Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet, kik ismételten el tudtatok jönni a bűnbánat második Golgotájára, a fájdalom, szenvedés átélésére és jelenlétére.

De köszöntöm azokat is, akik kiválasztott Mária szolga-testvéremet megerősítve a Lélek jelenlétével az eggyé-válásban és a szeretetben.

A mai tanításom az Élő Evangéliumában ismételten folytatódva, hisz ma a megdicsőülés tanítása volt jelen tanítványaimnak, és most az Élő Evangéliummal számotokra.1 Hisz ahogy tanítványaim megélhették e jelenséget, e látomást, ti is megélhetitek az Élő Evangélium-tanításban a mai nap tanításában.

Hisz kiválasztva Magam mellé 3 tanítványomat.

Ezzel kezdődik az Evangélium a múltból. Folytatom most az Élő Evangélium jelen tanítását: kiválasztalak benneteket, hogy jöjjetek Velem, hisz felmegyünk a hegyre, amely már nem ismeretlen előttetek. A hegy, ahol megdicsőülök, és tanítványaim megtapasztalhatták, és ez által maradt meg számotokra e Evangélium tanítása.

De ma Én, Jézus Krisztus Uratok adom számotokra az Élő Evangélium-tanítást a megdicsőülésről, hisz meghívtalak benneteket, megmutattam számotokra, hogy milyen felismerni az Élő Evangéliumot — „nem csak hallom, nem csak látom, hanem megpróbálom szívembe és a lelkembe zárni, de ha már szívembe, lelkembe zártam”, akkor meg is hívhatlak benneteket e Élő Evangéliumhoz, hogy ez az Élő Evangélium bennetek élhessen, vezessen, és ti is megtapasztalhassátok a megdicsőülést. És talán ti is boldogan mondanátok: „Uram, jó nekünk itt lenni, e helyen! Mert Veled lehetünk e helyen! Uram, mi már nem mondjuk, hogy építünk sátrat, Neked egyet, Mózesnek és Illésnek. Hisz nekünk kész a Szeretet Kápolnája a Szeretet Házában”, amely vár benneteket, testvéreim.

És boldogan mondhatod ismételten az Élő Evangéliumból: „Jó nekünk itt lenni!”

S akkor meg tudod érteni azt is, mikor a felhő megjelenik, hisz szinte beárnyékol benneteket a Fény sugarával2, ami ismételten nem ismeretlen előttetek. És ti már talán nem ijednétek és rémülnétek meg, mint tanítványaim, mikor ez hallatszott:

— Íme, ez az Én Szeretett Fiam, kiben kedvem telik! Őt hallgassátok!

Számotokra már az Élő Evangélium jelen van, és nektek nem kell azt mondani:

— Kelj fel, és ne félj!3

Ti már boldogok vagytok akkor, ha az Élő Evangélium itt bennetek van, s megértitek, s megpróbáltok e szerint élni és cselekedni. És így már felismeritek azt is, hogy ez a megdicsőülés a tanítása révén valójában mit nyújt számotokra a szeretet kegyelme révén a meghívásban, az engedelmességben és a felismerésben. S akkor boldog lehetsz, hogy éled az Evangéliumot, s nem csak hallod vagy látod, és olvasod. Hanem szíved-lelkeddel megéled a tapasztalásban, és akkor már valóban érzed a boldogságot és az örömet szívedben és lelkedben. S már nincs, miért félni, mint némely testvérem, ki könnyedén azt mondja: „Könnyű mondani, hogy ne féljek!”

De ezt azért mondjátok, mert Én még nem élek itt, bent. Vágyódsz, hogy itt éljek, de még nem tudtam elfoglalni helyemet. Ezért a félelem erőt vesz rajtatok, és a félelem irányít benneteket.

Nem engeditek szabadon az utat a szívhez és a lélekhez!

Inkább hajlotok a kételyben a félelemhez.

Az ilyen testvéreim, kik ma is jelen vannak, azok valóban megijednének, ha hallanák:

— Íme, az Én Szeretett Fiam, kiben kedvem telik!

Ha feje fölül megszólalna egy hang, nem csak félne, félelmében talán el is bújna!4

De ha Én benne lakok, akkor nem tudna ez a félelem ennyire elvinni!

Fontos, hogy éled az Evangéliumot, tudod, hogy mi az, tanítás feléd, és hogyan egyesülsz Velem, szíved-lelkeddel, hogyan értékeled a meghívásomat, és a meghívásban hogyan indulsz el az úton.

Mily fontos, hogy az Evangélium így éljen bennetek a jelen tanításában és a szeretet kegyelme révén.

És akkor már ti is azt a tanításomat nem úgy értelmezitek, hanem értitek annak a lényegét s különbségét, hogy az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak Neki — Ő azért jött, hogy szolgáljon mindenkinek, hisz tanítást nyújt, szeretetet áraszt, kegyelemmel ajándékoz meg, Fényének sugarával átölel, az átölelés után felismert5, elfogadott, és szeretne szívedbe, lelkedbe költözni.6

Úgy-e, mily fontos a felismerés és a megtapasztalás a jelen tanításában?

És akkor már bennetek, remélem, nem az ül szívetekben és lelketekben, mint Zebedeus fiainak anyja, leborulva, és kérni:

— Uram, én csak ezt az egyet kérem Tőled, hadd legyen az én két fiam a Mennyek Országában Jobbodon és Balodon.7

Erre mi a válasz:

— Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készen álltok arra, hogy kiigyátok a kínszenvedés kelyhét, amely jelen van?

— Igen, készen állunk!

Hányszor ti is elhamarkodottan válaszoltok, hogy: „Igen, készen állunk. Követünk. Meghallottuk hívásodat. Megnyitottuk szívünket, hogy itt élhessél.”

Az idő múlásával még mindig nem mindenhova tudok bemenni, s elfoglalni azt a helyet, amiről azt mondjátok, hogy „el van készítve Számodra”.

Igen, ti is néha képesek vagytok kiinni a kínszenvedés kelyhét a mindennapi élet, szenvedésetek és keresztetek által. Mert a kereszt, az néha édes a teher súlyával. Átölelheted, s azt mondhatod, hogy: „Ez az enyém! Te ezt, Uram, nekem adtad, mert kiválasztottál, felemeltél, s meghívtál. A meghívásomban azt mondottad: »Vedd fel keresztedet, és kövess.« Én megkaptam a keresztemet, amelyet átölelek, és szeretetemmel hordozom a követésedben.”

Igen, fontos, hogy megértsd a jelenben is az Élő Evangélium tanítását, hogy valójában mit nyújt számotokra. És ekkor valóban testvérré tudsz válni, s az Evangéliummal együtt haladni. S elfogadod felebarátaidat, testvéreidet, s akkor már benned se legyen az irigység, féltékenység, indulat, mint tanítványaimban, akik neheztelve vették és nézték a testvérpárt, hogy:

— Miért gondolják, hogy ők nagyobbak, mint a többiek?!

Én, Jézus Krisztus Uratok a testvérpárt a tanítványaimban eggyé választottam és eggyé fogadtam!

Most a jelenben ismét eggyé választalak, és eggyé fogadom testvéreimet!

Ezért mondom: Ti ne legyetek olyanok, mint akiknek rangjuk van. Soroljam? Hisz tudjuk, hogy ehhez sok mindent fel lehet sorolni. De hogy rangjuk van, mikor még gyakorolják is ezt a rangot az egyszerű ember fölött, hogy nekik hatalmuk van! Ez a hatalom néha, mint egy csillag, így lehullhat, és szinte semmivé válhat.

Ezért Én ezt kérem tőletek: Ti ne ilyenek legyetek. Ti arra törekedjetek most, mind, kik a mai nap is jelen vagytok, hogy egyszerűk legyetek, és: „Nem elsők akarunk lenni, hanem inkább azok, akik szolgálnak az egyszerűségben. És nem nagyok és hatalmasok, hanem azok, kik szinte cseléddé válnak, és úgy engedelmeskednek.”

Mert eljön az idő, amikor számotokra is az Emberfia így fog szolgálni. Mert az Emberfia ezért jött, hogy ne Neki, hanem Ő szolgáljon nektek és mindenkinek.

Így kell megérteni az Evangéliumot a jelenben. Hisz ami a múltban a megtapasztalás tanítása révén megmaradt számotokra, arra nem így kell válaszolni: „Ó, hát az akkor volt! S ők jelen lehettek, láthatták, megtapasztalhatták, élhették.”

Mert akik így gondolkoznak, és így beszélnek, azok kicsinyhitűek. Azok még nagyon messze vannak Tőlem. Ha mondják is, hogy: „Hiszek Benned, Uram. Imádkozom Feléd és Hozzád. Templomba járok, szentmisén részt veszek. És követlek Téged.”

Ezeket mind így elmondhassuk. De Én mégis azt mondom, hogy kicsinyhitűvé váltál, mert azt mondod: „Én nem éltem akkor.”

Te se tudtál volna többet tenni, és megváltoztatni sok mindent másképpen, mert ti se tudtok még mindig változni. Elindultok már a változás útján, haladtok is, s utána néha visszacsúsztok, mert a kicsinyhitűség és a félelem erőt vesz rajtatok8, és már nem vagytok kiegyensúlyozottak, biztosak abban, hogy: „Igen. Uram, Te itt élsz bennem, mert ide készítettem helyet Számodra, hogy eggyé válhassak Veled.”

A tanítás az Élő Evangéliummal most sem mondhat mást, mint a múltban és most, a jelenben. Ez ugyanúgy eggyé válhat a szeretet kegyelmével a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Fontos, hogy felismerd, megérthessed, elfogadjad, és megpróbálj a változással, e Élő Evangéliummal élni és haladni, mert már hiszed akkor, hogy benned vagyok, benned élek. De amíg ezek nincsenek meg, amíg még a félelem, a kétely és a kicsinyhitűség vezet, addig még mondhatom, távol vagy Tőlem, testvérem vagy testvéreim.

Ne engedjétek, hogy a félelem erőt vegyen rajtatok, irányítson és vezessen.

Igen, néha lehet, hogy egy pillanatra megijedsz, megrezzensz, feldolgozod, s utána azt mondod: „Te, Uram, Te bennem vagy, akkor Veled haladok, mert élem az Élő Evangéliumot a tanításod révén. És akkor megértem, hogy valóban nekem szolgálnak, de ez által nekem is szolgálni kell felebarátaim felé a szeretetedben, s azzal a kegyelmeddel, amivel megajándékoztál és megerősítettél a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

Így szól felétek ma tanításom, s így áradjon felétek áldásom kiválasztott Mária testvér-szolga által, hogy az Élő Evangélium tanítása valóban bennetek éljen, s akkor felismered és elfogadod, és tudsz haladni a változás útján ebben a világban, a jelenben. Mert ha csak egy változik és elindul a jelenben, lesznek követői. Csak így mutatom: egy elindul, és van már követő. S akkor az Élő Evangélium jelen lesz e mostani jelenben. S akkor Én, Jézus Krisztus Uratok is valóban elfoglalhatom a Nekem előkészített helyet a testvéreim szívében és a lelkében. Hisz felkészülve, hogy elfogadva az eggyé válást a szeretetben.

Így áradjon reátok a mai tanításom áldása a megdicsőülésben és a meghívás révén, hogy a felismerés előrébb és közelebb vihessen az eggyé váláshoz a szeretet kegyelmében.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, mivel Élő Szentlélek működik bennetek, Világosságot nyújt számotokra, és ez a Világosság elvezet benneteket e tanítás révén az Élő Evangéliumhoz, hogy ez az Élő Evangélium bennetek is élhessen, és e szerint cselekedjetek, és e cselekvés révén felismeritek mindazt, ami a múltban jelen volt, és a jelenben jelen van a megdicsőülés, a meghívás, az eggyé váláshoz és a szolgálathoz, hogy elsőként neked szolgálnak, és nektek, és az után pedig ti indultok el másoknak szolgálni, mert a tanítás az Evangéliumban erre hívott és indított benneteket a mai tanítás révén.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, a bűnbánat negyedik Golgotáján.

A mai nap tanítása számotokra, hogy ne úgy éljetek az Élő Evangélium részében, mint a múltban, ahogy megkötötték magukat az írástudók és a farizeusok. Mert abban az időben a szombat volt a nap, és szombati nap, ha valaki valamit tett, cselekedett, azokat mind meg kellett ítélni. Ezért hát Én így mondom nektek: A szombatnak nincs nagyobb hatalma az Úr felett. Ezért hát nem az Úrnak kell a szombatért lenni, hanem a szombatnak kell igyekezni s alkalmazkodni az Úrhoz.1

Ezért a vak, mikor visszakapta látását, amelyre már ő évek óta vágyakozott, hisz mikor koldult, megítélték, kicsúfolták és lenézték. De amint megnyíltak szemei a Világosság Fényében, már nem volt szüksége, hogy továbbra is ott üljön és kolduljon. És már lát. A látással máshova is el tud jutni.

De ez a látás nem csak azt a látást tükrözi számunkra, amikor kinyissuk szemeinket, és amit magunk előtt látunk. Ez a látás a benső látását is tükrözi.

Hisz hogyan kezdődik e Evangélium-tanítás most az Élő Evangélium részében?

Tanítványaim mit mondanak?

— Mester, ki vétkezett: ez a vak, aki nem lát, vagy szülei?

És ők várták a választ, de a válasz, számukra nem teljesen az jött, amire gondoltak. Hisz sem ő nem vétkezett, sem szülei. Tehát ezért nem úgy kell megítélni, hogy egy bűnös ember, akinek ez a büntetése, hogy vak legyen. Mert hisz ha figyelitek a tanítás mondanivalóját, kérdőre vonják őt a farizeusok:

— Mondd el, mi történt, és hogyan láttál!

Az ember boldogan válaszol. De ők ezt nem fogadják el, mert nem Istentől való, aki szombaton dolgozik, aki szombaton cselekedte ezeket a dolgokat. De mások pedig elgondolkodtak, s ők így beszéltek:

— Nem lehet bűnös és rossz ember, aki ilyen csodát tudott tenni!

És jelen van a szakadás, ahogy a mai világban is örökké jelen van a szakadás. Ezért fontos, hogy az Élő Evangélium tanítása a felismerés révén ne vezessen benneteket a szakadás felé, hanem a szeretet kegyelme a szeretetében az egymáshoz való ragaszkodáshoz vezessen benneteket. És ne akarjatok ti is mindig olyanokká válni, mint a farizeusok vagy az írástudók, hogy mindenre jobban tudjátok a választ a cselekedetek révén, mint valójában, ahogy jelen van előttetek a megtapasztalás révén. Mert mi itt a megtapasztalás?

— Te, bűnös ember, te, aki büntetésből voltál vak.

— De hát a büntetés mellett azért kérdezzük meg, hogy hogyan is történt.

— És te kinek nevezed, aki veled ezt tette?

És ő csak az egyszerűségével szólal meg, hogy:

— Hát Próféta, aki ezt velem tette.

Erre mi a válasz?

— Te akarsz minket oktatni?!

Hányszor halljuk most e szavakat!

Ha nem is teljesen e szavakkal, de az értelme ugyanaz. Ahogy Mária szolgára is azt mondják, a kiválasztottra: „Ő akar minket tanítani, oktatni?! Ő, a tanulatlan?!”

Idézzem a régi, kezdetek szavait: „a primitív”, „a szócső”?

Mondjam még, miket neveztek reája?

A mai világban is, a mostani jelenben is miket mondanak néha rá, anélkül, hogy egyszer meghallgatnák vagy megtapasztalnák.

Ezért hát ez a tanítás a múltban fontossága volt a mindennapi életnek. S ez a tanítás fontossága most a jelenben a mindennapi embernek a testvérben, hogy ti ne szakadást tegyetek közétek. Ti inkább jöjjetek össze a szeretet és a kegyelem révén a hit bizalmában, hisz ez volt felétek az Élő Evangélium tanítása, hogy a felismerés és az elfogadása révén nem a szombatnak élünk csak, hanem az Úr minden napjának. Hisz az Úr, ha most Mennyei Atyáról beszélünk, Ő nem csak a szombatot adta meg, Ő megadta a hétfőt, a hét elejét, Ő megadta a hét közepét is, és megadta a hét végét, ahogy a hét első napját. Mindegy, hogy honnan és hogyan számolod. Minden napnak megvan a saját értelme, lényege, különbsége és ajándéka.

Ezért hát ne oktassatok.

Úgy-e, mily könnyű ezt kimondani?

Ahogy a farizeusok is mondták annak, ki gyógyulást nyert.

És mi volt a legjobb?

Kitaszítani!

Ez a legegyszerűbb.

Ahogy most is sokan ezt cselekszik.

És különösképpen pásztoraim, akik azt mondják: „Én vagyok a hatalom! Én mondom meg, hogy ki mit tehet!”

De arra nem gondol, hogy a Szentlélek máshova is elvezetheti.2

Hányan és hányan némely pásztor miatt fordultak el az Egyháztól, és máshol keresnek vigasztalást, megbecsülést és tiszteletet.

És mikor valaki elmondja számukra netán, egyszerű szavak révén, hogy a pásztornak is nem így kellene viselkednie, benne is kellene élni a Szentléleknek és az Evangéliumnak, akkor nem taszítja ki a felebarátot és a testvért.3

De ahogy őt is a farizeusok kitaszították, Én, Jézus Krisztus Uratok oda menten hozzá, s megkérdeztem tőle:

— Hiszel az Emberfiában?

S megválaszolt az egyszerűségében:

— Ki az, Uram? Nem ismerem. Hogy higgyek Benne.

— Az, aki előtted van, és most Vele beszélgetsz.

— Igen, hiszek Benne!

És leborulva áldotta.

Ezért kell elgondolkodni a tanításon, hogy a tanítás valójában a mai jelenben mit tükröz számotokra, és hogyan szeretne benneteket is átvinni a Világossághoz a Világosságban. Mert azért jöttem, hogy Világosságot adjak, és gyógyulást a vakoknak, hogy lássanak, a bénáknak, hogy gyógyuljanak, a sántáknak, hogy járjanak.4 Mert aki küldött Engem, azt mondta, hogy a vak megnyissa szemeit, és bűnbocsánatot nyer, hogy tisztán lásson a Világosságban.

De ekkor ismételten a farizeusok mit mondanak?

— Te azt mondod reánk, hogy mi vakok lennénk?!

— Nem, mert ha vakok volnátok, ha megnyílna szemeitek, a bűn eltávozna tőletek. De mivel ti láttok, ezért a bűnötök is megmarad e világosságban.

Ezért kell elgondolkodni, hogy a tanítás a jelenben hogy adja meg számotokra e Élő Evangéliumot. Hisz nem olyan az Evangélium tanítása, amit az egyszerű testvér és ember fel ne ismerné, és el ne fogadhatná. Csak az olyan ember és testvér és felebarát, aki hasonlóképpen él és gondolkodik, mint a farizeusok és az írástudók, az nem érti, és nem ismeri fel az Élő Evangéliumot.

Ezért hát még egyszer mondom, hisz a mai két tanítás nem véletlen volt felétek, mert ha emlékeztek, az elején a két tanítás lényege a gyógyítás volt.5 Az egyik a vak, ki visszakapta látását, a másik, aki már 38 éve bénán fekszik az ágyában, és várja a hit bizalmában, hogy:

— Egyszer talán én is gyógyulást nyerek.

Ő is ott van a többi között, és vágyakozik. De ezt a vágyakozást senki más nem vette észre ott, mint Én, Jézus Krisztus Uratok:

— Akarsz te meggyógyulni? — kérdezem hát.

— Uram, nincs emberem, aki engem a fürdő vizébe vigyen. Mikor az angyal megjelenik, és mire már segítenének, addigra mindig más lép be elsőként a vízbe.

Őt a hit vezette, és a hit révén beszélt, és a hit révén ez van feléje:

— Kelj föl, fogd ágyadat, és járj!

Öröm és boldogság szálla meg.

— 38 év után gyógyulást nyertem! Boldogan viszem ágyamat.

De ez a boldogság nem sokáig marad meg benne, hisz ismét jelen vannak az írástudók és a farizeusok, kik kérdőre vonják, hogy:

— Ma szombat van, és te hogy mered vinni az ágyadat?!

Úgy-e, milyen nagy szó a mondanivalóban?

De ő így válaszol:

— Aki engem meggyógyított, az nem azt mondta, hogy szombat van, hanem azt mondta: Kelj föl, fogd ágyadat, és vidd! És én boldogan felállva fogtam ágyamat, és jártam, és vittem.

De mire meg kellett volna neki mutatni, hogy valójában ki tette vele ezt a csodát, addigra nagy tömeg jelent meg, és már nem ismerte fel, csak egy kicsit később, a templomban. De ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok oda léptem hozzája, és így szóltam:

— Most gyógyulást nyertél. Ezért hát azt kérem tőled, ne vétkezz, nehogy rosszabbul járj, mint ahogy voltál.

De ezt így mondom számotokra, hogy ez nem fenyegetés, hanem el kell gondolkodni azon, hogy: „Ha én hittem és bíztam, hogy gyógyulást nyerek ott a víznél, a fürdőnél, és ha ez mind-mind megvalósult, akkor a hit kegyelme vezessen engem tovább, és ne a bűn, hogy a bűnökkel vétkezzem, mert fontos, hogy figyeljek e szavakra a tanítás révén.”

Ezért kell elgondolkodni, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok és Atyám valójában e tanítás révén mit nyújt számotokra6, hogyan akarom megvilágítani számotokra, hogy a kegyelem a szeretetében mindig jelen van, csak fel kell ismerni, és tudni kell elfogadni, és az elfogadás révén tudni kell a szívetekbe zárni, és ekkor a Fény Világosságával a mindennapokban haladni, mert a kegyelem ezt nyújtotta számunkra a hit bizalma révén.

Így fontos, hogy értékeld önmagadban a tanításnak a mondanivalóját, és ne olyanokká válni, hogy szakadás történjék köztetek, és hogy rátok szóljanak, hogy „ma szombat van”, vagy a jelenben: „Most vasárnap van, és nem szabad sarat készíteni, és a vak szemeire kenni, nem szabad azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat, és járj!”

Holott ez nem egy könnyű, kijelentő mondanivaló volt, mert próbáljátok ti mondani: Kelj föl, fogd ágyadat…

Érzitek a különbséget?

Mert a cselekedet révén ez nem történhet meg. De a hit bizalmával bármit elérhetsz, ha bizalommal és szeretettel fordulsz a te Jó Jézus Krisztus Uradhoz, ahogy mondani szoktátok, vagy a Mennyei Atyához, Atyámhoz.

Bízzatok, és a bizalom elhozza számotokra azt a kegyelmet, amire a legnagyobb szükségetek van most, a jelenben.

Ezért hát most így árasztom felétek áldásomat, hogy az Élő Szentlélek és az Élő Evangélium, a felismerés és az elfogadása révén úgy vezessen benneteket a mindennapokban, a mindennapokhoz, a kegyelemhez és a szeretethez, a felismeréshez és az elfogadáshoz, hogy „valóban felismertem az Evangélium tanítását az élő működése révén, és megpróbálok így élni, haladni, cselekedni mindazoknak, akik tőlünk várják e csodálatos ajándékot a kegyelem és a megtapasztalása révén”.

Most fogadjátok kiválasztott Mária szolga által a testvérben áldásomat, amelyet ma e őszinte szeretetében árasztok felétek a hitben és a kegyelemben, hogy: „Igen, Uram, ha tudok Benned hinni, akkor valóban működik a kegyelmed a gyógyító kegyelmed révén.”

Az Atya, a Fiú, a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme nyújtson Világosságot számotokra, hogy megnyíljanak szemeitek, nem csak a jelen látásában, hanem a bensőségében is, hogy megtisztulhassatok a gyarlóságtól és a bűntől, hogy ez által valóban a Világosság révén járjatok és haladjatok, és ez a Világosság elhozza számotokra a lelki gyógyulás mellett a legtöbb testvérem részére a testi gyógyulást, amire vágyakozva a szeretet kegyelme révén. Hisz ma két tanításom is szól felétek a hosszan tartó betegségek révén a gyógyulás szeretetének kegyelméről, hogy remélhetsz az Irgalmas, Szerető Szívtől, ha bizalommal fordulsz Feléje, mert az Irgalmas, Szerető Szív meghallgat, és segítségedre siet a mindennapokban, a jelenben, most és mindörökké.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

MÁRIA IMÁJA

 Ó, Uram, Jézusom, bocsásd meg gyarlóságainkat!

Ó, Uram, Jézusom, bocsásd meg cselekedeteinket!

Ó, Uram, Jézusom, bocsásd meg a mi hibáinkat!

Ó, Uram, Jézusom, bocsásd meg bűneinket!

Ó, Uram, Jézusom, bocsásd meg a Te szerető testvérednek mindazt, amit most Feléd tártunk. De szívünk szeretetével hiszünk, bízunk, remélünk, mert Szerető Szíved irgalma és kegyelme elhozza mindazt számunkra, amire mi, Uram, Jézusom, a Te szereteted révén vágyakozva, felkészülve várjuk, hogy átöleljél, Világosságot adjál, mert mi is szeretnénk a vakságunkból megnyílni, és a Világosságban járni, és ez által feloldozást nyerni a bűneink bocsánatával.

Ó, Uram, Jézusom, a Te szereteted és kegyelmed révén a mai felajánló ima, köszönet, hála, szívünkkel, lelkünkkel így szólunk és fordulunk Hozzád mi, akik az irgalmasságod révén azt mondjuk a hitünkben, hogy Hozzád tartozunk a küldetés és a követés révén a felismerésben, a mindennapokban.

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat hatodik Golgotáján a meghívásban és a jelenlétben. Hisz a meghívást megadtam e keresztúti átélés-, ájtatosságban, ahogy ti szavaitokban használjátok és mondjátok.

Így elérkeztünk az Élő Evangélium hatodik tanításához, amellyel ez az egymásra épülő tanítás a mai nappal befejeződik itt, e bűnbánat részében számotokra. Hisz megadtam a meghívást, a meghívás engedelmességében hétről hétre az Élő Evangélium tanítását, és most ez a tanítás ma a szeretet-, az öröm- és a békében jelenik meg előttetek. Hisz ma két tanításom, amelyben elsőként az örömteli bevonulás, a Király köszöntése, üdvözlése elevenedett meg számotokra.1 De nem csak a látásban, hanem a szívben is, hisz hányan és hányan értettétek meg e tanítás sorozatát, hogy valójában mi a mondanivalója számotokra.

De a mai napban, ha egy kicsit nyitottabb a szívetek, nyitottabb a lelketek, akkor megértitek, hogy az öröm, a béke, a szeretet és a boldogság hogy lehet jelen e fájdalom, szenvedés átélésében.2 Hisz sokan és sokan csak elmondjátok e Evangélium-részletet, hisz tudjátok, hogy miről van szó, hogy a tanítványok is örömmel mentek Jeruzsálembe. Örömben készültek a kovásztalan kenyér, húsvét ünnepére. Hisz a Húsvét, a kovásztalanságában, még nincs jelen az Emberfia, ki Önmagát adja felebarátaiért, testvéreiért. Ekkor még csak az öröm és a boldogság ölel át, ahogy tanítványaimat is, akik örömmel készültek ismételten e bevonulásra. De a bevonuláson egy kicsit elgondolkodtak, elmélkedve, hogy:

— Ez egy kicsit más, mint az elmúlt évek részében. Hisz most a Mester már beszél róla, hogy hova megyünk.

A Mester két tanítványt elküld egy szamárért, és hogy csikaját is oldozzák el a csikóban, és hozzák el Számára. És boldogan mutatja meg, hogy: Sion leánya!3 Ki az Úr Nevében szamárháton jön, alázatosan, szeretettel a szamárcsikón, hogy felelevenedjen a próféta jövendölése az Írásban, a próféta, ki megjövendölte, hogy igen, jönni fog valaki, ki az Úr Nevében, egyszerűen, alázatosan, egy szamárcsikón, de úgy érkezik be, mint egy Király, hisz ezért köszöntik énekkel, a pálmaágakkal lengedezve, dicsőítik, mert szinte Király elevenedett meg előttük, a szemükben.4

De Én azt kérdezem tőletek, hogy a szívetekben hogy elevenedik meg ez a megemlékezés e Evangélium tanításában?

Hisz az Élő Evangélium itt már mást nyújt, és mást vár tőletek.

Ezért, ha figyeltétek a tanítást, így szól, hogy az Emberfia megértette, hogy itt az idő, és az Emberfia örömmel és szeretettel készül e útra, amely, az út, a Keresztutat és majdan az Üdvösséget hozza el számotokra.5

És mikor ezt már mind megértettétek ti is, akkor ti már nem kételkedtek úgy, mint a múltban, a próféta jövendölése révén, hogy:

— Ki Ő, aki miatt mindenki megrendül, izgalomba jön?

És erre válaszolnak, boldogan, szeretettel, örömmel:

— Ő nem más, mint a Jézus, akit a próféta megjövendölt, hogy eljön közénk a galileai Názáretből!

— Názáret? Onnan is jöhet egyáltalán valami jó?!6

Így könyvelték el akkor, a múltban.

És ti, akiben él már az Élő Evangélium, ti már nem ezt mondjátok, hogy:

— Egyáltalán lehet-e jó jönni Názáretből?!

A kicsiny városból, amely Galileához tartozik.

Bennetek él már az Élő Evangélium tanítása a felismerésben és az elfogadás révén. Ez által már nem kételkedtek, ez által már a szeretetében emlékeztek, és ez által már tudtok figyelni, hogy az öröm és a boldogság mit nyújt számotokra, hogy bizonyosságot nyerjetek, hogy hogyan is kell megbecsülni az Élő Evangéliumot a tanításban, az egyszerűségében és a szegénységének szeretetében.

De a mai napban folytatom egy kicsit, hogy közelebb kerülj a nagy, három Szent Ünnephez, amikor készülünk e Ünnepi Vacsorára.7 E Ünnepi Vacsorát, amelyet Jeruzsálemben tartjuk meg. E Ünnepi Vacsorát, amely egy megterített asztallal vár. De e Ünnepi Vacsorában így szólok tanítványaimnak a múltban:

— Bizony, bizony, mondom nektek, ma egy közületek, kik jelen vagytok, elárul Engem.

Ma így tehetném fel ezt a kérdést a jelenben:

Bizony, bizony, kérdezem Én tőletek, kik jelen vagytok a mai napban, hányan fogadjátok el az Élő Evangélium-tanításomat? Hányan hisztek benne? És hányan rendültök meg a felismerés révén? És hányan követtek e tanítás megtapasztalásában?

Úgy-e, érdemes figyelni, hogy:

Bizony, bizony, mondom nektek, ti, kik Hozzám tartoztok, így mondjátok, mert Én megkerestelek egyenként benneteket, mert Én meghívtalak egyenként benneteket, mert Én megmutattam egyenként, hogy szükségem van reátok, hisz így adtam meg a meghívást a bűnbánat első Golgotai tanításában, az Élő Evangéliumhoz.8

És most, kik meghallottátok, elfogadtátok, szívetekbe zártátok, ti már élitek, hogy mennyivel más e tanítás, mert „élő e tanítás számunkra”. A múltból átvezetlek benneteket a jelenbe, a jövőhöz. És így ti már nem kételkedtek, és nem kérdezgetitek: „Kire gondoltál, Uram?9 És miért mondottad e szavakat?”

Bennetek inkább az legyen: „Uram, csak én ne legyek az, ki elfordulok Tőled. Csak én ne legyek az, ki elárullak. Csak én ne legyek az, ki megtagadlak. Mert hisz a tanításodat felismertem, elfogadtam, és így már várom, hogy valóban megdicsőüljön az Emberfia.”

Mert aki küldött Engem, az Atya, hogy megdicsőülhessek, és Ő Énbennem megdicsőülhessen. És már nem kell sokat várnotok nektek se, hogy megdicsőítsen az Atya.10

Ma mondhatom számotokra azt is:

— Barátaim11, testvéreim, gyermekeim, ma Én is itt vagyok köztetek. De nem sokáig.12 Hisz ahova Én megyek, oda ti nem követhettek.13

Ez volt a múltban tanítványaimnak.

De ma a jelenben, a jövőhöz így mondom:

A megdicsőülést, ha felismerted és elfogadtad, és benned is meg tudok dicsőülni Én, az Atyával együtt, akkor ti boldogan mondjátok: „Követlek, Uram, a küldetéssel, e tanítással. És e küldetést, és e tanítást szeretettel elfogadom. És e szeretetemet árasztom szeretteimnek, családtagjaimnak, ismerőseimnek, barátaimnak a testvéri felebarátban. Hisz Te így tanítottál, és így tanítasz, és így várod tőlünk.”14

Ezért hát ti tudjátok, hogy e fájdalom és szenvedés után hova tudtok követni Engem.15

S ahogy mondottam: Ti ne legyetek azok, akik elfordultok, elárultok, megítéltek és megtagadtok. Mert hisz mondom nektek, a tanításban, ahogy Simon Péternek is mondottam:

— Most te nem jöhetsz.

De ő erőszakosan így válaszol:

— De, Uram, én mindenhova követtelek. És most is követlek. Ha kell, életemet is odaadom.

Kérdéssel fordulok feléje:

— Életedet? Odaadod majd, de nem most. Mert bizony, bizony, mondom neked, mielőtt a kakas megszólal, te háromszor tagadsz meg Engem.

És e tanítást meg is éli. És a harmadik tanítást a harmadik megtagadásában. Összetalálkozik a két szempár. És e tanítvány sírva fakad, mert:

— Beteljesedett, Uram, az, amit elmondtál. Amiben először kételkedtem, amiben először nem hittem, hogy én, aki úgy hittem és követtelek, és bíztam Benned, én is a félelem erejével működve megtagadlak. Bocsáss meg a Te gyarló tanítványodnak.

Hisz nem tudtad ezt kimondani. De elég volt reá pillantani, látni a szemében a megbánást e harmadik tagadás után.16

Ti, mikor találkoztok Velem, bennetek is meglesz a tanítás felismerése révén, hogy életetek folyamán hányszor fordultatok el, hányszor tagadtatok meg, hányszor árultatok el.17

De ez mind-mind nem baj, ha felismered önmagad.

Ez mind-mind nem baj, ha a felismerés révén cselekszel, és bocsánatot kérsz, s a bocsánatkérés után elfogadod a szeretetet, és a szeretettel elindulsz a követésben a küldetésed révén.18

S akkor biztos, találkozhatsz Velem, hisz, ahogy mondottam, Én már most is bennetek vagyok, bennetek élek.19 De hányan érzitek és értékelitek e csodálatos kegyelmet az ajándékban?

E bűnbánat-sorozat hatodik tanítása az Élő Evangéliumban összeköti mindazt, amit nyújtottam számotokra.

Éljen bennetek a felismerés e Élő Evangéliumban. A felismerés után induljatok el a Fény Világosságában, hisz nem akartok a sötétben maradni. És ha már tudod, mi az utad, a küldetés-követéssel haladjál rajta. S ez által elfogadod a tanításokat, amelyek ismételten, hogy közelebb legyetek egymáshoz, és nem pedig széjjel, hogy szakadást erőszakoljatok ki.

Ismeritek a tanításomat e bűnbánatban, hisz ez is jelen volt.

Ezért kell egymásra tekintettel és szeretettel figyelni és elfogadni, és senkit sem megváltoztatni a saját akaratodra, hanem kérni számára az Élő Szentlélek kegyelmét, hogy ha lehetséges, ha megnyílik, megérinteni, elfogadni, s ez által elindulni a változás útján.

És így fogadni el mindazt e tanításomban, amely ismét, nem csak, ha Velem, Jézus Krisztus Uratokkal, felismertétek, és elfogadva a közelséget az eggyé váló szeretetben, hanem egymás között a felebarátban, a testvérben, a barátban, a gyermekben, mindegy, hogyan hívsz és nevezel meg bárkit a jelenlévők és a testvérek között.

És így akkor könnyebben értitek meg, hogy a galileai Názáretből, aki jött, az azért jött, mert az Atya küldötte, hogy megdicsőülhessen. És most a jelenben szeretne megdicsőülni a ti szívetekben és a ti lelketekben, mert most mondhatom azt, a bűnbánat hatodik Golgotai tanításában, közel vagyunk: Ma itt vagyok köztetek. De ez nem mindig marad így. És ha majd nem így leszek köztetek, akkor itt20 keressetek, itt, bent, mert oly sok tanítást, oly sok kegyelmet, oly sok szeretetet nyújtottam számotokra az Élő Szentlélekkel, az Élő Evangéliummal, hogy akkor sincs, miért csüggedni, szomorkodni és félelemben élni. Akkor is azt kell éreznetek, hogy ahogy most itt vagyok, akkor is bennetek vagyok e folyamatos tanítások és kegyelmek révén.21

És a mai napban így árasztom felétek áldásomat e bűnbánat hatodik Golgotai tanítása révén az Élő Szentlélekkel, az Élő Evangéliumban, hogy a felismerés révén éljen valóban bennetek, és vezessen benneteket a Fény Világosságához, hogy ne szomorkodjatok22, ne féljetek23, ne kételkedjetek24, hanem a szeretetében élve, haladva a mindennapokban, és különösképpen az egyszerűség és az alázatosság, mert ez hozza majd el számotokra a dicsőséget, ahogy a Királynak, ki az Úr Nevében jött, hogy a Hozsanna dicsősége és a magassága megmaradhasson számotokra a mindennapokban.25

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e Élő Szentlélek szeretetében, amit, már nem azt mondok, hogy reátok áradjon, mert bennetek van, működjön rajtatok és bennetek, és vezessen a Fény Világosságában a Szeretethez. Mert édes, és szeretet öleli át a keresztetek súlyát26, amely a tiétek, amit jobban fel tudtatok ismerni e bűnbánat Élő Evangélium-tanításával. És ez az Élő Evangélium tanítása nyújthat számotokra segítséget, vigaszt, erőt a szeretet kegyelme révén a mindennapokban, a mindennapokhoz, különösképpen majd akkor, amikor Én már nem leszek így köztetek, és nem adom így, közvetlenül számotokra az Élő Evangélium tanítását.27 Mert ez már akkor a tiétek lesz, és bennetek él, hisz e bűnbánatban erről tanítottalak, és ezt nyújtottam számotokra, a ti szíveteknek és a ti lelketeknek.28

Ezért hát így örüljetek e Szeretet, Élő Evangélium, Élő Szentlélek jelenlétével egymásnak és egymással a mindennapokban most és mindörökké.29 Ámen.

Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

MÁRIA IMÁJA 2008. március 14.

 Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy megtaláltál és felismertél.

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy nem hagytál magamra az út porában, hogy eltévelyedjek, hogy semmivé váljak.

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy ez által meghívtál, hogy követő testvéreddé legyek.

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy segítettél, hogy igent mondhattam e meghíváshoz, e követéshez.

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy Veled haladhatok, mert valóban bennem élsz.

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy a Szereteted Fény-sugara átölelt, felmelegített, megerősített, és így én is megismertem, hogy mi a szeretet a szenvedésben.

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy már nem felejtesz el. De az az én legnagyobb ajándékom, kegyelmem és szeretetem, ha majdan az Atyánál is rólam bizonyságot teszel.

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy ez által nevemet beírhatod Szívedbe, ahogy én megtettem.

A Te gyarló kiválasztott testvéred, szolgád, kérve kérlek, Uram, Jézusom, hogy e mindennapokban így éljünk együtt, és haladjunk a bűnbocsánat kegyelmében, amit megismertem, elfogadtam és szívembe zártam.