legyetek, és örüljetek minden napnak, amely felvirrad számotokra. Örüljetek, hogy egymást ismerhetitek. Örüljetek, hogy elfogadjátok egymást. És örüljetek, „ha tudok tenni, cselekedni vagy éppen adni önmagamból egy ilyen felemelkedő szegénynek, elesettnek, kicsinynek”, mert Én, Jézus Krisztus Uratok így szólok most hozzátok.

Fontos, hogy ti is, mind-mind, érezzétek a felismerést, a küldetést, az elindulást a meghívás által.

Ennek reményében kiválasztott Mária testvérem által árasztom felétek a szegények, a kicsinyek, az elesettek, a felemelkedéshez való áldásomat.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, mert Én, Jézus Krisztus Uratok küldöm most felétek e áldásban, hogy érezd a felemelkedést, az összetartozást, hogy összekovácsolva egyek legyetek e szegénység kicsinységében, e kegyelem által, hogy elfogadjátok egymást, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok tanítalak, és megmutatom számotokra a cselekvést e kegyelemhez, a mindennaphoz, a mindennapban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

E temetőkertben égnek már a gyertyák, fényt és világosságot nyújtanak. De e temetőkertben még csak ma kezdődik az ünnep mindazok számára, akik e földi élet befejezésével eltávoztak. Megemlékeztek mindazokról, akiket szerettetek, akiket átöleltetek, akikre szívetekben emléküket őrzitek a felemelkedéshez, az összetartozáshoz. És így most e temetőkertben, ha kigyúlnak a fények, „a halottaink szentestéjén csendesül az élet”.

De itt ti a gyertyát, a fényt, a világosságot a Mindenszentek ünnepén gyújtjátok.

Ilyenkor lehetne megkérdezni tőletek:

Most kinek gyújtottátok a gyertyát: a szeretteiteknek, akiket szívetekben emlékül őriztek, vagy Mindenszentek ünnepén az összes szentnek, akik már a Dicsőségben vannak, és közbenjárók lehetnek értetek?

Mert az ünnep, amelyről átléptetek a mai nap ünnepébe6, ma kell a fényt, világosságot gyújtani a megemlékezésben a testnek. De a lélek, az már a Dicsőség megtapasztalásából időnként így reátok tekintenek, hogy valójában hogyan és miképpen vagytok jelen e mindennapokban. Vannak, akik tartják ilyenkor, mint ahogy van az újévben a nyolcad, a Feltámadás után a nyolcad, most ismételten a nyolcad. A nyolcad napjában azt mondod: „Igyekszek a fényt, a világosságot megadni a szeretteim emlékének, mert én már csak így tudok rájuk emlékezni, arcukra, mosolyukra, kedves lényükre a mindennapokban, hogy erőt adjanak, hogy én is szerethessem e csodálatos napot, legyek felkészült, mert ma vagyok, de nem biztos, hogy holnap is leszek.

És ma lehet, és holnap szabad elmélkedni a mindennapi életen.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2013. december 6.

Jézus Krisztus Urunk

Sükösd kiadványok010Köszöntöm testvéreimet a mai napon.

A mai nap egy új megkezdett egyházi évet rejt számotokra, s ebben az egyházi évben lesznek ismételten újak, és az újakban visszatérések a kezdetbe. A kezdet Golgotáján kiválasztott Mária testvéremet meghívtam az első Golgotára a meghívásban, hogy: Vállald el ifjú testvéreid megtéréséért.

Úgy-e, ismerős a kezdetben lévő testvéreknek ez a mondat?

Majdan jöttek a pásztorok, majdan jött országotok, s majdan jött a világ.

Most csak egy párat elevenítettem fel számotokra a kezdetből.

És a mai nap az új egyházi év megkezdésében ismételten most kérem pásztor testvéremet, hogy foglaljon helyet e helyen.

Mint pásztor, most ebben az esztendőben itt e jelen lévő testvérek előtt ismételten felkérem kiválasztott Mária testvéremet, hogy vállalja a fájdalom-, szenvedést a mai nap megkezdésében a pásztorokért, a pásztoroknak a változásáért, a pásztoroknak a felismerésében, hogy valójában hova tartoznak, és kit követnek.

Nem ismeretlen, úgy-e, előtted, hisz a tanítások már előttetek lebegnek, hogy mit is adtam az évek folyamán.

Ma nem kimondottan a tanítással kezdek, hanem elsőként e felkéréssel.

Most a felkérést azért teszem meg, mert mondhatom nektek, a ti szavatokat használva, ebben a XXI. században ettől nagyobb zűrzavar még a bábeli zűrzavarban sem volt, amit most ti éltek. Mindenki mindenkiről véleményt alkot, mindenki mindent jobban tud, és mindenki mindenkit meg tud ítélni. Holott Én, Jézus Krisztus Uratok nem ezt adtam nektek, nem ezt a tanítást nyújtottam számotokra, a szeretetemet nem e formájában árasztottam felétek, hanem hogy mondottam számotokra?

Ha kell, megnyitom Szívemet Én, Jézus Krisztus Uratok, és felétek tárom a szeretetet a felismeréshez, az elfogadáshoz, és ez által majd a változáshoz.

Most sajnos e bábeli zűrzavar, amely megzavar benneteket, néha nem kimondottan olyan ítélőképesek vagytok, hogy a tanítás az Élő Evangéliumában nincs jelen, néha, amit kimondotok, néha, amikor másokat megítéltek, és különösképpen, akik segítséget tudnak nyújtani, akik vezetni tudnak, akik ki tudjátok számotokra osztani az Eucharisztiát, azokért imádkozzatok. Kérjétek, hogy áradjon reájuk az Élő Szentlélek, változtassa, hogy működhessen rajtuk és bennük.

Mert szomorú végignézni mindazon, amelynek részesei lehettetek. Szomorú megtapasztalni mindazt, ahova most tartoztok.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok, visszatérve a kezdetben, amikor felkértem kiválasztott Mária szolgámat, úgy-e, most már testvér. Ezt is meg kellett értenetek, hogy volt a szolga, aki megtanulja, hogy hogyan lehetünk testvérek, hogyan fogadjuk el Jó Jézus Krisztus Urunk tanítását, hogyan éljük ezeket a tanításokat, és hogyan szeretnénk Hozzá tartozni. S akkor, mikor meghívtam a fájdalom, szenvedés-golgota elfogadására, attól kezdve változni és változtatni, attól kezdve a tanítások úgy szóltak felétek és hozzátok, amit meg lehet tenni, cselekedni. Soha nem kértem lehetetlent tőletek, soha nem mondtam lehetetlent számtokra, mindig csak azt, amit önmagatokból ki tudtatok adni a cselekvések révén.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, nézzetek önmagatokba, és egy kicsit merüljetek el mindabban, aminek részesei voltatok a tanítások, az Élő Evangélium, az Élő Szentlélek, az irgalmasság, a kegyelem. Hisz most csak ismét egy párat emelek ki számotokra, amiből hányszor és hányszor lehetett erőt meríteni, szinte azt mondtátok, hogy „felujjongtunk, szinte úgy éreztük, hogy mások lettünk egy pillanatra”. De a másság nem azt akarja tükrözni számotokra, hogy olyan mások legyetek, akik felett ítélkeztek. Olyan mások legyetek, akik észreveszitek a testvért, a felebarátot, és árasszátok a szeretetet, mert a szeretettel sok mindent el tudtok érni. A szeretettel a változás útját is előrébb tudjátok hozni. A szeretettel örömet tudtok sugározni, hisz most e megkezdett egyházi év várakozása az örömhöz, a szeretethez, a békéhez vezet benneteket. S ezeket mind-mind megtapasztalva, átélve át lehet adni mindazoknak, akik várhatják tőletek e kegyelmet. Mert fontos, hogy érezzétek és éljétek e szeretet kegyelmének ajándékát, amely átölel, amely felmelegít, ami erőt ad, ami által boldogság és öröm fakad szívetekből, nem csak önmagatok számára, hanem a felebarátok számára is.

És akkor már nem volt hiábavaló a kezdet a tanítások révén, nem volt hiábavaló a kezdetben az elfogadások, nem volt hiábavaló a kezdetben az igenetek, amikor igenre buzdítottalak benneteket, hisz nem erőszakoltam, nem parancsoltam, és nem utasítottam, hanem azt mondottam: Megkérdezem tőletek, testvéreim, kik azóta bástyává váltatok, kik azóta segítő testvérré váltatok, hogy elfogadjátok-e. És ha elfogadod, az igenedben vállaltad, hogy szolgálatot teljesítsél, mert a szolgálat így tud működni együtt és eggyé.

És utána bővült, tudjátok, lett az író-szolga, majd az után az íródeák, majd jött az író-gyűjtő testvér — Én most csak azokat a neveket mondom, amiket ti saját magatoknak megadtatok. Én elfogadtam saját döntéseteket, és azóta e néven szólítalak benneteket a felismerésben. Néhányan kaptatok csak Tőlem megtiszteltetést a név szóhasználatában, közülük is volt a sáfár, majdan a boldog József. A sáfár, hogy jól sáfárkodjon, boldog József pedig azért, mert akkor el volt szomorodva, és örült ennek az éneknek, amelyben pont ez a köszöntés van a nevelőatya felé a Boldog Józsefben, s akkor ezt a megkülönböztetést azért kaphatta, hogy ő is tudja, mikor pont róla van szó. Mert ha nem hallja ezt a nevet, akkor lehet, hogy nem is neki szóltak. Ő mindig ügyel arra, hogy kinek mi a megszólítása a kezdet tanításában.

Most visszatérve a mai jelenben, az új egyházi évben. Újat kezdtünk, új felkérések lesznek, és a felkérésekben is most elismételem számotokra mindazt, amit kint a Golgota végén adtam. Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott Mária testvér által meg fogom adni a felkérést a meghívásban a tanúságtételhez. Én, Jézus Krisztus Uratok senkit sem utasítok, senkinek sem parancsolom, és senkitől sem követelem. Ha ő nem érzi szívében, hogy ő megkapta a meghívást, a meghívásban szóltak, akkor hagyjátok, és ne erőszakoljátok. Én, Jézus Krisztus Uratok mindenkit Szívem szeretetével várok a tanúságtételben is. Befejezzük azt, amikor oda megy a testvér, megkéri, hallotta, hogy Én, Jézus Krisztus Ura is megkértem, és ő azt mondja: „Nem!”

Hagyjátok. Ha nem, akkor maradjon.

Lesznek olyan testvérek, akik örömmel, szeretettel és boldogan vállalják, hogy kijönnek akkor, amikor ők is érzik szívükben, és szóltok.

E új egyházi év kezdetében még visszatérve, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a mai nap is elkezdtem, hogy próbáljátok magatok elé pörgetni vagy vetíteni azt az időszakot, amióta elfogadta kiválasztott Mária testvérem a Golgotát. A Golgota mikor volt? Az első évben vagy a második évben? Úgy-e, milyen könnyű rá válaszolni? Milyen könnyű megérteni, hogy kiket kérek akkor, hogy szóljon?

Kérlek benneteket, most ti, akik mondjátok magatokról, hogy „a mag vagyok a régi testvérben”, most figyeljetek, és a szerint cselekedjetek, ahogy hívlak és várlak benneteket, hogy ez valójában a szeretet, kegyelem ajándéka révén legyen jelen rajtatok, bennetek és mindazok felé, akik felé megpróbáltok kívülre kivetíteni az örömötöket, mert ma nem teljesen az öröm volt rajtatok.

Sáfár testvér, boldog József testvér, egy bástya, két bástya.

A hölgyeket most a testvérben, a ház asszonyát nem említem, hisz ma nem is kellett volna nekik oda állni. Ezért ők örömét, hogy nem látszott, az nem annyira baj, de ezektől a testvérektől vártam volna, hogy szinte kisugárzik arcotokra az öröm, a boldogság, a szeretet, hogy: „Igen, én itt vagyok! Igen, én felismertem önmagam.”

Igen, és most a meghívást a tanúságtételében megadom.

És akkor most ismét visszatérünk a jelen tanításában, hisz ma három tanítás volt számotokra jelen. Ennek a hónapnak a tanítása, úgy-e, elsőként, a várakozás a felkészülésben, hisz az volt az első, mikor szóltam a nép sokaságához1:

Keresztelő Szent János jelképszobra a gyergyóremetei templomban

Keresztelő Szent János jelképszobra a gyergyóremetei templomban

 

— Kihez hasonlítsam ezt a nemzetet a nemzedékben? Na, kihez is? A piacon játszadó gyermekhez, ácsorgó gyermekhez, aki odaszól a másik társának, pajtásának, mindegy, hogy melyik szót használod, hogy: „Furulyáztam, és nem táncoltatok. Siránkoztunk, és nem zokogtatok.”

S ennek mi a mondanivalója?

Hogy a várakozásban megvan, hogy mikor kell örülni, énekelni, és megvan az is, amikor azt mondják, hogy siránkozol és zokogsz. De ennek nem kimondottan ez a mondanivalója. Ez arról szólt, hogy eljött János, aki kiment a pusztába, nem evett és nem ivott, mert böjtölt, és a pusztában kiáltó hang volt, aki nem puha ruhában járt, és nem kényelmesen élt.

Erre azt mondták: ördöge van.

Eljött az Emberfia, aki oda ült, evett, ivott, jól érezte Magát.

Erre azt mondták: a falánk.

Úgy-e, milyen könnyű ítéletet mondani mások felett?

Holott el kéne először gondolkodni, hogy mit rejt a tanítás, és hogyan kell értelmezni, és érezni a kegyelmet, a működést és az ajándékot. Mert itt is mi az utolsó gondolat a mondatban?

Majd a tettek és a cselekedetek megmutatják, hogy valójában az Emberfia, aki eljött falánk-, és a bűnös emberek barátja-e, vagy a tettek és a cselekedetek révén mást tudott nyújtani.

De folytatódik ez a tanítás, amikor eljött, hogy a Keresztelő jelen van a pusztában2, és azt mondja a tanítás:

— Miért mentetek ki a pusztába? Mit akartatok ott látni: nádat, amelyet a szél mozgat, vagy puhába, kényelmes embert, aki ott él? Ott ilyen nem él, az csak királyi palotában élhet. Vagy prófétát akartatok látni? És a próféta ott volt, és jelen volt. Felismertétek? Meghallottátok tanítását, szavait? Elfogadtátok?

Pedig ő nagy próféta volt, mert őróla mondja azt az Írás, hogy elküldtem Előtted követemet, hogy elkészítse az Úr útját.

És ha ezeket mind felismeritek, akkor elmentek, hogy részesüljenek Keresztelőnél a keresztség kegyelmében, mert meghallották ez által Isten működésének akaratát.

De úgy-e, a vámosok és az írástudók és a farizeusok némelyek gondolkodóba estek, és ők nem fogadták el, ők nem mentek Keresztelőhöz, hogy magukra vegyék a keresztséget. Ők eltávolították mindazt, hogy az Isten akarata a működésében jelen van. Nekik ezekre nem volt szükségük, mert ők okosnak és nagynak tartották magukat, a nagyságában nekik egy pusztában kiáltó hang, akit úgy neveznek, ne akarjon tanítást adni, ahhoz ők nem mennek, hogy megkeresztelkedjenek. Nem fogadják el, számukra az nem próféta.

Pedig Én, Jézus Krisztus Uratok pont itt e tanításban erről beszélek, hogy Keresztelő János nagy prófétaként volt jelen a tanítás által. És aki hallgatta, felismerte, az a szerint élt és cselekedett és változtatta az életformáját. Felismerte mindazt, ami a tanítás által számára vagy számunkra jelen van, és megvilágosítja mindazt, ami fontos és szükséges a mindennapi életben, a mindennapi élethez, hogy „hű testvérként fel tudjam ismerni, elfogadni, hozzá tartozni, követni a küldetésben, az eggyé válásban, hogy a szeretet működésében érezzem, hogy valójában testvér vagyok a meghívás által”.

Sükösd címere

Sükösd címere

 

Majdan a harmadik tanítás, az már egészen közel visz benneteket e várakozásban a jótétemények, cselekedetek révén, hogy felkészítsük szívünket, lelkünket, egész lényünket az ünnephez, az ünnep ajándékához, kegyelméhez, szeretetéhez, varázsához. És itt az a tanítás elevenedik meg előttetek, hogy az Én születésem hogyan is jött hírül, adták hírül, és hogyan elevenedik meg előttetek.3

Nem ismételem el a tanítást, hisz már nem ismeretlen előttetek, hogy Keresztelő János hírül adása után eltelik egy bizonyos idő, de ha meg akarjuk nevezni, akkor azt mondjuk, hat hónap, s akkor az Atya, akit így is mondotok, és írva vagyon, hogy az Isten elküldte a hírvivőt egy Názáret nevű városba egy Szűzhöz, akit kiválasztottam, hogy Általa szülessen meg az Istenember, aki hatalmas, és uralkodni fog Jákob háza fölött mindörökké, és Szent lesz Ő, és Jézusnak nevezik.

Most csak röviden, burkoltan emeltem ki számotokra e tanítást, ami az ünnep kapujában van jelen már. De Én, Jézus Krisztus Uratok már az elmúlt évek tanításában megadtam számotokra, hogy ünnepet minden nap lehet megadni számotokra, mert másképp az élet, ha ünnep örömében élsz, mintha csak akkor, amikor valóban ünnep van számodra, s ha nem tudsz felkészülni rá, nem tudsz megnyílni, nem tudod befogadni mindazt, ami jelen van előtted, akkor az az ünnep sem lesz szeretetteljes és öröm. De az örömteli ünnepet minden nap meg lehet adni önmagatok számára, mert másképp élitek meg e mindennapi élet jelenlétét, amelynek részesei vagyunk a mindennapokban, ami által tartozunk a felebaráthoz és a testvérhez e mindennapokban. Érezni a kegyelmet, érezni a simogatást, érezni az átölelést, érezni a felemelést, hogy: „Igen, én Hozzád tartozhatom, és a Te testvéred lehetek, és ez örömmel, szeretettel és boldogsággal tölt el. És akkor valóban ünnep minden nap e kegyelem által.”

És ezt az ünnepet szeretnénk átadni mindazoknak, akik talán szomorúak, akik bánatosak, akik úgy érzik, hogy nehéz az életük, s akik úgy érzik, hogy talán még nem is szabad nekik örülni, nem is szabad érezni a boldogságot és a kegyelmet. Holott ez mindenki előtt jelen van, nyitott a felismeréshez és az elfogadáshoz a működés által a kegyelemben.

Ennek reményében árasztom reátok e megkezdett egyházi év ajándékáldását, hogy érezd a fényt, a szeretetet, az örömet és a békét, hogy valóban öröm és boldogság emeljen fel a mindennapokban, a mindennapokhoz e várakozásban, hogy majdan az ünnep szeretetteljes legyen, nem csak önmagunknak, nem csak szeretteinknek, hanem a felebarátnak és a testvérnek egyformán.

És kiválasztott Mária testvér által így áradjon reátok ma áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok a fényben. A Szentlélek kegyelme adja meg számotokra a szeretetet. A Szentlélek kegyelme vezessen el az örömhöz, és a Szentlélek világosítsa meg számotokra a békét. Mert ha ezek mind bennetek vannak a felismerés elfogadásában, akkor tudtok igazi testvérekké válni, és akkor tudtok változni e változásban, és elfogadni mindazokat, akik esetleg most távol vannak tőletek, de idővel közel, és hozzátok fognak tartozni e szeretet, kegyelem által.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Mária:

Elfogadtam a felkérést a hit által, és nem a vallás által, mert a hit és a vallás között óriási különbség van a felismerésben és a megtapasztalásban. Én, kiválasztott Mária testvér, a hit által fogadom el, és igent mondok ismételten a fájdalom, a szenvedés elfogadására.

Kérlek, Uram, Jézusom, én elfogadtam a felkérést, de kérlek, légy velem, légy mellettem és bennem, mert néha bennem is fel-feltör a félelem. De ha Te velem és bennem vagy, akkor a félelem is eltávozik belőlem.

Köszönöm.


JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. január 2.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Sükösd kiadványok010Köszöntöm testvéreimet, akik eljöttetek a mai nap alkalmával a fájdalom, szenvedés útján, hogy egyek lehessetek a szeretet kegyelmében, a tanításban.

Ma az ajándék kegyelme van jelen folytatólagosan a múltkorihoz. Ma Mária szolga a tanításában a Fényt kapta meg. Számotokra is ezt a Fényt nyújtom a csillagban, amely jelen van, hogy fényességet adjon számotokra, hogy ne a sötétségben járjatok.1. Figyeljétek a Fényt, amely világosságot nyújt — a világosság a kegyelemhez, a haladáshoz és a mindennapi élethez. Mert abban az időben figyeltek a jelekre, és a jeleket elfogadták. És a jelek szerint éltek és haladtak a felismeréshez, a felismerésben. Most ismét jelen van a jel a Fényben. Nektek kell, testvéreim, elfogadnotok a felismerés után, hogy világosság legyen számotokra, mert a sötétséget a jel fénye világosítsa meg. És így tudod, hogy ki vagy, és hova szeretnél menni a haladás követésében.2.

Kérlek hát benneteket, a szeretet, kegyelem ajándékának ünnepén, ha felismerted a Fényt a ragyogásában, engedd be szívedbe és lelkedbe. Engedd, hogy vezessen. Engedd, hogy fényt gyújtson benned és körülötted. Engedd, hogy a sötétség megvilágosodjon számodra és számotokra. Akkor már nincs félelem, nincs kétely, mert a Fény a világosságában kegyelmet nyújt minden nyitott szívű testvérem számára. De elsőként nektek kell megnyitni szíveiteket a lélek kegyelmében. Mert a Fény így lehet jelen, és így nyújthat segítséget a mindennapi élethez.

Most ajándék számotokra a szeretet kegyelméhez a Fény, hisz egy évvel visszatekintve e napra, amikor azt mondottam: Nincs homály, itt a Nap. A Fény a zöld3. felé halad. A zöld, amely átvezet a Fényhez.

Ma a Fényt nyújtom számotokra a kegyelem, szeretet ajándékához. Mert egyre közelebb vagy ahhoz az időhöz, amikor Én a Fényben itt vagyok. És jelen leszek. Hisz most is mindig jelen vagyok köztetek a Fényben, de várjátok az eljövetelem. Az eljövetelemhez is egyre közelebb kerültök. De az eljövetelem csak akkor tud végbemenni, ha előtte Atyám megtisztítja a figyelmeztetésének szakasz-pillanatait, és ez által a Fény fog nyújtani segítséget minden szerető, nyitott szívű testvéremnek.

Kérlek hát benneteket, itt az idő. Ahogy mondottam: a küszöbön állsz, az ajtó előtt. Várod, hogy megnyíljon az ajtó. Tudom, ilyenkor azt mondjátok: „Hát már 3 vagy 4 évvel ezelőtt is ezt kaptam! És még mindig csak itt vagyok?”

Hol van a türelem? Hol van a kegyelem? Hol van a szeretet? És hol van a tanításom?

Igen, a küszöbön, az ajtó előtt állsz. De addig örülj, és légy boldog, míg meg nem nyílik számodra az ajtó! Mert nem biztos, hogy átkerülsz rajta! Ne azt mondd, hogy: „Még mindig itt vagyok?”

Még van idő, hogy gondolkodj, elmélkedj, önmagadba nézz, felismerd önmagad, elfogadd a Fényt a szeretet kegyelme mellett, hisz már a zöldön átkerülj a Fénybe. És akkor, ha már úgy érzed, hogy minden megvan, akkor talán már türelmetlenné válhatsz, hogy mikor nyílik meg számodra az ajtó, amely előtt állsz.

Kérlek, testvéreim, benneteket: ma az ünnepben a Fényt, az ajándékot adtam számotokra a felismeréshez. Ahogy akkor, abban az időben, a Fény megmutatta a jelben, hogy hol keressenek, hogy megtalálhassanak, és hódolhassanak. Ez számotokra is jelen van, és nyitott ez a haladás az útban és a követésben.

A tanítás másik része pedig az: a Pici Gyermek hódolásából átkerülsz a felnőtt korba. És ott sem ismerte mindenki fel, hogy ki van köztük, ki áll sorba. Mindenki csak arra figyelt, aki keresztelt, aki állt a vízben, és egymás után keresztelt. És nem vették észre a jelet, hogy ki van közöttük.4. De János beszélt Róla:

— Nem én vagyok az, akit vártok a Messiásban. Én csak az vagyok, aki előkészítem útját. És majd arra sem leszek méltó, hogy megoldjam saruját.

Csak a jelben, a felismerésben ismerték fel, hogy ki állt közöttük, ki várta sorát türelmesen, hogy odakerülhessen a Keresztelőhöz. De János a Keresztelőben felismerte, és szinte meglepődött, hogy ő most hogyan cselekedjen? De a Megjelenő azt kérte:

— Csak folytasd. És többit majd Atyám megadja számotokra.

És a jel ismét jelen volt. Aki jelen volt, megtapasztalhatta és láthatta, és tanúságot tesz róla.

Kérlek hát benneteket, ti is néha figyeljetek a jelre, és fogadjátok el. Engedjétek, hogy a jel a Fényben megvilágosíthasson benneteket, az utat a felismeréshez és a haladáshoz. Mert közel az idő, amikor szükségetek lesz e felismerési jelre a világosságban, a szeretet kegyelmében.

E örömben, e ünnepben ezt adom számotokra, hogy a Szeretett Tanítványom örömteli tanításait felemelkedésetek pillanatához és az ajándék kegyelméhez olvasgatva, befogadva és megtapasztalva a mindennapi élet, küzdelem, haladás pillanat-szakaszaihoz.

Így árasztom reátok különleges ajándékomat a Fény csillagában, amely felettetek is megjelenik, csak nyitott szívvel és lélekkel fel kell ismerni és elfogadni, hogy vezessen benneteket is a mindennapi életetek útpályáján. És ha ezt a fényes csillagot követed a követésedben, biztos, ahhoz a célhoz érsz, ahogy a bölcsek is tették, és követték a jelet. És mikor megállapodott, betértek, és megtalálták azt, amit keresték. És örültek, és boldogok voltak, hogy köszönthették a Kisdedet, és hódolhattak Számára. És ajándékot adhattak.

Én, Jézus Krisztus Uratok adom most Fényem sugarát a csillag ajándékában minden nyitott szívű testvérem felé, aki befogadja, és megengedi, hogy a mindennapjaiban vezérelje és mutassa a sötétben a haladást az útban.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme világosítsa meg számotokra a Fényt a tündöklő csillag ragyogásában, hogy mindig észrevedd, hogy mit mutat számodra, és hogyan kövessed és haladjál a mindennapi élet útpálya követésében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


[1] Jn 1,5

[2] Ezen a napon a Golgota előtti első ajándék tanítás A napkeleti bölcsek hódolata volt. (Mt 2,1—12)

[3] Jézus Krisztus Urunk szóhasználatában a zöld a reményt, az ember reményteli állapotát jelenti.

[4] Ezen a napon a Golgota előtti második ajándék tanítás Keresztelő János vallomása volt. (Jn 1,19—28)

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. február 6.

Jézus Krisztus Urunk:

 

IMG_5369  jav. honlapraKöszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedtek, hogy egyek legyetek a fájdalom, szenvedés Golgota-útján. De köszöntöm azon testvéreimet is, akiket a hallás vagy éppen a kíváncsiság vezetett ide. Ma több testvérem nyitott szívvel volt jelen, de nem mindenki. Van, akit megérinthettem, és van, akinél kopogtattam, de nem nyitott ajtót Számomra.

A mai nap pedig a küldetés napja a kérés és a tanítás Golgotai üzenetében.1. Hisz — a szeretet, amelyet az elmúlt hónapban ajándékul adtam számotokra, most a küldetés a felismerésében és az elfogadásában — fontos szerepet játszik minden nyitott szívű testvérem szívében, aki figyel önmagára, és figyel a lélek hangjára, ami által könnyebben fel lehet ismerni a küldetést a hívásban és az elfogadásban. Hisz a tanításom Mária szolgámnak a Golgota elején.2. kimondottan nem csak számára, hanem minden jelenlévő számára meghívás volt. Ahogy Simon elsőként nem akarta teljesen megérteni a Mester szavát. Annak a Mesternek, aki tanította, és aki már kiválasztotta. De még mindig benne nem a küldetés volt a nagyobb, hanem a földi ember — a földi ember munkája a megélhetésben és a haladásban. A hívás a küldetésében távol volt tőle. De mikor szóltam feléje szeretet szaván — a szeretet, amely megérinti a gyarló testvéreim szívét és lelkét, különösképpen akkor, amikor megengedi, másképp értelmezi a hívást a felismerésemben. Másképp értelmezi a saját maga küldetését. És így Simeon is megértette szeretet-szavaimat, és bizonyságot nyert.3. De a bizonyságában bizonytalanság vált ismét szívében, lelkében és félelem.4.

Ti vajon, földi testvéreim, mostani jelenetekben vagytok-e bizonytalanok? Megengeditek-e a félelmet, hogy erőt vegyen rajtatok és bennetek? Vagy megértitek, hogy mi a küldetés és mi a meghívás a haladásban? Fontos, hogy ezen testvéreim, egy kissé elmélkedjetek. Ahogy már tanítottam felétek és számotokra: nyitott szívvel és lélekkel. Mert a lélek hallása és látása mást nyújthat, mint amit a szabad szem lát és hall. Néha nem veszitek észre a különbséget és a különbség szeretetét, megbecsülését, felismerését. Ez mind, ha jelen van a szerető testvérem szívében és lelkében, akkor másképp érzékeli a kegyelmet a mindennapjaiban. És már boldogan el tudja fogadni az életének küldetését. Már nincsen félelem, nincsen szorongás és nincsen kétely. „Másképp látom és érzékelem a lelkemmel, a lelki világgal mindazt, ami jelen van előttem” és előttetek.

A mai tanításom, a kérésem a küldetés felétek. Mert a szeretet, az már elfoglalta helyét a szívében és a lelkében minden nyitott szívű testvéremnél. Most jelen van számotokra a küldetés. És a küldetést, ha felismered, akkor már tudod, hogy hogyan tovább a cselekvésedben.

Tőletek nem kérem, testvéreim, hogy a szerint cselekedjetek, ahogy a kiválasztásban Simeon a Simonban tette5., és a többi tanítványom. Tőletek csak a küldetést úgy kérem és várom az elfogadásban és a megtapasztalásban, hogy felismerd, mi az igazi küldetésed. A felismerés után elfogadni, és a szerint élni és cselekedni. És nem engedni be a félelmet, a szorongást és a gátlást. A cselekvésedben mindent, ami jelen van számodra, elfogadni és haladni. Mert a küldetésed révén megérted valójában, mi az egésznek a mai nap szeretetéhez kapcsolódó kérésem.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, értékeljétek át önmagatokat. Becsüljétek meg önmagatokat. Érezzétek azt, hogy ti itt, most nem csak egy ember és testvér vagy a földi életedben — te egy kiválasztott vagy a küldetéshez. De a küldetést neked, kiválasztott testvérem, saját magadnak kell felismerni, megérteni és elfogadni. És e szerint élni, ha szükséges, változtatni, hogy mégis érezd, mi a különbség most, hogy már tudod, hogy kiválasztott vagy a küldetésedben, és milyen volt akkor, amikor még talán csak kereső voltál, és a keresők között még nem értetted, mi a küldetésed. Nem értetted, hogy a szeretet hogy működik rajtad és benned. Nem értetted, hogy a szeretet mellett milyen fontos a megtapasztalás, és milyen fontos a megbocsájtás6.. Mert ez által tudsz haladni és élni a mindennapjaidban.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, a mai nap ajándéka a tanításomban, a kérésemben a szeretethez párosulva a küldetésben. Hisz már a szeretet előtt sok mindent megadtam számotokra a kérésben. Mindent nem elevenítünk fel, de jelen volt a megbocsájtás, jelen volt a felismerés, jelen volt a Szentlélek működése rajtad és bennetek, és jelen volt, hogy hogyan kell önmagad felismerni, mert a lélek, amely éltet7., a lélek, amely erőt ad és megvilágosítja számotokra — mindent — a Fényben, a Világosságban és az út haladásában. Ma csak egy párra emlékezünk, hogy biztos legyél, testvérem, hogy a küldetésed fontos ehhez a kapcsolathoz a kapcsolatban. Mert így lesz teljes a mindennapi élet a haladásodban.

Ennek reményében árasztom felétek a mai napban áldásomat, az áldást — a Szentlélek kegyelmével árad reátok kiválasztott Mária szolgám által. Nyíljon meg hát szívetek és lelketek, hogy megérinthessem testvéreimet a szeretetemmel. Mert a szeretetem, az fontos, hogy jelen legyen minden nyitott szívű testvéremben, mert ez által érzi a változást, érzi, mi a küldetése a felismerésben, az elfogadásban és a haladásban.

Így áradjon reátok a Szentlélek-kegyelem ajándék-áldásom, testvéreimre, hogy meg tudjam érinteni szeretetemmel szíveiteket. Hogy össze tudjam fűzni, hogy egyek lehessetek a szeretetben, és ez által könnyebben ismeritek fel a küldetéseteket.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme töltse be minden nyitott szívű testvérem szívét. Erősítsen, óvjon és védelmezzen, hogy ez által ne legyen félelem, szorongás és kétely bennetek, mert így a küldetésetek a felismerésben teljessé válhat a mindennapjaitokban. És a Szentlélek kegyelem-ajándéka így fogja megvilágosítani számotokra az utat a haladáshoz, a haladásban. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok az út végén, és várom ölelésre tárt Karjaimmal nyitott szívű testvéreimet, akik majdan a küldetéseiket teljesítik, és örömmel és szeretettel érkezhetnek.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!



JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. május 7.

Jézus Krisztus Urunk:

 

A Megtestesült Szeretet jelképszobra

A Megtestesült Szeretet jelképszobra

Köszöntöm testvéreimet, akik a mai nap jelen vagytok a fájdalom, a szenvedés, az átélés útján.

A mai nap a meghívásában és a kegyelmében és a szeretetében elevenedett meg előttetek. De a mai nap, az túl van a Feltámadási Fény áldásának kegyelmében — részesülhettetek a szeretetem áldásának kegyelmében. És ma a felkészítés és a befogadás a Vigasztaló, a Szentlélek kegyelmének áldása, árasztása és működése.1.

Ma a tanításomból szólok hozzátok — a tanításom, amely a tanítványaim felé, és épp úgy most felétek is, testvéreim.

Fogadd meg tanításomat. És ha a tanítás benned él, akkor a szeretetem is benned él. Mert Én, Jézus Krisztus Urad és Uratok szeretlek benneteket. És ti is szeressetek, mert Atyám, aki küldött, az jobban szeret benneteket, mint ti önmagatokat.

Kérlek hát titeket, hogy éljetek e szeretetben. Békességet adtam nektek, és békességet hagyok rátok. De ezt a békét ne úgy próbáljátok megérteni és elfogadni, ahogy a világ adja számotokra és nektek, mert fontos, hogy ennél egy kicsit nagyobb az a béke, amit Én adok és hagyok rátok! És felkészítelek benneteket, mert a Vigasztaló, az itt van, és jelen lesz számodra és számotokra. De senkire sem erőltetem rá, senkinek sem parancsolom, hogy szeressen, és békében tudjon élni, és a békét el tudja fogadni.2.

Fontos, hogy érezd, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, aki itt vagyok köztetek, aki tanítalak benneteket, ahogy 2000 évvel ezelőtt tanítványaimat. Most nektek is azt mondom, amit tanítványaimnak, hisz azért jöttem közétek, hogy elmondjam számotokra, hogy felkészüljetek, mielőtt beteljesedék, hogy elhagylak titeket. De nemsokára visszajövök!

De ha szívből tudtok szeretni, akkor a szeretetet meg tudjátok érteni. Akkor nincs bennetek sem félelem, sem szorongás, sem gátlás. Nincs bennetek nem megértés, mert már a nyugtalanság elhagyja a szíveteket, és a lélek jelen van az áldásra, az árasztásra, és a test felkészül a befogadására. Mert ha ti is úgy tudnátok szeretni, ahogy Atyám és Én, akkor megértenétek, hogy miért kell elmennem oda. Mert amíg nem megyek el, hát hogyan küldjem számotokra el a Vigasztalót? Atyám nem tudja Nevemben megadni számotokra, ha Én nem foglalom el helyemet.3.

Úgy-e, milyen könnyű megérteni a tanítást, ha egy kicsit más szavakkal értelmezem számotokra az egyszerűségében? És már boldog vagy, hogy te elfogadtad a békét, elfogadtad tanításomat, a tanításomat megpróbálod megtartani. És ez által a szeretet növekedik benned.

Mert aki Engem küldött, az nem más, mint az Atya. Amit mondok számotokra, az nem más tanítása, mint az Atyáé.4. De ti, testvéreim, a szeretetben meg tudjátok érteni, el tudjátok fogadni, és szívetekbe zárni, felkészíteni önmagatokat a befogadásra. Mert a Vigasztaló fontos, hogy eljöhessen hozzátok, betölthesse szíveteket és lelkeiteket. És a Vigasztalóval másképp tudsz élni és haladni.

Kérlek hát, testvéreim, e kegyelem tanítását próbáld valóban most megérteni és megtartani, mert a szeretet és a béke így tud egy lenni a szívben és a lélekben. Mert ha elmegyek, elfoglalom helyemet, akkor a megdicsőülés beteljesedék, és az Atya mindent megad számotokra, és mindent eszetekbe juttat, mindenre emlékezhettek, mert tudsz hinni és bízni.5. Mert a szeretet és a béke mellett fontos a hit és a bizalom. Mert a bizalom, az kölcsönös a felebarátban és a testvérben, a családban és az ismerőseid között. De ha nincs benned bizalom, a bizalmatlanság néha rosszat hoz ki önmagatokból. De hogy a bizalom fontos legyen számotokra, engedd a szeretet és a béke mellé a hit kegyelmét az erőben és a megvilágosításban a felismerésedhez, az elfogadásodhoz és majd a haladáshoz. És már a hit kegyelme is másképp működik és működhet rajtatok és bennetek.

Kérlek hát titeket, legyen öröm szívetekben és lelketekben, mert a Vigasztaló, az majd eljő, és itt lesz a közeletekben. De te, testvérem, felkészültté válsz-e, hogy képes legyél a befogadásra?

A mai nap tanításom a kéréseimben ez felétek — „számomra” és számotokra. Nem lehetetlen, és nem nehéz a megértésében. Ha nyitott a szíved a testedben és a befogadásra, akkor érzékelheted a kegyelmet. Megengeded, hogy működhessen rajtad és benned.

Mert a Szentlélek, mielőtt eljő, széttárva Karjaimat, és mielőtt a Sátoros Ünnep utolsó szakaszánál a tanítványaimhoz így szóltam:

— Ne féljetek! Aki szomjazik, jöjjön, és igyék. És engedje, hogy szívében megelevenedjék e víz-élet forrása a kegyelem szeretetében.

Mert a béke, amit nektek hagytam és adtam, itt van. És a szeretettel egy lehet. De Én, Jézus Krisztus Uratok, a meghívást nem az egyszerű víz fogyasztására adtam meg számotokra, hanem a lélek szomjúságához, mert szomjaztok, és szükségetek van, hogy a lélek a szomjúságában megkaphassa az élet-víz kegyelmét a lélekhez és a szívhez.6.

A mai nap tanítása mellett a test és a lélek táplálékának ajándéka és kérése a Szeretett Tanítványom jövendölésének részeiből7. merítsetek erőt a felismerésben, a felismeréshez és a megtapasztaláshoz, és a haladáshoz, mert a kegyelem a jelenlétében egy. Csak a megnyitott szívű testvéreim felé árasztom ajándékomat a szeretetemben, a békémben, a hitben és a bizalom kegyelmében.

A mai napban, mielőtt felkészülsz a Vigasztaló befogadására, elővételben áldásomat e négy jelében árasztom reátok.

Mária szolga kiválasztott keze által áradjon reátok áldásom. A szeretetem és a békém és a hitem és a bizalmam jelében töltse be a befogadó testvérem szívét és lelkét. Adjon számára erőt és kegyelmet, hogy a nyugtalanság a szívben eltávozzék a félelmében és az aggodalmában, és helyébe költözzék a szeretetem és az a békém, amit nektek adtam és hagytam a felismeréshez és a megtapasztaláshoz az elfogadásával. Mert a hit és a bizalom csak így elevenedik meg rajtatok és bennetek e különleges áldásom ajándékában.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek Ünnepén e befogadás révén a felkészített test és szív a megnyitottságában készen állhat a Szentlélek, Vigasztaló eljövetelére a kegyelem szeretetében. És töltse be szíveiteket, erősítsen, óvjon, védjen és mutassa meg számotokra az utat. Az út felismerésében pedig haladjatok, és kövessetek — Én, a Jó Pásztor, ismerem juhaimat, juhaim ismernek Engem, és követnek.8. És a követéssel eggyé válva a szeretet, béke, hit, bizalom jelében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. június 4.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a mai napban, akik elfogadtátok a hívásomat, és a hívásban megjelentetek ezen a napon, amikor a fájdalom-, szenvedés-átélés a Golgotában a Szentháromság jelében és a tanítás kegyelmében szólt felétek.

Ma még lehet, ma még szavad, borulj le a Kereszt alatt.

Ma még lehet, ma még szavad, borulj le a Kereszt alatt.

A tanítás, amely fontos, hogy elmélkedjél, fontos, hogy nyitott legyél, fontos, hogy megérthesd, mi a küldetésed a küldetésben, hogyan cselekszel a cselekvés révén, hogyan haladsz, tudsz-e változni és változtatni, tudod-e elfogadni szeretetben felebarátaidat, testvéreidet, tudsz-e megbocsájtani. Hisz amit most számotokra megadtam, ezek, amely a bűnbánat-időtől eddig hétről hétre, és utána hónapban jelen volt számotokra a felismeréshez és a haladáshoz. És hányan és hányan fogadjátok el mindazt, amit Én, Jézus Krisztus Uratok, e szolgám által megadok számotokra? Hányan és hányan könnyelműen ítélkeztek, nem csak szolgámon, hanem más felett is. De aki igaz hittel és szeretettel tartozik Hozzám, és követ Engem, és felveszi a keresztemet, azok elgondolkodnak, elmélkednek: „Hogyan mondok véleményt olyanról, amit soha nem láttam, és nem tapasztaltam meg, nem voltam tanúja, de mégis ítélkezek?”

A tanításom ezért szólt hozzátok, hogy fogadjátok el felebarátaitokat, testvéreiteket, hisz szükségetek van, hogy egyek lehessetek az eggyéválásban e rohanó, zűrzavaros mindennapi életben, amikor egyre többen és többen úgy szóltok, hogy: „Nincs időm imára, elmélkedésre az engesztelésben. Nincs időm részt venni egy szentmise-áldozaton.”.

Pedig egy szentmise-áldozatot, ha valóban szívvel és lélekkel élnétek meg, milyen kegyelmeket tudnátok elfogadni, szívetekbe zárni, és magatokénak mondani!

Igen, várjátok az új testvéreket, hogy egyek lehessetek abban az Egyházban, amit megalakítottam, és Péterre, a Kéfára hagytam. Várjátok, hogy többen legyetek. De hogyan, ha azok, akiknek, Én nem azt mondom, hogy kötelessége, Én nem azt mondom, hogy neki kell megtennie, de ha már azt mondja, hogy „én egy ember vagyok az Egyházban, abban az Egyházban, amely Krisztus Egyháza, én ebben az Egyházban talán pásztor vagyok”. A pásztornak hogyan kell majd cselekednie?

Hisz ennek a hónapnak sok kegyelme lesz számotokra. A kegyelem még bennetek él a pár napi Vigasztaló Szentlélek ajándékában. Bennetek él a Szentháromságnak a titka, értéke, kegyelme és ajándéka.1. Mert az Atya, a Fiú és a Szentlélek milyen szerepet foglal el a ti szívetekben és a ti lelketekben?

És utána, nemsokára, ismét jön egy nagyobb ünnep, amit sokan és sokan néha csak a látszat kedvében teszitek meg. De a nyitott szív, a szeretet és a béke a kegyelmében hogy van jelen?

És az után jön az Én Szívem ünneplése, amikor az Evangélium tanítása az, hogy a pásztor ott hagyja a nyájat, a 99-et, és elmegy azért az egyért, hogy megkeresse, mert szomorú a szíve, szomorú a lelke, hogy 1 a nyájból elveszett, eltévelyedett.2.

Kérdezem Én: a pásztoraim, mikor ilyent észrevesznek, gondolnak-e arra, hogy „Én, ha pásztor vagyok, kell-e elmennem az eltévedett nyájam bárányáért? Kell-e nekik segíteni a felismeréshez, a megvilágosításhoz, a haladáshoz, vagy hagyom elveszni?”

És az Evangélium mit mond számotokra a tanításában? Mikor meglelte, karjába vette, magához ölelte. Örült és boldog volt a szíve, mert megtalálta elveszett bárányát.

„De nem csak egyedül akarok örülni és ünnepelni! Hazamegyek, szólok a családtagjaimnak, szólok a szomszédaimnak.”

Ma van-e család, vannak-e szomszédok, akikre tudtok együtt lenni, akikkel tudtok megérteni, akiket tudtok elfogadni, vagy e rohanó világban mindenki éli saját életét, és nem törődik a felebarátjával, a testvérével? Akkor hogyan vagytok ti testvéreim az Egyházamban? Hogyan akartok Hozzám tartozni és követni? Hogyan készültök az egy nyájhoz és az egy akolhoz az Egy Pásztorban, ha már talán a melletted lévő harmadik felebarát-testvéred ott, melletted, talán rosszul lehet, hogy észreveszed, hogy segítesz? Hányan és hányan az Egyházamban is beszélnek róla, de hogyan cselekszenek? Hányan és hányan azt mondják: semmire sincs idő.

És az ifjúság, az hol van, a jövő testvéreimben? Hogyan lesz Új Egyház, ha nincs ifjúság, ha hagyjuk, hogy szétszéledjen az ifjúság nyája?

Kérlek hát benneteket, testvéreim, a tanításom ez legyen számotokra, hogy valóban érzed szívedben és lelkedben a Szentháromság titkát a kegyelmében. Tudod, hogy létezik az Atya, létezik a Fiú és a Szentlélek. Tudod, hogy van Nekik titka a kegyelmében. 3. Szeretnél megerősödni, szeretnéd megismerni, szeretnél Hozzá tartozni! De ehhez meg kell nyitni szívedet, lelkedet, át kell adni önmagad, és igaz, hű testvéremmé válni, hogy a hit és a bizalom kegyelme valóban itt legyen, előttetek és bennetek.

Ne ítélkezzetek oly hamar, hisz eljön az idő, mikor talán felettetek is ítélkeznek. És nem mindegy, hogy hogyan és miképpen. Hogy tanítottam már számotokra az elmúlt időszakban: éljetek szeretetben, éljetek békében, hisz a szeretetnek többféle formája tanítását megadtam számotokra. Legyen bennetek türelem a kegyelmében, a megbocsájtásában, a felismerésében és a haladásában a földi útpályán. Hisz ezt a tanításomat már többször megadtam számotokra. Legyetek felkészültek, mert nem tudjátok, mikor érkezem, és nehogy olyanokká váljatok, mint amikor a menyegzőre készülnek, és nem érnek rá.4. Vagy amikor a szüzek várták a vőlegényt. És kik voltak éberek? És kik mentek be vele? Utána zörgethettek, utána bizonygathatták: „Uram, Uram, hát nem ismersz minket?”5.

Nehogy ti is zörgessetek, és ne legyen senki, aki felismerjen.

Soha nem késő önmagatokba nézni. Soha nem késő elindulni a hit, a kegyelem, a bizalom, a szeretet, a megbocsájtás útján. Soha nem késő elindulni a változáson. Soha nem késő várni a kegyelmet a szeretetében, hogy ez által megerősödhess, hogy Enyéimnek mondhassalak, mert Én az Atyával egy vagyok. És nem azért jöttem, hogy csak Magamtól beszéljek és tanítsak, és meghívjalak benneteket, hanem az Atyámmal egyet, amit Én mondok, azt tudja az Atya. És a hit bizalmának kegyelme így lesz teljes az ajándékában.6.

A tanítás ma Mária szolgámnak6/a: a csodatételről volt szó, amikor tanítványaimmal félrevonulva. De a nép sokasága követett. És a követésben Én örültem, és szeretettel fogadtam. De tanítványaim megijedtek, hogy mi lesz velük az estében, hisz nincs szállás, nincs élelem. De ha tudsz hinni és bízni a szeretetemben, a jelenlétemben, kegyelmemben, akkor miért féltek? Hisz nektek is megadhatom mindazt, amit abban az időben a tanítványaimnak és a nép sokaságának.7.

Én és Atyám nem azért jöttünk és vagyunk köztetek — és megpróbálnánk szívetekben és lelketekben élni, hogy eggyé válhassunk —, hogy félelmet adjak számotokra. Én a szeretetet, az örömet és a békét árasztom felétek Atyámmal együtt. A szabad akarat cselekvésében, gondolataiban mindig érezni és tudni lehet, hogy mikor, hogyan és meddig menjél el a mindennapjaidban e földi útpálya haladásában.

A Vigasztaló a Szentlélek kegyelmében reátok árad, betölti szíveteket és lelketeket. Számotokra egy világosságot ad. És kérni kell e Vigasztalót, hogy éljen bennetek, és világosítsa meg számotokra az utat a mindennapjaitokban, mert a haladás a követésében és a küldetésében így lehet teljes számotokra. Hisz az élet, amely jelen van a Földön, az csak egy vendég-élet. Senki sincs biztosítva a felől, hogy ez az élet meddig tart. De nem mindegy, hogy hogyan éltek.

Fontos, hogy Isten gyermekeként Atyámhoz tartozzatok, Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz Krisztus testvérében, Édesanyám gyermekeként — különösképpen ti, e nemzetben, hisz örökségben hagytak benneteket Édesanyámnál. De mit tesztek ennek érdekében? Várjátok, hogy Édesanyám tán széttárja így Karjait, és segítséget nyújtson az Ő nemzetének? Ti, az örökös gyermekek a nemzetben, hogyan éltek? Van-e az Édesanyámnak helye szívetekben? Tudtok-e Hozzá imádkozni, énekelni, kérni, hogy imádkozzon veletek? Hisz ki a legközelebbi közbenjáró Énhozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz, aki elhozhassa kéréseiteket?

Hányan és hányan várjátok a segítséget, de hány, Atyám templomában még arra sincs idő, hogy talán egy „Mi Atyánk”-ot vagy egy „Üdvöz légy, Máriá”-t a pásztoraimmal együtt elimádkozzatok. Sokan azt mondjátok, hogy a rohanó világban nincs semmire idő, hisz már pásztoraim is lassan elgépesedtek.

Ilyenkor mindig szolgámra neheztelnek, mintha e szavakat ő adná át — Én, Jézus Krisztus Uratok.

Ha csak visszamennénk nem hosszú időre, csak talán olyan 40 vagy 50 évet: akkor hogy éltetek, és a pásztoraim hogy működtek, hogyan tartották össze a nyájat, és most hogyan teszik? És azt mondják: „Fogy az Egyház.” Hát ha nekik sincs idejük az Egyházra, akkor hogyan gyarapodjon?

Én Szívem szeretetével szolgám által adom át tanításomat, kérésemet. Minden testvérem saját maga szíve és lelke akaratával elfogadja, vagy nem. Én semmit sem parancsolok, semmit sem erőszakolok rátok — Én a maga szeretetével, kegyelmének tanításával szólok felétek. Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy egy hónapban majd emlékezni fogtok, úgy szeretnélek átölelni, mint bárányt, akit Magamhoz öleltem. Így szeretném, hogy egyek legyetek az Én mérhetetlen nagy szeretetemben, amit számotokra megadok, ami a szívben és a lélekben van jelen, és amit csak tovább kell a szívben és a lélekben megtartani, őrizni, hogy a láng a Vigasztalóban és a kegyelmében ki ne aludjék.

Ma ez a tanítás-kérésem felétek. Ismételten azt mondom, amit máskor is. Én, Jézus Krisztus Uratok, kiválasztott Mária szolgám által átadtam felétek. Minden testvérem és Atyám gyermeke szabad akarat-cselekvésével elfogadja, vagy nem. Az saját maga döntése. De a tanításomban többször és többször odateszem: eljön az idő, amikor számadást kérünk Atyámmal, és a számadásról bizonyságot kell tenni. És nem mindegy, hogy hogyan állsz ott, és próbálod megadni a bizonyságodat. Hisz Atyám és Én mindent tudunk és látunk. Nem lehet sem elrejteni, sem eltakarni, mert előbb-utóbb minden a felszínre kerül.

Ennek reményében árasztom reátok a mai nap áldásomat a Szentháromság jelében, hogy erősödjetek meg, ahogy tanítványaimnak is ezt mondottam: ha erősek lennétek, akkor tudnátok, hogy mit szerettem volna még elmondani, mert sok minden van még, amit szerettem volna nektek átadni.8. Én most átadtam. Hogy ki fogadja el és ki nem, ez reátok van bízva. De az áldás a kegyelmében is jelen lesz, hogy meg tudjatok erősödni.

Áradjon reátok áldásom a mai nap ajándékában a megerősítésében a Szentlélek kegyelmében, hogy a Szentháromság ereje töltse be szíveteket és lelketeket. Ez által világosítsa meg számotokra az utat a mindennapjaitokban a haladásban, a követésben, a küldetésben és a felismerésben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentháromság jele erősítsen, óvjon és védelmezzen benneteket a mindennapjaitokban a földi útpálya haladásában, hogy érezd, hogy Atyám gyermeke vagy, érezd, hogy Jézus Krisztus testvére vagy, hogy érezd a Szentlélek, amely reátok árad, betöltötte szíveteket, és segítséget szolgál számotokra a mindennapokban. Érezd, hogy Édesanyám gyermekei vagytok, akihez szeretettel és bátran oda jöhettek kérni, felajánlani, és hálát adni az őszinte felajánló imában.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk


JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. július 2. Sarlós Boldogasszony ünnepe

Jézus Krisztus Urunk:

 

Sarlós Boldogasszony jelképszobra, Futásfalva, Háromszék

Sarlós Boldogasszony jelképszobra, Futásfalva, Háromszék

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik eljöttetek a hívásban, a hallásban és a kíváncsiságban.

Egyre több testvérem, amely megnyitott szívével és jelenlétében — meg tudtam érinteni. De voltak olyanok, akik nem tudták befogadni a kegyelmet a jelenlétemben, hogy itt vagyok köztetek.

A mai nap tanításom a kegyelem ajándékában, ahogy szolgámnak is a Golgotai szenvedés alatt megadtam, elsőként számotokra, hogy mily fontos, hogy az Aratás Ura tudjon segítséget nyújtani az aratóknak. Mert sok az aratni való, de kevés a munka, a munkás. És mindenki saját maga bére a béresében. Hogy mit hogyan fogad el és él meg.1.

Egyre többen és többen várjátok a kegyelmet. Egyre többen és többen várjátok a segítséget, hogy az Egyházam, amit megalakítottam, és Péter által nektek adtam, hogy élitek meg.

Igen. Most is mondhatom azt, hogy az aratni való sok, de nincsen munkás. Nem tudok kit küldeni a munkásban.

Az Aratás Urát kérni pedig egyre kevesen- és kevesebben teszitek.

Akkor hogyan legyen segítség számotokra, ha nem tudjátok kérni az Aratás Urát, hogy segítsen, hogy legyenek munkások?

De a mai nap-tanításom az is jelen volt számotokra: ne házalj. Ne válj erőszakossá. Ne övezd fel derekadat, ne vigyél erszényt, ne húzzál sarut. És mikor elindulsz, most ne köszönts senkit, csak majd az után, amikor betérsz egy házba. És a köszöntés fontos: Békesség nektek e házban, kik laktok!

Ha valóban a békesség fia lakik benne, akkor a béke jelen van. De ha nem, akkor elhagyod a házat, az utcán a port is levered. Mert jaj lesz annak a városnak és helységnek! Mondhatom, hogy Szomodának (ti. Szodoma — a szerk.) könnyebb lesz. Pedig tudjátok a tanítást az őskereszténységből2., hogy mi volt a Szomoda3. története.4.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, fogadjátok el kérésemet a tanítás révén. Próbáljátok megélni, megérteni, elfogadni, hisz nem oly nehéz a tanításom, hogy ne lehessen megérteni, mi az, amit számotokra tárok a felismerésében, a kegyelmében és az elfogadásában.

Mert ennek a példabeszéd-tanításomnak van folytatása, amely egymásra alapszik: az irgalmas szamaritánusnak a története a szeretetében. Hogy hogyan veszel részt a szeretet elfogadásában, megőrzésében és majdan ajándék árasztásában. Mert egy kérés, amely fontos előttetek: Szeresd Uradat, Istenedet jobban, mint önmagadat! Szeresd felebarátodat, ellenségedet jobban, mint önmagadat!5.

És ezt ti hogy gyakoroljátok a földi élet mindennapjaiban?

Érzitek-e, hogy a tanításom a kegyelmében mit nyújt számotokra, mit szeretne elétek tárni a felismerésben és az elfogadásában?

Hogyan indulsz el, testvérem, a változás útján?

Hogyan szeretnél testvérem lenni?

Hogyan fogadod el a mindennapi keresztedet? Hogyan hordozod a mindennapi keresztet: szeretettel, örömmel, békével, vagy kényszer- és muszáj, zúgolódva, haraggal és gyűlölködve?6.

Én szeretlek titeket, testvéreim. Hisz azért jöttem közétek, hogy taníthassalak, vezethesselek, és ami ez mellett a legfontosabb, hogy szerethesselek.

De ti, testvéreim, kívánjátok-e ezt a szeretetet? Fontos-e, számotokra, hogy átöleljen, felmelegítsen, ez által megmutassa számotokra az utat az elfogadásában és a kegyelmében? Mert az ajándékom a tanításában így van jelen számotokra.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, még van idő a felismeréshez, az elfogadáshoz, a megtéréshez, a bűnbocsánathoz. Ahogy mondottam: még egy kis rövid idő, és ismételten itt leszek a második eljövetelemben.7. De addig még várom testvéreim megtérését, bűnbocsánatát, a szeretet kegyelmének elfogadását a felebaráti szeretetben és a testvérben.

Mert hogyan várjátok eljövetelemet, ha nincs szeretet, ha nincs béke bennetek? Hogyan várjátok a kegyelmet, ha úgy érzitek, nincs szükségetek rá?

Én nem kérek olyant tőletek, amit nem tudtok teljesíteni. Minden testvérem saját maga a szabad akarat cselekvésének gyakorlásában képes felismerni s elfogadni, hogy mire van szüksége, és hogyan tovább.

Kérlek hát benneteket: ébredjetek! Ismerjétek fel önmagatokat! Induljatok el a változás és a megbocsájtás útján8., hogy felismerhesselek benneteket, és majdan számadást adhassak. Mert az Aratás Ura idővel számon kéri az aratókat a munkásában, hogy milyenek lettetek, és milyenné váltatok.9. Mert majd eljön az idő, amikor örültök — nem annak, ami itt jelen van és átölel benneteket, hanem annak, hogy nevetek fel van írva a Mennyekben.10. Mert a találkozás egyszer végbe mehet. De nem mindegy, hogy hogyan. Mert fontos, hogy a találkozás ott, fent történjék, és ne pedig lent. Mert a szabad akarat-cselekvés szabadságában nem mindegy, hogyan éltek, és hogyan tovább a mindennap cselekvésében.

Kérlek hát benneteket: legyetek felkészültek, legyetek éberek.11. Tudjatok cselekedni, mert a cselekvés révén várhassátok a segítséget a kegyelem szeretetében. És akkor már érzitek, hogy a munkás is felismeri, mi a munkája és teendője. És valóban várhassa a segítséget az Aratás Urától.

E reményében küldöm áldásomat minden megnyitott szívű testvéremhez, aki felkészül, aki elfogadja áldásomat a szeretetében és a szeretetemben. Mert fontos, hogy érezd, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, a szeretetben jöttem hozzátok és közétek. Szeretlek hát benneteket, de ezt, hogy el tudjátok fogadni, érteni, érzékelni, szívetekbe zárni a megtapasztalásában, nektek is szeretetben kell élnetek. És ez által készüljetek, hogy a számadásban a nevetek helyet foglalhasson a Mennyben. Hogy eljön az idő, amikor a találkozás öröm lesz a békességében. Mert béke szállt rátok, és ti a béke fiaiban elfogadjátok és érvényesítitek önmagatokban, családotokban a szeretet kegyelmében.

És ma kiválasztott Mária szolga által így küldöm áldásomat a szeretetemben, hogy áradjon reátok, töltse be szíveteket, erősítsen, óvjon és védjen, világosítsa meg számotokra az utat a felismerésben és az elfogadásban. Benneteket is úgy küldelek e szeretetemmel, ahogy annak idején tanítványaimat, hogy megállhassátok helyeteket, ezért megerősítelek.12. Hisz nektek nem azt mondom, hogy kígyókon és skorpiókon kell taposnotok, de lesz mindenkinek nehézsége és megpróbáltatása.13. Mindenki saját maga érzi, hogyan tudja a szeretetet a szívében-lelkében elfogadva, megerősítve a test és a lélek táplálékaként egyensúlyba hozni. És így akkor az Aratás Ura a munkást, az aratót elfogadja, és megajándékozza a szeretet kegyelmével.14.

Így áradjon reátok áldásom.

Az Atya, a Fiú, a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme adja meg számotokra a felkészülést, a felismerést az elfogadásában, hogy ti is el tudjatok indulni, és a szeretet kegyelmével békét hirdetni és árasztani, és megvallani, hogy eljött hozzátok és közétek Atyám Országa.15.

Legyetek hát örömben, békében és szeretetemben, hisz ma szeretetemet árasztottam ajándékul számotokra szívetekhez, lelketekhez, felkészülve, hogy majd, elindulva, megállhassátok helyeteket, és bizonyságot téve a Fiú mellett az Atyánál.16.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk


JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. augusztus 6.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Sükösd kiadványok010Köszöntöm testvéreimet, akik a mai napon eljöttetek, különösképpen azon testvéreimet, akik elfogadták hívásomat, és a hívást elfogadva megjelentek. De köszöntöm azokat is, akik ma elsőként érkeztek, talán azért, hogy a hallomásukat megpróbálják egy kicsit megérteni a mondanivalójában. Hisz a hallomásból még nem tudták, hogy valójában mi történik. És köszöntöm azokat is, akiket a kíváncsiság vezetett e helyre. Hisz mindig mondom felétek: soha nem tudjátok, hogy mely testvér milyen érintést kap, és hogyan fogadja és éli át e Sükösd jelentőségét a jelenlétében, a kegyelmében és a szeretetében, az érintésében.

Így a mai napon ma sokakat meg tudtam érinteni, de nem mindnyájat. Voltak azért, akik kételkedtek, és nem nyíltak meg. De voltak, akik pedig nem tudtak megnyílni, mert nem tudták, hogyan kell megnyílni. Reménykedve, hogy többszöri jelenlétben — nem itt, e helyen, máshol is — rádöbben, a meghívás érzésének megnyitását hogyan kell a cselekvésben átélni.

A mai nap tanításom az üzenet kérésében felétek is, hogy éberek legyetek. Nektek nem mondom, hogy derekatokat a csípőben övezzétek fel. Nem mondom, hogy égő gyertya legyen kezetekben. De mégis ébernek kell lenni, mert nem tudjátok, hogy mikor érkezik a Vőlegény az Emberfiában. És boldog az a testvér, aki éberen őrködik, nem csak a második vagy a harmadik őrváltásának idején. Hisz őket behívja, leülteti, és körbejárja.1.

Mily boldogság ezt hallani, és mily boldogság ezt érezni a kegyelem szeretetében e tanításban. Mert azt mondjátok: „Hát elolvasom én e tanítást, de nincs neki oly sok mondanivalója.” Holott ha figyelitek a mondanivaló lényegét, hogy a felkészültség mire hív meg benneteket, hisz nem tudod, mely órában érkezem az Emberfiában, és nem tudod, ahogy a tolvajt sem, mikor akar betörni házadba.2. De ha tudsz éber lenni, akkor nem kell félned, akkor nem érzed magad kitaszítva sehonnét sem. Mert a kegyelem a szeretetében jelen van, és felétek árad, átölel, felmelegít, és egyek lehettek. Mert a tanításom a kegyelmében ezt nyújtja számotokra.

Hisz mit kérek tőletek? Váljatok eggyé a szeretetemben. Fogadjátok el a szeretetemet. Éljetek a szeretetemben. Éljetek a felebaráttal együtt szeretetben.3. Ismerjétek meg nem csak önmagatokat, hanem felebarátaitokat is.

Hisz eljön az idő, amikor szükségetek lesz egymásra. Hisz mondottam számotokra, mindig közelebb és közelebb kerültök a megtisztulás nagy figyelmeztetéséhez. De hogy ez végbemenjen, elsőként nektek kell megérteni, hogy mily fontos a szeretet a szívetekben és a lelketekben. Hisz szeretet nélkül üressé válik az élet. Szeretet nélkül nincs célkitűzés. Szeretet nélkül nincs küzdelem.4. Szeretet nélkül csak — mondhatom azt — talán vagytok, de hogy hogyan, hová, és meddig és miért, arra minden testvérem a szeretetében önmaga adhat választ.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, az ima fontossága mellett engedjétek a kegyelmet a szeretetében a megvilágosodáshoz és a Fényhez. Hisz egyszer minden ember a testvéremben részesülhet a Megdicsőült Fényében.5. De nem mindegy, hogy a megdicsőült Fény hogyan ölel át, hogyan érzed a kegyelmet a melegségében, hogyan fogjuk kezeiteket, különösképpen akkor, amikor elesettnek és magányosnak érzitek magatokat. Mert a tanítások a kérésemben ezt tükrözik számotokra.

Oly jó, hogy elindulsz a változás útján. Oly jó, ha te örülsz, hogy örülhetsz. Oly jó, ha érzed a szeretetet a szívedben és a lelkedben. De mennyire jobb lenne, ha ezt nem csak magadnak, a saját dicsőségednek szentelnéd és könyvelnéd el, hanem: „Boldog vagyok, Uram, hogy észreveszel itt, valahol a porban, megkerestél, kiemeltél, és én részesültem e csodálatos kegyelemben. És ez a kegyelem, úgy érzem a tanításod révén, nem csak a sajátom. Ez a sajátom mellett a felebaráté is a szeretetben. Mert szükségünk lesz idővel egymásra.”

És boldog az a szolga a testvérben, aki éber, és meghívják, hogy megvendégelhessék, és körbe járhassák. És boldog lesz az a felebarátod is, aki talán általad kerülhet e csodálatos kegyelembe. Hisz mennyivel boldogabbnak érzed magad akkor, ha érzed azt, hogy: „Uram, csodálatos a Te szereteted! Csodálatos a Te tanításod! Csodálatos a Te kérésed! És nem csak én szeretnék ebből részesülni, érvényesülni. Segítek, hogy felebarátom is részesüljön.”

Mert a megdicsőülés révén a találkozásban a lélek kincsei örömet nyújthatnak számotokra, amire még nem is gondoltok. Ami talán jelen van, ami talán a tiétek. De a tanításom a kegyelmében így szól felétek: soha nem késő egy kicsit megállni, egy kicsit önmagatokba nézni, egy kicsit elmélkedni, egy kicsit feltérképezni önmagatokat, szeretteiteket, felebarátaitokat, hogy „mégis egyek lehessünk Krisztus csodálatos tanításának szeretetében. Mert szükség van erre a tanításra, erre a szeretetre és erre a kegyelemre nem csak önmagamnak, nem csak szeretteimnek, hanem felebarátaimnak.”

Remélve, hogy a mai nap tanításom, az oly könnyű megérteni, hogy érzitek a fontosságát, e kegyelmének jelenlétét.

De egyben a mai nap tanításom a kérésemben különösképpen e nemzetnek is szól a magyarságotokban. Tudom, hogy mindig e szavak végződésein, hogy hogyan kell helyesen írni vagy mondani. Most egyszerűen mondom: magyarok. Ez a legfontosabb, hogy te érezd, hogy ennek az országnak szintén nem csak egy embere és egy személye vagy, hanem egy tagja. Egy olyan tagja, aki boldog, és örül, hogy itt élhetsz. Hisz ahogy már régebben mondottam: e nép a magyarban kiválasztott volt. A kiválasztottságot csak el kell fogadni a felismerésében. De a kiválasztottság csak úgy működik, hogy ha itt Édesanyám a legnagyobb szerepet a Királynőjében elfogadja. És az elfogadásban valóban jelen van, nem csak szavakkal, hanem valóban tettekkel a megbecsülésében. Hisz immár hamarosan ünneplitek a 4 év, esztendő emlékének koronázását. Hogy már ne csak jelkép, hanem a fontossága is itt legyen számotokra.

Igen, ez megtörtént a kérés részében. De a kérés másik része, hogy ti, magyar testvéreim, a kiválasztottságban hogyan álltok helyt. Hogyan fogadjátok el e Királynőt, akinek örökösei vagytok e nemzet alattvalójában. Hogyan értitek és értelmezitek. Magyarok Nagyasszonyát hogyan ünneplitek, megbecsülitek.

Hisz most sokan és sokan azt szeretnék, ha ez a nap ünneppé válna. De az ünnepet nem csak kérni, hanem néha azt mondom: megérdemelni kell a megünneplésében. Hisz mondhatom azt számotokra: e ünnep mellett van számotokra oly fontos egyházi ünnep, amely fontos lenne megünneplésében. És hogyan ünneplitek: hittel és szeretettel, vagy munkával? Mert egy nap szabad talán a munkahelyről.

Ünnepeket nem ezért kell készíteni és kérni, hogy megadathassék számotokra, hanem azért, hogy megadjátok számára a méltó tiszteletet az ünneplésben, az ünnepben.

Én boldog lennék a magyar nép tiszteletében, ha valóban e koronázás-ünnep idővel az emlékben ünneppé válna a megemlékezéséhez. De ünnep, és nem egy szabadnap! Erre törekedjetek, és ezért imádkozzatok az imalánc felkérésében.

Ezt nyújtom számotokra a kérésemben. Mert magyar királyotok, mikor árvaságában, bánatában úgy érezte: „Mi lesz a jövője ennek a nemzetnek, ha én sem leszek? És akkor egy jó gondolat, amit meg kell, hogy valósítsak, de minél hamarább.”

Ezért ez a két nap fontos az ünneplésben, a megszentelésében és a szeretet kegyelmében.6.

Amíg, magyar testvéreim, nem tudtok eggyé válni e csodálatos ajándék szeretetében, amíg nem érzitek, hogy e kiválasztott népben nektek csodálatos ajándékotok van a kegyelemben, aki vigyázhat rátok, aki őrködhet felettetek, aki védő palástot reátok boríthassa, és ami által a kegyelem jelen van és működhet. Amíg ezt nem tudjátok nyitott szívvel és lélekkel és szeretettel teljesen elfogadni, megérteni, addig hogyan működjék és áradjon a kegyelem? Amíg nincs felebarát a testvéri szeretetben, amíg csak a harag, a gyűlölet, az indulat és a kapzsiság van jelen, addig a szeretet kegyelme eltorpul7.. És fontos, hogy ismét fellángoljon szívetekben és lelketekben. Mert az ajándék a kegyelmében így működik számotokra, felétek és minden testvérem felé.

Kérlek hát benneteket, üljétek meg e napot, e napokat ünnepben és szeretetben és családban, ahogy Édesanyám mindig a családot összefogja. Mert fontos, hogy ismét szeretet-családok legyenek. Hisz ha már szeretetté váló családok lesznek, akkor már lesz hit és kegyelem, megbecsülés és tisztelet.

Én ma ezt küldöm számotokra a magyarságotokban, magyar testvérek részére a felismeréshez és az elfogadáshoz. Hisz nem lehetetlen a kérés. De a kérés úgy valósulhat meg, ha felebarátként tudtok együtt eggyé válni, ismerni egymást, és őszintén és szeretettel együtt imádkozni — nem egyesével, hanem együtt, mint egy nagy család. Mert akkor a meghallgatás kegyelme jelen lesz, és felétek árad a magyar nép nemzetében.

A mai napban így küldöm áldásomat reátok. De áldásom most nem csak Én ajándékában száll rátok kiválasztott Mária szolga keze által, hanem ma áradjon reátok az a kegyelmi ajándék-áldás, amit Édesanyám tud nyújtani minden nyitott szívű gyermekének a magyar nép nemzetében. Hisz mint Magyarok Nagyasszonya a Királynőben adja meg számotokra Anyai Szeretetét, kegyelmét, borítsa rátok védő palástot a Királynői mivoltjában, hogy tudjon óvni, védni és összekötni benneteket, mint egy család.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom Anyai áldás szeretetében a család eggyé válásának kegyelmében, hogy a magyar testvérek mielőbb felismerjék küldetésük, kiválasztásuk fontosságát, elfogadva, elindulva a változás útjában, és észrevenni a kegyelmet a szeretetben, hogy eggyé válhassatok Anyai család-áldásában.

Az Atya, a Fiú és a Szeretet.

A Szeretet kegyelme áradjon reátok ma különleges ajándék kegyelmében a családok fényében, hogy eggyé válhassatok a felismeréshez, a küldetéshez, az elfogadáshoz, hogy szeretet-családdá válhassatok, mert akkor a hit kegyelme, reménye és szeretete jelen lesz számotokra.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk


 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. szeptember 3.

Jézus Krisztus Urunk:

Sükösd kiadványok010Köszöntöm testvéreimet, akik eljöttetek a mai napon e fájdalom, szenvedés útjára.

A mai napban ismételten több testvérem megnyitotta szívét, lelkét, hogy képes legyen a befogadás kegyelmére, hogy elfogadhassa mindazt, ami a mai nap jelenlétben, e kegyelemben ajándékul számotokra itt jelen volt.

A mai nap tanításom szolgám, Mária felé is, hogy hogyan készüljél az életet elfogadni és élni. Hisz ki hogyan él, a szerint történik az élet befejezése után a továbbhaladása. Hisz hányan és hányan csak önmagatokra gondoltok, és nem fogadjátok el felebarátaitokat, testvéreiteket. Nem veszitek észre a körülöttetek lévő testvéreket, akik pedig szinte ott vannak előttetek. Mert az élet ajándék és kegyelem. Az élet, amely szintén egy csoda, mert jelen van. De nem mindegy, hogyan van jelen. Nem mindegy, hogyan éled. Nem mindegy, hogyan rendezed önmagadat és a kialakított részedet.

Hisz mi a tanítás ma? A dúsgazdag és a koldus.1. Még — ha figyelitek — a szavakban is milyen eltérések vannak. Hisz a dúsgazdagot szinte úgy kiemelve tudod kiejteni. A szegény embert szinte fogaid között. Itt is jelen van számotokra a különbség lényege. De ezen lehet változtatni, csak el kell indulni a változás útján. Hisz mindenki a szabad akarat cselekvésének gondolataiban, ha tovább lát és figyel, mint ami jelenleg így előtte van, s egy kicsit távolabb próbál nézni, akkor észreveszi a különbséget, hogy mi a tanításnak a mondanivalója. Mert „nem csak ma szeretnék jól élni”, hanem legyünk egy kicsit előrelátók, továbbra. Mert az élet kegyelem és ajándék, amelyet nem földi emberek próbálják behatárolni és elmagyarázni és rangsorolni, hogy ki mire képes, és hogyan tovább. Ezt hagyjátok meg Atyámra vagy Reám, Jézus Krisztus Uratokra, hogy segíthessek minden nyitott szívű testvérem felé, aki nem fél, és aki szeret, aki meg tudja nyitni szívét és lelkét, és elfogadni a kegyelmet.

De a másik tanítás is fontos, számotokra is, nem csak szolgámnak, hisz a hit kegyelméről van szó.2. Hányan és hányan úgy gondoljátok: „Talán egy kicsit imádkoztam, és talán részt vettem egy szentmisebemutatás-áldozaton. Nekem bőven elég.”

Hol van akkor bennetek a hit kegyelme? A hit, amely erős, és összeköt titeket. A hit kegyelme, amely fontos — ha csak annyi van belőletek, mint a mustármagban. Pedig az egy parányi, ha így reá tekintesz, kezedbe veszed. Elgondolkodhatsz rajta, hogy: „Ilyen parányi hit, ez már tud szeretetet adni? Ilyen parányi hit meg tud változtatni? Ilyen parányi hit azt tudja mondani nekem is: ha erős a hited, bármit tehetsz és mondhatsz, meghallgatásra talál.”

Ahogy tanítványaimnak mondottam: Mondd e szederfának, hogy gyökerestől dőlj ki, és egy másik helyen vess gyökeret.3.

De a hitben nem szabad olyanokká válnunk, hogy hazajön a szolga, aki egész nap a mezőn volt az állatokkal, és azt kéritek még tőle: „Övezd fel magad! Készíts vacsorát, és majd, ha én jóllaktam és jól ittam, majd az után, ami marad, akkor te is ehetsz és ihatsz.”

És kérdezem hát tőletek: a gazda talán megköszönte szolgájának a cselekvéseit?4.

Atyám, Az mindent megköszön nektek, amit itt cselekedtek? Vagy van még, amin még elgondolkozol? Van még, amin változtatsz. Van még, hogy elindulj az úton.

Ma e két fontos tanítást nyújtottam számotokra, de ehhez még több tanítást is nyújthatnék, mert tanítványaimnak abban az időben, amikor egyek voltunk a haladással, a követéssel, a mindennapi élettel és életben, sokszor sok tanítást emeltem ki számukra, és mégis oly nehezen értették meg. Ezért kell számotokra is kiemelnem, és egy tanítást más formájában megvilágítani, hogy megérthessétek, mily fontos elfogadni szeretettel azt az életet, amely Atyámtól jön, azt a kegyelmet, amelyet Atyám adja számotokra, azt a szeretetet, amely szintén Atyámtól érkezik minden nyitott szívű testvérem szívéhez és lelkéhez.

De úgy-e, a gyarlóságunkban nem csak a szeretet, nem csak az öröm, boldogság, béke kegyelmei vannak jelen, hanem inkább most már egyre több, hogy gyűlölet, az irigység, a kapzsiság, a féltékenység és a harag? Pedig mily jó, mikor a szeretet örömének kegyelmében és megbocsájtásában együtt tudsz élni. Milyen jó, hogy már nem vagy egyedül, van valaki, aki veled van. Van, akihez fordulhatsz. Van, akivel együtt örülhetsz. Van, akinek szeretettel tudsz szólni, aki szeretettel meghallgat. Mert e felebarát szeretete így van jelen a mindennapjaitokban. De ez mind úgy működik, ha van bennetek egy apró kis remény a hitből. Mint ahogy a mustármagot a tenyeretekben megnézitek, hogy: „Jé, mily kicsi! És Te, Uram, mégis azt mondod: mily nagy ez a hit a remény szeretetében.”

Ez a hit már tud világosítani számotokra a felismeréshez. Ez a hit meg tudja mutatni nektek a különbséget. Ez a hit összeköthet benneteket a felebarát-testvér szeretetében. Ez a hit, amely megfogja kezeiteket a lélek kegyelmével, és vezet. És ez a hit ad erőt a kereszt hordozásához, a kereszt fájdalmának, jelenlétének elfogadásában.5.

E tanításaim ismételten olyanok felétek, hogy minden nyitott szívű testvérem, aki jelen van, és aki olvassa, felkészül, hogy el tudja fogadni. Felkészül, hogy ez által talán megváltoztassa életét, amire rádöbben, hogy soha nem késő. Felkészül, mert „ez által valóban testvér vagyok a felebarátban”. És a szeretet kegyelme erőt ad a mindennapi élethez, amely kegyelem és ajándék.

Kérlek hát, testvéreim, nem lehetetlen, amit ma számotokra megadtam. Ha nyitott vagy, befogadod és megérted, és megpróbálsz a szerint változni.

A mai nap ajándéka még a felismerés, az elfogadás és a hit a szeretetének kegyelmében, hogy: „Ne akarjak csak önmagamra gondolni, és senki másra, csak én éljem jól az életem. Hanem inkább legyek a középút-választásomban, és legyenek felebarátaim, testvéreim, akikkel eggyé válhatok Krisztus szeretetében”, ami jelen van számotokra a mindennapjaitokban.

Kérlek hát benneteket, e mustármag-hit szeretetével nézzetek csak egy ilyen parányit szívetekbe és lelketekbe, és indulj el a változás útján a mindennapjaitokban. Hisz tanításom egyszerű, elfogadható. Különösképpen, ha megérted, akkor már boldog vagy, hogy neked is van részed a mindennapi életben.

Ezek reményében adom számotokra a mai nap ajándékát a lélek tanításának megerősítéséhez a Szentírás olvasásának kegyelmét: a Szeretett Tanítványom szeretet-tanításait, ami megvilágosít, megerősít, ami által felismersz — nem csak önmagad, hanem az életet a mindennapjaidhoz és a haladáshoz.

Ennek reményében küldöm áldásomat a hit kegyelmének szeretetével, hogy érezd, hogy tudj különbséget tenni, és a különbségben igyekezz a jó befogadására, a jó cselekedetekre, és ez által elindulni a változás, szeretet útján a hitben.

Mária keze-szolga által árasztom áldásomat minden nyitott szívű testvéremnek, aki felkészülve befogadja a hit kegyelmének áldását a megvilágosításának megvilágosodásában, hogy „ez által érezzem, hogy fontos az élet. Fontos, hogy hogyan élek. Fontos, hogy nem csak önmagamra gondolok, elfogadom felebarátaimat, testvéreimet.” És a hit kegyelme erőt ad a szeretethez, az örömhöz, a békéhez, a türelemhez, a megbocsájtáshoz.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme világosítsa meg számotokra a mai tanítás kegyelmének erejét a befogadáshoz és a megtapasztaláshoz, hogy „ez által felkészülve a mindennapi életre és a mindennapi út-haladásra a küldetésemben és az elfogadásomban”.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk.

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. október 1.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, kik eljöttetek, hogy egyek legyetek s eggyé válhassatok a szenvedés és a felajánlás útján.

Ma több testvérem megnyitotta szívét, és így meg tudtam érinteni. De voltak olyanok, akik nem hallották, hogy kopogtatok, hogy szeretném megérinteni. Egy kicsit távol voltak, és a távolságukban egy kicsit messzebb láttak. Tovább néztek, mint ami előttük volt a jelenben.

Bízunk és reménykedünk, hogy testvéreim a kegyelem szeretetét elfogadva elindulhatnak egy változás útján.

A változás, amely mindenki számára megnyitott és jelen van. Hisz a változás révén a szeretet, az ima, a hit és a kegyelem, amely növekedhet bennetek. Hisz már erről is tanítást már adtam számotokra. Most teljesen nem ismétlem Önmagam. De ha a mai nap-tanítást figyeltétek: a szüntelen lévő ima, amelyben nem kell se belefáradni, sem elfelejteni, és ha imádkozol, az igazságtételben számon kérlek.1. És az ima révén érzed a szeretetem kegyelmét, amely jelen van számotokra a mindennapjaitokban. Érezd, hogy nincsen hiábavaló ima, hiábavaló felajánlás, kérés, mert minden ima meghallgatásra talál, csak legyen meg bennetek a hit kegyelme az igazságban és a szeretetében. Érezd a fontosságát és a jelentőségét. Mert ha nem tudod, hogy ki vagy, nem tudod, mit nyújthatsz, és nem tudod, hogyan nyújtsad és segítsél, akkor hogyan várod te, testvérem, a segítség kegyelmét a szeretetedben, a megbocsájtásban, a megtisztulásban, az igazságtételben? Hisz ez mind csak akkor működhet, és akkor válhat eggyé a kegyelemben, a lélekben a szereteted szívének elfogadásával, ha tudod, hogy: „Őszinte és szeretetteljes felajánlásom, amit nyitottan és szeretettel elhelyezve a Szentséges Lábadhoz. Megtanultam elengedni és felajánlani. És ez által tudok hinni és bízni.” Hogy az Emberfia, amikor eljön, ne az legyen Számára a kérdés a felismerésben, hogy: Vajon találok-e hívő embert a testvérben és a felebarátban? Hisz te a felismerésed küldetése révén elfogadod és részesíted, és boldogan feltöltekezve tudsz tovább haladni a mindennapi élet útpályáján.

De ez mellett fontos, hogy tudj hálát adni mindenért, ami körülvesz az örömben, a békében, a szeretetben, a megbocsájtásban és a kegyelemben. Hisz ha csak ezt a hónapot nézed, amelyben az Egyház a hónap vége felé tart egy olyan szeretetteljes ünnepnapot, amely a hálaadást próbálja tükrözni számotokra, hogy: „Boldog vagyok, ó, Uram, ha csak nekem ennyit és ezt adtál. De ezt is megköszönöm szívem szeretetével és hálából: a terményt, a gyümölcsöt, az életet, a családot, az ismerőst, a szomszédot az eggyéváláshoz és a kegyelemhez, és a felismeréshez.”

És ha ez jelen van, akkor más vagy, és másképp élhetsz a felismerésedben és a haladásodban a mindennapjaidban. Hisz nem tudod, mitévő legyél. Nem tudod, hogyan tovább a cselekvésben: „Oly jó lenne, ha valaki megvilágosítana, ha valaki segítene!” A segítség révén felismerve az utat, akkor mennyivel könnyebb a haladás. Mennyivel könnyebb elfogadni a mindennapok élet-forgását. Néha talán a küzdelemben, és néha talán a megpróbáltatásban. De érezd a küldetés fontosságának szerepét, szeretetét, ajándékát, örömét. Hisz ez nyitott és adott minden hitben élő testvérem felé, aki nem csak mondja, hogy „hitben próbálok élni”, hanem megpróbál cselekedni, és az életét úgy alkalmazni és élni, és nem csak önmaga részére, hanem a családban is, a családdal együtt.

Mert a tanítások a mai napban ezt nyújtották számotokra a felismerésben és az elfogadásában. „Mert nem csak akkor ismerem, hogy létezel, Uram, amikor szeretnék kérni vagy felajánlani. És ekkor, amikor kérek és felajánlok, akkor talán szüntelenül imádkozom.”

Megtörténik az ajándék, a kegyelem a meghallgatásában, megtörténik a meghallgatás a felajánlás kegyelmében, és akkor örülsz, és boldog vagy: „Igen, érdemes volt az imámat őszintén elhelyezni. Érdemes volt a kérésemet őszintén elhelyezni. És bízni, és reménykedni. És lám, megtörtént a csoda, a segítség a kegyelem szeretetében.”

És ekkor tudod-e azt, hogy ha egy fohásszal, ha egy énekkel, ha egy szentmisén való részvétellel hálát mondasz, és hálát adsz, mennyivel szebb a mindennap az élet szeretetében és kegyelmében, mintha csak akkor létezik, és érzed, hogy létezünk, amikor kérni és felajánlani kell? De hogy még hálát is kell adni? Hogy a hálaadás jelen van a tanításban, a felismerésében, az elfogadásában és a megtapasztalásában?

Ezzel teljesen nem foglalkozol, nem foglalkoztok. Könnyedén veszitek. Könnyen átléptek rajta. De mikor ismét egy nehézség, egy megpróbáltatás, egy jel van számotokra, akkor hogyan próbálod ismét Felém tárni a kérésed? Nem törődve azzal, hogy: „Már máskor is kértem, de mikor érezni kell, hogy hálával tartozom, azt hagyom, hogy távol legyen tőlem.”

Hisz a segítség a kegyelmének szeretetében csak így működik. És nem úgy, ahogy a mai nap tanítása volt szolga részére, hogy igen, a betegségben már távolról felismered az Emberfiát. És ekkor már hangosan tudsz kiabálni, kérni, felajánlani: „Jézus, Mester, könyörülj rajtam!”2.

És Jézus, a Mester meghallgat, és segítséget ad. És könyörül rajtad. De akkor is kell könyörülni, amikor nem érzed, hogy: „Talán nekem is vissza kellene lépni, és hálát adni ezért a szép napért, amely számomra jelen van.”? Ez a szép nap, amely ismét köszönt az örömben és a szeretetben. Még akkor is, ha úgy érzed: „Tele vagyok munkával, és nem tudom, mitévővé váljak.”

De a szeretet kegyelme a meghallgatásában és a tanításban egy az eggyé válásban számotokra.

Így kérlek hát, testvéreim, a mai nap tanítás-ajándékában, hogy így tapasztald meg, és légy boldog a szeretetben és a kegyelemben: „Ó, Uram, nem csak akkor jövök Hozzád, ha szüntelenül kérni akarok és felajánlani, hanem akkor is, amikor úgy érzem, most minden rendben van körülöttem. És most csak azért jövök a közelséged szeretetéhez, hogy hálát adjak szívem legnagyobb szeretetével, mert akkor biztos, hogy meghallgatsz, és kegyelmet nyújthatsz számomra.”

Én a mai nap ajándék-tanításában ezt nyújtom számotokra, ahogy már a szentmise elején is elmondottam: Boldogok azok, akik nem látnak, de mégis tudnak hinni.3. Mert a hit kegyelme bennük él. És a hit kegyelmével tudják elfogadni a mindennapi életet a haladásában és a szeretetében. Mert így akkor fontos, hogy tovább én is élek, és viszem a küldetésemet a szavaimban. Hisz egy hete4., amikor a kegyelem és a szeretet itt van előttetek, érzitek, hisz a múlt hónap ajándéka egész hónapra szól. A mai tanítás kegyelme ismételten egész hónapra szól. Akkor hogy érzed a fájdalomban, a bánatban, az egyedülmaradottságodban, hogy: „Hol a kegyelem? Hol a szeretet? Hol a béke? Hol a hit? Hol a hála? És hol a boldogság? Mi által erősödöm? Mi által élek? Mi által szeretnék haladni a mindennapi élet útpályáján?”

A mai nap tanítása a kegyelmében ez számotokra, hogy Én az Emberfiában, amikor ismét eljövök, hisz Atyám elküld, mert az igazságot az igazságtalanságban számon kérjük és szétválasszuk, és tudjak megfelelő hitű felebaráti testvért találni a kegyelem szeretetében és szeretetéhez.

Így áradjon reátok áldásom Mária szolga által a kegyelemben és a szeretetben, hogy valóban éljen bennetek az igazság bölcsessége, a szeretet kegyelme, a hit reménye, a hálának öröme. Mert ha ez mind bennetek él, és jelen van, akkor más az élet a haladás mindennapjaiban. És e fontosság, tanítás kegyelmeit árasztom minden nyitott szívű testvérem felé e áldásom részében:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme erősítsen, védjen, óvjon, és világosítsa meg számotokra a mindennapjaitokban az utat, hogy érezzétek, hogy a mai nap ajándék a kegyelemben. Az legyen számotokra, bennetek a mindennapjaitokban. És nem csak ma és holnap, hanem a kegyelem — amely ilyenkor szól hozzátok a tanításban, nem csak egy napra, hanem egész hónapra, és mondhatod, egész évre és egész életre — megadja a felismerést, a tanítást és a haladást a hálához, a hithez, a szeretethez, a bölcsességhez és az igazsághoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk!