JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. február 5.
Jézus Krisztus Urunk:
V: állomás
[Köszöntöm] testvéreimet a mai napon, és köszöntöm mindazokat, akik ma csak lélekben kísértétek el kiválasztott Mária testvéremet a fájdalom, szenvedés Golgotáján.
Ti, akik pedig jelen vagytok, részesüljetek e mai nap tanításának kegyelmében, amellyel ma felétek szólok, hisz ma a tanítás, ahogy ebben az esztendőben elkezdtem, mindig egy tanítást adok számotokra, és az egy tanítás ma arról szólt felétek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok elküldtem tanítványaimat, és mikor visszaérnek, és jönnek Felém és Hozzám, hogy örömmel elújságolják, hogyan és miképpen cselekedtek, hogyan és miképpen tanítottak, és hogyan és miképpen vettek részt azokon a helyeken, ahol megjelentek.1 Rájuk tekintettem, és így szóltam feléjük:
‒ Jöjjetek, kísérjetek el, hogy együtt elmehessünk a pusztaságba egy magányos helyre, hogy ti is egy kicsit pihenjetek, mert itt, ahol most jelen vagyunk, olyan nagy a sürgés-forgás, jövés-menés, hogy még ételre sem marad idő.
A tanítványok boldogan fogadták el e szavaimat, hogy kövessenek.
De a nép sokaságában sokan voltak, akik figyeltek szavaimra, megfontolták, és elindultak gyalogmenettel a városokból és falvakból. És mire mi bárkába szállva oda értünk a tanítványokkal, ők már jelen vannak, hisz megelőztek, és várták jövetelünket.
Én, Jézus Krisztus Uratok reájuk tekintettem, és megsajnáltam őket, s megesett rajtuk Szívem, hisz, ahogy ott álltak, olyanok lettek, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért oda mentem, leültem köréjük, ők is helyet foglalva e pusztaságban, és elkezdtem tanítani őket sok mindenre.
E tanítást most, amelyet ismételten, ha nem is teljesen szó szerint adtam, ahogy le van írva, de az értelme és a megtapasztalása ez felétek, hogy hogyan vannak jelen a pásztor nélküli juhaim.
Most egy kicsit merüljünk el e tanítás mondanivalójában, mert ha figyelitek, ebben is jelen van a szeretet, a szeretet kegyelme. Mert először szeretettel és örömmel tértek vissza tanítványaim, akik örömmel újságolták, hogy valójában velük mi történt.
Jelen van a szeretet kegyelme a működésben, hogy ha fáradtak vagytok, jöjjetek, hogy egy kicsit ti is pihenjetek. Néha a jelen lévő testvéreimre is lehet mondani: ha fáradtak vagytok, egy kicsit pihenjetek, hogy megerősödve ismét érezzétek, hogy „jelen vagyok, és megint cselekedhetek mindabban, ami nekem van megadva, hogy a küldetés követése valójában mit nyújt számomra, és mit nyújt számunkra”.
Ezekre megint oda lehet figyelni, elmélkedni, átértékelni e tanítás mondanivalóját. Hisz a tanítványok szeretete, öröme jelen van e tanítás által, és bennetek ez a szeretet és ez az öröm hogy’ érinti meg szíveteket és a lelketeket? Hogyan működtök e kegyelem által? Hogyan fogadod el a felebarátodat, testvéredet? Hogyan segítesz mindannak, aki éppen tőled várja a segítségnyújtást?
Hisz tanítványaim is nem csak tanítottak, hanem mindenről beszámoltak, amiért ők elmentek, és amit rájuk bíztam, és örömmel újságolták, hogy mi mindent tudtak tenni, cselekedni és tanítani, hogyan és miképpen fogadták el azokat, akik jelen voltak, és akik figyeltek rájuk.
Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok a Pásztor, és a Pásztor figyel az Ő juhaira, hogy ne maradjanak pásztor nélkül. Segítséget küld számukra, de ha nincs segítség, akkor, ahogy itt is láttátok a tanítás megtapasztalásában, Én, Jézus Krisztus Uratok ültem köréjük, Én tanítottam őket sok mindenre, mert nem akartam, hogy pásztor nélkül maradjanak, nem akartam, hogy elvesszenek, ha már szükségük van a kegyelemre, szükségük van a jelenben a szeretetre, és ezért bármilyen áldozatot tudnak hozni, akkor az áldozat, az mindig elhozza bármely testvérem számára a megfelelő kegyelmet és a gyümölcsöt. Mert a kegyelem és a gyümölcs szintén olyanná válik, mint az ima meghallgatása a felajánlásában: nem hiábavaló. Mert hozol egy áldozatot a felebarátodért, a testvéredért, és ez az áldozat a te saját erődön fölüli. És mikor ezt megtapasztalod, akkor érzed, hogy a szeretet és a kegyelem hogy jelenik meg előtted, hogy árad reád, hogy ölel át, és hogyan erősít meg, és hogyan érzed, hogy: „Az áldozatom nem volt hiábavaló, mert éreztem az áldozatom hozatalával a szeretetet, éreztem, hogy örülnek nekem ebben az áldozatban. Érzem, hogy van gyümölcse a működésben. És akkor már öröm és boldogság, hogy én mit tudok kiadni önmagamból a felajánlásban, az áldozathozatalban és mindabban, ami mondanivaló” – a ti saját szavatokkal, most azt mondom el, mikor így beszéltek egymás között, hogy „biztos kedves lehet az Úr Jézusnak vagy az Édesanyánknak, a mi Szűzanyánknak, ha mi ezeket megtesszük”. Mert az áldozathozatalért, ha nem is várod, de idővel jelen van a kegyelem és a gyümölcs, amit megkapsz, amiért akkor lehet, hogy a földig hajolsz, és hálát adsz, mert: „Igen, Uram, Te mindent látsz, Te mindent tudsz, Te mindent hallasz, Te mindent megtapasztalhatsz, hogy valójában ki vagyok a Te testvéredben és e nyájban, ahova tartozom.”
És ha ezeket megtapasztaljátok, akkor ez a mai tanítás számotokra megmutatja, hogy milyen a szeretet az áldozathozatallal. Mert, úgy-e, itt is, akik figyeltek, s akik hallottak, hogy valójában mit mondott a Názáreti ‒ Én, Jézus Krisztus Uratok ‒ tanítványaimnak:
‒ Elfáradtatok. Jöjjetek, menjünk a pusztaságba, és egy kicsit pihenjetek, hogy legyünk magunkban.
És ekkor elindulnak, úgy-e, gyalogosan. És ez egy áldozathozatal, mert igyekeztek, hogy ők előbb érhessenek oda, mint Én, Jézus Krisztus Uratok, vagyis, ahogy neveztek, a Názáreti, a Mester tanítványaimmal.
És ez az áldozathozatal meghozta számukra a kegyelmet a gyümölcsben, hisz Én, Jézus Krisztus Uratok nem néztem át fölöttük, nem küldtem el őket, nem szóltam meg őket, hanem közéjük ültem, mert éreztem rajtuk azt a hiányt, hogy valamire vágyakoznak, valami hiányzik szívükből, lelkükből, és ezt a hiányt és ezt a vágyakozást Én most megadom számukra e kegyelem tanítása révén. Hisz ha közéjük ültem, elkezdtem őket tanítani sok mindenre, amire éppen azokban a pillanatokban szükségük volt a felismeréshez, az elfogadáshoz és a megtapasztaláshoz.
Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok mindig figyelek reátok, testvéreim, ahogy tanítványaimra. És ha ti szívből és őszintén és szeretettel tudtok felajánlani, tudtok kérni, tudtok áldozathozatalt hozni, akkor Én, Jézus Krisztus Uratok reátok tekintek, és megajándékozlak benneteket, nem siklok el e kegyelmek mellett, nem nézek át fölöttetek, nem hajtalak el, nem szóllak meg, hanem Szívem szeretetét árasztom felétek a felismeréshez, az elfogadáshoz és a megerősítéshez, mindahhoz és mindarra, amire a jelenben szükségetek van, ahogy mondottam ennek az esztendőnek a megkezdésében, hogy: „Néha – a ti saját szavatokat használva – e rohanó mindennapi élet világában hogyan is éljek, miként cselekedjek, és hogyan fogadjam el mindazt, amely körülvesz?”
És előtte, az előző év befejezése körül pedig azt mondottam számotokra, hogy ha valóban testvérem vagy, és tudod, hogy mi a küldetésed és a követésed, és hogyan akarod élni életedet, és mire van időd, és ezt az időt hogyan osztod be, az szintén rajtatok múlik. Mert amit szeretnél, és ami fontos számodra, arra biztos, hogy szakítasz időt. És ha ebben az időhozatalban néha egy áldozatot is hozol, mennyivel más a mindennapi élet e kegyelemben, amikor megtapasztalod e szeretet ajándékát, ami felétek árad, ami átölel, ami felmelegít, és ami segítséget nyújt, hogy haladhassatok a mindennapi életben. És akkor boldogság tölti el szíveteket, hogy: „Mi már azok a testvérek vagyunk, akiknek van pásztora, mert Hozzád, Jézus Krisztus Urunk, tartozhatunk, hisz Te vagy a mi Pásztorunk, és mi vagyunk ‒ a Te juhaid, a Te bárányaid? Vagy a jelenben: a Te testvéreid ‒, akik követünk, és akik boldogan haladunk ezen a meghívott úton a szeretet kegyelmében. És nekünk már nem kell a pusztaságba menni, hogy magányosak legyünk. Mi örülünk, hogy ha az áldozathozatalban családiasan eggyé válunk a mindennapi életben, a felajánlásban, a kegyelemben, az imaestében és a tanításokban, mert az áldozathozatal elhozza számunkra a szeretet kegyelmének ajándékát, gyümölcsét, amit megkaphatok, és amire azt mondhatom boldogan: »Köszönöm, mert ez az enyém! Köszönöm, hogy ezzel megajándékoztál, megerősítettél, és tudom, hogy testvéred lehetek ebben a nyájban, és követhetlek a mindennapi életben.«”
És akkor ezt a tanítást a jelenben így lehet értékelni, így lehet felismerni, s így lehet elfogadni, és így lehet ehhez a tanításhoz tartozni, hogy: „Valójában, Uram, ha minket is elküldesz, hogy cselekedjünk, tegyünk, tanítsunk a tanúságtételben, és ha majd visszatérünk ismét Hozzád ‒ a tabernákulumhoz, a szentáldozáshoz, a mindennapi imában? ‒, boldogan elújságolhassuk, hogy valójában velünk is mi történt. És köszönjük, ha meghívsz, hogy menjünk Veled a pusztaságban.”
Ez a pusztaság legyen egy szeretet-hely, Atyám háza, egy imádság, egy ének, egy szentáldozás, egy önfeláldozás, egy áldozathozatal ‒ ezek mind-mind Hozzám tartoznak, amiért köszönetet és hálát mondhatsz, és ez által haladhatunk a mindennapi élet meghívott útpályánkon a küldetés, követés részében. És akkor ez a megerősítő szeretet kegyelme átölel, és megadja szívetek által a meghívást mindabban és mindahhoz, amire szükségetek van e felismerő kegyelemben. És akkor örömmel tudjátok venni tanításomat, amely a mai napon is e jelenben összekapcsol a múlt tanításának szeretetével, hogy a jelen tanítása továbbra is vezessen benneteket e szeretet által a küldetés, követés részében, a mindennapokban, a mindennapokhoz.
S ennek reményében fogadjátok el ma áldásomat, amelyet kiválasztott testvérem által árasztok felétek.
Áradjon reátok a mai nap áldásom e szeretet kegyelmében, a megtapasztalásban, a felismerésben és az elfogadásban, hogy mi is e Pásztorhoz tartozzunk, és már nem csak kimondott a juh, a bárány, hanem inkább a testvéri felebarátban, az önfeláldozásban pedig felismerjük mindig mindazt, amit megad szívünk, lelkünk meghívása révén, mert ez által árad reánk a gyümölcs a szeretetében, ami által kegyelem működik rajtunk és bennünk.
És így ma a tanítás a szeretetről, a felismerésről, az elfogadásról és a megtapasztalásról szólt felétek ‒ ennek reményében áradjon reátok.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket e jelen tanításával, és vezessen benneteket a mindennapi életben, hogy erőt merítve, a felismerés megtapasztalásában valóban e Pásztorhoz tartozhassunk a testvéri felebarátban, a meghívás révén.
Jelen lévő testvérek:
Dicsőség Neked, Istenünk!
Jézus Krisztus Urunk:
A bűnbánat időszakára elsőként szólok bástyáimhoz és a segítő testvéreimhez, kik a felkérésetekben az elmúlt esztendőben igent mondottatok, és az igenben várom, hogy megint úgy cselekedjetek, ahogy eddig tettétek.
A bűnbánat-idő, ahogy ‒ a ti szavatokat használjam? ‒, pedig Mária kiválasztott testvérem elmondotta számotokra ma többször: Ma csak első péntek van, még ez után jön a bűnbánat-idő. De azért elmondotta ő is számotokra, átvéve már a ti szavaitokat:
‒ Igen, most kilenc péntek lesz. Kilenc! Kilenc!
Sokszor hallotta már ezt a számot.
Felkészítitek, nehogy elfelejtse, holott tisztában van vele ő is, hogy mit vállalt, és mit fogadott el a felkérésben.
A bűnbánat-idő, az, tudjátok, egy kicsit mindig más, mint az első pénteki fájdalom, szenvedés Golgotája. Nem a megjelenésben és a megtapasztalásban, hanem néha a jelenben és a tanításban, amelyet számotokra nyújtok és adok.
S ezt kérem tőletek: ismét legyetek felkészültek. Legyetek egyek, hisz a mai tanítást nem véletlen adtam számotokra, amivel megerősítettelek, amivel felkészítettelek, hogy hogyan és miképpen értelmezzétek e tanítást a közelgő bűnbánat-időhöz.
Most pedig szólok mindazon testvéreimhez, akik ma jelen vagytok, és akik ma nincsenek itt, de lélekben elkísértek, és e tanítást és e szavakat úgy is megtapasztaljátok, s megkapjátok, kiválasztott Mária testvérem így szólt Felém:
‒ Uram, Jézusom, én szívem szeretetével meghívtam testvéreimet. De kérlek, Te is add meg a meghívást szívükbe, lelkükbe, hogy eljöjjenek, hogy érezzék e bűnbánat-időnek is a fontosságát, érezzék szívükben, hogy nekem szükségem van reájuk: erőt adnak jelenlétükkel és szeretetükkel.
Én, Jézus Krisztus Uratok elfogadtam kiválasztott testvéremnek e kérését, és most Én szólok hozzátok, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott Mária testvér által. Kopogtatni fogok szívetek ajtaján, és ha figyelsz és felismered, meghallod hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve majd elzarándokoltok, hogy ismét egyek legyetek e bűnbánat-idő ünnepeiben is, hogy érezzétek jelenlétem szeretetét, amellyel megajándékozlak benneteket.
Hisz, ha emlékeztek, és ha visszapergetitek az elmúlt időszakokat, mikor Mária, kiválasztott testvérem Felém fordult, és kért valamit, Én elfogadtam, és megadtam. És ha Én hívlak benneteket, Jézus Krisztus Uratok, ki kopogtatok szívetek ajtaján, és ez a szív megnyílik a felismerés által, és befogad, és elfogadja kérésemet, és eggyé váltok a bűnbánat-időben, mindig valamivel megajándékozlak benneteket: lehet ez kegyelem, lehet ez tanítás, lehet ez szeretet-ajándék, hisz most nem sorolom fel mindazt, aminek már részeseivé váltatok, amiben van kapaszkodnivalótok, ami által érzitek, hogy nincs hiábavaló felajánlás, kérés, fohász, hála, köszönet. És nincs hiábavaló – ha csak a mai tanítást veszem nektek – önfeláldozás a saját idődből. Hisz azt mondottam: arra van időd, amit szeretnél, amit ki tudsz adni önmagadból. Amire nem akarsz időt szakítani, arra biztos, hogy nem tudsz, mert nem tartod fontosnak, s akkor, ha már nem fontos, akkor: „Hogyan és miképpen cselekedjek?” Ez szintén megint minden testvéremnek saját szíve joga a szabad akarata eldöntésében a cselekedetekhez.
Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy szóltam felétek és hozzátok, a meghívást meg fogom adni testvéreim felé szíve kopogtatásában. Ha felismered, ha elfogadod, ha beengeded, akkor tudod, hogyan és miképpen cselekedj, és hogyan és miképpen alakítod ki hozzá idődet e felismerés által.
A mai nap még egy röviden szólok csak a tanításról most külön e részében.
Kéritek, hogy mielőbb legyen pásztorotok, hogy ne maradjatok pásztor nélkül. A mai tanítás is erről szólt felétek.
De azért Én, Jézus Krisztus Uratok nem hagytalak pásztor nélkül eddig sem benneteket. És ha benned van a hit szeretete a kegyelemben, és ha őszintén továbbra is imádkoztok, felajánlotok és kértek, meghallgatásra talál.
És most itt előttetek azért Én, Jézus Krisztus Uratok köszönöm meg pásztor testvéremnek, aki a saját idejét úgy osztja be, hogy önfeláldozást hoz, hogy itt legyen körötökben. De ezt az önfeláldozást ő is érzi, hogy a szeretet kegyelme pedig átöleli, megerősíti, és ő is ekkor helyt tud állni mindott, ami reá vár.
Tehát ismételten azt mondom számotokra: minden testvérem arra szakít időt, ami számára fontos, és amihez különösképpen még megkapja a kegyelmet a meghívásban, a megtapasztalásban, a felismerésben és az elfogadásban, hogy egyek legyetek.
Többen és többen várjátok, hogy a mikorra mikor lesz válasz.
A válasz majd eljön akkor, amikor nem is várjátok, és nem is gondoljátok. De itt csak röviden annyit mondok, amit már egyszer megadtam számotokra, az évek folyamán lehet, hogy nem is egyszer: senkinek sem ígértem örök életet a Földön. Az Örök Élet a lélek elindulásával, fent van Velem, ahol a helyet elkészítem mindazoknak, akik oda szeretnének visszatérni, ahonnan jöttek és érkeztek a földi életbe.
Jelen lévő testvérek:
Dicsőség Neked, Istenünk!
