Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm a mai napon a bűnbánat első Golgotáján testvéreimet, akik meghallottátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok erre a helyre, hogy ismét egyek legyünk e bűnbánat megkezdésében.

A mai nap tanítását a bölcsességről adtam számotokra, és a bűnbánatról.1 Hisz csodajelet várnak, akik Körém sereglenek – a csodajelben ez a nemzedék nem kap csodajelet. Hisz hogy is van írva az Evangélium írásában, a ti nyelvetekre fordítva?

Hogy gonosz ez a nemzedék.

De Én, Jézus Krisztus Uratok nem kimondottan ebben a szóban fejeztem ki, hogy a nemzet a nemzedékében a csodajel várásában nem ismerte fel azt a jelet, ami valójában megjelent.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításokból, a megtapasztalásokból a jelben csodát nyújtottam tanítványaimmal, tanítványaim által, tanítványaimnak és mindazoknak, akik megjelentek. Hisz ha most csak elmegyünk, nem a bűnbánat, hanem a hónap első tanítására, ahol szintén mi is volt a csodajel? Mert csak egy kenyér van – hogyan lesz elég ez mindenkinek?

De már a csoda a megtapasztalásában feledésbe merült, úgy kellett figyelmeztetni és rávezetni őket, hogy a csodajel hogyan volt jelen szemük előtt a megtapasztalásában.

Most a nemzedék körüláll, és várja a csodajelet.

De ez a nemzedék nem méltó a csodajelre, mert nem ismerték fel a megbocsájtást, nem ismerték fel a bűnbánatot, és nem ismerik fel a jeleket.

Erre mi a tanítás lényege?

Hogy ez a nemzedék, aki várja a csodajelet, nem érdemel mást, mint Jónás próféta jelét, aki elment Ninivébe, és bűnbánatra hívta a ninivei embereket a testvérben és a felebarátban. Ők felismerték a prófétát, és hallgattak szavára, és bűnbánatot tartottak, és ez által megmenekülnek. De még mindig jelet várnak, de nincs számukra más jel, e nemzedéknek, ki nem ismeri fel azt, hogy aki jelen van, az hatalmasabb Jónásnál és Jónás jelétől.

Majdan eljönnek, hogy megítéljék a megbüntetetteket, hogy hogyan és miképpen cselekedjenek, és a Föld végéről még Dél királynője is megjelenik, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét a tanításban, mert a bölcsesség, az fontos a felismeréshez és az elfogadáshoz; mert a bölcsesség a tanúságtételében megadja számotokra a bűnbánat kegyelmét e bűnbánati időben, hogy hogyan és miképpen cselekedjünk, hogyan és miképpen ismerjük fel mindazt, aki jelen van a mindennapi életben.

Fontos, hogy érezd és érzékeld e tanítás mondanivalóját, és nem kimondottan a szerint kell élni és cselekedni, hogy a csodajel hogyan és miképpen elevenedik meg előttetek.

Ez a tanítás a jelen nemzetben is épp olyan fontos, hisz ezen a helyen, ahol Én, Jézus Krisztus Uratok megjelentem, Én, Jézus Krisztus Uratok tanítalak, Én, Jézus Krisztus Uratok megajándékozlak áldással, kegyelemmel, szeretettel az irgalmasságban, az örömben és a békében, hányan és hányan megtapasztaltátok a jelenlétet a csodajelben, s hányan és hányan nem zártátok be szívetekbe, szinte nem érintette meg szíveteket, és továbbállsz. De mellette nyitott a szíved egy újabb csodajelre, ahogy mondani szoktátok, a kézen foghatóra, „amit szinte megfoghatok, és megtapasztalhatok, amit láthatok és érezhetek”.

De hogyan is volt a múltkori tanítás?

Van szemetek, és mégsem láttok. Van fületek, és mégsem hallotok.

A mai tanításban pedig mondhatom azt, most ismét látni és megtapasztalni akarjátok a csodajelet, amire várakoztok, s amire vágyakoztok. De hogy a bölcsesség e szeretetben mit tud nyújtani, hogyan és miképpen ismered fel, s ez a bölcsesség hogyan tud rajtatok és bennetek működni és elvezetni mindahhoz, hogy a bölcsesség által bűnbánatot tarthassunk, „bűnbánatot tarthassak, hogy önmagamba nézhessek, és felismerjem azt az apró jelet, ami által én is változhatok s változtathatok”. Mert a tanítás nem véletlenül a ninivei tanítását emeli ki számotokra: ez egy bűnös nemzet volt. Élte a saját kialakított életét. De amikor a próféta ott megjelent, és elkezdett nekik beszélni a tanítás részében, hogy mi várhat reátok, és mit kaphattok, és mit tapasztalhattok meg – megnyitották szívüket, befogadták a tanítást, és elindultak a változás útján, és a változásban hallgattak a prófétára, arra a prófétára, aki azt mondotta számukra, hogy meg kell térnetek, és bűnbocsánatot kell tartanotok.

Most nem boncoljuk ki teljesen ennek a tanításnak a lényegében a mondanivalót, hisz tudjuk, hogy nem csak ez a pár gondolat van jelen, tudjuk, milyen ruhát húztak, hogyan és miképpen tartották meg és tartózkodtak meg a bűnbocsánatban a feloldozáshoz és a kegyelemhez.

A jelenben szintén így kell önmagatokba nézni, és tenni és cselekedni, és a bűnbánat első Golgotáján meghívni e tanítás mellett az imához az imában. Ez minden bűnbánat első Golgotáján jelen van számotokra. Igaz, hogy most nem azt a tanítást adom, amikor hogyan és miképpen imádkozom abban az imában, amelyen megtapasztalni, hogy hogyan tanítottam Én, Jézus Krisztus Uratok tanítványaimat a buzgó, hű imádságra2, hogyan és miképpen kell tudni megbocsájtani és elfogadni a felebarátot és a testvért. De a bűnbánat ezt tudja nyújtani számotokra a mai tanításában is, hogy fontos, hogy bölcsességetek legyen, hogy a bölcsesség, az bennetek találja meg a lélek és a szív eggyé válását, és a bölcsesség által tudsz bűnbánatot tartani, s a bűnbánatban felismerni azokat az apró jeleket, amelyek fontosak a mindennapi élethez, mert ez által tudsz változni, változtatni és elindulni az élet útpályáján.

Fontos, hogy érezd és értékeld azt a kegyelmet, ami e tanítás által a mai napban is megjelenik számotokra. Mert a bűnbánat első tanítása e Golgotán pont ezt nyújtja számotokra, hogy meghív a bölcsesség a bűnbánathoz és az imádsághoz, hogy az imádság által hogyan és miképpen imádkozom: szívből és szeretettel, odaadással, szinte érezni, mintha lebegne, mert kiadom önmagamból, és nem megkötözött vagyok, és nem szinte ilyen stresszben, a ti szavatokat használva, aggodalmakban, félelmekben és kételyekben, hanem nyitott a szív e bölcsesség szeretetének kegyelme révén, tudom, mi a megbocsájtás a megbánás kegyelmében, és tudom, hogy mi az, amikor szívből és szeretettel, átéléssel imádkozom, és kiadom önmagamból. És nem csak önmagamért, hanem felebarátaidért, testvéreidért és mindazokért, akik lehet, hogy számítanak a te hű, buzgó imádra. Számítanak a bölcsesség segítségére, a bölcsesség jelenlétére, és a bölcsesség szeretetére, hogy ez által tudok változni és változtatni és elindulni ezen az úton, ahol nem csak a jelek a fontosak, mert a jellel együtt még nincs meg minden, ami által tanulhatok és megtapasztalhatok.

Fontos, hogy a jel oda tudjon vezetni a kegyelemhez, a jel meg tudja mutatni, hogy milyen az, mikor szeretetben élek, a jel meg tudja mutatni, hogyan tudok változni és változtatni, a jel megmutatja, hogyan fogadom el a felebarátot, a testvért, és a jel megmutathassa, hogyan tudok szívből és szeretettel imádkozni. És ahogy mondottam, nem csak önmagamért, és nem csak felebarátaimért, hanem azokért is, akik talán felkeresnek és megtisztelnek bizalmukban, hogy: „Testvérem, segíts nekem imádkozni. Van egy szándékom, van egy kérésem, van egy felajánlásom, van egy fohászom, amit nagyon szeretnék az Úr Jézus elé tárni, vagy az Ő Édesanyjának, a Boldogságos Szent Szűznek, de úgy érzem, hogy én kicsi vagyok, és talán kevés. De ha te, testvérem, és te, testvérem, és te elfogadod e bölcsesség jelében az én felajánló kérésemet, és segítesz e bűnbánat meghívásában az imához és az imában teljesíteni, akkor szívünk szeretetének nyitottságával várhassuk a meghallgatást a kegyelem szeretetében.”

Ezek mind-mind fontosak, hogy felismerjük, hogy ez a bűnbánat-idő valójában mit rejt, és mit nyújt számodra és számotokra.

Én, Jézus Krisztus Uratok meghívtalak, és ma is meghívlak a bűnbánatra és a bűnbánat időszakára, hogy egyek legyetek, érezzétek a szeretet-ünnepet a jelenlétben és az eggyé válásban. Érezzétek, hogy fontosak vagytok kiválasztott Mária testvérem számára, aki reátok tekint, és ha csak egy mosoly, egy pillantás, egy köszöntés üdvözlésében erőt adhat számára e bűnbánat-időben. És ez mind a bölcsesség szeretete a kegyelmében, a meghívás a bűnbánat-időben.

Néha a cselekedet olyan könnyedén teljesíthető, csak meg kell nyitni szívünket, lelkünket, felismerni és befogadni, és a szerint menni és cselekedni, és érezni, hogy a kegyelem hogyan és miképpen van jelen és működik rajtunk és bennünk, mert a mai tanítás a meghívás a bűnbánathoz, a bölcsességhez a szeretet kegyelemének megtapasztalásában, hogy hogyan és miképpen változtassak, és hogyan és miképpen tegyek többet, jobbat és szerethetőbbet nemcsak önmagam részére, hanem mindazok részére, akiknek fontos ez az én szívből jövő felajánlásom a kegyelem által.

S akkor tirátok is lehet mondani: e nemzedék a jelenben felismerte, hogy aki jelen van, hatalmasabb Jónás prófétától és jelétől, és hatalmasabb a Salamon bölcsességétől. De ezek mind fontosak a felismeréshez és az elfogadáshoz és az eggyé váláshoz, mert a tanítás így lehet teljes számomra és számotokra e kegyelem által, amit a mai nap első bűnbánat-tanításában, a meghívásban nyújtottam.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvérem által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok e bűnbánat meghívásában a bölcsesség kegyelmének szeretetével, hogy ez által felismerd, hogy milyen az, és hogyan kell bűnbánatot tartani a cselekedetek révén, ami által változok és változtatok, és érzem a jel megtapasztalását, felismerését és elfogadását.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm a mai napon, a bűnbánat 3. Golgotáján minden jelen lévő testvéremet, akik meghallottátok szívetekben a hívást, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

De köszöntöm mindazokat, akik ma lélekben, imával kísérnek el benneteket ezen a mai napon, hogy így részesülhessenek mindabból, amely a tanítás által nektek és feléjük szól.

A bűnbánat harmadik golgotai tanítása, most, ha úgy vesszük, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, vagyis ahogy írva vagyon e tanításban, nemcsak a farizeusokhoz jövök és jöttem, hanem a pogányokhoz is a küldetésben, hogy hozzájuk is szóljak a tanítás megtapasztalásában. Hisz a mai tanítás, ha szakaszokra bontjuk, hogy is szólt az első gondolatmenet?

Jelen vagyok a názáreti zsinagógában.1 Ugye, ez nem ismeretlen előttetek, hisz Én, Jézus Krisztus Uratok, mielőtt megkezdtem működésemet, Názáretben éltem. Majdan hogy folytatódik? Senki sem lehet próféta saját hazájában.

Én, Jézus Krisztus Uratok, ha haza tértem a názáreti zsinagógába, ha tanítást, ha példabeszédet adtam mindazoknak, akik jelen voltak, s hányszor csodajelet vártak. De hogy is mondottam, ha visszatérünk az elmúlt időszaki Golgotára?

Nem adok csodajelet. Ez a nemzedék gonosz nemzedék.2

Most ismét jelen vagyok a jeruzsálemi zsinagógában, ahol pedig, ha szólok a példabeszédben vagy a tanításban, hallgatják szavaimat. Visszatérve a názáreti, a jeruzsálemi helyről, a názáreti zsinagógába, ott pedig a farizeusok nem tudják elfogadni azokat a szavakat a tettekben, amelyek megjelennek előttük, hisz elsőként nem tetszett nekik, hogy szólottam. Majdan: senki sem lehet próféta saját hazájában.

Ezen már megütköztek.

Most térjünk a jelenbe: jelen van e kiválasztott Mária testvérem, aki által szólok, aki által tanítok, aki által áldást, szeretetet és békét árasztok felétek. És őrá hogyan is lehet mondani a múlt szavait a jelen megfogalmazásában?

Senki sem lehet próféta saját hazájában.

Hisz ha nézzük ezen a helyen, és ha nézitek a szülőhelyét, egyik helyen sem fogadják – mind a két helyen nagyon könnyedén megítélik és ítéletet mondanak. De bennük nincs jelen azok a tettek, azok a cselekedetek, azok a megtapasztalások – most nem kiválasztott Mária testvér által, hanem az Élő Evangélium által.

Hogy is tanítottam Én tanítványaimat, ami megmaradt számukra e jelenhez?

Eljön az idő, amikor felettetek mondanak ítéletet. Akkor nem biztos, hogy ilyen könnyedén fogadjátok azokat az ítéleteket, amelyeket felettetek mondanak el.3

Hisz most ti néha könnyedén mondtok ítéletet e kiválasztott Mária testvér felett. De Mária testvérem – sok időnek kellett eltelnie a jelenben, hogy megerősödve el tudja fogadni, és ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok a mai tanításban: rájuk tekintettem, és elhaladtam mellettük.

Mária testvérem is most már rájuk tekint, és elhalad mellettük.

Ezért a mai tanítás ez számotokra, hogy ítéletet lehet mondani mások felett, de meg kell érteni a szív nyitottságában s a szív szeretetében, hogy az Élő Evangélium mit is nyújtott már számotokra az elmúlt bűnbánati idők folyamán? Hogy jelen van az Élő Evangélium, jelen van az Élő Szentlélek, amelyet, ha megnyitod szívedet, lelkedet, befogadod, és működik rajtad és benned, és ez által tudsz változni, változtatni. De ha ezek nincsenek benned, akkor könnyen ítélkezel, és arra nem gondolsz e Élő Evangélium tanítása által, hogy eljön az idő, amikor éppen így felettetek mondanak ítéletet, vagy mindazok felett, akik most könnyedén tudnak ítéletet mondani.

De a farizeusok nem kimondottan ez miatt haragudtak meg, gerjedtek be, hanem azon, amikor azt mondottam:

– Hát miért? Nem hallottátok, amikor három évre és hat hónapra bezárult az Ég és Föld, és sötétség zúdult a Földre, nagy éhínség támadt? És mégis Illés próféta senkihez sem kapott küldetést, csak a száreptei4 özvegyasszonyhoz.

Itt magukra ismertek, de még mindig várták, hogy a példabeszéd tanítása mit fog nyújtani.

Majdan a példabeszéd tanítása folytatódik:

– Nem hallottátok, hogy sok leprás élt Izraelben, és mégis Elizeus próféta egyedül a szír Námánhoz ment el, aki megtisztult e lepra betegségéből.

Mert ezeket ők nem tartották komoly embernek. Ezek nem tartozhattak az ő közösségük közé. Ezeket ők, ha lehetett volna, kitaszították, megalázták volna.

És Én, Jézus Krisztus Uratok, vagyis ahogy ők neveztek, a Názáreti, pont ezt a példabeszédet mondja, hogy hogyan és miképpen van jelen a küldetés, s hogyan és miképpen kell felismerni és elfogadni a küldetést. Hisz itt próbáltam azt átadni, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem csak a farizeusokhoz jöttem, hanem a pogányokhoz is, mert nekik is, ha szólok, ha tanítok, ha felismerik, ha megtapasztalják, és ez által önmagukba néznek, akkor elindulnak a változás útján.

És ezekért harag támadt szívükben, lelkükben: Én már nem vagyok közéjük való, Én, Jézus Krisztus Uratok, ki kell, hogy taszítsanak a zsinagógából.

De ez még mind nem elég.

Felvezettek a hegyre, ahol városuk épült. Oda állítottak a szakadék széléhez, hogy mielőbb, ha kell, letaszítsanak.

De Én, Jézus Krisztus Uratok nem ijedtem meg tőlük. Először reájuk tekintettem, majdan áthaladtam közöttük, s ahogy ők mondták, eltűntem. Holott csak elmentem.

A tanítás mondanivalója épp ez számotokra, hogy lehet jelen tanítás, lehet jelen kézen fogható megtapasztalás, felismerés, hallás, látás, de ha nem nyílik meg a szív e befogadásukhoz, akkor a próféta nem kedves saját hazájában. Nem kedves a jelenben, ahogy a múltban volt, hisz a jelen tanításában pont ezt próbálom nektek átadni. Sokan és sokan azt mondjátok: „Megtapasztaltam. Valami történik. Valami van, mert ezt mind-mind így betanulni nem lehet. Én lehet, hogy könyvből nézném, mégis eltévednék. Valakitől valamit kap. De akkor se tudom elfogadni: pont ő?! Nekem egy ilyen ne beszéljen!”

S ez az, amikor ítéletet mondtok, könnyedén, mások felett, és nem érzitek, hogy eljön az idő, mikor felettetek mondanak ítéletet.

Ez a tanítás az idei bűnbánat-időben most csak megemlékezésében van jelen, de ha visszamentek elmúlt évhez, ott majd megtapasztaljátok, hogy az ítélet ítéletet von. És ha ítélkezel, akkor hogyan imádkozol, hogyan mondod el azt az imát, amelyre Én, Jézus Krisztus Uratok tanítottam tanítványaimat és tanítványaim által e jelenben a jelenlévőket?

Hogyan tudsz megbocsájtani szívből és szeretettel? És nem csak elmondani, hanem valóban az egy megtapasztalás legyen a kegyelem szeretetének működésével.

E bűnbánat-időben kiemeltem számotokra a félelmet, a kételyt és az aggodalmat, mert ezek, amíg nagy helyet foglalnak el a szívben, a lélekben, nem tudsz működni, nem tudsz teljesen megnyílni, nem tudod teljesen átadni önmagadat, mindazt, ami benned rejlik. Nem tudsz könnyedén tovább lépni, és azt mondani: „Most valóban megteszem, Uram, Jézusom, azt, hogy Neked adom szívemből, lelkemből, mindent, ami most jelen van bennem, és nem félek, nem kételkedek, és nincs bennem az aggodalom. Most azt mondom: A Te Kezedhez, a Te Szívedhez ajánlom, ami bennem rejlik, és várom, hogy ez által hogyan és miképpen cselekedjek.”

És akkor többen és többen megtapasztaljátok, hogy milyen szép így az élet. Ilyenkor olyan dolgokat is észreveszel a kegyelem által, ami azelőtt is előtted volt, csak a félelem, kétely aggodalma eltávolította tőled, nem engedte, hogy megérintse szívedet, nem engedte, hogy befogadjad, nem engedte, hogy működjön rajtad és benned, mert szinte le voltál kötözve, és még a felajánló imád, kérésed, fohászod sem tud elindulni a fény útján, akihez küldöd a meghallgató kegyelem révén.

Fontos, hogy e bűnbánat-időben ezeken elgondolkodjatok, hogyan és miképpen cselekedjetek, hogyan és miképpen érezzétek a szeretet kegyelmét a működésben. S akkor ez a mai tanítás örömet és boldogságot hoz el szívetekhez és a lélek működésében, mert akkor fel tudod mérni, hogy: „Lehet, Uram, hogy valamikor én is úgy éreztem, mintha farizeus lettem volna, vagy éppen pogány, de ez mind nem baj, mert meg tudtam nyitni szívemet és a lelkemet, és fel tudtam ismerni, ami által hozzám szóltál, mint ahogy abban az időben a küldetést a próféta, egyik is, és másik is olyan emberhez ment, aki nem lett fontos az ő közösségükben.”

Néha ti is úgy érzitek, hogy nem vagytok fontosak, néha úgy érzitek, hogy megvetnek benneteket, néha úgy érzitek, hogy kicsúfolnak és megaláznak. S akkor lehet, hogy könnyedén ezt mondjátok: „Hol van az Élő Evangélium, az Élő Szentlélek áldása? Hogyan működhet rajtam és bennem? Mert hiszek, Uram, felismertem, úgy érzem, elfogadtam, úgy érzem, elfogadtam, de hát nem tudok szabadulni a félelem, kétely aggodalmától, s akkor már nem tudok szeretettel élni és haladni a mindennapjaimban. Mert akkor lehet, hogy a nap első szakaszában öröm és boldogság ölel át, de ha a félelem, kétely aggodalma bennem van, akkor a nap középső szakasza már megint azt sugározza belőlem, hogy engedjem át magam e félelem, kétely aggodalmához. S akkor megint rettegek, remegek: »Jaj, mi lesz? Hogyan lehet megoldani? Mit várhatok? Miképpen éljek, s hogyan cselekedjem?« Akkor a nap utolsó szakasza, mielőtt lemenőbe megy a Nap, akkor megpróbálok izgatottan, idegesen, remegve úgy imádkozni, hogy ha lehetne, szinte szétszedném a szentolvasómat, mert én most imádkozom, és nekem ezt át kell adni, ennek oda kell jutni a Szentséges Szív elé!”

Lehet, hogy így teszed, de hogy itt még nem indult el belőled a fény-út felé, hogy eljusson oda, ahova szeretnéd.

Ezért fontos, hogy próbáljál és próbáljatok egy kicsit visszatekinteni a bűnbánat-időkben azokhoz a tanításokhoz, ahol szeretettel adtam nektek az Élő Szentlelket, szeretettel adtam nektek az Élő Evangéliumot, megajándékoztalak benneteket a szeretet többféle formájával, hisz nem is tudtam már, hogy milyen szót illessek a szeretethez: az irgalmasság, a szívből jövő, az átölelő, a fénnyel érkező – hisz ugye, ismerős mindez, amit megtapasztaltál vagy megtapasztaltatok?

S akkor e bűnbánat-idő tanítása össze tud bennetek érni, felismerni, elfogadni, és akkor már érzed hétről hétre, hogy ezek a nehezebb tanítások hogyan és miképpen érintik meg szíveteket és a lelketeket, és hogyan és miképpen működjön rajtatok és bennetek, és hogyan nyissátok meg a küldetéshez a szívet és a lelket. Hisz a küldetésben nem tudod, ki az, akit Én, Jézus Krisztus Uratok elküldök felétek és hozzátok. Ma a jelenben kiválasztott testvérem, Mária, aki szól hozzátok, vagy aki által Én szólok hozzátok és adom tanításomat, és a küldetésben szinte megérintelek benneteket, hogy érezzétek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok, Én, Jézus Krisztus Uratok szeretlek és átadom nektek Fényem sugarát a küldetésben, az Illés prófétában vagy az Elizeus próféta jelével – mindegy, hogy melyik szót használod, s melyik prófétát, csak felismerd a küldetést, hogy ez által tudjon működni rajtad, rajtatok, benned és bennetek, mert akkor felismeritek mindazt, aki által Én, Jézus Krisztus Uratok tanítalak és jelen vagyok köztetek, jelen vagyok bennetek, árasztom felétek szeretetemet, a meleg fénysugárt a megerősítő kegyelemhez e befogadás által. És akkor nem csak reátok nézek, és nem csak haladok el köztetek, ahogy ezt tettem mindazok között e tanításomban, akik nem fogadtak, akik nem ismertek fel, és akik arra gondoltak, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem érdemelek mást, mint a hegy, a szakadék széléről, ha lehet, letaszítsanak. De az Én küldetésem nem ez volt, s nem ezért kellett eljönnöm. Ezért tudtam reájuk tekinteni, és áthaladni közöttük.

Ezért tudok itt lenni most köztetek, és tanítani benneteket, átadni szeretetemet, érezni jelenlétemet, mert e bűnbánat-idő a küldetésében ezt tudja nyújtani számotokra, mert ha ezeket befogadod, eggyé válsz vele, és ki tudsz kapcsolni, és ki tudsz lépni néha önmagadból, akkor már nem a félelem, a kétely és az aggodalom vezet a mindennapokban.

És akkor ne mondjátok azt: Hiszek, de… Boldog vagyok, de… Imádkozom, de…

Ezért mondottam, hogy mindenki saját maga oda teszi a de után, amit gondol a félelem, kétely aggodalma révén.

Mert akkor tudsz tisztán látni, hogy Én, Jézus Krisztus Urad mire tanítalak, s mit várok tőled és tőletek. S akkor nem kell félnetek e tanítás mondanivalója révén, hogy a küldetésben csak némely testvéremhez jutok el, hanem mindazokhoz, akik felismernek, akik elfogadták a felkérésemet, akik rá mertek lépni az útra, akik igent mondanak, és akik a küldetés-követésükben haladnak a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvérem által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme öleljen át, melegítsen fel, és vezessen benneteket a mindennapi élet-útpályátokon, hogy felismerjétek továbbra is a küldetés-követéseteket, hogy hova és miképpen tartozzatok, és hogyan és miképpen szeretnétek élni e meghívott utat, érezni a szeretet kegyelmének ajándékát, melegségét, átölelését, vagy inkább a félelem, kétely aggodalma foglaljon el nagyobb helyet rajtatok és bennetek.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

 {Köszöntöm} a mai napon testvéreimet, akik eljöttetek a bűnbánat ötödik Golgotájára, akik meghallottátok szívetekben a hívást, és a hívásban engedelmeskedve, hogy egyek legyetek e mai bűnbánat ötödik Golgotáján e jelen ünnep megtapasztalásának átélésében.

A mai tanítás1 ismét olyan felétek, amit már hallottatok, és a mai estében is már volt róla szó, hisz pásztorom a szentmise keretében egy pár gondolattal kitért e evangéliumi tanításra. De az Evangélium-tanítás arról szól, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, ki megjelentem, és kit nem ismertek fel mint Próféta, és nem fogadtak el mint Messiás, mert ők csak azon voltak jelen, hogy ha hallották a jeruzsálemi templomban tanításomat, hallgatták, álmélkodtak, és némelyek így szóltak:

– Ő a Próféta?

A másikok:

– Ő lenne a Messiás?

És a többiek?

– Hogyan lehet ő Messiás?! Hát hisz Ő galileai! Szerintetek valami jöhet jó Galileából?

Hát a galileaiakat le kell nézni, és szinte nem emberszámba venni.

És a tanítás ezt próbálta számotokra tükrözni, hogy a jelenben hogyan van a Próféta és a Messiás előttetek és szívetekben, hogyan ismeritek fel, hogyan követitek, hogyan hallgatjátok szavait a tanítás által. És ti nem azok vagytok, akik megkérdőjelezitek, hogy: „Talán Ő lenne a Próféta?!” Vagy: „Ő lenne a Messiás?!”

De a jelenben is sokan vannak így, akik nem akarják felismerni, s nem akarják elfogadni. De nem kimondottan azért, mert ezzel a jelzővel illetik, hogy Ő a galileai.

Ő valóban élt ott is, de mivel azt mondják, hogy az Írást, ha ismeritek, akkor tudnotok kell, hogy Dávid családjából és Dávid városából.

Na, most ki a Dávid családja?

Ugye, most nem oly régen ünnepeltétek a Boldog József ünnepét.

És a Boldog József Dávid családfájából származik és tartozik.

És ha az Ő Édesanyját veszitek, akit ti úgy neveztek, Boldogságos Szent Szüzet, az Ő ágán is el lehet menni Dávidig.

Na, ez a családfa, amit csak röviden vázoltam felétek.

S hogy van jelen Dávid városa?

Mit neveztek Dávid városának?

Betlehem.

És sokan és sokan a jelenben is azt mondják, mikor példának csak ennyit kérdeznek tőle vagy tőletek:

– Hol született?

– Názáretben.

– Hát hol Názáretben? Hát az a neve?

Nem.

Ő Betlehemben született, Dávid városában. És nevelkedett Názáretben, ami Galileához volt közel, s azért nevezték Őt Galileainak.

És a galileaiakat, mert lehet nézni, és nem emberszámba venni.

És a jelenben hányszor és hányszor élitek ezt át, hogy oly könnyedén lenézitek a felebarátot, testvéreteket, embertársatokat. Sokszor és sokszor némelyeket nem veszitek emberszámba, pedig azoknak is nagyon jó lenne, ha valakik észrevennék, ha valakik emberszámba vennék, ha valakik imádkoznának értük, ha valakik kérnének számukra kegyelmet a működéshez és az ajándékhoz. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok e pár mondat szavának tanítását, amit most nektek megadtam, el lehet gondolkodni, hogy hogyan volt jelen a múlt, és hogyan van jelen most a jövő, és hogyan vagy a jelenben, hogyan és miképpen cselekszel. Mert a múltból tanulhatsz, a múltból erőt meríthetsz, a múlt nélkül nincs a jelen, és nem lesz a jövő, mert a múltnak is mondanivalója van a tanítás részében, a tanítás részéhez, a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És akkor a múlt jelen tanítása, ahogy ott azt mondottam, hogy szakadás támadt közöttük.

Most a szakadást hogyan is értelmezitek?

Egymásnak meg akarják mondani, hogy hogyan és miképpen kell ezt értelmezni.

És a szakadásban harag, gyűlölet, irigység, kapzsiság, féltékenység – és akkor mi is ennek a bűnbánatnak, az első tanításának mondanivalója, ami elkísér egész bűnbánatban?

Hogy jelen van a félelem, a kétely és az aggodalom.

Ezeket most sem lehet kihagyni, mert ezek által ismered fel mindazt, ami körülvesz.

S ennek a tanításnak mi még a mondanivalója?

Elküldték a szolgákat, de a szolgák, kik jelen vannak és hallgattak, nem mertek oda jönni, hogy elfogjanak. Nélkülem tértek vissza.

S ekkor az írástudók, a farizeusok és a főpapi tanácsosok nekik támadtak:

– Hogy, hogy nem hoztátok el Őt magatokkal?!

Ekkor ők mentegetőztek:

– Embert még úgy nem hallottunk beszélni!

De nem kimondottan a beszéd, ami miatt ők nem jöttek, hogy elfogjanak. Látták, hogy sokan voltak jelen azok, akik tudtak hinni és bízni e megjelenésben, nemcsak, akik úgy érezték, hogy szakadás támadt közöttük, hanem vannak és voltak jelen a múltban, akik felismertek, és akik elfogadtak, akik érezték, hogy a jelenlét tanítása hogyan és miképpen adja meg számotokra azt a kegyelmet a működéshez, a szeretethez és a békéhez. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok sok tanítást és sok példabeszédet a szeretet szaván adtam számotokra a felismeréshez és az elfogadáshoz. És ha ezeket szívetekbe zárjátok, akkor megtapasztaljátok mindazt, ami ennek a tanításnak a mondanivalója, hogy ki az, aki tud hinni. Mert nem voltak ott a főpapi tanácsból, nem voltak ott írástudók és farizeusok, akik értenek a törvényhez.

Kik voltak ott?

Milyen jelzővel illették őket?

Ez az átkozott emberi nemzet, akik hallgatták Őt, de nem ismerik, mi a törvény.

A jelenben is lehet mondani: sokan nem ismerik, mi a törvény, hogy a törvény valójában mit nyújt, mit ad, mi a védelme, s a törvénynek is mi a kegyelme a működésében.

Hányan és hányan a törvény fölé szeretnének emelkedni és azt mondani: „Hát, én már csak megtehetem, mert én egy olyan ember vagyok, aki mehetek a törvények felé.”

És most itt nem csak az egyszerűek, nem csak a tanultak, nem csak a kiemeltek, és nem csak az ország-vezetőitek, itt sokat lehet mondani az Egyházat körülvevő testvérekről. És az Egyházban sokan és sokan, akik néha úgy gondolkodnak, mint itt ezek a főpapok a tanácsból, hogy a törvényt csak ők ismerik, és a törvény csak az, amit ők mondanak.

De a jelenben a múlt tanítása nem így működik. A jelenben már az az emberiség van, aki már tud hinni, tud bízni, tud megnyílni, tud felismerni és tud elfogadni, s aki már tud különbséget tenni, a különbségben meg tudja saját maga válaszolni, kiválasztani, hogy mi az ő úti célja a felismerésben, a küldetésben és a követésben. Mert követés nincs küldetés nélkül, és küldetés pedig nincs követés nélkül. Ez a kettő, ahogy egymásba kapcsolódik és tartozik, úgy tartozik az Emberfia mindazon testvérekhez, akik bíznak Benne, akik hisznek Benne, akik Hozzá mernek fordulni kéréssel, fohásszal, felajánlással, és akik megnyissák ehhez a szívet és a lelket a felismerés elfogadásában és a működés kegyelmében. S akkor érzitek mindazt, hogy valójában a törvény hogyan van jelen a mindennapi életben.

De a múlt törvénye is, amelyet nem lehet kihagyni, amelyet nem lehet csak úgy elmondani, hogy ez a törvény ekkor érvényes, és egy kisebb idő eltérésével már nem biztos, hogy ugyanazt a törvényt értelmezik benne. Mert a törvény betűje, mondanivalója a múltban is azt adta és tükrözte, ami által megtudtátok mindazt, amire szükség van a mindennapi élethez. És a jelenben a törvény ismét megadja számotokra a jelen felismerését és a jelen elfogadását a működéshez, és a kegyelem a kettőt köti össze, és a kettővel van egy, a múlt a jelenében, a felismerés a küldetés követésében. És akkor tudod, hogy a törvény szava valójában hogyan van jelen.

S akkor ennek a tanításnak volt az utolsó szakasza, amikor jelen van egy tanácstag, akit itt meg is neveztünk e tanításban, hogy Nikodémus, aki hallgatott szavamra, aki felkeresett az éj leple alatt, hogy beszélgessen, felismerjen, elfogadjon és kövessen. S ekkor ő így szól az írástudókhoz, a főpapi tanácshoz és a farizeusokhoz, hogy:

– A mi törvényünk nem ítélkedik2 anélkül, hogy meg ne hallgattuk volna, hogy valójában mi az, ami által el kell ítélni, mert rosszat cselekszik. A mi törvényünk azt adja, hogy először meg kell hallgatni, és csak az után mondani Felette ítéletet a törvényben.

De nem meghallgatták, hanem nekiestek e főpapi tanácsoshoz is, aki ehhez a tanácshoz tartozott. Mit mondtak neki?

– Miért véded?! Te is galileai vagy? – Az a legkönnyebb! – Ha már az vagy, akkor kutass és keress, hogy Galileából semmi jó nem származhat!

Pedig, ha egy kicsit tovább megyünk a tanításban, Galileában is olyan testvérek vannak jelen, akik ismerik a törvényt, akik tudnak hinni és bízni, akik felismerik mindazt, ami körülveszi őket, és ez által tudják, hogy mi a küldetés a követésében, és haladnak a mindennapi élet útpályáján.

Mert ha felismerték volna a Prófétát, felismerték volna a Messiást, akit az Atya küldött – és azért, hogy segítséget nyújtson az elesetteknek, a szomorúaknak, felkarolja mindazokat, akiknek szükségük van, hogy a kegyelem ajándéka működhessen, átöleljen, érezd a szeretetet, érezd a melegséget, és érezd, hogy valahova tartozol?

Nem kimondottan csak ez a küldetés a követésében, hanem Engem az küldött, aki az Igaz. Mert azt mondjátok, ismertek Engem, de nem ismeritek azt, aki küldött Engem. Akkor hogyan akartok Engem megismerni? Előbb fel kell ismerned azt, aki küldött Engem, s az után ismered azt, aki vagyok itt jelen köztetek.

És az Én tanításom, ami most hétről hétre, és ha elmúlik a bűnbánat-idő, akkor hónapról hónapra így szól felétek, hogy a felismerés, az elfogadás, a működés, a követés, a küldetés mind olyan, amit Én, Jézus Krisztus Uratok nektek adok, mert ha már ismersz Engem, s elfogadsz, és tudsz követni, akkor elfogadod a tanítást, elfogadod a kegyelem-működést, elfogadod mindazt a sok ajándékot, amellyel már megajándékoztalak és megerősítettelek benneteket, hogy felismerd a mindennapi élet-útpályádat a küldetés, követés részében.

És akkor nem ismeretlen előttetek a két héttel ezelőtti tanítás sem, hogy saját hazájában senki sem lehet próféta. Mert: „Hát, ismerjük családját, ismerjük Őt. Hát Ő nekünk ne akarjon beszélni, tanítani, és megmutatni s megmondani, hogy mitévők legyünk!”

De visszatérünk az egy hét tanítására, ott ismételten az van, hogy valóban saját hazájában nem lehet Próféta. De megjelenek, és szívesen fogadtak, mert látták a csodatéteményeket a jelekben, amelynek ők is tanúi lehettek. Akkor már elfogadtak. Nem ott, ahol éltem, nem ott, ahol jelen voltam, csak egy kicsit tovább menjünk, és ha már jelen van a segítség, a csodatétel a megtapasztalásban, akkor már fel lehet ismerni, akkor már el lehet fogadni, és akkor hallgatni lehet szavára, tanítására.

És itt kiemeltem számotokra a királyi tisztviselő kérését, fohászát, felajánlását, hogy:

– Jöjj, mert fiam nagyon beteg! Jöjj, mert fiam halálán van!

– Ne félj, fiad él, és menj!

És ő e szavaknak hitt, és hallgatott rá, és elindult.

És így van ez a mai nap tanítása is, hogy aki felismer mint Prófétát, és elfogad mint Messiás, azok mind érzik a kegyelmet, az ajándékot, ami reátok áradhat, működhet rajtatok és bennetek, és vezethet e meghívott élet-útpályán. És már nem egyedül kell járnod ezen az élet-útpályádon, mert van, akiben hiszel, és van, akitől várhatod a segítséget és a kegyelmet az ajándékában. S akkor nem a félelem, a kétely és az aggodalom vezet benneteket. Mert ha azokra hagyatkozol, akkor nem biztos, hogy ezen az úton tudsz menni, akkor nem biztos, hogy te is felismered a Prófétát és a Messiást. Akkor lehet, hogy a félelem, kétely aggodalmával te is azokhoz tartozhatsz, akik azt mondják, hogy: „Nem ismeritek az Írást? Hisz Galileából jó nem származhat.” És könnyedén ítéletet mondotok.

De az ítéletben, ahogy már a bűnbánat-, ezelőtti tanításokban is mondottam: eljön, amikor felettetek mondanak ítéletet, és akkor szembesülsz azzal az ítélettel, ami pont téged ítél meg. Ha nyitott a szíved, él benned a lélek a Szentlélek erejével e tanítás által, akkor magad elé pörgetheted, testvérem, hogy hányszor mondtatok ti ítéletet mások felett.

Hisz a mai napban is mi van? Mit kér a főtanács tagja, Nikodémus?

– A mi törvényünk nem ítélkezik addig, amíg meg nem hallgatjuk. És hogy, ha meghallgattuk, csak az után lehet elítélni, hogy mi az, amit rosszat cselekszik.

De ha nincs Benne olyan, ami rossz a cselekedetekben, akkor nem mondhatunk ítéletet, hanem fel kell ismerni, hogy mi a tanítás lényege e kegyelem ajándéka által a működéshez és a működésben.

Így a mai nap megemlékeztünk Dávid családjáról, aki valóban jelen van, és Dávid városáról, ahol megszülettem, és az Ige, ahogy mondani szoktátok, a ti szavatokat használva, Emberré lett.

De Én, Jézus Krisztus Uratok sokszor inkább ezt a szót és ezt a tanítást adtam számotokra, hogy: Betlehemnek pusztájában Földre szállt a Szeretet. Mert a Szeretet az, ami a legnagyobb, a Szeretet az, ami összeköthet, a Szeretet, amely vigasztalhat, a Szeretet, amely erőt adhat, a Szeretet, amely megmutassa az igaz utat, a Szeretet az, aki elvezet benneteket e meghívott úton a felismeréshez és az elfogadáshoz.

Így a mai nap a Szeretet-áldásomat küldöm felétek, hogy töltse be szíveteket, lelketeket, öleljen át, melegítsen fel, és mutassa meg számotokra a kijelölt utat a felismeréshez és az elfogadáshoz, mert a Próféta és a Messiás jelen van ezen az úton, és hogy ha felismeritek, és ha elfogadjátok, akkor érzitek szívetekben, lelketekben e Próféta, e Messiás szeretetét, ami a mai napon áradhat felétek kiválasztott testvérem által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e Szeretet fényének sugarával áradjon reátok, öleljen át, és mutassa meg a meghívott utat, és a meghívásban ismerjétek fel a Prófétát és a Messiást, és a küldetés követésében próbáljatok Vele együtt haladni e meghívott úton a mindennapokban, a mindennapokhoz.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!