IX. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a mai napon e fájdalom, szenvedés Golgotájának átélése után.

S köszöntöm mindazokat, akik a mai napon is, ha testben nem is, de lélekben megpróbáltatok egyek lenni a meghívás, kegyelem által, hogy egymáshoz tartozzatok, s egymásra figyeljetek, egymást elfogadni és örülni.

Így a mai nap tanítása, amely felétek szállt, egy kicsit most nem kimondottan a tanítást adom számotokra, hanem elsőként az ünnepet, hisz ma többen és többen e szeretetnapon azt mondottátok: „Milyen szép ünnep van! Ez az ünnep, amely – így mondjátok saját szavaitokkal – Jézus Szívének ünnepe.”1

A Legszentebb Szív?

A Legdrágább Szív?

Az Örömteli Szív?

Az Irgalmas Szív?

Tele Kegyelmekkel Lévő Szív?

Úgy-e, mennyi sok mindent lehet felsorolni?

És ez mind-mind a jelent, az örömet, a szeretetet árasztja és tükrözi felétek, hogy hogyan és miképpen lehet felismerni és elfogadni a mindennapi élet kegyelmének ajándékát.

Hisz ez a Szív, ez szeretetet áraszt, ez a Szív meghallgat, erősít, védelmez, és ezzel a Szívvel ki tudod alakítani a mindennapi életedet, és az életben, hogy hova s miképpen tartozol, és hogyan cselekedsz.

Majdan jön a tanítás e hónap tanításában, amely arról szól felétek, hogy jelen van a Mennyek Országa, de mégis azt mondottam tanítványaimnak és a nép sokaságának, és ma, jelen, nektek, hogy a Mennyek Országába nem mindenki jut be, és különösképpen nem azok, akik azt mondják Nekem, hogy: „Uram, Uram!”2 Mert ha ezt kijelenti, akkor azt hitték többen és többen, hogy „jelen vagyok, itt vagyok, imádkozom, engesztelek, Hozzá tartozom az »Uram, Uram«-ban”.

De ez a tanítás nem kimondottan erről szól, hanem arról, hogy hogyan ismered fel és fogadod el a tanítás mondanivalóját. Mert jelen van egy tanítás, amelyet elmondok számotokra. És ezt a tanítást megszívleled, felismered és elfogadod, és megpróbálsz a szerint cselekedni. De jelen van a tanítás, amit nem fogadsz el, amit elengedsz füled mellett, ami nem érinti meg szívedet, de tudsz róla, és nem foglalkozol vele – akkor hogyan várod a segítséget a kegyelemben?

Hányszor és hányszor lehet mondani a mindennapi életben, amikor beszélgettek, amikor imádkoztok, amikor örültök, amikor szeretitek egymást, és amikor érzitek, hogy jelen a kegyelem, és működik, és amikor azt mondod, hogy: „Én imádkozom, de nem történik semmi. Én fohászkodom és kérek, és nem történik semmi.”

Ilyenkor először akkor önmagadba nézz, hogy te hogyan vagy jelen, vagy nem-e ahhoz az emberhez és testvérhez tartozol, aki azt mondja: „Uram, Uram! Hát a Te nevedben tanítottam, a Te nevedben űztem ki az ördögöt, a Te nevedben tettem csodát!”, vagy: „…tettünk csodát!”?

És mi a válaszom rá?

De Én mégsem ismerlek, nem tudom, hova tartozol, és mit szeretnél. Ezért inkább így szólok feléd: „Távozz Tőlem, Színem elől, mert nem ismerlek.”

És akkor el lehet gondolkodni: „Valójában hova tartozom? Valójában kinek a testvére vagyok? És hogyan él bennem a szeretet a tanításában? Tudom-e a tanítást felismerni s elfogadni, hogy magamévá változtassam? Vagy az vagyok, aki beszélek ugyan, néha azt mondom, cselekszek is ugyan, de hogyan és miképpen, és kitől kapom hozzá a segítséget, és kinek a testvére vagyok?”

Mert lehetne most példabeszédekben a tanításhoz hozzátenni olyant, amikor azt mondom nektek, a közösségi testvérekben, amikor egyek vagytok, amikor imádkoztok, amikor azt mondjátok: „Milyen jó, Uram, hogy Hozzád tartozom! Milyen jó, hogy követhetlek! Milyen jó, hogy tudom, hogy mi a küldetésem! Milyen jó, hogy van egy közösség, ahol én is helyet foglalhatok!”

Igen, ezek mind-mind megfogható dolgok a felismerés részében, de az is megfogható, amikor ugyan beszélsz róla, de távol vagy tőle, a példabeszédekben, amikor azt mondod: „Én boldog vagyok, hogy Jézus bennem él! Én boldog vagyok, hogy a szerint cselekszem, ahogy lehet, hogy elvárja tőlem.”

De ezt a példabeszédben Én így fejezem ki nektek: A szavakkal, amiket kimondtál. De működik-e benned ennek a szavaknak az élő értelme a működésben a kegyelemhez?

Vagy ezt ugyanúgy kell értelmezni, hogy: „Uram, Uram! Hát nem a Te nevedben űztem ki az ördögöt?”

A kettő között van különbség, és a különbséget, hogy felismerem-e, elfogadom-e, és a szerint élek és cselekszek-e? Elfogadom-e felebarátomat, a testvéremet, akiért lehet, hogy imádkozom, felajánlok, kérek, és öröm tölti el szívemet, amikor érvényesülök mindazzal, hogy elfogadott lett az én felajánló imám, kérésem és fohászom? Mert akkor én nem az az ember vagyok, aki homokra építem házamat. Én megpróbálok az az ember lenni az okosságban, aki sziklára építem a házamat, és aki biztos vagyok abban, hogy jöhet vihar, eső, süvíthet a szél, nekizúdulhat a háznak, de nem dől össze, mert van talaj-alapja, a szikla, ami megvédi.

Akkor nektek is ilyenkor kell lenni alapnak a ti lelketekben, a ti szívetek működésével, hogy nem csak elmondom, és nem törődöm vele, mert nem figyelek, és nem gondolkodom rajta, hogy ennek van-e mondanivalója a cselekedetek révén, mert ha így élek, akkor ahhoz az ostoba emberhez tartozol, aki fogta házát, és a homokra építette – nem volt neki biztos talaja. És jött a szél, vihar, jött az eső, jött az ár, ezek mind nekizúdultak a háznak jobbról, balról, összedőlt, és egy romhalmaz alakult ki. Vagyis a ti nyelvetekre fordítva, ahogy ti mondani szoktátok: szinte egy kártyavár alakul ki, amire azt mondhatod, hogy megsemmisült.

És újra neki kell-e kezdeni építkezni, hogy ebből a kártyavárból valóban valami jót tudjak kihozni a kegyelem jelenlétének működésében, vagy hagyom, hogy ez a kártyavár legyen jelen?

Mert ha ezen el tudsz gondolkodni, és önmagadba nézni, és rádöbbenni arra, hogy „ez nem helyes, nem e szerint kell élnem és cselekednem”, akkor ez a kártyavár is segít egy kicsit kiemelkedned az elinduláshoz. De ha csak azért van jelen, hogy én méltatlankodhassam: „Hát, én megpróbáltam, de nem sikerült. Én megpróbáltam jól cselekedni, de nem értem el vele semmiféle kegyelmet. Én megpróbáltam talán másokért imádkozni, felajánlani, reája gondolni. De csak megpróbáltam, és nem a szeretet kegyelme révén működött.”

És így a kártyavár megmutatja, hogy a cselekedetek hogy’ vannak jelen a mindennapokban.

Fontos, hogy ezeken elgondolkodhassunk, hogy akarsz-e a Mennyek Országába jutni, szükséged-e van arra a helyre, amely számodra is elkészíttetett? Igényt tartasz-e rá, és komolyan veszed-e a tanítást és a mondanivalóját? Hiszed-e, hogy te valóban egy testvér vagy, egy gyermek vagy, ki az Atyához tartozik, és ki Jézus testvéreként él, és ki várja a segítséget e kegyelemben?

Vagy: „Az vagyok, aki hallottam, Uram, Rólad, hogy létezel. Tudom, hogy lehet imádkozni Hozzád, tudom, hogy lehet kérni Tőled, de még nem jutott el a tudatomig, hogy én ezeket meg is tegyem.”

„Akkor hogyan készülök a Mennyek Országába, hogy elfoglalhassam idővel azt a helyet, ami elkészíttetett számomra?” Vagy számodra.

Ezeken el lehet gondolkodni e jelen tanítása révén, hogy hova tartozol, és komolyan veszed-e a meghívásodat, a küldetésedet, a követésedet? Komolyan veszed-e, hogy te az Én tanításom szerint élsz és cselekszel, és biztos alapokon nyugszik a te tanításod a mindennapokban?

„És érzem a talajt, ami nem csúszik ki alólam”, alólad.

A talaj, ami biztonságot, erőt és kegyelmet áraszt, mert: „Ez a talaj a megmondhatója, hogy hogyan élek és cselekszek e tanítás által a mindennapok kegyelmének, felismerésének működése révén. Mert ez által ki tudom alakítani, hogy ki vagyok, hova tartozom.”

És jó ez így, vagy még nem késő változtatni, és másképp kialakítani a mindennapok ajándékát a kegyelemben, hogy a szeretet valóban tökéletes legyen az élet tanítása révén a mindennapok ajándékában.

És: „Hogy ha ezeket már mind-mind felismerem, akkor valóban megpróbálok úgy élni, hogy én készülök a Mennyek Országába, hogy ha majd eljön az idő, helyet és részt kaphassak e kegyelem működése révén azon a napon s abban a pillanatban, amikor megjelenek e szeretet-tanítás által.

És hogy ha ez a szeretet-tanítás már bennünk van, akkor el tudod fogadni felebarátaidat, testvéreidet, akkor már imádkozhatsz értük, felajánlhatod, kérheted a segítséget és a kegyelem ajándékának működését, és akkor nem csak ilyen könnyedén azt mondod: „Hát, hiába imádkoztam, hiába kértem, és nem történik semmi.”

A tanítást is, amelyet megadok számotokra, nem egyszerre zúdítom rátok mindet, hanem a tanítások egymásra épülnek, és ebből tudtok akkor erőt meríteni és bekapcsolódni e tanítással a mindennapi élethez, hogy a kegyelem működése erőt adhasson mindahhoz, ami által szeretnéd élni a kialakított életedet, és az az ember lenni, aki sziklára építi a házát a tanúságtételben. És nem az az emberré válni, aki homokra építi, és romhalmaz, vagyis kártyavár alakul ki, amiből semmit nem tud magáénak mondani.

És ha ezek már mind-mind így szépen jelen vannak, és működnek rajtatok és bennetek, akkor lehet felismerni és elfogadni a kegyelem-, ajándék-áldást, amelynek ma is részeseivé válhattok, hogy kössön össze benneteket e szeretet által, hogy egymásban bízhassatok, és egymásra támaszkodva élhettek, és kialakíthattok a mindennapokban egy szeretet-, kegyelem-jelenlétet.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvér által, hogy kössön össze benneteket a mai kegyelem-ajándékkal, hogy a Szív, amely megjelent, ami valamikori tanításban szinte így felétek tárva, hogy a tiétek lehet, befogadhassátok, eggyé válhattok, és ez a Szív a mai napon pedig összekössön, hogy egy szívbeli láncot tudtok kialakítani, amelyhez tartoztok, s ami által élitek a mindennapjaitokat e kegyelem felismerésében.

És így áradjon reátok a mai áldásom e szeretetben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e szeretetben áradjon reátok, kössön össze benneteket, hogy érezzétek a Szentséges Szív ajándékát, kegyelmét és működését, amely a Szeplőtelen Szívvel válik eggyé e láncban, amely a mai nap ajándéka számotokra.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

VIII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve, hogy elzarándokoltatok e mai nap fájdalom, szenvedés Golgotájára, hogy ismét eggyé válva a kegyelem szeretetében.

A mai nap tanításom felétek arról szólt, hogy felkészítettem tanítványaimat és a sokaságot, hogy hogyan és miképpen fogadjuk el a kenyérszaporítás utáni napokban a Mennyből Alászálló Élő Kenyeret, hisz ez a szentáldozás része a szentmise keretében. Hogy szükségem van-e, e szentáldozásban, találkozni-e Jézussal, aki Önmagát adta felebarátaiért és testvéreiért a megváltás kegyelmében. Hisz a mai tanítás az, hogy senki sem jöhet Hozzám, ha az Atya nem vonzza őt.1 És ha az Atya vonzását érezzük szívünkkel-lelkünkkel, akkor megpróbálunk a szerint cselekedni. Majdan azt mondom: Ha testvéreim lehettek Isten testvéreiben, akkor feltámasztalak benneteket az utolsó napon, s azután haladsz e meghívott úton.

S akkor érted a tanításnak ezt a részét, ahogy ezt több szakaszra is lehet bontani, hogy az Élő Kenyér. Aki eszik ebből az Élő Kenyérből, örök élete lesz, hogy örök életet kap.

Hisz van ennek a tanításnak egy olyan része, ami nem oly régen volt számotokra itt jelen: Aki eszi az Én Testemet, s issza az Én Véremet, az nem hal meg örökre.

S azt mondják: „Uram, add nekünk szüntelenül ezt a Kenyeret a Testben, s ezt a Bort a Vérben.”

És ma pedig az Élő, Mennyből Alászállott Kenyér, amely a szentáldozását – az Oltáriszentségben van jelen, és ami jelen van előttetek a szentmise keretében, és részesülhettek e Táplálékkal.

De ez a Táplálék csak akkor lesz a Mennyből Alászállott Kenyér, ha hiszel e tanításban, ha hiszel abban, amit a prófétáknál olvastunk, hogy Isten testvérei lehetünk.

De hogyan is lehetsz te Isten testvére?

Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok az Isteni Második Személy, aki testvéreimmé fogadom mindazokat, akik felismernek, akik követnek, és akik Hozzám tartoznak.

És akkor jelen van e mai tanítás, hisz jelen van a kenyérszaporítás, ami egy kegyelmi ajándék e jelenben, a megtapasztalásban, a felismerésben és az elfogadásban.

De akkor nem kimondottan a tanítás mondanivalója volt számukra a csodálatos, hanem az, hogy miben volt részük, hisz jóllaktak a kevésből, és még maradékot is összeszedtek.

És most ez a tanítás az Élő Kenyérről szól, amely a Testem. S ezt az Élő Kenyeret Én, a Mennyből Alászállott Kenyeret a világért adom, mert Én magam ezt tudom nyújtani, hogy ez által részesüljél e csodálatos szentáldozásban a szentmise keretében. Hisz az Oltáriszentség így van jelen előttetek, és így részesülhetsz Vele a kegyelemben, ha megnyitott szívvel és lélekkel e szentáldozásban szükségetek van erre az Élő Kenyérre, amely táplálék, amely kegyelem, amely megmutatja, hogy hogyan és miképpen cselekedjünk, hogyan és miképpen fogadjuk el, hogyan és miképpen kapcsolódunk e közösséghez e tanítás által. S akkor: „Boldog vagyok, hogy engem az Atya vonzott Hozzád, Uram, Jézusom, hogy megismerjelek, hogy elfogadjam tanításodat, és a tanítás által részesülhessek e szentáldozásban e Élő Kenyérrel, amelyet Te testvéreidért és felebarátaidért adtad, hogy Hozzád tartozzanak, és Te megadod abban a kegyelemben, ha szükséges, hogy feltámasztod a halottak közül. Feltámasztod, mert az Élő Kenyér, amely alászállott, megmutassa, hogy milyen, hogy eggyé válni a testvéri felebarátban.”

Tehát hogyan van jelen még az Írás a próféták által?

Hisz nemcsak az, hogy Atyám tanítványai lettek, hanem az is, hogy atyáitok mannát ettek, és mégis meghaltak, pedig mindenki azt remélte, hogy a kegyelem és szeretet hogyan működik.2 És akkor lehet érezni, hogy az ajándék hogyan működik rajtatok és bennetek. Mert úgy-e, ti nem kimondottan a mannát akarjátok most elfogyasztani, ahogy a próféták és az atyák tették, hanem nektek ajándék és kegyelem a Mennyből Alászállott Kenyér az Élő Kenyérben, amely megváltoztathat, amely szeretetet áraszt, ami által érzed a békét, a nyugalmat a megerősítésben, és fel tudsz készülni a nap és nap tanítására az élethez, mert az élet az ajándék jelenlétével így elevenedik meg előttetek, rajtatok és bennetek.

És ti ne olyanok akarjatok lenni, akik hallották tanításomat, de nem érinti meg szívüket, akik hallották a tanításban az Élő Kenyér tanítását, amely a Mennyből Alászállott, hogy hogyan van jelen, és hogyan működik, és nektek erre szükségetek van a kegyelem által. És nemcsak hallotok róla, és elengeditek, hogy tovább haladjon mellettetek el, hanem szükségetek van e Élő Kenyérre, amely nemcsak táplálék, hanem szeretet is a megerősítésében. Hisz akkor nem hiába vonzz az Atya Felém és Hozzám, hogy részesüljetek mindebben, amely fontos, hogy hogyan és miképpen alakítsátok ki a mindennapi életet e szentmise áldozatában. Mert egy szentmise-áldozat akkor teljes számotokra a kegyelem átélésével, felismerésével, hogy ha egy szentmisében is jelen van az Élő Kenyér, amely Mennyből Alászállott, mert így jön el felétek és hozzátok e dicsőségben.

S akkor ez a Kenyér – nem csak a szerint fogadod be, hogy egy kis táplálék. Ez is fontos, de nem a táplálék erősít benneteket, hanem az az Élő Kenyér, amely szeretetet, örömet, békét, kegyelmet és nyugalmat áraszt a felismeréshez, az elfogadáshoz és a mindennapi élethez, hogy: „Tudom, hogy a meghívás által hova szeretnék tartozni, kinek a testvére, kinek a gyermeke szeretnék lenni. És ha ezek mind-mind megjelennek számomra, akkor megpróbálok a szerint élni és cselekedni, hogy a mai tanítás, amely az Oltáriszentség tanítását nyújtja a szentáldozás alapításában, hogy részeseivé válhassunk e tanítással e kegyelemben. Mert csak akkor részesülünk e Élő Kenyérből, a Mennyből Alászállott… És nem a mannát esszük, ahol az atyák is meghaltak, akik részesültek e kegyelemben a mindennapjaikban.”

Fontos, hogy értékeljük, hogy a mai tanítás a szentmisének ajándékának titkát nyújtsa át felétek e szentáldozással, e Élő Kenyér elfogadásával, hogy a szentmise titka, szeretete, kegyelme, békéje, öröme így jön el felétek és hozzátok, így ölel át, így emel fel, hogy valóban az Atya vonzásában Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz jöjjetek, testvéreimmé váljatok, a küldetés követésében haladjatok, és felismerjétek mindazt, ami számotokra e tanításban megelevenedik a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor érzitek, hogy: „Valóban, ez az Élő Kenyér a Test szeretetét hordozza, és ezt a szeretetet kaphassuk meg e szentáldozással az eggyé válás kegyelme titkában. S akkor érzem, hogy testvéreddé válhattam, Hozzád tartozhatom, és követhetlek a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

S akkor ez a tanítás már nem nehéz a felismerésében, hanem elfogadható, mert a mai tanítás a szentáldozást, az Oltáriszentség alapítását, az eggyé válást, a kegyelmet, a szeretetet és a békét tükrözi számotokra, hogy: „Miből részesülhetek, és mivé válhatok eggyé, és hogyan érzem a kegyelmet, a szeretet, az örömet és a békét, és hogyan tartozhatom Hozzád, Uram, Jézusom, a Te testvéredhez e megtapasztalt tanítás által. És nem akarok az lenni az Írás szerint, hogy elmegyek, hogy mannát egyek, mert a manna által talán mégis meghalhatok. És hogyan elevenedik meg akkor számomra az örök élet titka a kegyelemben e tanításból, ami felemel, megerősít, felmelegít, és megadja mindazt, ami szükséges e mindennapok kegyelmének ajándékában, hogy tudom, hogy valahova tartozhatok, tudom, hogy valakinek testvére lehetek, és tudom, hogy valakitől megkaphatom ezt a csodálatos kegyelmet az elismerésben és a felismerésben a mindennapok ajándékához.”

És ha már értjük, hogy mi ennek a tanításnak a mondanivalója az Élő Kenyérben és a Mennyből Alászállott Kenyér titka által, s eggyé válhatok vele, akkor felkészülök e kegyelmi áldásra, amely a mai nap is kiválasztott Mária testvér által árad felétek, töltse be szíveteket és a lelketeket, hogy ez a szív a felismerésben nyitott legyen az Élő Kenyér befogadásához az eggyé válásban, mert az Atya vonzása a Fiúhoz így adja meg a meghívás kegyelmében.

Ennek reményében fogadjátok most e áldást.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme öleljen át, melegítsen fel, és megadja számotokra a meghívást e tanítás által, hogy az Élet Kenyere legyen a legfontosabb táplálék, erő, szeretet, öröm és béke, hogy „ez által tudom, kinek a testvére lehetek, a tanításban tanítvány, és kihez tartozom a küldetés, követés részében.”

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

VIII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 (…) testvéreimet a bűnbánat hatodik Golgotáján, s köszöntöm mindazokat, akik ma lélekben kísértétek el a fájdalom, szenvedés Golgotáján kiválasztott testvéremet.

A bűnbánat hatodik Golgotája, a tanítás, amely összefoglalja mindazt, amit e bűnbánatban számotokra megadtam. Hisz a mai nap tanítása – már egész közel vagyunk az ünnephez. Az ünnep, amelynek részeseivé váltak tanítványaim, és ez által az ünnepben ti is, hisz a mai tanítás arról szólt felétek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, vagyis, ahogy tanítványaim szólítottak, a Mester, jelen van az ünnepi vacsorán, és mélyen megrendülök Szívemben és Lelkemben1, és azt mondom nekik:

– Bizony, bizony, mondom nektek, ma egy közületek elárul Engem.

Ezen szinte meglepődve, és elcsodálkozva vesztek részt, hisz nem értitek, kiről is beszélek, s miért gondolom e szavakat.

Kérdőre is vonja az egyik tanítványom, akit megkért Simon Péter, hogy miért mondottam e szavakat, s kire gondolok. S elmondom részükre e ünnepi vacsorának jelenlétében, hogy akinek a mártott falatot adom, az árul el Engem: Simon fia, karióti Júdás.

De a mai tanítás nem csak ezt tükrözte számotokra, hisz ha a tanítás elejére megyünk teljesen vissza, akkor itt azt mondom: Én, Jézus Krisztus Uratok szembeállítottam tanítványaimat azzal, hogy az egyik elárul, a másik pedig megtagad. Amit nem akarnak elfogadni, hogy ők ilyent nem tesznek.

Hisz mit mondott Simon Péter, mikor azt mondottam neki?

– Én elmegyek, és ahova Én megyek, oda ti most nem jöhettek. Ahogy ezt a zsidóknak is elmondottam, úgy elmondom nektek is, hogy ahova Én megyek, ti nem jöhettek. Keresni fogtok ugyan, de nem találtok.

S erre ő mit mond?

– Uram! Hogy, hogy nem követhetlek, mikor én mindenhova követni akarlak?! Még, ha kell, életemet is odaadom.

– Igen, életedet odaadod.

De itt kérdezni is lehet, hogy: Életedet odaadod?

– De mondom neked: Ma, mielőtt a kakas megszólal, háromszor fogsz megtagadni Engem.

Simon Péter szomorúvá vált, hisz nem akarta elhinni e szavakat, amit a Mester mondott.

Pedig elmondotta, hogy: „Az egyik elárul, a másik megtagad.”

És e bűnbánat tanításában a felmagasztalásról és a megaláztatásról adtam számotokra tanítást e jelmondatában. Hisz minden évben valamihez kötődnek a tanítások, amelyek egymásra épülnek.

Most csak röviden megyünk minden bűnbánati Golgotán egy tanítás gondolatában.

Az első, úgy-e: Kérjetek, adnak nektek. Keressetek, és találtok. Zörgessetek, és ajtó nyílik számotokra. És amit elvársz, hogy neked tegyenek, vagy veled tegyék meg, ugyanannyit kell csak neked is megtenni? Nem. Ettől többet. Ez ismét itt jelen van, a felmagasztalás és a megaláztatás.

Majdan folytatódott, hogy Mózes tanítószékében kik ülnek? S erre azt mondottam: Fogadjátok el a törvényt, a szerint éljetek, de tetteikben ne kövessétek. Hisz megnagyobbítják imaszíjukat, a bojtokat szembetűnően megnagyobbítják, hogy felismerő legyen, és előttük nagy hajlással köszönjenek, első helyeket elfoglalják.

Úgy-e, itt is van, aki felmagasztalja magát, a másikat megalázzák, mert mit mondottam? Ők másokon nem segítenek. Súlyos terheket kötnek össze, amit az emberek vállára tesznek.

Majdan jött a harmadik bűnbánat-tanítás, amikor szintén a törvény is jelen van, és a törvényben pedig az, hogy hogyan és miképpen éljetek, és hogyan és miképpen cselekedjetek, és hogyan fogadjátok el mindazokat, akikhez tartoztok. És akkor azt mondottam, hogy jelen van az Atya, aki a Mennyei Atya. És hogy is mondottam?

Ne hívjatok senkit atyának, mert egy a ti Atyátok, a Mennyei.

Tanítónak se hívjatok senkit, mert egy a ti Tanítótok, a Krisztus.

De itt azt is elmondottam, hogy ha úgy szólítod valamelyik pásztor testvéremet, hogy elöl megadod számára a tiszteletet a keresztnévben, és akkor ezt a példát hoztam számotokra például, a jelen lévő pásztor: János atya, Jenő atya, Kálmán atya, Antal atya.

Itt azt mondottam, hogy a keresztnéven van a hangsúly, és az atya itt már lehet utána kisbetű, amely csatlakozik hozzá, tehát nem megadjátok a nagybetűs Atya szót, ami csak a Mennyei Atyát illeti meg. Mert: Egy a ti Atyátok, a Mennyei. S e szerint kell a törvényt felismerni és elfogadni, és cselekedni.

Majdan folytatódik, úgy-e, a tanítás a két emberrel, akik felmennek Atyám házába imádkozni. Az egyik előre megy, magabiztosan, imádkozik, önmagát felmagasztalja, hogy ő milyen ember, hogyan imádkozik, mit cselekszik, mindenből odaadja a tizedet, milyen jó, hogy nem olyan, mint a többi ember, vagy ez, a vámos, aki ott imádkozik.

Ő pedig megalázta önmagát, lehajtotta fejét, a mellét verte: „Én Uram, én Istenem! Irgalmazz nekem!”

És itt azt mondottam: Igen, aki felmagasztalja magát, majd a Mennyországban megalázzák. És aki megalázza magát, azt pedig a Mennyországban felmagasztalják.

Mennyivel más a tanítás, ha megértjük, hogy hogyan és miképpen haladunk.

És itt röviden csak kiemeltem számotokra, hogy fontos figyelni a tanításokra, amelyek a bűnbánat-időben vannak jelen, és azt mondani, hogy jelen van a tékozló fiú Evangélium tanítása, hogy az atya mennyire szereti az ő gyermekeit, és gyermekét, akit haza vár, mert az elgondolkodik, önmagába néz, és bűnbocsánatot kér a feloldozásban. És az atya az ő szeretetében megbocsájt.

Majdan jött az ötödik tanítás, amely már arról szólt számotokra, hogy itt nem mást aláznak meg, hanem Engem, Jézus Krisztus Uratokat a tanításban. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok milyen tanítást is adtam számotokra? Hogy aki megfogadja tanításomat, és a szerint él és cselekszik, nem hal meg örökre. Amit a zsidók nem tudtak elfogadni, és a farizeusok is. Mit mondtak?

– Hogyan mered e szavakat mondani?! Te nagyobb vagy Ábrahám atyánknál vagy a prófétáknál, akik mind már meghaltak?! Mivé akarod tenni Magadat?!

S Ő erre akkor válaszol nekik:

– Én ismerem az Atyát, és az Atya is ismer Engem. És ha azt mondanám, hogy nem ismerem Őt, épp olyanokká válnék a hazugságban, mint ti vagytok, ha azt mondanám, hogy nem ismerem Őt. És Én megteszem mindazt, amit az Atya kér Tőlem, vagy elvárja, hogy tegyek.

S ekkor megint, úgy-e, Nekem támadnak. Erre mondom, hogy:

– Én nem Magamtól teszem, hanem aki küldött Engem, aki ismer Engem, mert Én is ismerem Őt.

S ekkor ismét mit mondanak?

– Még ötven esztendős sem vagy, és Te már nagyobb vagy Ábrahámnál, vagy ismerted Ábrahámot?

Erre mit mondott?

– Ábrahám örült és ujjongott az eljövetelem-napom érkezésére. És mikor láthatott, örült és ujjongott.

S erre azt mondottam:

– Mielőtt Ábrahám volt, Én vagyok.

Ezeket már végképp nem tudták elfogadni, és köveket ragadtak, hogy megkövezzenek.

Tehát itt, ebben a tanításban a megaláztatás a Mesternek, vagyis, ahogy mondjuk most e jelenben, Rólam, Jézus Krisztus Uratokról szólt a felismerés elfogadása részében.

És itt számotokra csak egy gondolatig mentem el a házasságtörő asszonyhoz, akit szintén megkövezni akartak volna. De mielőtt még megtették, hát oda vezették, hogy próbára tegyenek. A válasz számukra az volt:

– Az vesse rá az első követ, aki bűntelen köztetek.

E szavak hallatán önmagukba néztek, és eldobták a követ, mert rádöbbentek, hogy nem bűntelenek. Valami belül számukra is el van rejtve, amiről azt hitték, hogy senki sem tudja. De mivel Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester, e pontokra világítottam, így nem merték megkövezni az asszonyt.

Ezért mondottam, hogy a megaláztatás könnyen megy, de a felismerés az önmagunk megaláztatásánál vagy az önmagunk felmagasztalásánál, mikor szeretjük magunkat felmagasztalni?

Az Atyánál, akik ilyenek, nem egy hamar veszik észre, előbb megalázzák őket. És aki magát megalázta, vagy akiket megaláztak, azokat felmagasztalják.

A mai tanítás pedig az felétek, hogy bezárja a bűnbánati idő tanításait, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, ki megpróbálom a tanítványaimnak elmondani, és a ti szavatokat használva, rávilágítani, hogy az egyik elárul, a másik pedig megtagad.

Amit először nemigen akarnak elfogadni, csak majd akkor, amikor szembesülnek vele.

Közeledünk, úgy-e, az ünnephez, ez már, mondhatod a tanításában, a három szent nagy nap előtt halljátok majd, és az után pedig közeledtek az ünnep kegyelmének átéléséhez a megtapasztalásában, hogy hogyan és miképpen cselekedjek, hogyan és miképpen fogadjam el mindazt, ami körülvesz, hogyan és miképpen éljek e bűnbánat minden hét tanításával, amiből erőt merítek, ami által önmagamba nézhetek, és lelkiismereti vizsgálatban, ahogy mondottam többször már az elmúlt időkben, a lelkivizsgálati tükröt megnézed, hogy valójában tetszik-e mindaz, ami benned rejlik, vagy ezen változtatni kell. És megnyitni szívedet a szeretet felé és a kegyelem felé. Mert, ahogy egy régebbi bűnbánat-idő tanítását végig az irgalmasság szeretetéről adtam számotokra a felismerésében, és e bűnbánat-időben is egy gondolatnyi menetben rátértünk erre, hogy most az irgalmasság évét ülitek, és az irgalmasság évében milyen csodálatos visszaemlékezni e tanításokra, amely szinte összekötött, hogy az irgalmasság szeretete, amely jelen van minden nyitott szívű testvérem előtt. De senkire sem erőltetem rá és parancsolom. Minden testvéremnek saját magának kell e irgalmassági szeretetet felismerni és befogadni, eggyé válni vele, megengedni, hogy működjön rajtunk és bennünk, és ez által éljünk és haladjunk a mindennapi élet meghívott útpályánkon. Mert a meghívást is minden testvérem felé megadom. Ha nyitott a szíve és a lelke, akkor felismeri a meghívásomat, és akkor a meghívás olyan erősen működik a Szentlélek által rajtatok és bennetek, hogy szinte úgy érzitek, hogy „valamit tenni, cselekedni kell”, vagy „mennem kell valahova”, vagy „részt kell vennem”, vagy „imádkoznom kell”, vagy „jót kell tennem”, hisz sok mindent lehet felsorolni ezekhez a cselekedetekhez, ami által a kialakított életetek jelenléte hogyan van jelen és működik rajtatok és bennetek.

És akkor e bűnbánat-idő tanítása segítséget nyújt számotokra, hogy nem felmagasztalni akarjuk magunkat, hanem inkább kicsinyekké válni a megaláztatásában, észrevenni a fontos dolgokat, amiből erőt merítünk, ami által tanulhatunk, és ami által segíthetünk a segítségnyújtásban. És ha eljön az idő, akkor, „akiről én tanúságot teszek itt lent a Földön, majd felmagasztal, ha méltó vagyok ehhez a kegyelemhez” – úgy-e, így szoktátok mondani a ti saját szavaitokkal?

De itt nem kimondottan a méltóságon van a hangsúly, hanem a jelen cselekedetekről, hogy hogyan és miképpen ismerem fel a tanítás mondanivalóját, és hogyan helyezem be a mindennapi életembe, és ez után hogyan tudok változni vagy változtatni, és hogyan fogadom el a felebarátot és a testvért a megbocsájtó kegyelem által a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És hogy ha ezeket felismerem, akkor e bűnbánat tanítása, mint egy lánc, összeköt, erőt ad, s akkor érezni lehet, hogy hogyan alakítsam ki az életemet. S akkor tudom, hogy a szeretet mondanivalója a megtapasztalásában hogyan működik rajtunk és bennünk, és hogyan tudok én ez által cselekedni, és talán többet adni önmagamból e szeretet, kegyelem által az elesettnek, a magányosnak, az árvának, az özvegynek, a betegnek, a szomorúnak.

Hisz, úgy-e, most is csak egy párat soroltam fel, és mi minden vesz körül benneteket a mindennapi élet jelenlétében, mi minden felé lehet tenni és cselekedni e irgalmasság szeretete révén a mindennapok jelenlétében.

Ennek reményében áradjon reátok ma áldásom, és az áldás nem kimondottan csak a felmagasztalás és a megaláztatás részében szól felétek és hozzátok e bűnbánat hatodik Golgotáján, hanem az irgalmasság szeretetét is szeretném tükrözni és árasztani felétek, hogy kössön össze benneteket ez az irgalmasság-szeretet, ami által tudok figyelni önmagamra, a megnyitott szívem benső hangjára, a Szentlélek működésére, amely szinte élőként van jelen, ami által tudok cselekedni, ami által tudok segíteni, ami által meghallom a meghívást, hogy hogyan és miképpen éljek és haladjak a mindennapokban.

És akkor így áradjon reátok e bűnbánat hatodik Golgotáján áldásom kiválasztott Mária testvérem által, és ahogy a jelmondat is volt e bűnbánatban, hogy „megalázom önmagam, hogy ha eljön, aki ismer engem, az felmagasztaljon, és akkor az irgalmasság szeretete működhet rajtunk és bennünk, és vezethet e meghívott úton”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, hogy működhessen rajtatok és bennetek, és mutassa meg számotokra a meghívott út felismerését, elfogadását, és majdan elindulását. És akkor az irgalmasság szeretete erőt ad mindahhoz, amely a jelenben körülvesz benneteket e élet által.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

VII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

(…) testvéreimet a bűnbánat ötödik Golgotáján. És köszöntöm mindazokat, akik ma is jelen vagytok, és mindazokat, akik lélekben kísértetek el e Golgotán.

A mai nap tanítása folytatódik a bűnbánat tanításában, hisz, ahogy már kiválasztott Mária testvér is mondotta számotokra a beszédében, hogy ebben az esztendőben a bűnbánat-golgota a felmagasztalás és a megaláztatás jelenlétében van jelen, a tanítás így szól felétek a felismeréshez és az elfogadáshoz.

De ahogy közeledtek az ünnep felé, úgy érzitek, hogy már a tanításomban, nem némely példabeszédben, hanem a tanításból már Én, Jézus Krisztus Uratok, ki a tanítást adtam a jelenlévőknek a nép sokaságában, az írástudóknak, a farizeusoknak vagy a zsidóknak, akik meghallgatták, és akik nem mindig fogadták el tanításomat. Hisz a mai tanítás is így szólt feléjük, és ez a tanítás most a zsidókhoz szólt, akiknek azt mondottam, hogy:

– Ha megtartsátok és elfogadjátok tanításomat, nem haltok meg, örökké éltek.1

De ez nem tetszett, akik jelen voltak, és akik hallgatták e beszédemet, hisz azt mondották:

– Hogyan mondod ezt Magadról, hogy ha megtartják tanításodat, akkor nem halnak meg, hanem örökké élnek? Jelen voltak a próféták, Ábrahám atyánk, azok is tanítottak, és mégis meghaltak. És Te mivé teszed Önmagad?

– Nem tudjátok, hogy ki küldött Engem. Nem kell Nekem tanúságot tenni, hisz ha Én Magamról tanúságot teszek, a dicsőségben, a megdicsőülésében ez nem érvényes. Majd Engem megdicsőül az, aki küldött. Én ismerem Őt, de ti csak azt mondjátok, hogy Istenetek. De mégsem ismeritek. Én ismerem Őt, ezért Ő megdicsőül Engem, Én pedig megteszem mindazt, amit kér Tőlem.

Ezért ez a tanítás úgy van jelen számotokra, hogy ők azt képzelték, hogy Én saját Magamat felmagasztalom a megdicsőülésben, holott Én arról beszéltem számukra, hogy az nem ér semmit, majd az megdicsőül Engem, aki küldött, s akit ismerek.

S ezen el lehet gondolkodni, hogy hogyan és miképpen van jelen ez a tanítás.

Hisz az első tanítás a bűnbánat Golgotáján, a három, ami szólt felétek: Kérjetek, és adnak nektek. Zörgessetek, és ajtót nyittok. Keressetek, és találtok.

Majdan: Amit elvársz, hogy veled tegyenek, te is annyit tegyél embertársaddal és felebarátoddal.

Utána jött az a tanítás, hogy: Mózes tanítószékében kik is ülnek? És erre azt mondottam: A törvényt fogadjátok el, de ne kövessétek őket tettekben. Hisz a törvény, az felétek is szól, de a tettek, amelyet ők cselekszenek, azt nem fontos nektek elfogadni és követni. Hisz ők szeretik, ha köszöntitek őket, szeretik elfoglalni az első helyeket, és még, ha egész addig elmegyünk, imaszíjukat is megnagyobbítják, a bojtokkal együtt, hogy szembetűnő és felismerhető legyen.

És akkor jelen van ismét a törvény, amikor a törvény, hogy hogyan fogadod meg, és a törvényben hogyan cselekszel. Hogyan fogadod el az embertársadat, a felebarátodat, és hogyan cselekszel. Mert te magadnak kéred, hogy téged elfogadjanak, tiszteljenek és megbecsüljenek. De hogy te helyében mit nyújtasz, és hogyan ismered fel embertársadat és felebarátodat a törvényben, ezzel már nem törődsz, tehát önmagadat felmagasztalod, a másikat megalázod.

Folytatódott utána a tanítás azzal, hogy ketten felmentek imádkozni. Az egyik önmagát felmagasztalja, a másik szinte nem is az, hogy megalázza, lekicsinyíti, mert ő úgy érzi, hogy nem méltó arra, hogy közelebb menjen, nem méltó arra, hogy felemelje tekintetét. Ő inkább lehajtott fejjel, önmagába fordulva, és irgalmat kér a bűnbocsánatában önmaga számára.

A másik pedig elkezdi, hogy milyen jó, hogy ő nem olyan, mint azok, vagy „az, aki itt mellettem van”. „Mindenből tizedet adok” – tehát magát felmagasztalta.

És a mai tanításban pedig az van számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításról, a megtartásról a felismeréssel szólok. Hogy ha ezeket mind felismered és megtartod, nem halsz meg, örökké élsz.

De vannak, akik ezt nem így fogadják el. Ők a szerint cselekszenek, hogy: „Volt prófétánk, prófétáink, Ábrahám atyánk, akitől tanultunk, de azok már meghaltak. Akkor Te hogyan jössz még mindig azzal, hogy ha a tanításodat megtartjuk, akkor nem halunk meg, örökké élünk?”

– De Ábrahám atyánk felkészült arra a napra a jövetelemben. Ujjongott. És mikor ez a nap eljött, örült a találkozásnak az ujjongásában.

– Te láttad Ábrahám atyánkat, mikor még ötven esztendős sem vagy?!

De Én, Jézus Krisztus Uratok így szólottam feléjük:

– Mielőtt még Ábrahám lett volna, Én már voltam.

Amit szintén nem tudtak elfogadni, hogy:

– Hogyan akarod Magadat ennyire – hogy is szól a szó? – felmagasztalni?! De mi majd megalázunk!

Hisz köveket ragadnak, hogy megkövezzék.

De mielőtt még ez megtörtént volna, eltűntem szemük előtt, és elhagytam Atyám házát.

És úgy-e, milyen könnyű mások felett ítélkezni, köveket ragadni, és megkövezni?

Úgy-e, a bűnbánat-időben már volt ez a tanítás, amikor oda hozzák a bűnös asszonyt? Ott is köveket ragadnak, hogy megkövezzék őt. De mielőtt még ezt a cselekedetet végrehajtják, oda hozzák, hogy próbára tegyenek, és kérdőre vonjanak?

De a próbatételben megkérdezték, hogy mitévők legyenek, mert bűnös asszony, aki házasságot tört. Azt meg kell ítélni!

S várták, hogy Én mit mondok számukra.

Elmondottam:

– Valóban Mózes adott számotokra, hogy adhattok válólevelet. De szívetek keménysége miatt, és nem a szeretet miatt. De most ti ide jöttetek, és várjátok, hogy mit mondok. Íme, hallgassátok szavamat: Én azt mondom, az vesse rá közületek az első követ, aki bűntelen köztetek.

És ilyenkor, mikor önmagunkba, úgy-e, nézünk, a lelki tükrünk vizsgálatában, rádöbbenünk, hogy: „Talán nekünk is van bűnünk a cselekedetek jelenlétében, vagy a megtapasztalás, vagy könnyedén vettünk valamit, vagy nem figyeltünk, vagy nem fogadtuk meg a tanítást?” Hisz lehet sok mindent felsorolni, ami jelen van bennetek, s amin el lehet gondolkodni, hogy: „Valóban bűntelen vagyok? Vagy először önmagamon kell lelki vizsgálatot gyakorolni?” És ha önmagamon ezeket megteszem, és ez által bűnbocsánatot kérek a feloldozás kegyelme által, hogy megkönnyebbülhessek, és akkor – talán – a segítségben szólok felebarátomhoz és testvéremhez, de nem a szerint, hogy megítéljem, nem a szerint, hogy kicsúfoljam, nem a szerint, hogy gúnyoljam, nem a szerint, hogy megmondjam, mi helyes a számára, és hogyan éljen. És nem azért, hogy néha, vagy könnyedén mondjátok, hogy „pálcát törjünk fellette”. Hanem talán azért, hogy először önmagamba nézek, lelki vizsgálatot teszek, és az után, ha tudok, segítek a felebarátnak és a testvérnek a cselekedetek révén. Mert akkor nem a felmagasztalás és nem a megaláztatás van teljesen jelen az előtérben, hanem már gyakorlom a kegyelmet, a működést a szeretetben, hogyan és miképpen van jelen, és hogyan és miképpen szeretnék én jót tenni a cselekedetek által, hogyan és miképpen ismerem fel az Atyát, kinek gyermeke vagyok, hogyan és miképpen fogadom el Jézust, aki a Tanítóm, akinek testvére lehetek.

Úgy-e, ismerős?

A harmadik bűnbánat-golgotáján hoztam számotokra pont ezt a tanítást.

És mi volt még ott benne?

Atyának se hívjatok senkit, mert egy a ti Atyátok – a Mennyei.

De Tanítónak se hívjatok senkit, mert egy a ti Tanítótok: Krisztus.

És ezek mind a tanítás törvényében van jelen a felmagasztalás és a megaláz szempontjából.

És ma ismét a tanítás van előtérben, hogy ha felismered, elfogadod, és a szerint cselekszel, akkor te felismered mindazt, aki küldött Engem, és akinek szeretnék mindent megtenni, amit csak kér a cselekedetek révén, a tanítás által, hogy ez által meghívjalak, hogy elinduljatok az úton a küldetés követésében, hogy testvéreimmé váljatok, és a testvérben ehhez az egy Pásztorhoz és e nyájhoz tartozzatok, akitől a tanítást kaphassátok a felismeréshez, az elfogadáshoz, és „ami által érzem, hogy én hogyan és miképpen alakítsam ki az életemet, hogyan és miképpen segítsek azokon, akik tőlem várják a segítségnyújtást”. Mert néha csak egy szó, egy mosoly, egy ölelés elég egy felebarátnak, egy testvérnek, hogy eggyé válhassatok a tanítás kegyelmében.

És akkor: „Felismerem, és megtartom a tanítást, nem távolodok el tőle, és a tanítás, hogy bennem élhessen, hogy erőt adhasson, és ez által elfogadjam a felebarátomat és testvéremet.”

S akkor ki tudjuk alakítani a mindennapi életet, ami által élünk és haladunk e meghívásban, e küldetésben és e követésben.

S ennek reményében áradjon reátok kiválasztott Mária testvérem által áldásom, ami most a tanítás részében szól felétek és hozzátok, hogy érintse meg ez a tanítás szíveteket a lélekben, maradjon bennetek, fogadjátok el, és a szerint cselekedjetek, s akkor, ahogy mondottam e tanítás elején, aki elfogadja és megtartja tanításomat, nem hal meg, hanem örökké élhet.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvérem által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, erősítsen, óvjon és védelmezzen, hogy felismerhessétek mindazt, ami fontos a mindennapi élethez e tanításból, e ajándékból, e kegyelemből, amivel a mai nap megajándékoztalak benneteket e tanításomban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

VI. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat harmadik Golgotáján.

És köszöntöm mindazokat, akik a mai napon is lélekben kísértétek el a fájdalom, szenvedés Golgotán mindazon testvéreimet, akik meghallottátok hívásomat, és e jelenben eggyé váltatok e ünnepen, és így most a tanítás, amely felétek árad e bűnbánat harmadik Golgotáján.

Ma a törvény tanítását vettem számotokra – a törvény felismerése, elfogadása, és hogyan van jelen a tanításában. Hisz a törvényből egy betűt, egy vesszőt, egy pontot nem illik elhagyni, megváltoztatni, vagy éppen másképp mondani.

Hisz hogy is mondottam tanítványaimnak?

– Én nem azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt és a prófétákat, kik tanítanak benneteket e törvényről. Én azért jöttem, hogy e törvényeket tökéletessé tegyem mindazoknak, akik hisztek e tanításban.

Hisz a tanítás mondanivalója mindig az felétek, hogy felismerjétek, elfogadjátok, eggyé váljatok vele, és tudjatok a szerint működni és cselekedni. Mert a törvény a tanítását adja számotokra, és a tanítás pedig csak úgy lehet tökéletes, ha felismered.

Hisz ha most visszamegyünk a bűnbánat első Golgotájára, ott a tanítás ez volt számotokra, csak egy pár gondolat kiemelése, hogy: Kérjetek, és adnak nektek. Zörgessetek, és ajtó nyílik számotokra. Keressetek, és találtok. És amit elvártok, hogy veletek tegyenek, ti is csak annyit tegyetek a felebarátaitokkal és testvéreitekkel.2

Majd jött a bűnbánat második Golgotája a tanításból, amely pedig így szólt felétek, hogy Mózes tanítószékében, úgy-e, az írástudók és a farizeusok ülnek, akik megpróbálják átadni számotokra a tanítást.

Fogadjátok meg a tanítás mondanivalóját, de tettekben ne kövessétek őket, mert ők maguk sem teszik.3

Most a mai nap pedig a törvény tanítása jött el számotokra, hogy itt is a tanítás mondanivalója úgy jön el felétek és hozzátok, ha minden betűt és vesszőt meghagytok a helyén: nem írjátok el, nem hagyjátok el, és nem változtassátok meg. Mert egy tanítás így lehet fontos számotokra.

Most csak egy rövid példabeszédet próbálok felétek hozni, és ez a rövid példabeszéd legyen a mai Golgotának az Evangélium tanítása, amit a pásztortól hallottatok.4

Úgy-e, ott mi volt a tanítás számotokra?

Hogy van a gazdag ember, aki szőlőt ültet. És ezt a szőlőt kiadja munkásoknak. És a munkások nem elégednek meg mindazzal, amivel a gazda megjutalmazza őket. Ők többre vágynak. És ezért egész addig eljutnak, mikor eljöttek a termésért, hogy az egyiket megverték, másikat kidobták, a harmadikat megölték. Majdan elküldi fiát, mert a fiát már csak elfogadják! De a fiát sem fogadták el.

És a tanítás, ahogy le van írva a példabeszédben, így van jelen számotokra, és így tudjátok megérteni, hogy a betűk, a pont, a vessző, minden megmarad a törvény tanításában, mert így tökéletes, és így tudjátok megérteni.

Jaj annak, aki ezeket átírja, és így tanítja! Mert ha eljön az idő számára, hogy befejeződik földi pályája, és elindul az Örök Haza felé, és azt gondolja, hogy elfoglalhassa helyét Atyám Országában, és milyen nagy lesz ő ottan, mert ő tanított, ő jómódban volt jelen a tanítás mondanivalójában. Csak nem figyelt arra, hogy kissé megváltoztatta, egy kissé önmagára alakította, „csak egy kicsit írtam át, csak egy kicsit hagytam el belőle”, hogy már nem teljesen a tökéletes tanítást adja.

És ilyenkor, a bűnbánat-időben, úgy-e, milyen könnyű, ilyenkor mindazokra odafigyelni, akik tanítanak benneteket.

És kik számotokra ilyenkor a tanítók?

Mert hogy is mondottam a múlt Golgotán?

Ne hívjatok atyának senkit, mert egy a ti Atyátok, a Mennyei.

Ne hívjatok tanítónak se senkit, mert egy a ti Tanítótok, a Krisztus.5

És ma mégis a tanítóról van szó, de a tanító, az jelen van a pásztorban, akit a földi szavaitok szerint a keresztnévben mondjátok – most példának mondom a mai pásztor nevét, ahogy ti a jelenben szólítjátok, hogy először megnevezitek a nevén, hogy János, és utána mondod, hogy atya. Tehát nem azt mondod, hogy atya és János.

Ez a tanításnak a mondanivalója, hogy nem írjátok át, és nem azt mondjátok, hogy a tanítás azt mondja, hogy atyának ne hívjál senkit. Atya az Én Mennyei Atyám, akinek gyermekei vagytok, akihez tartoztok, és aki által kapjátok a kegyelmet.

Én, Jézus Krisztus Uratok a Krisztusban vagyok a Tanító, aki azért jöttem – ha csak a mai tanítást vesszük –, hogy a törvényeket nem eltörölni, hanem tökéletesíteni fogom a tanítás által. A tanítás pedig az Evangélium tanításával jön el felétek és hozzátok a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És úgy-e, az Evangélium tanítását, amivel a lelketeket tudjátok felemelni a megértésével és az elfogadásával, nem illik átírni, megváltoztatni, és elhagyni belőle. Mert ez a tanítás a mondanivalójában a tökéletességet hozza el számotokra. Mert több példabeszédet emelhetnék ki számotokra e tanítás törvényének felismeréséhez, amit szintén a bűnbánat-időben olvasni szoktátok, megtapasztalásában. Hisz itt már nem a Hegyi beszédet hozom el számotokra, hanem itt azt a tanítást emelem ki, mikor Én jelen vagyok tanítványaimmal a városban. És a tanítványaim egy kicsit széjjeltekintenek a városban, és várom tanítványaimat, és ahogy ülök, és ahogy írok a föld porában.6 Erre megjelen’ a város, mondhatom – nem illik ezt a szót használni, de a jelenben ti nagyon sokszor mondjátok –, az előkelőség? Én azt mondom, kik írástudók, kik farizeusok, kik mások felett szeretnek dönteni, és a döntést meghozni?

Ezért hát oda hozzák Elém az asszonyt, akire azt mondják, hogy házasságot tört, és meg kell büntetni, és el kell bocsájtani. És oda hozzák, hogy Én igazságot tegyek.

Én a tanítás törvényével adtam számukra az igazságot. Mert, ugyebár, a tanításból mit emeltek ki legjobban? Hogy:

– Megkaptuk, hogy válólevéllel elküldjük.7

Erre Én, Jézus Krisztus Uratok, a Tanító, mit mondok?

– De miért kaptátok ezt? Szívetek keménysége miatt.

Mert nincs benne megbocsájtás a felismeréshez és az elfogadáshoz.

Ezért azt mondottam számukra, egyszerűen, amint ők büntetni akarták volna, és a büntetése a megkövezés lett volna. Így szóltam számukra, egyenként, először a vénekhez, az írástudókhoz, a farizeusokhoz és a nép sokaságához, akik eljöttek:

– Közületek az vesse rá az első követ, ki bűntelen köztetek.

Egyszerű megfogalmazott tanítás, amelyből szintén nem hiányzik egy „i” betű, nem hiányzik egy vessző, nincs átírva, és nincs elhagyva, csak az egyszerűségében van jelen, és ezt az egyszerűséget e bűnbánat-időben is majd még megtapasztaljátok, a tanítást, az Evangélium részében.

És, úgy-e, egy kis idő után, ismét feléje emeltem tekintetemet, és csak a bűnös volt Előttem, mert úgy hozták oda Elém, hogy ő a bűnös. Megkérdeztem hát tőle:

– És hol vannak a vádlóid?

Azt mondotta:

– Mind elmentek. És íme, eldobták kezeikből a köveket.

Erre Én, a Tanító is ezt mondottam:

– Én sem büntetlek meg. Menj békével, és ezután ne vétkezz.

És egyszerűen meg lehet érteni a törvény tanítását, amiből felemelkedhetsz, ami által megerősödhetsz, ami által tudod, hogy hova szeretnél tartozni a küldetés-, követésedben, e bűnbánat-idő jócselekedetek révén. Hisz a jócselekedetek nemcsak a bűnbánat-időben, hanem a mindennapokban segítséget tudnak nyújtani számotokra, és ami által érzed, hogy jelen van a kegyelem. A kegyelem működik, csak ezeket fel kell ismerni, tudni kell elfogadni, szívünkbe zárni, eggyé válni vele. És akkor érezzük, hogy a tanítás mondanivalója e törvény által is felénk és hozzánk úgy jön el, amiből valóban tanulhatunk, erőt meríthetünk, és akkor érezzük, hogy mi nem azok a tanítók vagyunk a tanítás révén, akik elhagyjuk, megváltoztassuk e mondanivalót a betű, vessző pontjában, hanem mi azok akarunk lenni, akik ismerjük a mi Tanítónkat, Jézus Krisztus Urunkat, aki által kapjuk a tanítást, és ezt a tanítást elfogadjuk, szívünkbe zárjuk, és megpróbálunk e szerint működni a cselekedetek és a mindennapok részében, mert a törvény így teljesedik ki előttünk, rajtunk és bennünk. S akkor mi azok a kicsinyek vagyunk, akik megpróbáljuk a tanítást úgy átadni mindazoknak, ahogy az írva vagyon – nem változtatunk semmit rajta. Ezért hát, ha kicsinyek is vagyunk most itt lent a Földön, de ha elkerülünk a Mennyekbe, hát lehet, hogy egy kicsit naggyá válhatunk. És akik itt naggyá érzik magukat, a Földön, és ha a Mennyekbe kerülnek, Atyámhoz, kicsinyeknek hívják majd őket, mert kicsinyekké válnak.

És fontos, hogy ezeket meg tudjuk érteni, felismerni és elfogadni. Mert a tanítás nem múlik el, ahogy a tanításban van jelen: Amíg az Ég és Föld el nem múlik, addig semmi sem változik meg, minden megmarad a törvény tanításában és a mindennapokban.

És így lesz számotokra teljes ismételten a bűnbánat harmadik Golgotája, ahogy mondottam a Hegyi beszéd folyamatában. És akkor értitek meg, hogy ez a tanítás is azt sugallja: Ha kértek, adnak nektek. Ha zörgettek, ajtó nyílik számotokra. És ha kerestek, találtok.

És ha ezek már megvannak e tanítással, akkor felismeritek a tanítókat, a hiteles tanítókat. És akkor figyeltek a tanításra a törvényben. S akkor nem azok lesztek, akik ugyan tanítanak, de ők maguk nem fogadják meg. Ők maguk azok, akik várják, hogy ők elfogadottak legyenek, köszönthessék őket, imaszíjukat szélesre szabják, megnagyobbítják a bojtokat, hogy szembetűnőek legyenek, hogy ők azok, akik itt úgy érzik, a Földön, hogy tanítók, és tőlük szinte muszáj, muszáj, mondhassuk azt, kötelező elfogadni, amit ők tanítanak. De hogy ők megfogadják-e…?

És ahogy mondottam, itt némely pásztoromat is lehet belevenni, akik pásztorok, de nem minden tanítást fogadnak el, nem minden tanítást adnak át úgy a híveiknek a nyájban, ahogy az írva van. Némelyek szeretnek elhagyni belőle egy-egy betűt, egy-egy vesszőt, egy-egy pontot, és akkor saját maguk szerint alakítsák át a törvény tanítását, amelyet szeretnének átadni számotokra.

És mikor ilyennel találkoztok a felismerésben, arra mondottam: a tanítást a törvényben fogadjátok el, de a tettekben ne kövessétek.

Így a mai nap a törvény megint a tanítás számotokra, hogy azt pedig nem írjuk át, nem változtassuk meg. A tanítás maradjon olyan tökéletes minden betűben, minden pontjában, minden vesszőjében, ahogy az le van írva, ami által emelkedsz, erősödsz, felismersz és haladsz a mindennapi élet-útpályádon.

S ennek reményében fogadjátok a bűnbánat harmadik áldását, amellyel megajándékozlak benneteket kiválasztott Mária testvérem által, hogy áradjon reátok ma a tanítás törvénye a szeretetében, felétek, hozzátok, érintse meg szíveteket, és ez által nevelkedjetek és erősödjetek, és ez által haladjatok e meghívott úton a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e tanítás törvényében áradjon reátok, erősítse meg szíveteket és lelketeket a törvény felismeréséhez és elfogadásához. És a szerint cselekedni, élni és haladni a mindennapokban, hogy felismerjétek a számotokra a megfelelő Tanítót, aki által felemelkedtek, megerősödtök és haladhattok a mindennapi élet-útpályátokon.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!