Mária kiválasztotti kegyelmi állapotban:
Dicsőség (…)!
Köszöntelek e szép Fényben! A Fényt, amelyet már oly régen vártam. Hisz most már itt van az öröm e hajnalban. Az örömmel elkezdődhet az Ünnep. Az Ünnep, amely kegyelmet és szeretetet áraszt felénk.
Dicsőséges, szép hajnal, köszöntelek a Fény Ünnepében!
A Fény felemel a közelségének átölelésével.
És ezt már a hajnalban látom. És a Fényben a követ. Kő, amely már nincs a helyén. De a Fény már nem is a kőre vetítődik.
Köszöntelek, ó, Dicsőséges Királyom e csodálatos Fényben!
A feltámadott Jézus jelképszobra
Hallom az angyalok harsonáját, amely köszönt e hajnalban és e Fényben.
Álleluja, álleluja, Krisztus feltámadt!
Álleluja, álleluja, Krisztus feltámadt!
Álleluja, álleluja, Krisztus feltámadt!1
Ó, de szép! Ó, de csodálatos!
Királyi zászló tündököl. Leng, leng e Fényben a magasban. Itt az idő, hogy a kegyelem áradjon szét. Kegyelem, amely jelen van most már az örömben, a Fényben és a hajnalban.
Ó, Dicsőséges, Szép Király e csodálatos Fényben!
Nem tudom. Úgy érzem, minden porcikám remeg.
Igen, szóljon hát az ének az öröm-hajnalban, hogy: „Álleluja, álleluja, Krisztus feltámadt!”2 De szép!
Igen, elindulok, hisz mindenkinek örülni és vigadni kell e csodálatos ünnep kezdetén.3 De szép! Csak még hangosabban, egy picit, fújjátok.4
Melegszem, úgy érzem. A meleg átölel, a Fény átölel.5
Álleluja, álleluja, Krisztus feltámadt!
Álleluja, álleluja…6
Köszönöm.
Krisztus feltámadt! Álleluja! Álleluja!7
Álleluja, álleluja, Krisztus feltámadt!8
Álleluja, álleluja, Krisztus feltámadt!
Örüljünk és vigadjunk e hajnalkezdet Ünnepén!
Igen, Uram, itt vagyok9, ahol a sír ridegségét, félelmét, sötétségét és hidegét adtad számomra, hogy átöleljen, és velem legyen. Most ismét itt vagyok, ahol már nincs jelen a rideg, a félelem, a sötétség hidegsége. Hisz már a Fény a meleg szeretetet árassza, amely átölel e hajnal Ünnepében. Az Ünnep, amely megkezdett számunkra, hogy örvendezhessünk és vigadhassunk, mert eljött a Boldog Ünnep, amikor Téged köszönthetünk, ó, Király, a dicsőségben, a Fényben és a magasságban, ahol jelen van a zászló, amely meglenged előttem. Üzenet számomra, üzenet számunkra, hogy véget ért már a szenvedés, mert az Élet erősebb a halálnál.
Köszönöm hát Neked, ó, Drága, Jó Jézusom, hogy velem voltál e hosszú időben a szakaszokban. Elfogadtad a bűnös, gyarló embert a szolgádban. Elfogadtad mindazt, amivel Hozzád fordultam a kérésemben, a fohászomban. Fogtad kezem és vezettél. És ez által eljött számomra e öröm, e kegyelem, e szeretet, e béke és a felszabadult boldogság.
Dicsőség és hála Néked, Uram, Jézusom!
Minden térd meghajoljon
Minden nyelv csak Rólad szóljon,10
Mert Jézus, Ő az Úr!
Ő az Úr! Ő az Úr!
Betölt engem Szent Lelkével,
Ő az Úr!
Minden térd meghajoljon,
Minden nyelv csak Rólad szóljon,
Mert Jézus, Ő az Úr!
Köszönöm, Uram, hálával tartozva a Te Szentséges Szívedhez, hogy megadtad számomra a szenvedés után e Ünnep-kezdetet!
Így most már elindulok e helyről, ahogy hétről hétre indultam Eléd a fájdalom és a szenvedés meghívás-utamra. Hisz már nincs bennem sem félelem, sem gátlás, sem szorongás. Elmúlott már a ridegség és a hidegség. Most már csak a szeretet, az öröm, a béke kegyelme ölelt át, így már boldogan járulok ismételten Eléd.11
Álleluja! Álleluja!12 Eljött az Örvendetes Ünnep a hajnalban! Ma is mondjuk boldogan és örömmel: „Veled leszünk, drága szolga, Mária! Megyünk veled az Öröm-Ünnep hajnalára!”13
Nem mondják, Uram! Nem akarnak jönni velem.14
Nincs bennük öröm. Nézzed már őket, hogy örüljenek és vigadjanak!
Nagyobb a meglepetés és a meghatottság. Köszönöm.
Én itt vagyok, Uram, Előtted, a megszokott helyemen15, hisz itt mondtam ígéretet Számodra, hogy elfogadom a meghívás-utamat. Az út, amelyre meghívtál, nehéz a fájdalomban és a szenvedésben. De mindig tanítottál és készítettél, hogy a fájdalom és a szenvedés után mindig jön egy öröm, egy békesség, egy szeretet és egy kegyelem, amely átölelhet, amely felmelegíthet, amely megerősíthet, és ami által ismét el tudom fogadni mindazt, amit vársz tőlem, Uram, Jézusom. És most boldog vagyok, hogy ismét itt lehetek az örömben, a békében és a mérhetetlen nagy szeretetedben. Hisz a szeretet volt e út-szakasznak a jelmondata 6 héten keresztül, hisz megvilágítottad számunkra a szeretetet, többféle formáját. Rajtunk áll, akik valóban azt mondjuk, hogy testvéreid vagyunk, hogy elfogadjuk, szívünkbe zárjuk, és megpróbáljunk e szerint élni és haladni az élet útpályáján.
Megköszönöm hát Neked, ó, Drága, Jó Jézusom, hogy ismét része lehettem e küldetésemben, e elfogadásomban, e haladásomban e szakaszban, ami most volt számomra jelen hétről hétre. De most már boldog vagyok, örülök, örvendezek, énekelhetek, mert eljött a dicső hajnal az Ünnep megkezdésében.
Köszöntelek hát Téged én is, szolgád!
És most elfogadom a kegyelem-tanításodat, ami számomra jelen van.
Jézus Krisztus Urunk:
Hajnal van. Egy asszony, akit Bűnbánó Magdolnának neveztek, fűszert vesz önmagához és illatos olajat. A hét első napja van. Elindul hát, hogy megnézze a sírban az ő Mesterét — a Mestert a Názáreti Jézusban.
Ahogy halad előre, messziről látja, hogy nincsenek őrök. Messziről látja, hogy a kő sincs a helyén.
— Mi történt?
Nagy lélegzetekkel gyorsabban szedi lépteit.
Mikor oda ér, látja, hogy nincs itt az Úr. Elszomorodik. Könnyek jelennek meg a szemén. S az után sietve szedi lépteit, hogy elmegy a tanítványokhoz. Oda ér, zörget számukra:
— Simon Péter! Simon Péter! Hozzád jöttem. Nincs meg az Urunk, elvitték! Nincs a Mester, a Názáreti! Valahova elvitték!
Meglepődnek a tanítványok, Simon Péter. Gondolkodnak, hogy:
— Igazat mondhat-e e asszony?
De Simon Pétert valami hajtja. Elindul, hogy szaladjon, hogy ő is megnézze, valójában mi történt a sírnál. De a Szeretett Tanítvány is elindul, és ő gyorsabban szalad. Előbb ér a sírhoz. Látja, hogy üres. Látja a lepleket, de nem lép be. Megvárja, míg oda ér Simon Péter. Belép, nagyot csodálkozik. Akárhogy tekintget:
— Üres ez a sír! És a leplek itt vannak összehajtva. De nézd! Nézd, János, ami az Arcát takarta, az külön van!
Nem értették. Szomorúvá váltak:
— Hol van a mi Urunk? Hol van a mi Mesterünk? De hogy a leplek itt maradtak?!
Kijönnek hát szomorúan, mintha sírni akarnának. Elindulnak. S ekkor baljukon egy Férfi szólítja meg, egy Ifjú Férfi. De szemük akadozva volt a látásukban. Ő így szól hozzájuk:
— Miért keresitek az Élőt a holtak között? Hisz nektek nem tanította senki: élőnek élő a barátja, holtnak holt a barátja?
De mivel akadályozva voltak a látásban, nem ismerték fel a Mestert. Szomorúan továbbmentek.16
De nem csak ők voltak akadozva a látásukban, hisz az emmauszi úton 2 tanítvány halad. Beszélgetnek egymás között, de már a beszélgetésük lassan vitává alakul. Oda lép hozzájuk egy Ifjú Férfi, és megkérdezi tőlük egy darabon a követés után:
— Min vitatkoztok?
Ők így felelnek:
— A Názáretin. Nem is vitatkozunk talán, csak tanakszunk. És nem értjük.
— Miért? Mi van a Názáretivel?
Meglepődve néznek a férfiak:
— Te vagy tán az egyedüli, vagy idegen vagy, hogy nem hallottad, mi történt a napokban a Názáretivel?
Idegen válaszol:
— Nem hallottam. Hát mondjátok!
— Ő volt a Názáreti, aki tanítványokat választott, tanította. Csodákat tett. És mégis a zsidók keresztre feszítették. Kínhalált szenvedett. És Te erről semmit sem tudsz?!
Meglepődtek a Férfin, mert nem ismerték meg, hogy már a Mester van velük. Hisz a szemük akadályozva volt a látásban, így a felismerés nem volt bizonyos részükre. De az úton továbbmennek, és beszélgetnek.
Később, mielőtt betérnének, maguk között megbeszélik, hogy megéhezve esznek egy kicsit. Kenyeret vesznek elő, de megkérdezik az Idegent, hogy:
— Te is eszel velünk?
Ők Számára átadták a kenyeret, hogy akkor egyformán ossza meg. És mikor Kezébe vette az Idegen a kenyeret, megtöri, és átadja részükre. Elveszik. Egymást nézik a meglepetésükben:
— Hisz úgy törte meg a kenyeret, mint a Názáreti!
És mire jobban szétnéznek, már senkit sem találnak:
— Szaladjunk mink is a tanítványokhoz. Mondjuk el, hogy mi történt velünk. Ez biztos, a Mester volt! Ő törte meg a kenyeret részünkre!
De a tanítványok meglepetten hallgatják, és így válaszol Simon Péter:
— Nem tudjuk, hol van a Mester. Nincs a sírban. A sír üres. A leplek ott voltak együtt, összehajtva. Ami Arcát borította, az pedig külön volt. Most szomorúak vagyunk, mert nem tudjuk, hol van a Mesterünk.17
A jelképes üres sír a sükösdi kápolnában.
Mária:
Köszönöm, Uram, Jézusom, a tanítást a kegyelem szeretetében. Hisz a tanítás számunkra megadta azt az ajándékot, hogy mi is ne máshol keressünk Téged a feltámadásunk örömében, hanem itt, belül, szívünkben, lelkünkben, mert itt vagy bennünk, csak érezni kell és elfogadni e kegyelmet az ajándékban. Így boldogok vagyunk, hogy üdvözölünk és énekelünk e csodálatos Ünnepben, mert eljöttél közénk, hogy elhozhasd a Fényt, a békét és a csodálatos, mérhetetlen nagy szeretetedet. Ennek reményében énekeljük: „Krisztus feltámadott! / Halljátok meg, asszonyok…”18
Uram, Jézusom, megadtuk Számodra a köszöntést az örömben és a szeretetünkben e énekben. Most mi várjuk Tőled, hogy add ajándékodat: áldásodat, szeretetedet, békédet, kegyelmedet számunkra, hogy megnyithassuk szívünket, lelkünket, hogy elfogadhassunk szeretetünkben, és valóban ne máshol keressünk, csak saját szívünkben és saját lelkünkben.
Összefogjuk kezünket, megnyissuk szívünket, hogy elfogadhassuk azt a kegyelmet, ami számunkra jelen van.
Uram, Jézusom, a testvéreimet összeöleltem, ahogy kérted.19 Én reménykedem — azt csak Te látod —, hogy megnyithatták szívüket, lelküket, hogy készen állhassanak arra a szeretetre és kegyelemre, amit Te nyújtasz számunkra.
Jézus Krisztus Urunk:
Köszöntelek hát benneteket, testvéreim, e Ünnep hajnalában!
Hisz a tanításomból mindig megkaphattátok utána áldásomat, szeretetemet, kegyelmemet. Ez most sem lesz másképp e örömben, e boldogságban, e kegyelemben. Most is árasztom reátok a csodálatos Fényem szeretetét, békéjét és örömét. Ölelje át minden nyitott szívű testvéremet e kegyelem a szeretetében, hogy érezd szívedben, lelkedben, hogy itt van már az öröm, itt van már a béke, itt van már a kegyelem a szeretetében, ami most átjárja testvéreim szívét, lelkét, testét, egész lényét.
A Fényem által áradjon reátok a Feltámadásom áldása a kegyelmemben, hogy érezd: a ridegség elmúlott, a félelem elszállt, a sötétség megszűnt. A hideg? Felváltotta a meleg szeretet. Érezd szívedben, lelkedben. Ujjongjál, testvérem, e kegyelemben! Mert az áldás, amely most átölel, felmelegít, megerősít, megvilágosítja számotokra az utat, ismételten a tiétek, és mikor nehéz a mindennapi élet, szomorúak, bánatosak, és nehéz a teher a keresztnek súlyában, ebből a szeretet-kegyelemből meríts, a szíved csücskéből, és mindjárt öröm és boldogság járja át szívedet, lelkedet. Visszagondolsz e csodás hajnal, Ünnep kezdetére, és már nincs félelem, nincs szorongás, nincs nehézség, nincs fájdalom, nincs megpróbáltatás. Akkor ismét felegyenesedsz, és tovább haladhatsz, mert erősebb szívedben, lelkedben e kegyelemben.
Most így áradjon reátok kiválasztott Mária szolga által a Feltámadás-Fényem csillogó ragyogása, amely betöltheti a nyitott szívű testvéreim szívét és lelkét.
Áradjon reátok e Ünnep megkezdésének öröm-hajnalán a Feltámadási Fényem ragyogó, békével teli és szeretettel teli kegyelmi ajándék-áldásom.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
A Szentlélek kegyelme töltse be szíveteket, lelketeket. Világosítsa meg számotokra az utat az elfogadásban, a követésben, a testvéri-, felebarát-szeretet vállalástokban.20
Ennek reményében szóljon összefogott kézzel, ahogy Mária szolga által minden engesztelésen, szívetek legnagyobb szeretetével hálát adtok mindig éppen azért a napért, amikor összejöttök. Most a hála nem csak azért, mert összejöttetek, hanem azért is szóljon, legnagyobb szívetek szeretetével, hogy már nincs fájdalom, félelem, szorongás, sötétség, most már csak az öröm, a béke és a szeretet, amely már jelen van minden nyitott szívű testvérem szívében.
Mária:
„Mi Atyánk…”21
Jézus Krisztus Urunk:
Most pedig Mária szolgám kérését teljesítem, hisz hétről hétre Hozzám fordult kérésével a segítségnyújtásban. A kérés nem más, mint pásztoromnak, akit kérek, Mária szolgám elé járuljon úgy, hogy Mária szolgám rárakhassa kezeit.
Boldog vagy, testvérem, hogy pásztornak szólított Mária szolgám a tanításom révén. De boldog voltál akkor is, amikor Én, Urad, ugyanígy szólítottalak. Mária szolgám azt kérte Általam és Tőlem részedre, hogy:
— Uram, Jézusom, segíts nekem, hisz tudod, mily nagy szükségem van a pásztorra. Ő most független és itt lehet velem. Add meg számára azt a segítséget a kegyelemben, hogy itt lehessen.
Te a hívást szolgámtól, amit Én adtam számodra, megadtam. Szívedbe és lelkedbe elfogadtad. És boldogan és örömmel jöttél a Szeretet Házába kiválasztott szolgámhoz. Boldogan álltál szolgálatba a zarándok testvérek részére. A mai nap Ünnep hajnalában és 10 év Golgotai szenvedés után Mária szolgámnak, kérésének nem tudtam nem eleget tenni. Ez volt kérése hát, hogy valahogy kifejezhesse háláját az ő pásztorának, akihez oda mehetett, ha szüksége volt. Aki vigasztalta, ha szüksége volt. Aki erősítette a fájdalmában. És mosolyt és szeretetet nyújtottál számára.
Most e ajándék e hajnal Ünnepében áradjon reád, töltse be szívedet és lelkedet hála-szeretettel kiválasztott szolgától, Máriától.
Érezd, hogy nem hiábavaló az ima, hisz az ima, a kérés mindig és mindenkor meghallgatásra talál. De néha — te, pásztor testvér, fogod tudni legjobban elmondani a testvérek részére, a zarándokoknak —, hogy néha türelmesen kell várni a felajánló imára vagy kérésre, hisz eljön hozzája a kegyelem ajándéka. Ahogy most Mária szolgám ezt kérte, ma számotokra megadtam. Épp úgy, ahogy testvéreim részére.
Ez a Fényem szeretet-melege öleljen át, emeljen fel, erősítsen fel téged is, hogy mindig a hívásban el tudd fogadni a kérést, és tudjál segíteni szolgámnak, Máriának.
Így áradjon reád a kegyelmem a szeretetemmel.
Mária:
Uram, Jézusom, megköszönöm ajándékomat.22 Nem hittem, hogy elfogadod kérésem. Boldog a szívem és a lelkem. Lehajolok itt, Előtted23, ahol oly sokszor sírva kértem segítségedet. És meghallgattál.
Köszönöm. Köszönöm.
De ezek a könnyek, látod szívemet, lelkemet, az öröm szeretetéből fakadt, mert boldog vagyok, és meghatódott e kegyelemtől, e ajándéktól, e teljesítéstől.
Jézus Krisztus Urunk:
És most tovább. Mielőtt Mária szolgám visszatér helyére, ti a legnagyobb örömötökkel és a felszabadultságotokkal énekeltek szívetek szeretetével Nekem, Jézus Krisztus Uratoknak, aki eljött közétek, hogy elhozhassa a Fényt, a békét, az örömet, áldásában pedig a mérhetetlen nagy szeretetet, hogy a Fény a ragyogásában segítséget nyújthasson a megvilágításban számotokra.
Mária:
Álleluja! Álleluja! Dicsőség Neked, Drága, Jó Jézusom, hogy megadtad számunkra e kegyelmet az örömben a Szeretet, Béke Ünnepében!
Feltámadást ünnepelünk,
Jézus itt van miközöttünk…24
Felhozzuk a Fényt a Golgotára25, hisz itt vállaltad az út szenvedését a fájdalomban, a megaláztatásban, a kicsúfolásban. Itt vállaltad az arculütést, a ruháid megtépését, és itt vállaltad értünk a kereszthalált — roskadozva, botladozva, hogy felérhessél a Koponya-hegyére.
A sükösdi golgotai Kereszt Húsvét hajnalán.
A Fény világosítsa most e helyet a szeretetben, hogy mikor testvéreim az elmélkedésben eljönnek, érezzék azt, hogy a Feltámadás épp úgy jelen van a szenvedés mellett az örömben.
Uram, Jézusom, érintem Lábadat, amely oly sokat esett, küzdött a keresztfa súlyában. Roskadozva, botladozva — nem bírtad e terhet. Földre vetett az út porába, a kövek közé. Itt maradtál hát számunkra e emléknek, felelevenítésében, hogy mikor ide jövünk Hozzád, lerakhassuk valóban a fájdalmainkat, a terheinket, a bánatainkat, a szomorúságainkat, és megnyitott szívvel elfogadjuk a dicsőséges Feltámadás-Fény kegyelmének ajándékát, ha megnyissuk Feléd szívünket, lelkünket, és őszintén átadjuk önmagunkat. Hisz ez a legnehezebb, hogy átadhassuk önmagunkat.
Én boldog vagyok, hogy eljöhettem, hogy a Feltámadási Fényét elhozzam e helyre, mert így már a testvérek nem csak szenvedésedre emlékeznek, hanem arra is, amit (…) a Feltámadásban, az örömben eljöttél.
Köszöntelek hát, Uram, Jézusom, e hegyen, amit mi tudtunk Számodra készíteni, mert a keresztfa fénye itt is tündököl a magasba, és minden nyitott szívű testvért a kereszt fénye a szeretetében megérint. Rajtunk múlik, testvéreken, hogy el tudjuk fogadni e kegyelmet, e szeretetet.
Boldog vagyok hát, Uram, Jézusom, hogy e hajnalban a Fényben, a tündöklésben most már csak a keresztet láthatom, hisz már Te nem vagy rajta, mert a sírba helyeztek, és a sírból feltámadtál. De számunkra itt úgy vagy jelen e keresztfán a keresztedben, amikor meghaltál értünk, hogy mindig bizalommal és szeretettel jöjjünk Hozzád — bátran, nyitott szívvel és lélekkel lerakni terhünket, gondunkat, bajunkat, bánatunkat, fájdalmunkat.
Köszöntelek hát Téged, Uram, Jézusom, e dicső, fényes hajnalban!26
Nem néztem fel.
Igen. Igen. Tovább kell mennem. Igen, megvagyok az… (…)
Igen, mert így lesz teljes az út a haladásában, a Fény ragyogásában.
Köszöntelek, ó, Édesanya27, ki nekem is Édesanya voltál és vagy. Amikor Hozzád fordultam, meghallgattál, segítettél, óvtál és védtél, kinyújtottad felém Anyai Kezedet, amely megerősített, és ez által el tudtam fogadni mindazt, amire szükségem volt a kérésemben, a fohászomban és a felajánlásomban.
Köszönöm, ó, Drága, Jó Édesanya, hogy Te vagy számomra és számunkra.
E helyet Fiad számunkra azért áldott meg, hogy eljöhessünk ismételten e helyre, és az Édesanya Szeplőtelen Szíve oltalmába lerakhassuk fájdalmunkat, bánatunkat bízva és reménykedve az Édesanya Anyai Szívében, hogy megnyissa előttünk, elfogadja gyermekei hű kérését, Szívébe zárja. És elviszed Szentséges Fiadhoz, hogy kiesdekeld számunkra mindazt, amire vágyódunk, amire szükségünk van nap, mint nap a kérésekben és a fohászokban.
Én boldog vagyok, ó, Édesanya, hogy elkísértél engem az úton. És most az örömben sem feledkezek meg Rólad. Eljövök, hogy kifejezzem hálámat, szeretetemet Anyai Szíved előtt.
Légy továbbra is velem és mellettem. Fogadd el kérésemet, amellyel Hozzád fordulok, mert így segítséget nyújthatsz számomra. És így, bízva és reménykedve és szeretetemben haladok tovább azon az úton, amelyre a Te Fiad, Jézus Krisztus Uram meghívott.
Én továbbra is csak ehhez kérem a segítséget, ó, Édesanya. Légy velem és légy mellettem.
Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.
Most már az öröm teljesen átjárta szívemet, lelkemet, hisz már mindenhol jelen voltam, megnyithattam szívemet és a lelkemet az öröm fényében. Hálát adhattam mindenért és Mindenkinek mindazért, amiben segítséget nyújtottak számomra a kéréseim révén.28
Boldog vagyok és örülök és vigadozok és nevetek.
Nem hallom az angyalok énekét. Már a Fény is távolodik, de öröm és boldogság van bennem. Felszabadult. Csak még az ajándék a meglepetésében mintha egy kicsit olyan izgatottságot nyújt számomra.
Mária éber állapotban:
Álmos vagyok nagyon.29 De szédülök! (…) Nagyon fáradtnak érzem most magam. Nem feküszök le.
Akkor köszöntök mindenkit: Dicsértessék!
Mondom atya szavait. Tegnap azt mondta nekem, hogy már nem sok van hátra30, hisz már az öröm jön. Azt mondtam: este már egy kicsit csak énekeljük az „Allelujá”-t, mert reggel hangosan. Úgy-e, atya?
Csak vizet kérek, semmi mást nem kérek. Azért, mert olyan keserű még mindig a szám. Hátha jobb lesz. (…)
JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. január 1.
/0 Hozzászólások/in Időszerű tanítások 2016 augusztustól /by adminBetlehemünk
Jézus Krisztus Urunk:
IV. állomás
Köszöntöm testvéreimet e mai napon az ünnepben, a megkezdett új évben. Hisz az új év az Egyház részében már múlt hónapban elkezdődött, de a földi számításotok szerint ti, akik itt éltek, e mai naptól mondjátok: „Új év van. Az év kezdetében elzarándokoltunk erre a helyre, ahol meghívást kaptunk.”
Itt kiválasztott Mária testvérem, pásztoraim így köszöntöttek benneteket, hogy: „Istentől áldott új évet!”
Én, Jézus Krisztus Uratok pedig azt mondom: Atyámtól áldott új esztendőt kívánok nektek Fényem sugarának szeretetével ‒ melegítsen, óvjon, védjen és vezessen e új évben, amelyre többen és többen azon gondolkodtatok: „Vajon ma mi lesz felénk a tanítás? Vajon kell-e félnünk, mi vár reánk?”
Én, Jézus Krisztus Uratok nem egyszer és nem kétszer mondottam el már számotokra, hogy jóslásokba nem bocsátkozom. Én csak annyit szólok ismételten nektek, ahogy régebben mondottam – akkor azt mondottam, körülbelül úgy érezzétek, mint egy kakaslépés nehézségét ebben az esztendőben, ami vár reátok. Ma pedig, e jelenben, e ünnepben azt mondom: ma nem egy, hanem három kakaslépést mérjetek.
Hogy most ki ezt hogyan értékeli, hogyan képzeli el maga előtt a három kakaslépés nehézséget, amit ebben az esztendőben megtapasztaltok, részeseivé válhattok, ez minden testvérem saját szabad akaratának elgondolása, cselekvése, elfogadása és megtapasztalása. De Én, Jézus Krisztus Uratok e új év tanításában először ezt mondom nektek: Ha van szíved nyitottsága, és benne már jelen a szeretet, és a szeretet éltet és erőt ad, és tudsz nyitottan, őszintén imádkozni, felajánlani s kérni, nincs miért félned, mert várhatod a kegyelmet, várhatod a segítséget, várhatod, hogy megmutassam, hogy hogyan és miképpen cselekedjetek, és hogyan és miképpen haladjatok.
Nem a félelem és az aggodalom, a kétely vezessen benneteket ebben az esztendőben sem, hanem ti is olyanok legyetek, mint a mai nap tanítása ‒ hogyan is szólt felétek a tanításom?
Azt mondottam a tanításban, ahogy most írva van számotokra, most e szavakat használom, mert így halljátok, mikor olvassák pásztoraim, hogy: „Abban az időben…”
Én pedig úgy mondom: Várakoztak.1 Várták, hogy valójában mi történik, hogyan és miképpen kell cselekedni. Feszültség alakult ki rajtuk és bennük. És látták Jánost, ki keresztelt, és azon gondolkodnak:
‒ Nem ő lehet a Krisztus?
De még mielőtt ezen gondolkodnak, János válaszol nekik:
‒ Én csak az vagyok, ki vízzel keresztelek. De aki utánam jön, az hatalmasabb tőlem, kinek még saruszíját sem vagyok méltó megoldani. De ha Ő megjelenik, Ő Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni benneteket.
Tehát nem csak azokban az időkben, hanem most a jelenben is érvényes ez a tanítás, hogy hogyan érzitek jelenléteteket, hogyan akartok Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz tartozni a követés küldetésében, a felismerésében és az elfogadásában. Mert fontos, hogy ezekre tudjunk figyelni, erre nyitottak legyünk, és a nyitottságunk szeretetének kegyelme átölel, felmelegít, és erőt ad a meghíváshoz, a küldetéshez és a követéshez, mert a tanítás, az abban az időben mindazokhoz szólt, akik akkor voltak jelen.
De Én azt mondom nektek: a tanítás a mai jelenben nektek, testvéreim, ugyanúgy szól ‒ mert meghalljátok-e hívásomat a küldetéshez és a követéshez? Akartok-e Hozzám tartozni, Velem együtt élni és haladni a mindennapi élet-útpályán?
És ehhez az első lépés az, hogy: „Én is megkeresztelkedem, mert ehhez a nagy családhoz szeretnék tartozni, akinek vezetője…” De Én nem szeretem ezt a szót, hogy „vezetője”. Akinek Én (…) vagyok, Én, Jézus Krisztus Uratok. És ehhez a nagy családhoz örömmel és szeretettel lehet tartozni a felismerés, küldetés követésében.
És akkor, ahogy János keresztelt, és ahogy most a pásztoraim keresztelnek, és bevezetnek benneteket ebbe a nagy családba, hogy oda tartozzatok, hogy Jézus testvéreivé váljatok, mert a pásztoraim így mondják számotokra, mikor bevezetünk valakit ebbe a nagy családba, az Egyházhoz, a keresztséggel.
És akkor is keresztelkedtek Jánosnál. És Én, Jézus Krisztus Uratok is megjelentem, hogy megkeresztelkedhessek, és közben imádkoztam az Atyához, és az Atya jelt adott, hogy: Itt vagyok.
Mert hogyan is szól ez a tanítás?
Hogy: Megkeresztelkedtem, és imádkoztam. Megnyílott az Ég, és leszállott a Szentlélek Rá látható alakban, galamb formájában, és megnyílott az Ég, és szózat hallatszott:
‒ Íme, az Én Szeretett Fiam, kiben kedvem telik!
Fontos, hogy ezekre tudjunk figyelni, mert ez által kerülsz te is ehhez a nagy családhoz, mert bevezetnek az Egyházba, és Egyház tagjaként, családtagként lehettél, és a küldetés követésében felismered mindazt, ami körülvesz, ami megmutatja a helyes utat a Fény szeretetében.
De a tanítás nem állt meg itt, folytatódott számotokra mindazzal, ahogy ott ismét úgy olvassák nektek majd fel, amikor ezt a részt fogják olvasni: „Abban az időben…”
Én meg azt mondom: Most a jelenben adom nektek, mert most is épp olyan értéke, tanítása és kegyelme van, amit hallotok, mint akkor, mert erőt tudsz meríteni belőle. Mert itt min is van a hangsúly ebben a tanításban?
A gyógyításról.
Hisz hogyan is történt ez?
Tanítványaimmal elmentem a Genezáreti-tó túlsó partjára2, de a tömeg, a nép sokasága követett, nehogy lemaradjanak valamiről is. És ekkor szóltam tanítványaimnak, hogy legyen készenlétben egy bárka a nép tolongása miatt. És ekkor jöttek Galileából, Názáretből, Szidon és Tírusz vidékéről, mert hallották, milyen csodákat teszek végbe.
A hír elterjedt. És a hír hallatára jöttek, hogy megtapasztalhassák a jelen tanúságot.
És sokakat meggyógyítottam, és sokan pedig tolongtak, hogy Közelembe juthassanak, ha másképp nem, csak azért, hogy megérinthessenek, mert abban reménykedtek, hogy ez által is gyógyulást nyerhetnek. Mert volt nekik hitük, és a hitben szeretet. Mert ha nincs hit, és nincs szeretet, akkor hogyan reménykedsz a segítségnyújtásban, a gyógyító kegyelemben? Hogyan reménykedsz, hogy megerősítelek mindabban, amire szükséged van e kegyelem által?
És ha ezeket mind-mind felismertétek, elfogadtátok, és a jelen tanítása szerint élitek a mindennapokban, erőt ad, hogy hogyan lehet kialakítani az életet, néha ebben a ‒ ahogy mondani szoktátok, saját szavatokat használva ‒ rohanó világban.
A világ úgy rohan, ahogy ti hajtjátok.
Ha néha megállsz, ha néha egy kicsit önmagadba nézel, ha egy kicsit elmélkedsz, ha egy kicsit a huszonnégy órából tíz percet tudsz nyújtani Számomra a felismerés elfogadása révén, már nem kimondottan rohanó világban élsz.
Én most csak egy példát és egy nagyon rövid időt mondottam számotokra a huszonnégy óra egy napjából. De minden testvérem, aki mindig azt mondja, „elfoglalt vagyok, nem érek rá” ‒ ezeknek a testvéreimnek ezt tudom nyújtani.
Minden testvérem arra ér rá, amire szeretne ráérni. Mert ha én nem akarok valamire ráérni, akkor bárki mondhassa, bárki kérheti, ez a legkönnyebb, mondani: „Én elfoglalt vagyok, és nem érek rá.”
És akkor ilyenkor van egy kis megállás, egy kis önmagunkba nézés, egy kis megtapasztalás a földi életből. Egy kis gyógyító kegyelemre van szükség? S ilyenkor akkor meg tudunk állni, tudunk várakozni? Tudjuk értékelni az életünket, a napunkat, hogyan és miképpen van jelen a kegyelem? Hogyan és miképpen haladok előre? Hogyan és miképpen tudok belekapcsolódni ehhez a tanításhoz a jelenben?
Ezek mind-mind olyan szavak a tanítás részében, ami nem ismeretlen előttetek, ezeket már mind-mind megadtam, és megtapasztalhattátok.
És akkor nem csak a tolongás, a feszültség, a várakozás és a gyógyítás kegyelmére van szükségem, hanem talán egy kicsit meg tudok állni, egy kicsit önmagamba nézni, egy kicsit érezni a szeretet kegyelmét, egy kicsit ebből a szeretetből árasztani azoknak, akiknek szükségük van a felismerés elfogadásához, hogy létezik ez a szeretet és ez a kegyelem, csak legyen bennem hit, ami megvilágosít mindehhez, ami szinte kézen foghatóan jelen van előttünk.
Mert ha ezek mind-mind így vannak jelen, akkor segítséget kaptok mindarra, ami bennetek zajlik, hisz ma is többen és többen várjátok és vártátok, hogy ez az új esztendő valójában mit fog nyújtani számotokra.
Egyre többen és többen, hogy: „Hogyan és miképpen alakítsuk ki életünket? Mi történik a jövőben velünk, nemzetünkkel, országunkkal, Európával?”
Hányan és hányan erre várják a megfelelő választ.
De a megfelelő válaszhoz Én először kérdést teszek fel, hogy: Te, testvérem, aki azt mondod, elsőként ezt a szavatokat használom, hogy: „Vallásos vagyok.”
Mert ezt olyan könnyedén kimondjátok!
Vallásosságodban van-e hited?
Él-e benned a szeretet?
Kiadod-e a mindennapi felajánló imádat, kérésedet, fohászodat, és nem csak önmagadért, hanem akikért tudod, hogy szükséges, hogy imádkozz?
De amíg ezekre nem tudjátok a helyes választ, addig Én, Jézus Krisztus Uratok sem bocsátkozok semmiféle jóslásokba, ahogy ti mondani szoktátok, és ahogy várni szoktátok.
Én, Jézus Krisztus Uratok felkészítelek, körbeírom nektek, és hogy ha van hited, és van szereteted, amely működik rajtad és benned, akkor fel tudod ismerni mindazt, ami jelen van, és ami körülvesz.
De ne csak várjak, hanem én is adjak önmagamból.
És elsőként legyen megbocsájtás e megkezdett új esztendőben szívünkben, lelkünkben, szeretteink körében, családtagjaink körében, ismerőseink körében, rokonaink körében, szomszédaink körében, a felebaráti körében. Hisz annyi sok mindent föl lehet sorolni! Hogy amíg én nem tartok önvizsgálatot, s amíg én nem tudok megbocsájtani, addig hogyan alakuljon ki ez a világ a megbocsájtó kegyelem révén? Ha csak azt várjuk, hogy nekem bocsássanak meg, és én nem akarok, csak én várom?
A szeretet a kegyelmében nem ezt tanítja és tükrözi számotokra, hanem, ahogy mondottam már a mai napban, nektek is adni kell, hogy ez után várhassatok, hogy valóban öröm- és szeretetteljes legyen az élet e meghívásban, a mindennapokban.
És akkor pásztoraim segítséget tudnak nyújtani számotokra, ha szükséges, és hogy ha felkeresed, hogy szükséged van az ő segítségére, hogy talán tisztán lássak, felismerjek, elfogadjak, és elindulhassak a meghívott úton. Mert mindig vannak olyan pásztoraim, akik figyelnek testvéreikre, hogy hogyan tovább a cselekedetekben, mert a meghívás, a felismerés, a gyógyító kegyelem, a keresztség a szeretetben, hogy bevezesselek Krisztus Egyházába, e nagy családhoz, ehhez szükséges, hogy együtt tudjunk működni, felismerhessük egymást, legyen egymás iránt bizalmunk, és a bizalom a szeretetre épüljön, és a szeretet pedig öleljen át, és így vezessen e meghívott úton az életpályánkon.
És akkor ez az esztendő is elhozhassa számotokra a szebb jövő reményét. De hogy ezt megélni és megtapasztalni, ahhoz sokat kell kiadnotok, először önmagatokból, a felajánló ima révén, a kegyelem, szeretet működésében, a felismerésében, hogy az elfogadása szeretetteljes legyen számunkra a mindennapokban, a mindennapokhoz.
És akkor ez a mai tanítás, amelyre szoktátok mondani sokszor, ennek a hónapnak a tanítása, ez csak két kis tanítás kiemelése, hogy hogyan és miképpen szeretnék Jézus családjához tartozni, ahhoz a családhoz, ahova bevezetnek, mert segítséget nyújtanak, hogy bevezethessenek, hogy ott élhessünk és eggyé válhassunk.
A másik pedig a gyógyítás kegyelmét tükrözi számotokra, mert ha a lélek is beteg, akkor már a test is beteg, és szükséged van a gyógyító kegyelemre, hogy részeseivé válhassatok, működjön rajtatok és bennetek, és ekkor kiengeszteld önmagad a felismerés elfogadásában. S akkor már tudod, hogy hova tartozol, és hogyan szeretnéd élni az életed e meghívás által a küldetés követésében.
S ennek reményében áradjon reátok ma áldásom. Az áldást a szeretet áldásában, a béke áldásában, a felismeréshez, hogy valóban bevezethessenek benneteket ebbe a családba, az Egyház Élő Családjába, amely nem csak kimondottan a keresztséggel jön el számotokra, hanem már jelen van, s fel kell ismerni, és eggyé válni. Hisz gyermekként, ha felvetted a keresztséget, és talán nem mondták, hogy bevezetnek e családba, de most felnőttként, ha felismered, akkor igenis, elindulhatsz, hogy te is ehhez a családhoz tartozz e bevezetés által.
És akkor kiválasztott Mária testvérem által áldásom, Fényem sugara átölel benneteket, felmelegít, megerősít, hogy ez az áldás ebben az új esztendőben a szeretet kegyelmének ajándékaként áradjon reátok, töltse be szíveteket, és vezessen e családban, a mindennapokban, a mindennapokhoz, a küldetés, követés részében.
Az Atya, a Fiú, a Szentlélek.
A Szentlélek kegyelme elküldi számotokra e szeretet áldását a Fény világosságának melegségével, átölelésével, hogy ismét befogadhasd, és készen állj, hogy tovább tudjál élni és haladni ebben a családban, ahova tartozol.
Jelen lévő testvérek:
Dicsőség Neked, Istenünk!
JÉZUS URUNK FELTÁMADÁSI TANÍTÁSA 2014. április 20.
/0 Hozzászólások/in A FELTÁMADÁSI TANÍTÁSOK /by adminMária:
A feltámadott Jézus jelképszobra
A nyitott sír ridegsége, amely átölelt.1 De elég már e hely pihenése, elég már a sötétségből!
A ridegség eltávozik, és Szeretet éledezik. A szeretet feleleveníti és megerősíti a Fényt, és a ridegség sötétsége fénnyé változik.
Íme, e Fény erőssége megnyitja e Sírt, amely a bezártságot, a hidegséget és a sötétséget uralta. Most a Fény, amely a szeretettel éledezett, erősödött, tág teret adott, és már a Fényben megjelenik a hajnal illata, a hajnal szüremköző fénye.
Íme, a Szeretet Fénye, mely életet jelenthet, az élet, amely most itt megjelenve, hisz az Élettelen Test e Fényben, e hajnal illatában megerősödve leveszi a leplet.
Elhelyezve e kendőt. És itt vannak, kik őrizték e sötét ridegség, élettelen Test, a Fényben (…) az angyalok, kik hódolnak és üdvözölnek.
E hely, mely a pihenést adta e sötét ridegségében, most már Fény öleli át a megerősítő szeretettel, mert a Szeretet megmutatta, hogy a Fénnyel Élet ébredezett, és az Élet erősebb lett már e Élettelen Testnél, és a Test is már erőre kapott.
A hajnal illata, szürkülő fénye, a fény élettel találkozik, és eggyé vált. Ekkor elindul, és a Sír kő-ridegsége üresen tátong.2
Az üres szentsír Sükösdön, 2014. Feltámadás hajnalán.
Íme, a megemlékezés sírhelye, amelyet elkészítünk emlékezésünk tiszteletében. Most itt is hódolunk, és fejet hajtunk, hisz itt pihen az Élettelen Test, de az Élet már erősebb lett e Fény szeretetével a haláltól.
A Test felül, levette a lepleket, és ott hagyja, kiket az Atya küldött, hogy őrizzék mély pihenését. E Fényben jelen vannak, és itt maradnak, hisz a Test, aki megerősödött az Élet fényének szeretetével, elindul, hogy köszönthesse mindazokat, akik egybe gyűltek, és várják e megemlékezésben e dicső, fényes hajnalt az Élet fényének szeretetével.3
(…) fénylő hajnal egybe gyűlt, jelen e köszöntésben.
E Kősír ürességében van jelen. A hét első napján kora reggel még sötét van. Mária Magdolna elindul, hogy a Sírhoz menjen. És mielőtt oda ér, már messziről látja, hogy valaki a követ elmozdította. Mikor oda ér, és valóban szembesül a Sír nyitottságával, ekkor elindul siettében, és szalad Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, így szól nekik:
— A Sír üres, a követ elmozdították. És nem találtam az Urat — sírva, zokogva. — Valaki elvitte, és nem tudom, hogy hova.
Ekkor Simon Péter és a másik tanítvány, akit a Mester szeretett, elindultak a Sír felé, és siettek, futottak. A másik tanítvány gyorsabban futott, és előbb ért a Sírhoz, s azt látja, hogy valóban, a követ elmozdították, a Sír üressége ott tátong, és látja az ott hagyott gyolcslepleket. De nem megy be.
Ekkor oda ér Simon Péter, ki belép a nyitott Sírba, és látja a lepleket, majd látja a kendőt, amely Jézus Arcát, vagyis a Mester Arcát takarta. Ez nem volt együtt a többi leplekkel, ez ott feküdt szépen összehajtva, külön egy helyen.
Ekkor belépett a másik tanítvány is, és ő is mindezt látta.
És hisznek e megtapasztalás után, hisz addig nem értették meg, hogy a Mesternek valóban fel kellett támadni e halálból.
Majdan elindulnak, hogy visszatérhessenek a többi egybegyűlthöz, és megvihessék a hírt. De félelem szálla meg őket, és ekkor bezárkóznak, és tanakodnak egymás között, hogy hova ment az ő Mesterük, hisz többször és többször a tanúságtételében, a tanításban elmondotta tanítványainak:
— Az Emberfia meghal, és majd harmadnapra feltámad.
Most értették meg azok tanítását, amelyeket többféle formában elevenített fel számukra.4
És ahogy így vannak félelmükben bezárva, összebújva, ketten kopognak az ajtón, és betérnek, és örömmel mondják:
— Feltámadt a Mester! Hisz lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk! Öröm járta át egész testünket! És mikor oda értünk, hogy betérjünk otthonunkba, ahol laktunk, behívtuk magunkkal, hisz már esteledik. És mikor együtt ülünk az asztalnál, és beszélgetünk, szemünk el volt zárva a látástól, fülünk a hallástól, de megnyílt szemünk és fülünk, mikor megtapasztaltuk, hogyan törte meg a kenyeret előttünk. És mire szinte magunkhoz tértünk, addigra már nem volt jelen közöttünk. De eljöttünk, hogy elmondjuk nektek is, hogy mi láttuk a Mestert, és felismertük Őt a kenyértörésben.
Ekkor Simon Péter is elmesélte, hogy:
— Az asszony, amit elmondott, ami megzavart szinte minket, elmentünk, hogy megnézzük, és szembesültünk mi is az üres Sírral és az ott hagyott leplekkel. És megértettük, amit a Mester mondott, hogy fel fog támadni a halálból. És most beteljesedett.5
Jézus Krisztus Urunk:
E dicső hajnal köszöntése az egybegyűlteknek, kik részesülnek e kegyelem jelenében. Hisz a dicső Fény a szeretet erejével megjelent e rideg Sír kövei között, és a Fény ereje megnyitotta e Sírt.
E dicső hajnal illata, fénye, szeretete, jelenléte öleljen át, erősítsen meg, és világosítsa meg az egybegyűltek életútját a felismeréshez, az elfogadáshoz és majdan az elinduláshoz. E dicső hajnal fényének szeretete, amely megadja a meghívást a küldetés követéséhez.
És így most e örömmel, ujjongó szívvel, Szeretet Fényének erejével öröm boldogságát érezzük és adjuk ki, és énekeljük: „Dicsőség, szent áldás, tisztesség…”6
Most az egybegyűltek összefogják kezeiket.
És e hajnal fényének, szeretetének élete e remény megerősítésével, íme, most megjelent köztetek, és a szívből jövő, őszinte szeretet-ima, amely által ti is tanítva lettetek, mint annak idején tanítványaim, szívből imádkozunk, és közben megnyissuk szívünket, egész lényünket, és felkészülünk e hajnal fényének élő szeretetére, hogy átöleljen, hogy felmelegítsen, s ez által megerősödjél, és ez által felismerd e meghívást a küldetés és a követés részében e Élet fényének elfogadó erejével.
Amire tanítványaimat tanítottam és titeket az egybegyűltekben, most szívből hangozzon fel őszinte imádságotok:
Mi Atyánk7, aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Áradjon reátok e hajnal fényének szeretete, amely megerősített most benneteket, és meghívott az útra, hogy ismételten felismerjétek e Fényt a Világosságban az élethez, felismerjétek a Fényt az úthoz, felismerjétek szívetekben az érintést, és felismerjétek szívetekkel az elindulást. És akkor e szeretet, hajnal fénye, ölelése, megerősítése vezet e meghívásban, e küldetésben, e elindulásban, e meghívott úton, ami előtted van, ami nyitott, de ti, az egybegyűltek, a szabad akarat-, cselekvésetek részében önmagatoknak kell felismerni, értékelni, érezni, megerősödni, érezni a Fény melegségét a szeretetében, hogy biztos lépésekkel elindulhass. E hajnal fényének szeretete és kegyelme, amely ma a köszöntés az egybegyűlteknek, így jött el felétek e dicső hajnalban, és e dicső hajnallal elkezdődik ez az Új Élet, amely most megmutatta a megtapasztalásában, hogy erősebb lett e Élettelen Testnél, mert a Szeretet Fényének ereje életet adott, és ez az Élet erős lett, és felállhatott, és elindulhatott, hogy köszönthesse mindazokat, akik várták e dicső hajnal fényének, szeretetének köszöntését.
Szent Magdolna elmene ama reggel sírva…8
E Fény ragyogása az ünnep ajándéka.
Örüljetek e Fénynek a szeretetében, ami e hajnal köszöntésében eljött hozzátok.
Megtapasztaltátok a hajnal illatát. Íme, érezzétek most fényének szeretetét.9
Íme, a hajnal fényének szeretetével köszöntjük az Édesanyát, azt az Édesanyát, aki kiválasztott lett az egyszerűségével, és a kiválasztásával elfogadta mindazt, amire Őt az Atya meghívta. Elfogadta az életútját, mindazt, ami elkísérte: örömet, szeretetet, boldogságot, ami megerősítette Szívét, de tudjuk, itt jelen van a nélkülözés, a kitaszítottság, a bánat, a fájdalom. De az Édesanya ezt is szeretettel fogadta, és hűen viselte, óvta Gyermekét a kiválasztottságával, és védte, mindenkor Mellette és Vele. És a dicső hajnal fényének köszöntése e szavakkal, e jelenléttel Őt köszönti.
És így Édesanya lett Ő minden nyitott szívű gyermeknek, akik elfogadják Őt Édesanyának, hisz Ő jelen van Anyai Szívével, szeretetével, ölelésre tárt Karjaival várja mindazokat a gyermekeiben, akik hittel, bizalommal, szeretettel Hozzá mennek, mert ez az Édesanya, ez mindenkor jelen van az Ő gyermekei számára. Ez az Édesanya mindenkor segít az Ő gyermekei számára.
De hogy ezt megtapasztalhassuk, megélhessük, részeseivé válhassunk, ehhez nekünk, gyermekeknek tenni és cselekedni kell. Mert ha így jövünk és jövök az Édesanya nyitott Szívéhez, mindenkor meghallgatja gyermekeit, és mindenkor kieszközli számára, számukra azt a kegyet, amire szükség van.
Most e Fény szeretetének hajnala erősített meg benneteket, és ennek örömével köszöntöttük Édesanyát.10
Íme, Dicső Hajnal Keresztje!
A sükösdi kálvária keresztje 2013. feltámadás hajnalán.
A Kereszt, amely már e jelenben jelkép nektek. De a jelképben örömmel és szeretettel tekints Rá, mert Én, Jézus Krisztus Uratok is szeretettel vagyok jelen e Kereszten, szeretettel vállaltam értetek a megaláztatást, a kicsúfolást, a kereszthordozást, és végül a kereszthalált. Mert ha ez a Kereszt halála nem lehetett volna meg, hogyan lehetett volna benneteket megváltani? Hogyan lehetett volna nektek megmutatni a megtapasztalásban, hogy milyen az Élet ereje a szeretetében, milyen a hajnal illata, és milyen a fénysugár melegsége, amely átölel, felmelegít és megerősít?
Ezért e Keresztre, ahogy már régebbi tanításomban mondottam számotokra, nem csak így jövünk, szinte összeroskadva és sírva, és szinte fel se merek nézni, hanem bátran, nyitottan, őszintén, hogy „jelen legyen szívemben az a szeretet, amit e Kereszt által megkaphattam”, mert tudjátok, Én, Jézus Krisztus Uratok szeretettel vállaltam a megváltásért. És ez a Kereszt a Szeretet Keresztje legyen számotokra, hogy ez által van élet az Új Élet erejével. Azóta tudjátok, amióta a Kereszt létezik, hogy az Isteni Második Személy, aki Betlehemnek pusztájában Földre szállva a szeretetében, elhozta a fényt, a békét és az örömet a kegyelemben, egy darabig jelen is volt, de utána ez kissé eltávozott, ahogy most a jelenben is lehet mondani, hogy ismételten szükség van e Szeretet-kereszt fényére, örömére, békéjére, kegyelmére, hogy megerősödhessünk szívünkkel, lelkünkkel, s ezzel felismerjük, hogy valóban mondhatjuk: „Igen, Uram, értem is meghaltál, hogy engem is megválthassál, hogy én is részesülhessek e dicső hajnal fényének szeretetében, amely erőt adott, amely átölelt, amely megerősített, és ami által tudom, hogyan kell cselekednem a szabad akarat révén, amit a Földre érkezésemmel Atya gyermekeként megkaphattam.”11
JÉZUS URUNK FELTÁMADÁSI TANÍTÁSA 2013. március 31.
/0 Hozzászólások/in A FELTÁMADÁSI TANÍTÁSOK /by adminMária 1 :
A feltámadott Jézus ikonja a Szent Sírban. Jeruzsálem, Szent Sír-templom.
Hallom az éneket. Örömmel, szeretettel énekelnek.2
Hajnalodik. A fény megjelenik. A fényből ének szózatként szól felém.
Dicsőséges, szép hajnal, kit így köszönt ma e hang.
Illatos olajjal elindulnak. És ahogy mennek, a hajnal illata öleli át őket. Hogy oda érhessenek a kertben (…) a Sírjához.
De hogy ott megjelennek, félelem öleli át őket, mert a követ valaki elvette. Nincs a helyén.
Krisztus feltámadt!
Örüljünk és vigadjunk e dicsőséges, szép napon!
Mert az Élet halni szállt e Sír rideg mélységébe, megpihenve, életre kelve, mert az Élet erősebb lett a halálnál e dicső, fénylő, ünneplő hajnalon.
Köszönöm e fényt, köszönöm az éneket, s köszönöm az Életet!3
Elindulunk az úton (…)
„Dicsőséges szép hajnal, kit így köszöntött az angyal…”4
Hol az ének?
Hol az öröm?
„Dicsőséges…”5
Íme, a Sír, amely már üres, hisz a kő már nincs jelen.6 A követ valaki elmozdította. Ezért, kik illatos olajjal érkezve, megijedve, és csak messziről figyelik, valójában most mi történt. Egymás között tanakodnak:
— Oda kellene menni, és megtekinteni a Sírt.
Az üres Szent Sírban, Jeruzsálemben, 2005 szeptemberében.
De a Sír üres.
A Test nincs itt. A Test eltűnt.
Remegve, sírva elmennek.
Ó, Sírnak nyitott mélye, ki e ridegséget árasztottad, de a ridegséget átvette a fény és a melegség. A fény melegségében az üresség, ahol:
— Már nincs jelen a mi Urunk! Valaki ellopta, valaki elvitte.
Félelmükben elindulnak.
„Krisztus feltámadott…”7
Félelem és remegés jelenlétével, elindulva. Szól az ének ajkakon. Elhalkulnak. [Mt 28,1—8]
Dicsőséges, szép hajnal köszönt ma itt benneteket. E fénysugár szeretete, melegsége ölelje át mindazokat, kik megnyissák szívüket e öröm szeretetének kegyelméhez.
És eljött Magdolna. Ott álldogál e hajnal fényében a Sír mellett. Sírdogál a kőszikla-sírnál. Betekint a Sírba, és azt látja, hogy ahol az ő Jézusának Holtteste lett volna, nincs már ott más, mint két fehér ruhába öltözött angyal. Az egyik a fejénél, a másik a lábánál foglalt helyet. Szent Magdolna szomorúan, sírdogálva, illetődve áll a Sírnál. Ekkor az angyalok megkérdezik tőle:
— Asszony, miért sírsz?
Mária Magdolna így válaszol:
— Miért ne sírnék, mikor nincs itt az én Uram! És nem tudom, hol van, hol keressem.
Megfordul az üres Sírtól, és Jézus áll vele szemben. De ő csak nézi, nézi, és nem ismeri fel. Ekkor Jézus megszólítja:
— Asszony! Miért sírsz? Kit keresel?
— Uramat keresem, akit nem találok.
Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész áll vele szemben, így folytatja:
— Ha Te vitted el, mutasd meg, hova vitted, hadd lássam, hogy magammal vihessem.
Ekkor Jézus megszólítja őt:
— Mária!
Mária felkiált, hisz felismerte Őt:
— Rabboni! — amit Mesternek is szólítunk.
Ekkor Jézus így szól feléje:
— Ne tartóztassál. Még nem mentem fel. De te most menj, vidd a hírt testvéreidnek, hogy elmegyek az Én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az Én Istenemhez, a ti Istenetekhez. De még nem jött el e pillanat.
Mária Magdolna ekkor sietve elindult, elment a tanítványokhoz. Örömmel és mosollyal:
— Láttam az Urat! Ő küldött hozzátok, hogy hozzam el az Ő üzenetét nektek. [Jn 20,11—18]
Ekkor többen és többen nem értették e asszony szavait:
— E csendben megzavar bennünket?
Ketten — az egyik, akit Jézus szeretett — felálltak, elindultak, később már szaladtak, hogy oda érjenek a Sírhoz. Akit Jézus szeretett, előbb ért oda, de nem ment be. Megvárta, míg a másik tanítvány is oda ér, aki ekkor belép, és látja, hogy üres a Sír, és nincs már ott senki, csak azok a leplek, amelyek Jézust fedték. Amely pedig Arcát takarta, külön össze volt hajtva.
Megijedtek, hogy hova lett az ő Uruk.
Ekkor egymásra tekintenek:
— Az asszony, aki hírül adta nekünk, hogy látta az Urat, valóban az Úrral találkozhatott?!
És visszatérnek a többiekhez. [Jn 20,1—10]
Jézus Krisztus Urunk:
Pedig e dicsőséges hajnalon örülni kell, érezni szívünkben e hajnal fényének illat-erejét, örömét, amely felénk árad a szeretettel — a szeretet, amely összeköt e kegyelemmel. Örülni és vigadni kell e hajnalnak, e fénynek, e csodálatos illatnak, ami most megérinti egész lényünket. E hajnal illata, a fény melege, hogy átölelje mindazokat, akik felkészülve várták e dicső hajnal örömét, fényét, kegyelmét és szeretetét, hogy átöleljen, felmelegítsen, erőt adva. Érezni a csodálatos illatot, amely most áradhat felénk. Mert az öröm így jött el most hozzánk e köszöntéssel. E köszöntés fénye, ragyogása, öröme, békéje, szeretete emeljen fel.
Ennek örömében és fényében a szeretet lakozik már bennetek, és a félelem eltávozott, a remegés elhagyta ajkatokat, örömmel és szívvel énekeljetek, nem úgy, mint eddig:
„Szent Magdolna elmene…”8
Így örültök?9
Így várjátok a Feltámadás örömillatát?!
„…Erre-arra sírva jár, nincsen nyugodása…”10
„…Merre menjek, én, szegény, keserűségemben?”
Ez már nem keserűség! Öröm!11
Most már ez örömmel szólt, de a kezdetekben, mikor elkezdtem az éneket: egyiket sem ismertétek? Nem tudtátok, hogyan kell énekelni?
Hol van bennetek akkor a felkészülés virrasztó éjszakája, ha nem készültetek fel fogadásra?
Érezni kellett volna már szívetekben a melegség fényének kegyelmét, hogy melengeti szíveteket, simogatja: „Már nincs sok! Már csak egy pillanat, és újra itt lesz közöttünk. 11a Mert eljön a fénylő hajnal, és elhozza nekünk e dicső Feltámadást e Öröm Ünnepére. E Öröm Ünnepében érezzük, hogy nem volt hiábavaló mindaz, amire felkészítettél, mindaz, amin átmentünk, és mindaz, amit elfogadtunk, és megértettünk. Megpróbálunk a szerint élni és cselekedni, és érezni, Uram, a Te melegségedet, a Te szeretetedet, a Te kegyelmedet, ahogy átölelsz, ahogy felmelegítsz, ahogy erőt adsz, ami által mi is újraéledtünk, mint e dicső hajnalban a Feltámadás-élet. És akkor érezzük, hogy igen, Hozzád tartozunk, Uram, a Te testvéreid lehetünk, hisz felismertél, megkerestél, elfogadtál, meghívtál, és most így eggyé válva haladunk e dicső hajnal ünnepén együtt a fény szeretetének varázsában, kegyelmében és ajándékával.”
És ez az ajándék, hogy valóban teljes legyen számotokra, az Élő Szentlélek kegyelmének jelenlétével így most összefogjuk kezeinket.12
E dicsőséges, szép hajnal köszöntő ünnepében és jelenlétének szeretetében, amely most megérinti testvéreim szívét, hogy felmelegítse, és erőt adjon, érezzék az Élő Szentléleknek ajándékát, fényét, kegyelmét, melegségét, ahogy most végigmegy rajtatok és bennetek, ahogy átölel ez az Élő Szentlélek fényének melegsége a kegyelemben és a kegyelemhez. Mert ez által érzed azt, hogy: „Igen, Uram, most a Feltámadás fényének ajándéka valóban itt van, valóban szívemet simogatja, melegíti, erősíti. És akkor érzem a kegyelemnek a szeretetét, ajándékát, örömét, békéjét és varázsát, amely összeköt most bennünket, mint ahogy most ez a lánc kialakult együtt az eggyé válásban, a kegyelemben.”
Mária:
Ennek reményében most közösen együtt elmondjuk a köszönő, hála, szívből, szeretettel jövő imánkat, ami vezet bennünket a mindennapi élet-útpályánkon. Ezzel köszöntjük, nem csak Jézus Krisztus Urunkat szívünk szeretetének jelenlétével, hanem köszöntjük az Atyát, kinek gyermekei vagyunk. Majdan köszöntjük az Édesanyát, ki szintén elfogadott bennünket, hogy gyermekeivé lehettünk:
„Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.”
„Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen.”
Jézus Krisztus Urunk:
E Feltámadási Fény tündöklő ragyogásának illata, békéje, szeretete, öröme áradjon az Élő Szentlélekkel most reátok. Érezzétek a Fény melegségét, a Feltámadás Fényének örömét, amely most átjárja szíveteket, átjárja egész lényeteket, s ami által érzed, hogy valóban a felmelegedés jelen van, átölelve, érezve, hogy: „Igen, ez a Feltámadás a Fényben ismételten megadta számunkra az Új Életet a kegyelemhez, mert az Élet megtörte a halált, mert az Élet erősebb lett ettől a haláltól.”
És ebből a halálból, e üres Sziklasír mélyéből, ahol csak a ridegség, a hidegség és a sötétség volt jelen, és ez most mind megszűnt, mert a Sír megnyílott, és megjelent benne a Fény melegsége, szeretete, öröme, békéje, és ez árad most mindahhoz és mindazokhoz, akik nyitott szívvel, lélekkel, felkészülve elfogadták.
Ennek reményében érezzétek e Feltámadás ajándékát a kegyelemben, amellyel most teljes lett számotokra a felkészülés a bűnbánat várakozásában a kegyelem ajándékához, amelynek most részesei lehettek e dicső, fénylő hajnal örömünnepében.
Mária:
E öröm ünnepében boldogan és örömmel köszöntünk Téged, ó, Uram, Jézusom, ki már jelen vagy ismét közöttünk, hisz felkészítettél itt bennünket is, ahogy tanítványaidnak mondottad:
— Egy rövid idő, amit még veletek töltök, és egy rövid idő, amikor nem leszek veletek, és nem láttok Engem.
De érezni a szívben a melegség jelenlétét.
Jézus Krisztus Urunk:
És most ez az Élet ismét a Fényben, e dicső hajnalban eljött, hogy megerősítsen, hogy egy rövid idő után újra örömmel és szeretettel itt vagyok köztetek, veletek, és ha lehet, bennetek. Mert ezt tudjátok, rajtatok múlik. Én, Jézus Krisztus Uratok szárnyalok mindazokhoz, akik megnyissák szívüket, lelküket a befogadáshoz. Én most, úgy-e, hogy mondhatom, most itt, előtted állva, testvér: Ha te képes vagy e kegyelem, ajándék befogadására, akkor megnyitod a szíved, s akkor eggyé válhatunk e kegyelem ajándéka által a mindennapjainkban. És akkor könnyebb az élet útján együtt haladni. Akkor már nem csak a szomorúság, és nem csak a bánat ül az arcotokra, hanem ez a dicsőséges hajnal örömünnep mosolya! Ez világítson benneteket a mindennapokban. És akkor tudtok örülni minden új napnak, ahogy ennek a hajnalnak is örültetek, erre a hajnalra vártatok, készültetek, és most érzitek kegyelmének ajándékát a szeretetben.
Ennek reményében köszöntve Jó Jézus Krisztus Urunkat, ahogy mondani szoktátok, és az ének most ismételten szívből, örömmel és szeretettel szóljon, hogy: „Krisztus, virágunk…”13
Vigadjatok!
Jézus Krisztus Urunk szeretetének sükösdi Keresztje 2013 Húsvét hajnalán.
Ó, Kereszt a Szeretet Keresztjében!14
Mert ezen a Kereszten távozott el az Élet a Testből. De erre a Keresztre, ha feltekintünk, szeretet és öröm övezzen át bennünket. Mert ez a Kereszt lett a mi megváltásunk a mindennapi élet kegyelméhez. Mert ezzel a Kereszttel kaphattuk meg mindazt, hogy ha rátekintesz, ne a fájdalom, ne a bánat, ne a szomorúság, és ne csak a könnyek jussanak eszetekbe és jöjjenek elétek, mert ez a Kereszt a Megváltás szeretete, öröme és békéje. Mert ezzel a Kereszttel valósult be mindaz, amit az Írás megjövendölt, hogy az Emberfia szeretetből Önmagát adja mindazokért, akik hittek Benne, és mindazokért, akik felismerték és követik Őt. És ez a Kereszt adta meg számotokra az Új Élet ajándékát a kegyelemhez. Mert ha ez a Kereszt nem lenne, az Új Élet sem jöhetett volna el felétek és hozzátok. Ezért ez a Kereszt a Szeretet Keresztje, a tündöklésében elevenedjen meg rajtatok és bennetek.
És érezzétek azt, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok erre a Keresztre, mikor már ott voltam, szeretetből mentem, szeretettel adtam oda Önmagam, mert a szeretet így tud megvalósulni rajtatok és bennetek. Mert a szeretetet sem megvenni, sem erőszakolni nem lehet. A szeretet a szívben és a lélekben van jelen, ami által él a tested. És ez a test szeretet nélkül üressé, rideggé és keménnyé válhat, mint a Sírnak üressége, mélysége, félelme, amikor e Keresztről a Testet elhelyezték. De ez a Test ebből a ridegségből, ebből a sötét félelemből feléledt, Új Életet adott, és Új Életet áraszt mindazoknak, akik a jelenben tudnak hinni, bízni, elfogadni tanítását, elfogadni szeretetének kegyelmét, ajándékát, áldását, megérinti a szíveket, és akkor lehetsz teljes, érezheted, hogy: Testvérem, Hozzám tartozol. Én meghívtalak. De a meghíváshoz ajándékot, kegyelmet, Új Életet, szeretetet árasztottam. És akkor tökéletes és teljes lehet az életed, ha ezeket mind elfogadod, és a te életed pedig ehhez a Kereszthez és ehhez a szeretethez szívből átadod. Nem csak mondani — átadni. Eggyé válni. És akkor lehet e szeretetben, e Fény hajnalában is teljes, tökéletes a szeretetében. S akkor ezzel a szeretettel nem csak magadat, hanem mindazokat tudod szeretni, átölelni, akik hozzád tartoznak a szeretteidben, hozzád tartoznak a felebarátban, a testvérben, s akkor ismered már az irgalmasság szeretetének kegyelmét, ajándékát, működését, s akkor lehetsz teljesen boldog, s akkor tudod örömmel élvezni, szeretettel a mindennapi életet, amely mint e dicső hajnallal most eljött számotokra, hogy ez az öröm vezessen benneteket a mindennapokban, mikor egy új nap virrad fel számotokra, amelyet meg lehet köszönni, hogy: „Boldog vagyok, hogy ismét egy új nap, amely megadatott nekem, amelyben élhetek, amelynek örülhetek, és amellyel teljes lehetek.”
Szeretettel és örömmel köszöntünk a Keresztnek.15
Mária 16 :
Most már kezdek látni, de még olyan erős a fény.
Azért mondom, hogy: Jézus feltámadt a dicső hajnalon, a Fény szeretetében!
Akkor köszöntök mindenkit!
JÉZUS URUNK FELTÁMADÁSI TANÍTÁSA 2012. április 1.
/0 Hozzászólások/in A FELTÁMADÁSI TANÍTÁSOK /by adminA feltámadott Jézus jelképszobra
Mária1:
Megjelent a Fény. A Fény, mely felém árad, és simogat. Tükröződik, és a Fény, mely megsimogatott.
Íme, felkel, és feltámadt, mert az Élet erősebb a halálnál.
Megnyílik a Sír, és a Fénnyel jelen van a kora reggel a (…)
Az őrök megijednek2, lehajtják fejüket, hisz számukra erős és ismeretlen a Fény.
Érzik a hajnal illata e Fényben.
Egy asszony oda ér, remeg, és megáll a nyitott Sírnál. Remegésében sírdogál, majdan betekint a nyitott Sírba, és megijed, hisz nincs bent a Holttest. És ekkor megjelenik a Fénysugárban két angyal, ki helyet foglal. Az egyik a fejénél, a másik a lábánál. Az asszonyra tekintenek, és megkérdezik:
— Miért sírsz?
— Hogyne sírnék, mikor nem látom a Holttestet, s vele Uramat.
Visszafordul, tovább lép3:
Jézus Krisztus Urunk:
Íme, Én vagyok jelen, de az asszony sírásában, remegésében nem ismer fel. Reám tekint:
— Nem tudom, ki vagy. Talán a kertész? Kérdezem Tőled: nem tudod, hová vitték innét ezt a Testet, amely itt pihent, aki az én Uram?
Sír, és zokog.
Ekkor megszólítom:
— Mária Magdolna!4
Mária Magdolna:
És felismerve e megszólításból, felkiáltok:
— Rabbone! Te vagy, az én Uram, Mesterem!5
Jézus Krisztus Urunk:
— Ne sírj, még nem mentem el Atyámhoz. Ne félj, még itt vagyok. De majd hamarosan elmegyek az Én Atyámhoz, aki a ti Atyátok, az Én Istenemhez, aki a ti Istenetek. Ezért menj, és mondd meg társaidnak, hogy majd Galileában találkozni fogunk.
Az asszony most már mosollyal és örömmel indul el a Sírtól, hogy hírt vigyen. Hírt az ő Mesteréről, ki azért nem volt bent már a Sírban, mert feltámadt. Feltámadt, hogy meglátogassa Övéit, kik félelmükben a városban vannak bezárt ajtóknál.6
Mária:
És most lehet köszönteni a Feltámadt Krisztust az asszony köszöntésével, ahogy mi is köszöntjük e sírt.7 Énekeljük szívből és szeretettel e dicső hajnal ébredésében és köszöntésében: „Szent Magdolna elmene ama reggel sírva…”8
Hol az ének?! Hol az öröm? Hol a boldogság?9
„Erdőkön és mezőkön…”
Hol az ének?!
Ó, dicsőséges hajnal10, jelen vagyok a sírnál. A sír ridegségéből a Fény melegséget áraszt. A melegség, amely az életet mutatja számunkra. Azt az Életet, amely erősebb lett a halálnál. Az Élet, amelyet kora reggel, hajnalban egy asszony, ki eljött a Sírhoz, meglátta a nyitott Sírt, és félelmében, remegésében tekintett be. Most már boldogan mondhassuk:
Nincs itt, mert feltámadt, mert az Élet erősebb lett a halálnál!
Jézus Krisztus Urunk:
Az Élet, amely megmutatja, hogy igen, itt vagyok, ismételten erőt adok e Fénnyel, mert ez a Fény a szeretetet árasztja, azt a szeretetet, amely megdicsőült, a dicsőség a dicsőítésében.
Mária:
Egészen el kellett szenvednie, hogy most a dicsőségből a Megdicsőülés Fényével, az Élettel ismét feltámadt, és kijött a Sírból, hogy megmutassa Önmagát mindazoknak, akik szomorúak, akik sírnak, akik félnek, akik bezárkóznak, hogy valójában most hogyan és miképpen tovább. És ennek örömében és szeretetében most már közösen vigadozunk és örülünk, és szívünk szeretetének örömét kifejezve, hogy: „Krisztus, virágunk, szép termő águnk…”11
Köszönöm e hajnal simogatását, amely megjelent a Feltámadás örömében.
Ti is sírtok?
Vagy örültök?
Hisz feltámadt Krisztus!
Az asszony felkelt, hogy elvigye a hírt övéinek, akik hozzá tartoznak. Az öröm hajnala ma megérkezett, mert az Élet erősebb lett a halálnál.
Dicsőséges, fénylő hajnal, ki megjelentél, hogy átöleljél!
Jézus Krisztus Urunk12:
E hajnal simogatása, mely megerősítette az Élet kegyelmét, mert az Élet most ismét megjelent ezen a helyen, hogy áradjon fényével, sugarával mindazok felé, kik már vágyakoztatok e örömre, e szeretetre, e békére, hogy a Fény átjárja szíveteket. Ennek reményében fogjuk össze kezünket.13
E dicső hajnalban köszöntelek benneteket, kik a szomorúságot, a várakozást most elfogadva, és felváltottátok e szeretet örömére, erre az örömre, amely most megelevenedett előttetek e Élet jelenlétének feltámadásában. És ez az Élet, amely e dicső hajnal fényével érkezett, így árad most minden nyitott szívű testvéremhez, aki megértette, hogy valóban, a szomorúság, a bánat, a félelem, az aggodalom, amely néha jelen van rajtuk és bennetek, fel tudja váltani a mérhetetlen nagy öröm szeretetének, feltámadásának fénye, ragyogása és tündöklése, hogy ez által érezd e fénynek simogatását, melegét, átölelését, és szinte érezd, ahogy e Feltámadt Krisztus megjelent a síró, remegő, tele félelemmel lévő asszonynak. De az asszony is a sírásából feltekintett:
— Nem tudom, ki vagy, de kérdezem: talán a kertész vagy másvalaki? Te vitted el innen e Holttestet, és a Holttesttel az én Uramat?
— Mária!
— Óh!
Megnyílik szeme fénye, megjön fülében a hallás, és felismeri az ő Urát! Átöleli, és köszönti:
— Rabbone!
És ez a köszöntés áradjon most reátok is, és ez a köszöntés érintse meg szíveteket, ahogy e remegő asszony felujjongott szívével e öröm hajnalában. Már eltávozott a sírása, félelme, zokogása, már csak az öröm kegyelmének boldogsága van jelen. És ez az öröm kegyelmének boldogsága e Fénnyel áradjon most reátok.14
A hét első napján két tanítvány elindul az Emmanuesz15 faluba, ahova tartoznak, Jeruzsálemből, amely két-három óra járásnyira van a városhoz. És ahogy útközben haladnak, időnként megállva, és egymásra tekintenek, és így beszélgetnek, és így vitatkoznak. És egyszer Én, Jézus jövök hozzájuk. Melléjük szegődök, és követem őket, és hallgatom. De ők nem ismernek fel, hisz akadályozva vannak a szemük látásában. S ahogy így haladnak, beszélgetnek, vitatkoznak, megkérdezem tőlük:
— Ti miről beszélgettek most e útközben?
Ők szomorúan megállnak, Reá tekintenek, és az egyik, kit Kleofásnak hívtak, így szól Feléje:
— Talán Te vagy az egyedüli idegen a városban, aki nem tudod, hogy mi történt ott ezekben a napokban?
— Miért? Mi történt? — kérdezem.
Ők ismételten Reám tekintenek, és folytatják:
— Hát a Názáreti Jézus esete, ki szóban, tettben nagyhatalmú Próféta volt az Isten és a nép előtt is. De főpapjaink és elöljáróink halálra ítélték, és keresztre feszítették. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy Ő fogja megváltani Izraelt. És ez már három napja történt. De ez még mind nem elég. Ma kora hajnalban hozzánk tartozó asszonyok elmentek a Sírhoz, és mikor visszaértek, ezt mondták: „A Sír nyitott volt, és üres. De két angyalt láttunk fehér ruhába öltözve, akik azt mondták, hogy Ő él!” És mikor ezt mind elmondották, néhányan közülünk is sietve elmentek, és mikor visszaértek, mindent úgy mondtak, ahogy az asszonyok hírül hozták számunkra. De a Holttestet nem látták.
Ó, ti, oktalanok! Ti, kevély szívűek! Még mindig kételkedtek, és nem mertek hinni abban, amiről a próféták jövendöltek nektek? Hát nem ezt kellett elszenvednie, hogy így bemenjen Dicsőségébe, és megdicsőüljön?
Majdan így szól feléjük:
— Van Illés próféta és más próféták, akik az Írásokban nem erről írtak Róla? — és magyarázok számukra.
És ahogy így haladtunk, már oda értünk abba a faluba, amelybe tartoztak. Én úgy teszek, mint aki tovább szeretnék menni. Erre ők megszólítanak:
— Ne menj tovább. Maradj velünk, hisz esteledik, lemenőben már a Nap.
Elfogadtam hívásukat, és bementünk együtt. És mikor beléptünk, majd asztalhoz ültünk. Jelen van a kenyér, amelyet elveszek, áldást mondok reája, megtörve átnyújtom számukra. S ekkor felismertek! Megnyílt a szemük! És örülnek. De mire magukhoz tértek, Én már nem vagyok jelen. Ahogy ti mondani szoktátok, s ahogy ők is érezték: eltűntem.
Egymásra tekintve így beszélnek:
— Úgy-e, lángolt a te szíved is, mikor útközben beszélt hozzánk? És milyen szépen fejtette ki számunkra magyarázattal az Írást! Most már biztos, hogy Ő az, és feltámadt!
Még abban az órában felkeltek, és útra keltek, hogy visszatérhessenek a városba. És mikor a városba érnek, oda mennek társaikhoz, akik egybegyűlve tizenegyen, és a többiek vannak jelen. Ők, mikor belépnek, így szólnak feléjük:
— Valóban feltámadt az Úr, hisz megjelent Simonnak!
Erre ők is örömmel így szólnak:
— Mi is megtapasztaltuk! — és elmesélik, hogyan volt jelen velük az útközben, hogyan beszélt nekik, és hogyan ismerték fel az ő Mesterüket a kenyértörésben, amelyet átnyújtott számukra.16
Öröm és boldogság járja át e szíveket, mert ez az öröm e Élettel felváltotta azt a félelmet, amely bennük ragadt. És most már megértették mindazt, amiről beszéltem számukra, hogy:
— Elmegyek, egy rövid idő, és nem láttok Engem. És majd ismét visszajövök, és egy rövid idő, amikor láttok Engem.17
S ezt tudom számotokra is mondani:
Jelen vagyok, hozzátok szólok az Élő Evangélium tanításával. A Fényem sugarával megérintettelek, megsimogattalak. De hogy mely testvérem hogyan és miképpen ismer fel és fogad el, és érzi szívében az örömöt e Feltámadás kegyelmének ajándékában, az rajtatok múlik, mert Atyám, akihez még nem mentem el, minden gyermekének megadta a szabad akarat cselekvésének ajándékát, hogy hogyan és miképpen működjünk és éljünk a mindennap szeretetében és kegyelmében. Mert ha ezeket mind-mind megértitek, akkor érzitek igazán boldognak, örömtelinek e dicsőséges, fénylő hajnal jelenét, simogatását, felemelkedését, amely átjárhatta egész szíveteket és lelketeket.
Ennek reményében örömmel és szeretettel mondjunk áldást és hálát mindazért, hogy ma is együtt vagyunk a szív nyitottságának, felismerésének, meghívásának szeretetével e dicső, fénylő hajnalon.
„Dicsőség…”18
Valóban az Úr adta számotokra e dicsőséges, fénylő hajnalt e napban, amely átölelt, amely felmelegített, amely felemelt, ami által érzed szívedben és lelkedben e örömet, e szeretetet, ami által érzed, hogy: „Igen, Uram, boldog vagyok, hogy Hozzád tartozhatom, és Veled járhatom életem minden napját e fénylő hajnalban, e fénylő nap sugarában, amely megmutatja minden fájdalomban, bánatban és szomorúságban, nehézségben, hogy ha Reád tekintek e Feltámadás hajnalán, e dicső napra, akkor érzem, és boldog vagyok, hogy átélhettem én is e Feltámadt hajnal életét, ami által öröm, boldogság és szeretet élni, haladni, néha küzdeni, mert eljön számunkra a kegyelem, ahogy ma hajnalban is e dicső feltámadásában.”
És a szeretet, amely fényének sugarával simogatott, és erőt adott, hogy felkészülve továbbra e dicső mindennapra, amely épp így, mint e hajnalban, felragyoghat számotokra.
„Téged, Isten, dicsérünk!…”19
Köszöntelek e Fényben, Te, Kereszt, ami megtörte az Életet, de ma hajnalban az Élet erősebb lett e teher súlyának Keresztjétől. És ezért, ha e Keresztre tekintetek, és ott látjátok a Megfeszített Krisztust, és Reá tekintetek, mindig az éljen bennetek, hogy ez a Krisztus szeretettel ment e Keresztfára, és szeretettel adta át Önmagát ezért az örömhajnalért a Feltámadásában, a megdicsőülésért. És mindig az éljen bennetek, hogy „lehet nehéz az életem, a napom, a hetem vagy a hónapom”. Érezheted azt, hogy talán te is lerogysz az út porának kövébe.
De ahogy Én, Jézus Krisztustok felálltam, és szeretettel átadtam Önmagam — és ez a jelkép így marad meg számotokra mindenkor. De ez a jelkép a szeretet fényét is sugározza, hogy ez a hajnal a fény tündöklő ragyogásában elhozta számotokra az Életet, amely erősebb lett a haláltól. Mert ennek a halálnak be kellett teljesedni, hogy így jöhessen el hozzátok e szeretet fénye e tündöklő ragyogásában.20
JÉZUS URUNK FELTÁMADÁSI TANÍTÁSA 2011. április 24.
/0 Hozzászólások/in A FELTÁMADÁSI TANÍTÁSOK /by adminMária:
(…) A fény jelen van a tündöklő ragyogásában.
Köszöntelek, ó, szép, fényes hajnal, ki üde illatával átjártad e helyet, amely a sziklasír ridegsége, megjelent. De a fény, a ragyogás, az illat mindent felülmúl.
Eljött e dicsőséges hajnal ünnepe. Az ünnep elhozza a fényt az ébredésben.
Elindult a kertben a fák között. Nem messze…1
A hajnal illata a fényben (…)2
Köszöntelek téged, e sziklasírt, e hajnal üde illatában. Hisz a fény elhozta az ébredést, mert az Élet erősebb lett e sziklasír ridegségének halálában.
Jézus Krisztus Urunk:
Mert meg volt írva, hogy a Messiásnak az Emberfiában szenvednie kell, meg kell halnia, de az is meg van írva, hogy az Emberfiának a Messiásban harmadnapra e halálból fel kell támadnia. Így kijövök e sziklasír ridegségéből, és itt marad a lepel és a kendő.3
Eljött a dicsőséges, szép hajnal az ünnepben, hogy elhozza számotokra mindazt a kegyelem ajándékában, hogy beteljesedék az Írás a jövendölésében, hogy a Messiás meghal, de a Messiás harmadnapra feltámad a sír ridegségéből.4
Mária:
A hét első napján kora reggel Mária Magdolna ott álldogál a sír tövénél, könnyek között. S ahogy ott álldogál, egyszer csak erőt vesz magán, és betekint a sírba. És amint benéz, ahol Jézus Teste feküdt, már nincs jelen, csak fehérbe öltözött angyalok, kik reá néznek, és így szólnak:
— Asszony, miért sírsz?
— Hogyne sírnék, mikor elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova.
Ekkor, hogy megfordulva, elinduljon, épp maga Jézus áll előtte! De ő nem ismerte fel. Ekkor Ő is megszólítja:
— Asszony, miért sírsz? Kit keresel?
Ő azt hitte, hogy a kertész az. Eléje lépett, és könyörögve szólt Hozzá:
— Uram, ha Te vitted el az én Uramat e sírból, mondd meg, hova vitted, hogy oda menjek, és magammal vihessem.
Ekkor Jézus így szól feléje:
— Mária!
Felismeri, és Mária így szól:
— Rabboni! Te vagy?!
Jézus így mondja tovább számára:
— Ne tartóztassál, hisz még nem mentem el az Én Atyámhoz. De te menj, vidd hírül testvéreimnek, hogy még nem mentem el az Én Atyámhoz, a ti Atyátokhoz, az Én Istenemhez, a ti Istenetekhez.
E szavak után Mária Magdolna öröm-töltött könnyeivel elindult, hogy elvigye a hírt tanítványai számára. S mikor oda ér, így szól:
— Láttam az Urat!
És elmondotta számukra, hogy mi volt a mondanivalója e üzenet részében.
S ekkor ők ott maradva, félelemmel.5
És az Emmausz felé haladó úton ketten elindultak. És mikor haza értek, csoda történik velük.
— Vissza kell indulnunk, el kell mondanunk a többieknek!
És Emmauszból visszaindulnak Jeruzsálembe. És mikor oda érnek, elmondják, örömmel, lángoló szívvel:
— Hogy’ ismertük fel Jézust a kenyértörésben.6
És ahogy ezt mesélik a többieknek, maga Jézus jelent meg közöttük!
Így köszöntötte őket:
— Üdv nektek! Békesség!
Ők nagyon megijedtek, elcsodálkoztak. Szinte azt nézték, hogy szellem, akit látnak. De erre Jézus így szól:
— Békesség nektek! Én vagyok. Miért féltek, és miért támadt kétely szívetekben? Íme, nézzétek Kezeimet, Lábaimat!
De e szavak után is még féltek, de már az öröm megjelent szívükben.
Ekkor így szól hozzájuk Jézus:
— Íme, nézzétek, húsom és csontom van. Mely szellemnek láttok húst és csontot? Tapintsátok meg Kezeimet, Lábaimat.
De még mindig látja a félelmet és a kételyt. Ekkor megkérdezi tőlük:
— Nincs valami ennivalótok?
Ők adnak Számára egy darab sült halat.
Szemük láttára eszik belőle.
Majdan reájuk néz, és így szól:
— Nem ezt mondottam el nektek, mikor még veletek voltam? Hogy az Emberfiának szenvednie kell, meg kell halnia, de harmadnap feltámad a halálból. Mert így teljesedik be az Írás a Mózes törvényében, a prófétáknak és a zsinagóga iratainak írása.
E szavak után felismerték, és már megértették mindazt, amiről tanította őket és felkészítette.
S ekkor így szól:
— Az Emberfia feltámadt e halálból, hogy ti hírül vigyétek Jeruzsálemtől egész Föld részére. És ti tanúi lettetek e Írás beteljesedésének.7
Mária:
Köszönöm e csodálatos hajnal ébredését, illatát, simogatását, amellyel elhozta számomra és számunkra a kegyelmet az ajándékában.
Jézus Krisztus Urunk:
A Feltámadás szeretete, kegyelme, öröme, békéje áradjon most minden nyitott szívű testvéremnek szívéhez, lelkéhez, a felemelkedéshez.
És most összefogva kezeiteket, hogy érezd, hogy érezd e hajnal illat-simogatását szívedben és egész testedben. És a hajnalban örömmel énekelve: „Szent Magdolna elmene…”8
Ez a szeretet e hajnal ünnepében árad szívetekbe, lelketekbe és egész testetekbe, hogy érezzétek e hajnalnak fénylő ragyogását, érezzétek e hajnalnak simogatását, amely megmutatja számotokra, hogy valóban, az Írás beteljesedett. Hisz a Messiás az Írás szerint elszenvedte kereszthordozását a kereszthalálában. De harmadnapra feltámadott e sziklasír ridegségéből, mert az Élet erősebb e halálnál.
És a hit, a szeretet a kegyelmében így van jelen minden meghívott testvéremben, aki felismert, aki elfogadott, és aki elindult a meghívott úton. Az út a tanításában, már tudjátok, keskeny kapu, keskeny út. De biztos Élet, amelyen haladsz. Ez a biztos Élet most mutatta meg számotokra a kegyelmi dicsőséget a szeretetben.
Fontos, hogy átértékeld önmagadat, hogy valójában hogyan fogadtad el a meghívást, hogyan ismerted fel a meghívást, és hogyan indultál el a meghívásban.
Így áradt reátok e hajnalnak fénye, kegyelme, öröme, békéje és szeretete a szívetekbe.
Mária:
Köszöntöm ezt a helyet, amelyen oly sokszor itt lehettem.
Köszönöm a fényt, a szeretetet, amely felém áradt, felemelt, átölelt, felmelegített, és megadta a csodálatos kegyelmet. Így a meghívásban végig tudtam menni az úton e öröm, béke szeretetéhez. Mert így áradhat hozzám, felénk ez a csodálatos kegyelem e hajnal üde frissességében, szívünkhöz, lelkünkhöz, ami felmelegített, ami átölelt, ami megerősített, és ami által ismét önmagunk lettünk, és önmagam, hogy újra és újra a szerint éljek, cselekedjek, haladjak, amelyet e helyen megkaptam a hívásban. Szívem szeretetével elfogadtam, és e sok kegyelmi ajándék-áradás örömével végigjárhassam az élet minden napját. Mert minden nap szeretet, öröm és kegyelem, amely megadatik számunkra ezzel a fénnyel, tündöklő ragyogással, hajnal-fény illatának simogatásával a kegyelemben.
És így valóban azt mondhatom, azt mondhatjuk: Testvéred szeretnénk lenni. Felismertünk a meghívásban. A küldetésben tudjuk, mi az életcélunk, és szeretnénk tovább haladni e meghívott, fényes, biztos életúton az élet minden szeretet-, örömteli napjában.
Köszönöm.
Jézus Krisztus Urunk:
A zászló meglengett a nyitott sírnál, és benne az Élet jele, amely mindig előttünk van a felismerésben és az elfogadásban.
Hogy ez az Élet, amely ma feltámadt, erőt kapva, eljött, hogy kegyelmet, szeretetet, örömet és békét árasszon reátok áldásban a szív érintésével, hogy felemelkedj, és érezd mindazt, ami ma megelevenedett számotokra is, és ti is tanúi lehettek, mint annak idején tanítványaim és az asszonyok, akik hajnalban elmentek a sziklasírhoz, sírva, könnyek között, mert látták, hogy a sírt megbontották. A követ elmozdították. És:
— Nincs ott a mi Urunk, akit pedig eltemettünk, hogy ott pihenjék.
De a sírás, a könnyek és a szomorúság nem sokáig maradt a testben és a szívben, mert megszólította őket az ő Jézusuk, Mesterük, vagy, ahogy ők szólították, Rabboni. Megnyitotta szemüket a látáshoz, fülüket a halláshoz, szívüket, lelküket az élet szeretetéhez és kegyelméhez. És már öröm ujjongott szívükben, lelkükben. És ez az öröm ujjongjon bennetek is e hajnal illat-fényének ragyogásában!
Jelen lévő testvérek:
„Téged, Isten, dicsérünk…”9
Jézus Krisztus Urunk:
Köszöntöm ezt a helyet, amely a pihenésem nyugvásában így jelent meg előttetek. Itt pihent a Test az élettelenségében. Mert az Írás a beteljesedésében így lett tökéletes. De a sír már csak egy emlék, hogy valóban itt pihentem. De az Élet e szikla rideg keménységében erősebb lett, és kitávozott Testével e sírból. És így már ott maradtak a Test borításának leplei, és az Arc elfedésének kendője. Itt vannak az angyalok, kik őrizték a pihent Testet. De itt vannak az angyalok, kik hírül adták, hogy:
— Már nincs itt. És ne keressétek már az Élőt e sír ridegségének belsejében.
Feltámadt e sírból. Örüljetek és vigadjatok.10
Jézus Krisztus Urunk:
Íme, a kereszt, amely a szeretet jelét sugározza számotokra. Hisz ez a kereszt azt adja néktek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester, akit most már e hajnal köszöntésében Messiásnak is szólítják, valóban elszenvedtem e kereszthalált, szeretetből mindazokért, akik hisznek és bíznak Bennem, felismertek, elfogadtak és követnek.
De ez a kereszt ne azt adja számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester, a Messiás csak a kereszthalál szenvedésében vagyok jelen e kereszten. Hanem ezt a keresztet úgy nézzétek, hogy ott a Szeretet van jelen, mert a Szeretet megváltotta a kereszthalált. Ez a Szeretet feltámasztott a halálból, és így már csak a megemlékezés számotokra, hogy az Emberfia felebarátaiért és testvéreiért vállalta a kereszthalált, a megmentésért és a megdicsőítésért. Mert a megdicsőítés által, hogy ma e hajnal ünnepén ismét feltámadva, és köztük vagyok, és most köztetek, azt bizonyítja számotokra, hogy a Szeretet, amely mindennél erősebb, és ez a Szeretet tud így összekötni benneteket a mindennapjaitokban, az élet kegyelmének részében.11
Mária12:
Köszönöm e csodálatos kegyelmi ajándékot.
JÉZUS URUNK FELTÁMADÁSI TANÍTÁSA 2008. március 23. Húsvét vasárnap
/0 Hozzászólások/in A FELTÁMADÁSI TANÍTÁSOK /by adminÓ, mily szép (…), mely jelen vagy!
Felém jön, mert átölel.
A zászló meglebeg.
Ébred, ébred, mert eljött már a dicsőséges, szép hajnal.
Ó, dicsőséges, szép hajnal, köszöntelek! Te, Fénysugár, mely jelen vagy. Átöleltél, felmelegítve, megerősítve, (…).
Íme, a sír, megnyílt, a kő már nincs rajta.1
Íme, a sír, amely Fénnyel ragyog.
Elindulva.2
Dicsőséges, szép hajnal! Mert eljött már számunkra a Fény, mely megjelent. A Fény, amely azt hívja szívemben, hogy induljak, mert köszönteni kell, hisz a sír már üres. A követ elmozdították. Kik aludtak, megijedtek, és e Fényben nem látnak.3
Köszöntöm e sírhelyet, amelyből a Test kijő, mert az Élet erősebb a halálnál.
A jelképes üres sír Sükösdön a kápolnában
Mert a Test felébredt, a gyolcsleplek jelen vannak. A kendőt összehajtva, itt hagyva.4
Mert az Írás a jövendölésében beteljesedék. Hisz harmadnapra feltámadva halottaiból.5
Amelyet nem értenek, hogy valóban megtörténhet?
Ezért hát e sírból e Test kijön.
Kijön, hogy majdan bizonyosságot szerezzenek mindazok, kik tanúi e kegyelemnek.6 Hisz már csak a Fény, amely azt mutatja számomra, hogy ez volt a hely, amelyben pihentem.7
Eljött és (…) e szép hajnal, amire várva, hogy a sírhely üresen maradjon, mert a sírhelyből a Test kiszállt.
Köszöntöm e helyet, ahova mindig visszatérek. Visszatérek, hogy soha el ne feledjem e helyet. E hely, amely az Írás jövendölését teljesítette. De e helyből egy kicsit tovább lépve ott a sírhely, amelyben a Test pihent. A Test, amelyet, nem csak Önmagát, hanem felebarátait és testvéreit is elfogadva, mert az Emberfia nem csak Önmagáért indult el ezen az úton, és nem csak Önmagát vitte e fájdalmon, e szenvedésen. Elfogadta Övéit, és azokat mind a kegyelemhez és a megdicsőüléshez vezetve.
A hét első napján Mária Magdolna kimegy a sírhoz. Mikor oda ér, íme, azt látja, hogy a kő már nincs a helyén, elmozdították. Megremeg a teste, és betekint.
A sír üres.
E remegéssel elindul. Sietve fut. Elmegy Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, kit az ő Mesterük nagyon szeretett. Így szól feléjük:
— A követ elmozdították! A sír üres! Elvitték az Urat! És nem tudom, hova!
Remeg a hang, a könny megjelenik. De ők nem akarták elsőként elhinni.
— Ó, te, asszony, milyen beszéddel jössz most hozzánk?! Ne zavarjál meg minket.
— Mondom nektek, a sír üres! Az Urat elvitték! És én nem tudom, hova.
Ekkor Simon Péter és a másik elkezdenek szaladni, sietve, hogy mielőbb oda érhessenek a sírhoz.
Akit Jézus, a Mester szeretett, előbb ért a sírhoz. Betekint, látja a gyolcslepleket. De nem megy be.
Ide ér Simon Péter. Ő betér.
— A leplek itt vannak. És íme, a kendő, amely Arcát takarta. Ez külön, szépen összehajtva.
Erre belép a másik tanítvány is, kit szeretett az ő Mestere. Ezt mind-mind meglátja, és hinni kezdenek. Most már megértették azt, hogy:
— Valóban, Jézusnak, a Mesternek fel kellett támadni! Visszatérve, hogy elmondjuk a többieknek is.8
— Most valósult meg mindaz, amiről a Mester tanított és felkészített, amit nem értettünk, hogy Ő hova megy, ahova mi nem mehetünk.9 A félelem vett erőt rajtunk, és már csak kissé messziről követtük. De íme, most bizonyosságot szereztünk, hogy valóban meghalt szemünk láttára, és most e sírból feltámadt. Hisz üres e sír.
Az asszonyok is jönnek a sírhoz. Megpillantják, hogy a kő nincs a helyén. Megremegnek.
— Elmegyünk, hogy mi is tudatjuk tanítványaival, mi történt.
Ahogy elindulnak, azt veszik észre, Jézus Maga jön szembe velük! Ki így szól:
— Üdv nektek!
Arccal leborulva, átölelve a Lábait, már a remegés eltávozik:
— Ne féljetek! Siessetek, vigyétek meg a hírt tanítványaimnak: jöjjenek Galileába, mert ott találkozhatunk.10
Az asszonyok boldogan köszöntötték Jézust. El is indultak a városba. De mikor oda érnek, már azt hallják, hogy némely őr megelőzte őket, és hírül adta a főpapoknak a történteket. Azok a vénekkel összeülve, és tanácskoznak. Meghozzák döntésüket, így szólnak az őröknek:
— Sok pénzt adunk nektek, ha azt teszik, amit most kérünk. Mondjátok azt kint a népnek, hogy míg ti elaludtatok, az éj leple alatt eljöttek tanítványai, és ellopták a Holttestet.
Ők elfogadva e sok pénzt, és ki is mentek a városba az emberek közé, és azt tették, amit rájuk parancsoltak.
Ez sokáig megmaradt a szóbeszédben, hogy nem is támadt fel, hanem tanítványai ellopták a Holttestet. És a zsidók hittek benne.11
Jézus Krisztus Urunk:
E Feltámadás köszöntése e dicsőséges, szép hajnalban!
Ez a Fény, amely jelen van!
Ez a Fény, amely átölel!
Ez a Fény, amely felemel, erőt ad, s ez a Fény, amely köszönetet ad mindannak és mindazoknak, akik jelen vagytok, és akik jelen voltatok. Hisz szíveteket megnyitottátok a hívásra, és a hívásnak engedelmeskedve eggyé váltatok kiválasztott Mária szolgámmal a testvérben, és nem csak a fájdalom, szenvedés átélésében kísértétek, erősítettétek, most is, ím, hogy e hajnal fényének ragyogása az örömben egy legyen veletek!
Így most köszöntve e szép hajnalt: „Örvendetes napunk támadt…”
Jézus Krisztus feltámadt!12
Most kérlek ismét benneteket, hisz ilyenkor mindig ajándékul megerősítelek Fényem sugarával, e dicsőséges hajnal ajándékával. Ismét összefogva a kéz, hogy érezd a kisugárzást e hajnal Öröm-Feltámadásának, a Fényének kegyelmét, amely most átöleljen benneteket, amely most felemeljen benneteket, megerősítsen. És így most közösen köszöntve imával, hogy Egyek lehettünk most e örömben, ahogy Atyám tanított Bennünket. Mi Atyánk…13
Most köszöntve azt az Édesanyát, aki mindenkor az Ő Fiával együtt van, aki elfogadta akkor, amikor felkérte Őt az angyal. Kiválasztotta egyszerűségében, Ő igen-t tudott mondani. De ebben az igen-ben nagyon sok minden, amely jelen lett, jelen volt, és jelen lesz. Ez az igen, amely megváltoztatta e Egyszerű Leánynak életét. De ebben az igen-ben nem csak az az örömteli pillanat jelent meg, ebben az igen-ben jelen van az a fájdalom és az a szenvedés, amelyet Ő is elfogadott az Ő Fiával együtt. Ezért köszöntjük ezt az Édesanyát, aki elfogadott kérésemre mindent testvért gyermekének, hogy az Ő gyermekeit segítse, vezesse, Anyai Szívét megnyissa feléjük, hogy érezzék Anyai Szívének, kegyelmének örömét, szeretetét.
Üdvöz légy, Mária…14
Mivel egyre többen és többen megnyitottátok szíveteket a meghívásban, most így áradhatott felétek e dicsőséges hajnal örömének Feltámadása. E Feltámadás, amely megmutatja számotokra is, hogy a halál a földi életben csak egy átmenet, mert ebből a halálból fel lehet támadni a dicsőségben és a kegyelemben. Hisz a halál, amely megjelenik, amitől oly sokan féltek, szomorkodtok, sírtok, mert nem értitek a kegyelmet. Nem értitek, ha egész életedben így készülsz, hogy: „Igen, Uram, én bízom Benned. Igen, Uram, én hiszek Benned. Igen, Uram, én Hozzád tartozom. Igen, Uram, én követlek Téged a mindennapjaimban.”
Ezt nem csak elmondani kell, ezt a szívben élni kell, a lélekkel együtt. S akkor nincs félelem e haláltól, amelynek jelen tanúi lettetek ti is. De jelen tanúi vagytok a dicsőséges Feltámadásnak, hogy az Élet erősebb a halálnál. Halál, amely egy pillanatra megelevenedik előttetek, de a Test az élettelenségében valóban jelen van.15 De ha arra gondolsz, és azt érted meg szívednek lelkének, kegyelmének örömével: „Ó, lélek, te most elindultál az Örömbe, a Fénybe, a Dicsőségbe!” És már nincs fájdalom, nincs bánat, nincs szomorúság, csak a kegyelem, az öröm, a béke, amelyet, mindent összeköt a Fénylő Szeretet.
Ez a Fénylő Szeretet most kösse össze a ti szíveiteket is. Emeljen fel, erősítsen, óvjon és védjen, és ne csüggedj, hanem ha valóban hiszel, akkor az Élő Szentlélek, Élő Evangélium megmutatja számotokra a mindennapokban az utat.16 De az útban talán nem mindig veszed észre e csodálatos örömet a Fényben. Pedig ebből kellene erőt merítve magad elé vetíteni, hogy minden nap lehet ilyen csodálatos, szép hajnal az örömben és a boldogságban. És másképp indítod el napodat, nem azt mondod: „Már reggel van!”
Mert ma nem azt mondtátok! Ma vártátok ezt a csodálatos reggelt a hajnalban! Mert megértettétek: „Ma öröm költözhet szívünkbe, lelkünkbe.”
Így áradt most felétek csodálatos áldásom e hajnal fényének tündöklő ragyogásával, egyenként megérintve a szívben és a lélekben, hogy megerősödve, örömmel indulva a hátralevő napokban, hetekben, hónapokban, években. Hisz előre senki sem tudja, hogy mennyi vár még reá. De ez az élet ne legyen a szürke szokványában, ne legyen a kényszerben, és ne legyen a muszájban. Hanem éljen bennetek ez a szeretet, ez a kegyelem, ez az öröm, a Szeretet Fényének ragyogása, amely most átölelve, megerősítve a kegyelemben, hogy: „Igen, én is testvér vagyok Melletted, Uram, Jézusom, a nyájadban.”
Mária:
Most én szólok Hozzád, Drága, Jó Jézusom, ki e hosszú időben is velem voltál. Ha Hozzád fordultam, meghallgattál. Ha megnyitottam szívemet, hogy szükségem van a szeretetednek kegyelmére, a megvilágosító kegyelem jelenlétére, Te nem fordítottál hátat, Te eljöttél, megerősítettél, felemeltél. És így a Lélek, amely bennem van, vezetett az úton. És az öröm, amely most átjárja szívemet, lelkemet, egész testemet. Már nincs jelen a fájdalom, nincs jelen a félelem, nincs jelen az út17, amelyre én is igen-t mondtam.
Most jelen van a Fény, az öröm, a boldogság, a szeretet a kegyelmében, amely megerősített, amely átölelt, és ami által ismét megjelenhettem ezen a helyen18, amelyre meghívtál.
A meghívásban nem csak nekem adtál kegyelmet az öröm szeretetében, hanem minden nyitott szívű testvéremnek, ki felkészülve szíve nyitottságával, hogy elfogadhassa ezt a kegyelmet e örömben, amely megjelent.
Így boldogan készülünk az előttünk álló napokra, hetekre, hónapokra, évekre, mert Veled, Uram, könnyű az élet, Veled, Uram, a kereszt is édes, Veled, Uram, boldogan haladva az úton.19
Jézus Krisztus Urunk:
Most szóljon a hála-himnusz annak a jelében, hogy ismét együtt lehettetek kiválasztott Mária szolgám-testvéremmel e csodálatos hajnal köszöntésében.20
Köszöntve e helyet, hisz Édesanyám foglalta el itt trónusát. A trónusban várja az Ő gyermekeit imával, énekkel, kegyelem-szeretetéhez, hogy meghallgatásra találjon a fohász, amelyet szívünkből, lelkünkből átnyújtunk e Anyai Szív oltalmába.21
Köszöntelek Téged, ó, Csodálatos, Szép Kereszt!
Amelyre némelyek fájóan és bánatosan tekintenek. Holott ez a Kereszt nem a fájdalom, és nem a bánat jelenlétében van jelen számunkra. Ez a kereszt a mérhetetlen, nagy szeretetet próbálja felétek, testvéreim, megmutatni, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, tudtam, hogy mi vár Reám. Én a szeretetemben indultam el az úton. Szeretetemben adtam Életemet mindazokért, akik Tőlem várják az üdvösséget. Ez a Kereszt ezért van itt számotokra, amelyhez, ha eljössz, elhelyezed fájdalmadat, bánatodat, felajánlásodat, örömödet, kérésedet?
Igen, ezt teszitek.
De a hálát és az örömet is ki lehet fejezni, mert ez a Kereszt szintén Édes Kereszt a terhében, amely számotokra így van jelen.22
Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester, a Názáreti, ahogy szólítottak, szeretetem örömével vállaltam a fájdalmat, szeretetem örömével vállaltam a kereszthalált, és szeretetem örömével köszöntöttem e csodálatos, dicsőséges, szép hajnalt a Feltámadásban.
De e Keresztről Én lejöttem. De nem csak a sírba, ahova elhelyeztek. A sírból is elhoztam nektek az Élet Erejét, Élet Kegyelmét, Élet Szeretetét, amely összeköthet benneteket e Kereszttel, amelyre szeretettel kell feltekinteni, mert: „Uram, így váltottál meg engem. Uram, így adod majd nekem is az üdvösséget, amelyre készülünk mind-mind itt a Földön.”23
Mária:
Ó, Édes Jézusom, összejöttünk nyitott szívvel. Nyitott a szív, mert megértettük, hogy a tanítások mit nyújtottak számunkra e Feltámadás Ünnepén. Megvilágosító kegyelmed a megvilágosító szeretetben erőt ad a Fényhez, az örömhöz, a békéhez és a kegyelemhez.
Feltámadás Ünnepére köszöntünk, ó, Téged!
Köszöntünk szívünk szeretetének melegével, hogy megélhettük, jelen lehettünk, megtapasztalhattuk e csodálatos kegyelmet e Feltámadás Ünnepében.24
Mária, éber állapotban:
Dicsőséges hajnal, örvendetes napban!
Jelen lévő testvérek:
Dicsőséges hajnal, örvendetes napban!
JÉZUS URUNK FELTÁMADÁSI TANÍTÁSA 2007. április 8.
/0 Hozzászólások/in A FELTÁMADÁSI TANÍTÁSOK /by adminA Feltámadott jelképszobra
Mária:
A kő [elmozdul], és megnyílik a sír.
Ó, Dicsőséges Fény, ki most megjelensz!
És a Mester felkelve kijő a sírból.
— Ó, dicsőséges, szép hajnal! — így köszön. — E Fény a megjelenőben most, itt.
A Fény tündököl, és felém árad, hogy átöleljen.
És az Élet ismét megjelent, és erőt vett a Testen, mert az Élet élővé vált, és erősebb már az ellankadt Testen.
Jézus Krisztus Urunk:
Eljött hát most ez a pillanat, amiért jönnöm kellett. Mert mind az Írások szerint be kellett teljesednie. Mert másképp nem mehettem volna be e Dicsőségbe.
Mária:
Ó, Mester! De csodás e Fényben!
Eljött hát az a dicsőséges hajnal pillanata: „harmadnapra felépítem”. Mert a Test Temploma megjelent.1
Ó, dicsőséges, szép hajnal!
Így köszönt most téged e Fény,
Mert eljössz már közétek
E Csodálatos Ember,
Kit úgy köszöntötök:2
Krisztus feltámadt!3
Jézus Krisztus Urunk:
Hogy ezt az örömet a hírvivőkkel és a Fénnyel elhozzuk.
Mária:
Dicsőséges, szép hajnal, a Fény így köszönt most, mert eljött az óra pillanata, amelyre vártunk. Hogy eljött az…
Alleluja! Alleluja! Krisztus feltámadt!
Alleluja! Alleluja! Krisztus feltámadt!4
Jézus Krisztus Urunk5
Hisz a kő elmozdult, és e dicsőséges, szép hajnalban az elesett Test erőt merítve az Élettel, és feltámadt. Hisz az Írás a jövendölésében most beteljesedett.
Hisz tanítványaimnak azt mondottam:
— Emlékezzetek meg e szavaimról: harmadnapra felépítem Test-templomomat; hogy az Élet erősebb a halálnál.
És a hírvivő meghozza a boldogságos örömet:
— Feltámadt! Újra él. És köztünk van!
Ezért az óráért és a pillanatért jött most el közétek a Mester, Jézus Krisztus, a Dicsőséges Király!6
A dicsőséges, szép hajnal ismételten köszönt benneteket, de illett volna helyet foglalnotok.7
Krisztus feltámadt!8
Mert az Élet erősebb lett a halálnál.
A Fény eljött most tündöklő örömében, hogy megajándékozza mindazokat, akik nyitott szívűek és a tanításom bennük élhet. Hisz a tanításomat a felkészítésben így adtam meg néktek.
A hét első napján még sötét van. Mária Magdolna kimegy a sírhoz. És ahogy közeledik, megpillantja, a követ elmozdították. Sietve lépteivel oda ér. Nem megy be, csak benéz.
— Nincs itt az Úr! Csak a leplek.
Megijed. Félelmében szaladni kezd. Elmegy Simon Péterhez, és a másik tanítvány, kit a Mester szeretett. Így szól nekik:
— A sír üres. Elvitték az Urat. Nincs a Holttest.
Remeg és fél.
Ekkor a tanítványok mindketten elindulnak a sírhoz. Szaladnak, futnak. De a másik tanítvány jobban futott, mint Simon Péter. És előbb ért a sírhoz. Nem megy be, csak benéz. És látja a gyolcslepleket. Ekkor oda ér Simon, ki bemegy, és ő is látja a lepleket, de látja külön azt a kendőt, ami Jézus Fejét és Arcát takarta. Ekkor hát belép a másik tanítvány, s ezeket mind látván, hinni kezd. És most értették meg azt, hogy a Mesternek fel kellett támadni hallottaiból.9
Két tanítvány elhagyja Jeruzsálemet, és elindul Emmausz faluba, amely a várostól közel 3 óra járásnyira van a fekvésében. Útközben beszélgetnek, megvitatják, hogy valójában mi történt, minek lehettek tanúi.
S ekkor Maga a Mester, Jézus jön feléjük. Mögéjük szegődik, és követi, és hallgatja őket. De ők nem ismerik fel, hisz a látásukban akadályozva vannak. De ekkor a Mester megkérdezi őket:
— Miről beszélgettetek?
Ők megállnak, szomorúan Reája tekintenek, és kit Kleofásnak hívnak, így szól:
— Te vagy talán az Egyedüli Idegen egész Jeruzsálemben, ki nem hallottad, hogy ezekben a napokban ott mi történt?
A Mester megkérdezi tőlük:
— És mi történt ott?
— Hát a Názáreti Jézus esete! Ki tettekben hű, és nagy, hatalmas volt az Isten és a nép elfogadása révén. De főpapjaink, elöljáróink kiadták Őt, hogy elítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy Ő fogja megváltani Izraelt.
Ez után a Mester, kit nem ismernek, így szól feléjük:
— Ti, oktondiak! Ti, kemény szívűek! Hát még mindig nem hisztek mindabban, ami történt? Hát a Messiásnak nem ezért kellett eljönnie és elszenvednie mindezt?! Hogyan mehetett volna be Dicsőségébe?! A próféták ezt mind megjövendölték a Mesterről, a Messiásról.
Ez idő alatt oda értek a faluhoz. A Mester úgy tesz, mint aki tovább akar menni. De ők marasztalgatják. Kérlelik:
— Maradj velünk, hisz esteledik. A nap is lemenőben van.
Hát itt marad, és betér velük a házba, majd asztalhoz ülnek. A Mester Kezébe veszi a kenyeret, megáldja, megtöri, és szeretettel átnyújtja nekik.
E pillanatban megnyílik szemük, és felismerik az Urat, a Mestert!
De Ő eltűnik.
Lázasan néznek egymásra, és így szólnak egymáshoz:
— Úgy-e, mikor velünk volt, és beszélt nekünk, lángolt a szívünk, különösképpen, mikor a próféták Írását magyarázta nekünk. Ő a mi Urunk, a Mester!
Gyorsan útra kelnek, hogy visszatérhessenek a városba. És mikor oda érnek, őket ezekkel a szavakkal fogadják:
— Valóban minden úgy történt, ahogy a hozzánk tartozó asszonyok mondották! Hisz Simon és a Szeretett Tanítvány mindent úgy talált, ahogy az asszonyok hírül hozták. De megjelent Simonnak! És él az Urunk!
Erre ők is lázasan így szólnak:
— Mi is találkoztunk Vele! Velünk volt! — és elmesélték, hogyan közeledett feléjük, hogyan voltak együtt. — És hogy ismertük fel az Urat a kenyértörésben.
A félelem elszállt, amely jelen volt bennük. Hisz a tizenegy és társai, kik bezárva voltak, most várják az ő Dicső Mesterüket, Urukat.10
Ó, Fény, ki eljöttél most az Élettel, mert királyi zászló jár elöl, mely most megjelenve, meglengetve a tündöklő Fény ragyogásában, és jelen a piros az Élet jelével. Mert az Élet ismét köztünk van.
Így köszöntve ma megjelenő testvéreimet e dicsőséges, szép hajnalban. És most így köszöntve nyitott szívvel és szeretettel:
Krisztus feltámadott!
Halljátok meg asszonyok…11
Most összefogva láncba Kezünket12, hogy áradjon felétek e dicsőséges hajnal Fénye a tündöklő ragyogásban, hogy töltse be minden nyitott szívű testvéremet, öleljen át e Dicsőséges Fény a meleg sugár jelenével, hogy erőt merítve mindahhoz, amit végigjártunk, és mindahhoz, ami előtt várakozunk, hogy továbbra is felkészülten, új erővel, új lélekkel, az Élő jelenlétével, a meghívás, a felismerés, a küldetés, a követés legyen a szívben és a lélekben. Ehhez most úgy imádkozunk Közösen, ahogyan tanítványaimat is tanítottam:
Jelen lévő testvérek:
Mi Atyánk13, aki a Mennyekben vagy!
Szenteltessék meg a Te Neved!
Jöjjön el a Te Országod!
Legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek.
És ne engedj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes!
Az Úr van Teveled!
Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te Méhednek Gyümölcse, Jézus!
Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Jézus Krisztus Urunk:
Így áradjon reátok e közös ima révén e dicsőséges, szép hajnal Fényének sugara, amely átölelve szíveteket, lelketeket, felkészítve mindahhoz, ami előtt álltok a meghívásban és a küldetésben a követés révén.
Ennek reményében most Mind hálát adunk mindazért, hogy Eggyé válhattunk e hosszú, felkészített tanítással, mert már a tanítás a nyitott szívűekkel együtt él a bensőben.
Hála-adó ének.14
A Fény-sugár itt marad veletek.
A Fény-sugár öleljen át benneteket!15
Íme, a kereszt, amely azért van jelen e helyett, hogy ha reá tekintetek, mindig emlékezzetek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, a Dicső Király, a Mester, a Krisztus, szeretetből adtam Önmagam felebarátaimért és testvéreimért, hogy majdan megválthassam őket. Ezért hát a Keresztre nem úgy kell tekintenetek, hogy elítéltek és keresztre feszítettek. Mert ha Atyám ne ezért küldött volna le közétek, akkor ez nem történhet meg. De mivel Atyám ezért az óráért küldött a pillanatban, ezért hát így van jelen számotokra a Szeretet példája, hogy szeretettel vállaltam mindazt, amit az Írások Rólam jövendöltek.16
Így hát a Keresztem a Szeretet Keresztje.17
Ezért kell saját kereszteteket is átölelni, és szeretettel elfogadni, és hordozni.18
Ezért van, hogy Édesanyám, ki elkísért a Golgotára19, Anyai Szívében jelen van a fájdalom, a bánat, a szomorúság. De az Anyai Szív azt is tudta, hogy: Fiamnak ezt mind el kell szenvednie.
Hisz nem véletlen mondották Édesanya részére:
— Hét tőr járja át Szívedet.20
Ezért hát az Édesanya Szíve is így maradt itt gyermekei részére, nyitottan, őszintén és megjelenő Anyai Szeretetével, hogy ez az Anyai Szeretet erőt adjon a mindennapokhoz. És bármikor eljössz e Anyai Szívhez, leteszed a terhed, bánatot, fájdalmad, örömöd, ez az Anyai Szív meghallgat, és megajándékoz szeretetével. Mert az Anyai Szív ugyanazt a szeretetet fogadta, viselte, hordozta, amit Én, Jézus Krisztus Uratok. Hisz az Anyai Szív is tudta, mit fogadott el, mire mondott igen-t, és mit kellett végigvinnie Fiával együtt.21
És ez mind a Szeretetért történt. Mert ez a Szeretet ad erőt minden testvérnek, gyermeknek, akik megnyissák szívüket, és befogadják.
A Feltámadás Fénye e hajnalban így jött el ma közétek e örömben.22
Mária:
Feltámadást ünnepelünk, örömmel. Szívünk megtelik e csodálatos Fénnyel a kegyelemben és a szeretetben, hogy érezzem azt, hogy újra élek. Érezzem azt, hogy újra boldogság és öröm a kegyelemben járja át egész lényemet. Mert e dicsőséges, szép hajnal tündöklő Fényének ragyogása eljött, és leszállt közénk, hogy eggyé válhasson velünk e szép, ünneplő örömben, amely most Feltámadást hozott számunkra.
(…)
Mária23:
Na, akkor Feltámadás hajnalán köszöntök mindenkit! (…) Boldog Húsvétot, segítők, bástyák, mindenkinek! Mindenkinek Boldog Húsvétot!(…)
JÉZUS URUNK FELTÁMADÁSI TANÍTÁSA 2006. április 16.
/0 Hozzászólások/in A FELTÁMADÁSI TANÍTÁSOK /by adminA feltámadott Jézus jelképszobra
Mária1:
Dicsőséges, szép hajnal! Így köszöntlek most én itt e szavakkal.
(…1a) a Fény, mely erőt ad.
Köszöntelek, ó, szép hajnal, Fényben, a Fénnyel!
A Fény felém jön, átölel.
És már látom az angyalt, már így szól:
— Kit kerestek? Miért vagytok itt?
— Nem találjuk.
— Miért keresitek az Élőt a holtak között?2
Meglepődve e szavakon, és nézve széjjel. S már nincs félelem, mert már a Fény a kegyelem átölelésével erőt adva, és már köszöntve: Alleluja, alleluja, Jézus feltámadt!
Üres a sír, nincs már benne.
A zászló lengedezve köszönt részemre, hogy itt az idő, hogy felkeljek.
Készen vagyok, megyek!3
Igen, azt megértettem, hogy fel kellett, mert üres a sír, s miért keressük az Élőt a holtak között. Azt is hallom, hogy Jézus feltámadt. De még nem látom. De a Fényt követem mindenhol.
Alleluja! Alleluja! Jézus feltámadt!
E dicsőséges, szép hajnalon elhozza a Fényt, mert erősebb az Élet a halálnál!
Köszöntöm e helyet, mely a sírt adta számunkra. Azt a sírt, amelyben 3 napig pihent a Test. A Test, amely a szenvedések és kereszthalál által e helyre elhelyezve, hisz bennük nem volt más, csak annyi, hogy méltó hely legyen a Názáretinek, a Mesternek, ki most elhagyott. E sír a helyben fájdalmat és szomorúságot hozott, és félelmet a tanítványoknak és az igaz hívőknek. Félelem szállá meg őket, s ezután elmennek és bezárkóznak4:
— Hisz nincs már Mesterünk, kivel együtt lehetnénk.
De ez a hajnal öröm és boldogság a szeretetében! Mert a Fény megjelenve, átölelve, erőt adva, és így, hogy a köszöntés jelen legyen e Fényben, dicsőséges, szép hajnal, mert így köszönthettelek én most téged.
Jézus feltámadt a halálból, mert az Élet erősebb, mert az Élet erőt ad a mindennapokhoz, amely jelen van!5
Örvendjetek, vigadjatok!
Jézus feltámadt!6
Íme, e hely, ahonnan elmentem, és most visszatérve az örömben és a kegyelemben és a szeretetben, mert Jézus feltámadt!
A hét első napján kora reggel Mária Magdolna kijön a sírhoz. De mikor odaér, azt látja, el van mozdítva a kő, amely a sír nyílását bezárta. Meglepődött, megijedt. És látta, üres a sír.
— Hol az én Uram? Hova vihették?
Elindul hát felkeresni Simon Pétert és a szeretett tanítványt. Így szól nekik:
— Üres a sír, nincs ott az Uram, a Mesterünk! Valahova elvitték!
Ezen meglepődtek. Mindketten elindultak. Szaladtak. De a szeretett tanítvány gyorsabban tudott szaladni, elsőnek ért a nyitott sírhoz. Benézett, és látta a gyolcslepleket, de nem lépett be. Várja Simon Pétert. Mikor az is odaér, ő belép a nyitott sírba, és látja a lepleket és külön azt a kendőt, mely Mesterük Arcát takarta. A szeretett tanítvány is bement, s ezt mind látva hinni kezdtek, hogy a Mester feltámadt.7
Visszatérve, hogy majdan közöljék a többi tanítványnak s azoknak, kik jelen vannak.
De Húsvét Vasárnapján már az idő, és ketten közülük elindulnak egy Emmánusz falu felé, amely olyan közel 3 órai járásnyira van Jeruzsálemtől. S ahogy haladnak, maguk között megbeszélik, hogy valójában mi is történt, minek voltak tanúi, és a beszélgetés néha kis vitába is elegyedik. Jön feléjük Jézus, a Mester, de nem ismerik fel, hisz szemük akadályozva van a látásban. Közéjük szegődik, és hallgatja őket. Aztán megkérdezi:
— Miről beszélgettetek az imént?
Ezek meglepődtek, megállva, és Reá néznek. Kleofás, hisz az egyiket így hívják, Feléje fordul:
— Talán Te vagy az egyetlen idegen a városban, aki nem hallottad, mi történt ott?
Ő ismételten így szól:
— És mi történt?
Hát szomorúan, de elkezdik mondani:
— A Názáreti Jézus esete, aki Igaz Ember volt tettekben, és Isten és a nép jelenlétével a rendelésében. De főpapjaink, elöljáróink a halálnak adták, és keresztre feszítették. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy Ő fogja megváltani Izraelt. És hogy ez történt, már 3 nap is eltelt. De ez még nem elég ahhoz, hogy ez megtörtént, hozzánk tartozó asszonyok kora hajnalban egy kicsit megzavartak bennünket: azzal tértek hozzánk, hogy nincs ott a mi Urunk, a mi Mesterünk. Elsőként azt mondták, elvitték. Utána azt mondták, az angyal jelentette nekik, hogy él, hogy ne keressék Őt a halottak között. Erre pár tanítvány el is szaladt, hogy meggyőződjön. S azzal tértek vissza, hogy nincs ott a mi Urunk. Hát most nem tudjuk, mitévők legyünk. Mi elindultunk.
És ahogy így beszélgetnek és haladnak, oda értek a faluhoz, de Jézus, kit nem ismertek fel, úgy tesz, mint aki tovább akarna menni. Ők kérlelgetik:
— Ne menj, maradj velünk, hisz esteledik. Nézd, a Nap is lemenőben van.
E szavak után velük marad. Bemennek hát a házba. Kis idő elteltével asztalhoz ülnek. Kezébe veszi az asztalról a kenyeret, megáldja, tekintetét a magasba emelte, majdan megtörte, és nekik adta.
Abban a pillanatban megnyílt szemeik, és felismerték az ő Mesterüket!
De az öröm, az egymáshoz való szólás, és mire odanéztek, Ő már eltűnt.
De megértették:
— Ő volt, a mi Mesterünk! Úgy-e, lángolt a szíved, mint az enyém? Mikor beszélt hozzánk, mikor a prófétákról mondotta, hogy valóban nem ezt kellett elszenvedni a Messiásnak, hogy megdicsőülhessen? És hogy a prófétáknak az Írásait a jövendölésről mondotta részünkre Mózes és a másik próféta? Igen, útra kelünk, visszamegyünk!
Nyomban elindultak.
Mikor visszaérnek, a többiek így fogadják:
— Valóban feltámadt a Mesterünk, hisz megjelent Simon Péternek!
Erre ők is átveszik a szót:
— Hiszünk benne, mi is találkoztunk Vele. Igaz, hogy először nem ismertük.
És elmesélik, mi is történt.
— És a kenyértörés, az nyitotta meg szívünket, hogy a Mester az!
És örültek. És már nem volt annyira jelen bennük a félelem.8
Köszöntve Jézusunkat, Tanítónkat, Mesterünket, ki elmondotta részünkre, hogy az Emberfiának Önmagát kell adni a felebarátaiért, el kell szenvednie mindazt, amit a próféták megjövendöltek, mert különben hogyan megy be Isten Dicsőségébe, hogy megdicsőülhessen?
És ez e hajnal fényével megtörtént, mert Jézus feltámadt!
Örvendjetek angyalok…9
Most fogjuk össze kezünket elmondva azt az imát, melyre e Mester tanította az Ő tanítványait, hogy szívünk a megnyitottságában át tudja élni e hajnal fényének tündöklését, ragyogását, kegyelmét a szeretet erejében, hogy átöleljen, felmelegítsen és erőt adjon.
Mi Atyánk…10
És köszöntve az Édesanya:
Üdvöz légy, Mária…11
Jézus Krisztus Urunk:
Áradjon reátok e dicsőséges Fény tündöklő ragyogása, töltse be minden nyitott szívű testvéremet, ölelje át ez a hajnal fényének életereje, amely elhozza számunkra az örömünkben a Feltámadást, mert az Élet megtörte a halált, és az Élet erősebb lett e halálnál. Hogy ez által haladva minden nap a meghívott úton, amelyre igen-t mondunk a szívünk-lelkünk érzésében és követésében és küldetésében, mert a Fény világosságot nyújt, és a Fény a jó utat az igazságában adja számunkra, csak nyitott szemmel kell látni, észrevenni, felismerni és haladni rajta.
A mai nap ajándéka e öröm hajnalában, e Feltámadásában ezt adta számotokra a kegyelemben és a szeretetben. A dicsőséges Fénynek hajnala, ölelése áradjon testvéreimre.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
A Szentlélek kegyelmében, erejében, e mai hajnal örömének Fénye áradjon felétek és vezessen az életben.
Mivel megtörtént számotokra e hajnalban e csodálatos Feltámadás az örömben, a békében, a szeretetben, és a kegyelem, amely felétek áradt, így most hálát adva: Téged, Isten, dicsérünk…12
Mária:
Ó, Édesanya! Megköszönve Néked13, hogy nem hagytál magamra, hisz sokszor Hozzád fordultam kérésben, a fohászomban:
— Légy Édesanyám, enyhítsd fájdalmamat, erősíts14 és legyél velem, mellettem, és kísérj el engem is, ha lehetséges, az úton.
Meghallgattad kérésemet, elfogadtad fohászomat, imáimat, és Együtt voltunk. És e dicsőséges, szép, örömteli hajnalban, e Feltámadásban, hálát jöttem adni Néked, ó, Édesanya!
Maradj továbbra is meg mindenkinek Édesanyja, fogd a Te gyermekeid kezét, és vezess a nehéz, rögös úton, és segíts akkor, mikor Hozzád fordulunk. Hisz többször és többször kérjük Anyai, Szeplőtelen Szívedet. Te még mindig meghallgattad, soha nem hagytál el, soha nem fordítottál hátat. Ezért én mondok köszönetet — most már nem a magam, hanem azon testvéreim nevében, kik sokszor és sokszor itt vannak, és nem félnek, ha kell, könnyekkel, ha kell, térdre ereszkedve Anyai Szívedhez fordulni. Ezért köszönjük Néked, Édesanyám!15
Mária:
Áll a gyötrő, kín-kereszt, melyet a Koponya-hegyén felállítva, rajta megaláztatva, megkínozva, végül keresztre feszítve és meghalva az Istenbárány, az Ártatlan Bárány, ki némán fogadta e kereszthalált a Megváltásért és mindazért, hogy ez által is segítsen azon testvéreinek, kik Hozzá fordultak, azon testvéreinek, kik meghallották szívükben a szeretetében a hívást, azon testvéreinek, kik elfogadják az Ő tanítását, és a tanításával együtt szeretnének élni. De az együtt-élés olyan, hogy megnyitva a szív és elfogadva e kegyelmet, e Ártatlan Bárányt, amely meghalt e gyötrő, kínzó keresztfán. A keresztfán, amely a magasban megjelent tündöklő ragyogásával. De a ragyogás nem sokáig volt jelen, hisz az Ég megnyílva sötétséget hozva a Földre. Félelem szállá meg az embereket, és már elhiszik, hogy ez az Ember valóban Isten Fia volt.
Jézus Krisztus Urunk:
Ez a kereszt, amely itt, a Golgota hegyén van jelen, ez emlékeztessen minden testvéremet arra, hogy mindenkiért meghaltam e kereszten!
De mindenkiért ma hajnalban fel is támadtam a sírból, hogy ez által minden nyitott szívű testvérem szívébe költözhessek, eggyé válhassak nem csak a jelenlétemmel, hanem a tanításommal és a mérhetetlen nagy szeretetemmel, hogy ez által haladjunk az életünk útpályáján a meghívásban, a küldetésben és a követésben.
Mária:
Dicsőséges hajnalban köszöntöm a Keresztet, mely megváltott bennünket. A megváltásának titka megerősített e hajnalban. E hajnal, amely erőt ad a csüggedő, a kételkedő, az oktalan és a bizonytalan testvér-ember számára. Mert a bizonytalanságot, a kételkedőt, az oktalanságot a mai hajnal dicsőségének Fénye, kegyelme, szeretete és öröme megerősítette és elhozta a testvérek szívébe és a lelkébe.16
Mária17:
Elfáradtam. (…17a)
Most érzem jól magam, és jól esik a Fény is.18
Jelenlévők:
Jó reggelt!19
Mária — éber állapotban:
Jézus feltámadt e dicsőséges, szép hajnalban!
Jó reggelt akkor!
A jelenlévők:
Jó reggelt!
Mária:
Látom, mindenki mosolyog.
Valaki:
Mert öröm volt, azért.
Mária:
Nem muszáj.20 Nem zavar most a fény.
Ez nem boldog…, vagy nem is tudom, hogy mond…, de úgy egy kicsit fáradtnak érzem magam. De nem olyan fáradtnak, mint eddig.21
S minden szép volt? A köszöntés a hajnalban?
21a
Csomor Lajos:
Minden.
Mária:
Jézus megadott mindent?
Csomor Lajos:
Mindent, amit…
Mária:
S megint úgy, mint tavaly?
Jelenlévők:
Nem!
Mária:
Jó. Na, akkor azért most is örömteli volt.
Jelenlévők:
Hogyne! Persze!
Csomor Lajos:
Csak itt kezdődött, bent.
Mária:
Akkor öröm. Bennem csak az áll, hogy hajnalban a Fény volt csak nekem először. A Fényben egy angyal, s utána a zászló szélét láttam csak, hogy lengedezik. És akkor én mást nem hallottam, mint az angyalt, hogy mennek el, megtörtént az Öröm a Feltámadásban.
Ez van bennem csak. Még ennyit tudok csak elmondani.
S akkor úgy, úgy bennem van most az, hogy láthattam-e Jézust?
De csak megjelent utána!
Most csak még ez maradt meg.
Csomor Lajos:
Először azt mondtad, hogy: „Még nem látom.”
Sipos József:
Áldást is kaptunk, úgy, hogy biztos, hogy itt volt.
Mária:
Nem baj, majd később azért biztos, hogy még…
Jelenlévők:
Persze, persze!
Mária:
De az a Fény most valami különleges volt. Ilyent én még nem emlékszem, nem láttam, mert annyira erős, és olyan, nem is, hogy vakító volt, hanem olyan, mintha át lehetne menni rajta. De nem tudom elmondani. Olyan, mintha utána is abban a Fényben lettem volna benne, és azzal együtt menni valahova.
Hanem olyan jó érzés!
Nem tudom másképp elmondani.
Csomor Lajos:
Azt mondtad, hogy átölelt a Fény.
Mária:
Olyan, mintha benne lettem volna.
Csomor Lajos:
Az. Igen.
Mária:
Benne! Benne valahogy, haladtam, vagy nem tudom elmondani.
Máskor volt, hogy csak elölről éreztem, de most olyan, mintha még hátul még mindig jelen volna.
Nem tudom elmondani (…).
Azt a békét, azt az örömet, azt a szeretetet, ami most, most bennem van!
És mintha ki is akarna törni, vagy…
Nem tudom elmondani.
Nem (…) Nagyon szép és jó!
Csak ennyit tudok mondani.
És csak köszönni és köszönni és köszönni.
Köszönöm!22
Csomor Lajos:
Mi is köszönjük!
Mária:
Jó.
Atya nem mond semmit?
Antal atya:
Nagyon örülök!
23 Annak örülök, hogy itt vagyok! Hogy magát látom.
Mária:
Csak vizet… Csak vizet kérek. (…)
És vannak azért, akik jöttek…
Egy asszony:
Van, sokan!
Mária:
Akkor jó. Akkor örülök még jobban!
Az asszony:
Többen, mint tavaly. Meglepődtem, milyen sokan jöttek.
Mária:
Többen? Akkor még jobban örülök!24
Antal atya:
Csak nem ment fel a keresztig máma. Azt mondták nekem, utána bírok szaladni gyorsan, megáll. (…)25
Mária:
Atya! Tavaly is volt… Akkor tavalyelőtt. Egyszer csak innen… Mondták… Mert a Józsi is… Innen köszöntöttem. (…)
Nem is volt köszöntve, akkor akereszt…?
Csomor Lajos:
De igen, igen, igen!
(…)
Mária:
Akkor azért a köszöntés megvolt.
Csomor Lajos:
Meg. Minden megvolt!
Mária:
És tanítás is volt valami a köszöntés…?
Antal atya:
Emmausz…
Mária:
Emmausz…?
Antal atya:
A mostani Evangélium, ami jön, és aztán a Mária Magdolna.
Mária:
Az már valamikor volt. Nem?
Antal atya:
Nem. Most jön.
Mária:
De nem. A másik évben. Nem?
Csomor Lajos:
Volt! Volt! Volt! Volt!
Egy asszony:
Mikor mentek a szent asszonyok…
Antal atya:
Mária Magdolna… Viszi a hírt…
Mária:
Igaz, hogy mást nagyon nem adhatott.
JÉZUS URUNK FELTÁMADÁSI TANÍTÁSA 2005. március 27.
/0 Hozzászólások/in A FELTÁMADÁSI TANÍTÁSOK /by adminA Feltámadott jelképszobra
Mária kiválasztotti kegyelmi állapotban:
Ó, dicsőséges, szép hajnal a Fényben, hol angyalok vannak, és köszöntenek: Ébredj, testvér, ébredj, hisz itt a Fény, a kegyelem!
Hisz a Fény kegyelem.
Én még nem látok semmit.
S az ének… (…)
Ó, dicsőséges, szép hajnal, a friss illat jelen van.
Sötétség tárul még felém. De valamit látok a távolból. Érkezik…
Itt a Fény! Megjelent! És már a sötétség is eltávozott.
Ó, Dicsőséges, Szép Fény a hajnalban, köszöntelek Téged! Hisz angyalok jöttek hírül hozni, hogy ébredjek. Ébredjek, mert itt a kegyelem a Fényben.
A Fény megnyílik.
Üdvöz légy, Király, Királyoknak Ura!
Dicsőség és boldogság köszönt e szép hajnalban.
Ó, Jézus! Ó, Úr! Ó, Messiás? Ó, Megváltó?
De Te nekem a Mester vagy, a Tanító! Ki így szóltál hozzám. Fogadd hát tőlem e köszöntésem.
Igen, hallom az angyaloknak harsonáját, énekét: Krisztus feltámadt! Álleluja! Álleluja!
De rég óta vártunk Téged, Uram! Hogy így köszönthesselek, hogy: Álleluja!
Már olyan régen szólt örömmel, szívből és szeretettel Feléd.
Krisztus feltámadott! Örvendjünk hát, emberek!
Mint az angyal éneke, most szól szépen énekem.
Álleluja! Álleluja! Álleluja!1
Ébredezve, elindulva, hogy köszönthessem.2
Álleluja! Álleluja! Krisztus feltámadt!
Álleluja! Álleluja! Krisztus feltámadt!3
E dicső, szép hajnalban eljöttél hát hozzánk, hogy köszönthessünk, mert vágyakozunk a kegyelemre. A kegyelem, amely szívünket, lelkünket érinti. Felkészültünk, hogy (…) elfogadjuk.
Álleluja! Álleluja! Krisztus feltámadt!!4
Örüljetek, vigadjatok, énekeljetek, mint az angyalok a Mennyben!5
Krisztus feltámadt!
Álleluja! Álleluja! Krisztus feltámadt!
Álleluja! Álleluja! Krisztus feltámadt!6
Öröm és boldogság a szívünkben, lelkünkben, hisz megnyissuk, hogy a kegyelem most itt lehessen, és elhozhassa számomra mindazt, amire vágyakozom, amire felkészítettél, ó, Édes, Jó Uram, számomra.
Meghajolok e kereszt előtt7, amire emlékezünk. Mert ez a kereszt értünk, az emberiségért van jelen. Hisz Atyánk annyira szeret bennünket, hogy Téged, Uram, Jézus, adott értünk. Te vállaltad e keresztnek nehéz hordozását. A hordozásban vállaltad értünk a megaláztatást, az Arcul köpést. Vállaltad értünk a betegséget, a gyarlóságot, a tetteinket, a cselekedeteinket. Ha ez a kereszt nem lenne, ha ez meg nem történhetett volna, Te bemenni a Dicsőségbe nem tudtál volna. Nem tudtad volna számunkra elhozni a Megváltást.
Hála, köszönet, szeretet, amit tudunk e kereszthez letenni szívünkből, lelkünkből.
Köszönjük, Uram, Jézusom, hogy most is szeretsz bennünket, és most is vállalod mindazt, amire emlékezünk. Most sem hagysz el bennünket, fogod kezeinket. Fogod, és vezetsz. Hisz erről a keresztről Te letekintettél az emberek közé, a testvéreidhez. Értük szóltál Atyádhoz. Most mi azt kérjük Tőled, hogy hajolj le hozzánk is, értünk is szólj egy pár szót Atyádnál. Hisz megpróbálunk hűen, szívből és szeretettel Hozzád tartozni, és követni Téged.
Öröm és boldogság ez a dicsőséges, szép hajnal. Hogy már ez a kereszt azért van jelen, hogy emlékezzünk, és el ne felejtsük, hogy volt egy Ember, aki Istennek Fia, és aki vállalta mindazt, amit egy földi ember nem tudott volna elvállalni. De a Te vállalásod hozta el számunkra az örömet, a boldogságot, és most, e hajnalban, a Dicsőséges Fényt a kegyelemhez.8
Nincs öröm szívetekben?9 Nem tudtok örülni és örvendezni, énekelni? Hisz Krisztus feltámadott e Fényben, e hajnalban!10
Mária a kápolnában:
Köszöntelek, ó, Édes, Jó Jézusom, e helyen, ahol jelen vagy az Élő Kenyérben és az Élő Vízben, hogy számunkra Táplálék és Víz legyél. Mert ez a Kenyér — aki ebből eszik, nem éhezik meg. Ez a Vér-Víz az Élő Vízben, amely jelen van — nem szomjazunk meg. Te hívod Magadhoz testvéreidet, de mi egyre ritkábban és ritkábban halljuk meg hívásodat. Nem érezzük szívünkben, lelkünkben, hogy ez a Kenyér, ez a Víz a verejtékének Vérében, mily nagy küzdelmek árán adatott és ontatott. Hisz ez mind azért történhetett, mert szerettél bennünket, akik a nemzet és a nép emberei vagyunk a testvéreidben, Atyád gyermekeiben. Hogy minket megmenthess, nekünk egy szebb és jobb helyet tudjál készíteni. Ezért vállaltad mindazt, ami megtörténhetett. Mert a dicsőség a Fényében csak így jelenhet meg számunkra.
Így köszöntünk hát Téged e boldog hajnal ünnepén a Fény kegyelem-szeretetében, amely jelen van, és amely megmarad. Csak mi, a földi gyarló ember megnyitott szívvel tudunk-e figyelni, és el tudjuk-e fogadni mindazt, ami a kegyelemben most jelen van? Hisz ma itt vagy, a kegyelem is itt van. De még nem tudjuk, meddig árad felénk így ez a kegyelem, amely szinte kézzel fogható. Csak fel kell rá készülni, felismerni és elfogadni.
És most szóljon a hálaének: „Téged, Isten, dicsérünk”!11
Álleluja! Álleluja! Krisztus feltámadt! E dicső, szép hajnalban elhozza számotokra is a Fényt, az örömet, a boldogságot és a csodálatos kegyelmet!12
Jézus Krisztus Urunk:
Íme, e hely, amely jelen volt számunkra a hetek folyamán. E hely, amely a fájdalmat és a szenvedést adta vissza számotokra. De ma e hely örömet és boldogságot hoz. Örömet és boldogságot áraszt minden nyitott szívű testvérem felé, aki felkészülve, hogy elfogadhassa e dicső hajnal Fény-kegyelmét, ami ma jelen van.
A hét első napján Mária Magdolna — még sötét van — kimegy a sírhoz, hogy kenetet vigyen Urának. Mikor oda ér, azt veszi észre, hogy a követ elmozdították. Benéz, és megijed, és elkezd szaladni. Siet a tanítványokhoz.
— Simon Péter! Hozzád szólok, és a többiekhez! Ott jártam a sírnál, de a sír nyitott és üres! Elvitték az Urat, és nem tudom, mit tegyek.
Sír és fél Mária Magdolna.
A tanítványok meglepődnek a hír hallatán. Simon Péter, és akit Jézus nagyon szeretett, elindultak sietve, futva a sírhoz. A Szeretett Tanítvány gyorsabban szaladt. Oda ért a sírhoz, benézett, de nem ment be. És azt látja, hogy a gyolcs-leplek ott vannak. És Jézus Fejét takaró kendő külön, összehajtva.
Oda ér Simon Péter, ki belép a sírba, és meggyőződik arról, amit az asszony mondott.
Valóban a Mester feltámadott. Meg kellett hát történnie a szenvedésnek, a halálnak és a Feltámadásnak.
Elindulnak hát vissza a tanítványokhoz, hogy megvihessék az örömhírt, hogy a Mester már nincs a sírban.
A vasárnapi nap tovább, pár órával később, mikor két tanítvány elindul Emmánuesz faluja felé, amely nem messze volt Jeruzsálemtől, 2-3 óra járásnyira. Útközben beszélgetnek, megvitatják, hogy mi is történt. És ahogy így vannak jelen az útközi haladásukban, Maga Jézus oda szegődik hozzájuk. De ők nem ismerik fel, hisz akadályozva vannak a látásban. Később megszólítja őket Jézus:
— Miről beszélgettek ti itt most, ahogy haladtok az út közben?
Elszomorodik egyik, és másik, akit Kleofásnak hívnak, megállva Feléje fordul, és így szól Hozzája:
— Talán Te vagy az egy idegen ebben a városban, aki nem tudod, mi történt itt?
Jézus szeretettel fordul feléjük, így szól:
— Hát akkor mondjátok: mi történt?
— Nem ismered a Názáreti Jézus esetét?! Akit tetteiben, szavaiban, nagy hatalmában, Prófétában Istenként tisztelte a nép? De főpapjaink, elöljáróink átadták Őt, akik elítélték, és keresztre feszítették. Pedig mi azt hittük, hogy Ő a Messiás, aki megváltja Izraelt. És már 3 nap telt el azóta. De ez még mind semmi! Asszonyok, akik hozzánk tartoznak, hajnalban elmentek a sírhoz, és azt mondják, nincs ott a mi Urunk.
— Talán elvitték?
— Nem tudjuk. A tanítványok igyekeztek megnézni. De azzal a hírrel érkeztek, hogy az asszonyok igazat mondtak.
Ezek után Jézus így szól feléjük:
— Ti, oktondiak! Kétkedő szívűek! Miért nem fogadjátok el azt, amit a próféták az Írásban megjövendöltek Őróla? Ha nem szenvedi el mindazt, ami a jövendölésben jelen van, hogy mehet be dicsőségébe?
Ez idő alatt megérkeztek. Jézus úgy tesz, mint aki készül tovább elmenni, de ők marasztalják:
— Nézd, estére jár az idő, a Nap is lemenőben van. Maradj hát velünk.
Jézus ott marad velük boldogan. Később asztalhoz ülnek. Ő Kezébe veszi a kenyeret, áldást mond, és megtöri. És boldogan átadja feléjük. Ekkor ismerik fel az ő Jézusukat, az ő Mesterüket, boldogan!! Hisz már a szemük nyitva van. Már semmi sem akadályozza a látásban. De az örömtől, mire teljesen felocsúdnak, a Mester már nincs közöttük — eltűnt.
Egymás között beszélgetnek ismét:
— Mikor útközben jöttünk, és beszélgettünk, te nem érezted lelkedben a lángot? Ahogy szólt a prófétákról, a szeretet a szívünkbe hatolt! Már akkor fel kellett volna ismernünk, hogy Ez nem más, mint a mi Mesterünk! Forduljunk hát vissza, és menjünk a többiekhez, hogy hírül adjuk.
Boldogan el is indultak. Késő estére értek vissza, amikor a többiek így fogadják:
— Valóban feltámadt a mi Urunk! Hisz Simonnak megjelent!
— Mi is hisszük, hisz találkoztunk Vele! Beszéltünk Vele! És megtörte a kenyeret. Akkor ismertük fel Őt.13
Mária:
Igen, ahogy a tanítványok jelen voltak e hajnalban és e napszakban, mi, Uram, hányszor nem látunk? Hányszor akadályozottak a szemeink? Hányszor nem érezzük szívünkben a lángot és a szeretetet? Hányszor nem érezzük, hogy a lelkünk mire hív, és mit vár tőlünk? Hisz boldogság, öröm és szeretet, amit Te árasztasz minden embertársad felé a testvéreidben. Te egyformán szereted testvéreidet. Te nem teszel különbséget, csak mi, a földi emberben. Csak mi, akik nem nyissuk meg szívünket, lelkünket, hogy észrevegyük mindazt, ami a kegyelemmel itt van előttünk, megadathat számunkra. De figyelek, észreveszem, elfogadom.
Köszönöm! Köszönöm, hogy ma hozzám eljöttél!
Köszönöm, hogy árasztottad a kegyelmed Fényét és a szeretetedet!
Köszönöm, hogy e helyen ismét jelen vagyok.
Köszönöm, hogy mindezt megtapasztalhatják velem testvéreim, kik megnyissák szívüket a tanításod és kérésed szerint. És képesek elfogadni a kegyelmet, amely ma e hajnal fényében jelen van.
Jézus Krisztus Urunk:
Így áradjon felétek áldásom a kegyelem szeretetében, összekulcsolva kezeitekben.14
Hosszú volt az idő a felkészítésében. Talán sok könnyet ontottatok, talán az együttérzésben, talán a fájdalomban, talán saját magatok felajánlásának cselekvésében. Ma ismét jelen van a könny, de ez a könny ma öröm- és boldogságában áradjon arcotokra. Így legyen szívetekben és lelketekben. Mert eljött felétek e dicső hajnalban a Fény a kegyelem szeretetének áldásában. Áradjon reátok, töltse be minden nyitott szívű testvérem szívét és lelkét. Töltse be az egész testeteket. Érezzétek a meleg szeretet-lángot, amely most tetőtől talpig átölel a Fényben és a kegyelemben. Mert öröm és boldogság és szeretet, amely ma e Ünnepnek különösképpen része.
Ezt az áldást hoztam ma hozzátok, testvéreim, szolgámmal, kivel együtt voltatok e hosszú időben. Szolgám azt kérte Tőlem, köszönjem meg számotokra, hogy elfogadtátok az ő és az Én, Jézus Krisztus Uratok hívását, és erősítettétek imáival az imátokban és a jelenlétetekkel. Én ezt a meghívást ismételten megadom, ahogy ezt valamikor bástyáimnak és segítőimnek megadtam. Most ismét ezt adom minden jelen lévő szívű, nyitott testvéremnek — ki fogadja el hívásomat, ki érzi szívében és lelkében a Fény melegének szeretetét, és ki jön el, mikor szolgámnak szüksége van reátok, a jelenlétetekre és a szeretetetekre.
Ma e áldásommal jöttem felétek örömmel, boldogan és szeretettel.
Most szóljon hangosan, szívből az örömteli ének.15
Mária:
Köszönöm, hogy itt lehettem e helyen, ahol sokszor a félelmet éreztem a szorongásomban. De ez ma nincs jelen — ma csak az öröm és a boldogság és a szeretet.
Álleluja! Álleluja! Krisztus feltámadt!16 A Fény és a szeretet és a kegyelem árad reátok. Töltse be ismételten szíveteket és lelketeket.17
Mária éber állapotban:
Mily erős a Fény! Hisz lángol a szív.18 Öröm és boldogság a kegyelemben!
Elmegy a Fény. Mintha eltávozna. De az öröm a szeretet kegyelmében itt marad, a Fény sugara, amely átölelt, megerősített és felmelegített. Ha már eltávozott a látásomban, de szívemből, lelkemből, testemből nem engedem eltávozni.19
FELTÁMADÁS 2004. április 11.
/0 Hozzászólások/in A FELTÁMADÁSI TANÍTÁSOK /by adminMária kiválasztotti kegyelmi állapotban:
Dicsőség (…)!
Köszöntelek e szép Fényben! A Fényt, amelyet már oly régen vártam. Hisz most már itt van az öröm e hajnalban. Az örömmel elkezdődhet az Ünnep. Az Ünnep, amely kegyelmet és szeretetet áraszt felénk.
Dicsőséges, szép hajnal, köszöntelek a Fény Ünnepében!
A Fény felemel a közelségének átölelésével.
És ezt már a hajnalban látom. És a Fényben a követ. Kő, amely már nincs a helyén. De a Fény már nem is a kőre vetítődik.
Köszöntelek, ó, Dicsőséges Királyom e csodálatos Fényben!
A feltámadott Jézus jelképszobra
Hallom az angyalok harsonáját, amely köszönt e hajnalban és e Fényben.
Álleluja, álleluja, Krisztus feltámadt!
Álleluja, álleluja, Krisztus feltámadt!
Álleluja, álleluja, Krisztus feltámadt!1
Ó, de szép! Ó, de csodálatos!
Királyi zászló tündököl. Leng, leng e Fényben a magasban. Itt az idő, hogy a kegyelem áradjon szét. Kegyelem, amely jelen van most már az örömben, a Fényben és a hajnalban.
Ó, Dicsőséges, Szép Király e csodálatos Fényben!
Nem tudom. Úgy érzem, minden porcikám remeg.
Igen, szóljon hát az ének az öröm-hajnalban, hogy: „Álleluja, álleluja, Krisztus feltámadt!”2 De szép!
Igen, elindulok, hisz mindenkinek örülni és vigadni kell e csodálatos ünnep kezdetén.3 De szép! Csak még hangosabban, egy picit, fújjátok.4
Melegszem, úgy érzem. A meleg átölel, a Fény átölel.5
Álleluja, álleluja, Krisztus feltámadt!
Álleluja, álleluja…6
Köszönöm.
Krisztus feltámadt! Álleluja! Álleluja!7
Álleluja, álleluja, Krisztus feltámadt!8
Álleluja, álleluja, Krisztus feltámadt!
Örüljünk és vigadjunk e hajnalkezdet Ünnepén!
Igen, Uram, itt vagyok9, ahol a sír ridegségét, félelmét, sötétségét és hidegét adtad számomra, hogy átöleljen, és velem legyen. Most ismét itt vagyok, ahol már nincs jelen a rideg, a félelem, a sötétség hidegsége. Hisz már a Fény a meleg szeretetet árassza, amely átölel e hajnal Ünnepében. Az Ünnep, amely megkezdett számunkra, hogy örvendezhessünk és vigadhassunk, mert eljött a Boldog Ünnep, amikor Téged köszönthetünk, ó, Király, a dicsőségben, a Fényben és a magasságban, ahol jelen van a zászló, amely meglenged előttem. Üzenet számomra, üzenet számunkra, hogy véget ért már a szenvedés, mert az Élet erősebb a halálnál.
Köszönöm hát Neked, ó, Drága, Jó Jézusom, hogy velem voltál e hosszú időben a szakaszokban. Elfogadtad a bűnös, gyarló embert a szolgádban. Elfogadtad mindazt, amivel Hozzád fordultam a kérésemben, a fohászomban. Fogtad kezem és vezettél. És ez által eljött számomra e öröm, e kegyelem, e szeretet, e béke és a felszabadult boldogság.
Dicsőség és hála Néked, Uram, Jézusom!
Minden térd meghajoljon
Minden nyelv csak Rólad szóljon,10
Mert Jézus, Ő az Úr!
Ő az Úr! Ő az Úr!
Betölt engem Szent Lelkével,
Ő az Úr!
Minden térd meghajoljon,
Minden nyelv csak Rólad szóljon,
Mert Jézus, Ő az Úr!
Köszönöm, Uram, hálával tartozva a Te Szentséges Szívedhez, hogy megadtad számomra a szenvedés után e Ünnep-kezdetet!
Így most már elindulok e helyről, ahogy hétről hétre indultam Eléd a fájdalom és a szenvedés meghívás-utamra. Hisz már nincs bennem sem félelem, sem gátlás, sem szorongás. Elmúlott már a ridegség és a hidegség. Most már csak a szeretet, az öröm, a béke kegyelme ölelt át, így már boldogan járulok ismételten Eléd.11
Álleluja! Álleluja!12 Eljött az Örvendetes Ünnep a hajnalban! Ma is mondjuk boldogan és örömmel: „Veled leszünk, drága szolga, Mária! Megyünk veled az Öröm-Ünnep hajnalára!”13
Nem mondják, Uram! Nem akarnak jönni velem.14
Nincs bennük öröm. Nézzed már őket, hogy örüljenek és vigadjanak!
Nagyobb a meglepetés és a meghatottság. Köszönöm.
Én itt vagyok, Uram, Előtted, a megszokott helyemen15, hisz itt mondtam ígéretet Számodra, hogy elfogadom a meghívás-utamat. Az út, amelyre meghívtál, nehéz a fájdalomban és a szenvedésben. De mindig tanítottál és készítettél, hogy a fájdalom és a szenvedés után mindig jön egy öröm, egy békesség, egy szeretet és egy kegyelem, amely átölelhet, amely felmelegíthet, amely megerősíthet, és ami által ismét el tudom fogadni mindazt, amit vársz tőlem, Uram, Jézusom. És most boldog vagyok, hogy ismét itt lehetek az örömben, a békében és a mérhetetlen nagy szeretetedben. Hisz a szeretet volt e út-szakasznak a jelmondata 6 héten keresztül, hisz megvilágítottad számunkra a szeretetet, többféle formáját. Rajtunk áll, akik valóban azt mondjuk, hogy testvéreid vagyunk, hogy elfogadjuk, szívünkbe zárjuk, és megpróbáljunk e szerint élni és haladni az élet útpályáján.
Megköszönöm hát Neked, ó, Drága, Jó Jézusom, hogy ismét része lehettem e küldetésemben, e elfogadásomban, e haladásomban e szakaszban, ami most volt számomra jelen hétről hétre. De most már boldog vagyok, örülök, örvendezek, énekelhetek, mert eljött a dicső hajnal az Ünnep megkezdésében.
Köszöntelek hát Téged én is, szolgád!
És most elfogadom a kegyelem-tanításodat, ami számomra jelen van.
Jézus Krisztus Urunk:
Hajnal van. Egy asszony, akit Bűnbánó Magdolnának neveztek, fűszert vesz önmagához és illatos olajat. A hét első napja van. Elindul hát, hogy megnézze a sírban az ő Mesterét — a Mestert a Názáreti Jézusban.
Ahogy halad előre, messziről látja, hogy nincsenek őrök. Messziről látja, hogy a kő sincs a helyén.
— Mi történt?
Nagy lélegzetekkel gyorsabban szedi lépteit.
Mikor oda ér, látja, hogy nincs itt az Úr. Elszomorodik. Könnyek jelennek meg a szemén. S az után sietve szedi lépteit, hogy elmegy a tanítványokhoz. Oda ér, zörget számukra:
— Simon Péter! Simon Péter! Hozzád jöttem. Nincs meg az Urunk, elvitték! Nincs a Mester, a Názáreti! Valahova elvitték!
Meglepődnek a tanítványok, Simon Péter. Gondolkodnak, hogy:
— Igazat mondhat-e e asszony?
De Simon Pétert valami hajtja. Elindul, hogy szaladjon, hogy ő is megnézze, valójában mi történt a sírnál. De a Szeretett Tanítvány is elindul, és ő gyorsabban szalad. Előbb ér a sírhoz. Látja, hogy üres. Látja a lepleket, de nem lép be. Megvárja, míg oda ér Simon Péter. Belép, nagyot csodálkozik. Akárhogy tekintget:
— Üres ez a sír! És a leplek itt vannak összehajtva. De nézd! Nézd, János, ami az Arcát takarta, az külön van!
Nem értették. Szomorúvá váltak:
— Hol van a mi Urunk? Hol van a mi Mesterünk? De hogy a leplek itt maradtak?!
Kijönnek hát szomorúan, mintha sírni akarnának. Elindulnak. S ekkor baljukon egy Férfi szólítja meg, egy Ifjú Férfi. De szemük akadozva volt a látásukban. Ő így szól hozzájuk:
— Miért keresitek az Élőt a holtak között? Hisz nektek nem tanította senki: élőnek élő a barátja, holtnak holt a barátja?
De mivel akadályozva voltak a látásban, nem ismerték fel a Mestert. Szomorúan továbbmentek.16
De nem csak ők voltak akadozva a látásukban, hisz az emmauszi úton 2 tanítvány halad. Beszélgetnek egymás között, de már a beszélgetésük lassan vitává alakul. Oda lép hozzájuk egy Ifjú Férfi, és megkérdezi tőlük egy darabon a követés után:
— Min vitatkoztok?
Ők így felelnek:
— A Názáretin. Nem is vitatkozunk talán, csak tanakszunk. És nem értjük.
— Miért? Mi van a Názáretivel?
Meglepődve néznek a férfiak:
— Te vagy tán az egyedüli, vagy idegen vagy, hogy nem hallottad, mi történt a napokban a Názáretivel?
Idegen válaszol:
— Nem hallottam. Hát mondjátok!
— Ő volt a Názáreti, aki tanítványokat választott, tanította. Csodákat tett. És mégis a zsidók keresztre feszítették. Kínhalált szenvedett. És Te erről semmit sem tudsz?!
Meglepődtek a Férfin, mert nem ismerték meg, hogy már a Mester van velük. Hisz a szemük akadályozva volt a látásban, így a felismerés nem volt bizonyos részükre. De az úton továbbmennek, és beszélgetnek.
Később, mielőtt betérnének, maguk között megbeszélik, hogy megéhezve esznek egy kicsit. Kenyeret vesznek elő, de megkérdezik az Idegent, hogy:
— Te is eszel velünk?
Ők Számára átadták a kenyeret, hogy akkor egyformán ossza meg. És mikor Kezébe vette az Idegen a kenyeret, megtöri, és átadja részükre. Elveszik. Egymást nézik a meglepetésükben:
— Hisz úgy törte meg a kenyeret, mint a Názáreti!
És mire jobban szétnéznek, már senkit sem találnak:
— Szaladjunk mink is a tanítványokhoz. Mondjuk el, hogy mi történt velünk. Ez biztos, a Mester volt! Ő törte meg a kenyeret részünkre!
De a tanítványok meglepetten hallgatják, és így válaszol Simon Péter:
— Nem tudjuk, hol van a Mester. Nincs a sírban. A sír üres. A leplek ott voltak együtt, összehajtva. Ami Arcát borította, az pedig külön volt. Most szomorúak vagyunk, mert nem tudjuk, hol van a Mesterünk.17
A jelképes üres sír a sükösdi kápolnában.
Mária:
Köszönöm, Uram, Jézusom, a tanítást a kegyelem szeretetében. Hisz a tanítás számunkra megadta azt az ajándékot, hogy mi is ne máshol keressünk Téged a feltámadásunk örömében, hanem itt, belül, szívünkben, lelkünkben, mert itt vagy bennünk, csak érezni kell és elfogadni e kegyelmet az ajándékban. Így boldogok vagyunk, hogy üdvözölünk és énekelünk e csodálatos Ünnepben, mert eljöttél közénk, hogy elhozhasd a Fényt, a békét és a csodálatos, mérhetetlen nagy szeretetedet. Ennek reményében énekeljük: „Krisztus feltámadott! / Halljátok meg, asszonyok…”18
Uram, Jézusom, megadtuk Számodra a köszöntést az örömben és a szeretetünkben e énekben. Most mi várjuk Tőled, hogy add ajándékodat: áldásodat, szeretetedet, békédet, kegyelmedet számunkra, hogy megnyithassuk szívünket, lelkünket, hogy elfogadhassunk szeretetünkben, és valóban ne máshol keressünk, csak saját szívünkben és saját lelkünkben.
Összefogjuk kezünket, megnyissuk szívünket, hogy elfogadhassuk azt a kegyelmet, ami számunkra jelen van.
Uram, Jézusom, a testvéreimet összeöleltem, ahogy kérted.19 Én reménykedem — azt csak Te látod —, hogy megnyithatták szívüket, lelküket, hogy készen állhassanak arra a szeretetre és kegyelemre, amit Te nyújtasz számunkra.
Jézus Krisztus Urunk:
Köszöntelek hát benneteket, testvéreim, e Ünnep hajnalában!
Hisz a tanításomból mindig megkaphattátok utána áldásomat, szeretetemet, kegyelmemet. Ez most sem lesz másképp e örömben, e boldogságban, e kegyelemben. Most is árasztom reátok a csodálatos Fényem szeretetét, békéjét és örömét. Ölelje át minden nyitott szívű testvéremet e kegyelem a szeretetében, hogy érezd szívedben, lelkedben, hogy itt van már az öröm, itt van már a béke, itt van már a kegyelem a szeretetében, ami most átjárja testvéreim szívét, lelkét, testét, egész lényét.
A Fényem által áradjon reátok a Feltámadásom áldása a kegyelmemben, hogy érezd: a ridegség elmúlott, a félelem elszállt, a sötétség megszűnt. A hideg? Felváltotta a meleg szeretet. Érezd szívedben, lelkedben. Ujjongjál, testvérem, e kegyelemben! Mert az áldás, amely most átölel, felmelegít, megerősít, megvilágosítja számotokra az utat, ismételten a tiétek, és mikor nehéz a mindennapi élet, szomorúak, bánatosak, és nehéz a teher a keresztnek súlyában, ebből a szeretet-kegyelemből meríts, a szíved csücskéből, és mindjárt öröm és boldogság járja át szívedet, lelkedet. Visszagondolsz e csodás hajnal, Ünnep kezdetére, és már nincs félelem, nincs szorongás, nincs nehézség, nincs fájdalom, nincs megpróbáltatás. Akkor ismét felegyenesedsz, és tovább haladhatsz, mert erősebb szívedben, lelkedben e kegyelemben.
Most így áradjon reátok kiválasztott Mária szolga által a Feltámadás-Fényem csillogó ragyogása, amely betöltheti a nyitott szívű testvéreim szívét és lelkét.
Áradjon reátok e Ünnep megkezdésének öröm-hajnalán a Feltámadási Fényem ragyogó, békével teli és szeretettel teli kegyelmi ajándék-áldásom.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
A Szentlélek kegyelme töltse be szíveteket, lelketeket. Világosítsa meg számotokra az utat az elfogadásban, a követésben, a testvéri-, felebarát-szeretet vállalástokban.20
Ennek reményében szóljon összefogott kézzel, ahogy Mária szolga által minden engesztelésen, szívetek legnagyobb szeretetével hálát adtok mindig éppen azért a napért, amikor összejöttök. Most a hála nem csak azért, mert összejöttetek, hanem azért is szóljon, legnagyobb szívetek szeretetével, hogy már nincs fájdalom, félelem, szorongás, sötétség, most már csak az öröm, a béke és a szeretet, amely már jelen van minden nyitott szívű testvérem szívében.
Mária:
„Mi Atyánk…”21
Jézus Krisztus Urunk:
Most pedig Mária szolgám kérését teljesítem, hisz hétről hétre Hozzám fordult kérésével a segítségnyújtásban. A kérés nem más, mint pásztoromnak, akit kérek, Mária szolgám elé járuljon úgy, hogy Mária szolgám rárakhassa kezeit.
Boldog vagy, testvérem, hogy pásztornak szólított Mária szolgám a tanításom révén. De boldog voltál akkor is, amikor Én, Urad, ugyanígy szólítottalak. Mária szolgám azt kérte Általam és Tőlem részedre, hogy:
— Uram, Jézusom, segíts nekem, hisz tudod, mily nagy szükségem van a pásztorra. Ő most független és itt lehet velem. Add meg számára azt a segítséget a kegyelemben, hogy itt lehessen.
Te a hívást szolgámtól, amit Én adtam számodra, megadtam. Szívedbe és lelkedbe elfogadtad. És boldogan és örömmel jöttél a Szeretet Házába kiválasztott szolgámhoz. Boldogan álltál szolgálatba a zarándok testvérek részére. A mai nap Ünnep hajnalában és 10 év Golgotai szenvedés után Mária szolgámnak, kérésének nem tudtam nem eleget tenni. Ez volt kérése hát, hogy valahogy kifejezhesse háláját az ő pásztorának, akihez oda mehetett, ha szüksége volt. Aki vigasztalta, ha szüksége volt. Aki erősítette a fájdalmában. És mosolyt és szeretetet nyújtottál számára.
Most e ajándék e hajnal Ünnepében áradjon reád, töltse be szívedet és lelkedet hála-szeretettel kiválasztott szolgától, Máriától.
Érezd, hogy nem hiábavaló az ima, hisz az ima, a kérés mindig és mindenkor meghallgatásra talál. De néha — te, pásztor testvér, fogod tudni legjobban elmondani a testvérek részére, a zarándokoknak —, hogy néha türelmesen kell várni a felajánló imára vagy kérésre, hisz eljön hozzája a kegyelem ajándéka. Ahogy most Mária szolgám ezt kérte, ma számotokra megadtam. Épp úgy, ahogy testvéreim részére.
Ez a Fényem szeretet-melege öleljen át, emeljen fel, erősítsen fel téged is, hogy mindig a hívásban el tudd fogadni a kérést, és tudjál segíteni szolgámnak, Máriának.
Így áradjon reád a kegyelmem a szeretetemmel.
Mária:
Uram, Jézusom, megköszönöm ajándékomat.22 Nem hittem, hogy elfogadod kérésem. Boldog a szívem és a lelkem. Lehajolok itt, Előtted23, ahol oly sokszor sírva kértem segítségedet. És meghallgattál.
Köszönöm. Köszönöm.
De ezek a könnyek, látod szívemet, lelkemet, az öröm szeretetéből fakadt, mert boldog vagyok, és meghatódott e kegyelemtől, e ajándéktól, e teljesítéstől.
Jézus Krisztus Urunk:
És most tovább. Mielőtt Mária szolgám visszatér helyére, ti a legnagyobb örömötökkel és a felszabadultságotokkal énekeltek szívetek szeretetével Nekem, Jézus Krisztus Uratoknak, aki eljött közétek, hogy elhozhassa a Fényt, a békét, az örömet, áldásában pedig a mérhetetlen nagy szeretetet, hogy a Fény a ragyogásában segítséget nyújthasson a megvilágításban számotokra.
Mária:
Álleluja! Álleluja! Dicsőség Neked, Drága, Jó Jézusom, hogy megadtad számunkra e kegyelmet az örömben a Szeretet, Béke Ünnepében!
Feltámadást ünnepelünk,
Jézus itt van miközöttünk…24
Felhozzuk a Fényt a Golgotára25, hisz itt vállaltad az út szenvedését a fájdalomban, a megaláztatásban, a kicsúfolásban. Itt vállaltad az arculütést, a ruháid megtépését, és itt vállaltad értünk a kereszthalált — roskadozva, botladozva, hogy felérhessél a Koponya-hegyére.
A sükösdi golgotai Kereszt Húsvét hajnalán.
A Fény világosítsa most e helyet a szeretetben, hogy mikor testvéreim az elmélkedésben eljönnek, érezzék azt, hogy a Feltámadás épp úgy jelen van a szenvedés mellett az örömben.
Uram, Jézusom, érintem Lábadat, amely oly sokat esett, küzdött a keresztfa súlyában. Roskadozva, botladozva — nem bírtad e terhet. Földre vetett az út porába, a kövek közé. Itt maradtál hát számunkra e emléknek, felelevenítésében, hogy mikor ide jövünk Hozzád, lerakhassuk valóban a fájdalmainkat, a terheinket, a bánatainkat, a szomorúságainkat, és megnyitott szívvel elfogadjuk a dicsőséges Feltámadás-Fény kegyelmének ajándékát, ha megnyissuk Feléd szívünket, lelkünket, és őszintén átadjuk önmagunkat. Hisz ez a legnehezebb, hogy átadhassuk önmagunkat.
Én boldog vagyok, hogy eljöhettem, hogy a Feltámadási Fényét elhozzam e helyre, mert így már a testvérek nem csak szenvedésedre emlékeznek, hanem arra is, amit (…) a Feltámadásban, az örömben eljöttél.
Köszöntelek hát, Uram, Jézusom, e hegyen, amit mi tudtunk Számodra készíteni, mert a keresztfa fénye itt is tündököl a magasba, és minden nyitott szívű testvért a kereszt fénye a szeretetében megérint. Rajtunk múlik, testvéreken, hogy el tudjuk fogadni e kegyelmet, e szeretetet.
Boldog vagyok hát, Uram, Jézusom, hogy e hajnalban a Fényben, a tündöklésben most már csak a keresztet láthatom, hisz már Te nem vagy rajta, mert a sírba helyeztek, és a sírból feltámadtál. De számunkra itt úgy vagy jelen e keresztfán a keresztedben, amikor meghaltál értünk, hogy mindig bizalommal és szeretettel jöjjünk Hozzád — bátran, nyitott szívvel és lélekkel lerakni terhünket, gondunkat, bajunkat, bánatunkat, fájdalmunkat.
Köszöntelek hát Téged, Uram, Jézusom, e dicső, fényes hajnalban!26
Nem néztem fel.
Igen. Igen. Tovább kell mennem. Igen, megvagyok az… (…)
Igen, mert így lesz teljes az út a haladásában, a Fény ragyogásában.
Köszöntelek, ó, Édesanya27, ki nekem is Édesanya voltál és vagy. Amikor Hozzád fordultam, meghallgattál, segítettél, óvtál és védtél, kinyújtottad felém Anyai Kezedet, amely megerősített, és ez által el tudtam fogadni mindazt, amire szükségem volt a kérésemben, a fohászomban és a felajánlásomban.
Köszönöm, ó, Drága, Jó Édesanya, hogy Te vagy számomra és számunkra.
E helyet Fiad számunkra azért áldott meg, hogy eljöhessünk ismételten e helyre, és az Édesanya Szeplőtelen Szíve oltalmába lerakhassuk fájdalmunkat, bánatunkat bízva és reménykedve az Édesanya Anyai Szívében, hogy megnyissa előttünk, elfogadja gyermekei hű kérését, Szívébe zárja. És elviszed Szentséges Fiadhoz, hogy kiesdekeld számunkra mindazt, amire vágyódunk, amire szükségünk van nap, mint nap a kérésekben és a fohászokban.
Én boldog vagyok, ó, Édesanya, hogy elkísértél engem az úton. És most az örömben sem feledkezek meg Rólad. Eljövök, hogy kifejezzem hálámat, szeretetemet Anyai Szíved előtt.
Légy továbbra is velem és mellettem. Fogadd el kérésemet, amellyel Hozzád fordulok, mert így segítséget nyújthatsz számomra. És így, bízva és reménykedve és szeretetemben haladok tovább azon az úton, amelyre a Te Fiad, Jézus Krisztus Uram meghívott.
Én továbbra is csak ehhez kérem a segítséget, ó, Édesanya. Légy velem és légy mellettem.
Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.
Most már az öröm teljesen átjárta szívemet, lelkemet, hisz már mindenhol jelen voltam, megnyithattam szívemet és a lelkemet az öröm fényében. Hálát adhattam mindenért és Mindenkinek mindazért, amiben segítséget nyújtottak számomra a kéréseim révén.28
Boldog vagyok és örülök és vigadozok és nevetek.
Nem hallom az angyalok énekét. Már a Fény is távolodik, de öröm és boldogság van bennem. Felszabadult. Csak még az ajándék a meglepetésében mintha egy kicsit olyan izgatottságot nyújt számomra.
Mária éber állapotban:
Álmos vagyok nagyon.29 De szédülök! (…) Nagyon fáradtnak érzem most magam. Nem feküszök le.
Akkor köszöntök mindenkit: Dicsértessék!
Mondom atya szavait. Tegnap azt mondta nekem, hogy már nem sok van hátra30, hisz már az öröm jön. Azt mondtam: este már egy kicsit csak énekeljük az „Allelujá”-t, mert reggel hangosan. Úgy-e, atya?
Csak vizet kérek, semmi mást nem kérek. Azért, mert olyan keserű még mindig a szám. Hátha jobb lesz. (…)