Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedtek, hogy egyek legyetek a fájdalom, szenvedés Golgota-útján. De köszöntöm azon testvéreimet is, akiket a hallás vagy éppen a kíváncsiság vezetett ide. Ma több testvérem nyitott szívvel volt jelen, de nem mindenki. Van, akit megérinthettem, és van, akinél kopogtattam, de nem nyitott ajtót Számomra.

A mai nap pedig a küldetés napja a kérés és a tanítás Golgotai üzenetében.1. Hisz — a szeretet, amelyet az elmúlt hónapban ajándékul adtam számotokra, most a küldetés a felismerésében és az elfogadásában — fontos szerepet játszik minden nyitott szívű testvérem szívében, aki figyel önmagára, és figyel a lélek hangjára, ami által könnyebben fel lehet ismerni a küldetést a hívásban és az elfogadásban. Hisz a tanításom Mária szolgámnak a Golgota elején.2. kimondottan nem csak számára, hanem minden jelenlévő számára meghívás volt. Ahogy Simon elsőként nem akarta teljesen megérteni a Mester szavát. Annak a Mesternek, aki tanította, és aki már kiválasztotta. De még mindig benne nem a küldetés volt a nagyobb, hanem a földi ember — a földi ember munkája a megélhetésben és a haladásban. A hívás a küldetésében távol volt tőle. De mikor szóltam feléje szeretet szaván — a szeretet, amely megérinti a gyarló testvéreim szívét és lelkét, különösképpen akkor, amikor megengedi, másképp értelmezi a hívást a felismerésemben. Másképp értelmezi a saját maga küldetését. És így Simeon is megértette szeretet-szavaimat, és bizonyságot nyert.3. De a bizonyságában bizonytalanság vált ismét szívében, lelkében és félelem.4.

Ti vajon, földi testvéreim, mostani jelenetekben vagytok-e bizonytalanok? Megengeditek-e a félelmet, hogy erőt vegyen rajtatok és bennetek? Vagy megértitek, hogy mi a küldetés és mi a meghívás a haladásban? Fontos, hogy ezen testvéreim, egy kissé elmélkedjetek. Ahogy már tanítottam felétek és számotokra: nyitott szívvel és lélekkel. Mert a lélek hallása és látása mást nyújthat, mint amit a szabad szem lát és hall. Néha nem veszitek észre a különbséget és a különbség szeretetét, megbecsülését, felismerését. Ez mind, ha jelen van a szerető testvérem szívében és lelkében, akkor másképp érzékeli a kegyelmet a mindennapjaiban. És már boldogan el tudja fogadni az életének küldetését. Már nincsen félelem, nincsen szorongás és nincsen kétely. „Másképp látom és érzékelem a lelkemmel, a lelki világgal mindazt, ami jelen van előttem” és előttetek.

A mai tanításom, a kérésem a küldetés felétek. Mert a szeretet, az már elfoglalta helyét a szívében és a lelkében minden nyitott szívű testvéremnél. Most jelen van számotokra a küldetés. És a küldetést, ha felismered, akkor már tudod, hogy hogyan tovább a cselekvésedben.

Tőletek nem kérem, testvéreim, hogy a szerint cselekedjetek, ahogy a kiválasztásban Simeon a Simonban tette5., és a többi tanítványom. Tőletek csak a küldetést úgy kérem és várom az elfogadásban és a megtapasztalásban, hogy felismerd, mi az igazi küldetésed. A felismerés után elfogadni, és a szerint élni és cselekedni. És nem engedni be a félelmet, a szorongást és a gátlást. A cselekvésedben mindent, ami jelen van számodra, elfogadni és haladni. Mert a küldetésed révén megérted valójában, mi az egésznek a mai nap szeretetéhez kapcsolódó kérésem.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, értékeljétek át önmagatokat. Becsüljétek meg önmagatokat. Érezzétek azt, hogy ti itt, most nem csak egy ember és testvér vagy a földi életedben — te egy kiválasztott vagy a küldetéshez. De a küldetést neked, kiválasztott testvérem, saját magadnak kell felismerni, megérteni és elfogadni. És e szerint élni, ha szükséges, változtatni, hogy mégis érezd, mi a különbség most, hogy már tudod, hogy kiválasztott vagy a küldetésedben, és milyen volt akkor, amikor még talán csak kereső voltál, és a keresők között még nem értetted, mi a küldetésed. Nem értetted, hogy a szeretet hogy működik rajtad és benned. Nem értetted, hogy a szeretet mellett milyen fontos a megtapasztalás, és milyen fontos a megbocsájtás6.. Mert ez által tudsz haladni és élni a mindennapjaidban.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, a mai nap ajándéka a tanításomban, a kérésemben a szeretethez párosulva a küldetésben. Hisz már a szeretet előtt sok mindent megadtam számotokra a kérésben. Mindent nem elevenítünk fel, de jelen volt a megbocsájtás, jelen volt a felismerés, jelen volt a Szentlélek működése rajtad és bennetek, és jelen volt, hogy hogyan kell önmagad felismerni, mert a lélek, amely éltet7., a lélek, amely erőt ad és megvilágosítja számotokra — mindent — a Fényben, a Világosságban és az út haladásában. Ma csak egy párra emlékezünk, hogy biztos legyél, testvérem, hogy a küldetésed fontos ehhez a kapcsolathoz a kapcsolatban. Mert így lesz teljes a mindennapi élet a haladásodban.

Ennek reményében árasztom felétek a mai napban áldásomat, az áldást — a Szentlélek kegyelmével árad reátok kiválasztott Mária szolgám által. Nyíljon meg hát szívetek és lelketek, hogy megérinthessem testvéreimet a szeretetemmel. Mert a szeretetem, az fontos, hogy jelen legyen minden nyitott szívű testvéremben, mert ez által érzi a változást, érzi, mi a küldetése a felismerésben, az elfogadásban és a haladásban.

Így áradjon reátok a Szentlélek-kegyelem ajándék-áldásom, testvéreimre, hogy meg tudjam érinteni szeretetemmel szíveiteket. Hogy össze tudjam fűzni, hogy egyek lehessetek a szeretetben, és ez által könnyebben ismeritek fel a küldetéseteket.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme töltse be minden nyitott szívű testvérem szívét. Erősítsen, óvjon és védelmezzen, hogy ez által ne legyen félelem, szorongás és kétely bennetek, mert így a küldetésetek a felismerésben teljessé válhat a mindennapjaitokban. És a Szentlélek kegyelem-ajándéka így fogja megvilágosítani számotokra az utat a haladáshoz, a haladásban. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok az út végén, és várom ölelésre tárt Karjaimmal nyitott szívű testvéreimet, akik majdan a küldetéseiket teljesítik, és örömmel és szeretettel érkezhetnek.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napban, akik elfogadtátok a hívásomat, és a hívásban megjelentetek ezen a napon, amikor a fájdalom-, szenvedés-átélés a Golgotában a Szentháromság jelében és a tanítás kegyelmében szólt felétek.

Ma még lehet, ma még szavad, borulj le a Kereszt alatt.

A tanítás, amely fontos, hogy elmélkedjél, fontos, hogy nyitott legyél, fontos, hogy megérthesd, mi a küldetésed a küldetésben, hogyan cselekszel a cselekvés révén, hogyan haladsz, tudsz-e változni és változtatni, tudod-e elfogadni szeretetben felebarátaidat, testvéreidet, tudsz-e megbocsájtani. Hisz amit most számotokra megadtam, ezek, amely a bűnbánat-időtől eddig hétről hétre, és utána hónapban jelen volt számotokra a felismeréshez és a haladáshoz. És hányan és hányan fogadjátok el mindazt, amit Én, Jézus Krisztus Uratok, e szolgám által megadok számotokra? Hányan és hányan könnyelműen ítélkeztek, nem csak szolgámon, hanem más felett is. De aki igaz hittel és szeretettel tartozik Hozzám, és követ Engem, és felveszi a keresztemet, azok elgondolkodnak, elmélkednek: „Hogyan mondok véleményt olyanról, amit soha nem láttam, és nem tapasztaltam meg, nem voltam tanúja, de mégis ítélkezek?”

A tanításom ezért szólt hozzátok, hogy fogadjátok el felebarátaitokat, testvéreiteket, hisz szükségetek van, hogy egyek lehessetek az eggyéválásban e rohanó, zűrzavaros mindennapi életben, amikor egyre többen és többen úgy szóltok, hogy: „Nincs időm imára, elmélkedésre az engesztelésben. Nincs időm részt venni egy szentmise-áldozaton.”.

Pedig egy szentmise-áldozatot, ha valóban szívvel és lélekkel élnétek meg, milyen kegyelmeket tudnátok elfogadni, szívetekbe zárni, és magatokénak mondani!

Igen, várjátok az új testvéreket, hogy egyek lehessetek abban az Egyházban, amit megalakítottam, és Péterre, a Kéfára hagytam. Várjátok, hogy többen legyetek. De hogyan, ha azok, akiknek, Én nem azt mondom, hogy kötelessége, Én nem azt mondom, hogy neki kell megtennie, de ha már azt mondja, hogy „én egy ember vagyok az Egyházban, abban az Egyházban, amely Krisztus Egyháza, én ebben az Egyházban talán pásztor vagyok”. A pásztornak hogyan kell majd cselekednie?

Hisz ennek a hónapnak sok kegyelme lesz számotokra. A kegyelem még bennetek él a pár napi Vigasztaló Szentlélek ajándékában. Bennetek él a Szentháromságnak a titka, értéke, kegyelme és ajándéka.1. Mert az Atya, a Fiú és a Szentlélek milyen szerepet foglal el a ti szívetekben és a ti lelketekben?

És utána, nemsokára, ismét jön egy nagyobb ünnep, amit sokan és sokan néha csak a látszat kedvében teszitek meg. De a nyitott szív, a szeretet és a béke a kegyelmében hogy van jelen?

És az után jön az Én Szívem ünneplése, amikor az Evangélium tanítása az, hogy a pásztor ott hagyja a nyájat, a 99-et, és elmegy azért az egyért, hogy megkeresse, mert szomorú a szíve, szomorú a lelke, hogy 1 a nyájból elveszett, eltévelyedett.2.

Kérdezem Én: a pásztoraim, mikor ilyent észrevesznek, gondolnak-e arra, hogy „Én, ha pásztor vagyok, kell-e elmennem az eltévedett nyájam bárányáért? Kell-e nekik segíteni a felismeréshez, a megvilágosításhoz, a haladáshoz, vagy hagyom elveszni?”

És az Evangélium mit mond számotokra a tanításában? Mikor meglelte, karjába vette, magához ölelte. Örült és boldog volt a szíve, mert megtalálta elveszett bárányát.

„De nem csak egyedül akarok örülni és ünnepelni! Hazamegyek, szólok a családtagjaimnak, szólok a szomszédaimnak.”

Ma van-e család, vannak-e szomszédok, akikre tudtok együtt lenni, akikkel tudtok megérteni, akiket tudtok elfogadni, vagy e rohanó világban mindenki éli saját életét, és nem törődik a felebarátjával, a testvérével? Akkor hogyan vagytok ti testvéreim az Egyházamban? Hogyan akartok Hozzám tartozni és követni? Hogyan készültök az egy nyájhoz és az egy akolhoz az Egy Pásztorban, ha már talán a melletted lévő harmadik felebarát-testvéred ott, melletted, talán rosszul lehet, hogy észreveszed, hogy segítesz? Hányan és hányan az Egyházamban is beszélnek róla, de hogyan cselekszenek? Hányan és hányan azt mondják: semmire sincs idő.

És az ifjúság, az hol van, a jövő testvéreimben? Hogyan lesz Új Egyház, ha nincs ifjúság, ha hagyjuk, hogy szétszéledjen az ifjúság nyája?

Kérlek hát benneteket, testvéreim, a tanításom ez legyen számotokra, hogy valóban érzed szívedben és lelkedben a Szentháromság titkát a kegyelmében. Tudod, hogy létezik az Atya, létezik a Fiú és a Szentlélek. Tudod, hogy van Nekik titka a kegyelmében. 3. Szeretnél megerősödni, szeretnéd megismerni, szeretnél Hozzá tartozni! De ehhez meg kell nyitni szívedet, lelkedet, át kell adni önmagad, és igaz, hű testvéremmé válni, hogy a hit és a bizalom kegyelme valóban itt legyen, előttetek és bennetek.

Ne ítélkezzetek oly hamar, hisz eljön az idő, mikor talán felettetek is ítélkeznek. És nem mindegy, hogy hogyan és miképpen. Hogy tanítottam már számotokra az elmúlt időszakban: éljetek szeretetben, éljetek békében, hisz a szeretetnek többféle formája tanítását megadtam számotokra. Legyen bennetek türelem a kegyelmében, a megbocsájtásában, a felismerésében és a haladásában a földi útpályán. Hisz ezt a tanításomat már többször megadtam számotokra. Legyetek felkészültek, mert nem tudjátok, mikor érkezem, és nehogy olyanokká váljatok, mint amikor a menyegzőre készülnek, és nem érnek rá.4. Vagy amikor a szüzek várták a vőlegényt. És kik voltak éberek? És kik mentek be vele? Utána zörgethettek, utána bizonygathatták: „Uram, Uram, hát nem ismersz minket?”5.

Nehogy ti is zörgessetek, és ne legyen senki, aki felismerjen.

Soha nem késő önmagatokba nézni. Soha nem késő elindulni a hit, a kegyelem, a bizalom, a szeretet, a megbocsájtás útján. Soha nem késő elindulni a változáson. Soha nem késő várni a kegyelmet a szeretetében, hogy ez által megerősödhess, hogy Enyéimnek mondhassalak, mert Én az Atyával egy vagyok. És nem azért jöttem, hogy csak Magamtól beszéljek és tanítsak, és meghívjalak benneteket, hanem az Atyámmal egyet, amit Én mondok, azt tudja az Atya. És a hit bizalmának kegyelme így lesz teljes az ajándékában.6.

A tanítás ma Mária szolgámnak6/a: a csodatételről volt szó, amikor tanítványaimmal félrevonulva. De a nép sokasága követett. És a követésben Én örültem, és szeretettel fogadtam. De tanítványaim megijedtek, hogy mi lesz velük az estében, hisz nincs szállás, nincs élelem. De ha tudsz hinni és bízni a szeretetemben, a jelenlétemben, kegyelmemben, akkor miért féltek? Hisz nektek is megadhatom mindazt, amit abban az időben a tanítványaimnak és a nép sokaságának.7.

Én és Atyám nem azért jöttünk és vagyunk köztetek — és megpróbálnánk szívetekben és lelketekben élni, hogy eggyé válhassunk —, hogy félelmet adjak számotokra. Én a szeretetet, az örömet és a békét árasztom felétek Atyámmal együtt. A szabad akarat cselekvésében, gondolataiban mindig érezni és tudni lehet, hogy mikor, hogyan és meddig menjél el a mindennapjaidban e földi útpálya haladásában.

A Vigasztaló a Szentlélek kegyelmében reátok árad, betölti szíveteket és lelketeket. Számotokra egy világosságot ad. És kérni kell e Vigasztalót, hogy éljen bennetek, és világosítsa meg számotokra az utat a mindennapjaitokban, mert a haladás a követésében és a küldetésében így lehet teljes számotokra. Hisz az élet, amely jelen van a Földön, az csak egy vendég-élet. Senki sincs biztosítva a felől, hogy ez az élet meddig tart. De nem mindegy, hogy hogyan éltek.

Fontos, hogy Isten gyermekeként Atyámhoz tartozzatok, Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz Krisztus testvérében, Édesanyám gyermekeként — különösképpen ti, e nemzetben, hisz örökségben hagytak benneteket Édesanyámnál. De mit tesztek ennek érdekében? Várjátok, hogy Édesanyám tán széttárja így Karjait, és segítséget nyújtson az Ő nemzetének? Ti, az örökös gyermekek a nemzetben, hogyan éltek? Van-e az Édesanyámnak helye szívetekben? Tudtok-e Hozzá imádkozni, énekelni, kérni, hogy imádkozzon veletek? Hisz ki a legközelebbi közbenjáró Énhozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz, aki elhozhassa kéréseiteket?

Hányan és hányan várjátok a segítséget, de hány, Atyám templomában még arra sincs idő, hogy talán egy „Mi Atyánk”-ot vagy egy „Üdvöz légy, Máriá”-t a pásztoraimmal együtt elimádkozzatok. Sokan azt mondjátok, hogy a rohanó világban nincs semmire idő, hisz már pásztoraim is lassan elgépesedtek.

Ilyenkor mindig szolgámra neheztelnek, mintha e szavakat ő adná át — Én, Jézus Krisztus Uratok.

Ha csak visszamennénk nem hosszú időre, csak talán olyan 40 vagy 50 évet: akkor hogy éltetek, és a pásztoraim hogy működtek, hogyan tartották össze a nyájat, és most hogyan teszik? És azt mondják: „Fogy az Egyház.” Hát ha nekik sincs idejük az Egyházra, akkor hogyan gyarapodjon?

Én Szívem szeretetével szolgám által adom át tanításomat, kérésemet. Minden testvérem saját maga szíve és lelke akaratával elfogadja, vagy nem. Én semmit sem parancsolok, semmit sem erőszakolok rátok — Én a maga szeretetével, kegyelmének tanításával szólok felétek. Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy egy hónapban majd emlékezni fogtok, úgy szeretnélek átölelni, mint bárányt, akit Magamhoz öleltem. Így szeretném, hogy egyek legyetek az Én mérhetetlen nagy szeretetemben, amit számotokra megadok, ami a szívben és a lélekben van jelen, és amit csak tovább kell a szívben és a lélekben megtartani, őrizni, hogy a láng a Vigasztalóban és a kegyelmében ki ne aludjék.

Ma ez a tanítás-kérésem felétek. Ismételten azt mondom, amit máskor is. Én, Jézus Krisztus Uratok, kiválasztott Mária szolgám által átadtam felétek. Minden testvérem és Atyám gyermeke szabad akarat-cselekvésével elfogadja, vagy nem. Az saját maga döntése. De a tanításomban többször és többször odateszem: eljön az idő, amikor számadást kérünk Atyámmal, és a számadásról bizonyságot kell tenni. És nem mindegy, hogy hogyan állsz ott, és próbálod megadni a bizonyságodat. Hisz Atyám és Én mindent tudunk és látunk. Nem lehet sem elrejteni, sem eltakarni, mert előbb-utóbb minden a felszínre kerül.

Ennek reményében árasztom reátok a mai nap áldásomat a Szentháromság jelében, hogy erősödjetek meg, ahogy tanítványaimnak is ezt mondottam: ha erősek lennétek, akkor tudnátok, hogy mit szerettem volna még elmondani, mert sok minden van még, amit szerettem volna nektek átadni.8. Én most átadtam. Hogy ki fogadja el és ki nem, ez reátok van bízva. De az áldás a kegyelmében is jelen lesz, hogy meg tudjatok erősödni.

Áradjon reátok áldásom a mai nap ajándékában a megerősítésében a Szentlélek kegyelmében, hogy a Szentháromság ereje töltse be szíveteket és lelketeket. Ez által világosítsa meg számotokra az utat a mindennapjaitokban a haladásban, a követésben, a küldetésben és a felismerésben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentháromság jele erősítsen, óvjon és védelmezzen benneteket a mindennapjaitokban a földi útpálya haladásában, hogy érezd, hogy Atyám gyermeke vagy, érezd, hogy Jézus Krisztus testvére vagy, hogy érezd a Szentlélek, amely reátok árad, betöltötte szíveteket, és segítséget szolgál számotokra a mindennapokban. Érezd, hogy Édesanyám gyermekei vagytok, akihez szeretettel és bátran oda jöhettek kérni, felajánlani, és hálát adni az őszinte felajánló imában.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet, akik a mai napon eljöttetek, különösképpen azon testvéreimet, akik elfogadták hívásomat, és a hívást elfogadva megjelentek. De köszöntöm azokat is, akik ma elsőként érkeztek, talán azért, hogy a hallomásukat megpróbálják egy kicsit megérteni a mondanivalójában. Hisz a hallomásból még nem tudták, hogy valójában mi történik. És köszöntöm azokat is, akiket a kíváncsiság vezetett e helyre. Hisz mindig mondom felétek: soha nem tudjátok, hogy mely testvér milyen érintést kap, és hogyan fogadja és éli át e Sükösd jelentőségét a jelenlétében, a kegyelmében és a szeretetében, az érintésében.

Így a mai napon ma sokakat meg tudtam érinteni, de nem mindnyájat. Voltak azért, akik kételkedtek, és nem nyíltak meg. De voltak, akik pedig nem tudtak megnyílni, mert nem tudták, hogyan kell megnyílni. Reménykedve, hogy többszöri jelenlétben — nem itt, e helyen, máshol is — rádöbben, a meghívás érzésének megnyitását hogyan kell a cselekvésben átélni.

A mai nap tanításom az üzenet kérésében felétek is, hogy éberek legyetek. Nektek nem mondom, hogy derekatokat a csípőben övezzétek fel. Nem mondom, hogy égő gyertya legyen kezetekben. De mégis ébernek kell lenni, mert nem tudjátok, hogy mikor érkezik a Vőlegény az Emberfiában. És boldog az a testvér, aki éberen őrködik, nem csak a második vagy a harmadik őrváltásának idején. Hisz őket behívja, leülteti, és körbejárja.1.

Mily boldogság ezt hallani, és mily boldogság ezt érezni a kegyelem szeretetében e tanításban. Mert azt mondjátok: „Hát elolvasom én e tanítást, de nincs neki oly sok mondanivalója.” Holott ha figyelitek a mondanivaló lényegét, hogy a felkészültség mire hív meg benneteket, hisz nem tudod, mely órában érkezem az Emberfiában, és nem tudod, ahogy a tolvajt sem, mikor akar betörni házadba.2. De ha tudsz éber lenni, akkor nem kell félned, akkor nem érzed magad kitaszítva sehonnét sem. Mert a kegyelem a szeretetében jelen van, és felétek árad, átölel, felmelegít, és egyek lehettek. Mert a tanításom a kegyelmében ezt nyújtja számotokra.

Hisz mit kérek tőletek? Váljatok eggyé a szeretetemben. Fogadjátok el a szeretetemet. Éljetek a szeretetemben. Éljetek a felebaráttal együtt szeretetben.3. Ismerjétek meg nem csak önmagatokat, hanem felebarátaitokat is.

Hisz eljön az idő, amikor szükségetek lesz egymásra. Hisz mondottam számotokra, mindig közelebb és közelebb kerültök a megtisztulás nagy figyelmeztetéséhez. De hogy ez végbemenjen, elsőként nektek kell megérteni, hogy mily fontos a szeretet a szívetekben és a lelketekben. Hisz szeretet nélkül üressé válik az élet. Szeretet nélkül nincs célkitűzés. Szeretet nélkül nincs küzdelem.4. Szeretet nélkül csak — mondhatom azt — talán vagytok, de hogy hogyan, hová, és meddig és miért, arra minden testvérem a szeretetében önmaga adhat választ.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, az ima fontossága mellett engedjétek a kegyelmet a szeretetében a megvilágosodáshoz és a Fényhez. Hisz egyszer minden ember a testvéremben részesülhet a Megdicsőült Fényében.5. De nem mindegy, hogy a megdicsőült Fény hogyan ölel át, hogyan érzed a kegyelmet a melegségében, hogyan fogjuk kezeiteket, különösképpen akkor, amikor elesettnek és magányosnak érzitek magatokat. Mert a tanítások a kérésemben ezt tükrözik számotokra.

Oly jó, hogy elindulsz a változás útján. Oly jó, ha te örülsz, hogy örülhetsz. Oly jó, ha érzed a szeretetet a szívedben és a lelkedben. De mennyire jobb lenne, ha ezt nem csak magadnak, a saját dicsőségednek szentelnéd és könyvelnéd el, hanem: „Boldog vagyok, Uram, hogy észreveszel itt, valahol a porban, megkerestél, kiemeltél, és én részesültem e csodálatos kegyelemben. És ez a kegyelem, úgy érzem a tanításod révén, nem csak a sajátom. Ez a sajátom mellett a felebaráté is a szeretetben. Mert szükségünk lesz idővel egymásra.”

És boldog az a szolga a testvérben, aki éber, és meghívják, hogy megvendégelhessék, és körbe járhassák. És boldog lesz az a felebarátod is, aki talán általad kerülhet e csodálatos kegyelembe. Hisz mennyivel boldogabbnak érzed magad akkor, ha érzed azt, hogy: „Uram, csodálatos a Te szereteted! Csodálatos a Te tanításod! Csodálatos a Te kérésed! És nem csak én szeretnék ebből részesülni, érvényesülni. Segítek, hogy felebarátom is részesüljön.”

Mert a megdicsőülés révén a találkozásban a lélek kincsei örömet nyújthatnak számotokra, amire még nem is gondoltok. Ami talán jelen van, ami talán a tiétek. De a tanításom a kegyelmében így szól felétek: soha nem késő egy kicsit megállni, egy kicsit önmagatokba nézni, egy kicsit elmélkedni, egy kicsit feltérképezni önmagatokat, szeretteiteket, felebarátaitokat, hogy „mégis egyek lehessünk Krisztus csodálatos tanításának szeretetében. Mert szükség van erre a tanításra, erre a szeretetre és erre a kegyelemre nem csak önmagamnak, nem csak szeretteimnek, hanem felebarátaimnak.”

Remélve, hogy a mai nap tanításom, az oly könnyű megérteni, hogy érzitek a fontosságát, e kegyelmének jelenlétét.

De egyben a mai nap tanításom a kérésemben különösképpen e nemzetnek is szól a magyarságotokban. Tudom, hogy mindig e szavak végződésein, hogy hogyan kell helyesen írni vagy mondani. Most egyszerűen mondom: magyarok. Ez a legfontosabb, hogy te érezd, hogy ennek az országnak szintén nem csak egy embere és egy személye vagy, hanem egy tagja. Egy olyan tagja, aki boldog, és örül, hogy itt élhetsz. Hisz ahogy már régebben mondottam: e nép a magyarban kiválasztott volt. A kiválasztottságot csak el kell fogadni a felismerésében. De a kiválasztottság csak úgy működik, hogy ha itt Édesanyám a legnagyobb szerepet a Királynőjében elfogadja. És az elfogadásban valóban jelen van, nem csak szavakkal, hanem valóban tettekkel a megbecsülésében. Hisz immár hamarosan ünneplitek a 4 év, esztendő emlékének koronázását. Hogy már ne csak jelkép, hanem a fontossága is itt legyen számotokra.

Igen, ez megtörtént a kérés részében. De a kérés másik része, hogy ti, magyar testvéreim, a kiválasztottságban hogyan álltok helyt. Hogyan fogadjátok el e Királynőt, akinek örökösei vagytok e nemzet alattvalójában. Hogyan értitek és értelmezitek. Magyarok Nagyasszonyát hogyan ünneplitek, megbecsülitek.

Hisz most sokan és sokan azt szeretnék, ha ez a nap ünneppé válna. De az ünnepet nem csak kérni, hanem néha azt mondom: megérdemelni kell a megünneplésében. Hisz mondhatom azt számotokra: e ünnep mellett van számotokra oly fontos egyházi ünnep, amely fontos lenne megünneplésében. És hogyan ünneplitek: hittel és szeretettel, vagy munkával? Mert egy nap szabad talán a munkahelyről.

Ünnepeket nem ezért kell készíteni és kérni, hogy megadathassék számotokra, hanem azért, hogy megadjátok számára a méltó tiszteletet az ünneplésben, az ünnepben.

Én boldog lennék a magyar nép tiszteletében, ha valóban e koronázás-ünnep idővel az emlékben ünneppé válna a megemlékezéséhez. De ünnep, és nem egy szabadnap! Erre törekedjetek, és ezért imádkozzatok az imalánc felkérésében.

Ezt nyújtom számotokra a kérésemben. Mert magyar királyotok, mikor árvaságában, bánatában úgy érezte: „Mi lesz a jövője ennek a nemzetnek, ha én sem leszek? És akkor egy jó gondolat, amit meg kell, hogy valósítsak, de minél hamarább.”

Ezért ez a két nap fontos az ünneplésben, a megszentelésében és a szeretet kegyelmében.6.

Amíg, magyar testvéreim, nem tudtok eggyé válni e csodálatos ajándék szeretetében, amíg nem érzitek, hogy e kiválasztott népben nektek csodálatos ajándékotok van a kegyelemben, aki vigyázhat rátok, aki őrködhet felettetek, aki védő palástot reátok boríthassa, és ami által a kegyelem jelen van és működhet. Amíg ezt nem tudjátok nyitott szívvel és lélekkel és szeretettel teljesen elfogadni, megérteni, addig hogyan működjék és áradjon a kegyelem? Amíg nincs felebarát a testvéri szeretetben, amíg csak a harag, a gyűlölet, az indulat és a kapzsiság van jelen, addig a szeretet kegyelme eltorpul7.. És fontos, hogy ismét fellángoljon szívetekben és lelketekben. Mert az ajándék a kegyelmében így működik számotokra, felétek és minden testvérem felé.

Kérlek hát benneteket, üljétek meg e napot, e napokat ünnepben és szeretetben és családban, ahogy Édesanyám mindig a családot összefogja. Mert fontos, hogy ismét szeretet-családok legyenek. Hisz ha már szeretetté váló családok lesznek, akkor már lesz hit és kegyelem, megbecsülés és tisztelet.

Én ma ezt küldöm számotokra a magyarságotokban, magyar testvérek részére a felismeréshez és az elfogadáshoz. Hisz nem lehetetlen a kérés. De a kérés úgy valósulhat meg, ha felebarátként tudtok együtt eggyé válni, ismerni egymást, és őszintén és szeretettel együtt imádkozni — nem egyesével, hanem együtt, mint egy nagy család. Mert akkor a meghallgatás kegyelme jelen lesz, és felétek árad a magyar nép nemzetében.

A mai napban így küldöm áldásomat reátok. De áldásom most nem csak Én ajándékában száll rátok kiválasztott Mária szolga keze által, hanem ma áradjon reátok az a kegyelmi ajándék-áldás, amit Édesanyám tud nyújtani minden nyitott szívű gyermekének a magyar nép nemzetében. Hisz mint Magyarok Nagyasszonya a Királynőben adja meg számotokra Anyai Szeretetét, kegyelmét, borítsa rátok védő palástot a Királynői mivoltjában, hogy tudjon óvni, védni és összekötni benneteket, mint egy család.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom Anyai áldás szeretetében a család eggyé válásának kegyelmében, hogy a magyar testvérek mielőbb felismerjék küldetésük, kiválasztásuk fontosságát, elfogadva, elindulva a változás útjában, és észrevenni a kegyelmet a szeretetben, hogy eggyé válhassatok Anyai család-áldásában.

Az Atya, a Fiú és a Szeretet.

A Szeretet kegyelme áradjon reátok ma különleges ajándék kegyelmében a családok fényében, hogy eggyé válhassatok a felismeréshez, a küldetéshez, az elfogadáshoz, hogy szeretet-családdá válhassatok, mert akkor a hit kegyelme, reménye és szeretete jelen lesz számotokra.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk